Magyar Szó, 1981. augusztus (38. évfolyam, 224-239. szám)

1981-08-16 / 224. szám

2 MAGYAR SZÓ Neve és munkássága átszi vívm­ástyainkat Sergej Kraigher búcsúbeszéde Pe (folytatás az 1. oldalról)­hetőségeit szervezési és propagan­damunkára használja fel a falusi, munkás- és középiskolai ifjúság, az inasok körében. Erőfeszítéseinek és forradalmi tevékenységének történelmi értékét és eredményeit igazolja az, hogy Szerémség és Vajdaság ifjúsága részt vesz a népfelszabadító harcban és forra­dalomban. A nagy történelmi fordulópon­tok és pillanatok ugyanúgy szülik saját embereiket, mint ahogy ezek előkészítik és megvalósítják a nagy pillanatokat. Forradalmi mozgalmunk és népfelszabadító harcunk Stevan Doronjskiban megingathatatlan és felejthetetlen harcosra talált Húszévesen, a JKISZ felelős ve­zetőjeként és a megfelelő pártfóru­mok tagjaként az idősebb forra­dalmárokkal együtt jelentős szere­pet játszott a felkelés előkészíté­sében és kirobbantásában Szerém­ségben, valamint a népfelszabadító harc terjesztésében és megszerve­zésében Vajdaságban. A szerém­­ségi csetnik ellenforradalom meg­akadályozásába, a Vajdaság min­den nemzetének és nemzetiségének soraiba tartozó dolgozók mindin­kább fejlődő testvéri együttmű­ködésébe és harcába, a különféle quisling bérencek és a reakció szervezett és kegyetlen működésé­nek letörésébe tartósan beépült Stevan Doronjski hozzájárulása. A népfelszabadító harc egész ideje alatt Stevo elvtárs a legfe­­lelősebb tisztségeket töltötte be a JKISZ és a párt vezetőségében Szerémségben és Vajdaságban. Forradalmi munkásságának már akkor jelentős része volt az agitá­­ciós, a propagandamunka, az új­ságok és folyóiratok megszervezé­sében és a velük való együttmű­ködésben. A felkelés tömeges fel­lángolását Vajdaságban, és főleg Szerémségben, a JKISZ és az Egyesült Jugoszláv Antifasiszta Ifjúsági Szövetség erősítését, a fiatalok és a pionírok ezreinek a népfelszabadító mozgalomba, va­lamint az ország minden részében folytatott harcokban dicsőséget szerzett 18 vajdasági brigádba tör­ténő bekapcsolását átszövi az ifjú­sági néptribun, a JKISZ-vezető és a vajdasági ifjúsági vezető, Stevo Doronjski elvtárs munkássága. Nevéhez fűződik a szocialista ifjúság szervezetének megalakítása Tapasztalatait, forradalmi lelke­sedését és energiáját, szervezői és politikusi tehetségét, nagy tekinté­lyét és a beléje vetett bizalmat, amelyet forradalmi munkájával szerzett a legszélesebb néptöme­gekben, Steve elvtárs beépítette az ország forradalmi átalakulásának minden nagy vállalkozásába és szakaszába. Az ő nevéhez és hozzájárulásá­hoz fűződik a jugoszláv szocialis­ta ifjúság tömegszervezetének megalakítása, az első brigádok lét­rehozása a nagy ifjúsági akciókon és az az ellenállás, amelyet az if­júság fejtett ki 1948-ban a sztálini és tájékoztatóirodás törekvésekkel szemben, amelyek arra irányultak, hogy elválasszák az ifjúságot Tito elvtárstól és a JKP forradalmi irányvonalától. Amikor hazánk újabb és várat­lan kihívások és megpróbáltatások elé került, amelyek a Tájékoztató Iroda zárlatának voltak következ­ményei, Stevo Doronjski elvtárs megkezdi forradalmi harcának kö­vetkező fázisát Vajdaságban, Szer­biában és Jugoszláviában. A Sztálinnal való harc és a Tá­jékoztató Iroda országainak zár­lata elleni küzdelem következté­ben előállt nehézségek és problé­mák leküzdését és megoldását, Vajdaság termelési potenciáljainak mozgósítását a háború visszahagy­ta kolonizációs feltételek és súlyos következmények közepette, a