Magyar Szó, 1985. március (42. évfolyam, 73-88. szám)
1985-03-16 / 73. szám
-------BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1985. március 16., szombat A VAJDASÁGI KOMMUNISTA SZÖVETSÉG TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A munkásosztály tetten és történelmi érdekeinek érvényesítése Stipan Kopilovic vitaindítója Vitaindítója elején Stipan SOPILOVIc hangsúlyozta, hogy forradalmunk folytonosságát, mint mindig, ma is az osztály- és a nemzeti jelleg elválaszthatatlan egysége jellemzi. Az osztályjelleg a munkásosztály, minden dolgozószervezett öntevékenységében nyilvánul meg, amelyet a közvetlen és a történelmi célok érvényesítése érdekében fejt ki; a nemzeti jelleg pedig azoknak a gazdasági, politikai, szociális és kulturális feltételeknek a megteremtésében és fejlesztésében nyilvánul meg, amelyek lehetővé teszik nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának, testvériségének és egységének minél tökéletesebb kifejezésre juttatását. Azok az eredmények, amelyeket a nemzeti egyenjogúság érvényesítése terén elértünk Vajdaságban, erős láncszeme hazánk egységének, függetlenségének és tekintélyének, s fontos tényezője a Szerb SZK-ban megnyilvánuló szocialista önigazgatási együvé tartozásnak és egységnek is. Ne a következmények ellen harcoljunk ! A nemzeti egyenjogúság érvényesítése közvetlenül függ a termelési viszonyok és a termelőerők fejlődésétől, másrészt pedig az ilyen soknemzetiségű közösségben amilyen a miénk, a szocialista önigazgatási, társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése és a gazdasági fejlődés a nemzetek közötti viszonyok folyamatos továbbfejlesztésén nyugszik — mondta Stipan Kopilovic. — Ebből pedig az következik, hogy a nemzetek közműviszonyokban jelentkező ellentmondások feloldását a munkásosztály közvetlen és történelmi érdekeinek érvényesítéséhez kell kapcsolnunk. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a nemzeti viszonyokban jelentkező káros jelenségek ellen harcolva csak a következmények ellen harcolunk, miközben e jelenségek kiváltó okai továbbra is hatnak, s gyakran váratlanul, más formában jutnak kifejezésre. Kopilovic a továbbiakban beszámolt arról, hogy 1971 és 1981 között gazdasági és társadalmi fejlődéséhez idomítanunk, ami kedkiegyensúlyozottabb regionális fejlődéséhez idomítanunk, ami kedvezően hatott a nemzeti egyenjogúság érvényesítése gazdasági feltételeinek megteremtésére. Nem sikerült azonban megoldani a gazdálkodási és gazdasági viszonyok legfontosabb ellentmondásait, így az ágazatok eltérő gazdálkodási feltételek közepette termelnek. Ez viszont kihat arra, hogy a dolgozók, a nemzetségek és a nemzetiségek egyes rétegei is eltérő, különböző gazdasági és szociális körülmények között dolgozzanak és éljenek. Egyes ágazatok hosszan tartó kedvezőtlen helyzete áttevődik a nemzetek közötti vizonyok területire, s objektívan megnehezíti az egyenjogúság érvényesítését. Ezt a kérdést csupán a társadalmi felépítményben kifejtett tevékenységgel és intézkedésekkel nem oldhatjuk meg — mondta, majd így folytatta: — A Kommunista Szövetség egyik legfontosabb feladata a nemzetek közötti viszonyok következetes érvényesítésében, hogy létrehozza a társult munka közvetlenebb egymás közti kapcsolatait. Ez pedig azt jelenti, hogy az önigazgatási eszköz- és munkatárs mással túlhaladja az autarchikus magatartást, a bezárkózást, a csoporttulajdoni és egyéb monopóliumokat amelyek megbontják a gazdasági, szociális, ezáltal pedig nemzeti egyenjogúságot is. Természetesen elsősorban a gazdaság anyagi erejét kell növelni, s csökkenteni kell a tartományunk községeinek gazdasági fejlettségében észlelhető különbséget is. új tartalommal gazdagított viszonyok — Amikor a nemzetek közötti viszonyok kiépítésének folytonosságáról és eredményeiről beszélünk, abból indulunk ki, hogy az önigazgatás volt az a döntő tényező, amely az anyagi és a társadalmi fejlődés, akárcsak a nemzeti szabadság fejlődésének talaján állandóan új tartalmakkal gazdagította ezeket a viszonyokat. A szocialista önigazgatáson nyugvó fejlődés folyamatában az egyenjogúság a nemzeti prosperitás fontos feltételévé és mutatójává válik, amely elválaszthatatlan az emberek társadalmi helyzetétől. Az elidegenített hatalmi központok — függetlenül attól, milyen a gazdasági vagy a politikai kifejezési formájuk — objektíven gátolják az emberi szabadságot, elkülönüléshez vezetnek és nacionalista töltetűek. Bármely társadalmi zavar és a meghatározott politikáról való letérés elkerülhetetlenül kihat a nemzetek közötti viszonyokra, s nacionalista értelmezést is kaphat. Vajdaságról ma nyugodtan állíthatjuk, hogy minden részében a nemzeti egyenjogúságról, a testvériségről és egységről alkotott tudat dominál. Ez a dolgozók és a polgárok közvetlen kapcsolataiban, valamint azokban a viszonyokban jut kifejezésre, amelyek a társadalmi-politikai közösségek alkotmányos koncepciójának érvényesítésében, Jugoszlávia egységének értelmezésében, a jugoszláv