Magyar Szó, 1981. február (38. évfolyam, 30-57. szám)

1981-02-01 / 30. szám

3 .’"'ipoUTIKA MAGYAR SZÓ 1981. február 1., vasárnap SZOMSZÉDOLÁS A­zt mondják, hogy a régi Vá­­­­ci utca már elvesztette iga­­­­zi jellegét. Nem az, mint­­ 40—50 évvel ezelőtt volt. Gyökere­­­­sek a változások: mind több a nagy üzlet, a nagykereskedés, mind jobban kiszorultak a kisiparosok Budapest főutcájáról. A Kígyó ut­cában egy kapubejárat alatt egy alig négyzetméteres kirakatot ta­lálunk. Pipák, kagylók, gyöngyök, bőrdíszműáru, a legkülönbözőbb dísztárgyak sorakoznak itt. A ha­zaiak és a külföldiek egyaránt megcsodálják a már porosodó tár­gyakat. Aki vásárolni akar, hiába keresi a kisipari műhelyt. A kira­kat jobb sarkában egy térkép és egy felirat tudatja az érdekeltek­ ,­kel, hogy a műhely a Párizsi utcá­ban van, a 7-es számú ház első emeletén. A kirakatban kisebb-nagyobb feliratok vonják magukra a figyel­met. A bőrholmin különböző szö­vegek, aszerint, hogy készítőjük mit választott magának. Idézzünk néhány szellemes vagy kevésbé szellemes feliratot. ф A gólyára ne várjatok, min­dent magatok csináljatok. ф Az emberiség egyik fele az, amelyet a szesz és a dohány sírba visz, de a nikotin és az ital nélkül azért meghal a másik fele is. ф Az ideális férj nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik és nem lé­tezik. ф Bölcsek a fogorvosok, mert a gyökerekig hatolnak stb. Gallwitz, pipajavító, gyöngyfű­zés, díszműáru-készítés, Párizsi úti 7. I./6. Felkeressük a Gallwitz-féle mű­helyt. A 7-es számú ház első emeletén egy piciny oldalszobában a cégtu­lajdonos feleségét találjuk. Hatvan körüli, igen kedves, ősz hajú hölgy. Bemutatja a műhelyt, elmondja, hogy valamikor a földszinten dol­goztak, ott most fodrászüzlet van, ide fel már kevesebben jönnek, kevesebb is a munka. Megtudjuk, hogy a cégtulajdonos pontos sza­kosítása szinte hihetetlen: valószí­nűleg egyetlen az országban, aki pipametszéshez, csont- és fafara­gáshoz, gyöngyfűzéshez és porce­lánragasztáshoz egyformán ért. Az Astoria Szálló halljában nyugatnémet vendégek ülnek. Két hölgy és két férfi. Az egyik férfi mindenkinél hangosabb. Int a pincérnek, aki azonnal átkígyózik a hatalmas fotelok között, és fel­veszi a rendelést. Három barack­­pálinkát kérnek. Amikor megkap­ják, először az orrukhoz emelik a poharat, azután beleisznak, és gyorsan dicsérik az italt. A han­goskodó férfi fizet, majd taxi után érdeklődik. A három féldecis pá­linka 90 forintba kerül, a százast elégedetten teszi el a pincér, és azonnal ugrik taxit rendelni. Az Astoria Szálló halljából a ha­talmas üvegablakon át a Kossuth Lajos utcára nyílik kilátás. Akik benn ülnek, úgy érezhetik magu­kat, mint egy kirakatban. Az üvegfal közvetlen közelében nem foglal senki sem helyet, mert az elhaladók közül szinte mindenki bepillant a kirakatba. Különösen a helybeliek, akik megszokták, hogy ilyenkor a déli órákban sokan gyü­lekeznek itt, mert innen közvetíti a Kossuth Rádió a Ki nyer ma el­nevezésű műsort. Ma péntek van. Nincs szerencsénk, vidékre költö­zött a szerkesztőség, onnan hallha­tó az adás. A hallban azonban most is van bőven látnivaló. Mind több a panasz az egykori híres magyar konyhára. Aki Pes­ten jót akar