Magyar Szó, 1981. február (38. évfolyam, 30-57. szám)
1981-02-01 / 30. szám
3 .’"'ipoUTIKA MAGYAR SZÓ 1981. február 1., vasárnap SZOMSZÉDOLÁS Azt mondják, hogy a régi Váci utca már elvesztette igazi jellegét. Nem az, mint 40—50 évvel ezelőtt volt. Gyökeresek a változások: mind több a nagy üzlet, a nagykereskedés, mind jobban kiszorultak a kisiparosok Budapest főutcájáról. A Kígyó utcában egy kapubejárat alatt egy alig négyzetméteres kirakatot találunk. Pipák, kagylók, gyöngyök, bőrdíszműáru, a legkülönbözőbb dísztárgyak sorakoznak itt. A hazaiak és a külföldiek egyaránt megcsodálják a már porosodó tárgyakat. Aki vásárolni akar, hiába keresi a kisipari műhelyt. A kirakat jobb sarkában egy térkép és egy felirat tudatja az érdekeltek ,kel, hogy a műhely a Párizsi utcában van, a 7-es számú ház első emeletén. A kirakatban kisebb-nagyobb feliratok vonják magukra a figyelmet. A bőrholmin különböző szövegek, aszerint, hogy készítőjük mit választott magának. Idézzünk néhány szellemes vagy kevésbé szellemes feliratot. ф A gólyára ne várjatok, mindent magatok csináljatok. ф Az emberiség egyik fele az, amelyet a szesz és a dohány sírba visz, de a nikotin és az ital nélkül azért meghal a másik fele is. ф Az ideális férj nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik és nem létezik. ф Bölcsek a fogorvosok, mert a gyökerekig hatolnak stb. Gallwitz, pipajavító, gyöngyfűzés, díszműáru-készítés, Párizsi úti 7. I./6. Felkeressük a Gallwitz-féle műhelyt. A 7-es számú ház első emeletén egy piciny oldalszobában a cégtulajdonos feleségét találjuk. Hatvan körüli, igen kedves, ősz hajú hölgy. Bemutatja a műhelyt, elmondja, hogy valamikor a földszinten dolgoztak, ott most fodrászüzlet van, ide fel már kevesebben jönnek, kevesebb is a munka. Megtudjuk, hogy a cégtulajdonos pontos szakosítása szinte hihetetlen: valószínűleg egyetlen az országban, aki pipametszéshez, csont- és fafaragáshoz, gyöngyfűzéshez és porcelánragasztáshoz egyformán ért. Az Astoria Szálló halljában nyugatnémet vendégek ülnek. Két hölgy és két férfi. Az egyik férfi mindenkinél hangosabb. Int a pincérnek, aki azonnal átkígyózik a hatalmas fotelok között, és felveszi a rendelést. Három barackpálinkát kérnek. Amikor megkapják, először az orrukhoz emelik a poharat, azután beleisznak, és gyorsan dicsérik az italt. A hangoskodó férfi fizet, majd taxi után érdeklődik. A három féldecis pálinka 90 forintba kerül, a százast elégedetten teszi el a pincér, és azonnal ugrik taxit rendelni. Az Astoria Szálló halljából a hatalmas üvegablakon át a Kossuth Lajos utcára nyílik kilátás. Akik benn ülnek, úgy érezhetik magukat, mint egy kirakatban. Az üvegfal közvetlen közelében nem foglal senki sem helyet, mert az elhaladók közül szinte mindenki bepillant a kirakatba. Különösen a helybeliek, akik megszokták, hogy ilyenkor a déli órákban sokan gyülekeznek itt, mert innen közvetíti a Kossuth Rádió a Ki nyer ma elnevezésű műsort. Ma péntek van. Nincs szerencsénk, vidékre költözött a szerkesztőség, onnan hallható az adás. A hallban azonban most is van bőven látnivaló. Mind több a panasz az egykori híres magyar konyhára. Aki Pesten jót akar enni, és van pénze, az az Apostolok éttermet keresi fel. Ott azonban a déli órákban nem lehet helyet kapni. Egyórai várakozás után végre letelepedhet a társaság, a kiszolgálás jónak mondható, az étel kitűnő, azonban egy négyszemélyes ebédet már nem lehet megúszni 800—1000 forinton alul. TÓTH László Nem a régi már a Váci utca (Budapest! levél) Budapesti részlet A VILÁGSAJTÓBAN OLVASTUK Gyanús gentlemanek A túszügy megoldása, az Iránában fogva tartott amerikai diplomaták hazatérése egy kicsit háttérbe szorította a Fehér Házban lezajlott őrségváltást. Az amerikai lapok többet írtak a túszokról és hozzátartozóikról, visszatérésük részleteiről, mint az új amerikai elnök beiktatásáról és elődje távozásáról. A mulasztást mintha ezekben a napokban igyekeznének pótolni. Most