Magyar Szó, 1981. október (38. évfolyam, 270-284. szám)
1981-10-01 / 270. szám
MAGYAR SZÓ 1981. október 1., csütörtök BELPOLITIKA rmkegységükket hosszú távra kell meghatározni A JKSZ Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) sem, hogy az életszínvonal területén további lemondások lehetségesek. Ezért mindenütt ki kell dolgozni azokat a gazdasági és szociális politikai intézkedéseket, amelyek biztosítják majd a legalacsonyabb keresetű dolgozók és polgárok életszínvonalának védelmét. Nagy takarékosságra van szükség mindenütt, a gazdálkodásban is: még mindig tékozlóak vagyunk. Ezzel kapcsolatban Culafié elmondta, hogy továbbra is tetemes társadalmi pénzösszegeket költünk raprefetációra, bankettekre, utazásokra, különféle nemzetközi és hazai rendezvényekre, versenyekre stb. Nem takarékoskodunk megfelelően az energiával, a nyersanyaggal, az újratermelési anyaggal és az újratermelés más eszközeivel. A KSZ vezetőségének hangsúlyoznia kell, hogy a pártnak még jobban fel kell készülnie a gazdasági stabilizációs politika határozottabb érvényesítésére, arra, hogy megváltoztassa a mostani kedvezzőtlen gazdasági alakulásokat és hogy még jobban bekapcsolódhasson a dolgozók mindennapi tevé-kenységébe. A jelenlegi helyzet azonban arra figyelmeztetett ben-nünket, hogy számos KSZ-alap- szervezet és pártszervezet saját rétege szűk érdekeinek „rabja” maradt, minden részérdeket. Dr. Ivó PERISIN az ülésen felszólalva elmondta, hogy egyszerűen és érthetően szeretne beszélni, mert véleménye szerint a jelen pillanatban nincs szükség nagy bölcselkedésekre. Egységesen, egyöntetűen kell hozzálátnunk a nagy munkához — mondta. —Sajnos, nem vagyok biztos abban, hogy megvan-e bennünk ez az eltökéltség. Számos bizonyíték támasztja alá gyanúmat. Csak beszélünk, beszélünk, a problémákat viszont nem érintjük. Amikor a beszámolókat hallgatjuk, még ezt a mait is, az ember azt mondhatná, hogy alapjában véve mindent tudunk, és hogy többé-kevésbé egyetértünk mindenben. Nagy pontosságra, állítom, nyugodtságra is szükség van, nehogy a problémák útvesztőjébe kerüljünk — mondta Ivó Periain. A megvalósított jövedelem mintha nem is szabott volna meg semmit az egyéni és a nemzeti fogyasztást illetően. Valamilyen póteszközök, „dugpénzek” titokzatos módon valahonnan mindig előkerültek, és elosztottuk őket olyan dolgokra, ami éppen eszünkbe jutott. Olyan követelések támadtak, amelyeknek engedve a jövedelem általi korlátozottság hiányában újabb költségekbe vertük magunkat, s ezt gazdaságunk nem tudja elviselni. Ezért az infláció is egyre nagyobb lett, amit könnyen leolvashattunk külföldi adósságaink összegéből. Megemlítem, hogy a letelt ötéves tervidőszak alatt a költségek hazánkban négyszer gyorsabban emelkedtek, mint az OECD tagállamaiban. Ha eddig ezt nem tettük meg, most bezzeg tehermentesítenünk kell a „süllyedő hajó”-t, nem szabad elfelejtenünk, minden beruházást, minden létesítményt védelmez, még akkor is, ha ez a stabilizációs politikával ellentétben áll. Természetes, hogy eképpen elveszítjük a pártba vetett bizalmunkat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a régi formában az ilyen összetett körülmények között nem érvényesülhet a Kommunista Szövetség eszmei-politikai szerepe, a JKSZ Központi Bizottságának és az Elnökségnek a munkáját a jelenlegi helyzethez kell alkalmaznunk. Nyilvánvalóan nem tudunk annyi ülést tartani, hogy átfogóan felmérhessük a helyzetet. A Központi Bizottságnak, mindenekelőtt pedig az Elnökségnek napirendre kell tűznie a konkrét kérdéseket. A gazdasági problémák megoldását nem kereshetjük a külföldi kölcsönökben, hanem saját lábunkra kell állnunk. Mindig találtunk, most is találni fogunk olyan megoldásokat, amelyekkel leküzdhetjük a gazdasági problémákat. Erélyesen fel kell vennünk a harcot azokkal, akik kilátástalanságot hirdetnek, akik csak felsorolják és nyilvántartják gyengeségeinket, ám semmi egyebet nem tesznek. Biztos úton