Magyar Szó, 1980. október (37. évfolyam, 271-285. szám)
1980-10-08 / 278. szám
A MŰVELŐDÉS. r Újra az élvonalban A belgrádi Avala-film a válság után aj ország legrégibb producere, a belgrádi Avala-film 1947-ben alakult meg, s azóta 170 játékfilmet, 40 koprodukciót és több mint 400 dokumentumfilmet gyártott. Hosszú ideig a lehető legsúlyosabb anyagi válságban volt, s emiatt a gyártás üteme nagyon ingadozott. Az utóbbi években azonban talpraállt, úgyhogy fokozatosan visszaszerzi egykori tekintélyét, s produkciói egyre számottevőbb helyet foglalnak el filmgyártásunkban. Az Avala utóbbi időben készült filmjei közül 7—8 a legnagyobb közönségsikert aratott hazai produkció közé tartozik. A feláldozottak visszatérése, a Budimir Trajkovic szerelmi élete, a Nem, hanem, a Naiv festő, a Tigris, a Haverok és az idei programból a Boldog család nézőszáma nagyobb volt, mint a külföldi produkcióké, amelyekkel a mindennapi mozigyakorlatban a hazai film versenyezni kényszerül a közönség kegyeiért. Az Avala persze nemcsak szórakoztató produkciókat gyárt, változatos repertoárra törekszik, noha ezen a téren Dragoljub Panocevic igazgató szerint objektív okokból nem lehet valóra váltani különösebben magas színvonalú műsorpoliitikát. Ennek ellenére az Avala a legjobb repertoárért is díjat kapott az utóbbi években a pulai fesztiválon. A közönségsiker azonban nem jelenti a kifizetődőséget. Az ország mozihálózata eléggé fejletlen, úgyhogy az egy filmbe befektetett összegnek legfeljebb a 30 százaléka térül meg a hazai forgalmazásban. A kérdést bonyolítja, hogy a filmesek, vagyis a káderek száma és a műszaki lehetőségek, a film iránti társadalmi szükségletek, a vele szembeni elvárások és a rendelkezésre álló anyagi eszközök nincsenek arányban. Dragoljub Panočević szerint ezért olyan sok a véletlen a filmszakmában. Hosszú távú tervezésre van szükség, s a filmek behozatalát és kivitelét amennyire lehet, össze kellene hangolni. Az Avala művészi és anyagi szinten egyaránt együttműködik a Belgrádi Televízióval. Rájöttek, hogy ez közös érdekük, ami azt jelenti, hogy társadalmi érdek is. Ez azért is fontos, mert az országban a filmgyártás és a tévé együttműködése eléggé alkalomszerű. A kérdés tartós megoldása után még mindig csak tapogatóznak. Az Avala szorgalmazza a köztársaság- és tartományközi együttműködést is. Más központok jó néhány filmjének gyártásában vett részt. Mindent összevetve az Avalának sikerült elérni, hogy most már nem két-három hónappal a pulai fesztivál előtt forgatják a filmeket, mint azelőtt, hanem viszonylag folyamatosan. Jelenleg Zdravko Velimirovic és Stjepan Cikes forgat. Velimirovic Dorotej című filmje Dobrilo Nenadic, Cikes Messze van az ég című produkciója pedig Vlada Bunjac forgatókönyve nyomán készül. Vatroslav Mimica is megkezdte új filmjének, a Banovic Strahinjának a forgatását Aleksandar Petrovic forgatókönyve nyomán. Ez a film a zágrábi Jadran és a belgrádi Avala koprodukciójában készül. A közeljövőben Mica Milosevic is forgatni fog. Tervezett filmjének címe: Berlin, kapott. (1) Marad a status quo Továbbra is Krivajára járnak iskolába a szellemileg elmaradott gyerekek Szép, nemes dolog, ha a felnőttek azon fáradoznak, hogy a gyerekeknek szebb, gondtalanabb életet biztosítsanak. Még szebb, emberibb ez a gesztus, ha tudjuk: a felnőttek a gyerekeknek olyan csoportján igyekszenek segíteni, akik fejlődésükben, pszichikai fejlettségükben elmaradtak társaiktól. Az emberek tudják: a gyerekeknek ezzel a csoportjával többet kell törődni, mint a minden szempontból egészségesekkel. Kézen kell fogni ezeket a gyerekeket, s vezetni kell őket, sokszor, a súlyosabb esetekben, egy életen át. A kevésbé súlyos esetekben elég egy kis támogatás, egy kissé több türelem, hogy ezekből a gyerekekből értékes egyének legyenek, ne pedig szociális problémák, a társadalom számkivetettjei, a társadalom perifériáján csetlő-botló, szerencsétlen egyének. Valljuk be, hosszú évekig ez a kézenfogás elmaradt, s az egész ügyet egy kézlegyintéssel intézték el. Idővel változott a helyzet. Topolyán is... Tíz évvel ezelőtt a község területén megszervezték a szellemi