Magyar Szó, 1981. október (38. évfolyam, 285-300. szám)

1981-10-16 / 285. szám

* BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1981. október 16., péntek Sikeres kukoricafelvásárlás, zavartalan újratermelésianyag-ellátás Azok a földművesek, akik átadják kukoricafeleslegüket, előnyben részesülnek a műtrágya, az üzemanyag, a takarmány beszerzésében A mezőgazdaságban és általá­ban az élelemtermelésben sok min­den attól függ, hogy mennyiben lesz eredményes az idei kukorica­­felvásárlás. Ennek tudatában írták alá a köztársaságok és a tartomá­nyok nemrég azt a megállapodást, amely országos szinten egységes feltételeket szab meg az idei kuko­ricatermés felvásárlására. A meg­állapodás jelentőségéről és az ez­zel kapcsolatos feladatokról. BOR­ZA József, a Tartományi Gaz­dasági Kamara Elnökségének elnöke és Siniša KORICA tarto­mányi árügyi titkár beszélgetett tegnap az újságírókkal. Mint már megírtuk, a megálla­podás egységes árat, 8,50 dinárt szabott meg a száraz kukorica ki­lójáért, ezenkívül minden kilo­gramm felvásárolt szemes kukori­ca után 0,40 dinárt a társasterme­lési alapszervezeteknek a termelés megszervezése címén. A megálla­podás egyik legfontosabb tétele, hogy a kukoricára vonatkozóan 70 százalékra növekszik a visszleszá­­mítolási hitel aránya. Ez biztosíték arra, hogy a kukoricát felvásárló munkaszervezeteknek nagyban megkönnyítették a termény kifi­zetését. Erre azonban csak az jo­gosul, aki a kukoricát a megálla­podásban meghatározott feltételek alapján vásárolja fel. Az érdekeltek megegyeztek ab­ban is, hogy a megállapodás meg­szegőit felelősségre vonják, és él­nek a törvény adta jogokkal, elle­nük megfelelő intézkedéseket fo­ganatosítanak. Siniša Korica el­mondta, hogy a felügyelőségek máris ezzel összhangban módosí­tottak munkaprogramjukon. Borza József az­ újságírókkal folytatott beszélgetésben rámuta­tott a társastermelési­ alapszerve­­zetek felelősségteljes szerepére e jelentős akcióban. Hangsúlyozta azonban, hogy a kombinátok se­gítsége nélkül nem számíthatunk teljes sikerre. A kukoricafelvásár­lás eredményességétől közvetlenül függ az állattenyésztés fejlesztése, s a növénytermesztés is. Ettől függ, hogy lesz-e takarmány, üzem­anyag, műtrágya, alkatrész. Ha ugyanis nem vásároljuk fel a ter­vezett mennyiségű kukoricát a földművesektől, kérdésessé válik a kivitel, és ezáltal, természetesen a behozatal is. Siniša Korica ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy csak azok a földművesek számít­hatnak zavartalan műtrágya-, ta­karmány- és üzemanyagellátásra, akik kukoricafeleslegüket átad­ják, és ezzel hozzájárulnak a szük­séges deviza előteremtéséhez, ame­lyet nagymértékben maguk hasz­nálnak fel. Az ilyen termelők előnyt élveznek az újratermelési anyagok beszerzésében. Tisztában kell lennie mindenki­nek azzal, hogy a nagygazdaságok­ban termett kukorica nem elegen­dő ahhoz, hogy fedezzük Vajdaság állattenyésztésének szükségleteit, eleget tegyünk az ország más vi­dékein vállalt kötelezettségeinknek és kiszállítsuk az engedélyezett 300 000 tonnát. Ennek tudatában felelősségteljes akciót kell folytat­niuk a társastermelési alapszerve­zeteknek, az összetett termelési rendszereknek, a helyi közösségek­nek minden társadalmi-politikai szervezetnek és illetékesnek. A tegnapi megbeszélésen rámu­tattak arra, hogy a feladat koránt­sem egyszerű. Nyilvánvaló példá­ul, hogy ilyen rövid idő alatt szin­te