Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 58-72. szám)

1983-03-01 / 58. szám

2 KÜLPOLITIKA A csúcsártekezlet előtt igen súlyos nemzetközi helyzetben A Zöld-foki-szigetek elnökének interjúja Aristides Pereira, a Zöld-fokiszigetek elnöke a Tan.ingnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy az el nem kötelezett országok VII. csúcsértekezletét a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok mély válsága idején tartják meg, olyan időszakban, amely megköveteli a nagy világproblémák, viszályok, olyan háborús összecsapások megoldását, amelyek nem kímélték az el nem kötelezetteket sem. Hangot adott meggyőződésének, hogy a mozgalom, amely építő jellegű megoldásaival a múltban mindig hozzájárult a viszályok felszámolásához. Delhiben is feltárja az el nem kötelezettek közötti nézeteltérés tisztázásának módját, hogy megőrizzék a mozgalom egységét és cselekvőképességét. A delhi csúcstalálkozó legfontosabb feladatai közé sorolta az iraki—iráni háború befejezését, az afganisztáni és kambodzsai probléma megoldását. Szerinte, az egyes el nem kötelezett országok közötti viszály a gyarmat múlt következménye, s olyan erők szítják, amelyek az el nem kötelezettség tevékenységének korlátozására, illetve meghiúsítására törekszenek kitért az afrikai országok helyzetére. Hozzáfűzte, hogy a kontinens országai vállalják a felelősséget a delhi csúcsértekezlet sikeréért, s elvárják, hogy az el nem kötelezettek legmagasabb szintű megbeszélése révén megszilárdítják az egységet az Afrikai Egységszervezet keretében. Hozzá Az el nem kötelezett országok hetedik csúcsértekezletének előestéjén számos jeles személyiség nyilatkozik, a nemzetközi hírközlő szervekben egyre több olyan kommentár lárt napvilágot, amelyek szerzői meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a jelentős összejövetel újabb távlatokat nyit majd a súlyos politikai, gazdasági problémák rendezése előtt. A nyilatkozatok és kommentárok előtérbe helyezik azoknak az elveknek a jelentőségét, amelyekért az el nem kötelezett országok a nemzetközi viszonyokban síkraszállnak, és reményüknek adnak hangot, hogy ezeket az elveket Delhiben újból megerősítik. (Tanjug) fűzte azonban, hogy az afrikai országok saját viszályaik megoldását nem háríthatják az el nem kötelezettek mozgalmára, ezt az AESZ keretében kell megtenni. Afrika legégetőbb problémái között említette meg a dél-afrikai helyzetet. Megerősítette, hogy hazájának fővárosában élénk megbeszéléseket folytatnak Angola és Dél-Afrika képviselői a namíbiai problémáról, az egymás közötti kapcsolatokról. Mozambik és Dél- Afrika is tárgyal. Ismertette, hogy e kontaktusok révén megkezdődött a dél-afrikai probléma áfogó megoldása kutatásának folyamata, lehetőséget nyújt a viszályban álló feleknek, hogy véleményt cseréljenek. Pereira elnök kijelentette, hogy ,.Luanda és Pretoria, illetve Maputo és Pretoria kinyilvánította készségét, törekvését, hogy tárgyalások révén megoldják a problémát”. Reményét fejezte ki, hogy a kényes helyzet, s a megterhelt kapcsolatok ellenére, főleg Luanda és Pretoria viszonyában, befejezik a fegyveres harcot. Az afrikai helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy méltányolni kell minden ország nemzeti sajátosságát. Bejelentette, hogy hamarosan áthidalják a hazája és a Bissau-Guinea közötti viszályt. Hozzáfűzte, hogy a két ország pártközi kapcsolatait rendezték, a pártvezetőségek építő jellegű párbeszéde révén. Végezetül kifejezte reményét, hogy az el nem kötelezettek Delhiben az eddigi csúcsértekezletekhez hasonlóan, megerősítik a mozgalom tömbön kívüli független jellegét, összhangban az eredeti elvekkel, s az el nem kötelezettség a jövőben is élenjár a békéért, a biztonságért, az