már nemcsak a Reagan-kormány politikáját ismertetik nagy részletességgel, hanem a kispolgári kíváncsiságot is igyekszenek kielégíteni, így értesülhetett a világ olyan fontos dolgokról, hogy Nancy Reagan „beiktatási” toalettje nem kevesebb, mint 15 000 dollárba került, lévén, hogy a díszítésre felhasznált gyöngyök , igazgyöngyök voltak. A lapok természetesen összehasonlítást tesznek a volt és a mostani első számú hölgy között, megállapítva, hogy míg Rosalynn Carter az egyszerűség híve volt, és jobban szerette a házilag összeütött ruhákat. Reagan pályafutásáról már nincs mit mondania az amerikai újságolvasóknak. Ezt a témát a választási hadjárat idején teljesen kiaknázták. Ám ez nem jelenti azt, hogy színészmúltját nem emlegetik mostanában is. A beiktatáson megjelent 20 000 ember előtt egy „udvari humorista” azzal a megjegyzésével aratottt elsöprő sikert, hogy Reagan, ha a filmjei is ilyen látogatottak lettek volna, sohasem választja a politikai pályát. A tengerentúliak után idézzünk most angol lapokból. Hadd kezdjük egy hirdetéssel, amely azt tanúsítja, hogy az új szelek a konzervativizmus fellegvárát, Nagy- Bitanniát sem kerülik el. A Post Echo című lapban jelent meg: „Energikus gentleman képesnek érzi magát, hogy egy napra minden héten munkát vállaljon”. Egy másik angol gentleman, lord Thompson, szintén hirdetést adott fel, ő azonban nem dolgozni akar, hanem megszabadulni egy tehertételtől, a Times című, világszerte ismert napilaptól. A 196 esztendős újságmatuzsálem veszteséget veszteségre halmozott, és Thompson bejelentette: ha nem talál új gazdát neki, beszünteti megjelentetését. A múlt héten Rupert Murdock ausztrál sajtómágnás személyében akadt egy jelentkező. Amerikában és Nagy-Britanniában is vannak már lapjai, ő adja ki Londonban a Sun című, több milliós példányszámú bulvárlapot. A felvirágoztatás receptje szerinte a szex és krimi. A Times szerkesztői most rettegve várják, hogy az új gazda kívánságára mikor kell pőre széplányokat beiktatni a komoly kommentárok közé. Ha Peter Sutcliffe nem is talpig gentleman, mint a fentiek, de egyelőre őt is annak kell tekinteni a szigetországban. A Yorkshire-i fantomról van szó, akit néhány hete tartóztattak le, és most vizsgálati fogságban várja a tárgyalást. őrizetbe vétele igazi szenzáció volt, hiszen — mint mi is beszámoltunk róla — az elmúlt öt év alatt 13 nőt gyilkolt meg bestiális módon, és valóságos macskaegér játékot űzött a Scotland Yarddal. A hadseregnyi rendőr és nyomozó már-már tényleg azt hitte, hogy fantomról van szó, akit nem is lehet elfogni. Most, hogy egy véletlen folytán mégis kézre került, a rendőrök alig tudják leplezni diadalukat, pedig még nem volna szabad lelkesedniük. Előbb a bíróságnak be kell bizonyítania, hogy tényleg ő követte el az aljas gyilkosságokat. Addig legfeljebb csak gyanúsított gentleman, akire nem szabad semmi csúnyát mondani. Ezt persze a hidegvérűségükről nevezetes angoloknak is nehéz betartaniuk. Néhány újság nem is tudott ellenállni a kísértésnek, és Sutcliffe fényképe alá, az ügyészek legnagyobb megbotránkozására, odabiggyesztette: „a gyilkos”. A jogászok arra figyelmeztették a szerkesztőket, óvakodjanak az önhatalmú bíráskodástól, mert még az is megtörténhet, hogy a vádlott sértegetése miatt maguk kerülnek a börtönbe — míg az állítólagos gyilkost, bizonyítékok hiányában, felmentik. Nem először fordulna ez elő az angol igazságszolgáltatásban. Fejezzük be sajtószemlénket egy világűri sztorival. A sztorinak tulajdonképpen csak annyi köze van a világűrhöz, hogy egy új elektronikus játékban világűri lények támadják meg a Földet, és a játékosnak fel kell tartóztatnia az inváziót. Ehhez különféle korszerű fegyverek állnak rendelkezésre, amelyeket gombnyomással kell aktivizálni. Ám, mint minden háborúsdi és fegyverkezés, ez is elég sok pénzbe kerül, és a játékosnak minden egyes csatáért újabb pénzdarabot kell a készülékbe helyeznie. Az agyafúrt