Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 58-72. szám)

1983-03-01 / 58. szám

4 KOI politika ... J ICpftSCI0 * i ~ ~ -‚ •¡ ^ A 38-as autóbusz vezetője ki- nyitotta az ajtókat: — Szánjanak át inkább metróra. Lehetetlen továbbjutni. A Saint-Michel sugárúton a Luxembourgi parktól a Szajna partjáig közlekedési dugó van. Nem a megszokott késő délutáni, hiszen még csak dél van, és nem is a hétvégi csúcsforgalom. Egy tapodtat sem lehet haladni, sem előre, sem hátra. Ugyanez a kép a Saint-Germain-des-Prés sugárjó úton is. Valami történt. — A tüntetők miatt — mondja az egyik járókelő. — Az Odeon előtt gyülekeztek, elzárták a forgalmat a Saint-Germainon. Az Odeon kereszteződéséhez érve már látom a tömeget. Fehérüik. Kik tüntetnek? A borbélyok és a fodrásznak? Nem. Orvostanhallgatók. Feliratokat visznek: Nem fogadjuk el a reformot!, Szabad választás és szakosítási lehetőség!, Jó reform — igen, állandó szelekció — nem! Újabb vizsga a második fokozat után? Nem. Egy egyetemista lány megafonból irányítja a felkiáltásokat. A több ezres tömeg ismétli utána. Visszhangzik a Latin-negyed. De meglehetősen nehéz jelszó a skandálásra: Libre spe-ci-a-li-sa-ti-on (Szabad specializációt, szakosítást!). Könnyebben kiejthető, ritmikusabb felkiáltást választanak: Non a la reforme! Odeon, Conde utca, Saint-Sulpice utca az irány, a felvonuló tömeg eleje már a Saint-Sulpice térre ért. Valinak vagy négy-ötezren. — Már megint kezdik — mondja egy nyugdíjas, aki a Saint- (Munkatársunk párizsi levele) Sulpice tér egyik kis kavonáza előtt kávézik. A tömeg a forgalmas sugárutakat összekötő Rennes utcához ér. Ide két rendőrautó érkezik. Nem avatkoznak be, követik a felvonulókat. — Hova mentek? — kérdezem az egyik egyetemi hallgatót. — Az egészségügyi minisztérium elé — válaszolja. I — Az oktatási minisztérium elé — helyesbíti ki a másik. — Az hol van? — kérdezem. — Nem tudom pontosan. Azok , elől tudják, mi megyünk a tömeggel utánuk. I Megnézem a térképemen. A Grenelle utcában van, a 7. kerületben. Mintegy 400 méterre innnen. — Mi ellen tüntettek voltaképpen? — kérdezem az egyik fiatalembert, aki röpiratokat terjeszt.. . — Egy hétig sztrájkoltunk tizenegy párizsi CHU-ben (Centre Hospitale-Universitaire, azaz kórházi-egyetemi központ). Mert 0.2 , új reform, szerint a második fokozat után, a 0. év után szelektáló vizsgát kel tenni, ez a feltétel a szakosításra. Állandó szelekció: az első évben már jól megritkítanak bennünket, a harmadik és a hatodik év körüttig vizsgánk van, újabb ritkítás Aki ezen túljut, az azt hiszem már bizonyított, nem? De még újabb szelekciót vezettek be. Otthagyom a tüntetőket és illetékesebb helyen utánanézek e dolgoknak. Megtudom, hogy a tavaly december 23-án meghozot törvényről van szó, amely az orvostanhallgatók számára a 6.év talán újabb vizsgát irányoz elő rá. S csak a vizsga eredménye jogosítja fel (a legjobbakat persze) a szakosításra vagy a kutatómunkával való foglalkozásra. A többiek, általános orvosi képesítéssel kereshetnek munkát. Hogy a sztrájkkal és a tüntető felvonulással elérnek-e valamit az egyetemi hallgatók, ebben a pillanatban nehéz megállapítani. Mindenesetre ellenjavaslatot jelentettek be, a napokban az egészségügyi és az oktatási minisztérium elé terjesztik. De hogy■ ez mikor kerül újból a parlament elé (ha odakerül), s mikor hoznak döntést, nem lehet tudni, a vizsgaidőszak pedig vészesen közeledik. CSORBA Zoltán Rendkívül súlyos károkat okozott az ausztrál gazdaságnak a katasztrofális méretű bozóttűz, amely — mint jelentettük — az elmúlt napokban Melbourne és Adelaide