Magyar Szó, 1985. február (42. évfolyam, 45-57. szám)

1985-02-16 / 45. szám

BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1985. február 16., szombat Saját tad­om­ányunkra támasztunk (Folytatás az 1. oldalról) beli függőséget. Ег hozzájárult szá­mos tudományág elsorvadásához a szakemberek lemorzsolódásához és a kutatásra szánt pénzeszközök csökkenéséhez. Az utóbbi években, főleg amióta súlyos gazdasági helyzetbe kerül­tünk, társadalmunkban mind na­gyobb súlyt helyezünk a tudomány, a tudás és általában az alkotás helyzetére és szerepére mint döntő tényezőkre további társadalmi-gaz­dasági fejlődésünkben. Chrebié szerint ez jelentős előrehaladás az előző, több mint két évtizedes idő­szakhoz képest, amikor a tudo­mány szerepe gazdasági és társa­dalmi fejlődésünkben meglehető­­­­sen háttérbe szorult, az elvi tö­rekvések ellenére is. Akkoriban a­­ tudományt inkább mint fogyasztói­­ szférát értelmezték és kezelték és­­ kevésbé mint a társadalmi munka­­ szférájét, amely eredményeivel­­ hozzájárulhat és hozzá kell hogy­­ járuljon a szocialista önigazgatású­­ társadalom termelőerőinek fejlő- j déséhez. Az ilyen felfogás termé­­i széles következménye volt annak a — mindenekelőtt gazdasági — fejlődési irányvételnek, amely a nem szelektív, ötletszerű behoza­talon alapult. Az önerőre támaszkodás straté­giája, amelyet a hosszú távú­­gaz­dasági stabilizációs programban építettünk ki, választ, ad ezekre a kérdésekre és a legésszerűbb meg­oldásokat nyújtja gazdaságunk és társadalmunk magatartásához. A tudományos intézményeit, elzárkóznak a fiatalok elő! Most, amiké­ — érvényerítvén ezt a stratégiát — e-»v­o­l«k.Sok korlátozzuk az,'deren tul­ás *«, fel­halmozás ötletszerű é«- ellenőr*zet­len beáramlását, társadalmunk joggal keresi saját tudományunk, technológiánk alkalmazásának le­hetőségét. Erről tanúskodik az is, hogy a tudomány és a tudomá­nyos kutatói tevékenység minden fejlesztési és tervdokumentumunk­ban kiemelt helyet foglal el. Čkrebić a továbbiakban síkra­­szállt azért, hogy a megfelelő tu­dással, érdeklődéssel és tehetséggel rendelkező fiatal nemzedék számá­ra konkrét­ intézkedésekkel bizto­sítsuk a tudományos kutatómunká­val való foglalkozás lehetőségét. Ma a tudományos intézmények, sajnos, gyakorlatilag elzárkóznak a fiatalok elől, ami végzetes lehet fejlődésünk szempontjából. Erről tanúskodik az az adat is, Hogy a kutatóknak alig 10 százaléka­ fia­talabb 29 évesnél. Ezen mielőbb változtatni kell, szervezett, tudatos és határozott társadalmi akcióval. Ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy tudományunk minél széle­sebb körben kommunikálhasson a világgal. Hogyan viszonyulunk az alkotó­munkához és az újítótevékenység­hez, tette fel a kérdést Ckrebié. Bírálóan kell megközelítenünk eze­ket a kérdéseket, mindenekelőtt ab­ból a tényből kiindulva, hogy ön­igazgatású rendszerünk a dolgozók millióinak alkotómunkáját köve­teli meg és teszi lehetővé, és ösz­tönzést nyújt az ilyen munkához. Számos olyan munkaszervezet van, ahol az újítások alkalmazásával több tíz millió dinárt takarítanak meg. A társadalomban most jóval kedvezőbb légkör alakult ki az újítótevékenység számára, mondta Ckrebié, de ennek ellenére nem lehetünk megelégedve a helyzet­tel, különösen ami a tömeges al­kotótevékenység fejlődését illeti. Hazánk a lakosság és találmányok­­számának arányát tekintve világ­­viszonylatban a 31. helyen van. Szervezetlen az újító­tevékenység Az újító tevékenység nálunk öt­letszerűen és meglehetősen szerve­­zetlenül folyik. Általában egyesek lelkesedésére és kitartó munkájá­ra épül, s kevésbé a társult munka­szervezetek és intézmények szer­vezett munkájára, gondoskodására is serkentésére. 