japán tervezők azonban úgy szerkesztették meg a masinájukat, hogy a világűriek egy-kettőre elbánnak a naiv földi játékossal, és bezsebelik pénzét. Több nyugateurópai országban valóságos mániát váltott ki a játék a tizenévesek között. A lapok feljegyezték egy svájci kisdiák esetét, aki, hogy visszaverje a marslakók invázióját, elkunyerálta nagyanyjától annak megtakarított pénzét. A néni elhitte, hogy matekkönyvre kell. (sgb) Kilenc hónapig nem keresték Egy héten belül kétszer fordult elő ilyen megdöbbentő eset Hamburgban: holtan találtak lakásában egy idős, magányos embert, hónapokkal halála után, mivel hiánya még a szomszédoknak sem tűnt fel. Először egy asszony tetemére bukkantak rá négy évvel (!) a halál beálltát követően, majd pedig egy 78 .esztendős nyugdíjas férfi holttestét fedezték fel a kikötőváros St. Pauli elnevezésű negyedében. Az öregember kilenc hónapja feküdt ágyában élettelenül. Hozzátartozója állítólag nem volt, felesége már 1956-ban elhunyt. A bérház lakóinak figyelmét feltehetően az előző eset híre keltette fel, s ekkor értesítették a hatóságokat hogy idős szomszédjuk február óta semmiféle életjelet nem ad magáról. (Die Welt) Gierek: Nem volt könnyű dolgom A LEMP volt első titkárának levele a Központi Bizottsághoz A LEMP Központi Bizottságához, Varsó. (Személyesen Stanislaw Kania elvtársnak, a LEMP KB első titkárának, azzal a kéréssel, hogy a levelet olvassák fel.) Tisztelt elvtársak! Legőszintébb kívánságom ellenére immár harmadszor történik meg, hogy nem tudok részt venni a Központi Bizottság plenáris ülésén. Félek, hogy a következő üléseken való részvételem is, egészségi okokból kifolyólag, kérdéses. Ez sajnos, nem teszi lehetővé számomra, hogy belátható időn belül állást foglaljak azokkal az esetleges észrevételekkel és bírálatokkal kapcsolatban, amelyek a LEMP ; KB első titkáraként kifejtett tevékenységemre vonatkoznak, az 1970. december végétől ez év szeptem- iberének első napjaiig terjedő I időszakban. Ugyanakkor nincs lehetőségem arra sem, hogy kifejtsemészrevételeimet és javaslataimat a párt és az állam folyó politikáját illetően. Az összes nehézség ellenére, amelyekre — mint ahogy azt az elvtársak tudják — számos objektív, de ugyanakkor szubjektív tényező is hatással volt, a 70-es évek véleményem szerint a nemzet további konszolidációját eredményezték. Kitárulkoztunk a világ felé, korszerű igények támadtak fel, magasabb szintre emelkedett az életszínvonal. Pártunk és államunk békekezdeményezéseinek köszönhetően szilárdult hazánk nemzetközi helyzete. Ehhez elegendő bejárni Lengyelországot, és meggyőződni arról, hogy jelentős mértékben javult a helyzet. Ez semmi esetre sem kisebbíti azt a tényt , hogy sokan továbbra is rosszul élnek, hogy nincs elég lakás, hogy sok minden, ami nemzetközi örök- ségünknek tekinthető el van hanyagolva. Ez év (1980) elején számos akció kezdődött a párt VIII. kongres- szusán elfogadott határozatok va-lóra váltása érdekében. E kérdé- seknek személy szerint is sok időt szenteltem, a sokgyermekes, kis keresetű családok, a nyugdíjasok és a dolgozó nők problémáira helyezve a súlyt. Tudatában vagyok annak, hogy erőfeszítéseim nem voltak arányban a szükségletek-kel. Nem volt könnyű dolgom. Kérem, higgyék el, hogy különböző okokból kifolyólag az évtized egyetlen éve sem volt könnyű. Többek között ez volt az oka annak, hogy már hosszabb ideje fontolgattam: távozom a KB első titkárának tisztségéről. Ezt többször hangoztattam a Politikai Bizottság és a KB Titkárságának tagjaival folytatott beszélgetésben, felhívtam a figyelmüket az állandóan növekvő megterhelésre és egészségi állapotom ezzel párhuzamos állandó rosszabbodására. Azt tartottam, hogy a KB első Tudom, hogy számos elvtárs várja az újonnan előállt tények értékeléséből eredő magyarázataimat és következtetéseimet. Ezt később fogom mélyrehatóan elvégezni, ha e célból teljesebb információk állnak rendelkezésemre. Mint egyébként