környékén tombolt. Mind a növényzetben, mind az állatvilágban szinte beláthatatlan következményekkel járó károk keletkeztek. A Tanjug közvetítésével érkezett képen, egy Melbourne Virnyéki városka lakosai földalatti óvóhelyen, miközben a felszínen tombol a vörös kakas Egyértelmű: 1982 karácsonyán videózással kapcsolatos újítást keltették a legnagyobb figyelme s azok hozták a legnagyobb bevételt k is gyártóiknak. Az amerika lakásokban — éppen a videójátékok „jóvoltából” — tombol csillagok közötti háború. Szörnye és űrhajók vívják ádáz küzdelmükét a színes képernyőn. A gyerekek vad izgalommal védelmezik Földet a csillagközi lények támadása ellen, rakétákat lőnek . Úgy látszik, Miki egér korszakának mindörökre vége szakadt, a hősök jöttek, s a gyermekek ma nem érdeklődnek a régi kedvencei iránt. S miközben a szülők és pedagógusok „szörnyű videójárványról” panaszkodnak, az iparok képviselői elégedetten dörzsölik tenyerüket, nyereségük példátlan mértékű ... Csupán egyetlen dolog árnyékolta be a derűs heteket: december közepén a Wall Streeten árfolyamcsökkenést tapasztaltak a Világ legnagyobb videojáték-forgalmazójánál, az Atari cégnél. A vállalat úgy reagált, mint ahogyan a gomboknál ülő gyermekeik, amikor földöntúliak támadását észlelik a házi Videokomputer képernyőjén, azonnal leváltották az Atari videojáték részlegének vezetőjét, Perry Odaköt. Az Atarinak is fel kell figyelnie arra, hogy a konkurrencia támad. Még akkor is, ha 1982 végén az Atari birtokolta a világ videojáték-piacának 70 százalékát. Öt évvel ezelőtt még Amerikában is alig ismerték a videojátékokat. Azóta bizony sokat változott a világ, s ez az iparág évente legalább hétmilliárd dollár tiszta jövedelmet hoz. 1972-ben egy Nolan Bushnell nevű, akkor 29 esztendős komputerszakértő készítette el az első komputeres játékot, ,Pong”anak nevezte el. Mindössze 500 doláros „tőkével”, no meg egy hűséges baráttal alakította meg az Atari céget. Négy évvel később a Warner filmvállalat nem kevesebb, mint 28 millió dollárért megvásá■olta az Atarit. Hatalmas fejleszési program indult be: a cég 120 trillió dollárt invesztált az üzletbe. Warner egyébként először 1979- ben készített reklámfilmeket az Atar részére. Amerikában a becslések szerint 10 millió háztartásban van tévékészülék. 1981 végén ezeknek mindössze 8,5 százaléka rendelkeett videojátékkal. A piac tehát elítetlen. 1982-ben az volt a cél, hogy nyolcmillió készüléket valamint 100 millió, a komputer üzemeltetéséhez szükséges speciálisan programozott kazettát adjanak el. a (A kazettáktól függ, mit tud a komputer Minden programozói, kazettáért fizetni kell, nem is k - t összeget. A riodern Atarik a kazettatípusoktól függően a golftól űrjátékig mindent tudnakitöl a mint 50 féle játék'kot képesek lejátszani.) Eleinte minden újy indult' h°i - az 1982. évi tervet teljesítik, s i év első felében a cét' mspduplata forgalmát, a nyer,.ese? ped . megháromszorozódott. A yia,r°t .1 . ismerők szerint 400 millii \ ., °Ua - ra lehetett számítani a játéktel\ • bevételeiből, s 1,2 milliárdral • a gépek és kazetták eladásába A sikert természetesen nem rak ingyen, ezzel az Atari is tudtóban volt, így hát újabb 75 millió dollárt ruházott be, elsősorban a hirdetésekbe. A reklámszövegeik arra építettek, hogy az Atarival .j család minden tagja tud játszani , mert a programok igen bonyolult- sá is tehetők. Azt is hangsúlyozták, hogy a házi komputerek birtoklása egy új életstílus átvételét is jelenti— a modern ember házából tehát az Atari sem hiányozhat. (Valóban megváltozott az emberekszabad idejének eltöltése