Magyar Szó, 1980. október (37. évfolyam, 271-285. szám)

1980-10-05 / 275. szám

1980. október 5. vasárnap MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 1} Évente három játékfilm A szarajevói Sutjeska átszervezésének eredménye A szarajevói Sutjeska film­ munkaközössége az elmúlt évti-­­zed végét az előkészületek és a­­ stabilizáció éveinek tekinti. Az­ átszervezés során külön erőfeszí-­ téseket tettek a korábbi válság okainak megszüntetése és a bosz-n­ia-hercegovinai filmgyártás fel-­­élénkítése érdekében. Hidajev­­ ČALKIC, a Sutjeska-film igazga-­­tó bizottságának elnöke szerint: az önigazgatási átalakulás még nem fejeződött be, de hamarosan valóra válik a filmszakma külön­böző ágai közötti együttműködés,­ úgyhogy a következő időszakban­ lényegesen több játék- és rövid-­ filmet forgathatnak majd, mint eddig. Hogy szembenézhessenek ezzel a feladattal, széles körű tár­sadalmi támogatással hamarosan megkezdik a műszaki felszerelés felújítását. A forgalmazókkal és a televí­zióval már eddig is sikeresen együttműködtek, a közeljövőben azonban önigazgatási megegyezést írnak alá, amely hosszú távon fogja biztosítani az anyagi eszkö­ö­zök célszerű befektetését, a ká­derek foglalkoztatásának össze­hangolását és a műszaki felszere­lés ésszerű kihasználását. Ezál­tal lehetővé válik, hogy a jövőben évente három játékfilmet, 15 do­­­kumentumfilmet és a televízió,­­ valamint a gazdaság számára 15­ rendelt filmet forgathassanak. — Alkalmat kívánunk nyújtani­ a már befutott és a fiatal pálya- • kezdő alkotóknak is — mondta Hidajel CALKIC.­­ — Jelenleg két fiatal rendező készül a forgatásra. Emir Kustu­­­­rica Emlékszel, Deli Bel címmel Abdulah Sidran forgatókönyve nyomán készíti első filmjét. A történet a hatvanas években ját­­­­szódik, és egy család életéről­ szól. Nenad Dizdarević pedig­ Gazije című filmjével fog debü­­­tálni. A forgatókönyvet Ivo And­­­ric művei nyomán Vuje Krnjcevic­ írta. Mindkét film kész lesz a jö­­­­vő évi pulai játékfilmfesztiválig.­­ — Az ismert rendezők Bato Cengić, Hajrudin Krvavac, Vlat­­ko Filipovic, Bakir Tanovic, Ve­lik Hadžismajlović, Vesna Lju­­bić, Mirza Idrizovic és Nikola Stojanović is új filmjeik előké­születein dolgoznak. Tervezett produkciókat a műsortanács már megvitatta és jóváhagyta, úgy­hogy a következő években jó né­hány érdekes filmre számítha­tunk. Ha figyelembe vesszük a készülő rövidfilmeket is, akkor azt lehet mondani, hogy a Sut­­jeskában nincsenek munkanélkü­li alkotók és munkatársak. Si­került összehangolni a játék- és dokumentumfilmek, valamint a tévésorozatok gyártását, úgyhogy, mindenki, akinek van mondaniva­lója, alkalmat kap a munkára. Miközben a Sutjeska munka­­közössége a tervek megvalósításá­val van elfoglalva, beindult Ves­na Ljubic A dacos delta című, az idei pulai fesztiválon bemuta­tott művének a forgalmazása. Hajrudin Krvavic tavaly forga­tott és Ezüst-arénával kitüntetett Partizán repülőraj című produk­ciója pedig már a világot járja. Rövid idő alatt 40 európai, ázsiai, afrikai és amerikai ország vásá­rolta meg, köztük a Fülöp-szige­­tek, Indonézia, az Egyesült Ál­lamok, az NSZK, Argentína, Egyiptom, Lengyelország, Görög­ország, Irak, Szingapúr, Japán, Mexikó, és Belgium. Valószínűleg meg fogja vásárolni Kína is. Mint ismeretes, Hajrudin Krvavac ko­rábbi filmjei rendkívüli közönség­­sikert arattak ebben a nagy tá­vol-keleti országban. Anekdota­ként emlegetik, pedig igaz, hogy a Walter Szarajevót védi című film hatására egyidőben a kínai gyerekek állandóan Valtert ját­szottak. Ez volt a legkedvesebb szórakozásuk. Az utóbbi időben készült ju­goszláv filmek közül a Partizán repülőraj váltotta ki a legna­gyobb nemzetközi érdeklődést. (I) Jelenet Vesna Ljubic a Dacos delta című filmjéből A fő