Magyar Szó, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-240. szám)
1980-08-01 / 210. szám
-—külpolitika--. MAGYAR SZÓ 1980. augusztus 1., péntek TITO BÉKEÚTJAI (18.) Az egyenrangú együttműködésért MINDÖSSZE néhány hónappal New Yorkból való hazaérkezése után a fáradhatatlan békeutas ismét felszállt a Garebra, s két és fél hónapos körutat tett, felkereste Ghánát, Togót, Libériát, Guineát, Malit, Marokkót, Tunéziát és Egyiptomot. Vendégül látta Nkrumah, Olympio miniszterelnök, Tubman, Sékou Touré, Modibo Keita, II. Hasszán, Bungiba és Nasszer. Az afrikai országok feledhetetlen fogadtatásban részesítették elnökünket. Afrika népe igaz barátjaként köszöntötte Titót. Államfőnk és Jugoszlávia hangja eljutott Észak- és Nyugat-Afrika legtávolabbi falvaiba is. A jugoszláv küldöttség menetoszlopát nomádok, egyszerű juhászok üdvözölték, mert megérkezett európai „fehér barátjuk”, aki „jószándékkal jött, jót akar”, az afrikai sajtó így számolt be Tito elnök tartózkodásáról akontinensen. A látogatássorozat 1961. február 24-én kezdődött, s április 12-én zárult. A körút alatt világszerte feszült helyzet alakult ki: partraszállást kíséreltek meg Kubában, rakétaháború veszélye fenyegetett, Kongóban kioltották Patrice Lumumba életét, Laoszban beavatkozás történt. Tito minden ízben, a vendéglátóival folytatott megbeszélés kezdetén figyelmeztetett „a veszélyes tűzfészkekre, amelyek közül mindegyik újabb katasztrófába sodorhatja a világot”. MIVEL JUGOSZLÁVIÁT és elnökét egyesek azzal vádolták, hogy harmadik tömb megteremtésére törekszik, azt róva fel Jugoszláviának, hogy „minden lében kanál". Tito e baráti afrikai országokból az alábbi üzenetet intézte a világhoz: „Ha valami nem érintene bennünket, természetesen nem avatkoznánk abba bele. Ám sok minden bennünket is érint, s nekünk is vannak érdekeink, legfőbb érdekünk — a béke”. A továbbiakban Tito a következőket mondta: „Mi nem alakítunk ki harmadik tömböt, hanem, ahogy már több ízben leszögeztem, a hozzánk hasonló más népekkel karöltve erőfeszítéseket teszünk a nemzetközi feszültség csökkentésére, az újabb háborús katasztrófa meggátolására... Mi, jugoszlávok, történelmünk során saját bőrünkön tapasztalhattuk, mit jelentenek a háborúk. Népünk nem gyáva, harcias, ám lelke mélyén békeszerető, s mi aztkívánjuk, hogy a világ elérje azt, amire az emberiség évszázadok óta törekszik — a békés együttműködést, a nagy és kis országok közötti egyenrangú együttműködést”. „Nem vitás, hogy az eddig nálunk járt vendégekközül ön sokkal jobban és reálisabban megérti, mit jelentett szabadságharcunk ... Úgy érezzük, ön közénk tartozik, ezért az őszinte barátság szellemében a legnagyobb büszkeséggel köszöntjük körünkben”, mondta Kwame Nkrumah, nemcsak Ghana, hanem Afrika egyik legkimagaslóbb politikai személyisége Titónak. Azt vallotta, hogy Ghana szabadságának nincs jelentősége, hanem az afrikai szabadság részét alkotja. TOGÓBAN Sylvanus Olympio látta vendégül Titót. Elragadtatással szólt Jugoszláviáról, a jugoszláv szakemberek ugyanis már jártak az országban, s munkájukkal megerősítették azt, amit Jugoszlávia elnöke mondott e fejletlen államban. „Síkraszállunk azért, hogy a fejlett országok bármilyen politikai vagy más feltételek nélkül segélyt folyósítsanak azoknak a népeknek, amelyeknek történelmi és más körülményeik miatt nem volt lehetőségük