1979-től 1933-ig a 6383 bejelentett találmány 84,1 százalékát magánszemélyek jelen­tették be, a társultmunka-szerve­­zetek 13,1, az intézmények pedig csupán 2,8 százalékát. Chrebié leszögezte, hogy a gaz­daságban még nem eléggé fejlettek a kutatói-fejlesztési központok és kevés beruházás irányul ide. Ezért a következő időszakban kivételes figyelmet kell szentelni a gazda­­ságon belüli fejlesztési központok és tudományos kutatómunka elő­mozdításának. Chrebic síkraszállt a feltalálók megfelelő díjazásáért, hangsúlyoz­ta, hogy a társultmunka-szerveze­­tekben sok esetben gátolják a fog­lalkoztatottak alkotói kezdeménye­­éseit. Nem ritka az olyan eset, amikor,, a­ feltalálók és az újítók kénytelenek a társultmunka-'-ügyi 'bíróság útján érvényesíteni jogai­­­kat. Rendszerint az olyan jelentős -újítá­sokról a -találmányokról­­ Várt szó, amelyek nagy megtakarítást hoznak. A tudomány iránti hozzáállás gyökeres megváltoztatása elkerül­hetetlen, és ennek nincs ésszerű alternatívája. Itt azonban nem deklaratív, hanem elsősorban gya­korlati hozzáállásról van szó. Fo­lyamatban vannak bizonyig pozi­tív változások, de ezek túl kist lépések, inkább a kényszer szülte őket, mint a társadalmi gyakorlat és tudat gyökeresebb megváltozása. Chrebié végül hangsúlyozta, hogy az önigazgatók 16. találkozója olyan témával foglalkozik, amely ma az egész civilizált világot foglalkoz­tatja, akcióra serkenti. Szocialista önigazgatású társadalmunknak har­colnia kell jövőjéért. Nem létezik idillikus előrehaladás, fejlődés Ellenkezőleg, a fejlődés az embe­rek millióinak munkáján, alkotó­­t­evékenységén kell alapulnia, fe­jezte be Dusán Chrebié. —O— ...i •i.-'e.y j'yó ». u..«__— . kezdődött tegnap délelőtt a Vörös Lobogó találkozó VÖRÖS LOBOGÓ TALÁLKOZÓ Lemaradtunk az újítási versenyben (Ei­lentudósítón­k­ teletopje'en felé) Ha azt vesszük alapul, hogy az Egyesült Álamok? technoló­giai nagyhatalom Japán és az NSZK a technológia óriásai, Franciaország, Nagy-Britannnia és Svájc igen erős, továbbá nem említve az ilyen szempontból erős és когоое^еп feltett orszá­gokat, akkor Jugoszlávia a vi­lág techno’«inrangsztrj’ának hatodik osztályába, vagyis a gyen­e -k közé tartozik. Ez a megállapítás is rámutat a Vörös Lobogó találkozó je­lentőségére, annál is inkább, mert­ arra a kérdésre kell vá­laszt adnia, hogy a gazdasági stabilizáció folyamatában ho­gyan fokozzuk a technológiai fejlettség szintjét és jobb he­lyet harcoljunk ki magunknak a meglehetősen erős nemzetközi versengésben. Nem mondhatjuk, hogy az­ el­múlt időszakban kellő figyel­met szenteltünk a tudomány­nak, a kutatómunkának, az újításoknak és találmányok­nak. Ellenkezőleg, nem külö­nítettünk el elegendő pénzt er­re a célra, továbbá az újítás­­feltalálói tevékenységet a reális társadalmi szükségleteknek megfelelően nem serkentettük eléggé sem erkölcsileg, sem anyagilag. Más szóval, nem te­remtettünk kellő feltételeket e tevékenység nagyobb fokú ki­bontakozására. Ennek következtében az utób­bi években a tudományos