izgalom forrás Fennállásának 20. évében Partizántanító díjat kapott a zrenjanini Október 2. Általános Iskola „A nyári szünidő vége felé már kissé unatkoztam, nem tud­tam mit csinálni, és mindig az iskolára gondoltam. Ezért már alig vártam a napot, hogy újra beléphessek az iskola kétszár­­nyas ajtaján, és láthassam tanáraimat.” HALÁSZ ÉVA, VII. a „Már régóta járok az Október 2. iskolába. Hat éve. Ez szá­momra a világ legszebb iskolája.” LŐRINC JUDIT, VI. a „Az iskolánkból elsősorban azt a tudást viszem magammal, hogy az ember örök életében tanul, s halála előtt látja be, hogy még mindig nem tud mindent. Jó szívvel, gondolok taní­tónőmre, és tanáraimra, akik állandóan törekedtek és törek­szenek arra, hogy ne primitív, komputerszerű magológépeket neveljenek belőlünk." RABI RÓBERT, VIII. a Az idézett diákdolgozatok a zrenjanini Október 2. Általános Iskola belső pályázatára íródtak, amelyet az iskola fennállásának 20. évfordulója és a Partizánta­nító díj elnyerése alkalmából hir­dettek meg. Az ünnepi dolgozatok kiraga­dott mondatai persze kiragadott momentumot érzékeltetnek, a gyer­mekek ragaszkodását iskolájuk­hoz, tanáraikhoz. A ragaszkodás, oka — ahogy néhány órás ott-tar-­ tózkodás és beszélgetés során si-­­került kideríteni: az iskola a fő­ izgalomforrásuk. Most története-­­sen nem a tanítás ideje alatt le­­vegőben feszülő „veszélyre”, a feleltetésre gondolunk, hanem­ másfajta, kellemesebb izgalomfor­rásra: a szakcsoportok munkájá­ra. Amikor a maga választotta területen, a még néhány rokon érdeklődésű társával együtt, a csak velük, néhányukkal foglal­kozó tanár iránymutatásával tör előre a gyermek. Kifejezetten fej­lett, intenzív a szakcsoportbeli munka iskolájukban. Működésük kétfelől is visszaigazolást nyert: egyrészt a gyermekek képessé­geinek fejlődése, formálása, más­részt az ezt méltányoló díjak ál­tal. Az iskola igazgatója, Mitar VUKOVIČ felsorolta a szakcso­portokat (ötvenegynéhányat), s a díjakat, amelyekkel munkájukat nyugtázták. Helyszűke miatt mi nem adhatunk teljes felsorolást, kiemelésre kényszerülünk: ének­karuk, kosárlabda-csapatuk (az utóbbi diákolimpián a lányok is felzárkóztak az aranyérmes fiúk­hoz), tudósítócsoportjuk, építész szakosztályuk, versenyző matema­tikusaik, „többszörös válogatottak”. A szavaló és irodalmi csopor­tot KISS Erzsébet magyartanár­nő vezeti. Tudósítói híreik, írá­saik, által, melyek a Jó Pajtás­ban, a Napsugárban jelennek meg, valamint az Újvidéki Rá­dióban hangzanak el, képet for­málnak iskolájukról, a köztudat­ban. (Megbízhatóbbat annál, mint amit az újságíró egynapos ki­szállás során jegyezget össze.) A tanárnő az olvasás, a könyv, a színház megszerettetésén dolgozik, évről évre megérezteti az új ge­nerációkkal, hogy az általa ismé­telt Makszim Gorkij idézet — „Olvasás közben kitárul a világ” — szóról szóra értendő, igaz. — Kedvet kell adni a gyermek­nek, útmutatást az olvasáshoz. Én nem tiltom meg, hogy érték­telen könyvet olvassanak, de az értékes könyvekre rámutatok. A­ művelt embernek van könyvtára otthon, szoktam mondogatni ne­kik. S valóban, a nyolcadik osz­tályig 150—200 könyv is össze-­ gyűlik egy-egy családban. Mert a gyermek által a szülő is bekap­csolódik az olvasásba, író—olvasó találkozókra is meghívjuk a szü­lőket és a Madách Színház diák-­­ előadásaira is. Különösen jó len­ne, ha a lukácsfalvi gyermekek szülei is valamennyien megérte­nék, hogy a gyermek a színház­zal fejlődik, a gyermekeknek kell a színház. Ezt azért mondom, mert megtörténik, hogy a lukács­falvi diák jönne színházba, de nem jöhet, mert nyolc kilométer­re van ide a falu. A szülők leg­többjének viszont van autója. A legutóbbi elismerés, amely­ben Kiss Erzsébet részesült, a Csépe Imre díj. És persze az ő munkája is hozzásegítette