haladunk a nehézségek leküzdése felé — mondta egyebek között Dobroslav Culafic, a JKSZ KB Elnökségének titkára, hogy némely nagy terhet csak ezután kell vállalnunk. Semmilyen önámításnak többé nincs helye. A mi akkumulációnk névleges, amit megtakarított eszközökként, akkumulációként nyilvántartunk, az adósság. Ennek legkirívóbb példája az árfolyamkülönbségek rejtelmessége: a külföldi eredetű tételek valamilyen növekvő dinár elemértéke a bankokban tőkeként szerepel. Amióta polgárainknak devizaszámlája van, ez az összeg mintegy százezermilliárd régi dinárt tesz ki, s ez a nem létező tőke volt expanziónk alapja. Tudjuk, hogy nem ez az egyetlen hamis alapja gazdaságunknak. Még ezekkel a mennyiségi felmérésekkel sem érhetjük be. Szükség van egyoldalú megszigorításokra, ám ez sem elegendő, mert megvitatásukkor figyelmen kívül hagyjuk az újratermelés rendszerét és viszonyait. A jelekből ítélve ezek a számításbeli ravaszkodások, ezek a légből kapott adatok megfeleltek a mostani viszonyoknak, ezek szerint tehát rendszerünk esetlegességre való burkolt hajlamainak is. A tényeket nem szabad leplezni Dr. Ivo Perisin a továbbiakban elmondta, fel kell tennünk a kérdést, hogyan történhetett meg, hogy ezeket a viszonyokat és anyagi tényezőket nem sikerült jóval korábban feltárnunk. Hogyan lehetséges, hogy csak most kerülnek felszínre az adatok például a szövetségi tervezési törvény anyagában, amely a beruházási politika teljesítéséről szól, és azt mutatja, hogy az 1976—1980. évi időszakban a beruházások 41,2 százaléka inflációserkentő pénzellátású volt. Hogyan lehetséges, hogy ezt korábban nem láttuk? Az is válasz nélkül maradt, hogy miként lehetett finanszírozni az ilyen beruházásokat? A válasz számomra kézenfekvő. Az ilyen viszonyok felszámolása nem kedvezett a meglevő, az uralkodó újratermelési viszonyoknak, tehát mindazoknak a struktúráknak sem, amelyek ezekben a viszonyokban megtartották pozíciójukat. Szükség volt az ámításra, annak a régi viszonyokat kellett szolgálnia. Papíron megvolt egy rendszer tervezete, a gyakorlatban viszont erőteljes hatást fejtett ki egy másik, a burkolt centralisztikus rendszer. Ez csakis úgy működhetett, ha hatalmas fokú beruházás segítette, és ha látszólagos akkumuláció jött létre. Mindezt figyelembe véve sokkal gyorsabban kell most elkészítenünk a megállapodásokat, de többé már nem a nem létező jövedelem és a csak holnapután lejáró váltók kitöltésére alapozva. Üresek a társultmunka-szervezetek kasszái, és ha a viszonyokat nem változtatjuk meg, a társultmunka-szervezetek számláit ismét csak mások fizetik majd. Ez a téma azonban a legfelsőbb politikai fórumokra tartozik, tagjaik ne kerüljék az ilyen témák megvitatását — mondta dr. Ivo Perišin. Ezután hangsúlyozta, hogy halaszthatatlanul, sürgősen csökkenteni kell a költségeket, és e munka során alaposan meg kell változtatni a jövedelem kialakításának gyakorlatát, meg kell szüntetni a jövedelem átömlesztésének minden látható és láthatatlan fo fyamatát, melynek során a jöve- I delem azokhoz kerül, akik azt felduzzasztják. A megegyezések és a társadalmi megállapodások csakis így nyerik el megfelelő alapjukat, ,a fogyasztás így jut hozzá ahhoz a védőgáthoz, amelyet már régen leromboltunk, s a nemzetek közötti viszonyok is egészséges platformra kerülnek — mondta egyebek között dr. Ivo Perisin. nincs. Politikai, gazdasági, szociális programra van szükség, amit következetesen kell érvényesítenünk. Nem a magyarázatokon kell változtatnunk, hanem konkrét magatartásunkon, meg kell szüntetnünk azt a gyakorlatot, hogy másoknak minden hibáját észreveszszük, a saját portánkon pedig csak a jót látjuk. Gazdaságilag ez már tarthatatlan, politikai szempontból pedig e téren rövid az út a nacionalizmusig. Djordje STOJSIC elmondta, hogy a külgazdasági kapcsolatok problémáinak megoldásától nagymértékben függ majd a társadalmi-gazdasági stabilizációs politika érvényesülése is. Ezért minél