Magyar Szó, 1981. október (38. évfolyam, 270-284. szám)

1981-10-01 / 270. szám

MAGYAR SZÓ 1981. október 1., csütörtök BELPOLITIKA rmkegységük­ket hosszú távra kell meghatározni A JKSZ Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) sem, hogy az életszínvonal terü­letén további lemondások lehetsé­gesek. Ezért mindenütt ki kell dolgozni azokat a gazdasági és szo­ciális politikai intézkedéseket, amelyek biztosítják majd a leg­alacsonyabb keresetű dolgozók és polgárok életszínvonalának védel­mét. Nagy takarékosságra van szük­ség mindenütt, a gazdálkodásban is: még mindig tékozlóak vagyunk. Ezzel kapcsolatban Culafié el­mondta, hogy továbbra is tetemes társadalmi pénzösszegeket költünk raprefetációra, bankettekre, uta­zásokra, különféle nemzetközi és hazai rendezvényekre, versenyekre stb. Nem takarékoskodunk megfe­lelően az energiával, a nyersanyag­gal, az újratermelési anyaggal és az újratermelés más eszközeivel. A KSZ vezetőségének hangsú­lyoznia kell, hogy a pártnak még jobban fel kell készülnie a gazda­sági stabilizációs politika határo­zottabb érvényesítésére, arra, hogy megváltoztassa a mostani kedvez­­­zőtlen gazdasági alakulásokat és hogy még jobban bekapcsolódhas­­son a dolgozók mindennapi tevé-­­­kenységébe. A jelenlegi helyzet­­ a­zonban arra figyelmeztetett ben-­­­nünket, hogy számos KSZ-alap-­­ szervezet­ és pártszervezet saját rétege szűk érdekeinek „rabja” maradt, minden részérdeket. Dr. Ivó PERISIN az ülésen fel­szólalva elmondta, hogy egyszerű­en és érthetően szeretne beszélni, mert véleménye szerint a jelen pillanatban nincs szükség nagy bölcselkedésekre. Egységesen, egyöntetűen kell hozzálátnunk a nagy munkához — mondta. —Saj­nos, nem vagyok biztos abban, hogy megvan-e bennünk ez az el­tökéltség. Számos bizonyíték tá­masztja alá gyanúmat. Csak be­szélünk, beszélünk, a problémákat viszont nem érintjük. Amikor a beszámolókat hallgatjuk, még ezt a mait is, az ember azt mondhat­ná, hogy alapjában véve mindent tudunk, és hogy többé-kevésbé egyetértünk mindenben. Nagy pon­tosságra, állítom, nyugodtságra is szükség van, nehogy a problé­mák útvesztőjébe kerüljünk — mondta Ivó Periain. A megvalósított jövedelem mint­ha nem is szabott volna meg sem­mit az egyéni és a nemzeti fo­gyasztást illetően. Valamilyen pót­eszközök, „dugpénzek” titokzatos módon valahonnan mindig előke­rültek, és elosztottuk őket olyan dolgokra, ami éppen eszünkbe ju­tott. Olyan követelések támadtak, amelyeknek engedve a jövedelem általi korlátozottság hiányában újabb költségekbe vertük magun­kat, s ezt gazdaságunk nem tudja elviselni. Ezért az infláció is egyre nagyobb lett, amit könnyen leol­vashattunk külföldi adósságaink összegéből. Megemlítem, hogy a le­telt ötéves tervidőszak alatt a költ­ségek hazánkban négyszer gyor­sabban emelkedtek, mint az OECD tagállamaiban. Ha eddig ezt nem tettük meg, most bezzeg tehermen­tesítenünk kell a „süllyedő ha­­jó”-t, nem szabad elfelejtenünk, minden beruházást, minden léte­sítményt védelmez, még akkor is, ha ez a stabilizációs po­litikával ellentétben áll. Ter­mészetes, hogy eképpen elve­szítjük a pártba vetett bizalmun­kat. Tisztában kell lennünk az­zal, hogy a régi formában az ilyen összetett