ku­tatómunka és az újítások terén messze lemaradtunk a fejlett országoktól, sőt még egyes szomszédos országoktól is. Er­ről tanúskodnak a bejelentett szabadalmak számáról szóló adatok is, így például 1982-ben hazánk a lakosok számához vi­szonyított szabadalmak számát tekintve világviszonylatban a 31. helyet foglalta el, ami az újítói tevékenység alacsony szintjére vall. A szabadalmak védelme és bejegyzése terén is számos olyan mulasztás tapasz­talható, amilyen az iparilag ke­vésbé fejlett országokra jellem­ző. De nem csupán a találmá­nyok számával, hanem elfoga­dásával is probléma van, ugyanis nálunk a bejelentett szabadalmak mintegy 6 száza­lékét jegyzik be, vagyis:'1'"fogad­ják el, még a fejlett orifeágóc­ban ez a mutatószám­ 30 és 70 százalék között mozog. Mi a jövőben is vásárolunk külföldi szabadalmat, technoló­giát és tudományos ismereteket, de sokkal jobban kell fejlesz­teni a hazai tudományt és is­mereteket, amire még a techno­logy vásárlásánál is szükség van, hogy a legkorszerűbbeket és­ olyan megoldásokat hozzunk be, amilyeneket mi nem tu­dunk kidolgozni. Végeredmény­ben egyetlen ország sem tá­maszkodik kizárólag a hazai szabadalmakra és ismeretekre. Tudás kell tehát ahhoz is, hogy a külföldi technológiát, ha már átvettük, a legésszerűbben ki is használuk. A külföldi technoló­gia használatára gyakran kor­látozások is vonatkoznak és az ilyen gyakorlaton csakis a hazai tudomány, technológia és újítói tevékenység fejlesztésével tu­dunk javítani. Hazánkban ,az újítói tevé­kenység spontánul és eléggé szervezetlenül folyik, a mun­kaszervezetek nem fordítanak kellő figyelmet rá. Amit­ elér­tünk, az inkább a kezdeménye­ző, kitartó egyéneknek köszön­hető és nem annyira­­a társult munka átgondolt akciójának, így például az 1979 és 1983 kö­zött bejelentett csaknem 6900 találmány több mint 84 száza­léka az egyének munkája, alig több mint 13 százaléka a tár­sult munkáé és mindössze 2,8 százaléka ered a kutatóintéze­tekből. Bizonyos értékelések szerint a fejlett országokban, ilyen arányok a század elején voltak. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy a kimutatások szerint ha­zánkban 1931—1983 között saját újításaink, találmányaink, mű­szaki ésszerűsítéseink alkalma­zásának köszönhetően 17 mil­liárd dinárt, ebből 6,6 milliárd devizadinárt takarítottunk meg, akkor kiderül, hogy milyen óriási lehetőségek és tartalékok rejlenek ebben a tevékenység­ben és milyen eredményeket ér­hettünk volna el, ha nem ma­radunk le a versenyben. T. KOVÁCS János Az önigazgatók találkozója dél­után három bizottságban folytatta munkáját, ezekben részletesen fog­­lalkoztak a társultmunka-szerveze­tek önigazgatási tapasztalataival a tudományos és technológiai újítá­sok alkalmazása terén. (Tanjug) ELHANGZOTT Problémákról beszéltem, nem egyénekről Dr. Dusán Dragosavac a szkopjei beszámolóját ért bírálatokról Tegnapelőtt este Újvidéken a igazgatás továbbfejlesztésére vo- Vajdasági Szocialista Forra va­­natkozó kérdések megoldására, lem Múzeumában dr. Dusán kapcsolatba hozza ezt a mai DRAGOSAVAC részt vett , időszerű társadalmi-politikai nemzeti kérdés időszerű vetű- problémákkal. Dusán Dragosa­­vetei Jugoszláviában című köny­­vüe elmondta, hogy beszélt a vének bemutatóján. Ebből az Kardeljra és műveire vonatkozó alkalomból Dusán Dragosavac rossz szándékú bírálatokról, és válaszolt