nép­felszabadító harc vívmányainak megszilárdítását és bővítését a há­ború utáni években átszövi Steve elvtárs neve és munkássága. Az alapvető létkérdések megoldása a feldúlt ország sanyarú feltételei között, az éhínség elleni harcban, a városok és a mindinkább növek­vő ipari központok ellátásáért folytatott küzdelemben, a munkás­­osztály és a polgárok égető kérdé­seinek megoldása a szocialista or­szágépítés és az iparosítás folya­matában, az emberek nyújtotta se­gítség, hogy beilleszkedjenek új környezetükbe ezen súlyos évek­ben, mindaz, amit ezekben a nehéz időkben olyan kitartóan valósított meg elsősorban Vajdaságban, mindez az ő nevéhez és hozzájá­rulásához fűződik. A forradalom azon harcosai és káderei közé tartozott, akik­ lel­kesedni tudtak a vívmányokért és eredményekért, de sosem volt önelégült. Mindig a jobbat, az újat, a korszerűbbet kutatta. Az ő hozzájárulása és állandó gon­doskodása hogy jobb életfeltéte­leket biztosítsanak a dolgozóknak, átszövi mindazokat az eredmé­nyeket, amelyeket a korszerű ipar terén és elsősorban a korszerű mezőgazdasági termelésben értek itt el a társadalmi birtokokon, a nagy mezőgazdasági-ipari kombi­nátokban, amelyekben világvi­szonylatban is kiemelkedő tudo­mányos vívmányokat alkalmaztak és valósítottak meg az egyéni mezőgazdasági termelőknek a társadalmi birtokokkal történő összekapcsolásában és a szövet­kezeti mozgalom fejlesztésében. A testvériség és egység élharcosa volt A vajdasági nemzetek és nem­zetiségek egyenjogúságának és együvé tartozásának fejlesztésé­ben megnyilvánuló különféle el­lenállásoknak és előítéleteknek a szocialista önigazgatás és a huma­nizmus alapján történő leküzdé­sébe szintén beépül az ő hozzájá­rulása. Minden gazdag tapasztala­tát és ismeretét hasznosította Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány statútumának kidol­gozásában. Nagy érdeme van Steve elvtárs­nak azon tudat fejlesztésében, hogy az önigazgatás a dolgozók osztálytörekvése és osztályérdeke, és hogy alkalmas arra, hogy a társadalmi élet minden területét áthatva olyan társadalmi viszo­nyokat építsen ki, amely nem a középutat jelenti a demokrácia és az etatizmus között, hanem új mi­nőség a szocialista demokrácia fejlesztésében, amely gyökeresen átalakít mindent, amihez hozzá­ér. Az autonómiát a szocialista ön­igazgatás sokoldalú fejlődésén ke­resztül vizsgálta, mert ez biztosít­ja a vajdasági nemzetek és nem­zetiségek tényleges, egyenjogú és tartós együttélését a vajdasági nemzetek és nemzetiségek integ­rációját az ország minden nem­zetével és nemzetiségével. .Ezek­ről a pozíciókról, felelős tisztsé­geket töltve be a Szerb Köztár­saságban és a föderációban, egész életében megingathatatlanul har­colt, és hozzájárult a szocialista önigazgatási viszonyok és a de­mokrácia kiépítéséhez a Szerb Szocialista Köztársaságban, az itt, illetve az országban élő nemze­tek és nemzetiségek egységéhez és együvé tartozásához, állandóan kutatva azokat a megoldásokat, amelyek erősítik soknemzetiségű közösségünk egyenjogúságának és együvé tartozásának gazdasági alapját. Steve elvtárs az igazi forradal­már erejével és meggyőződésével harcolt az önigazgatási szocialista viszonyokért és rendszerért, hitt abban, hogy csak ilyen alapon le­het biztosítani az önigazgatási, de­mokratikus, emberi és nemzeti jo­gokat és azok érvényesülését. Ha­tározottságával, amellyel szembe­szállt a bürokratizmussal, a na­cionalizmussal, a liberalizmussal és az eszmei tévelygések más for­máival, szelleme, beépült minden