körülmények között nem érvényesülhet a Kommunista Szö­vetség eszmei-politikai szerepe, a JKSZ Központi Bizottságának és az Elnökségnek a munkáját a je­lenlegi helyzethez kell alkalmaz­nunk. Nyilvánvalóan nem tudunk annyi ülést tartani, hogy átfogó­an felmérhessük a helyzetet. A Központi Bizottságnak, mindenek­előtt pedig az Elnökségnek napi­rendre kell tűznie a konkrét kér­déseket. A gazdasági problémák megol­dását nem kereshetjük a külföldi kölcsönökben, hanem saját lá­bunkra kell állnunk. Mindig talál­tunk, most is találni fogunk olyan megoldásokat, amelyekkel leküzd­hetjük a gazdasági problémákat. Erélyesen fel kell vennünk a har­cot azokkal, akik kilá­tástalansá­­got hirdetnek, akik csak felsorol­ják és nyilvántartják gyengesége­inket, ám semmi egyebet nem tesznek. Biztos úton haladunk a nehézségek leküzdése felé — mondta egyebek között Dobroslav Culafic, a JKSZ KB Elnökségé­nek titkára, hogy némely nagy terhet csak ezután kell vállalnunk. Semmilyen önámításnak többé nincs helye. A mi akkumulációnk névleges, amit megtakarított eszközökként, akku­mulációként nyilvántartunk, az adósság. Ennek legkirívóbb példá­ja az árfolyamkülönbségek rejtel­­messége: a külföldi eredetű téte­lek valamilyen növekvő dinár el­­em­értéke a bankokban tőkeként szerepel. Amióta polgárainknak de­vizaszámlája van, ez az összeg mintegy százezermilliárd régi di­nárt tesz ki, s ez a nem létező tőke volt expanziónk alapja. Tud­juk, hogy nem ez az egyetlen hamis alapja gazdaságunknak. Még ezekkel a mennyiségi fel­mérésekkel sem érhetjük be. Szük­ség van egyoldalú megszigorítá­sokra, ám ez sem elegendő, mert megvitatásukkor figyelmen kívül hagyjuk az újratermelés rendsze­rét és viszonyait. A jelekből ítél­ve ezek a számításbeli ravaszko­dások, ezek a légből kapott ada­tok megfeleltek a mostani viszo­nyoknak, ezek szerint tehát rend­szerünk esetlegességre való bur­kolt hajlamainak is. A tényeket nem szabad leplezni Dr. Ivo Perisin a továbbiakban elmondta, fel kell tennünk a kér­dést, hogyan történhetett meg, hogy ezeket a viszonyokat és anya­gi tényezőket nem sikerült jóval korábban feltárnunk. Hogyan le­hetséges, hogy csak most kerül­nek felszínre az adatok például a szövetségi tervezési törvény anya­gában, amely a beruházási politi­ka teljesítéséről szól, és azt mu­tatja, hogy az 1976—1980. évi idő­szakban a beruházások 41,2 száza­léka inflációserkentő pénzellátású volt. Hogyan lehetséges, hogy ezt korábban nem láttuk? Az is vá­lasz nélkül maradt, hogy miként lehetett finanszírozni az ilyen be­ruházásokat? A válasz számomra kézenfekvő. Az ilyen viszonyok felszámolása nem kedvezett a megl­evő, az uralkodó újratermelé­si viszonyoknak, tehát mindazok­nak a struktúráknak sem, amelyek ezekben a viszonyokban megtar­tották pozíciójukat. Szükség volt az ámításra, annak a régi viszo­nyokat kellett szolgálnia. Papíron megvolt egy rendszer tervezete, a gyakorlatban viszont erőteljes ha­tást fejtett ki egy másik, a bur­kolt centralisztikus rendszer. Ez csakis úgy működhetett, ha ha­talmas fokú beruházás segítette, és ha látszólagos akkumuláció jött létre. Mindezt figyelembe véve sokkal gyorsabban kell most el­készítenünk a megállapodásokat, de többé már nem