konkrétabb értékelésekre van szükség, ezek alapján megtehetjük azokat az intézkedéseket, amelyekre e területen szükség van. Tevékenységünk legnagyobb részét a konkrét intézkedésekre irányítottuk, amelyeket az SZVT és a más szervek készítettek. Nyilvánvaló, hogy szükség van ezekre az intézkedésekre, de váltásuk során a következetességre sem kevésbé, mert enélkül fabatkát sem érnek. Đorđe Stojšić rámutatott a megállapodások és a konkrét gyakorlat közti aránytalanságra; hangsúlyozta, hogy a közösen kijelölt tervek nem teljesülnek, és ezért számos rendellenesség tapasztalható, teret hódít az esetlegesség, még jobban erősödnek a munkásosztály igazi érdekeitől elidegenült gazdasági és politikai hatalmi gócok. E szférában igen erős befolyást gyakorolnak a köztársaságok és a tartományok végrehajtó szervei, a fizetési mérleg érvényesítéséért vállalt felelősségüket illetően nem igazodnak a kötelezettségekhez. Ezután azokról a következményekről beszélt, amelyek Vajdaságban a kijelölt tervek elmaradt érvényesítésének következményeként tapasztalhatók. Konkrét példát említett a pancsovai Petrocemijával kapcsolatban: a gyár beszüntette a termelést, noha az idén kezdte el. A gyár termékei közvetlenül helyettesítenek mintegy 300 millió dollár értékű behozatalt, úgyhogy azok, akik a pancsovai gyár termékeit nyersanyagként használták fel, most behozatalra kényszerülnek, mert hazánkban ilyen termék szinte nincs is. Stojšić beszédének végén hangsúlyozta, hogy ha nem teljesítjük a megállapodásokat, a Kommunista Szövetség elvhű fellépésére van szükség, kezdeményeznie kell a konkrét politikai felelősségrevonást. A KSZ ezért közösségünk kohéziós tényezőjeként felelősséget vállal a szocialista önigazgatás fejlesztéséért. A párt nem nyugodhat bele és nem fogadhatja el azt a helyzetet, amelyben mindenki úgy találja fel magát, ahogyan tudja. Szemelvények a vitából Dušan Alimpić, Jelica Damjanovic, Hajnal Katalin és Szabó Ida a tegnapi ülésen. Lazar Mojszov. Milka Planinc, Boško Krunić, Alekszandar Grličkov és Franjo Herljevié az ülés szünetében. Politikai akció kell a gazdasági helyzet megváltoztatására A vitában felszólalva Stefan KOROŠEC hangsúlyozta, hogy politikai akcióra van szükség a súlyos gazdasági helyzet megváltoztatása érdekében, és ez megköveteli, hogy változtassunk egyes olyan intézkedéseken, amelyek beépülnek a gazdasági stabilizációba. Véleménye szerint feltétlenül felül kell vizsgálni a középtávú irányelveket a prioritások és a kivitel szemszögéből. Hogy ez valóra válhasson, konkrét feladatokat kell kijelölnünk minden kommunista számára, továbbá figyelemmel kell kísérnünk, hogy a párttagok és az egész KSZ miként viszonyulnak e feladatokhoz. A feladatok konkrét megközelítésére van szükség, mert ugyanazokat a problémákat még mindig különféle módon taglaljuk. A kivitelnek továbbra is kiemelt fontosságú feladatként kell szerepelnie. Dušan Dragosavac elmondta, hogy gyorsabb intézkedésekre van szükség a fizetési mérleg alkutása sok éves kedvezőtlen irányvételének megfékezése érdekében. Már a JKSZ programja rámutatott a megoldatlan fizetési mérleg problémáira, de politikánkkal nem sikerült olyan hangulatot teremtenünk, hogy a dolgokat következetesebben változtassuk meg. Most ebből le kell vonnunk a tanulságot, hiszen úgy viselkedtünk, mintha semmi sem történt volna. Rámutatott arra, hogy már hosszabb ideje nem tartjuk magunkat a gazdasági törvényszerűségekhez. Szavai szerint feltétlenül erősítenünk kell a termelőeszközök és a jövedelem társadalmi jellegét, a fogyasztást pedig a reális keretekre kell korlátoznunk. Mindenkinek ehhez kell tartania magát. A társadalmi jövedelem rovására növekednek a szociális különbségek, az új viszonyok közepette az osztályharcnak erre kell irányulnia, e harc lényege pedig az önigazgatás. A harc során az eddigieknél nagyobb mértékben kell saját erőnkre hagyatkoznunk, mert kölcsönökre több lehetőség Kiró GLIGOROV a vitában