előrehaladásért, az egyenrangú nemzetközi együttműködésért, a dominancia és hegemónia, valamint azömbfelosztás elleni harcban. Mit vár Latin-Amerika a konferenciától? A latin-amerikai országok kolumbiai városban megvitatták, mit várnak a delhi csúcstalálkozótól , meghatározták a zöld kontinens álláspontjait. A VII. csúcsértekezlettől elvárják, hogy foglalkozik Latin-Amerika problémáival, s kijelöli az el nem kötelezettek közös álláspontját a gazdasági fejlődésről. Az el nem kötelezett országok ugyanis egyben fejlődő országok, s nagy terhet jelent számukra az eladósodás. E probléma talán legsúlyosabban Latin-Amerikát érinti, a fejlődő országok 630 milliárd dolláros adósságának több mint fele Latin-Amerikára jut, ebből Argentínára negyvenmilliárd dollár. A kolumbiai megbeszélésen felkészültek a 77-es csoport értekezletére is, amelyet március végén és április elején Buenos Airesben tartanak meg, 125 ország részvételére számítanak. Argentína véleménye szerint, a fejlődő országok csak közös erővel tárgyalhatnak a fejlett államokkal a gazdasági világrendről, amelytől nemcsak a gazdaságilag kevésbé fejlett országok, hanem az emberiség egészének jövője függ. Argentína elvárja a delhi értekezlettől, hogy támogatni fogja a Malvinszigetek fölötti szuverenitását. Argentína külügyminisztere emlékeztetett arra hogy Nagy-Britannia fokozta nyomását, hogy meghiúsítsa Buenos Aires törekvését. Más hír szerint, Bignone argentin elnök hazája küldöttségének élén csütörtökön indul az el nem kötelezettek csúcsértekezletére. Az államfő részvételének Buenos Airesben rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak, mert ez is bizonyítja, hogy Argentína szilárdan kapcsolódik a mozgalomhoz. Argentin újság kidomborította, hogy Buenos Aires követi a mozgalom irányvonalát, amelyet Tito elnök és Nehru indiai miniszterelnök jelölt ki. Delhi jelentés szerint, az el nem kötelezett országok újságíróinak nemzetközi értekezletét április második felében Indiában tartják meg. Megvitatják a tájékoztatási eszközök problémáit, az el nem kötelezettek tevékenységének összehangolását az új nemzetközi tájékoztatási rend kialakításában. A delhi csúcsértekezlet valószínűleg kijelöli a tájékoztatási miniszterek értekezletének időpontját is, amely szintén elemzi a tájékoztatás problémáit. (Tanjug, MTI) MAGYAR SZÓ OLASZORSZÁG A „bűnbánó” terroristát szabadon bocsátották Vallomása annak idején lehetővé tette több terrorista letartóztatását Az olasz hatóságok tegnap feltételesen szabadlábra helyezték Patricio Pechit, a Vörös Brigádok torinói szárnyának volt vezetőjét, akinek a vallomása annak idején lehetővé tette több tucat terrorista letartóztatását. Pechit tegnap reggel bocsátották szabadon, és ismeretlen helyen elrejtették, mert biztosítaniuk kell a tanút, aki a Vörös Brigádok húsz tagjának letartóztatásában és harmincnégy terrorista elítélésében segített a hatóságoknak. A harmincnégy terroristát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Aldo Moro elrablása és meggyilkolása miatt. Pechit a ,,bűnbánó” bűnözőkről szóló törvény értelmében helyezték szabadlábra, elnézőbbek iránta és valószínűleg megváltoztatják identitását, hogy biztonságban éllhessen tovább. Ez a törvény azokra vonatkozik, akik együttműködnek a hatóságokkal és lehetővé teszik volt bűntársaik kézre kerítését és elítélését. A Vörös Buránk még etsg tagját lefülelték Egy parlamenti képviselő fia A hétvégén letartóztatták Dario Facciót azzal a gyanúval, hogy a Vörös Brigádok tagja, Adele Faccio parlamenti képviselő fia. Vele együtt letartóztattak több személyt, nevüket azonban nem közölték. Nagy mennyiségű fegyvert találtak. A nyomozók közölték, hogy valamennyien a Walter Alazia csoport tagjai, amelyet a két évvel