az isko­lát ahhoz, hogy Partizántanító díjat kapjon. — A Partizántanító díjban nagy érdeme van az igazgatónknak. A munkánkat ő összpontosítja. Mitar Vukovic, az Október 2. iskola megnyitása óta itt dolgozik, előbb tanáriként, most pedig igaz­gatóként. Tőle tudtuk meg, a ta­nárok fizetése felől érdeklődve, hogy a személyi jövedelem elszá­molásakor értékelik a tanároknak a szakcsoportokban kifejtett mun­káját. A személyi jövedelem 20 százalékát a szakcsoportokban fel­mutatott munkával lehet megva­lósítani, 70 százalékát a kötelező órákkal, tanítással és 10 száza­lékát az osztályfőnökséggel. El­számolásuk egyik sajátossága: a munka minőségének mércéi sze­rint­­mindig azzal a területtel le­het legtöbb pontot elérni, amely­nek a felfejlesztésére töreksze­nek. Ebben az időszakban ez az audiovizuális segédeszközök hasz­nálata. Nem így illene befejezni be­számolónkat, de szükségesnek tar­tottuk megemlíteni a gyakorla­tot, hátha felfigyelnek rá más iskolák is. BARTUC Gabriella A kultúra világparlamentje Beszélgetés dr. Puniša Pavlovictyal, a jugoszláv UNESCO-bizottság főtitkárával A kultúra világparlamentje ezen az őszön teljes hat héten át ülésezik Belgrádban. Amióta két évvel ezelőtt, az UNESCO XX. párizsi értekezletén döntés született arról, hogy a következő ilyen összejövetelt Belgrádban tartsák. Jugoszlávia teljes figyel­met szentelt nemcsak az értekezlet megfelelő lebonyolítása elő­készítésének, hanem a sikeréhez való hozzájárulásunk széles platformja kidolgozásának is. Az UNESCO-val való együttmű­ködésre alakult jugoszláv bizott­ság, melynek székhelye Belgrád­ban van, olyan egységes testület, amely gondot visel ennek a nem­zetközi szervezetnek a kereteiben folytatott kulturális együttműkö­désünkről. Felkértük a jugoszláv bizottság főtitkárát, dr. Punija PAVLOVICOt, mutasson rá azok­ra az általános és nemzetközi kö­rülményekre, amelyek között az UNESCO belgrádi értekezletét tartjuk. Az alábbiakban közöljük a beszélgetés néhány jelentősebb részletét. — Mindenekelőtt azt a tényt kell kiemelni, hogy az értekezletet az el nem kötelezettek hatodik ha­vannai csúcstalálkozója után egy évvel tartjuk, összetett nemzetkö­zi körülmények között, amelyekre az el nem kötelezett és a fejlődő országoknak a nemzeközi viszo­nyok demokratizálásáért folyó harca jellemző, melyben alapfelté­telét látják saját függetlenségük, emancipációjuk, valamint társa­dalmi, gazdasági és kulturális fej­lődésünk megőrzésének. Nem szabad figyelmen kívül­ hagyni azt a tényt sem — hang-­­ súlyozzák a jugoszláv együttmű- j ködési bizottságban —, hogy a belgrádi ülésszakra a Madridiban megtartandó európai biztonsági és együttműködési értekezlet küszö­bén került sor, párhuzamosan az­ ENSZ Közgyűlésének ülésszakával,­­ amelyeken a fő kérdések a béké­­ért való harc, a békés nemzetközi­­ együttműködés, az új világgazda­sági rendszer kialakítása s a har­madik fejlesztési évtized céljai-| nak érvényesítése lesznek. — Az értekezlet országunkban­­ való megtartásának ténye külön I kötelességet és felelősséget rót ránk, mind nemzetközi helyzetünk é­s az el nem kötelezettek mozgal- | mában betöltött szerepünk szem- | pontjából, mind abból a szem- | pontból, hogy mit építhet be or-­­­szágunk, valamint kulturális, ok­­­­tatási és tudományos politikája az UNESCO ténykedésének alapvető pozitív folyamataiba és tartalmai­ba. Emlékezzünk rá, hogy a havan­nai hatodik csúcsértekezlet politi­kai deklarációja is nagy elisme­résben részesíti az UNESCO-t a békének mint az összfejlődés fel­tételének megőrzésére vonatkozó álláspontjaiért. Kétségtelen az UNESCO hozzá­járulása a nemzetközi viszonyok demokratizálásához és humanizá­lásához, s határozatainak erkölcsi­­politikai hatása egyre nagyobb. Az UNESCO az el nem