a fejlődésre. A fejlett országok kötelessége, hogy támogatást nyújtsanak, mert közülük jó néhány gazdaságát a népek évszázados kizsákmányolásával teremtette meg.” Guinea fővárosában, Conakryban lelkes ünneplésben részesítették államfőnket. Sékou Touré eltökélte, hogy szembeszáll a neokolonialista nyomásokkal, amelyek hatájára nehezedtek a függetlenség elnyerése óta. Modiko Keita a jugoszláv állami küldöttség mali látogatásának végén az alábbi szavakkal fordult Titóhoz: „Vajon az olyan államférfiúnak a látogatása, mint amilyen ön, aki Jugoszlávia élén áll, aki az elsők között kezdeményezte az el nem kötelezettség politikáját, az ilyen államférfiú látogatása mi mást jelentene, mint azt, hogy Mali ragaszkodik e politikához, a pozitív semlegességhez, egyszersmind a látogatás bátorítólag hat ránk, hogy kitartsunk ezen az úton.” TUNÉZIÁBAN Habib Burgiba, aki személyesen tapasztalhatta, mit jelent a gyarmati járom, nem leplezte, hogy lenyűgözte Tito, s hogy nagy megbecsüléssel tekint Jugoszlávia politikájára. Hazánk ugyanis példamutatásával tanúsította, hogy erkölcsileg, politikailag és lehetőségeihez mérten anyagilag az elnyomott, kizsákmányolt népek oldalán áll. Azokban a napokban a jugoszláv hajókra rálőtt a francia haditengerészet hajója, azt gyanítva, hogy hajóink fegyvert szállítanak az algériai szabadságharcosoknak. Vendégét köszöntve Habib Burgiba kidombborította: „Nincs nagyobb megtiszteltetés az ember számára mint azt a személyiséget köszönteni aki egész életét a szabóságnak és a méltó életért vívott küzdelemnek szentelte”. Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke a Galeb fedélzetén tárgyalt Titóval, ismételten köszönetet mondott Jugoszláviának, hogy az elsők között ismerte el Algéria ideiglenes kormányát, s lehetőségeihez mérten anyagilag támogatta hazájának felszabadítási harcát. Jugoszlávia elnöke Marokkóba való megérkezése után II. Haszszán királyt üdvözölve meghatározta azokat a kérdéseket, amelyekről tárgyalni fognak: „Vajon e látogatás nem serkenti-e azokat az afrikaiakat, akik szilárdan eltökélték, hogy megszabadulnak mindennemű politikai és gazdasági függőségtől, s kialakítják az afrikai kontinensen az egységet.” Libériában a tekintélyes vendéget William Tubman köszöntötte. Előtérbe helyezte, hogy Tito egy bátor nép kimagasló vezetője, olyan személyiség, aki bátorságával világszerte elismerést vívott ki magának. HAZAFELÉ TARTVA Tito Kairóban megszakította útját, s tárgyalt barátjával. Nasszer elnökkel. Újabb véleménycseréjükön egyetértenek abban javaslatot terjesztenek nagyobb számú államfő elé, hogy hívják össze a tömbön kívüli országok legmagasabb szintű értekezletét. A jugoszláv újságírók értesülést szereztek erről, s bővebb információért Titóhoz fordultak: „Azt beszélik, Tito elvtárs, hogy az értekezletet Belgrádban tartják meg.” ,,Ha ez így van, akkor újságíróink jól járnak, lesz miről írniuk”, tréfálkozott Tito elnök, mintha mit sem tudna az egészről." Slavko STANIC (Holnap: Az első csúcsértekezlet) Nicaragua követeli Somozát és munkatársait A nicaraguai nemzeti megújhodás kormánya követelni fogja Paraguaytól, hogy adja ki Anastasio Somoza volt diktátort, akit különböző bűntettek terhelnek. A szükséges dokumentációt már elkészítették, és a jövő hónapban adják át a paraguayi kormánynak — közölte Carlos Tunermann oktatásügyi miniszter. Nicaragua