az Egyesült Államokban. Erről azok a könnyűzenei szakemberek tudnának mesélni, akik súlyos veszteségeik miatt panaszkodnak. A fiatalok nem mennek koncertekre, s alig vásárolnak lemezeket. Inkább a videojátékkal foglalatoskodnak, s ilyenkor a család minden tagja ott ül a készülék előtt. E hatás alól természetesen a filmipar sem vonhatja ki magát. Ennek jele, hogy olyan hatalmas cégek, mint a 20th Century Fox, vagy a Lucas Film beszállt a videoiparba, s filmjeit kazettákra nyomatja.) Három évvel ezelőtt a házikomputerfronton még csak a Mattel, a Coleco és az Atari küzdött egymással. Azóta újak jelentek meg, lehetnek vagy húszan. 1982 augusztusában az Atari főnöke, Raymond Kassar még nyugodtnak mutatkozott: „Nem tudnak kiszorítani minket a piacról, a legjobbak vagyunk” — mondta. „Teljesen mindegy, hogy egy vagy húsz ellenlábasunk van” — tette hozzá. Azóta azonban sok minden megváltozott a piacon, amely a legkisebb átalakulásokra is érzékenyen reagál. Decemberben nőidéül az Atari a kazettaranglistán már csak a negyedik helyet foglalta el, tehát jelentősen visszaesett. Konkurrensei ügyesebbnek bizonyultak, inkább a biztos nyereségre törtek. (Süddeutsche Zeitung) MAGYAR SZÓ 1983. március 1., kedd Heroin és pérbép kocsi A kereskedelmi ügynökségnek mindössze három férfi és három női alkalmazottja volt. Közülük napjainkra csak négy maradt a helyén, mert kettő, a cégtulajdo- nossal, a hetvenéves szíriai Henry Arsannal együtt börtönben végeztek. A trentói vizsgálóbíró, Carlo Palermo szerint az ügy nemzetközi fegyver- és kábítószer-keres- kedelem területe, az utóbbi idők egyik legeredményesebb nyomozásának következménye. A cég neve egyébként Suban Nemzetközi Szállítmányozási Ügynökség, s a nyomozás adatai arra vallanak, hogy valóban óriási értékű fegyver- és kábítószer-kereskedelmet bonyolított le Olaszország és Törökország között. Hogy köze van-e a közelmúlt oly sokat szereplő bankjához, az Ambrosianóhoz, az még nem derült ki, de a helyiségei a bank tulajdonában levő épületben vannak, méghozzá eléggé elhanyagolt állapotban. Egész működése idején kevés levél érkezett a cég címére, mint azt a házfelügyelő ma állítja. A vizsgálatot vezető bíró szerint, nem is volt szükség levelezésre, mert mondanivalójukat kódolt nyelven telex segítségével közölték egymással. A négy szobában Henry Arsan igen bonyolult üzleti ügyeket irányított, amelyeknek neuralgikus pontjai nemcsak a már említett Törökországban és Európában, hanem az Egyesült Államokban is megtalálhatók. Ami pedig az árukat illeti: morfin, amely tudvalévően a heroin alapanyaga, valuta és végül mindenfajta fegyver, beleértve a helikoptereket és páncélosokat. Mindennek a központja Milánó volt, s mint a Varesében tartott sajtókonferencián kiderült, az ismert olasz fegyverkereskedő, Renato Gamba a leghatározottabban elutasította a gondolatot is, hogy valami iilöze is lett volna a szíriai által irányított cég működéséhez. A nyomozás 41 személy letartóztatásával végződött... Az egész egy északolasz, Kan Kloffer nevű ember lebukásával kezdődött, akiről kiderítették, hogy Isztambul és Trento közöttszervezte a kábítószer-kereskedelmet. Mint ahogy történni szokott, őt követték „a munkatársai”. Ekkoriban a rendőrség már szorgosan lehallgatta az érintettek és kapcsolataik telefonjait, és egy bizonyos idő után rájöttek a kódjukra is, amelyet a szállítók és a felvevők használtak egymás között. A kábítószert például mint farmernadrágot emlegették, ami lehet ,,piszkos”, amikor morfiumot értettek rajta, és „most”, amikor heroinról volt szó. (Végül is sikerült a