Magyar Szó, 1980. október (37. évfolyam, 271-285. szám)

1980-10-01 / 271. szám

! Huszonöt éve téglagyári munkás vagyok... Ötvenöt éves BITTÓ György, a csonoplyai téglagyár magas szakképzettségű gépésze, karbantartója. Mint szakképzetlen, fizikai dolgozó kezdte még a felszabadulás utáni években. — Először téglaverő voltam. Ketten-hárman dolgoztunk egy csoportban, nagyon nehéz munkát végeztünk, gépek nem voltak. Tíz éven át ezzel kerestem a kenyeret, mondhatom, nagyon keservesen. 1956-ban traktorvezetői tanfolyamra jelentkeztem. Egy az ócskatelepen vásárolt gépet hajtottam, jobb nem volt, meg nem is tellett többre. A hatvanas évek elején kapták az első téglaprést. Karbantartót és üzemeltetőt kerestek. Jelentkeztem, majd kétéves iskola következett, szakképesítést nyertem. 1968-ban alkalmam nyílt a munka mellett megszerezni a magas szakképzettséget. Ez már nehezebb volt, mert az idő is eljárt fölöttem, meg nem mentettek fel a munka alól. Esténként, éjjelente tanultam Villanyfénynél. Sok újat tanultam, ma sem bánom, hogy vállalkoztam rá — meséli az ősz hajú Gyuri bácsi, akivel az üzem étkezdéjében ültünk le pár szóra. Eléggé kopott a szobácska, látszik, hogy téglagyáriaknak kevés telük a társadalmi létfontosságú dolgokra. Ma egy régi, idejétmúlt présisei 4—4,5 millió darab tömör téglát gyártanak a gyárban. Hogy a már elhasználódott gép mégis üzemel, ez Bittó Gyuri bácsi érdeme. — Szíve van még ennek az óriásnak is. Sok-sok változtatást eszközöltünk, hogy olyan legyen, amilyenre nekünk szükségünk van. Ápolgattuk, mert tudjuk, hogy ebből élünk, nem dobhatjuk ki az ócskavasba. Látja, kevesen vagyunk, senki sem akar kevés pénzért, nehéz és piszkos munkát vállalni. Utánpótlás sem jön, a fiatalok másutt dolgoznak. Két felnőtt fiam van, az egyik megpróbálkozott, de abbahagyta. Ma csonoplyai festődében meg a zombori Dušan Staničkovban dolgoznak — folytatja a szakember. — Mennyit keres? — Havonta körülbelül 6000 dinárt, viszek haza, de a többiek ennél kevesebbet, ők nem magas szakképzettségűek. Sok ezer téglát kell a présről levenni, a szárítóba, majd a kemencébe tragacsolniuk ezeknek az embereknek. Még jobban kellene gépesíteni, akkor könnyebben és több téglát égethetünk. Ma keresett az építőanyag, ezekbe a gyárakba kellene befektetni a pénz egy részét, gyorsan megtérülne. — Milyen a nyersanyag Csonoplyán? — Kiváló a nyersanyag, csak jóval előbb kellene kibányászni, hat hónapig pihenni hagyni és feldolgozni, akkor üreges tégla, mennyezetközi elemek és homlokzattéglák is készülhetnének. Ezek ma keresettek az országban. Vásároltunk egy nagy kapacitású prést, de nincs hol szárítanunk, így egyelőre kihasználatlanul áll a fészerben. Amikor elbúcsúztunk, éppen csöpörgött a nyári eső. Csurgott az eresz, a nehéz présgép sem zakatolt. Az asszonyok és kérges kezű munkások a szárító oszlopának támaszkodva kémlelték az eget. Mikor áll már meg ez az unalmas eső? — gondolták magukba. Ma alig dolgoztunk néhány órát, pedig teljesítményre fizetnek bennünket. — Így van ez nálunk téglagyári munkásoknál, hiába akarunk dolgozni, ha még az idő is ellenünk fordul pedig kár, mert szorgalmasak az emberek — mondta Gyuri bácsi és a sárga földes csille mögött eltűnt a présház bejáratában. P. M. Bittó György karbantartó 6 VÖRÖSMART Bővül a múzeum A napokban ülést tartott Vörösmarton a Horvátországi Magyarok Szövetségének múzeumügyi bizottsága. Az ülésen határozatot hoztak a horvátországi múzeumbarátok körének megalakításáról. A kör tagjai a vörösmarti Apostol János irodalmi csoport tagjain kívül a baranyai és szlavóniai falviakban élő múzeumkedvelők lesznek. A bizottság megtekintette a múzeumi gyűjtemény épületének tatarozását. Újabb négy terem tatarozását