Magyar Szó, 1980. október (37. évfolyam, 271-285. szám)
1980-10-06 / 276. szám
1980. október 6., hétfő KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ ISKOLA Látni és következtetni Az ötödik TAKT-ról A TAKT-ot az idén először teteték a szervezők tematikussá a munka-elidegenedés-művészet öszszefüggéseivel az előtérben. Az elképzelés nem vallott kudarcot, hiszen a képzőművészet más-másogaiban dolgozó fiatal alkotók nemcsak észrevételeiket, hanem értelmezéseiket is elmondhatták, bemutathatták. A megkötöttség- nek — vagy inkább annak, hogy a témaválasztással nagy fába vág-t ták a fejszéjüket — meglett a maga ódiuma. Nem mindenki hangolódott rá a témára, nem mindenki gondolkodott el a három fogalom összekapcsolódásáról, pontosabban a munkától való elidegenedés művészi bemutatásának lehetőségeiről. Nemcsak néhány felületes munka, hanem egykét érdemtelenül kiállított mű is bizonysága ennek. Az elidegenedés fogalma az ember helyzetét jelöli a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalmakiban. A munkaeszközök tőkés tulajdona maga után vonja a munkás elidegenülését a munkától, s mivel csak fizikai erejére tartanak igényt, nem érdekli más, mint a bére. Ennek alapján „dolgozó állattá válik”, elidegenedik önmagától, csak saját létfenntartásával törődik, és így az ember elidegenedik a másik embertől. A kapitalizmusban az ember termelőerejének és szellemi képességének szétválasztásával megteremtették a társadalmi alapot a művelődéspolitikai, tudományos és gazdasági szerepének az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő kiaknázására, mindinkább fokozva az osztályok közötti ellentétet és az ember elidegenülését munkájától. Megszüntetve a kizsákmányolást, a munkások a szocialista önigazgatású társadalomban megnyitották az utat a függőségen alapuló termelési viszonyok felszámolása előtt. Átvéve a hatalmat a társadalmi újratermelés fölött, a munkásosztály politikailag és gazdaságilag a termelőeszközök tulajdonosa lett, közvetlenül dönt a megtermelt új értékekről, megelőzve így a munka elidegenítését. Az utóbbi években a művelődés elidegenülése kétféleképpen nyilvánult meg. A művészetek és a széles közönség közötti lépés Cservenást Erzsébet: Kerámia különbség leegyszerűsítésére, vulgarizálására került sor, népiség, a népszerűsítés, a művészetek értékmérőinek tudatos enyhítése alkalmazásával. A művészetek demokratizálása és popularizálása nem lehet hathatós, ha nem változik meg az emberek gondolkodása, nem fogadják be a művészeteket, nem érzik és értelmezik belső emberi szükségletként. A második megnyilvánulási forma a hermetikus bezárkózás. Az előzőnek ellentéte, olyan elgondolás, hogy a művészet egy értelmiségi csoport előjoga. Következménye, hogy az avatatlanok tömege újra leértékelődik, és akarva-aka- ratlanul bekövetkezeik a termelő- , erő és a szellemi képesség elkü-lönülése. Ezt a két szempontot szem előtt tartva mondom Drávai Éva alko- tását elgondolkodtatónak és a rá- kérdezést helytállónak, bár csak az egymástól való elidegenülés kifejezője. De nemcsak Drávai Éva, hanem mások iskét vagy több ember eltávolodását érzékeltetik, kevesebbet foglalkoznak magával a munkától való elidegenüléssel. Lehet, hogy csak a tapasztalat, a megfigyelés hiánya: a TAKT-on kiállítók közül ugyanis kevesen látogathattak el egy vagy több munkaszervezetbe, beszélgethettek el a közvetlen termelőkkel munkájuk és művelődési lehetőségeik összehangolhatóságáról, jelentőségéről mindennapjainkban. Bada Tibor már valóban paradoxális: a használhatatlan munkaruhák, kötelek, drótok nem azért kerültek és kerülnek a „szemétdombra”, mert az ember elidegenedett tőlük, hanem mert használhatatlanok. A hatodik TAKT-ra készülő fiatal alkotóknak valóban feladták a leckét, de nem félek attól, hogy egyiküknek sem sikerülne megtalálnia a legjobb képzőművészeti elemeket elképzeléseik megvalósításához. És ha már Szalai Anna nyomán a „lecke” kifejezést használtam — Rimbaud már az iskolai feladatok elkészítésének alkalmával megmutatta lángelméjét. És