fogyatékos gyerekek oktatását. Hat éven keresztül az általános iskolák mellett, pontosabban három iskola mellett, úgynevezett speciális tagozatok nyíltak. A defektológusok nehéz körülmények között dolgoztak. Munkájukat, de főleg „nyersanyagukat” sokan semmibe vették. A speciális tagozatok az „alacsonyabb rendűség” jegyét viselték magukon. S mivel ilyen volt a speciális osztályok körüli hangulat, így négy évvel ezelőtt, a szakemberek véleményére hallgatva, a község illetékesei úgy döntöttek, hogy megszüntetik az iskolák mellett működő speciális tagozatokat, s egy helyen, a krivajai általános iskola mellett nyitják meg őket. Ezzel lényegében megnyitották, létrehozták a szellemileg elmaradott gyerekek általános iskoláját. Az iskola létrehozását vaskos, szakmailag alátámasztott anyaggal indokolták meg. Az iskola (mint legjobb típus) létrehozásáról elismerőleg szóltak a pedagógusok, a pszichológusok, a szülők, mindenki... Az iskola pedagógusainak eddigi munkájáról — ugyancsak a szakemberek véleménye szerint — csak az elismerés hangján lehet szólni. Az iskola mint típus beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Irigylésre méltó szintre emelték a szellemi fogyatékos gyerekek képzését, nevelését. A krivajai speciális iskola négy éven keresztül élte nyugodt, dolgos életét. A napokban azonban nyugtalanság volt tapasztalható az iskolában. Az a nem alaptalan hír kelt szárnyra, hogy megszüntetik a krivajai speciális iskola alsós tagozatait, s a tagozatokat a topolyai Április 20. és Csáki Lajos Általános Iskolák, valamint a pacséri Moša Pijade iskola mellett nyitják meg. A speciális iskola alsós tagozatainak ilyen széthelyezését azzal igyekeztek indokolni, hogy megszüntessék a Krivajára utazó diákok utazási problémáit. Igaz, ezzel elérték volna azt, hogy a gyerekek néhány kilométerrel kevesebbet utazzanak, de nem lett volna teljesen kiküszöbölve az utazás kényszere. . . Bárhol, bármely helyiségben szervezik meg a szellemi fogyatékos gyerekek oktatását, a gyerekek utaztatása elkerülhetetlen — hangzott el azon a tanácskozáson, amelyet a napokban Topolyán tartottak a krivajai speciális iskola további sorsáról. Lényegében arról van szó, hogy valaki vagy valakik mindenáron be akarják csukatni, ki akarják üríteni a krivajai iskola épületét, s a kiürítési kísérletet épp a szellemileg elmaradott gyerekek iskolájának a lassú, fokozatos megszüntetésével szeretnék elérni. S mindezt azzal magyarázzák, hogy könnyíteni igyekeznek a Krivajára utazó diákok helyzetén. Persze, a tanácskozáson részt vett szakemberek tiltakozásukat fejezték ki a speciális tagozatok széthelyezésére tett javaslat ellen. Elmondták, hogy négy évvel ezelőtt azért alapították az iskolát, hogy megoldódjon a szellemi fogyatékos gyerekek iskoláztatása, s most, amikor már félig-meddig megoldottnak tekinthető, meg akarják szüntetni, meg akarják bontani az ott folyó munkát, az ott kialakult munka- és életformát. A tanácskozás részvevői elmondták, hogy a krivajai speciális iskolában elért eredmények, a jó munkafeltételek, nagyobb mértékben kárpótolják azt a fáradtságot, amit az utazás jelent a diákoknak. Vagyis ez azt jelenti, hogy a krivajai speciális iskola továbbra is megmarad, továbbra is működni fog, ugyanúgy, mint eddig. Az iskola fokozatos megszüntetését sejtető javaslat megbukott... DANKÓ László Megkezdődtek a XII. Belgrádi Zenei ünnepségek Belgrádiban a Sava Központ kongresszusi termében hétfőn este Zoran Hristic Lépés (Korák) című művének az előadásával megkezdődtek a XII. Belgrádi Zenei Ünnepségek. Ez a nyitóhangverseny az UNESCO XXI. közgyűlésének a kísérőrendezvényei közé tartozik, s a megnyitón jelen volt M’Bow, az UNESCO főigazgatója, valamint számos küldött. Branko Radivojevic városainak mondott megnyitó beszédet, és üdvözölte a vendégeket. A Belgrádi Zenei Ünnepségeken számos hazai és külföldi neves együttes és szólista lép fel. A hagyományos rendezvény 19-én a Belgrádi Rádió és Televízió kórusának és szimfonikus zenekarának a hangversenyével fejeződik be. (Tanjug) A hazai és a külföldi képzőművészeti kritikusok és elméleti szakemberek 29 országból