Magyar Szó, 1981. augusztus (38. évfolyam, 224-239. szám)
1981-08-16 / 224. szám
2 MAGYAR SZÓ Neve és munkássága átszi vívmástyainkat Sergej Kraigher búcsúbeszéde Pe (folytatás az 1. oldalról)hetőségeit szervezési és propagandamunkára használja fel a falusi, munkás- és középiskolai ifjúság, az inasok körében. Erőfeszítéseinek és forradalmi tevékenységének történelmi értékét és eredményeit igazolja az, hogy Szerémség és Vajdaság ifjúsága részt vesz a népfelszabadító harcban és forradalomban. A nagy történelmi fordulópontok és pillanatok ugyanúgy szülik saját embereiket, mint ahogy ezek előkészítik és megvalósítják a nagy pillanatokat. Forradalmi mozgalmunk és népfelszabadító harcunk Stevan Doronjskiban megingathatatlan és felejthetetlen harcosra talált Húszévesen, a JKISZ felelős vezetőjeként és a megfelelő pártfórumok tagjaként az idősebb forradalmárokkal együtt jelentős szerepet játszott a felkelés előkészítésében és kirobbantásában Szerémségben, valamint a népfelszabadító harc terjesztésében és megszervezésében Vajdaságban. A szerémségi csetnik ellenforradalom megakadályozásába, a Vajdaság minden nemzetének és nemzetiségének soraiba tartozó dolgozók mindinkább fejlődő testvéri együttműködésébe és harcába, a különféle quisling bérencek és a reakció szervezett és kegyetlen működésének letörésébe tartósan beépült Stevan Doronjski hozzájárulása. A népfelszabadító harc egész ideje alatt Stevo elvtárs a legfelelősebb tisztségeket töltötte be a JKISZ és a párt vezetőségében Szerémségben és Vajdaságban. Forradalmi munkásságának már akkor jelentős része volt az agitációs, a propagandamunka, az újságok és folyóiratok megszervezésében és a velük való együttműködésben. A felkelés tömeges fellángolását Vajdaságban, és főleg Szerémségben, a JKISZ és az Egyesült Jugoszláv Antifasiszta Ifjúsági Szövetség erősítését, a fiatalok és a pionírok ezreinek a népfelszabadító mozgalomba, valamint az ország minden részében folytatott harcokban dicsőséget szerzett 18 vajdasági brigádba történő bekapcsolását átszövi az ifjúsági néptribun, a JKISZ-vezető és a vajdasági ifjúsági vezető, Stevo Doronjski elvtárs munkássága. Nevéhez fűződik a szocialista ifjúság szervezetének megalakítása Tapasztalatait, forradalmi lelkesedését és energiáját, szervezői és politikusi tehetségét, nagy tekintélyét és a beléje vetett bizalmat, amelyet forradalmi munkájával szerzett a legszélesebb néptömegekben, Steve elvtárs beépítette az ország forradalmi átalakulásának minden nagy vállalkozásába és szakaszába. Az ő nevéhez és hozzájárulásához fűződik a jugoszláv szocialista ifjúság tömegszervezetének megalakítása, az első brigádok létrehozása a nagy ifjúsági akciókon és az az ellenállás, amelyet az ifjúság fejtett ki 1948-ban a sztálini és tájékoztatóirodás törekvésekkel szemben, amelyek arra irányultak, hogy elválasszák az ifjúságot Tito elvtárstól és a JKP forradalmi irányvonalától. Amikor hazánk újabb és váratlan kihívások és megpróbáltatások elé került, amelyek a Tájékoztató Iroda zárlatának voltak következményei, Stevo Doronjski elvtárs megkezdi forradalmi harcának következő fázisát Vajdaságban, Szerbiában és Jugoszláviában. A Sztálinnal való harc és a Tájékoztató Iroda országainak zárlata elleni küzdelem következtében előállt nehézségek és problémák leküzdését és megoldását, Vajdaság termelési potenciáljainak mozgósítását a háború visszahagyta kolonizációs feltételek és súlyos következmények közepette, a népfelszabadító