ezelőtt, Torinóban elfogott Marco Donat-Catin alapított. Ő is egy tekintélyes szenátor és volt miniszter. Carlo Donat-Catin fia. (ANSA, UPI) 1983. március 1., kedd Rágalomhadjárat Vogel ellen Az NSZK a választások előtt A nyugatnémet választások élőtt azód (hogy tagja volt a Hitlertuti hét első napján az egyébként is [gendnek) jellemző minden korkegyetlen hadjárat során „övön a társára (1926-ban született). Nyitgásul ütöttek”, az áldozat pedig Vogel ellenzéki kancellárjelölt, pontosabban „vöröseszöld irányvonala”, sőt, „náci múltja”. Strauss bajor keresztény vezető volt a legélesebb, de példáját követte Springer Bild am Sonntag című lapja is. Vogel aljas rágalomnak minősítette a támadást a Szociáldemokrata Párt szóvivője pedig a „rágalmak tobzódásának” nevezte. Vogel és pártja minden jogi és politikai eszközzel fogja megválaszolni a példátlanul piszkos hadjáratot. Az affér felzaklatta a közvéleményt is, mert a Bild am Sonntagban megjelent vádak arra utalnak, hogy a választási hadjárat során mindkét fél nagyon ideges. A Vogel elleni vádak nevetségesek, de furcsa, hogy a kancellárjelölt megengedte ellenfelének, hogy múltjában kutasson. Az epigodian beiktathatták volna Vogel hivatalos életrajzába. (Tanjug) Ki lesz a kancellár? Kohl és Vogel Nem lesz benzinjegy Magyarországon cáfolják a híreszteléseket Marjai József, a magyar kormány alelnöke cáfolta a híreszteléseket, hogy Magyarországon hamarosan benzinjegyrendszert vezetnek be. Kijelentette, nem irányoznak elő ilyen intézkedést, mivel erre az évre van elegendő üzemanyag. Nem hivatalos értesülések szerint megtörténhet, hogy hamarosan megszüntetik a jugoszláv rendszámú járművekre vonatkozó korlátozásit is, amelynek értelmében Magyarországon egy töltőállomáson nem kaphattak 10 liternél több benzint. (Tanjug) Tito az el nem kötelezettek csúcsértekezletein Az el nem kötelezett országok már cius 7-én Delhiben kezdődő VII. csúcsértekezlete a mozgalom tagjainak első olyan legmagasabb szintű megbeszélése, amelyen Jugoszlávia Josip Broz Tito, az el nem kötelezettség egyik megalapítója, a látnoki képességű államférfi nélkül vesz részt. Jóllehet Jugoszlávia elnöke ezúttal nem lesz ott az el nem kötelezett világ vezetői között, nem kétséges, hogy a mozgalom megalakításába, fejlesztésébe beépült nagy műve sajátosan tükröződni fog a delhi határozatokban és megállapodásokéban is. Belgrád Már az el nem kötelezett országok 1961. szeptember elseje és hatodika között Belgrádban megtartott első csúcsértekezletén Tito látnokian megfogalmazta a világ kis és nagy népeinek reményét, törekvését és aggodalmait. A munkában huszonöt el nem kötelezett ország állam- és kormányfője vett részt. Tito síkraszállt a tömbön kívüli országok harciasabb, tevékenyebb szerepéért, s a belgrádi értekezlet részvevőinek egyebek között kijelentette: „Azt hiszem, a háború utáni időszakban még sohasem volt olyan égetően szükséges mint ma, hogy az egyik tömbhöz sem tartozó államok legmagasabb rangú képviselői útján minél egységesebben, világosan és félreérthetetlenül kinyilvánítsák nézeteiket azokról a problémákról, amelyek a világot történelme legnagyobb katasztrófájának szélére sodorják. Az az eszme, hogy az egyik tömbhöz sem kötött országok valamilyen módon minél hatékonyabban részt vegyenek a nemzetközi történésekben, főképpen azokban, amelyek közvetlenül érintik őket, abból a tudatból fakadt, hogy a mai időkében nem viselheti a felelősséget az emberiség jövendőjéért csak néhány ország, bármilyen nagy és hatalmas is”. Tito elnök már akkor igen egyértelműen válaszolt azoknak, akik azt állították, hogy a belgrádi értekezlet célja valamilyen új tömb megalakítása. Az el nem kötelezett országok első nagyszabású megbeszélése utáni