Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 58-72. szám)
1981-03-01 / 58. szám
4 - KÜLPOLITIKA---- ÚTIJEGYZET AZ EGYENLÍTŐ VIDÉKÉRŐL Szebb napokra járja Galmnban még a külföldi töke az úr, de lassan bezárulnak a kapuk Éhínség Afrikában Libreville, február A Leon M’ba nemzetközi repülőtérről mintegy 20 kilométer hosszú, enyhe ívekben hajló sugárút vezet a városba, pontosabban a városon át. Jobboldalt kókuszpálmák szegélyezik. A fasoron túl csodálatos strand és a végeláthatatlan óceán. A sugárút bal oldalán terül el Libreville, a gaboni főváros. Közvetlenül a repülőtér után még nem sok látnivalója akad az Európából hét óráig tartó, a végén már fárasztó és unalmas repülőút után ide érkező idegennek. Felfigyelhet a francia katonai repülőtérre, majd a város pereme következik, amely itt is építkezésre van tartalékolva. Csakhamar azonban egymás után sorakoznak a modern építészet igazi remekei: az Okoume-Palace Szálloda, a kórház, amely egész Afrika legkorszerűbb egészségügyi intézménye, a Líceum, az elnöki palota, amelyről azt mondják, hogy a világ legdrágább és a legjobban őrzött rezidenciája. Szilárd politikai helyzet Ez az állítás aligha hihető, vagy legalábbis nincs semmi alapja.hi-' F'rn a mostani köztársasági elnök. ] Omar Bongo és elődje, Leon M’lon ' is roppant nagy népszerűséget élvez és élvezett. Gabon nem tartozni azon országok közé, amelyben egymást érik az államcsínykísérletek, nuccsok. Nyugodt ország, politikailag szilárd és egységes. A függetlenség elnyerése óta cs már egy incidens történt, amikor 1964- ben Teán Obom, az ellenzéki párt vezetője megkísérelte megdönteni Leon M’ba hatalmát. A sikertelen ■állnmcMny bizonyos értelemben még hozzá, is járult a szilárd politikai helyzet kialakulásához. A csekély számú ellenzék a kudarc után teljesen beolvadt M’ba pártjába, úgyhogy pár év múltán, amikor M’ba simán átruházta a hatalmat Omar Bongóra, az új elnök a Gaboni Demokrata Párt megala ’ látásával formálisan is kihirdethette az egypártrendszert. Kié a hatalom? A köztársasági elnöknek és a kormánynak azonban korántsem annyira könnyű az államvezetés , mint a fentiekből következtetni lehet. Ha tovább sétálunk a libreville-i Felmh-dulási sugárúton, már a látott"kh"is magyarázatot kapunk az előbbi állításra. Fényűző szállodák, éjjeli mulatók, játékbarlakg-k so'*'koznak egymás mellett. Már a távol-keletiek is metsz'matek-'k a businesst: vietnami, koreai étterem is van a városban. Minden elképzelhető megvan itt, ami a 39 009—40 000 európai kényelmét, gondtalan életét szavatol-] ja, minden elképzelhető árucikk' kanba'ó iá is, ami Párizsban megtalálnak’'. (Csak itt jóval borsosabb áron.) Képviselete van Librevilleben a világ legnagyobb légitársaságainak, a legnagyobb autógyáraknak, a legnagyobb kőolaj cégeknek és a legnagyobb legnagyobbaknak. Úgyszólan az egész tőkés világ ide küldte képviselőit, ebbe a roppant gazdag országba. Az évi 11 millió tonna gaboni kőolajnak oroszádrészét az F lf, a Mobil, a Shell, a Total aknázza ki és zsebeli be a hasznot (ennek ellenére a fekete arany már évekkel ezelőt több milló dollárt hozott az állami kiss’-bal. A mangánt — amelyből 4"'' millió tonnára ћзс'-1", a sávokat — az amerikai US Sün?! Corporation bányássza, az urániumot a frányáik tartják keményen a kezükben. De érdekesek a gaboni bányákinczek ügyében a japánok németek, olaszok, sok a dél-koreaiak is. Gábornak alig tíz százalék részvényei vannak a nemzeti kincsek kiaknázásában. Tigyanomk a Felszabadulás sugárain láthatjuk a franco, az amerikai, a japán, a német nagykövetségek trópusi pálmakertbe helyezett, s a külsőségekből ítélve fényűzően berendező épületeit. A nézelődő idegámok afféle jelképes magyarázatot adnak arra, hogy ki az úr ebben az egyenlítői országban, ki az, akinek még a köztársasági elnöknél és a kormánynál is nagyobb a hatalma, főképp arra, ki építi és kinek építi a fővárosi mulatókat, luxusszállókat, éttermeket. Bezárulnak a kapuk Omar Bongo és kormánya is nagyon tisztában van azzal, hogy a külföldieket csak egyetlen dolog érdekli: mennyit szállíthatnak haza a gaboni tulajdonból. Az állam legújabban szigorú ellenőrzés alá vette az idegeneket, aminek sokak szerint már végső