eredményünkbe és győzelmünkbe, világos távlatainkba és forradal­munk folyamatosságába. Szakadatlanul és odaadóan dol­gozva a legfelelősségteljesebb álla­mi és párttisztségeken, harcolt az el nem kötelezet­tségi politika és mozgalom érvényesüléséért, és elő­segítette azt mint a jelenkori vi­lág egyetlen lehetőségét a békére és egyenjogúságra, az együttmű­ködésre és az igazságosabb gazda­sági világrendre való törekvésé­ben. Tito elvtárs megbízatásából, végrehajtván a JSZSZK Elnöksé­gének és a JKSZ KB Elnökségé­nek feladatait Jugoszláviának a többi országgal való együttműkö­dése fejlesztésében, az el nem kö­telezett mozgalom alapját képező elvek megerősítéséért és megszi­lárdításáért folytatott küldetése­ken csupán az elmúlt években kü­lönböző kontinenseken, nagyszámú országban járt. Forradalmunk ma is bátor embereket követel Tito elvtárs betegsége és halála idején a JKSZ legfelelősebb tiszt­ségét töltötte be, átélte és meg­birkózott mindazokkal a nehéz és felelős feladatokkal, amelyeket ez a tisztsége és a körülmények dik­táltak. Most, amikor utolsó búcsút veszünk tőle, gondolatainkban és érzéseinkben összeszövődik az ő alakja és szavai, amelyeket a JKSZ nevében mondott Tito elv­­társtól búcsúzva. " Az ember, a kommunista és a forradalmár alakját tükrözik azok a szavai is, amelyeket akkor mon­dott, amikor átvette A Szocialista Munka Hőse Érdemrendet: „A for­radalom életem legbecsesebb ré­sze. Ha nem is lenne legnagyobb része, boldog lennék, ha fenntartás nélkül állíthatnám, hogy a forra­dalom az életem, hitem, adakozá­som, amely bőven megtérült, ha társadalmunkra tekintek annak a négy évtizednek a távlatában, ami a forradalomhoz való csatla­kozásom és a mostani pillanat kö­zött telt el.” És a továbbiakban: „Sohasem vártunk ajándékokat, az élettől­­ harcoltunk a legna­gyobb ajándékért, annak lehetősé­géért, hogy építsük az életet, hogy ne időtartamával, hanem tettek­kel mérhessük.” Ifjúságát és egész életét építet­te a forradalomba, a forradalom pedig ifjúságával viszonozta és megfiatalította. Az ifjúsághoz in­tézett egyik utolsó üzenetében Steve hangsúlyozta, hogy a forra­dalom tart, a felnövő korosztályok folytatják menetét, ami pedig fo­lyamatosságát biztosítja, az koro­kat és a nemzedékeket összekap­csoló eszmei és erkölcsi vertikáli­sa. Mint a múltban mindig, forra­dalmunk folyamatossága ma is bátor, nemes erkölcsű embereket követelt, akik semmilyen helyzet­ben sem haboznak. Ezeket az er­kölcsi értékeket, amelyek sze­mélyének sajátjai voltak, mindig a forradalom központjában állva Stevan Doronjski munkájával és szavaival átültette az újabb nem­zedékekbe, amelyekben erősen hitt. Az az ember, aki ifjúsága egész lelkesedését, a harcos tehetségét és energiáját, emberi nemeslelkű­ségét és humanizmusát a munkás­­mozgalom történelmi küldetésének szolgálatába állította, örökké élni fog abban a munkásságban, ame­lyet ez a mozgalom alkotott és al­kot. Utolsó búcsút véve tőle a JSZSZK Elnöksége, a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek nevében köszönöm neki mindazt, amit a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságért, nemzeteinek és nemzetiségeinek felemelkedéséért, munkásosztályának és dolgozóinak erősödéséért tett. Örök dicsőség Stevan Doronjs­­ki elvtársnak! Az ifjúság koszorúját Milivoje Kanacki és Molnár Csikós József helyezte el Stevan Doronjski családja, felesége Marija, fia Milan és a közeli rokonság Živko Blagojev vezérőrnagy a ravatalra helyezi az urnát 1981. augusztus 16., vasárnap

Next