Magyar Szó, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-240. szám)

1980-08-01 / 210. szám

-—­külpolitika--. MAGYAR SZÓ 1980. augusztus 1., péntek TITO BÉKEÚTJAI (18.) Az egyenrangú együttműködésért MINDÖSSZE néhány hónappal New Yorkból való hazaérkezése után a fáradhatatlan békeutas is­mét felszállt a Garebra, s két és fél hónapos körutat tett, felkeres­te Ghánát, Togót, Libériát, Guine­át, Malit, Marokkót, Tunéziát és Egyiptomot. Vendégül látta Nkru­­mah, Olympio miniszterelnök, Tubman, Sékou Touré, Modibo Keita, II. Hasszán, Bungiba és Nasszer. Az afrikai országok feledhetet­len fogadtatásban részesítették el­nökünket. Afrika népe igaz ba­rátjaként köszöntötte Titót. Ál­lamfőnk és Jugoszlávia hangja el­jutott Észak- és Nyugat-Afrika legtávolabbi falvaiba is. A jugo­szláv küldöttség menetoszlopát no­mádok, egyszerű juhászok üdvö­zölték, mert megérkezett európai „fehér barátjuk”,­­ aki „jószándék­kal jött, jót akar”, az afrikai saj­tó így számolt be Tito elnök tar­tózkodásáról a­­kontinensen. A látogatássorozat 1961. február 24-én kezdődött, s április 12-én zárult. A körút alatt világszerte feszült helyzet alakult ki: partra­szállást kíséreltek meg Kubában, rakétaháború veszélye fenyege­tett, Kongóban kioltották Patrice Lumumba életét, Laoszban beavat­kozás történt. Tito minden ízben, a vendéglátóival folytatott megbe­szélés kezdetén figyelmeztetett „a veszélyes tűzfészkekre, amelyek közül mindegyik újabb katasztró­fába sodorhatja a világot”. MIVEL JUGOSZLÁVIÁT és el­nökét egyesek azzal vádolták, hogy harmadik tömb megteremtésére törekszik, azt róva fel Jugoszlá­viának, hogy „minden lében ka­nál". Tito e baráti afrikai orszá­gokból az alábbi üzenetet intézte a világhoz: „Ha valami nem érinte­ne bennünket, természetesen nem avatkoznánk abba bele. Ám sok minden bennünket is érint, s ne­künk is vannak érdekeink, leg­főbb érdekünk — a béke”. A to­vábbiakban Tito a következőket mondta: „Mi nem alakítunk ki harmadik tömböt, hanem, ahogy már több ízben leszögeztem, a hozzánk ha­sonló más népekkel karöltve erő­feszítéseket teszünk a nemzetközi feszültség csökkentésére, az újabb háborús katasztrófa meggátolásá­ra... Mi, jugoszlávok, történel­münk során saját bőrünkön ta­pasztalhattuk, mit jelentenek a háborúk. Népünk nem gyáva, harcias, ám lelke mélyén béke­szerető, s mi azt­­kívánjuk, hogy a világ elérje azt, amire az embe­riség évszázadok óta törekszik — a békés együttműködést, a nagy és kis országok közötti egyenran­gú együttműködést”. „Nem vitás, hogy az eddig ná­lunk járt vendégek­­közül ön sok­kal jobban és reálisabban megérti, mit jelentett szabadságharcunk ... Úgy érezzük, ön közénk tartozik, ezért az őszinte barátság szellemé­ben a legnagyobb büszkeséggel kö­szöntjük körünkben”, mondta Kwame Nkrumah, nemcsak Gha­na, hanem Afrika egyik legkima­gaslóbb politikai személyisége Ti­­tónak. Azt vallotta, hogy Ghana szabadságának nincs jelentősége, ha­nem az afrikai szabadság részét alkotja. TOGÓBAN Sylvanus Olympio látta vendégül Titót. Elragadta­tással szólt Jugoszláviáról, a jugo­szláv szakemberek ugyanis már jártak az országban, s munkájuk­kal megerősítették azt, amit Ju­goszlávia elnöke mondott e fejlet­len államban. „Síkraszállunk azért, hogy a fejlett országok bármilyen politikai vagy más feltételek nélkül segélyt folyósítsa­nak azoknak a népeknek, ame­lyeknek történelmi és más körül­ményeik miatt nem volt lehetősé­gük