ideje volt. Egy-két évvel ezelőtt ugyanis az owendói kikötőben harmad- és negyedosztályúnak minősítve rakták hajóra a Gaboni őserdeiben termett okouméját, amely a legkiválóbb minőségű az egész világon. A ,,Gabon gabonizálása” jelszóval pár évvel ezelőtt meghirdetett gazdasági reform épp az idegenek fokozottabb ellenőrzését és kordában tartását tűzte ki célul. Ez a fejlődő ország azonban még túlságosan rá van szorulva a külföldiekre. Az állami költségvetés, ahogy Bongo mondta, „nem feneketlen kút”, nem telik belőle mindenre. Másrészt a demográfiai probléma is sztárot játszik abban, hogy korábban kénytelenek voltak sarjác tárni a kapukat az idegenek előtt, akik „afrikai Kuvaitot” vagy épp eldorádót látták ebben az országban. Alig egymillió ember lakja a Jugoszlávia nagyságú országot, úgyhogy kénytelenek kameruni, kongói, zaire-i, mali köztársaságbeli munkaerőt és nyugat-európai tőkét importálni ahhoz, hogy valamit hasznosíthassanak a roppant nagy gazdaságból. Mindazokat a hadititkokat, ame- lyeknek összegyűjtésén egy fölöttébb jó képességű és csak csúcsteljesítményeket nyújtani tudó hírszerző ügynöknek éveken át kellett volna fáradoznia, azt egy nagy példányszámú hetilap összegyűjtötte és most minden lelkiismeretfurdalás nélkül megjelenteti — mondta a napokban rezignáltan egy magas rangú nyugatnémet katonai funkcionárius. Hogy bizonyára igaza volt, azt a haditechnikához nem értő, de a világ dolgai iránt józanul érdeklődő olvasó is megerősíthette, miután átlapozta a Stern című hamsburgi hetilap legújabb számát, amely mellesleg szólva saknem 2 millió példányszámban jelent meg. A Stern Az elrejtett atomhatalom — a szerző az NSZK-ra gondol — címmel néhány oldalas képanyaggal és egy térképpel gazdagon illusztrált riportot közölt az USA és a Szovjetunió atomfegyverkezésének jelenlegi állásáról. Mint mondták, a riportot egy NSZK térkép is illusztrálja, a meGadonra azonban szebb napok is várnak. A libreville-i egyetemen már több mint ezer hallgató tanul (de sokan vannak Zaire-ben, Kongóban és Európában is), az alsóbb fokú oktatást és az egészségvédelmet pedig úgyszólván az egész országban megszervezték. Most épül az országos vasútvonal, amely a nemzetgazdaság ütőere lesz és a gyors fejlődést szavatolja. Lassan bezárulnak akapuk a külföldiek előtt. GYARMATI József Az ENSZ Élelmezési és Mező- ] gazdasági Szervezetének (FAO) ] római székházából a következő figyelmeztetést intézték: Afrikát igen 118 A betűvel és más szimbólummal jelölték meg azokat a helyeket, ahol állítólag amerikai atomfegyverek, kilövősorompók stb. találhatók. A térkép összesen 95 amerikai rakétakilövő bázist jelöl meg és feltünteti az ott állomásoztatott rakéta típusát is, azt, hogy Lance-nak nevezett rövidhatósugarú, vagy Pershing típusú középhatósugarú rakétákról, avagy atombomba szállítására alkalmas repülőgépek bázisáról van-e szó. A lap szerint a NSZK területén ez idő szerint 7 millió amerikai atomrobbanófejet tárolnak. Egy másik illusztráción a nyugatnémet hadsereg egy dél-németországi atomlőszerraktára látható. A fénykép szemcsésségéből következtetve meg lehet állapítani, hogy egy feltehetően újságíró által készített afféle kémfelvétel, amelyet később még alaposan megnagyítottak. A riporter megállapításai és az általa nyilvánosságra hozott tények, nemkülönben az illusztrációk nagy port kavartak ebben a kontinentális méretű éhínség fenyegeti. Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának szakemberei jelente-nyugati országban, egyrészt politikai köreiben, másrészt a közvéleményben. Sokak szerint az inkriminált térkép egyfajta iránytűként szolgál az egyre tömegesebbé váló atomellenes tábor híveinek arra, hogy hol, melyik városban szervezzenek tiltakozó nagygyűlést. Az ilyen nagygyűlések pedig, mint lenni szokott, zavargásokká fajulnak és veszélybe sodorják az ország békéjét, aláássák társadalmi nyugalmát — mondják. Eszerint a Stern térképe csak olaj lehet a már égő tűzre, hiszen a fentebbiek még az atomenergia békés célú felhasználásával, az atomerőmű hálózat kibővítésével sem értenek egyet... Az ellenzék nyomására egy szóvivő révén állás foglalt az ügyben a kormány is. A Szem hasábjain nyilvánosságra hozott