kerekasztal-megbeszélést tartottak a Belgrád ’80 elnevezésű kiállításról, amely október elsején nyílt meg a belgrádi Jelenkori Művészetek Múzeumában. Miodrag Protic igazgató kitűnő bevezető előadásában kifejtette, milyenek és milyenek lehetnek a képzőművészeti intézmények vagy általában a múzeumok ma. Hogyan ismerhetjük fel a jelenben az időszerű művészeti adottságodat és ezek művészeti értékeit? A kutatási módszerek és a kiállítások minél inkább mentesek legyenek az előítéletekből, az előre kimondott értékelésektől, mert ez a deduktív módszer az „uralmon levő” művészetet szentesíti, és az értékrendszert állandósítani kívánja, mely a kultúra imperializmusához vezet. A túl gyors „fölfedezés” ugyanolyan káros, mint a késés. A kulturális imperializmus a deduktív modellt alkalmazza, és a nagy központok hatását kritika nélkül elfogadja, mert azt tartja értéknek, amit „felülről” adnak. A fő kérdés: a sajátosságokat folyamatosan felfedezni csak ez lehet a kivezető út. Protic felteszi a kérdést, hogy a Belgrád ’00 milyen mértékben lehet egy új művészeti filozófia alapja, lehetséges-e az élet ellentmondásaira válaszolni a kreaktivitás vagy a mimézis esztétikájával? Az utóbbival legfeljebb követni tudjuk az életet, a jelenségeket, de irányítani vagy vezetni nem. Egy olasz kritikus: A kiállítások áradatát kell megfékezni helyes művészeti politikával. A múzeumok megrendelési módszereikkel hatékonyan befolyásolhatják a művészeti életet, alaptevékenységük azonban a műtárgyak őrzéseés bemutatása maradjon. -----Nagy kérdés, hogy a kiállítások szervezése megújítja-e a mai helyzetet... Mert a minőség még most is fontosabb a képtárak működésében, mint az időszerűség. Kiterjedjen-e minden művészre a galéristák figyelme, s egyáltalán van-e túláradó bőség a műtárgyakban, kiállításokban, vagy más rendezvényekben? Ezek a gondolatok egyenesen a művészettörténelemre irányulnak: hogyan kell írni a művészettörténetet? Annyi bizonyos, hogy nem lehet az adatok halmaza és levéltár sem, hanem a megtörtént értékelése és kritikája. — Nem a művészek, hanem az intézmények kiállítása a Belgrád ’80 —, mondta Ole Bihalji Merin. — Az avantgarde jelenleg védekezik és visszavonulóban van. Az itt képviselt szocialista realizmus, a modern művészetek elleni lázadás, a mai irányzatok nem fedik a mai helyzetet. Ha valamikor ezt a kiállítást „kiásnák a föld alól”, nem kapnának választ egyetlen korabeli kérdésre sem. Az angol szelektor véleménye majd csak tíz év múlva láthatjuk, hogy mit tehetünk a többi nagy intézmény tevékenységének lemásolása nélkül; megelégedését fejezte ki, hogy a múzeumok függetlenül döntenek abban, hogy mit küldenek erre a kiállításra. Legfontosabb, hogy a Belgrád ’80 kiállítás, melyet háromévenként rendeznek meg, helyet ad minden ország sajátos kérdéseinek művészeti bemutatására, vagyis nem kívánja utánozni Velencét, Sao Paulót... A párizsi Pompidou képtári intézmény képviselője megállapította, hogy összehasonlítva az első kiállítást (1977) ezzel a másodikkal, ez utóbbi a jobb, és ezt várjuk a következőktől is. A múzeum munkáját a művészek határozzák meg, mondta Zoran Markus. Sürgeti a galériák átszervezését. A holland szelektor a múzeumok jövőbeni feladatairól beszélt. Szerinte lehetővé kell tenni, hogy a művészek rendezett körülmények között alkothassanak, s ezért helyet és eszközöket kell kapniuk, mert a múzeumok csak ezen az áron léphetnek ki eddigi passzív szerepükből. A válogatás nagyon nehéz kérdés, állapították meg többen: mindig másként is lehet válogatni... Azokat a műveket kell választani, amelyek megfelelnek a helyzetnek. Ez a tér és az idő viszonya, amelyet különféle érdekek befolyásolnak. Kinek a részére szervezték ezt a kiállítást? Mindnképpen a közönségnek, de nemcsak a belgrádinak, hanem a jugoszláv és a külföldi közönségeknek is, mondta Protic. Nem tudjuk, mi történik ebben a pillanatban a műtermekben, de hároméves információs alapján dolgozhatunk, mondta dr. Katarina Ambrozié. A modern művészet és a jelenkori művészet fogalmát pontosan meg kell különböztetni, mert ami jelenkori, az nem kötelezően modern is, mondta Ambrozio. A spanyol