enni, és van pénze, az az Apostolok éttermet keresi fel. Ott azonban a déli órákban nem lehet helyet kapni. Egyórai vára­kozás után végre letelepedhet a társaság, a kiszolgálás jónak mond­ható, az étel kitűnő, azonban egy négyszemélyes ebédet már nem le­het megúszni 800—1000 forinton alul. TÓTH László Nem a régi már a Váci utca (Budapest! levél) Budapesti részlet A VILÁGSAJTÓBAN OLVASTUK Gyanús gentlemanek A túszügy megoldása, az Irán­­á­ban fogva tartott amerikai­­­­ diplomaták hazatérése egy kicsit háttérbe szorította a Fehér Házban lezajlott őrségváltást. Az amerikai lapok többet írtak a túszokról és hozzátartozóikról, visszatérésük részleteiről, mint az új amerikai elnök beiktatásáról és elődje távozásáról. A mulasztást mintha ezekben a napokban igye­keznének pótolni. Most már nem­csak a Reagan-kormány politiká­ját ismertetik nagy részletesség­­gel, hanem a kispolgári kíváncsi­ságot is igyekszenek kielégíteni, így értesülhetett a világ olyan fontos dolgokról, hogy Nancy Rea­gan „beiktatási” toalettje nem ke­vesebb, mint 15 000 dollárba ke­rült, lévén, hogy a díszítésre fel­használt gyöngyök , igazgyön­gyök voltak. A lapok természete­sen összehasonlítást tesznek a volt és a mostani első számú hölgy között, megállapítva, hogy míg Rosalynn Carter az egyszerűség híve volt, és jobban szerette a há­zilag összeütött ruhákat. Reagan pályafutásáról már nincs mit mondani­a az amerikai újságolvasóknak. Ezt a témát a választási hadjárat idején telje­sen kiaknázták. Ám ez nem je­lenti azt, hogy színészmúltját nem emlegetik mostanában is. A beik­tatáson megjelent 20 000 ember előtt egy „udvari humorista” az­zal a megjegyzésével aratottt el­söprő sikert, hogy Reagan, ha a filmjei is ilyen látogatottak lettek volna, sohasem választja a politi­kai pályát. A tengerentúliak után idézzünk most angol lapokból. Hadd kezd­jük egy hirdetéssel, amely azt ta­núsítja, hogy az új szelek a kon­zervativizmus fellegvárát, Nagy- Bitanniát sem kerülik el. A Post Echo című lapban jelent meg: „Energikus gentleman képesnek érzi magát, hogy egy napra min­den héten munkát vállaljon”. Egy másik angol gentleman, lord Thompson, szintén hirdetést adott fel, ő azonban nem dolgozni akar, hanem megszabadulni egy tehertételtől, a Times című, világ­szerte ismert napilaptól. A 196 esztendős újságmatuzsálem vesz­teséget veszteségre halmozott, és Thompson bejelentette: ha nem talál új gazdát neki, beszünteti megjelentetését. A múlt héten Rupert Murdock ausztrál sajtómágnás személyé­ben akadt egy jelentkező. Ameri­kában és Nagy-Britanniában is vannak már lapjai, ő adja ki Lon­donban a Sun című, több milliós példányszámú bulvárlapot. A fel­virágoztatás receptje szerinte a szex és krimi. A Times szerkesz­tői most rettegve várják, hogy az új gazda kívánságára mikor kell pőre széplányokat beiktatni a ko­moly kommentárok közé. Ha Peter Sutcliffe nem is talpig gentleman, mint a fentiek, de egyelőre őt is annak kell tekinte­ni a szigetországban. A Yorkshire-i fantomról van szó, akit néhány hete tartóztattak le, és most vizs­gálati fogságban várja a tárgya­lást. őrizetbe vétele igazi szenzá­ció volt, hiszen — mint mi is be­számoltunk róla — az elmúlt öt év alatt 13 nőt gyilkolt meg