fejezik be ebben a hónapban. A tatarozás 100 000 dinárba kerül. Cs -ti HÓDSÁG Még mindig sok az írástudatlan Már hosszú évek óta foglalkoznak ugyan a felnőttek általános iskolai oktatásával a hódsági községben, az eddig elért eredmények azonban korántsem kielégítőek. Ezzel magyarázható a sajnálatos rekord is, miszerint 1971-ben a népszámláláskor 5446 húsz évnél idősebb írástudatlan dolgozót tartottak nyilván, 9366-nak nem volt iskolai végzettsége, 24 016-nak nem volt meg a teljes általános iskolai végzettsége. Az akkori adatok szerint a község lakosságának 15,9 százaléka volt írástudatlan, 27,3 százalékának pedig hiányzott az iskolai végzettsége. A községi képviselő-testület 1975-ben alaposan fölmérte az írástudatlansággal kapcsolatos helyzetet, egyeztető bizottságot alakított a felnőttképzés fejlesztésére. A fő hangsúlyt a 40 évnél fiatalabb dolgozók képzésére helyezték. Jólrajtoltak az iskolák az említett esztendőben, később azonban fokozatosan csökkent a munkatempó. Olyannyira, hogy 1979/80- ban egyetlen tagozat sem volt a községben, amely a felnőttképzéssel foglalkozott volna! 1975-től 1980-ig egyébként összesen 476-an fejeztek be egy-egy osztályt. Az említett adatokból kitűnik, hogy az elképzeléseket nem sikerült valóra váltani. Több oka is van ennek. Elsősorban az, hogy a munkaszervezetek nem tették eléggé érdekeltté dolgozóikat a felnőttképzésben. Elmaradtak azok az akciók, amelyek által a 40 évnél fiatalabb emberek megszerezhették volna az általános iskolai képesítést. Nem alakították meg a bizottságokat a társultmunkaalapszervezetekben és a helyi közösségekben, amelyeknek feladata az írástudatlanság fölszámolása lett volna. A társultmunka-alapszervezetekben elmulasztották öszszeírni a nem teljes iskolai végzettségűeket. Hódságon és Bácsordason (Karavukovo) kívül a helyi közösségekben nem tartották nyilván az írástudatlanokat. Az említett egyeztető bizottság megállapítása szerint a lakosság lakóhelyváltoztatásával, az általános iskolából való kimaradással, az akciók eredménytelenségével magyarázható a helyzet. Tény, hogy a munkaszervezetekben sem ösztönzik a dolgozókat az általános iskola befejezésére. Kérdőíveket küldött a munkaszervezetekbe a községi szakszervezeti tanács és az oktatási érdekközösség, hogy ily módon tudomást szerezzen a nem teljes iskolai végzettségűek számáról. A nagyobb vállalatok (Ites Lola Bihar, Bácska, mezőgazdasági-élelminszeripari kombinát), úgy látszik, nem tartották fontosnak az akciót, nem szolgáltak semmilyen adattal. Csupán a kisebb munkaszervezetek egy része tett eleget a felhívásnak. Komolyabb tevékenységet vártak maguktól az iskoláktól is. Szülői értekezletek, a vállalati szakszervezetekkel való kapcsolatok által segíthettek volna a helyzeten. Az egész község feladata, hogy megfelelő intézkedések szülessenek a felnőttképzés fejlesztésére. Mindenképpen ki kell küszöbölni az eddig tapasztalt hiányosságokat, minden 40 évnél fiatalabb dolgozót be kell vonni az általános oktatásba, előnybe részesítve azokat, akik munkviszonyban vannak, illetve a munkaközvetítőben nyilvántartottakat. A jövő évi népszámláláskor helyi közösségenként a nem teljes iskolai végzettségű, 40 évnél fiatalabb lakosságot is össze kell írni. Mindenekelőtt azonban az a legfontosabb, hogy érdekeltek legyenek az általános iskola befejezésében. Mindegyik érdekelt felnőttnek megfelelő feltételeket kell teremteni, hogy iskolába járjon. Csakis így küszöbölhető ki a valóban nem irigylésre méltó helyzet. b. á. Borislav Brankov Baján Baja és Zombor testvérvárosi együttműködése keretében szombaton Baján megnyílt Borislav BRANKOV neves zombori festő kiállítása. A Türr István múzeumban 13 rajzot, 10 kisszobrot és 25 