Magyar Szó, 1981. március (38. évfolyam, 73-88. szám)

1981-03-16 / 73. szám

4 BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ Elherdáljuk kincsünket Az utóbbi időben mind gyak­rabban hangzik el a megálla­pítás: tartományunk kínosé a jó termőföld. Az elsődleges mező­­gazdasági termelés és az élelmi­szeripar párhuzamos fejlesztésé­vel ez a vidék nemcsak az or­szág, hanem a világ egy részé­nek éléskamrájává válhatna, s talán valóban az élelmiszer le­hetne a mi kőolajunk. Ebben az igyekezetben aztán sűrűbben kell észbe kapnunk: nem vigyázunk kellőképpen kincsünkre, a földre. A legjobb minőségű termőföldeket építjük be elvakultan ipari és egyéb lé­tesítményekkel. Holott amit ez­zel nyerünk a réven, elveszít­jük a vámon. Nem sok kellene, csak kicsivel több körültekin­tés. Ez a megjegyzés a KSZ be­csei bizottságának ülésén is el­hangzott, sebtében néhány ta­nulságos példát is felhoztak. Az utóbbi öt év alatt csupán a különböző ipari létesítmé­nyeknek, hizlaldáknak, gabona­­tárolóknak mintegy 100 hektár kiváló termőföld esett áldozatul a községben. A felszólalók sze­rint semmivel sem indokolható, hogy az ipari zóna éppen a vá­ros környéki legjobb termőföl­deken terpeszkedik, ahol egyéb­ként már ki volt építve az ön­tözőhálózat. így vetettük meg az ágyát a sertéshizlaldának és a tehenészetnek is. A lakásépí­tést már talán meg sem kell említeni. Becse folyvást a szán­tóföldek felé terebélyesedik. A Péterrévei és a Topolyai út mel­lett tucatszámra rabolta el a jó föld hektárjait az új település, holott a város területén még igen natív terület beépítetlen. A kisréti példa is szóba került: ezen a területen egykor kerti veteményeket termesztettek, ma viszont négyezres lélekszámú lakótelep nőtt ki a földből, s ugyanakkor a város területén közművesített házhelyek tátong­nak üresen évek óta. A telek­­rendezés itt úgymond jóval drágább, mint beépítetlen terü­leten. Puszta összeadás-kivonás szerint, talán, de a holnapra is gondolva aligha. A tévedéseket persze nehéz helyrehozni, lehetetlen például áttelepíteni a megépült ipari és egyéb gazdasági létesítménye­ket, ötletnek is képtelenség le­bontaná a szántóföldekre épült lakóépületeket — hangzott el egyebek között a pártbizottsági ülésen. Ideje lenne azonban vé­get vetni kincsünk elherdálásá­nak most, amikor még nincs túl későn. Ezzel kapcsolatban még egy dologra figyelmeztettek. A köz­ség határában egy évtizede a határrendezéssel felszámolták a tanyavilágot, amelynek annyi haszna azért volt, hogy a ta­nyák növényvilága útját állta a vad szeleknek. Azok most szabadon söprik végig a határt, termőföldet hordanak szét, nemritkán a vetőmagot is ki­­söprik a földből. A szakembe­rek védőerdősávok telepítését sürgetik. Évekkel ezelőtt hozzá is láttak egy felmérés elkészí­téséhez. A pártbizottsági ülés most arra intette akit illet, ne­hogy csak akkorra készüljön el, amikor már legfeljebb azt álla­píthatnák meg, hogy védőerdő­­sávok hiányában a szél több száz hektár földről elhordta a termőtalajt. Ez ugyebár mindennél drá­gább felmérés lenne. L. Gy. Bajmokon tavaly öt tűz volt Évi közgyűlést tartottak a helyi tűzoltók A bajmoki tűzoltók évi köz­gyűlésén tartalmas beszámolót ol­vastak fel az egyesület egyéves tevékenységéről Az elmúlt évben mindössze öt tűz volt. A kár 228 000 dinár, a megmentett anyagi javak értéke pedig hárommillió di­nár volt. A tűzoltók négy esetben segítséget nyújtottak a szomszé­dos tavankuti tűzoltóknak. Ezenkí­vül egy esetben Aleksa Šantićon is részt vettek a tűzoltásban. Az egyesületnek színvonalas fú­vószenekara van. Ez a zenekar minden