a nem létező jövedelem és a csak holnapután lejáró váltók kitöltésére alapozva. Üresek a társultmunka-szerveze­­tek kasszái, és ha a viszonyokat nem változtatjuk meg, a társult­­munka-szervezetek számláit ismét csak mások fizetik majd. Ez a té­ma azonban a legfelsőbb politikai fórumokra tartozik, tagjaik ne kerüljék az ilyen témák megvita­tását — mondta dr. Ivo Perišin. Ezután hangsúlyozta, hogy ha­laszthatatlanul, sürgősen csökken­teni kell a költségeket, és e mun­ka során alaposan meg kell vál­toztatni a jövedelem kialakításá­nak gyakorlatát, meg kell szün­tetni a jövedelem átömlesztésének minden látható és láthatatlan fo­ f­­yamatát, melynek során a jöve- I delem azokhoz kerül, akik azt felduzzasztják. A megegyezések és a társadalmi megállapodások csakis így nyerik el megfelelő alapjukat, ,a fogyasztás így jut hozzá ahhoz a védőgáthoz, ame­lyet már régen leromboltunk, s a nemzetek közötti viszonyok is egészséges platformra kerülnek — mondta egyebek között dr. Ivo Pe­risin. nincs. Politikai, gazdasági, szociá­lis programra van szükség, amit következetesen kell érvényesíte­nünk. Nem a magyarázatokon kell változtatnunk, hanem konkrét ma­gatartásunkon, meg kell szüntet­nünk azt a gyakorlatot, hogy má­soknak minden hibáját észrevesz­­szük, a saját portánkon pedig csak a jót látjuk. Gazdaságilag ez már tarthatatlan, politikai szempontból pedig e téren rövid az út a na­cionalizmusig. Djordje STOJSIC elmondta, hogy a külgazdasági kapcsolatok problémáinak megoldásától nagy­mértékben függ majd a társadal­mi-gazdasági stabilizációs politika érvényesülése is. Ezért minél konkrétabb értékelésekre van szükség, ezek alapján megtehetjük azokat az intézkedéseket, amelyek­re e területen szükség van. Tevé­kenységünk legnagyobb részét a konkrét intézkedésekre irányítot­tuk, amelyeket az SZVT és a más szervek készítettek. Nyilvánvaló, hogy szükség van ezekre az intéz­kedésekre, de váltásuk során a következetességre sem kevésbé, mert enélkül fabatkát sem érnek. Đorđe Stojšić rámutatott a meg­állapodások és a konkrét gyakor­lat közti aránytalanságra; hangsú­lyozta, hogy a közösen kijelölt tervek nem teljesülnek, és ezért számos rendellenesség tapasztalha­tó, teret hódít az esetlegesség, még jobban erősödnek a munkásosztály igazi érdekeitől elidegenült gazda­sági és politikai hatalmi gócok. E szférában igen erős befolyást gya­korolnak a köztársaságok és a tar­tományok végrehajtó szervei, a fi­zetési mérleg érvényesítéséért vál­lalt felelősségüket illetően nem igazodnak a kötelezettségekhez. Ezután azokról a következmények­ről beszélt, amelyek Vajdaságban a kijelölt tervek elmaradt érvényesí­tésének következményeként ta­pasztalhatók. Konkrét példát em­lített a pancsovai Petrocemijával kapcsolatban: a gyár beszüntette a termelést, noha az idén kezdte el. A gyár termékei közvetlenül he­lyettesítenek mintegy 300 millió dollár értékű behozatalt, úgyhogy azok, ak­ik a pancsovai gyár ter­mékeit nyersanyagként használták fel, most behozatalra kényszerül­nek, mert hazánkban ilyen termék szinte nincs is. Stojšić beszédének végén hangsúlyozta, hogy ha nem teljesítjük a megállapodásokat, a Kommunista Szövetség elvhű fel­lépésére van szükség, kezdemé­nyeznie