Magyar Szó, 1983. április (40. évfolyam, 89-103. szám)

1983-04-01 / 89. szám

I BELPOLITIKA lírai a Hifit a Uralás szekerét Kupuszinán és Szilágyin az eredmények szerények, de biztatóak Addig nem lendülhet föl a földművesek társulása, míg meg nem oldódik néhány lényeges probléma. Mindenekelőtt a jövedelemelosztás kérdését kell rendezni, változtatni kell a társadalmi szektor nemtörődöm, szektás magatartásán, s meg kell oldani a jószághizlalók takarmánnyal való ellátásának, a szétszórt, apró parcelláknak, a feldolgozó kapacitások nyersanyaggal való ellátásának, a földművesek nyugdíjaztatásának, nyugdíjbiztosításának a kérdését. Mindehhez persze több szakemberre lesz szükség. Az apartini községben például nem lebecsülendők az eddigi eredmények. Különösen Szilágyin, Kupuszinán és Szondon (Sorttá) tettek sokat a társulás előmozdításáért. Az utóbbi három évben például Szilágyin 38-ról 130-ra növekedett a t társult termelők száma. Nemcsak kukorica, búza termesztésére, jószághizlalásra, gépszolgáltatásra kötöttek hosszú távú szerződést, hanem néhány termelő (zömmel idősebbek) a földjét is társította. Eddig 5 ilyen stermie- 16 van, de az effajta társulás iránt igen nagy az érdeklődés. A földek bérbe adásának egy fejlettebb formájáról van szó. A termelő társítja földjét, a szövetkezet adja az újratermelési anyagokat, a szolgáltatást. A közösen szerzett jövedelmet a befektetés arányában osztják. Szilágyin eddig több mint 10 millió dinár zöldtervhitelt használtak fel a társult termelők. Ólakat, istállókat építettek, gépeket vásároltak. A társult termelők tagjai a munkástanácsnak, részt vesznek a tervezésben, hallatják szavukat a beruházásokat illetőleg. Mindez eredménynek számít. Mivel gyakorlatilag minden egyes társult termelő egy elszámolási egység, hozzájárul a közösen szerzett jövedelem megteremtéséhez, így az elosztásban is részt kellene vennie. Erre azonban eddig még nem volt példa, de Szilágyin jó úton haladnak, hogy ezt a problémát is megoldják. Azok a termelők, akik földjüket társították, eddig „előleget” kaptak, ha elkészül az év végi zárszámadás, akkor tudják majd meg pontosan, hányadán is állnak. Akkor kerül majd sor első ízben a közös jövedelem elosztására. Kupuszinán a társult termelők a közelmúltban földművesszövetkezetet alakítottak. Több mint 160-an írták alá az alapítóokmányt. Korábban az apatini Május 1-je Mezőgazdasági Kombinát Pionír nevű részlegéhez tartozott a kupuszinai munkaszervezet. Sajnos, eddig még nem sikerült teljes egészében megoldani az alapeszközök kérdését, a zombori társultmunkaügyi bíróság elé került 4,5 millió dinár akkumuláció kérdése. Erre az összegre nagy szüksége lenne a kupuszinai földművesszövetkezetnek, mert gyenge, elavult a géppark. A dolgozók, a társult termelők is azt remélik, hogy a jövőben több új munkahely nyílik a szövetkezetben, szervezettebbé válik a termelés és az áruértékesítés. A kezdeti nehézségeket még nem hidalták át, kedvező azonban, hogy a társult termelők, az alapító tagok a szövetkezet dolgozóival egyenrangúan terveznek, döntenek fontos kérdésekben. Szilágyin és Kupuszinán is van tehát saját gépparkja, 350—400 hektár termőföldje a társult termelők alapszervezetének, illetve a földművesszövetkezetnek. Mivel az árrésből nem lehet megélni (a 100—150 milliós forgalomból is kevés haszon származik), mindkét faluban a saját termelést, a közös jövedelemszerzésre és -elosztásra épülő társulásit szorgalmazzák. Mindkét faluban nagy reményeket fűznek az