versenyre elkíséri a helyi tűzoltókat. Csak az a baj, hogy a fúvószenekart nem tudják fiatal ta­gokkal felfrissíteni. Az egyesület csapatai a múlt évben részt vettek néhány rangos versenyen, a községi tűzoltószö­vetség rendezvényein sikerrel sze­repelnek. Tavaly a Supljakon meg­tartott községi versenyen két első helyet is szereztek. Két ponírcsa­­patuk eljutott Kánizsára a tűzol­tók községközi versenyére is. A legnagyobb elismerés mégis az volt, hogy részt vehettek a Jugo- I­szláv Tűzoltó Szövetségnek a­­ Trentišten megtartott szövetségi­­ versenyén. Erre a rangos rendez­vényre a pionírcsapat jutott el, és a 26 csapat közül 18. lett. A közgyűlés végén néhány helyi tűzoltó magas elismerésben része­sült. FÜSTÖS Lajost a Jugoszláv Tűzoltó Szövetség sokéves tevé­kenységéért tüntette ki. Đorđe LJUBISAVLJEVIC pedig a Köz­társasági Tűzoltó Szövetség má­sodfokú érdemrendjét kapta a tűz­oltásban tanúsított bátorságáért. KOLLÁR Kálmán tűzoltótisztet a Tartományi Tűzoltó Szövetség elő­léptette felső tiszti rangra. M. A. (9) — Dr. Nada Dimitrijević Nešković sza­rajevói származású orvosnő Nellyvel egy­idejűleg érkezett Spanyolországba, Belg­­rád bombázásakor vesztette életét. — Olga Dragić-Belović orvostanhallga­tó volt, a Prágai Egyetemre járt, onnan ment a köztársaságiak hadseregébe (Belg­­rádban nyugdíjas). — Marija Glavaš-Peči a spanyol há­ború kitörésekor Moszkvában tartózko­dott a Kommunista Egyetemen, onnan — saját kérésére —­ Párizsba utazott, ápoló­női tanfolyamon vett részt, majd Spanyol­­országba ment. Egy év után visszahívták Párizsba, az ott székelő Központi Bizott­ság küldönce lett (Zágrábban nyugdíjas). — Kucsera Teréz 1907-ben született Bácstopolyán, munkásnő. ő is, akárcsak a szabadkai Basch család, a királyi dik­tatúra kikiáltása után kivándorolt. Spa­nyolországba Uruguayból érkezett 1938 áprilisában. Ezután nyoma veszett. — Dr. Dobrila Mezic-Siljak a köztársa­ságiak oldalán orvos volt, majd az ösz­­szeomlás után táborokban sínylődött, on­­nan megszökött, és csatlakozott a francia Ellenállási Mozgalomhoz, őrnagy lett. 953-ban Belgrádban halt meg tragikus örülmények között. — Ana Seleš-Brozović Ogulinban szü­­etett 1894-ben, önkéntesnek az algériai Oranból jelentkezett, férjével együtt. Ri­­jekán halt meg. — Maria Schneemann 1896-ban szüle­tett Bácspalánkán, munkásnő. Gyalog in­dult útnak Ausztrián és Franciaországon át. Nincs róla egyéb adat. — Dr. Edith Jungemann belgrádi radi­ológus férjével együtt ment a spanyol barikádokra. Nincs megbízható értesülés arról, hogy hová kerültek a bukás után. Marko Peric szerint Kínába jutottak, és a forradalom oldalán harcoltak. — Dr. Bravna Rudin a bécsi orvostu­dományi egyetemen diplomáit, majd éve­kig a Kominternben dolgozott. Spanyol­­országba a jugoszláv szekció küldte. A L’agaro kórház vezető főorvosa, egyik sebesültje Veljko Vlahovic volt. Szülővá­rosában, Rigában, Lettország fővárosá­ban halt meg 1973-ban. — Elisabeth Gavrić munkásnő Párizs­ból ment Spanyolországba, oda is tért vissza. A Francia KP funkcionáriusaként közreműködött az ellenállási mozgalom­ban. A háború után szülővárosában, Bécs­­ben az Osztrák—Jugoszláv Társaság fő­titkára, 1948 után pedig visszatér az or­szágba, ahol az egyik tudományos inté­zet munkatársa lett. 1974-ben megláto­gatta leányát Moszkvában, ott halt meg. Mennyi szokatlan asszonysors, mennyi bátor elvtársnő! Szende Kornélia harcostársai kivételes egyéniségek lehettek, illett róluk legalább néhány sorban megemlékezni. Névsorukat szemlélve egy érdekes következtetésre is jutunk. 