lehetetlen felvásárolni a föld­művesektől a szükséges egymillió 400 ezer tonna kukoricát. Meg kell találni a módját annak, hogy pél­dául a felvásárolt és kifizetett csö­ves kukoricát a termelő udvará­ban tárolják. Ezért a földművesek­nek természetesen megtérítik a tá­rolási költségeket. Az ilyen kuko­rica szárítást nem igényel, ezért még energiatakarékossági szem­pontból is rendkívül hasznos meg­oldás. A nehézségekről tárgyalva fel­merült a kivitel megvalósításának kérdése is, elsősorban a szállító­­eszközök hiányát, valamint a kül­földi és a hazai árak közötti arány­talanságokat illetően. A szállító­eszközök hiányával kapcsolatban hangsúlyozták, hogy a vasúti szál­lításon kívül, ahol csak lehet, a vízi szállítást is nagyobb mérték­ben igénybe kell venni. Az árkü­lönbségekből eredő veszteségekkel kapcsolatban az illetékesek el­mondták, hogy minden bizonnyal nagyobb veszteség lenne az, h­a jö­vőre nem lenne sem üzemanyag, se műtrágya és takarmány a me­zőgazdaság számára. P. B. E. A kutatómunka egyeztetése Tegnap újvidéken megkezdte rendes ülésszakát a Tudományügyi Érdekközösségek Szövetségének Tanácsa Valamennyi köztársasági és tar­­tomán­yi tudományügyi érdekkö­zösség, valamint a fegyveres erők tudományos tanácsa képviselőinek részvételével tegnap délelőtt az újvidéki Park Szállóban megkezd­te kétnapos rendes ülését a Tu­­dományügyi Érdekközösségek Szö­vetségének Tanácsa. Az egybe­gyűlteket a tartomány és Újvi­dék nevében MÓRA András, a TVT alelnöke és Vera CARIC BÁ­NIG, a községi képviselő-testület alelnöke üdvözölte, majd dr. Haj­­redin HOXHA akadémikus, a ta­nács elnöke megnyitotta a 26 ülésszakot. Az összejövetel legjelentősebb témaköre kétségkívül a köztársa­ságok és tartományok tudomá­nyos szorosabb együttműködésé­nek lehetőségei, a közös projek­tumok megvalósulásának felméré­se, valamint a tudományos­­ ered­mények társadalmi hitelesítésének és gyakorlati alkalmazásának problematikája. Az együttműkö­dési tervjavaslat nyomán több felszólaló megállapította, hogy a koordinált kutatómunkára való áttérés azért fontos, mert az ed­digi módszer nehézkes volt, és gá­tolta a közös tevékenységet. Ügyelni kell rá — hangsúlyoz­ták —, hogy a partnereket tény­leges belső érdekek motiválják, és hogy a projektumok szorosab­ban kapcsolódjanak a gazdasági és társadalmi fejlődés konkrét szükségleteihez, elsősorban­­ az energetikával, a nyersanyag-kiter­meléssel és az élelmiszer-előállí­tással összefüggő tartós feladatok­hoz. Döntő szempont, hogy az ilyen irányú kutatómunka pro­jektumainak kidolgozása ne csak a tudósok, szakemberek ügye le­gyen, hanem a gazdaságé, a tu­dományos eredmények hasznosí­tójáé is. Többen hangsúlyozták, hogy a kezdeményezéseket első­sorban a társult munkától kell várni. Az együttműködés fejlesz­tésével foglalkozó tervjavaslatot az erre illetékes szerv a vita alap­ján kiegészíti,­­és hamarosan meg­küldi a köztársasági és tartomá­nyi tudományügyi érdekközös­ségeknek, valamint az országos tanácsnak. A tanácstagok ebéd után ellá­togattak az Új­vidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának né­hány tudományos intézetébe, majd késő délután folytatták munkáju­kat. A napirend még elég sok te­endőt irányoz elő. Megvitatják egyebek között a nemzetközi tu­dományos együt­tműködés problé­máit, az információcsere rendsze­rét, az országos szeizmológiai együttműködésre vonatkozó ter­vet, majd aláírják a Tito elnök