lecke, házi feladat-e, ha a kiállítók készülnek a várható vitákra, észrevételeiket elmondva, meghallgatva a többieket — következtetnek? VARGA Szilveszter, Moravica MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS *7 Tételvázlatok az amatőrizmus néhány időszerű kérdéséről 1. Az egyén és a társadalmi csoportok az amatőrizmus által fejtik ki azon képességeiket, amelyek részben (vagy egészen) kiaknázatlanok maradnak a termelési munkagyakorlat során. Mégsem nevezhetünk mindenfajta műkedvelői tevékenységet hasznosnak, ha az kizárólag kompenzációként nyilvánul meg. Az amatőrizmus megsemmisíthet valamit a rutinszerű életből, de semmiképpen sem maradhat meg puszta menekvésnek. Még kevésbé fogadható el az „amatőrizmus” olyan formája, amely önnön tökéletesítésének szükségéből eléri ugyan a professzionalizmus bizonyos szintjét, de azon szinten, amelyik még az értékeik szféráján innen van. Az amatőr azon ambíciói, hogy felnőjön a professzionális alkotáshoz, mindazonáltal támogatni kell, azonban kétségkívül elmarasztalandók azok az igyekezetek, amelyek mögött nem áll kreatív erő, amelyek mögött kis akarások rőzselángjai lobognak, amelyek felégetik, degradálják a spontaneitást, belső motiváltságot. 2. Nem háládatos dolog beszélni az amatőrizmus válságáról „rite et nunc”, de hát mégiscsak tanúi vagyunk ennek a válságnak, hisz a tömegkommunikációs eszközök nagyfokú fejlettsége előrejelez egyfajta passzivitást, azt a passzivitást, ahol tünetjellegűvé válik ama „ülő figura” jelensége, aki szórakozottan szemlél, néz. Nézelődik. És önnön kispolgári izoláltságában részese annak a folyamatnak, amit ma a társadalmi tér végletekig menő beszűkítésének nevezhetnénk. A négy fal által körülhatárolt terület még az övé, íme a civilizáció bumerángja. 3. Az iskola mint oktatási intézmény — kulturális-művészeti vonatkozásban — még mindig statikus tényező. Az iskolareform egyik célkitűzése éppen a specializáció. A specializációra való irányítás sokszor annak akadályává válik, hogy az amatőrtevékenységre való hajlam, szándék mindazok sajátságos erejévé fejlődjön, akik részt vesznek a tanítási-oktatási folyamatban. 4. Az amatőrizmus meghatározott környezetben zárt körű játékként is kihajthat. Lehetőséget kell számára biztosítani, hogy szűk köréből kilépve új területeket hódítson meg, döntésre kényszerítve, passzivitásukból kiragadva a még ingadozókat. 5. Ami az amatőr alkotói szeretetből fogan, a maga módján nem csekélyebb jelentőségű, mint a hivatásos művészet eredményei. Épp ezért jogtalan mindazon kísérlet, amely az „amatőrizmus” fogalmi jelentésének átértékelésére irányul, pejoratív célzattal. NAGY István, Székelykeve ( ?—@_dggjWg I.............^ | GYORS, DE GAZDASÁGOS • | A Crvena Zastava Művek már elfogad befizetéseket a Jugo 45 új gépkocsitípusra. Előfizetés készpénzzel, hitel formájában és devizaeszközökből eredő dinárral. ЈД Előszámítási ár 100 000 dinár. |J«&| Az előfizetőknek 7,5 százalékos kamat jár. A sorozatgyártás megkezdését az év utolsó negyedére tervezik. I ==‡ 310®*® ›== jj No MODERN FORMATERVEZÉS, KORSZERŰ TECHNOLÓGIAI 0 KIVITELEZÉS... V£) JSf MŰSZAK! ADATOK ^ CC MOTOR Ar* — - 903 ccm-es motor § ^*1“ - maximális erőkifejtés (DIN) 6100 fordulatszám esetén 33,1 KW (45 LE) 8^ TELJESÍTŐKÉPESSÉG - egrizsa - maximális sebesség teljes megterheléskor 135 km/h - teherbírás (5 személy+50 kg) 400 kg A JUGO gépkocsi rendkívül gazdaságos. Üzemanyagfogyasztása optimális feltételek mellett és 90 km/h, amíg sebességnél 5,86 liter . BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁS: ZOMBOR, Zastava autó munkaszervezet, Filip Kljajić U. sz. n. telefonszám: 025/24-455, ÚJVIDÉK, Promet i servis tmasz, Szerémség u. 9., telefon: 021/22-266, KULA, Promet i servis tmasz, Tito marsall u. sz. n., telefon: 025/722-000, ZENTA, Auto Bačka, Petőfi Sándor u. 47., telefon: 024/80-002. VUKOVÁR, Auto Bačka, Ivo Lola Ribar u. 23., telefon: 056/41-502. V HÓDSÁG, Promet i servis tmasz, Zombori utca sz.it., telefon: 025/74-795. Ј’ ........ 1 аоттвиг— ^