besti­ális módon, és valóságos macska­egér játékot űzött a Scotland Yarddal. A hadseregnyi rendőr és nyomozó már-már tényleg azt hitte, hogy fantomról van szó, akit nem is lehet elfogni. Most, hogy egy véletlen folytán mégis kézre került, a rendőrök alig tudják lep­lezni diadalukat, pedig még nem volna szabad lelkesedniük. Előbb a bíróságnak be kell bizonyítania, hogy tényleg ő követte el az aljas gyilkosságokat. Addig legfeljebb csak gyanúsított gentleman, akire nem szabad semmi csúnyát mon­dani. Ezt persze a hidegvérűségükről nevezetes angoloknak is nehéz betartaniuk. Néhány újság nem is tudott ellenállni a kísértésnek, és Sutcliffe fényképe alá, az ügyé­­­­szek legnagyobb megbotránkozá­sára, odabiggyesztette: „a gyilkos”. A jogászok arra figyelmeztették a szerkesztőket, óvakodjanak az ön­hatalmú bíráskodástól, mert még az is megtörténhet, hogy a vádlott sértegetése miatt maguk kerülnek a börtönbe — míg az állítólagos gyilkost, bizonyítékok hiányában, felmentik. Nem először fordulna ez elő az angol igazságszolgálta­tásban. Fejezzük be sajtószemlénket egy világűri sztorival. A sztorinak tulajdonképpen csak annyi köze van a világűrhöz, hogy egy új elektronikus játékban világűri lé­nyek támadják meg a Földet, és a játékosnak fel kell tartóztatnia az inváziót. Ehhez különféle kor­szerű fegyverek állnak rendelke­zésre, amelyeket gombnyomással kell aktivizálni. Ám, mint minden háborúsdi és fegyverkezés, ez is elég sok pénzbe kerül, és a játé­kosnak minden egyes csatáért újabb pénzdarabot kell a készü­lékbe helyeznie. Az agyafúrt ja­pán tervezők azonban úgy szer­kesztették meg a masinájukat, hogy a világűriek egy-kettőre el­bánnak a naiv földi játékossal, és bezsebelik pénzét. Több nyugat­európai országban valóságos má­niát váltott ki a játék a tizenéve­sek között. A lapok feljegyezték egy svájci kisdiák esetét, aki,­­ hogy visszaverje a marslakók in­­­­vázióját, elkunyerálta nagyanyjá­­­­tól annak megtakarított pénzét. A­­ néni elhitte, hogy matekkönyvre­­ kell. (sgb) Kilenc hónapig nem keresték Egy héten belül kétszer fordult elő ilyen megdöbbentő eset Ham­burgban: holtan találtak lakásá­ban egy idős, magányos embert, hónapokkal halála után, mivel hiá­nya még a szomszédoknak sem tűnt fel. Először egy asszony tete­mére bukkantak rá négy évvel (!) a halál beálltát követően, majd pedig egy 78 .esztendős nyugdíjas férfi holttestét fedezték fel a kikö­tőváros St. Pauli elnevezésű ne­gyedében. Az öregember kilenc hónapja feküdt ágyában élettele­nül. Hozzátartozója állítólag nem volt, felesége már 1956-ban el­hunyt. A bérház lakóinak figyel­mét feltehetően az előző eset híre keltette fel, s ekkor értesítették a hatóságokat hogy idős szomszéd­juk február óta semmiféle életjelet nem ad magáról. (Die Welt) Gierek: Nem volt könnyű dolgom A LEMP volt első titkárának levele a Központi Bizottsághoz A LEMP Központi Bizottságához, Varsó. (Személyesen Stanislaw Kania elvtársnak, a LEMP KB első titkárának, azzal a kéréssel, hogy a levelet olvassák fel.) Tisztelt elvtársak! Legőszintébb kívánságom elle­nére immár harmadszor történik­­ meg, hogy nem tudok részt venni­­ a Központi Bizottság plenáris ülé­­­­sén. Félek, hogy a következő ülé­­­­seken való részvételem is, egész­­­­ségi okokból kifolyólag, kérdéses. Ez sajnos, nem teszi lehetővé szá­­­­momra, hogy belátható időn belül­­ állást foglaljak azokkal az esetle­­­­ges észrevételekkel és bírálatokkal­­ kapcsolatban, amelyek a LEMP ; KB első titkáraként kifejtett tevé­­­­kenységemre vonatkoznak, az 1970.