a fejlődésre. A fejlett orszá­gok kötelessége, hogy támogatást nyújtsanak, mert közülük jó né­hány gazdaságát a népek évszáza­dos kizsákmányolásával teremtet­te meg.” Guinea fővárosában, Conakry­­ban lelkes ünneplésben részesí­tették államfőnket. Sékou Touré eltökélte, hogy szembeszáll a neo­­kolonialista nyomásokkal, ame­lyek hatájára nehezedtek a füg­getlenség elnyerése óta. Modiko Keita a jugoszláv álla­mi küldöttség mali látogatásának végén az alábbi szavakkal for­dult Titóhoz: „Vajon az olyan ál­lamférfiúnak a látogatása, mint amilyen ön, aki Jugoszlávia élén áll, aki az elsők között kezdemé­nyezte az el nem kötelezettség po­litikáját, az ilyen államférfiú lá­togatása mi mást jelentene, mint azt, hogy Mali ragaszkodik e po­litikához, a pozitív semlegesség­hez, egyszersmind a látogatás bá­torítólag hat ránk, hogy kitart­sunk ezen az úton.” TUNÉZIÁBAN Habib Burgiba, aki személyesen tapasztalhatta, mit jelent a gyarmati járom, nem leplezte, hogy lenyűgözte Tito, s hogy nagy megbecsüléssel tekint Jugoszlávia politikájára. Hazánk ugyanis példamutatásával tanúsí­totta, hogy erkölcsileg, politikai­lag é­s lehetőségeihez mérten anya­gilag az elnyomott, kizsákmányolt népek oldalán áll. Azokban a na­pokban a jugoszláv hajókra rálőtt a francia haditengerészet hajó­ja, azt gyanítva, hogy hajóink fegyvert szállítanak az algériai szabadságharcosoknak. Vendégét köszöntve Habib Burgiba kidomb­­borította: „Nincs nagyobb m­egtisz­­­teltetés az ember számára mint azt a személyiséget köszönteni aki egész életét a szabóságnak és a méltó életért vívott küzdelemnek szentelte”. Ferhat Abbasz, az ideig­lenes algériai kormány elnöke a Galeb fedélzetén tárgyalt Titóval, ismételten köszönetet mondott Ju­goszláviának, hogy az elsők kö­zött ismerte el Algéria ideiglenes kormányát, s lehetőségeihez mér­ten anyagilag támogatta hazájá­nak felszabadítási harcát. Jugoszlávia elnöke Marokkóba való megérkezése után II. Hasz­­szán királyt üdvözölve meghatá­rozta azokat a kérdéseket, ame­lyekről tárgyalni fognak: „Vajon e látogatás nem serkenti-e azo­­­­kat az afrikaiakat, akik szilárdan eltökélték, hogy megszabadulnak mindennemű politikai és gazdasá­gi függőségtől, s kialakítják az afrikai kontinensen az egységet.” Libériában a tekintélyes ven­déget William Tubman köszön­tötte. Előtérbe helyezte, hogy Ti­to egy bátor nép kimagasló veze­tője, olyan személyiség, aki bá­torságával világszerte elismerést vívott ki magának. HAZAFELÉ TARTVA Tito Kai­róban megszakította útját, s tár­gyalt barátjával. Nasszer elnök­kel. Újabb véleménycseréjükön egyetértenek abban javaslatot terjesztenek nagyobb számú ál­lamfő elé, hogy hívják össze a tömbön kívüli országok legmaga­sabb szintű értekezletét. A jugo­szláv újságírók értesülést szerez­tek erről, s bővebb információért Titóhoz fordultak: „Azt beszélik, Tito elvtárs, hogy az értekezletet Belgrádban tartják meg.” ,,Ha ez így van, akkor újság­íróink jól járnak, lesz miről ír­niuk”, tréfálkozott Tito elnök, mintha mit sem tudna az egész­ről." Slavko STANIC (Holnap: Az első csúcsértekezlet) Nicaragua követeli Somozát és munkatársait A nicaraguai nemzeti megújho­dás kormánya követelni fogja Pa­raguay­tól, hogy adja ki Anastasio Somoza volt diktátort, akit kü­lönböző bűntettek terhelnek. A szükséges dokumentációt már el­készítették, és a jövő hónapban adják át a paraguayi kormány­nak — közölte Carlos Tunermann oktatásügyi