kell a konkrét politikai fe­­lelősségrevonást. A KSZ ezért kö­zösségünk kohéziós tényezőjeként felelősséget vállal a szocialista ön­igazgatás fejlesztéséért. A párt nem nyugodhat bele és nem fo­gadhatja el azt a helyzetet, amely­ben mindenki úgy találja fel ma­gát, ahogyan tudja. Szemelvények a vitából Dušan Alimpić, Jelica Damjanovic, Hajnal Katalin és Szabó Ida a tegnapi ülésen. Lazar Mojszov. Milka Planinc, Boško Krunić, Alekszandar Grlič­­kov és Franjo Herljevié az ülés szünetében. Politikai akció kell a gazdasági helyzet megváltoztatására A vitában felszólalva Stefan­­ KOROŠEC hangsúlyozta, hogy po­litikai akcióra van szükség a sú­lyos gazdasági helyzet megváltoz­tatása érdekében, és ez megköve­teli, hogy változtassunk egyes olyan intézkedéseken, amelyek be­épülnek a gazdasági stabilizációba. Véleménye szerint feltétlenül felül kell vizsgálni a középtávú irány­elveket a prioritások és a kivitel szemszögéből. Hogy ez valóra vál­hasson, konkrét feladatokat kell kijelölnünk minden kommunista számára, továbbá figyelemmel kell kísérnünk, hogy a párttagok és az egész KSZ miként viszonyulnak e feladatokhoz. A feladatok konkrét megközelítésére van szükség, mert ugyanazokat a problémákat még mindig különféle módon taglaljuk. A kivitelnek továbbra is kiemelt fontosságú feladatként kell szere­pelnie. Dušan Dragosavac elmondta, hogy gyorsabb intézkedésekre van szükség a fizetési mérleg alku­­tása sok éves kedvezőtlen irány­vételének megfékezése érdekében. Már a JKSZ programja rámuta­tott a megoldatlan fizetési mér­leg problémáira, de politikánkkal nem sikerült olyan hangulatot te­remtenünk, hogy a dolgokat kö­vetkezetesebben változtassuk meg. Most ebből le kell vonnunk a tanulságot, hiszen úgy viselked­tünk, mintha semmi sem történt volna. Rámutatott arra, hogy már hosszabb ideje nem tartjuk ma­gunkat a gazdasági törvényszerű­ségekhez. Szavai szerint feltétle­nül erősítenünk kell a­ termelő­­eszközök és a jövedelem társadal­mi jellegét, a fogyasztást pedig a reális keretekre kell korlátoznunk. Mindenkinek ehhez kell tartania magát. A társadalmi jövedelem rovására növekednek a szociális különbségek, az új viszonyok kö­zepette az osztályharcnak erre kell irányulnia, e harc lényege pedig az önigazgatás. A harc során az eddigieknél nagyobb mértékben kell saját erőnkre hagyatkoznunk, mert kölcsönökre több lehetőség Kiró GLIGOROV a vitában fel­szólalva elmondta, hogy az 1971- ben készített három stabilizációs programból leszűrt tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek nem le­hetnek gazdaságosak. Figyelembe kell vennünk a szociális tényező­ő­ket is, a programoknak a társadal­mi újratermelési folyamat ténye­zőiből kell kiindulniuk, azokból az erőkből, amelyek a gazdasági sta­bilizáció folyamatának megadhat­ják a kellő lendületet. A stabilizá­ciós programot tehát nem korlá­tozhatjuk olyan intézkedések cso­portjára, amelyekkel csak a tüzet oltjuk, hanem hosszú távú progra­mokra van szükség, amelyek utat törnek az önigazgatás fejlesztése előtt. Az a tény, hogy többé már nincs lehetőség külföldi kölcsönök­re, számunkra kedvező. Azt jelen­ti, hogy önmagunk felé kell for­dulnunk, belső tartalékainkat kell igénybe