1941 második felében a 16 spa­nyolországi önkéntes közül csak hárman lehettek Belgrádban: Borka Demié, Olga Dragić-Belović és Szende Kornélia. Borka Demié, tudjuk, az elsők között ment el a partizánok közé. Egy utólagos ellenőrzés során kitűnt, hogy Olga Dragic-Belovic sem volt ekkor a városban. 1941 második felében tehát csak Nelly tar­tózkodott Belgrádban. Miért, fontos ezt megállapítani? A jobb megértés érdekében el kell mon­danom egy történetet. 1941. november 18-án a belgrádi rend­őrség ügynökei letartóztatták Nadežda Djuric pénzügyminisztériumi tisztviselő­­nőt, akinek lakásában sok kommunista anyagot találtak. A rendőrségi jegyző­könyv szerint elkobozták a partizán fő­parancsnokság 6., 7. és 8. számú közlö­nyének több mint 3000 és a szerbiai párt­­vezetőség november 7-i keltezésű röpira­­tának 1380 példányát. Nadežda Djuricot két-három nappal a letartóztatás után, a kihallgatás során agyonverték. Testvérével, aki a belügy­minisztérium révén kerestette eltűnt nő­vérét, csak 1942 májusában közölték a halálhírt, mondván, hogy szívbetegség okozta. A rendőrség megállapítása szerint ügy­nökei a városi pártbizottság technikai ap­parátusának raktárába hatoltak be, amely azonban a sorozatos lebukások után, és amióta Milentije Popovic került élére, a központi technikai apparátus szerep­körét is átvette. Hat személyt neveztek meg, akik az apparátushoz tartoztak, köztük Szende Kornéliát is, akiről sze­mélyi adatainak felsorolása után elmond­ták, hogy „augusztusban letartóztatták és kivégezték”. KALAPIS Zoltán (Folytatjuk) Szende Nelly a forradalom barikádjain A zágrábi egyetemről a belgrádira: Szende Kornélia kérvénye TOPOLYA az összefogás szép példája A Topola-Univerzal Kereskedelmi Munkaszervezet fiataljai az utóbbi időben egyre többet hallatnak magukról A fiatalok alapszervezetének megalakításáról tájékoztatott ben­nünket ADOR Pál, a Topola-Uni­­verzal Kereskedelmi Munkaszer­vezet közös szolgálatának veze­tője és Radovan STOJISAVLJE­­VIC ifjúsági elnök. Elmondták, hogy a munkaszervezetnek három társultmunka-alapszervezete és egy közös szolgálata van. Eddig két részlegben alakították meg a SZISZ-alapszervezetet, a másik két helyen pedig ezekben a napok­ban fog megalakulni. Ezt megelő­zően kikérték a munkaszervezet fia­taljainak véleményét, hogy milyen formában szeretnének tevékeny­kedni és ennek alapján dolgozták ki az évi munkaprogramot. A munka­szervezet szakszervezete tá­mogatja a fiatalok kezdeményezé­seit, hogy minél több munkában bizonyíthassanak . Várható-e hogy a négy alap­szervezet megalakításával rende­ződnek a problémák? Érdekeltek-e a munkaszervezet fiataljai az alap­szervezet megújhodásában, lehet-e számítani folyamatos tevékenysé­gükre? — Bízok az összefogás szép pél­dájában — mondta Radovan Sto­­jisavljevic — Nem szabad szem elől téveszteni, hogy évekkel ez­előtt a SZISZ topolyai alapszer­vezetei között példás tevékenysé­günkről voltunk ismertek. Noha kétségtelenül passzivitás volt ész­lelhető munkánkban, de ezt az űrt aktív tevékenységgel fogjuk fel­váltani. Erről biztosítanak munka­­szervezetünk fiatal dolgozói. Nem lesz magára hagyva a vezetőség, hiszen munkánk iránt érdeklőd­nek a fiatalok és a tagság tobor­zása nem jelent problémát. ▲ Mikorra várható az alapszer­vezet ütemesebb tevékenysége? — Mihelyt mind a négy alap­­szervezetiben meglesz a kellő lét­szám és megtörténik a feladatok kiosztása. Hamarosan újabb érte­kezletet tartunk, amelyen szó lesz a káderpolitikáról, az ifjúság esz­mei-politikai neveléséről az ifjú­munkás-önigazgató elnevezésű ak­tónik, és az így megtakarított pénzt, az alapszervezetek tevé­kenységére