miniszter. Nicaragua ugyanakkor Somoza 32, Floridában élő közeli munka­társának kiadatását fogja kérni az Egyesült Államoktól. (Tanjug) IRÁN A teheráni rádió közleménye szerint tegnap kora reggel egy teheráni börtönben kivégeztek 13 személyt, tizenketten közülük ál­lítólag államcsínykísérletben vet­tek részt. Hírek szerint iszlám bíróságok mondták ki a halálos ítéletet valamennyiük felett. Nő nem volt köztük. A Pars hírügynökség jelentése szerint Iránban tizenegy személyt végez­­ek ki. A teheráni forradal­mi bíróság azzal indokolta meg a halálos ítéleteket, hogy az illető személyek részt vettek az állam­­csínykísérletben. Más hír szerint az iráni nem­zeti kormányzatügyi minisztérium irodáiban és a Pars hírügynök­ség kermanshahi szerkesztőségé­ben pokolgép robbant. A merény­lettel kapcsolatban eddig négy személyt letartóztattak. (AFP) KIVÉGZÉSEK TEHERÁNBAN Kermanshahban pokolgép robbant A függetlenség elnyerése után Lini első intézkedései Pápua új-Guinea-i rendfenn­tartó közegeket alkalmaznak . Moszkva diplomáciai kap­csolatot szándékozik teremte­ni Vanuantuval Vanuantu új, független köztár­sasági kormánya Pápua Új-Guinea erőire fog támaszkodni, hogy biz­tosítsa a rendet a legnagyobb és leggazdagabb szigeten, az Espiri­­tu Santón a francia és brit kato­nák kivonulása után — jelentette ki Walter Linn miniszterelnök. A 74 évi brit—francia uralom alól három nappal ezelőtt felsza­badult szigetcsoport miniszterel­nöke Andrew Peacock ausztráliai külügyminiszterrel közölte terve­it. Peacock jelen volt a független­ség kikiáltásának ünnepségén. Ki­jelentette, hogy Pápua Új-Guineá­ból 300 katona érkezését várják, hogy betöltsék a távozó francia és brit katonák rendfenntartó szere­pét. Vanuantu kormánya „békét és egységet” hoz a szigetekre — ígérte a 38 éves miniszterelnök. Az új állam tagja lesz a Com­­monwealthnek, és a francia szer­ződéses művelődési és műszaki együttműködési társaságnak. A független alkotmány értelmében a bislama lesz a nemzeti nyelv, a hivatalos pedig az angol és a fran­cia. Időközben Vanuantu független­ségének elnyerése alkalmából üd­vözletek érkeztek Svájcból, a Szovjetunióból, Vietnamból, Svéd­országból és sok más országból. A Szovjetunió készségét fejezte ki a diplomáciai kapcsolatok felvételé­re. (UPI) WALDHEIM PRÓBÁLKOZÁSA Kiút az indokínai válságból? Tárgyalások Hanoiban és Bangkokban a legújabb béke­­tervről­­ Demilitarizált övezet Kambodzsa és Thaiföld között Knut Waldheim ENSZ-főtitkár hanoi és bangkoki­ tárgyalásainak középpontjában az a béketerv áll majd, amelyet a három indokínai ország javasolt a thaiföldi-kam­bodzsai válság megoldására. A hírt a­z AFP jelentette jól értesült hanoi körökre hivatkozva. Waldheim a tervek szerint au­gusztus 2-án és 3-án Hanoiban, 5-én és 6-án Bangkokban fog tar­tózkodni. A négy pontból álló béketer­vet július 18-án Vietnam, Laosz és Kambodzsa külügyminiszterei­nek vientiane-i találkozója után tették közzé. A megfigyelők véle­ménye szerint a terv lehetővé te­szi, hogy a Vietnam-párti kam­bodzsai rezsim és a thaiföldi kor­mány közvetlen dialógusát olyan közvetítővel való tárgyalásokkal helyettesítsék, akiit mindkét fél elfogadott. A javaslat demilitari­zált övezet létrehozását irányozza elő a kambodzsai—thaiföldi határ mentén, ahol nemzetközi ellenőr­zést kellene biztosítani. A meg­figyelők nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a­z ENSZ lesz a közvetítő. Hanoi