hozzájárulása a korszerű szocializ­mushoz és marxizmushoz elneve­zésű kutatási projektumról szóló önigazgatási megegyezést (1) Az általános oktatás színvonalának védelmében A pedagógusok a jó minőségű munkával járulhatnak hozzá a gazdasági stabilizációs törekvések megvalósításához Az általános oktatás olyan hát­rányos helyzetben van, s még eb­ben az igen nehéz gazdasági sta­bilizációs időszakban is intézke­déseket kell foganatosítani e te­vékenység színvonalának emelése érdekében, ugyanis az intézmé­nyek takarékosságra való törek­vése mindenáron­­ az oktató­nevelő munka visszafejlődéséhez vezet, ez pedig rövid időn belül megbosszulja magát. A pedagó­gusok kizárólag jó minőségű mun­kával járulhatnak hozzá a gazda­sági stabilizációs intézkedések megvalósításához — foglalt egy­értelműen állást tegnapi ülésén a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának oktatásügyi szakosztálya. Az iskoláskor előtti és az álta­lános oktatási intézményekben tevékenykedő mintegy huszon­egyezer oktatásügyi dolgozó át­lagkeresete alacsonyabb a terme­lésben és a társadalmi területen foglalkoztatott, azonos iskolai képzettségű szakemberek szemé­lyi jövedelménél; fejletlen közsé­gekben az átlagkeresetük a vaj­dasági átlag alatt mozog. Ez a kérdés, persze, a községektől is függ, attól, fontossága alapján mi­lyen megértést tanúsítanak az ok­tatásügy iránt. Az ugyanazt a munkát végző pedagógusoknak legalább megközelítőleg akkora személyi jövedelmet kellene sza­vatolni, mint másoknak, függet­lenül a község fejlettségétől. 1977-ben és 1978-ban társadal­munk szilárdan állást foglalt amellett, hogy az oktatásügyi dolgozók személyi jövedelmét ki­egyenlíti a gazdaságban foglal­koztatottakéval. E célok gyakor­lati megvalósítása egy helyben topog. Egyes egyetemi karok a szakirányú iskolaközpontok sza­bad munkacsere révén némileg előbbre jutottak, ám akármeny­­nyire is szeretnék, nem követhe­tik példájukat az általános okta­tási intézmények, az egységes kö­zépiskolák és jó néhány szakis­kola, egyetemi kar sem. A kong­resszusi előkészületeken is helyet kell adni ennek a kérdésnek, s magán a kongresszuson is fel kell tárni ezeket a gondokat. I. Cs. I. Alkotásai a való világot tükrözik Eltemették Balázs G. Árpád festőművészt A szeptember 9-én Szegeden, 14 éves korában elhunyt Balázs G. Árpád szabadkai festőművész és grafikus hamvait tartalmazó urnát tegnap, csütörtökön délután helyezték el a Bajai úti temető családi sírboltjában. Az ezt meg­előző gyászszertartáson a hozzá­tartozókon és rokonokon kívül ott voltak sokan barátai, tisztelői és a festőművész kollégái közül is.. A ravatalnál dr. Bori Imre egye­temi tanár magyar, Milka Mi­­kuška a szabadkai Városi Mú­zeum igazgatója pedig szerbhor­­vát nyelven méltatta Balázs G. Árpád életművét. — Egy nagy és kiváló művész távozott közülünk, aki alkotásai­val rányomta bélyegét képző­művészeti életünkre — mondot­ta egyebek­ között dr. Bori Imre. ég utalt arra, hogy Balázs G. Árpád alkotásai a való világot tükrözik, mély szociális tartalommal telí­tettek, és így képzőművészeti ha­gyományaink legértékesebb ré­széhez tartoznak. A családi sírboltnál Gyurkovics Hunor festőművész, a Vajdasági Képzőművészek Egyesülete nevé­ben búcsúzott Balázs G. Árpád­tól, aki életének szinte utolsó órájáig alkotott, és rendkívül gazdag életművet hagyott hátra, melynek összegezése és feltérké­pezése nem várathat sokáig. Ennyivel is