olajfestményt állított ki. Z. I. BEZDÁN Pénteken és vasárnap ismét bemutatják a Külvárosi romantikát Pénteken hatodszor kerül színre a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület drámai csoportjának előadásában a SZILÁGYI László műveiből írt zenés történet, a Külvárosi romantika. Ez apáratlan és egyedülálló siker még egy bizonyítéka, hogy Bezdán művelődési élete ismét feltámadt. A darab meggyőző közönségsikert aratott. A darabot eddig kétezren tekintették meg, ez a hátralevő két előadás még 600 nézőnek ad lehetősége, hogy élvezze az amatőr színjátszók kiváló szerepét, énekszámait, tehetségét. Október 11-én a magyarországi Bácsalmás Nagykeszeg, Bezdán testvérvárosának színpadán lépnek fel a bezdáni műkedvelők, majd november elején Szabadkán is bemutatkoznak. NAGY József rendezésében megkezdték a Csipke című háromfelvonásos zenés vígjáték próbáit. A közismert rendező ezúttal nem népszínművet visz színre, hanem zenés vígjátékot, mely előreláthatólag szintén nagy közönsikerre számíthat. A főbb szerepeket kiváló fiatal amatőr színjátszók és énekesek játszszák. Többen közülük most először lépnek színpadra. M. L DUNATÁJ ÚJ-BEZDÁN: Mű nagyszerem a ji'ireli Ifin Vasárnap ünnepelt Új-Bezdán. A falu apraja-nagyja hetek, hónapok óta készült erre a napra. Ismét győzedelmeskedett a közös munka, s a társadalmi összefogásból megszületett a gyönyörű, új művelődési otthon. Hosszú volt az út idáig, de a falu szorgalmas népe megszokta már, hogy mindig küzdeni, dolgozni kell. Ennek a falunak nincs nagy múltja. Nincsenek rangos, nemes őseik. Őseik egyszerű, kérges kezű kubikosok voltak, akik megunták a hányatott életet, s a vízhez közel letelepedtek. Az első, vesszőből font házak százötven éve készültek el itt. Azóta saját erőből iskolát építettek, majd szövetkezeti otthont, utakat, járdákat. Most a műút egy újabb szakasza és a művelődési otthon került átadásra. Ezzel valóra vállt egy falu álma, a szórakozásra is gondolhatnak végre, hogy szebbé, tartalmasabbá tegyék maguk és környezetük életét. Mert az igazi élet itt valójában csak a fölszabadulás után kezdődött. Azelőtt a szorgos és kitartó munka árán fejlődött ugyan a falu, de a továbbtanulási lehetőséget megbénította a kubikosok szegénysége, az akkori rendszer. A földosztás és az ingyenes oktatás fölszabadította az őstehetségeket. S ma már a falu minden diákja elvégezi a középiskolát. A falu gazdaságilag is megerősödött. A munkakörülmények megjavultak, megvalósult az, amiről az idősebb nemzedék csak álmodozni mert. A falu forradalmi élete mindig élénk volt, s ha szerényebb körülmények között is, de a művelődés és a sport terén is születtek eredmények. A fejlődés folyamatos volt, s a mai élet már megköveteli, hogy a körülmények megfelelőbbek legyenek a munka és a társadalmi megmozdulás minden terén. Így jutottak az új-bezdániak arra a gondolatra, hogy új művelődési otthont építenek. Az otthon felépült, bizonyító-okául az összetartásnak, és a falu apraja-nagyja összegyűlt, nem magukat ünnepelni, hanem ismét munkára, hogy e megnyitón megszervezzék a Horvát Szocialista Köztársaság nemzetiségi folklórtalálkozóját. A találkozón 11 művelődési egyesület, tánc- és zenecsoportoik, kórusok vettek részt, mutatkoztak be a mintegy ötszáz főnyi közönségnek. Az új otthon fölépítése jelentős siker nemcsak Új-Bezdán, hanem egész Baranya életében. E nagyszabású ünnepségen megjelent Mirko BOSKOVIC-Puškin, a Horvát Szocialista Köztársaság Elnökségének tagja, Dejan REBIC, a Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottsága Elnökségének végrehajtó titkára, SZLOBOĐA. János, az eszéki községek közössége képviselő-testületének alelnöke, TAVSZ Imre, a Szocialista Szövetség községközi választmányának