körölt véleménye szerint az ENSZ-főtitkár nem vállalná a kényes délkelet-ázsiai helyzet po­litikai megoldását, ha nem látna benne kiutat a válságból. Waldheim előtt Hanoiban járt Robert Jackson, rendkívüli ind­­kínaii megbízottja. Jackson láto­gatásáról nem sok jót közöltek, a sajtó nem kísérte figyelemmel találkozásait. Rajta kívül Kam­bodzsában és Thai­földön jártak az ENSZ más magas rangú tisztség­­viselői is, köztük James Grant, az UNICEF végrehajtó igazgatója. Akárhogyan készítették is elő a „terepet" Waldheim látogatásá­hoz, a helyzet rendkívül bonyo­lult. Június végén kisebb össze­csapásokra került sor a thaiföldi és a Kambodzsában állomásozó viet­nami csapat­ok között, Bangkok ez­után lezárta a thaiföldi a laoszi ha­tárt. Kurt Waldheim látogatása az általános feszültség közepette va­lóban nagyon jókor jön. (AFP) STUTTGART Élethossziglani börtön a terroristáknak Knut Volkerts nyugatnémet ter­roristát tegnap élethossziglani börtönbüntetésre ítélték Buback á­llamügyész és két kísérője meg­gyilkolásának vádjával. A hármas gyilkosság 1977 áprilisában tör­tént Karlsruhében. A vád továbbá ■azzal terheld a 28 éves terroristát, hogy több gyilkosságkísérletet is ■tett és hogy a városi gerilla tagja. Volkertset a holland kormány két évvel ezelőtt adta ki az NSZK-nak. Ott húszévi börtön­­büntetését töltötte egy holland rendőr meggyilkolása miatt. (Reuter) A biztonsági és együttműködési értekezlet 5. évfordulója Helsinki dicsérete Miért nem említi Brezsnyev a világhelyzet súlyosbodásá­nak okait ? Mindent elkövetni a madridi konferencia sikeréért (A Tanjug tudósítójától) Moszkva, július 31. A Helsinkiben megtar­tott európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya aláírásának 5. évfor­dulójáról Moszkvában ünnepként emlékeztek meg. Nyilatkozatok hangzottak el, hírmagyarázatok jelentek meg, előadásokat tartot­tak. Leonyid Brezsnyev a Pravda kérdéseire adott válaszaiban an­nak a véleményének adott han­got, hogy augusztus elsejét, a zá­róokmány aláírásának napját ün­nepnek, „Európa napjának” nyil­vánítsák. Moszkva nagy jelentőséget tu­lajdonít a záróokmánynak annak ellenére, vagy talán éppen amiatt, hogy a múlt év végétől az euró­pai helyzet alakulása számotte­vően eltért a Helsinkiben kiala­kult politikai elképzelésektől. E napokban Moszkvában megismé­telték azt a közismert szovjet ál­lítást, hogy a rosszabbodás oka a Nyugat, elsősorban az USA eljá­rásaival magyarázható, egyszers­mind erélyesen elutasítva „az At­lanti-óceán túloldaláról” az idén, főleg az afganisztáni események miatt, Moszkvának címzett váda­kat. A záróokmány mint hullámtörő Mindennek ellenére Moszkva a helsinki okmányt rendkívül nagy­ra értékelte. Leonyid Brezsnyev olyan hullámtörőnek nevezte, amely meggátolja, hogy a hullá­mok kikezdjék az enyhülés pillé­reit. A Pravdának adott válaszai­ban nem elemezte a világhelyzet rosszabbodásainak okait, nem mu­tatott rá a tettesekre, nem szállt vitába, nyilatkozatában csupán ar­ra tért ki, hogy méltassa azt a po­litikai éleslátást, amelynek kö­szönhetően Helsinkiben baráti lég­körben tárgyalóasztalhoz ültek 35 ország vezetői. Mindez valószínűleg azzal ma­gyarázható, hogy Brezsnyev ked­vező hatást kíván gyakorolni a Madridban sorra kerülő európai biztonsági és együttműködési kon­ferencia előkészületeire. Jóllehet az európai és a világhelyzet nap­jainkban rosszabb, mint 5 évvel ezelőtt, dicsérve a helsinki ok­mányt