fordítjuk. — Milyen szórakozási lehetősé­gük van a fiatal dolgozóknak? — Ez tőlünk, fiataloktól függ. Távlatainkban szerepel a hangle­mezestek megszervezése és ehhez külön termet kapunk, illetve pin­ceklubot alakítunk. Ezenkívül na­gyobb súlyt helyezünk a fiatalok és a munkaszervezetünk dolgozói­ MARTONOS Van elegendő szén és tűzifa A martonosi Univerzal fatele­pén most annyi a szén, hogy meg sem tudnak tőle mozdulni. — Fatelepünkön jelenleg csak kőszén van, két fajta: olcsóbb és drágább — mondta Vlado GRU­BANOV üzletvezető. — Tonnája 1640 és 2590 dinár. Ezenkívül van tűzifánk is, köbmétere 1240 di­nár. A vásárlók állandóan kap­hatnak szenet és tűzifát. Ezenkí­vül fatelepünkön kapható minden­féle épületanyag, a faanyagtól kezdve a tégláig. A siporex köb­métere 2630 dinár, a sárga tégla darabja 8,26 dinár, a piros 8,90. Cementben sincs hiány, korlátlan mennyiségben kapható. Ezenkívül beoimal és mész is van, ajtók, ab­lakok különböző méretben és nagy választékban. Az elmúlt idő­szakban nagy gondot okozott a gáz és a fűtőolaj beszerzése. Most már ezek is kaphatók. — Árusítjuk a kanizsai Potis­­e Csempegyár termékeit is. A kü­lönböző színű csempe darabja 3,50 —6,15 dinár. D. S. BAJMOK A műkedvelők készülnek a községi szemlére Bajmokon nagy hagyománya van az amatőr színjátszásnak. A fel­­szabadulástól napjainkig a szín­játszók csoportja mindig népes volt. Aktív tevékenységükért sok­szor kimagasló elismerésben ré­szesültek. Igaz, hogy az elmúlt három és fél évtized alatt voltak hullámvölgyei is, a helyi amatőrök azonban ezt mindig sikeresen át­hidalták. A bajmoki színjátszók minden évben részt vesznek a műkedve­lők községi szemléjén. Innen leg­inkább tovább jutnak a község­közi szemlére, sőt a tartományi találkozóra is többször eljutottak. Tartományunkat kétszer képvisel­ték Prizrenben a Testvériség—Egy­ség találkozón. Erre a rangos ta­lálkozóra Vajdaságból minden év­ben csak egy csapat jut el. A településen a Jedinstvo-Egy­­ség Művelődési Egyesületnek ma­gyar és szerbhorvát nyelvű szín­játszó csoportja van, mindkettő igen aktív. Most mindkét csoport bemutatóra készül. A bemutatók­ra a műkedvelő színjátszó csopor­tok községi szemléjén kerül sor, amelyet március 21-e és 25-e kö­zött tartanak meg Bajmokon. A művelődési egyesület magyar nyelvű színjátszó csoportja Bará­­csus Zoltán Az ötödik fénykép cí­mű dokumentumdrámáját készíti. A színmű Szervó Mihály néphős életét mutatja be. A drámát maga a szerző rendezi. Fellépnek: Dukai Ilona, Dukai József, Pénzes Kati, Kollár Éva, Slerceg Tibor, Juhász László és Klinocki Nándor. Az egyesület szerbhorvát nyelvű társulata Carlo Goldoni Ribarske svade című háromfelvonásos víg­játékát készíti a szemlére. A szín­művet Géza Kopunovic rendezi, a díszleteket pediig Milenko Kosano­­vic készíti. A vígjátékban fellép­nek: Zvonko Matos, Marica Ivoše­­vic, Tatjana Tumbas, Svetlana Zr­­nié, Irena Bedlé, Stojan Maravic, Katica Merkovic, Stipan Babic, Nikola Zrnié, Milan prostic, Ilija Benedek és Slavko Mormar. M. A. 1981. március 16., hétfő Tudósítóink írják ció megszervezéséről. Szeretnénk részt venni a Tito—Forradalom— Béke elnevezésű versenyen is, amely a fiatalok politikai látóköré­nek bővítését szolgálja. Ezenkívül tárgyalni fogunk a munkaszer­vezetek közötti sportversenyekről és egyéb időszerű kérdésekről. Ta­vaszra, önkéntes munkát szerveznnk művelődési tevékenységére. Idei tervünkben szerepel egy mű­kedvelő csoport megalakítása, va­lamint tárlatokat szervezünk a festést és képzőművészetet ked­velő dolgozóinknak — fejezte be Radovan Stojisavljević. SINKOVICS Antóniusz

Next