több kérdésre, természetesen arról is, amiért Az egyik ilyen kérdés Drágán a jelenlegi vezetőség most fele­ Markovicnak a NJN-ben meg­­lességet vállal, jelent cikkére, azaz Dragosavac Drágán Markovic cikkében a Szkopjéban elhangzott beszámo- beszámolómra vonatkozó bírá­lójának bírálatára vonatkozott. . . . Dr. Dragosavac emlékeztetett latot, valamint Dragán Marko­­arra, hogy az idei szkopjei Kar­­inénak azt az állítását illetően heli­ napokat a társadalmi tá- hogy állítólag rá és a Szerb Lajdonra vonatkozó kérdéseknek KSZ KB ülésen elhangzott bé­­szen tették. Dr. Dragosavac be­­számolójára gondoltam, annyit tette, hogy a mintegy 50 olda- mondhatok, hogy azt a vitaindí­­tas beszámolóját az összejövetel­ről nem is olvastam, tehát nem előtt kiosztották a részvevők- is gondolhattam Markovicra és nek, majd ezután a rövidített beszámolójára isem. Az a tény, változatot, a 30 oldalast olvasta hogy ő magára ismert, az a sa­­fer. Hozzáfűzte, hogy egyes sa­­ját problémája. Meglepett a pok e beszámolóból 2­7 cl- cikk hangvétele, sajnálatos olo­­dalnyit közöltek, erre nem is jog, hogy Markovic, aki elvtár­­tett észrevételt, noha egészen sem, amivel egy pártban va­­llatos abban, hogy az ilyen tér­­gyök, stílusát és módszerét il­­ledelmből nem lehet alapos tetően jóval az emberek és a betekintést nyerni az egész­be- párttagok közti politikai vi­ák­­számolóról. Elmondta, hogy ház megkívánt kulturális szint problémákról szólt, nem pedig al­att maradt. Ezek szerint a egyénekről. Szólt arról is, hogy kérdésre, hogy vitába szállok-e Kardeli mennyiben járult hoz­ vele, vagy kommentálni fogom-e, rá forradalmunkhoz, külön ki- csak annyit válaszolhatok, hogy tért a társadalmi tulajdonnal kapcsolatos problémák és az ön nem — mondta dr. Dusan Dra­­gosavac. (Tanjug) Az idegenforgalom és a többi gazdaság egymásrautaltsága Zágrábban befejeződ­ött az Iflegenforplomiban dolgozó kommunisták első akcióértekezlete (Kü­löntudósítás a Magyar Szónak) Kétnapos parázs, vita, folyt ar­ról, hogy g, záródokumentumban szerepeljek-e az 1990-ig tervezett, 4,4 milliárd dolláros devizabevétel, vagy csak az a megjelölés, hogyi­s sokszorosítani kell a bevételt.­­ Mindegy azonban milyen megfo­galmazásban szerepel ez a tény a dokumentumban — ahhoz hogy­­megvalósuljon, hallottuk a mai vi­tában 1 300 000 új fekhellyel kell gyarapodni, 7 millió új vendéget hozni, s elérni, hogy naponta 25 helyett, 50 dollárt költsenek. Eh­hez pedig az idegen­forgalomnak a megkeresett pénzből többet kell­­ juttatni, amelyből bővíthetné ka­pacitásait, kínálatát és a propa­gandát. Az álláspontok közül kiemeljük: Az idegenforgalomnak együtt kell gazdálkodnia a kiegészítő ágaza­tokkal — élelmiszergazdaság, köz­lekedés, kereskedelem, kisipar — minél előbb törvénnyel kell sza­bályozni a deviza- é­s esz­köztár­­sítási érdekeket. Az akcióértekez­­let szorgalmazza a devizabevétel nyilvántartási módszerének meg­változtatását, valamint az idegen­­forgalomra és a kiegészítő tevé­kenységeikre vonatkozó törvények, előírások, szabályok egységesítését az egész ország területére. Ebben az ágazatban a kommunistáiknak kell oda házaitok, hogy megvaló­suljon a teljes­­együttműködés, az eszköz- és érdek­társítás. A kom­munistákra vár a feladat, hogy az akcióértekezletet követően, legfel­jebb hat hónap alatt kidolgozzák az ütemesebb fejlődés feltételeinek