tartozunk emlékének. Sz. J. Itiüként is MII pMakista vall (Folytatás az 1. oldalról) meg a vil­ág színe előtt is, hogy a jugoszláv kommunisták, a mun­kásosztály, a dolgozók, az ifjúság, nemzeteink és nemzetiségeink tör­ténelmi feladatokat hajtottak vég­re, olyan eredményeiket értek el, amelyekre mindannyian büszkék lehetünk. Dicső évfordulóinkat ma Kovilj­­ban Híja Nešin­ emlékházának megnyitásával ünnepeljük meg, s kötelességünk hálával emlékezni a felszabadító és forradalmi harc­ban hősi halált halt harcosok és a fasizmus áldozatainak egész nem­zedékéről, akik életüket, ifjúságu­kat, erejüket, szeretetüket, a for­radalom­­ ügyének szentelték, s feláldozták, mindazért, amink ma van. Az eljövendő nemzedékek forradalmi történelmünk több té­nyének tudatában és több ered­ményének birtokában értékelhetik a mi nemzedékünknek a társa­dalmi haladáshoz és a jövő épí­téséhez való hozzájárulását. A korunkról és rólunk magunkról szóló igazságokért nem szabad tit­kolnunk, nem is titkolhatjuk őket. Szeretnénk a jövő és a történe­lem ítélőszéke elé tárni minél több igazságot harcunkról, korunkról, cé­ljaintáról. Ez az értelme az Ilija Nešin­­emlékház megnyitásának is. Ilija Nešin kiemelkedő háború előtti és alatti JKISZ- es párttag, vezető és szervező volt, azok egyike, a­kik jelentősen hozzájá­rultak ahhoz, hogy a harc forra­dalmi, titói irányvonala minél gazdagabb eredményeket adjon Vajdaságban. A kapituláció után Ilija Nešin a JKP irányvonalának valóra váltásán fáradozott, a meg­szállók és árulók elleni harc egyik szervezője volt. Azokban a nehéz napokban, amikor új körülmé­nyekhez kellett alkalmazkodni, s meg kellett találni a politikai harci tevékenység módját és for­máit. Ilija Nešin a propaganda­­tevékenység fejlesztésén dolgozott a Mlada gazdában, s ebben a fel­adatkörben maradt 1942 augusztu­sáig, halálának napjáig. Amikor hősi halált halt, mindössze 25 éves volt, de gazdag forradalmi tapasztalattal rendelkezett mint olyan, aki 1939 óta tagja a JKP- nek. Kiforrott JKISZ-vezető volt. A fiataloknak ma is tisztán kell látniuk A mai nyugtalan időben a mai ifjú nemzedék is, sajnos, tanúja lehet a háborúknak, a gyarmato­sítás és háborús ideológiák kö­vetkezményeinek. A fiataloknak tudniuk kell, hogy a világban sok az álhír, a hazugság, s hogy a ha­talmas propagandagépezetek becstelen célokat szolgálnak. Tud­nia kell, hogy harcolhasson elle­ne. Különösen fontos a fiatalok számára, hogy értékelni tudják szocialista önigazgatási társadal­munkban az emberi élet értékét s tudniuk azt is, milyen drágán fizettünk a szabadságért és a függetlenségért. Az ifjúsággal va­ló manipuláció, a fiatalok forra­dalmunkkal ellentétben álló esz­mékkel való megfertőzése mindig ellenforradalmi tettnek számított. Ezt bizonyítják a kosovói esemé­nyek is. De mint eddig, az ilyen­fajta becstelen ténykedés ezután sem válthatja valóra céljait. Ezért kell azonban az ifjúságot felké­szíteni arra, hogy bírálóan viszo­nyuljon hozzá, felismerje a kü­lönféle konzervatív és reakciós, társadalmunk számára idegen esz­méket, a dogmatizmust, és hogy honvédelmi és önvédelmi rend­szerünk erőteljes tényezője le­gyen. Nagyon fontos forradalmi fel­adatok előtt állunk, amelyeket va­lóra kell váltanunk. Nagy erőfe­szítéseket teszünk a stabilizáció gyorsabb valóra váltását gátló nyílt problémák megoldására. A stabilizáció számunkra az élelmi­szer-termelés és termelékenység növelését