idős földművesek nyugdíjaztatásához, mert úgy vélik, hogy 5—10 éven belül teljesen megváltozik majd a szilágyi és a kupuszinai határ képe. Egyrészt, ily módon jelentősen gyarapodhat a társadalmi szektor, másrészt az egyéni termelők is összevonják parcelláikat. A társulás kibontakozásának legnagyobb kerékkötői elsősorban a rendezetlen árak, a bizonytalan ellátás, a szakemberhiány, a jövedelem elosztásának kérdése és a felaprózott parcellák. Az apatini községben azonban úgy vélik, hogy a társadalmi és a magánszektor szorosabb együttműködésével, kölcsönös megbecsüléssel és bizalommal, segítségnyújtással ki lehet húzni a kátyúból a társulás megrekedt szerepét. Az eddigi eredmények szerények, de biztatóak. Talán az a legnagyobb eredmény, hogy jó néhány földműves már nemcsak otthon számol, tervez, hanem a szövetkezet irodájában is. Beleszólnak a dolgok alakulásába, maguk is érzik, hogy közösen, szervezettebben könnyebben boldogulnak. KŐVÁKI Árpád шшп тћшшткж Mi váma, November 29-e csomagjában Minden fordulóban kisorsolunk egy csomagot a szabadkai November 29-e Húsgyár termékeiből. A csomagban sonkakonzerv, máj-, pástétom és készételek vannak. Ma közöljük a negyedik forduló ötödik szelvényét. Ebben a fordulóban még egy szelvény lesz, holnap jelenik meg. A hat szelvényt egyszerre kell majd beküldeni. TAVASZI T&MYSORSJÁTÉK: ! H forduló L5'ZI szelvény | A tárgysorsjátékunkban részt vevő munkaszervezetek: ( ^ ~ 'l 'igg @ BAG AT I komi 2~a^~1 s' 1 " X KERÁMIA ffl -TMASZ I 3#. ' jgffw || Wl, V-----------------------------J ca I “T \ KOMPAS 24000 SZABADKA • D.Tucovića 11. ^ Tel.:024/21-405 ^ zmmuMx RtKjtA-ŠKA SLVFIYV j ВрРЧРНШ ^^,^^^^^^7^LCFOiö^600-585^65á53úd99-242^^ MAGYAR SZŐ Felelősség és elektronika Az elektronika, a számítógép feltartóztathatatlanul betör a hétköznapjainkba, nemcsak a nagy bankok, biztosító intézetek tisztviselői ülnek a terminálok előtt, az esztergapad mellett dolgozó szakmunkás is számjegyvezérlésű gépet kezel, mikroprocesszor indítja, kezeli és állítja le az eszterga revolverfejébe erősített forgácsolókést, fúrót vagy csiszolót, ö, a munkás csak betáplálja az adatokat, a gép aztán emmaga végzi a feladatát. Nincs így még mindenütt, sőt, a legtöbb helyen még nem ilyen, gépekkel formálja az anyagot a munkás. A célgépekből sincs még elegendő, a számjegyvezérlésűekből pedig csak itt-ott találhatunk néhányat. Az agyuk ezeknek is importtermék, elsősorban japán áru. A gép legértékesebb, legtökéletesebb részét Japánból hozzuk be, ez az ottani tervezők és munkások ügyességét, szorgalmát, igyekezetét dicséri. De hát ha japán de valami, hiába, nincs olyan tökéletes gép, ami egyszer meg ne hibásodhatna. Megtörtént ez már a japán mikroprocesszorokkal is. Mit lehet ilyenkor tenni? Mesélik: telefonon értesítették a japán cég európai képviseletét, a szervizből jött is a mester az első repülővel, s úgy este fél tíz körül érkezett a gyár kapuja elé. Előadta, hogy kicsoda, milyen ügyben jött, s hogy szeretne minél előbb munkához látni, szeretné a lehető leggyorsabban megjavítani a gépet. A gyárban csak néztek erre, s közölték, hogy menjen a szállodába, pihenje ki az út fáradalmait, aztán jelentkezzen reggel, s akkor az illetékesek majd fogadják. A japán mester nem értette ezt a kedves fogadtatást, mondta, hogy nem fáradt, hogy ő nem azért jött, hogy pihenjen, engedjék, hogy megjavítsa a géljét, ne kelljen reggelig várnia, ő akkor már utazni akar viszsza__ A gyárban nem győztek rajta csodálkozni, hogy