vennünk. A dolgozók hely­zetének kulcsa a döntéshozatal fo­lyamata, esélyeink is ebben van­nak, nem pedig a kölcsönökben és a megszigorításokban. Sohasem té­veszthetjük szem elől, hogy köz­társaságaink és tartományaink egy egészet alkotnak, és hogy a rész­érdekek és külön követelések ál­landó szorgalmazása társadalmilag káros, aminek következményeit senki sem kerülheti el. Radomir KOMATINA elmondta, hogy az országos társadalmi terv­ben fontos helyet kap a stabilizá­ciós intézkedések hosszú távú programja, az infláció megfékezé­se és a fizetési mérleg romlásának megállítása, ezt nyomatékosítja majd a JKSZ XII. kongresszusá­nak előkészítése is. Ezúton kifeje­zésre jutnak dolgozóink igazi, leg­fontosabb érdekei is. Társadal­munkban a Kommunista Szövetség az egyetlen erő, amely megfelelő programot kínálhat fel, és amely egybehangolja a dolgozók érdekeit. A kommunisták azonban ezt néha elfelejtik, olykor a helyi érdekek, a nacionalizmus és a szűklátókörű­ség csapdájába esnek. Ez gátolja az alkotmányos rendelkezések ér­vényesülését, elértékteleníti a gaz­dasági törvényszerűségeket és a jobb gazdálkodást — vélte Koma­­tina. Munir MESIHOVIČ elmondta, hogy a már régebb óta állandóan megismételt, a kedvezőtlen gazda­sági helyzetre vonatkozó megálla­pítások ellenére a kommunisták, sőt a vezető tisztségeket betöltő személyek is elképesztően köny­­nyelműek. Mesihovic síkraszállt a felelősség fokozásáért. Elmondta, ho­gy a különféle elferdülések a dolgozókat és a polgárokat sújt­ják, és ez megköveteli, hogy min­denki mindenütt felelősségtelje­sebb magatartást tanúsítson. A gazdasági helyzetről beszélve Mesihovic hangsúlyozta, hogy ez részben a gazdasági világproblé­mák tükröződése, de nagy részben saját hiányosságain­kat is tükrözi. A Kommunista Szövetségnek bát­rabban kell új utakat törnie, küz­denie kell a fogyatékosságok, a kishitűség és az opportunizmus ellen. Ha távlataink vannak, ak­kor a lemondásokat is könnyeb­ben viseljük el, számíthatun­k a dolgozók mozgósítására, hogy si­keresebben érvényesítsék a stabili­zációs politikát. A gyakorlat be­bizonyította, hogy eredmények csak akkor érhetők el, ha pon­tosan kijelöljük a feladatokat, azok végrehajtóit és a határidő­ket. A jövőben mindenkinek eh­hez kellene igazodnia. Mirko POPOVIC feltette a kér­dést, hogyan lehetséges az, hogy a határozatok és a programok el­lenére sem válik szilárdabbá a gazdaság, hanem a helyzet egyre jobban elmérgesedik. Említést tett a szubjektív mulasztásokról, elmondta, hogy hiányzik a szer­vezett szocialista erők jól meg­szervezett és céltudatos tevékeny­sége, ami a gazdasági problémák megoldására irányulna. A gazda­sági stabilizációra vonatkozó po­litikai akciók zömmel megreked­nek a fórumokban, a társult­­munka-alapszervezetekben viszont igen gyakran ez az akció a­z ilyen fórumok által készített határoza­tok felolvasására korlátozódik, így az akció rövid lélegzetűvé válik, a pártalapszervezetek pedig gyak­ran kívül maradnak az esemé­nyeken. Hasonló a helyzet más tá­rsadalmi-­politikai szervezet­ek­ben — a szakszervezetben, az ifjúsági szervezetben, a Szocia­ (Folytatása az 5. oldalról) Csupán stabilizációs programokkal nem orvosolhatjuk a bajokat

Next