harc vívmányainak megszilárdítását és bővítését a háború utáni években átszövi Steve elvtárs neve és munkássága. Az alapvető létkérdések megoldása a feldúlt ország sanyarú feltételei között, az éhínség elleni harcban, a városok és a mindinkább növekvő ipari központok ellátásáért folytatott küzdelemben, a munkásosztály és a polgárok égető kérdéseinek megoldása a szocialista országépítés és az iparosítás folyamatában, az emberek nyújtotta segítség, hogy beilleszkedjenek új környezetükbe ezen súlyos években, mindaz, amit ezekben a nehéz időkben olyan kitartóan valósított meg elsősorban Vajdaságban, mindez az ő nevéhez és hozzájárulásához fűződik. A forradalom azon harcosai és káderei közé tartozott, akik lelkesedni tudtak a vívmányokért és eredményekért, de sosem volt önelégült. Mindig a jobbat, az újat, a korszerűbbet kutatta. Az ő hozzájárulása és állandó gondoskodása hogy jobb életfeltételeket biztosítsanak a dolgozóknak, átszövi mindazokat az eredményeket, amelyeket a korszerű ipar terén és elsősorban a korszerű mezőgazdasági termelésben értek itt el a társadalmi birtokokon, a nagy mezőgazdasági-ipari kombinátokban, amelyekben világviszonylatban is kiemelkedő tudományos vívmányokat alkalmaztak és valósítottak meg az egyéni mezőgazdasági termelőknek a társadalmi birtokokkal történő összekapcsolásában és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében. A testvériség és egység élharcosa volt A vajdasági nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának és együvé tartozásának fejlesztésében megnyilvánuló különféle ellenállásoknak és előítéleteknek a szocialista önigazgatás és a humanizmus alapján történő leküzdésébe szintén beépül az ő hozzájárulása. Minden gazdag tapasztalatát és ismeretét hasznosította Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány statútumának kidolgozásában. Nagy érdeme van Steve elvtársnak azon tudat fejlesztésében, hogy az önigazgatás a dolgozók osztálytörekvése és osztályérdeke, és hogy alkalmas arra, hogy a társadalmi élet minden területét áthatva olyan társadalmi viszonyokat építsen ki, amely nem a középutat jelenti a demokrácia és az etatizmus között, hanem új minőség a szocialista demokrácia fejlesztésében, amely gyökeresen átalakít mindent, amihez hozzáér. Az autonómiát a szocialista önigazgatás sokoldalú fejlődésén keresztül vizsgálta, mert ez biztosítja a vajdasági nemzetek és nemzetiségek tényleges, egyenjogú és tartós együttélését a vajdasági nemzetek és nemzetiségek integrációját az ország minden nemzetével és nemzetiségével. .Ezekről a pozíciókról, felelős tisztségeket töltve be a Szerb Köztársaságban és a föderációban, egész életében megingathatatlanul harcolt, és hozzájárult a szocialista önigazgatási viszonyok és a demokrácia kiépítéséhez a Szerb Szocialista Köztársaságban, az itt, illetve az országban élő nemzetek és nemzetiségek egységéhez és együvé tartozásához, állandóan kutatva azokat a megoldásokat, amelyek erősítik soknemzetiségű közösségünk egyenjogúságának és együvé tartozásának gazdasági alapját. Steve elvtárs az igazi forradalmár erejével és meggyőződésével harcolt az önigazgatási szocialista viszonyokért és rendszerért, hitt abban, hogy csak ilyen alapon lehet biztosítani az önigazgatási, demokratikus, emberi és nemzeti jogokat és azok érvényesülését. Határozottságával, amellyel szembeszállt a bürokratizmussal, a nacionalizmussal, a liberalizmussal és az eszmei tévelygések más formáival, szelleme, beépült