képzeli ez a japán, hogy este fél tízkor majd csak úgy besétál a gyárba, de végül megértették, messziről jött, hát honnan ismerné a mi viszonyainkat, de a kérésének nem tehettek eleget, s a japán nem tehetett mást, elment a szállodába, s mint mások, ő is alvással töltötte az éjszakát. Ilyenek a japánok, mesélik az emberek, s közben elgondolkozunk róluk is, önmagunkról is, szokásainkról is, a munkafegyelemről is. Drágák, méregdrágák az újszámjegyvezérlésű gépek, nem szabadna egy óra hosszat sem szabadna ok nélkül állniuk, maximálisan ki kellene használnunk a teljesítőképességüket, az állás miatti veszteség ezeknél ugyanis sokkal nagyobb, mint a klasszikus, a kisebb teljesítményű gépeknél. Ennek tudatában kell lennünk, ennek a követelménynek a szellemében kell módosítanunk a magatartásunkat, a munkához való viszonyunkat is. Nem új szükséglet ez, többször is elhangzott már, sokszor úgy érezzük, nem nagy eredménynyel. Valahogy anélkül is boldogulhattunk. Nem volt, aki eléggé hatékonyan kényszerítsen bennünket arra, hogy a munka nehezebb oldalát válasszunk. Az elektronika talán ebben a dologban is hatékony lesz: alkalmazásával tulajdonképpen könnyebb lesz a munka, s ebből következik, hogy ezt a kényszerű változást is könnyebben, gyorsabban átvészeljük. (bn) Az országépítéstől a tartós barátságig Április 1-je az ifjúsági akció napja. A fiatalok ezrei vonulnak ki ma, holnap és holnapután lakóhelyük környékére, a gyárak és az iskolák udvarába, hogy szebbé és rendezettebbé tegyék környéküket. Ezen a napon hivatalosan is megkezdődnek a helyi akciók. Noha az ilyen jellegű megmozdulásokra sok helyen már az első tavaszi napon sor kerül, ez jó alkalom arra, hogy a fiatalok megbeszéljék további teendőiket és felkészüljenek a júniusban kezdődő szövetségi, köztársasági és tartományi akciókra. Közvetlenül a háború utáni időszakban, de még a háborús években, legelőször 1942 júniusában, amikor a Sanska Dolina-i fiatalok önkéntes munkával gyűjtötték be a gabonát, azóta is számtalanszor bebizonyosodott, hogy az önkéntes munkájukra rendívül nagy szükség van. S most is gazdasági stabilizációs törekvéseinkben az ifjú nemzedék ilyen módon járulhat hozzá a legközvetlenebbül az ország építéséhez, a másodlagos nyersanyag begyűjtéséhez, valamint a mezőgazdasági munkálatok idejekorán való elvégzéséhez. Mi sem bizonyítja jobban a fiatalok eltökéltségét, hogy aktívan kivegyék részüket ezeknek a feladatoknak a maradéktalan teljesítéséből, mint az az adat, hogy évente országszerte mintegy 3 millió fiatal vesz részt az ilyen megmozdulásokban. Tartományunkban is évről évre nő az önkéntes munkát vállaló fiatalok tábora. Vajdaságban több mint 5000-en dolgoznak a nyár folyamán a szövetségi és tartományi építőtáborokban, körülbelül enynyien vesznek majd részt a tartományon kívüliekben is. Mintegy 100 vajdasági brigád készül a munkára. Miért vonzó ezer és ezer fiatal számára a tábori élet? A közös feladatok elvégzése, az ország építéséhez való hozzájárulás megelégedéssel tölt el minden fiatalt. A jó munkaszokások kialakítása mellett a tábori élet jó alkalmat nyújt az önigazgatás gyakorlatának megismerésére. Nem mellékes az sem, hogy az érdekeltek részt vehetnek számos ismeretterjesztő előadáson, tanfolyamon, képzésen. Mindennél még jelentősebb az, hogy az ország minden részéről érkező fiatalok jobban megismerik egymást, életre szóló barátság alakul ki közöttük, ami előfeltétele az ifjú nemzedékre háruló feladatok maradéktalan