ugyanakkor Somoza 32, Floridában élő közeli munkatársának kiadatását fogja kérni az Egyesült Államoktól. (Tanjug) IRÁN A teheráni rádió közleménye szerint tegnap kora reggel egy teheráni börtönben kivégeztek 13 személyt, tizenketten közülük állítólag államcsínykísérletben vettek részt. Hírek szerint iszlám bíróságok mondták ki a halálos ítéletet valamennyiük felett. Nő nem volt köztük. A Pars hírügynökség jelentése szerint Iránban tizenegy személyt végezek ki. A teheráni forradalmi bíróság azzal indokolta meg a halálos ítéleteket, hogy az illető személyek részt vettek az államcsínykísérletben. Más hír szerint az iráni nemzeti kormányzatügyi minisztérium irodáiban és a Pars hírügynökség kermanshahi szerkesztőségében pokolgép robbant. A merénylettel kapcsolatban eddig négy személyt letartóztattak. (AFP) KIVÉGZÉSEK TEHERÁNBAN Kermanshahban pokolgép robbant A függetlenség elnyerése után Lini első intézkedései Pápua új-Guinea-i rendfenntartó közegeket alkalmaznak . Moszkva diplomáciai kapcsolatot szándékozik teremteni Vanuantuval Vanuantu új, független köztársasági kormánya Pápua Új-Guinea erőire fog támaszkodni, hogy biztosítsa a rendet a legnagyobb és leggazdagabb szigeten, az Espiritu Santón a francia és brit katonák kivonulása után — jelentette ki Walter Linn miniszterelnök. A 74 évi brit—francia uralom alól három nappal ezelőtt felszabadult szigetcsoport miniszterelnöke Andrew Peacock ausztráliai külügyminiszterrel közölte terveit. Peacock jelen volt a függetlenség kikiáltásának ünnepségén. Kijelentette, hogy Pápua Új-Guineából 300 katona érkezését várják, hogy betöltsék a távozó francia és brit katonák rendfenntartó szerepét. Vanuantu kormánya „békét és egységet” hoz a szigetekre — ígérte a 38 éves miniszterelnök. Az új állam tagja lesz a Commonwealthnek, és a francia szerződéses művelődési és műszaki együttműködési társaságnak. A független alkotmány értelmében a bislama lesz a nemzeti nyelv, a hivatalos pedig az angol és a francia. Időközben Vanuantu függetlenségének elnyerése alkalmából üdvözletek érkeztek Svájcból, a Szovjetunióból, Vietnamból, Svédországból és sok más országból. A Szovjetunió készségét fejezte ki a diplomáciai kapcsolatok felvételére. (UPI) WALDHEIM PRÓBÁLKOZÁSA Kiút az indokínai válságból? Tárgyalások Hanoiban és Bangkokban a legújabb béketervről Demilitarizált övezet Kambodzsa és Thaiföld között Knut Waldheim ENSZ-főtitkár hanoi és bangkoki tárgyalásainak középpontjában az a béketerv áll majd, amelyet a három indokínai ország javasolt a thaiföldi-kambodzsai válság megoldására. A hírt az AFP jelentette jól értesült hanoi körökre hivatkozva. Waldheim a tervek szerint augusztus 2-án és 3-án Hanoiban, 5-én és 6-án Bangkokban fog tartózkodni. A négy pontból álló béketervet július 18-án Vietnam, Laosz és Kambodzsa külügyminisztereinek vientiane-i találkozója után tették közzé. A megfigyelők véleménye szerint a terv lehetővé teszi, hogy a Vietnam-párti kambodzsai rezsim és a thaiföldi kormány közvetlen dialógusát olyan közvetítővel való tárgyalásokkal helyettesítsék, akiit mindkét fél elfogadott. A javaslat demilitarizált övezet létrehozását irányozza elő a kambodzsai—thaiföldi határ mentén, ahol nemzetközi ellenőrzést kellene biztosítani. A megfigyelők nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az ENSZ lesz a közvetítő. Hanoi