kötelezett és a fejlődő országok sajátos támasz­pontja lett ahhoz, hogy tevékeny­ségei által biztosítsák az együtt­működési lehetőségeket s hogy meggyorsítsák saját általános tár­sadalmi fejlődésüket. Érthető, hogy Jugoszláviáinak a belgrádi értekezlet idején kifejtett tevékenysége hazánknak azon a kötelezettségén fog alapulnia, ame­lyek országunk lényegéből és jel­legéből fakadnak. Olyan vendég­látó országról van szó, amely je­lentős szerepet tölt be az el nem kötelezettek mozgalmában, nyílt, szocialista és ön­igazgatású, olyan több nemzetiségű közösségről, amelyben megvalósult a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenlősé­ge az egymás közötti politikai, gazdasági és kulturális viszonyok­ban. Jugoszlávia európai, földkö­zi-tengeri és balkáni ország, amely Európa, a Mediterráneum és a Balkán összetett s kényes körül­ményei között a békés együttmű­ködés hídjává vált, az ENSZ és az UNESCO alapokmányának szel­lemében. Az UNESCO-val való együttmű­ködés jugoszláv bizottságában kü­lön rámutattak arra, hogy sok fej­lődő ország küldöttsége számára a 40 napos jugoszláviai tartózko­dás kiváló alkalom lesz arra, hogy a helyszínen és a gyakorlatban lássák forradalmunk vívmányait, s a szocializmus jugoszláv útjának eredményeit, amikor az ember és az ő fejlődési szükségletei állnak az össztársadalmi törekvések és figyelem középpontjában. A jugo­szláv példa kétségtelenül biztatás lesz majd sok fejlődő ország szá­mára. Mert a hazánkban uralkodó kulturális helyzet meggyőző érv­ként szolgál a különféle kulturá­lis értékek termékenyítő egymás­ra hatására, ami egymás megisme­résének elmélyítésében, gazdagítá­sában, valamennyi jugoszláv nem­zet és nemzetiség közötti barát­ság erősítésében, a szolidaritás­ban, a testvériségben és egység­ben tükröződik. Ebben az értelem­ben országunk hozzájárul az UNESCO kulturális fejlesztési programjának tökéletesítéséhez. Tapasztalataink jelentősége még nyilvánvalóbb, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a nemzetközi élet­ben már általánosan elismert jog a kulturális identitás megőrzése és tiszteletben tartása, a kulturális pluralizmus, a kultúrák egyenran­gúsága, a nemzetiségek, valamint etnikai, nyelvi és vallási csopor­tok kulturális jogainak érvénye­sítése, de ritka az az ország, amely ilyen konk­rét módon al­kalmazta volna gyakorlatában eze­ket a koncepciókat. Ilyen értelemben kíván Jugo­szlávia — mint vendéglátó, s mint az UNESCO belgrádi értekezleté­nek részvevője — hozzájárulni a munka sikeréhez. Radomir SUBOTIC nfm A jugoszláviai magyar novellairodalom támogatása végett lapunk egyik alapító tagja, Majtényi Mihály emlékének adózva a Magyar Szó meghirdeti a hagyományos MAJTÉNYI MIHÁLY NOVELLAPÁLYÁZATOT A pályázatot minden második évben hirdetjük meg. A pályázat jeligés, a díjazott és megvásárolt novellák szerzői másodpéldánnyal iga­zolják szerzőségüket. A pályázati novellák nem lehetnek hosszabbak a gépelt oldal­nál (egy oldal harminc sor). A pályaműveket három példányban kell beküldeni szerkesztő­ségünk címére. (Novellapályázat, Magyar Szó szerkesztősége, Voj­­vode Mišića 1/1/ 21000 Novi Sad). A pályázaton jugoszláv állampolgárok vehetnek részt magyar nyelven írt novellákkal. A díjak: I. díj: 8000 dinár H. díj: 6000 dinár Ш. díj: 4000 dinár A pályaművek díjazásáról a Magyar Szó szerkesztő bizottsága által kinevezett, háromtagú bíráló bizottság dönt. A bíráló bizott­ság tagjai: Bosnyák István, Németh István és Szeli István. A szerkesztőség a beküldött pályaművekből a bíráló bizottság, valamint a saját válogatása alapján megvásárolja a közölhető no­vellákat A novellák beküldési határideje: 1980. november 15. A bíráló bizottság 1980. december 25-éig teszi közzé döntését­ a Magyar Szó hasábjain.

Next