elvégzésének. E. L. V. Termelőszakmák előnyben A vajdasági Tito ösztöndíjalap növeli az ösztöndíjat Számos javaslat érkezett a Tito ösztöndíjalap szabályzati bizottságához az ösztöndíj odaítélési feltétel sínek módosításával és az ösztöndíjak összegének növelésével kapcsolatban. A bizottság elfogadta az észrevételeket, tekintettel arra, hogy a társult munka érdekeit szolgálják, és javasolni fogja az alap közgyűlésének ezeket a módosításokat. Ennek értelmében azok is pályázhatnak ezentúl, akik tanulmányaik során az utóbbi négy évben 4,0 átlagosztályzatot értek el, ha a deficitáris termelőszakmákat választják, a többiek továbbra is csak a legalább 4,5-ös átlagszabályzattal pályázhatnak. Ezenfelül a termelőszakmákra jelentkezők 30 százalékkal nagyobb ösztöndíjat kapnak. Ilyen módon ezeknek a diákoknak a legnagyobb ösztöndíja 6500 dinár lehet, míg a többieké legfeljebb 4860 dinár. Említést érdemel, hogy azok a tanulók, akiknek színötös a bizonyítványuk, az említett összegen felül havonta még 1000 dinárt kapnak. Ez összhangban van a munka eredménye szerinti díjazással, ugyanis a tanulók esetében az eredmény a legfontosabb. Hasonló a helyzet az egyetemi hallgatók ösztöndíjazásával is. A termelőszakmát tanulók legnagyobb ösztöndíja 9670 dinár is lehet, míg a többieké legfeljebb 7440 dinár. Azok, akik társadalmilag is aktívak és 8,5—9-es átlageredményt érnek el, havonta még 1000 dinárt kapnak, 9,0—9,5-ös eredmény esetében 1500, ennél jobb átlageredmény esetében pedig 2000 dinárt. Az ifjúmunkások Vajdaság tavalyi átlag személyi jövedelmét, 12 500 dinárt kapnak, úgy mint a munkásszülök gyermekei, akik posztgraduális tanulmányokra iratkoznak. TKJ 1983. április 1., péntek Nagytakarítás Az ősz és a tél nyomait igyekszenek eltüntetni az emberek. Úgy tűnik, hogy a topolyaiak végleg megunták, restellni kezdték azt, hogy mindenki, aki csak itt járt, rendezetlen, piszkos településként könyvelte el a várost. Persze, a felhívás is, amely értelmében mindenki köteles rendbe tenni háza táját, megtette a magáét. Igaz, máskor is voltak már városcsinosításra buzdító felhívások, de hogy miért, miért nem, az eredmény mindig elmaradt. Az emberek kézlegyintve vették tudomásul a felhívást, s nem is tettek semmit a tisztaság értelmében, mondván, hogy először azok tegyenek rendet házuk táján, akik a felhívást megfogalmazták. A város tisztítására, most, a tavasszal is felhívták az embereket, s azok, akik megfogalmazták a szöveget, maguk jártak elöl példával. A felhívást közzétevő bizottság tagjai ugyanis a napokban a munkaidő lejárta után ingujjra vetkőztek s hivatali épületük, a volt tüdőgondozó előtt rendbetették az utcát. Megmetszették a díszcserjét, kiirtották a párét, felásták a földet, füvesítettek, csupán néhény órányi munka után kellemes látvány fogadta a járókelőket. Mérnökök, közgazdászok, technikusok fogtak ásót, gereblyét, hogy megmutassák, hogy a felhívásnak, amit ők maguk szövegeztek meg a tisztaság, a rend érdekében, először is ők tesznek eleget. Minden ünnepélyes felvonulás nélkül dolgoztak. Manapság mind ritkábban látott jó példa ez, s úgy tűnik, hogy követőkre is talált. Erre lehet következtetni abból, hogy mind több lakóház és középület elől tűnnek el az évekig ott felejtett szemétdombok, mind több helyen ölt tetszetős kinézést a kert, amely évekig gazdátlan volt, amely évekig csúfította a város képét. A példát, amit a bizottság tagjai mutattak, nem nehéz követni, csak meg kell próbálni. Nem mások, hanem magunk miatt. D. NI.