konkrét programját. A hazai ven­dégről is gondot kell viselni, s eb­ben nagy feladat vár a szakszer­vezetre, az érdekközösségekre és az ágazatban dolgozó kommunis­tákra. A mai vitában az álláspontok egybehangolásaikor sok szó esett a kádergondokról, az­skoláztatási és munkafeltételekről, a rossz mun­kakörülményeikről. A ma elfoga­dott dokumentum, tartalmazza az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalások­at is, de megvaló­sításuk, mint általában minden az idege­nforga­lomban, a szubjektív faktortól, vagyis magától az em­­bertől függ. Ha a következő idő­szakban nem fejtünk ki olyan te­vékenységet, melynek nyomán ide­genforgalmunk valóban elfoglal­hatja az őt megillető helyet, ak­kor minden marad a régiben, holt betű a papíron. BOSZNAI BÁBA Lucia A hosszú távú fejlesztési terv ,valóra váltása­­ keretében, a turiz­musban dolgozó kommunistákra váró feladatok megfogalmazásával és azok elfogadásával,­ tegnap Zág­rábban befejezte munkáját a JKSZ KB, a Szakszervezeti Szö­vetség és a Jugoszláv Gazdasági Kamara Elnöksége által szervezett első akcióértekezlet. Fokozni lesz­ a felelősséget és a Nokenpagot A macedón harcosok támo­gatják a JKSZ KB 13. Ülésé­nek határozati javaslatait A macedón harcosok szeriint mindenütt fokozni kell a felelős­séget, egységet és hatékonyságot kell megteremteni a munkában, mindenekelőtt pedig a KSZ-ben és az olyan munkaszervezetekben ahol közvetlen termelés folyik, ahol az önigazgatási megegyezések szü­letnek. A fentiek a Macedón Har­cos Szövetség Köztársasági Bizott­ságának tegnapi ülésén hangzottak el. Megállapították, hogy a JKSZ KB 13. ülésén készített határozati javaslatok a Macedón Harcos Szö­vetség egész tagságát vitára kész­tették. A macedón harcosok ma­radéktalanul elfogadják a javas­latot és szorgalmazzák annak au­tentikus alkalmazását az önigaz­gatási gyakorlatban. (Tanjug) Helyreigazítás A sajtótörvény alapján kérjük, hogy jelentessék meg az alábbi helyreigazítást: A Magyar Szó 1985. február 11- én megjelenítette, hogy a Novem­ber 29. Húsárugyárban munkabe­­szüntetésre került sor. A November 29. általános hon­védelmi és társadalmi önvédelmi bizottsága és társadalmi-politikai szervezetei leszögezték, hogy 1985. február 8-a és 11-e között nem ke­rült sor munkabeszüntetésre, úgy­hogy az újságíró ellenőrizetlen cikke kárt okozott és csorbította kollektívánk tekintélyét. A Magyar Szót munkaszerveze­tünkben olvassák, a lap ilyen vi­szonyulása a végsőkig inkorrekt és összeegyeztethetetlen az újságírás­sal. Álláspontjainkról és határoza­tainkról tájékoztattuk a szabadkai község és Vajdaság SZAT társa­dalmi-politikai szervezeteit is. Radovan DAMJANOVIC, a November 29. szakszervezeti alapszervezetének elnöke, Andrija KOLAR, a Novem­ber 29. általános honvédelmi és társadalmi önvédelmi bi­zottságának elnöke — a — A szóban forgó hírt illetően szer­­kesztőségünk­ munkatársai a kérdéses napon a November 29. Húsárugyárból senkitől sem tudtak hivatalos tájékoz­tatót kapni, a hír csak akkor került közlésre, miután a községi szakszerve­zeti tanácsból megerősítették. A teller igazság minden bizonnyal akkor fog kiderülni és a ny­ivánosságra kerülni, ha a szakszervezet gyűlésre hívja össze a dolgozókat, hogy elmondhassák vé­leményüket különféle, számukra fon­tos kérdésekről. Erre remélhetőleg na­pokon belül sor kerül. A szerkesztőség

Next