felszólalva elmondta, hogy az 1971- ben készített három stabilizációs programból leszűrt tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek nem lehetnek gazdaságosak. Figyelembe kell vennünk a szociális tényezőőket is, a programoknak a társadalmi újratermelési folyamat tényezőiből kell kiindulniuk, azokból az erőkből, amelyek a gazdasági stabilizáció folyamatának megadhatják a kellő lendületet. A stabilizációs programot tehát nem korlátozhatjuk olyan intézkedések csoportjára, amelyekkel csak a tüzet oltjuk, hanem hosszú távú programokra van szükség, amelyek utat törnek az önigazgatás fejlesztése előtt. Az a tény, hogy többé már nincs lehetőség külföldi kölcsönökre, számunkra kedvező. Azt jelenti, hogy önmagunk felé kell fordulnunk, belső tartalékainkat kell igénybe vennünk. A dolgozók helyzetének kulcsa a döntéshozatal folyamata, esélyeink is ebben vannak, nem pedig a kölcsönökben és a megszigorításokban. Sohasem téveszthetjük szem elől, hogy köztársaságaink és tartományaink egy egészet alkotnak, és hogy a részérdekek és külön követelések állandó szorgalmazása társadalmilag káros, aminek következményeit senki sem kerülheti el. Radomir KOMATINA elmondta, hogy az országos társadalmi tervben fontos helyet kap a stabilizációs intézkedések hosszú távú programja, az infláció megfékezése és a fizetési mérleg romlásának megállítása, ezt nyomatékosítja majd a JKSZ XII. kongresszusának előkészítése is. Ezúton kifejezésre jutnak dolgozóink igazi, legfontosabb érdekei is. Társadalmunkban a Kommunista Szövetség az egyetlen erő, amely megfelelő programot kínálhat fel, és amely egybehangolja a dolgozók érdekeit. A kommunisták azonban ezt néha elfelejtik, olykor a helyi érdekek, a nacionalizmus és a szűklátókörűség csapdájába esnek. Ez gátolja az alkotmányos rendelkezések érvényesülését, elértékteleníti a gazdasági törvényszerűségeket és a jobb gazdálkodást — vélte Komatina. Munir MESIHOVIČ elmondta, hogy a már régebb óta állandóan megismételt, a kedvezőtlen gazdasági helyzetre vonatkozó megállapítások ellenére a kommunisták, sőt a vezető tisztségeket betöltő személyek is elképesztően könynyelműek. Mesihovic síkraszállt a felelősség fokozásáért. Elmondta, hogy a különféle elferdülések a dolgozókat és a polgárokat sújtják, és ez megköveteli, hogy mindenki mindenütt felelősségteljesebb magatartást tanúsítson. A gazdasági helyzetről beszélve Mesihovic hangsúlyozta, hogy ez részben a gazdasági világproblémák tükröződése, de nagy részben saját hiányosságainkat is tükrözi. A Kommunista Szövetségnek bátrabban kell új utakat törnie, küzdenie kell a fogyatékosságok, a kishitűség és az opportunizmus ellen. Ha távlataink vannak, akkor a lemondásokat is könnyebben viseljük el, számíthatunk a dolgozók mozgósítására, hogy sikeresebben érvényesítsék a stabilizációs politikát. A gyakorlat bebizonyította, hogy eredmények csak akkor érhetők el, ha pontosan kijelöljük a feladatokat, azok végrehajtóit és a határidőket. A jövőben mindenkinek ehhez kellene igazodnia. Mirko POPOVIC feltette a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy a határozatok és a programok ellenére sem válik szilárdabbá a gazdaság, hanem a helyzet egyre jobban elmérgesedik. Említést tett a szubjektív mulasztásokról, elmondta, hogy hiányzik a szervezett szocialista erők jól megszervezett és céltudatos tevékenysége, ami a gazdasági problémák megoldására irányulna. A gazdasági stabilizációra vonatkozó politikai akciók zömmel megrekednek a fórumokban, a társultmunka-alapszervezetekben viszont igen gyakran ez az akció az ilyen fórumok által készített határozatok felolvasására korlátozódik, így az akció rövid lélegzetűvé válik, a pártalapszervezetek pedig gyakran kívül maradnak az eseményeken. Hasonló a helyzet más társadalmi-politikai szervezetekben — a szakszervezetben, az ifjúsági szervezetben, a Szocia (Folytatása az 5. oldalról) Csupán stabilizációs programokkal nem orvosolhatjuk a bajokat