­­ december végétől ez év szeptem- i­berének első napjaiig terjedő I időszakban. Ugyanakkor nincs le­­­­hetőségem arra sem, hogy kifejtsem­­észrevételeimet és javaslataimat a párt és az állam folyó politikáját illetően. Az összes nehézség ellenére,­­ amelyekre — mint ahogy azt az elvtársak tudják — számos objek­tív, de ugyanakkor szubjektív tényező is hatással volt, a 70-es évek véleményem szerint a nem­zet további konszolidációját ered­ményezték. Kitárulkoztunk a világ felé, korszerű igények támadtak fel, magasabb szintre emelkedett az életszínvonal. Pártunk és álla­munk békekezdeményezéseinek kö­szönhetően szilárdult hazánk nem­zetközi helyzete. Ehhez elegendő bejárni Lengyelországot, és meg­győződni arról, hogy jelentős mér­tékben javult a helyzet. Ez sem­mi esetre sem kisebbíti azt a tényt , hogy sokan továbbra is rosszul­­ élnek, hogy nincs elég lakás, hogy­­ sok minden, ami nemzetközi örök-­­ ségünknek tekinthető el van ha­­­­nyagolva. Ez év (1980) elején számos akció­ kezdődött a párt VIII. kongres­-­ szusán elfogadott határozatok va-­­lóra váltása érdekében. E kérdé-­ seknek személy szerint is sok időt szenteltem, a sokgyermekes, kis keresetű családok, a nyugdíjasok­ és a dolgozó nők problémáira he­­l­­yezve a súlyt. Tudatában vagyok­ annak, hogy erőfeszítéseim nem voltak arányban a szükségletek-­­­kel. Nem volt könnyű dolgom. Ké­rem, higgyék el, hogy különböző okokból kifolyólag az évtized egyetlen éve sem volt könnyű. Többek között ez volt az oka an­nak, hogy már hosszabb ideje fontolgattam: távozom a KB első titkárának tisztségéről. Ezt több­ször hangoztattam a Politikai Bi­zottság és a KB Titkárságának tagjaival folytatott beszélgetésben, felhívtam a figyelmüket az állan­dóan növekvő megterhelésre és egészségi állapotom ezzel párhu­zamos állandó rosszabbodására. Azt tartottam, hogy a KB első Tudom, hogy számos elvtárs várja az újonnan előállt tények értéke­léséből eredő magyarázataimat és következtetéseimet. Ezt később fogom mélyrehatóan elvégezni, ha e célból teljesebb információk áll­nak rendelkezésemre. Mint egyéb­ként a pártnak, nekem is érdekem mindazon politikai, társadalmi, és egyéb jelenségek objektív ma­gyarázata, amelyek népünk és pártunk életében történtek az el­múlt évtized során. Ezen jelensé­gek mélyreható elemzése ugyan­akkor bizonyos időbeli távlatot is megkövetel. Véleményem szerint csak akkor lehet majd a mostani­nál biztosabban megállapítani azoknak a kísérleteknek az indí­tékát, hogy az elmúlt évtized mindennek ellenére mégis óriási eredményeit lebecsüljék, sőt ta­gadják, titkárává fiatalabb személyt kel megválasztani, akinek jobb a fi­zikai erőnléte, mint az enyém. Az első titkári tisztség alól való felmentésemre irányuló kérésemet először a párt VII. kongresszusát követő első plenáris ülésen fejtet­tem ki. Később ezt többször meg­ismételtem. Nem a munkáitól vagy a felelősségtől