legfőbb szállítók nevét megállapítani: három isztambuli volt, akik számtalan szállítóeszköz fölött is rendelkeztek. Nehir Hasan, Cil Huseyn és Kisacik Mustafa volt a nevük.) Megállapították, hogy vagy nemzetközi kamionvonalakon szállították az „árut”, vagy buszokkal. Rendeltetési helyük Trento, illetve Bolzano volt, ahonnan aztán több helyre irányították tovább, köztük a legtöbbet Milánóba: csak a morfiumot szállították Szicíliába, mert ott álltak rendelkezésükre a megfelelő finomítóberendezések. Így aztán érthető, hogy az egész ügybe bekapcsolódott a maffia is, egy hírhedt maffiózó, Gerlando Alberti személyében. A nyomozás vége felé jöttek rá a bűnüldözők, hogy a nagy összegű üzletkötéseknek nemcsak pénzben fizették az ellenértékét, hanem fegyverekben is ... Kari Kloffer nem sokkal lebukása után a börtönben végezte életét: valaki átvágta a torkát. Hogy öngyilkos lett-e vagy megölték, nem derül ki. A közelmúlt hónapok során azután Carlo Palermo elrendelte annak a már említett 41 személynek a letartóztatását. Köztük nem egy szíriai és török található. Nem sokkal avizsgálóbíró döntése előtt került kézre Henry Arsan, illetve két munkatársa, sőt, börtönben végezte egy nagyon ismert északolasz „vállalkozó”, a 61 alkalmazottat foglalkoztató Renato Gamba nevű gyáros. Fegyvereket készített. De állítólag termékei közül egyetlen- egy sem fordult meg Arsante- izén. . A vizsgálóbíró szerint, az ügynek még nincs vége. . . (Paese Sera) TALLÓZÁS Gazdálkodás és e!lentmondás ig *ELLENTMONDÁSNAK LÁTNAK néhány dolgot a gaz- 1dasági szakemberek, de" még inkább a laikusok. Egyik ipari " szövetkezetünk elnöke panaszko■ dik, nehezen tudják teljesíteni a ‘zerződéses kötelezettségeiket. A szigorú ebben az, hogy termékeik sz°i külföldi vevők is várják. Mi két ennek az oka? Hiszen hosszú lehet -ca ők arról panaszkodunk ittideje -, meg külföldön is, hogy hon is, -n akar vásárolni, mindensenki felladni szeretne. A kereslet ki csak e némely iparágban szincsökkenésesális méreteket öltött a te katasztrofikusok ezrei kerültek világban, más ezt is rebesgetik a utcára. Már azágok gazdasági fejlett ipari őrsohászatot, a vasszakértőt, hogy a kín legjobb valós acélgyártást tar engedni a tema abbahagyni, s ott ne menjünk fedő országoknak. De íjunk közeli ilyen messzire, maratnál. szövetkezetünk gondjai: a jelenlegi Mi a legfontosabb tott ahhoz, gazdasági viszonyok kö ЗУ szegedi hogy vevőre találjon e öltönyöket ipari szövetkezet, ahol felöltőké, bundákat, sportruhákat,ermékeket és hasonló konfekciótazságokat gyártanak? Régi aranyig ,jobb miemleget az elnök is: a leg a lehető nőség, a legjobb divat és „legek” legkedvezőbb ár. Csupa mi en-Eleget lehet egyáltalán teseménynek a három fontos követelekéznek? Fogas kérdés, nagyon ?bb megfelelni rá. Még neheztétül helyzetük azoknak, akiknek a 17 elfügg ettől. Visszakérdeztem mondt, nők szavaira. S akkor azt mi tudni letargikusan: képtelenek ők ölni Hogyan, miért? Lehetetlen vé ítélsz előbb említett hármas követeményt teljesíteni? Meglepett a lalasza: azt még csak tudnák, vajon hogy megbirkóznának vele, de föltudnak megbirkózni partnereik szete adataival — mondta. Termésegetilyen azokéval, akik csak, hit az. A. őket, nem állják a szavuk, sem is ember első „ránézésre” sire val gondolja, hogy mi mindez szükség ahhoz, hogy testet öltsön egy nadrág, egy szép bunda, vagy akármilyen ruhadarab. Csak a szövetre meg a cérnára gondol a mindennapi vásárló, így magam is. Az elnök ugyan homályosan fogalmazott, amikor azt mondta, hol ez hiányzik, hol meg amaz. Most például drapp cérnára lenne