jelenti, továbbá a hazai nyersanyagra és kutatóink ered­ményeire való nagyobb támasz­kodást, a nagyobb munkafegyel­met, a lemondásokat és a taka­rékosságot. Szükségünk van ezek szerint fiatal növénytermesztőkre, állat­­tenyésztőkre,­ traktorosokra, ál­latorvosokra és lakatosokra, akik a mezőgazdaságban dolgoznának, szükségünk van öntőkre, fém­munkásokra, építőmunkásokra. Az élet a falun és a mezőgazda­­sági munka ugyanis ma sokkal emberségesebb, az életszínvonal megközelíti a városit, a jövedelem megteremtése­ pedig éppúgy a munkától és termelékenységtől függ, mint minden más ágazat­ban. Ez az épület nem múzeum, ha­nem olyan ház, ahol megtanulha­tó, hogyan kell szeretni és véde­ni a szabadságot, s hogyan kell hősiesen meghalni érte; a for­radalmi tisztaság, népfelszabadító hagyományaink és egyenjogú nemzeteink és nemzetiségeink ön­igazgatású szocialista testvéri kö­zössége iránti szeretet. A fiatalok ezt a lehető legjobban érzik, mert szívükben hordozzák mindazokat az érzelmeket amelyek Ilija Ne­­šint és más JKISZ- és párttagokat a népfelszabadító háború harco­sait emberfeletti erőfeszítésekre ösztönözték a szabadságért vívott harcban. A fiatalok mindig is jártunk é, forradalmunk első so­raiban álltak. Beszédét követően Dusán Alim­­pié az emléktábla leleplezésével megnyitotta az emlékházat, ame­lyet megőrzésre átadott a kovilji általános iskola Ilija Nešin nevét viselő felderítőcsoportjának: P. Г. VAJDASÁG Az áramtakarékoss­ág-ügyi bizottság felhívása . A villamosenergia növekvő hasz­nálata, az obrenovaci hőerőmű nagy­javítása és a villamosenergia csökkenő mennyisége további takarékosságra kötelez bennünket. . . A másodfokú áramtakarékossági intézkedések , a fogyasztók naponkén­ti kétszer kétórás kikapcsolásával kö­rülbelül 15 százalék energiamegtakarí­­tást hoznak. — Továbbra is érvényesek az első fokú áramtakarékossági intézkedések. — Ha a tartományi energetikai rend­szerben elegendő villanyáram lesz, a fogyasztókat nem fogják kikapcsolni. Októberi áramkorlátozási terv A helységek csoportosítása V. csoport I. CSOPORT Becse: Tito marsall utca, a Boris Kidric ut­ca egy része, a Moša Pijadc utca egy része, a Felszabadulás tér, a Jugoszláv Néphadsereg utca egy része és a kö­vetkező települések: Zsinagóga, Nap­­redak, Veljko Vlahovic és Padine, va­lamint a Todor Dukin, a Stevan Deja­­nov utcák és a Karl Marx utca egy része (a Tisza és a Holt-Tisza felé), to­vábbá Csúrog község. IV. CSOPORT Temerin, Jurek és Gospodinci. Becse: A Boris Kidric utca körüli városrész (az ipari negyed felé), a Ju­goszláv Néphadsereg utca egy része és a Botra település, valamint Bácsföld­­vár és Radlcevic községek. VI CSOPORT Zsablya, Đurđevo, Sajkás, Mosorin, Vlovo és Gardinovci. VII. CSOPORT Kiszács, Káty, Budiszava, Kovilj, Be­­gecs, Futak, Piros, és Veternik egy része. Temerin, Zsablya, Becse, Szenttamás és környéke Az áramszü- DATUM ~ ~ net ideje 16., 24. 17., 25. 18.,26. 19., 27. 20., 28. 21., 29. 22., 30. 23., 31. H. hí. ^ TM 9-íl ív' Xv' ш VI- VII. VIII. I. ' Yl. S 11 iv. V. VI. VII. VIII I ír ... 10—12 V. VI. VII. VIII. I ii Ytt Vv n-13 VI. VII. Vili. I. • í i. " 12—14 VII. VIII. I. il. ш JV ,, V. yin. I II. Ilr. Vv. v: VI. Vii 15-17 I1 * * IV.;. Ш. ÍV1: V: Vi Víi Vííí YIÚ­ ÍW9 ÍV1: Vi. Víi. vní: rVIIX' „*• «• 19-21 VI. VII. VU : l1U íi Í V УУ' í!-223 V.1,1; ,vin- !; Ir- ni: I1"- vv- vi 21 2 ■________vní- I. II. Ш. IV. V. vi. VII.

Next