a pártnak, nekem is érdekem mindazon politikai, társadalmi, és egyéb jelenségek objektív magyarázata, amelyek népünk és pártunk életében történtek az elmúlt évtized során. Ezen jelenségek mélyreható elemzése ugyanakkor bizonyos időbeli távlatot is megkövetel. Véleményem szerint csak akkor lehet majd a mostaninál biztosabban megállapítani azoknak a kísérleteknek az indítékát, hogy az elmúlt évtized mindennek ellenére mégis óriási eredményeit lebecsüljék, sőt tagadják, titkárává fiatalabb személyt kel megválasztani, akinek jobb a fizikai erőnléte, mint az enyém. Az első titkári tisztség alól való felmentésemre irányuló kérésemet először a párt VII. kongresszusát követő első plenáris ülésen fejtettem ki. Később ezt többször megismételtem. Nem a munkáitól vagy a felelősségtől való félelmemben tettem ezt. Az ilyen érzés mindig távol állt tőlem. A pártnak, amely állandóan növekedett, összetételét tekintve fiatalabbá és képzettebbé vált, mindt több időt kellett szentelnem a pártoktatást illetően, ehhez nem volt elég erőm, nem állt rendelkezésemre a kollektíva megfelelő segítsége sem. Nagy jelentőséget tulajdonítottam a hazánk fejlődésére vonatkozó egyetemes koncepció helyes, a pártkongresszusok és a tervezett ülések álláspontjainak alapján történő kialakításának. Bármennyire is igyekeztem elérni azt, hogy a Politikai Bizottság és a titkárság munkaterveiben a kitűzött feladatok valóra váltásának ellenőrzése domináljon, tényleges megvalósításuk számos nehézségbe ütközött. Ezen akadályok elhárítása céljából már két évvel ezelőtt szükségesnek mutatkozott elkészíteni az átfogó gazdasági reform tervezetét, s a Politikai Bizottság ezt indítványozta is. Személyesen felelősnek érzem magam az ország szempontjából jelentős a 70-es évek során hozott határozatok nagy részéért. Helyénvalóak voltak-e ezek a határozatok? Nehéz eldönteni, nézőpont kérdése: az akkori és a mostani nézőponté. Egy biztos: különböző szinteken konkrét személyek hajtották őket végre, jól vagy roszszul, olyanok, akiknek hittünk, akik nem éppen legjobb struktúrák keretei között tevékenykedtek. Mi valósult meg Felelősség a határozatokért Szeretném, ha az elvtársak meg lennének győződve arról, hogy mindig jót akartam, hogy Len-gyelország és a nép érdeke volt számomra mindig a legfontosabb. Lengyelország javát szocialista rendszerében, a Szovjetunióval való védelmi szövetségben, a hatalmas szövetségesünkkel és barátunkkal való együttműködésben láttam, amelynek nyersanyagai létfontosságúak a szocialista gaz-daság fejlődése szempontjából, az élelmiszerpiac pedig döntő ténye-zője létünknek. Legjobb tudásom szerint mindig arra törekedtem, hogy becsületesen szolgáljam a munkásosztályt, amelyből származom, és a szocialista Lengyelországot. 1981 januárjában töltöm be 68. életévemet, márciusban lesz 55. éve, hogy dolgozom, áprilisban pedig 50 éve, hogy cselekvő tagja vagyok a pártnak, melyet Len-gyelországban és külföldön szolgáltam. Bányászként 18 évet dolgoztam a franciaországi és belgiumi bányákban. A pártapparátusban 35 évet dolgoztam. 23 éven át megszakítás nélkül a Politikai Bizottság tagja voltam. Az elmúlt kilenc és fél év alatt a LEMP KB első titkára voltam. Mivel mint már hangsúlyoztam, egészségi állapotom határt szab munkabírásomnak azzal fordulok Önökhöz, tisztelt elvtársak, hogy mentsetek fel a LEMP KB tagjának kötelezettségei alól. Egyszersmind meg szeretném győzni Önöket arról, hogy erőmhöz és lehetőségeimhez mérten életem utolsó percéig arra törekszem, hogy a munkásosztály és a szocialista Lengyelország ügyét szolgáljam, azt az ügyet, amelynek egész életemet szenteltem. Varsó, 1980. december 1. E. GIEREK P. S. Mellékelve küldöm kezelőorvosaim diagnózisát és értékelését egészségi állapotomról. (A Nowe Drogi című pártfolyóirat tette közzé Edward Giereknek a KB- hez intézett levelét, amelyben taglalja tevékenységét és felelősségét, s kéri hogy mentsék fel tisztsége alól.)