események igazolták elnökünket. Belgrádban kifejezésre jutott a tömbbezárkózottsággal szembeni elutasító álláspont. Megállapították ugyanis, hogy a tömbdpolitika veszélyezteti a világbékét, s meggátolja a többi országot, hogy egyenrangúan részt vegyenek a vitás nemzetközi kérdések tisztázásában. Tito elnök ezzel kapcsolatban kijelentette: „Fölösleges az aggodalom, hogy ez az értekezlet a harmadik tömb megalakításának kezdete lehet. Logikus volna-e, hogy harmadik tömböt alkossunk mi, akik a világ tömbmegoszlása ellen harcolunk? Elősegítené-e ez a világfeszültség enyhülését? Kétségtelenül nem. Nem is lehet ilyen szándékunk, mert ez ellenkezne a tömbön kívüli országok politikai felfogásával. Mert ha azt vizsgáljuk, hogy mi a katonai tömbök lényege, mi jellemzi a katonai tömböket, azt látjuk, hogy első és legfontosabbjellegzetességük a katonai érdekeltség, katonai erő teremtése. Állandóan versenyeznek a fegyverkezésben, hogy fölénybe kerüljenek. Többi keretekben a többi országgal szemben voltaképpen diszkrimináló jellegű gazdasági megállapodások jönnek létre . . . Mindez és a tömbök sok más jellegzetessége ellenkezik az általános érdekekkel és az el nem kötelezett országok felfogásával, főként pedig azzal a ténynyel, hogy ezek az országok teljesen kizárják a különféle vitás kérdések katonai erővel való megoldását. Ez elegendő annak bizonyítására, mennyire értelmetlen az a szemrehányás, hogy a tömbön kívüli országok államfőinek és kormányfőinek ez az értekezlete harmadik tömb megalakítására törekszik.” Az el nem kötelezett országoknak már az első értekezletükön védelmezniük kellett a tömbön kívüli világ független és sajátos státusát. A belgrádi értekezlet előestjén ugyanis a külföldi sajtó hasábjait elözönlötték az olyan kommentárok, vajon a belgrádi értekezlet „Nyugat-barát” vagy „Keletbarát” irányvonalú lesz-e. Tito elnök ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „Ez a találgatás teljesen fölösleges, mert mi nem azért ültünk össze, hogy támogassuk a tömböket, hanem azért, hogy világosan megfogalmazzuk és egybehangoljuk álláspontjainkat a mai világot aggasztó legfontosabb kérdésekről ... Mi olyan álláspontot foglalunk el a legfontosabb kérdésekben, amely nemcsak az el nem kötelezett országoknak felel meg, hanem általában a béke és az egész emberiség érdekeit is szolgálja, és véleményünk szerint elősegíti a békét fenyegető veszélyek csökkentését, és megmutatják a világ közvéleményének, hogy van jobb út a megegyezésre a háborús fenyegetőzéseknél.” Előtérbe helyezte, hogy a világban a két tömbön kívül nagyszámú olyan ország van, amelyek többsége elfogadja a békés, tevékeny egymás mellett élés politikáját, hogy elháríthassák a háborús katasztrófát, majd így folytatta. ..Ezért a koegzisztencia kérdését sokkal szélesebb alapon, nemzetközi arányokban kell felvetni. Békés koegzisz-’ tenciára van szükség az államok között, mégpedig nemcsak az eltérő rendszerű államok és népek között, hanem az azonos rendszerű államok és népek között is. A világ békéje oszthatatlan, tehát a háború egyaránt veszélyes, akár eltérő belső rendszerű államok között, akár azonos vagy hasonló társadalmi rendszerű államok között tört ki. A második világháború ezt elég világosan megmutatta.” Tito elnök már Belgrádban figyelmeztette az el nem kötelezett országok vezetőit, hogy „nehéz utat választottak”, amikor elindultak a függetlenség útján, és nem csatlakoztak a két ellentétes tábor csoportjaihoz. Tito figyelmeztetése húsz évvel az első csúcsértekezlet után ma is időszerű. És mégis volt erőnk — szögezte le Tito elnök a belgrádi értekezlet általános vitájában —, hogy elinduljunk ezen az úton, és kitartsunk rajta, a béke és a koegzisztencia programját hirdetve és