kiállítási részleg válogatója, szerint a fő probléma a művészeti vezető és a publikum viszonyában van, mely nem szimpatikus, sőt ellenszenves. A kerekasztal-értekezleten Richard Stanislawski lengyel múzeumigazgató elnökölt, és összesítette a megbeszélés eredményeit. A kiállítás sikeres volt. Ezen a ■találkozón részt venni a barátság és testvériség ápolását jelentette. A triennálé folytatására nagy szükség van. 1983-ban újra megrendezik. ш ÁCS József Belgrád ’80 A képzőművészeti kritikusok nemzetközi kerekasztal-megbeszélése MAGYAR SZÓ 1980. október 8., szerda Ljubljanai kiállítás az NDK-ban Ljubljana fejlődését szemléltető kiállítás nyílt Karl-Marx-Stadtban. Az NDK-nak ezzel a 310 000 lakosú ipari városával a szlovén főváros baráti és gazdasági kapcsolatokat tart fenn. A kiállítás megnyitásával egyidejűleg, a Városi pincében jugoszláv konyhaművészeti hét kezdődött. (Tanjug) Kevés az előadó és a tankönyv A VKSZ TB Elnökségének további két bizottsága vitatta meg az eszmei-politikai képzés problémáit A fiatalok, dolgozók, önigazgatók, párttagok eszmei és politikai felkészítését, marxista képzését szolgáló oktatási-nevelési munka formáinak az utóbbi években beindított rendszeréről, programjairól és működéséről készített elemzést és az alapelveket tartalmazó dokumentumot tegnap a VKSZ TB Elnökségének további két bizottsága tárgyalta meg Zvekié Miskolczi Mária elnökletével. A párt eszmei-politikai és szervezési továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozó, valamint a káderpolitikai bizottság tagjai a politikai képzés kiterjesztésének és színvonala emelésének lehetőségei kapcsán egyebek között elmondták, hogy a VKSZ TB Politikai Tanulmányi és Marxista Képzési Központjának munkacsoportja által készített elemzés számos bővítésre szorul, mielőtt az Elnökség és a TB ülése elé kerül. Bura Nyemoga a munkacsoport nevében megjegyezte, hogy az adatgyűjtés nem volt zökkenőmentes: számos szervtől, szervezettől, iskolától késve és hiányosan érkeztek meg a válaszok. Ezért kiegészítő felmérésekre van szükség. A felszólalók rámutattak például arra, hogy az utóbbi időben csökkent az iskolában és szervezetekben folyó eszmei-politikai képzés színvonala, részint azért, mert egyes munkaformák (például az önigazgatók iskolái iránt már kisebb az igény, mint korábban, másrészt pedig mert a bejáródott oktatási rendszereknek sincs elegendő szakelőadójuk, és ezek jó része is csupán formális képesítéssel bír e munkakör ellátására. Ez, valamint a tankönyvhiány különösen a nemzetiségek nyelvén folyó oktatásban okoz zavarokat. Emellett egyes középiskolákban és egyetemi karokon nem tulajdonítanak kellő fontosságot az eszmei képzésnek, ami az ilyen tárgyú előadások számának csökkenésében is megnyilvánul. A legsürgősebb teendő tehát olyan káderek képzése és olyan tankönyvek kiadása, amelyek lehetővé teszik a szakszerű munkát, a minőség növelését, jórészt abban a vonatkozásban is, hogy a tárgyalt témák a marxizmus klasszikusainak művei mellett a jelenkori szocialista önigazgatás gyakorlatát is szerves részükként öleljék fel, vagyis hogy az oktatás minél inkább valóságközelbe kerüljön. Végül pedig pontosan meg kell határozni, ki és milyen mértékben járul hozzá e munka költségeinek fedezéséhez. Az együttes ülés után a pártfejlesztésügyi bizottság megvitatta a múlt év júliusa óta végzett munkájáról beterjesztett jelentést. (1) Zalai pedagógusok és diákok Zomborban Zombor és Baja város és járás immár tízéves széleskörű együttműködése tette lehetővé a zombori Testvériség-Egység és a bajai Dózsa György általános iskolák közötti baráti kapcsolat kialakítását. Az együttműködési program keretében holnap Zomborba látogat a bajai iskola 40 tagú diák- és pedagógusküldöttsége. Csütörtök délután a két iskola sportszakosztályai, a sakkozók és a céllövők mérik össze ügyességüket és tudásukat. Este a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagytermében a zombori és bajai diákok közös kulturális műsora következik. Pénteken a magyarországi vendégek zombori házigazdájukkal együtt ellátogatnak Tito elvtárs sírjához, és megtekintik a Május 25. emlékmúzeumot. P. M.