körölt véleménye szerint az ENSZ-főtitkár nem vállalná a kényes délkelet-ázsiai helyzet politikai megoldását, ha nem látna benne kiutat a válságból. Waldheim előtt Hanoiban járt Robert Jackson, rendkívüli indkínaii megbízottja. Jackson látogatásáról nem sok jót közöltek, a sajtó nem kísérte figyelemmel találkozásait. Rajta kívül Kambodzsában és Thaiföldön jártak az ENSZ más magas rangú tisztségviselői is, köztük James Grant, az UNICEF végrehajtó igazgatója. Akárhogyan készítették is elő a „terepet" Waldheim látogatásához, a helyzet rendkívül bonyolult. Június végén kisebb összecsapásokra került sor a thaiföldi és a Kambodzsában állomásozó vietnami csapatok között, Bangkok ezután lezárta a thaiföldi a laoszi határt. Kurt Waldheim látogatása az általános feszültség közepette valóban nagyon jókor jön. (AFP) STUTTGART Élethossziglani börtön a terroristáknak Knut Volkerts nyugatnémet terroristát tegnap élethossziglani börtönbüntetésre ítélték Buback államügyész és két kísérője meggyilkolásának vádjával. A hármas gyilkosság 1977 áprilisában történt Karlsruhében. A vád továbbá ■azzal terheld a 28 éves terroristát, hogy több gyilkosságkísérletet is ■tett és hogy a városi gerilla tagja. Volkertset a holland kormány két évvel ezelőtt adta ki az NSZK-nak. Ott húszévi börtönbüntetését töltötte egy holland rendőr meggyilkolása miatt. (Reuter) A biztonsági és együttműködési értekezlet 5. évfordulója Helsinki dicsérete Miért nem említi Brezsnyev a világhelyzet súlyosbodásának okait ? Mindent elkövetni a madridi konferencia sikeréért (A Tanjug tudósítójától) Moszkva, július 31. A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya aláírásának 5. évfordulójáról Moszkvában ünnepként emlékeztek meg. Nyilatkozatok hangzottak el, hírmagyarázatok jelentek meg, előadásokat tartottak. Leonyid Brezsnyev a Pravda kérdéseire adott válaszaiban annak a véleményének adott hangot, hogy augusztus elsejét, a záróokmány aláírásának napját ünnepnek, „Európa napjának” nyilvánítsák. Moszkva nagy jelentőséget tulajdonít a záróokmánynak annak ellenére, vagy talán éppen amiatt, hogy a múlt év végétől az európai helyzet alakulása számottevően eltért a Helsinkiben kialakult politikai elképzelésektől. E napokban Moszkvában megismételték azt a közismert szovjet állítást, hogy a rosszabbodás oka a Nyugat, elsősorban az USA eljárásaival magyarázható, egyszersmind erélyesen elutasítva „az Atlanti-óceán túloldaláról” az idén, főleg az afganisztáni események miatt, Moszkvának címzett vádakat. A záróokmány mint hullámtörő Mindennek ellenére Moszkva a helsinki okmányt rendkívül nagyra értékelte. Leonyid Brezsnyev olyan hullámtörőnek nevezte, amely meggátolja, hogy a hullámok kikezdjék az enyhülés pilléreit. A Pravdának adott válaszaiban nem elemezte a világhelyzet rosszabbodásainak okait, nem mutatott rá a tettesekre, nem szállt vitába, nyilatkozatában csupán arra tért ki, hogy méltassa azt a politikai éleslátást, amelynek köszönhetően Helsinkiben baráti légkörben tárgyalóasztalhoz ültek 35 ország vezetői. Mindez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Brezsnyev kedvező hatást kíván gyakorolni a Madridban sorra kerülő európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészületeire. Jóllehet az európai és a világhelyzet napjainkban rosszabb, mint 5 évvel ezelőtt, dicsérve a helsinki okmányt Moszkvában