minden eredményünkbe és győzelmünkbe, világos távlatainkba és forradalmunk folyamatosságába. Szakadatlanul és odaadóan dolgozva a legfelelősségteljesebb állami és párttisztségeken, harcolt az el nem kötelezettségi politika és mozgalom érvényesüléséért, és elősegítette azt mint a jelenkori világ egyetlen lehetőségét a békére és egyenjogúságra, az együttműködésre és az igazságosabb gazdasági világrendre való törekvésében. Tito elvtárs megbízatásából, végrehajtván a JSZSZK Elnökségének és a JKSZ KB Elnökségének feladatait Jugoszláviának a többi országgal való együttműködése fejlesztésében, az el nem kötelezett mozgalom alapját képező elvek megerősítéséért és megszilárdításáért folytatott küldetéseken csupán az elmúlt években különböző kontinenseken, nagyszámú országban járt. Forradalmunk ma is bátor embereket követel Tito elvtárs betegsége és halála idején a JKSZ legfelelősebb tisztségét töltötte be, átélte és megbirkózott mindazokkal a nehéz és felelős feladatokkal, amelyeket ez a tisztsége és a körülmények diktáltak. Most, amikor utolsó búcsút veszünk tőle, gondolatainkban és érzéseinkben összeszövődik az ő alakja és szavai, amelyeket a JKSZ nevében mondott Tito elvtárstól búcsúzva. " Az ember, a kommunista és a forradalmár alakját tükrözik azok a szavai is, amelyeket akkor mondott, amikor átvette A Szocialista Munka Hőse Érdemrendet: „A forradalom életem legbecsesebb része. Ha nem is lenne legnagyobb része, boldog lennék, ha fenntartás nélkül állíthatnám, hogy a forradalom az életem, hitem, adakozásom, amely bőven megtérült, ha társadalmunkra tekintek annak a négy évtizednek a távlatában, ami a forradalomhoz való csatlakozásom és a mostani pillanat között telt el.” És a továbbiakban: „Sohasem vártunk ajándékokat, az élettől harcoltunk a legnagyobb ajándékért, annak lehetőségéért, hogy építsük az életet, hogy ne időtartamával, hanem tettekkel mérhessük.” Ifjúságát és egész életét építette a forradalomba, a forradalom pedig ifjúságával viszonozta és megfiatalította. Az ifjúsághoz intézett egyik utolsó üzenetében Steve hangsúlyozta, hogy a forradalom tart, a felnövő korosztályok folytatják menetét, ami pedig folyamatosságát biztosítja, az korokat és a nemzedékeket összekapcsoló eszmei és erkölcsi vertikálisa. Mint a múltban mindig, forradalmunk folyamatossága ma is bátor, nemes erkölcsű embereket követelt, akik semmilyen helyzetben sem haboznak. Ezeket az erkölcsi értékeket, amelyek személyének sajátjai voltak, mindig a forradalom központjában állva Stevan Doronjski munkájával és szavaival átültette az újabb nemzedékekbe, amelyekben erősen hitt. Az az ember, aki ifjúsága egész lelkesedését, a harcos tehetségét és energiáját, emberi nemeslelkűségét és humanizmusát a munkásmozgalom történelmi küldetésének szolgálatába állította, örökké élni fog abban a munkásságban, amelyet ez a mozgalom alkotott és alkot. Utolsó búcsút véve tőle a JSZSZK Elnöksége, a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek nevében köszönöm neki mindazt, amit a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságért, nemzeteinek és nemzetiségeinek felemelkedéséért, munkásosztályának és dolgozóinak erősödéséért tett. Örök dicsőség Stevan Doronjski elvtársnak! Az ifjúság koszorúját Milivoje Kanacki és Molnár Csikós József helyezte el Stevan Doronjski családja, felesége Marija, fia Milan és a közeli rokonság Živko Blagojev vezérőrnagy a ravatalra helyezi az urnát 1981. augusztus 16., vasárnap