elnöke, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetségének küldöttsége, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke, SOJA Dénes, és titkára, TRÖSZT Sándor és még számos társadalmi-politikai munkás és a környező falvak küldöttjei. Az otthont Ivo Matijadc, a pélmonostori községi képviselőtestület elnöke adta át, mindjárt birtokukba is vették a jelenlevő ének-, zenecsoportok és kórusok A kezdet igen szép, az új-bezdániak bizonyára megtalálják a módját, hogy a folytatás is hasonló legyen. M. J. Ivo Matijadc, a pélmonostori községi képviselő-testület elnöke ünnepélyesen megnyitja az új otthont 1980. Oktober 1., sierda A folklórszemlén részt vevők felvonulása Új-Bezdán utcáin — a szentlászlóiak Ha felcseng a 93-as telefon... Az elmúlt néhány évben egyre ritkábban cseng a 93-as számú telefon Zomborban. A kimutatá-sok szerint tavaly például ele-nyésző anyagi veszteséget, kárt okozott a tűz. Ez nem véletlen, hiszen évről évre egyre jelentősebb intézkedéseket hoznak az illetékesek a tűzesetek megelőzése vé-gett. Szeptember, szerte az országban a tűzvédelem hónapja, ilyenkor előadások, versenyek teszik gazdagabbá az amúgy is változatos és sokrétű programot. Az udvaron tömlőket mosnak, vízzel töltik a rohamkocsit, a műhelyben pedig a karbantartók dolgoznak. Stevan BAJCEV üzemi mérnök, parancsnokhelyettes, ő a soros ügyeletes. Az URH adóvevő rádió mellett üldögél. — Nem túlságosan nehéz a munka — mondja —, inkább az a baj, hogy kevesen vagyunk. Mind-össze huszonkét hivatásos tűzoltónk van. Többre egyelőre nem futja az anyagiakból. Ma már korszerűbb felszerelésünk van, de kellene egy nagyobb űrtartalmú, porral vagy habbal működő rohamkocsi, amellyel hatékonyan vehetjük fel a küzdelmet a benzin és villanyhálózatban rövidzárlatkor keletkezett tűzzel. Huszonöt százalékos normatúlteljesítésünk van, így keressük meg havonta a 7000—7500 dinárt. — Elmúlt a nyár, itt az ősz. Vett-e tarlótűz a nyáron? — kérdeztük a parancsnokhelyettestől. — Ma már ritka az aratáskor keletkezett tűz. Ezt a megelőző intézkedéseknek köszönhetjük. Minden nyáron kötelező a gépjárművek tűzvédelmi ellenőrzése, a hibákat a helyszínen kiküszöböljük. Sajnos, ezt az intézkedést a törvény nem irányozza elő az őszi betakarítás előtt. Pedig ilyenkor sokan felgyújtják a kukoricaszárat, a gépeket sem kötelező ellenőrizni. Sokan nem is tudják, milyen veszélynek teszik ki életüket és vagyonukat,amikor titokban hőtároló kályhát kapcsolnak a túl gyenge villanyhálózatra. Sokszor megtörtént, hogy éppen a villamosvezeték túlterheltsége miatt üt ki tűz. Ma már a nagyobb üzemekben önműködő tűzjelző berendezéseket kell felszerelni. — Kár, hogy még mindig keveset fordítanak az ilyen berendezések felszerelésére. Olyanokra, amelyek a tüzet egyenesen a tűzoltóságnak jelzik, ígynéhány perccel előbb érhetünk a helyszínre és több milliós értéket menthetünk meg a tűz martalékától — magyarázza Stevan Bajčev. — Hogyan lehet valaki tűzoltó? — Ma már az Újvidéken működő szakirányú középiskolában képezik a szakmájukat jól ismerő, szakképzett tűzoltókat. Ide az egységes középiskola elvégzése után iratkozhatnak a fiatalok. Jó lenne, ha tehetséges és hivatásukat szerető fiatal tűzoltók váltanák fel a már nyugdíj előtt állókat. Az a tudat, hogy életeket és emberi javakat mentünk meg, jóleső érzés, erre minden tűzoltó büszke. A zombori tűzoltók gyorsaságára vall, hogy amint felvették a tűzesetre vonatkozó helyzetjelentést, fél percen belül a rohamkocsival az utcán kell lenniük. A szabály minimális, harminc kilométeres óránkénti sebességet irányoz elő a városban, nyílt úton pedig negyvenöt kilométer. Regőcére tehát negyvenöt, Telecskára pedig negyven perc alatt érnek. __ P. M.