végrehajtva, amelyet ma a világon széles körben ismernek és elismernek, és amelynek köszönhetjük, hogy képesek voltunk hozzájárulni és állandóan növelni hozzájárulásunkat az általános ügyhöz. Kairó Az el nem kötelezett országok II. csúcsértekezletét három évvel a belgrádi találkozó után, 194. október 5-e és 10-e között Kairóban tartották meg. A két csúcsértekezlet közötti viszonylag rövid időszakban a világ a kubai válság miatt a katasztrófa szélére sodródott. Az elmúlt időszak bizonyította a mozgalom realitását, erejét, s nagymértékben emelkedett tagjainak száma, bővült befolyása, s új távlatot nyitott a világbékéért és az előrehaladásért harcoló erők előtt. A kairói csúcsértekezleten a mozgalom már 47 teljes jogú tagból állt. Kívülük tíz ország képviselői megfigyelői minőségben voltak jelen. Nagyszámú küldöttség képviselte a felszabadítási mozgalmakat és egyes politikai pártokat. A két csúcstalálkozó közötti időszakban megkétszereződött a mozgalom tagjainak száma, számos ország elfogadta az elnemkötelezettség elveit. Az abban az évtizedben felszabadult országok megjelentek a nemzetközi színtéren, s az elnemkötelezettség politikájában annak lehetőségét látták, hogy megszabaduljanak a gyarmati múlt örökségétől, s minél megfelelőbben bekapcsolódjanak a világpolitikai folyamatokba. Ezzel kapcsolatban Tito elnök rámutatott az alábbiakra: „Az első értekezletünk óta a mai napig történt eseményeket szemlélve mindinkább erősödik az a meggyőződésünk, mennyire erőteljes az a politika, amely síkraszáll az államok és a népek igazságos viszonyáért, egyre jobban meggyőződünk arról, hogy e politika hatásainak növekedése elkerülhetetlen volt. Bebizonyosult, hogy ez a politika nem ismer földrajzi határokat, sem faji előítéleteket, hogy ezt a politikát nem gátolják a társadalmi rendszerekben való különbségek, hanem, hogy ez a politika a bekövetkezett progresszív változásokból meríti erejét, s egyre szélesebb támaszra talál. Elkötelezettségünk a békés elvek és az igazságosabb világviszonyok mellett nem vesztett semmit jelentőségéből a feszültség enyhülése következtében, hanem ez a fejlődés voltaképpen új lehetőséget teremtett, és rámutatott újabb akciók szükségességére.” Tito kairói felszólalásában is elvetette az olyan véleményeket, hogy az el nem kötelezettség harmadik tömb megteremtésére törekszik. Tito elnök szerint az ilyen érvelés szószólói nem értették meg a mozgalom lényegét, sem világunk fejlődését. A békés egymás mellett élés politikája a legfontosabb témák közé tartozott Kairóban is. Megfogalmazták a békés koegzisztencia alapelveit: minden ország függetlenségre, önrendelkezésre való jogát, az államok, népek közötti egyenlőség, az erő alkalmazásáról való lemondás, a határok sérthetetlensége, más ország belügyeibe való be nem avatkozás, az ember egyéniségének, szabadságának, jogainak tiszteletben tartása, a népek, fajok egyenlősége a viszályok békés úton való megoldása, az országok, népek közötti együttműködés. Tito elnök kidomborította az együttműködés, egyenrangúság és a világ népei közötti kapcsolat fontosságát. Több felszólalóhoz hasonlóan ismertette az el nem kötelezettség politikájának lényegét, s hangsúlyozta alapvető jellege a békéért, a tevékeny, békés egymás mellett élésért vívott harc. A kairói csúcsértekezleten mondott beszédét Tito elnök ma is időszerű üzenettel zárta: „Ha meg akarjuk óvni a világot a katasztrófától, ha biztosítani akarjuk a társadalmi haladást, s minden nép és minden ember boldogabb jövendőjét, akkor még meggyőződésem szerint a fennálló problémákat csakis a békéért és az egyenjogú nemzetközi együttműködésért vívott harc keretében, vagyis az aktív békés koegzisztencia elvei alapján oldhatjuk meg”. (Tanjug) (Folytatjuk)