való félelmemben tettem ezt. Az ilyen érzés mindig távol állt tőlem. A pártnak, amely állandóan növekedett, összetételét tekintve fiatalabbá és képzettebbé vált, mindt több időt kellett szen­telnem a pártoktatást illetően, ehhez nem volt elég erőm, nem állt rendelkezésemre a kollektíva megfelelő segítsége sem. Nagy jelentőséget tulajdonítot­tam a hazánk fejlődésére vonat­kozó egyetemes koncepció helyes, a pártkongresszusok és a tervezett ülések álláspontjainak alapján tör­ténő kialakításának. Bármennyire is igyekeztem elérni azt, hogy a Politikai Bizottság és a titkárság munkaterveiben a kitűzött felada­tok valóra váltásának ellenőrzése domináljon, tényleges megvalósí­tásuk számos nehézségbe ütközött. Ezen akadályok elhárítása céljából már két évvel ezelőtt szükséges­nek mutatkozott elkészíteni az át­fogó gazdasági reform tervezetét, s a Politikai Bizottság ezt indít­ványozta is. Személyesen felelősnek érzem magam az ország szempontjából jelentős a 70-es évek során hozott határozatok nagy részéért. Helyén­valóak voltak-e ezek a határoza­tok? Nehéz eldönteni, nézőpont kérdése: az akkori és a mostani nézőponté. Egy biztos: különböző szinteken konkrét személyek haj­tották őket végre, jól vagy rosz­­szul, olyanok, akiknek hittünk, akik nem éppen legjobb struktú­rák keretei között tevékenyked­tek. Mi valósult meg Felelősség a határozatokért Szeretném, ha az elvtársak meg­­ lennének győződve arról, hogy­ mindig jót akartam, hogy Len-­­gyelország és a nép érdeke volt számomra mindig a legfontosabb. Lengyelország javát szocialista rendszerében, a Szovjetunióval­ való védelmi szövetségben, a ha­talmas szövetségesünkkel és bará­tunkkal való együttműködésben­­ láttam, amelynek nyersanyagai létfontosságúak a szocialista gaz-­­­daság fejlődése szempontjából, az­­ élelmiszerpiac pedig döntő ténye-­­­zője létünknek. Legjobb tudásom­­ szerint mindig arra törekedtem, hogy becsületesen szolgáljam a­­ munkásosztályt, amelyből szárma­zom, és a szocialista Lengyelorszá­got. 1981 januárjában töltöm be 68. életévemet, márciusban lesz 55. éve, hogy dolgozom, áprilisban­ pedig 50 éve, hogy cselekvő tagja­­ vagyok a pártnak, melyet Len-­­gyelországban és külföldön szol­gáltam. Bányászként 18 évet dol­goztam a franciaországi és belgi­umi bányákban. A pártapparátus­ban 35 évet dolgoztam. 23 éven át megszakítás nélkül a Politikai Bi­­­­zottság tagja voltam. Az elmúlt­ kilenc és fél év alatt a LEMP KB első titkára voltam. Mivel mint már hangsúlyoztam, egészségi állapotom határt szab munkabírásomnak azzal fordulok Önökhöz, tisztelt elvtársak, hogy mentsetek fel a LEMP KB tagjá­nak kötelezettségei alól. Egyszersmind meg szeretném győzni Önöket arról, hogy erőm­­höz és lehetőségeimhez mérten életem utolsó percéig arra törek­szem, hogy a munkásosztály és a szocialista Lengyelország ügyét szolgáljam, azt az ügyet, amely­nek egész életemet szenteltem. Varsó, 1980. december 1. E. GIEREK P. S. Mellékelve küldöm kezelőorvo­saim diagnózisát és értékelését egészségi állapotomról. (A Nowe Drogi című pártfolyóirat tette közzé Edward Giereknek a KB- hez intézett levelét, amelyben taglalja tevékenységét és felelősségét, s kéri hogy mentsék fel tisztsége alól.)

Next