adatok nem veszélyeztetik az NSZK létérdekeit — vélte —, mert az adatok az igaz és a féligaz tények furcsa egyvelege. Főként nem felel meg a valóságnak az írás címe, hogy a szövetségi köztársaság „atomhatalom” kíván lenni — mondta a szóvivő. De nemcsak hogy port kavart az írás. Némelyekre nézve valószínűleg következményekkel fog járni. A karlsruhei szövetségi ügyészség előzetes vizsgálatot indított a Stern ellen — egyelőre — annak megállapítására, hogy az eddig hétpecsétes titokként őrzött elhelyezési rendet közölve államtitkot árult-e el, és ilyenformán megsértette-e az állam érdekeit. A szövetségi nyomozó hivatal is bekapcsa,4-fog-t ecnek tisztázásába. Mindazonáltal az NSZK-ban mindenütt elégedetlenség és nyugtalanság érezhető. A környezetvédők mozgalma 1981-et ,,az atomellenes küzdelem évévé” kívánja nyilvánítani. S mindezt teszi akkor, amikor küszöbön állnak a nyugatnémet politikai vezetők találkozói az új amerikai kormányzattal, azok a tárgyalások, amelyeken mindenképpen érinteni fogják a következő kérdést: vajon az USA saját atomstratégiájában milyen szerepet szánt az NSZK-nak. Ésükben azt állítják, hogy a múlt év közepén Afrikában 20 millió ember éhezett, majdnem ennyi volt alultáplált. Legsúlyosabb a helyzet a Lahel-országokban, majd Szomáliában, Északkelet-Ugandában Karamandia tartományban, Észak-Kenyában a Turkán-tó környékén, valamint Etiópia és Szudán egyes részein. A helyzet ismerői azt állítják, hogy a körülmények nem fordultak jobbra, sőt még súlyosabbá váltak. A mostoha természet, a nagy aszály vagy az árvíz, a sáskajárás Afrikában mindennapos jelenség. Afrikában az éhínségnek egy másik stratégiai formája is van. A FAO legújabb adatai szerint a 400 millió afrikai lakos közül 254 millió földműveléssel foglalkozik és annak terméséből él. A parasztok több mint 90 százaléka kisbirtokos, és birtokuk nem haladja meg a két hektárt. Afrikában aránylag korszerű módszerekkel az össztermőföldnek csak 1,2 százalékát munkálják meg. Ezért Afrika technológiai elmaradottsága elgondolkodtató méreteket ölt. A hatvanas évek közepéig mindennek ellenére Afrikában aránylag egyenletesen növekedett az élelmiszer-termelés, két százalékkal volt magasabb a lakosság természetes szaporulatánál. Egyes országokban, például Tanzániában, ez a szám 11 százalékkal volt magasabb. Ezért a hatvanas éveket az élelmiszer-termelés arany■ korának is nevezhetitek. A hetvenes években történt „agrár-ellenforradalom”, az úgynevezett kiviteli ,trópusi növények (kávé, tea, földimogyoró, déligyümölcs, pamut, fűszerek) miatt jött létre. „Afrika a gazdag országok asztalát rengeteg egzotikus termékkel terítette meg, s ezért a saját lakosaik számára való élelmiszer-termelése csokiként” — írta nemrég egy afrikai analitikus. A helyzet gyökeres keresésekor az afrikai közgazdászok a hagyományos értékelésekből indulak ki: az évszázados gyarmatosító politikából, a termelés és fejlődés téves irányításából, a teljes politikai és gazdasági függőségből. Azonban a gyarmatosítás utáni időszakban is történt valami, épp akkor, amikor a gazdasági dekormonizáció folyamatának kellett volna kezdődnie. Ez akor a nemzetközi pénzügyi intézményeket mint a fejlesztési segély kezdeményezőit említik, különösen a Világbakot, s mely érdemei mellett néhány rendszerbeli bábéval is rendelkezzik, ami Afrikát illeti. A New Africain folyóirat nemrég közölte A. M. Bábu volt tan- szániai ,gazdaságügyi miniszter elemzését, mely kiemeli, hogy a Világbank a hatvanas évek elején az úgynevezett komparatív alenyök filozófiájával zárlatot idézett fely az afrikai fejlődésben. Ez alapjában véve azt jelentette, hogy ha egyik országban jó termés mutatkozik földimogyoróból, a másikban pedig napraforgóból, minden erejüket a legtöbb hozamot adó termények termesztésére kell fektetni. Ezzel egyidejűleg azonban ezeknek a termékeknek az ára a nemzetközi börzék felügyelete alatt maradt, tehát a termelőországok hatáskörén kívül. Mivel a kiviteli kultúrák miatt háttérbe szorították az élelmiszertermelést, Afrikát éhínség fenyegeti. (Tanjug) NSZK Haitiál a hetilap!» Valahol az NSZK-ban: Leselkedik az ezerszeres halál Librevale-i utcarészlet MAGYAR SZÓ 1921. március 1., vasárnap