senki sem állítja azt, hogy az akkori légkör manapság nem alakítható ki. Moszkvai megítélés szerint ismét kialakítható a bizalom és az együttműködés, amely az év elején rohamosan csökkent. Ennek bizonyítására leggyakrabban Leonyid Brezsnyev és Giscard d’Estaing francia államfő májusi találkozóját, Schmidt kancellár moszkvai látogatását említik. A szovjet hírmagyarázók gyakran és örömmel emlékeznek e megbeszélésekre. Úgy vélik, ez annak a jele, hogy Nyugat-Európa nem határolta el magát Moszkvától, nem követi vakon Washingtonnak a Szovjetunió iránti magatartását. Kontaktusok Nyugat- Európával Moszkvai értékelés szerint a befolyásos nyugat-európai országokkal való kontaktus jelentős tényező a madridi értekezlet előtti általános légkör kialakításában. Az előbbihez a moszkvai hírmagyarázók úgyszólván kötelezően hozzáfűzik annak az olykor Nyugaton hallható állításnak a tagadását, hogy a Kreml megnyitva kapuit a nyugat-európaiak előtt, erőfeszítéseket tesz, hogy elválassza őket Washingtontól, hogy éket verjen Európa és az USA közé. Moszkva szerint ez nem kedvezne a feszültség enyhítésének, a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködése fejlesztésének, amit Moszkva a közismert elvek alapján szorgalmaz. A szovjet—amerikai dialógus is elmozdul a holtpontról A nyugat-európaiakkal, elsősorban a Bonn-nal való kapcsolatoknak köszönhetően nem rekedt meg teljesen a szovjet—amerikai dialógus sem. Mi mással magyarázható a szovjet javaslat, hogy kész tárgyalni Amerikával az európai rakétafegyverek kérdéséről. Madridtól Moszkva elvárja, hogy hozzájárul olyan légkör megteremtéséhez, amely alkalmas a Washingtonnal való megbeszélései felújítására is. A Kreml szerint értelmetlen lenne Madridban azzal a szándékkal tárgyalóasztalhoz ülni, hogy újabb olajat öntsenek a tűzre. Moszkva azt állítja, hogy reális esély van a madridi értekezlet sikerére, s ezt nem szabad elszalasztani. A Szovjetunió szerint a madridi értekezlet napirendjének egyik legfontosabb kérdése, hogy megállapodjanak az európai katonai enyhülésről és leszerelésről szóló értekezlet összehívásában. A Szovjetunió kész érdemében hozzájárulni a munka sikeréhez, jelentette ki Leonyid Brezsnyev a helsinki záróokmány aláírásának 5. évfordulója alkalmából. Sava BOSANAC Ceausescu Krímre készül Jól értesült bukaresti körök szerint Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, köztársasági elnök augusztus elején Krímre utazik. Ceausescu Leonyid Brezsnyevvel, a Szovjet KP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével fog találkozni. Ceausescu egyetlen napot tölt a Krími félszigeten. (Tanjug) JUGOSZLÁVIA—NDK Jegyzőkönyv a gazdasági együttműködésről Berlinben tegnap befejeződtek a konzultációk Jugoszlávia és az NDK elkövetkező ötéves gazdasági együttműködéséről. A július 28-án kezdődött megbeszéléseket Spasoje Medenica, a Szövetségi Tervintézet vezérigazgatója és dr. professzor Karl Grünheid államtitkár vezette. A megbeszélés végén jegyzőkönyvet írtak alá a gazdasági együttműködésről. (Tanjug) . Háromszázmillió nyomorgó Indiában mintegy 306 millióan élnek a „szegénység” alsó határa alatt, közölték tegnap a parlamentben. A nyomorgók túlnyomó többsége falun él, 57 millióan pedig városban. A nagyon szegények kategóriájába tartoznak mindazok, akik havi 245 dinárnál kevesebb jövedelemmel rendelkeznek. (Tanjug)