Moszkvában senki sem ál­lítja azt, hogy az akkori légkör manapság nem alakítható ki. Moszkvai megítélés szerint is­mét kialakítható a bizalom és az együttműködés, amely az év ele­jén rohamosan csökkent. Ennek bizonyítására leggyakrabban Leo­nyid Brezsnyev és Giscard d’Es­­taing francia államfő májusi ta­lálkozóját, Schmidt kancellár moszkvai látogatását említik. A szovjet hírmagyarázók gyakran és örömmel emlékeznek e megbeszé­lésekre. Úgy vélik, ez annak a je­le, hogy Nyugat-Európa nem ha­tárolta el magát Moszkvától, nem követi vakon Washingtonnak a Szovjetunió iránti magatartását. Kontaktusok Nyugat- Európával Moszkvai értékelés szerint a be­folyásos nyugat-európai országok­kal való kontaktus jelentős ténye­ző a madridi értekezlet előtti álta­lános légkör kialakításában. Az előbbihez a moszkvai hírmagya­rázók úgyszólván kötelezően hoz­záfűzik annak az olykor Nyuga­ton hallható állításnak a tagadá­sát, hogy a Kreml megnyitva ka­puit a nyugat-európaiak előtt, erő­feszítéseket tesz, hogy elválassza őket Washingtontól, hogy éket verjen Európa és az USA közé. Moszkva szerint ez nem kedvez­ne a feszültség enyhítésének, a­­ Szovjetunió és az Egyesült Álla­­­­mok együttműködése fejlesztésé­nek, amit Moszkva a közismert el­vek alapján szorgalmaz. A szovjet—amerikai dialógus is elmozdul a holtpontról A nyugat-európaiakkal, elsősor­ban a Bonn-nal való kapcsolatok­nak köszönhetően nem rekedt meg teljesen a szovjet—amerikai dialó­gus sem. Mi mással magyarázható a szovjet javaslat, hogy kész tár­gyalni Amerikával az európai ra­kétafegyverek kérdéséről. Madridtól Moszkva elvárja, hogy hozzájárul olyan légkör megte­remtéséhez, amely alkalmas a Washingtonnal való megbeszélé­sei felújítására is. A Kreml sze­rint értelmetlen lenne Madridban azzal a szándékkal tárgyalóasztal­hoz ülni, hogy újabb olajat önt­senek a tűzre. Moszkva azt állítja, hogy reális esély van a madridi értekezlet si­kerére, s ezt nem szabad elsza­lasztani. A Szovjetunió szerint a madridi értekezlet napirendjének egyik legfontosabb kérdése, hogy megállapodjanak az európai kato­nai enyhülésről és leszerelésről szóló értekezlet összehívásában. A Szovjetunió kész érdemében hoz­zájárulni a munka sikeréhez, je­lentette ki Leonyid Brezsnyev a helsinki záróokmány aláírásának 5. évfordulója alkalmából. Sava BOSANAC Ceausescu Krímre készül Jól értesült bukaresti körök sze­rint Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, köztársasági elnök augusztus elején Krímre utazik. Ceausescu Leonyid Brezsnyevvel, a Szovjet KP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével fog talál­kozni. Ceausescu egyetlen napot tölt a Krími félszigeten. (Tanjug) JUGOSZLÁVIA—NDK Jegyzőkönyv a gazdasági együttműködésről Berlinben tegnap befejeződtek a konzultációk Jugoszlávia és az NDK elkövetkező ötéves gazdasá­gi együttműködéséről. A július 28-án kezdődött megbeszéléseket Spasoje Medenica, a Szövetségi Tervintézet vezérigazgatója és dr. professzor Karl Grünheid állam­titkár vezette. A megbeszélés végén jegyző­könyvet írtak alá a gazdasági­­ együttműködésről. (Tanjug) . Háromszázmillió nyomorgó Indiában mintegy 306 millióan élnek a „szegénység” alsó határa alatt, közölték tegnap a parla­mentben. A nyomorgók túlnyomó többsége falun él, 57 millióan pe­dig városban. A nagyon szegé­nyek kategóriájába tartoznak mindazok, akik havi 245 dinárnál kevesebb jövedelemmel rendelkez­nek. (Tanjug)

Next