szükségük, de nem kapnak. Cipzáruk sincs elegendő és megfelelő méretű. Aztán jön a többi a kötött passzé (pánt), a selyem-bélés, a műszálas szövet. De hát ennyire zavaros volna egykonfekció üzem ellátása. Persze, nem ennyire sötét akép, mert végül is gyártanak nálunk szövetet is, cérnát is, selyem bélésanyagot is, meg a lobbi kelléket is. Csak, csaik . . . Csak a megrendelő éppen nem akkor vásárolhatja meg, amikor neki arra éppen szüksége volna. Ha egyszer minden stimmelne, mondja az elnök, a szállítási határidő is, meg a kívánt szín is, de a minőség is, akkor a fejük se fájna, vevőt is találnának. Egy konkrét esetet is fölemlített: az úgynevezett Niagara műszálas szövetből l®0 ezer négyzetméternyit rendeltek, de csak 30 ezerre számíthatnak, s örülnek, ha féléves késéssel átvehetik a keveset is. A selyembülésnél meg az a helyzet, hogy a hazai textilgyár képtelen olyan szint és minőséget készíteni számukra, amit nyugodt lelkiismerettel és természetesen biztonsággal vihetnének a külpiacra is. Pedig de nagy szükség volna a piactartásra, a valutára! Nincs még vége a panasznak, sajnos. Arra is panaszkodik az elnök, hogy igen gyöngén csordogál hozzájuk a gazdasági, piaci tájékoztatás. Nem tudják, illetve nem pontosan és nem megbízhatóan ismerik a külföldi árakat. A hazai árakkal nagyjából tisztában vannak, bár azok kialakulásának útját, módját nehezen értik. Mivel jelentős a szőrmefeldolgozásuk, érdekli őket az áralakulás, különösen a „húsba vágó” számukra is bőrárak ingadozása, hiszen bundákat nemcsak idehaza szeretnének értékesíteni, hanem tőkés piacokon is. S mi tagadás, dicséretükre legyen mondva, a szépen kiszabott és megvarrt munkáikat szívesen megvásárolják a német, a svájci és a belga kereskedők is. Nem elképzelhetetlen, hogy más országokban is sikerük lehetne. EZ IGAZ, DE MEGINT MORÓZUS az elnök arca: az eladás csak egyik mozzanata a gazdálkodásnak. Mert az már valóban zsebre menő kérdés, hogy mennyiért adják el azokat a bunidákat. Vajon megtalálják-e számí- tásaikat, zsebbe tehetik-e a tisztes hasznot? Ez az, amit nehezen tud megmondani az elnök. Csak füstölög magában, „a hazai nyersbőr drágább, mint a külföldi” — mondja. Ha külpiacról vásárolnának bőrt, majdnem kétszáz forintot nyernének négyzetméterenként. Bizony nem mindegy, hogyan alakulnak egy kis termelővállalat pénzügyi bonitásai. Viszont sok mindenen lehetne változtatni az ellentmondásokon, amelyek az eladás és a vásárlás között manapság még fönnáll rásik. Ha aláhúzva hangoztatja mindenki, hogy a mai világgazdasági helyzetben a vevők kerekedtek fölül — ami különben az egészséges gazdasági élet természetes velejárója — akkor miért jut mégis nehezen termékhez az is, aki nem zárta hét lakatra a pénztárcát, hanem vásárolni szeretne, mert eladni is szeretne. Úgy látszik, nehéz ebből a körből kikecmeregni. Mivel a textiliparnál tartunk, maradjunk még egy pillanatig befejezésül , ugyanitt. Régen ellentmondásosnak tartják azt az elszámolási, nyereségérdekeltségi rendszert, hogy mindenkit a külpiaci eladások arányán ítélnek meg, és természetesen annak alantén javadalmazzák is. Hasznosabb volna, ha a szövetet evárt„ nem ..végben” adná el termékét külföldre, hanem előbb kiszolgálná a hazai konfekcióipart, s a magasabb feldolgozási fok magasabb hasznot hozna a népgazdaságnak. Erre azt a választ adta az egyik textiles: ..igen a népgazdaságnak, de nem nekik, a gyárnak”. Nem kell nagy tudású szakértőnek lenni ahhoz, hogy ebben fölfedezzük az ellentmondást. Szakemberek dolga, miként és mikor képesek ezeket föloldani. (Délmagyarország — Szeged)