szocialista hazaszeretetről és együvé tartozásról alkotott tudatban nyilvánul meg. Ezért Vajdaságban mind koncepciójában, mind gyakorlatában az együvé tartozás viszonyai dominálnak, mint a nemzeti identitás kifejezésének, a nacionalista bezárkózás, a homogeni— A politikai rendszer működésében és fejlesztésében külön szerep és feladat hárul tartományunk tájékoztatási eszközeire. Az ötnyelvű vajdasági sajtó, rádió és televízió fontos vívmány és cselekvő erő az egyenjogúság, testvériség és egység erősítésében, a nemzetek és nemzetiségek egymás közti megismerésében, kulturális kapcsolataiban, de abban is, hogy túlhaladjuk az előítéleteket, a nacionalista-romantikus tévhiteket és azokat az egyéb jelenségeket, amelyek a nacionalizmus veszélyét hordják magukban — mondta Stipan Kopilovic, majd hozzátette, hogy nem lehetünk elégedettek a tájékoztatási eszközök tevékenységével az eszmei harc erősítésében, főként a nacionalizmus elleni harcban, mert még mindig inkább csak a kilengések kapcsán jelennek meg írások. Amikor a Kommunista Szövetség belső tájékoztatásáról van szó, a kulcskérdés az, hogyan valósul meg az alapszervezetek és a tagság szerepe benne, illetve hogy milyen mértékben áll a politikai tájékoztatás a kommunistáknak a dolgozók és polgárok közt kifejtett tevékenységének szolgálatában — mondta, majd hozzáfűzte, hogy a lényegi kérdés mennyire járul hozzá a politikai tájékoztatás, a KSZ tagságának felkészítéséhez az eszmei és politikai harcra és arra, hogy fölismerjék és leleplezzék a nacionalista jelenségeket és azok gyökereit. Ezért egészében véve felelősségteljesebben kell viszonyulni a politikai tájékoztatás kérdéséhez. — A káderpolitika munkásosztály jellegének, elveinek és mércéinek érvényesítésében jelentős eredményeket értünk el a VKSZ-zárás és az úgynevezett vertikális szerveződés elleni harcnak a kerete. Ilyen értelemben jut teljességgel kifejezésre a szocialista autonóm tartomány alkotmányos koncepciója is, mint a dolgozók, a nemzetek és nemzetiségek szuverén, így nemzeti jogai érvényesítésének, a Szerb SZK-ban és a JSZSZK-ban való szerveződés és egybekapcsolódás kerete. A nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának további gazdagítása attól függ, mennyire fog a társult munka affirmálódni mint uralkodó társadalmi erő, s menynyire lesz minden társadalmi-politikai közösség alkotmányos koncepciója érvényesítésének tényezője. Ennek ellenállnak a társadalmi élet bürokrata, etatista és technokrata kisajátításának tényezői, akik az államot a nemzeti identitás letéteményeseként abszolutizálják. Lényegében az akörüli osztályharcról van szó, hogy kié lesz a hatalom — azoké az erőké-e, amelyek az alkotmány értelmében a szuverén jogokat érvényesítik, avagy azoké, akik gazdasági és politikai kisajátításra törekednek, akik visszaélnek az állami hatalommal és teszik mindezt az állítólagos nemzeti érdekek leple alatt. Az ilyen etatista fölfogás hirdetői arra törekednek, hogy a nemzetiségeket, amelyeknek helyzetét szocialista forradalmunk és önigazgatásunk határozza meg, visszaállítsák a nemzeti kisebbségek helyzetébe.ben és társadalmunk egészében, ami abban is kifejezésre jut, hogy nemzeteink és nemzetiségeink káderei arányosabban vesznek részt tartományunk társadalmi és politikai életében — mondta Kopilovic, hozzátéve: ђоЕУ a VKSZ következetesen érvényesíti azt a mércét, hogy a szervek nemzeti összetétele megfeleljen a lakosság nemzeti összetételének. Mivel ez iar’.és kő'.1’..ezerség. mj/' ..vázom a nemzeti és nemzetiségi fiatal káderek fölkészítését a társadalmi és politikai feladatokra. Azokról szólva, akik bírálják a káderpolitika kulcsrendszerét, azt állítva, hogy lehetetlenné teszi a rátermett, hozzáértő káderek megválasztását. Kopilovic elmondta, hogy ezt a tézist a nacionalisták, a liberálisok, a dogmatikusok és a technokraták vetették föl, abbéli óhajukban, hogy elvitassák az arányos nemzeti képviseltség fontosságát. A káderpolitika ilyen téves értelmezéséhez azonban mi is hozzájárulunk azáltal, hogy formálisan viszonyulunk a káderpolitikához, sematikusan határozzuk meg a jelöltek listáját, s aztán néha valóban nehéz kiválasztani a jó és rátermett kádereket. A jószomszédi viszonyok megőrzésére törekszünk Kopilovic vitaindítójának folytatásában elmondta, hogy külpolitikánkban mindig is a jószomszédi viszonyok kialakítására és megőrzésére törekedtünk, s hogy ennek megvalósítása során abból a titói elvből indultunk ki, miszerint a nemzetiségek az egymás mellett élő nemzetek közötti bizalom kiépítésének a hídjai. Érvényesítve a teljes nemzeti egyenjogúság elvét hazánkban, arra törekedtünk, hogy a szomszédos országok is tartsák tiszteletben a területükön élő délszlávok nemzeti jogait. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nemzeti egyenjogúság politikája forradalmunk eredménye, s hogy semmiben sem függ attól, hogyan viszonyulnak a szomszédos országok az ott élő jugoszláv nemzetekhez, mondta. Ezután az ifjú nemzedék oktatásának és nevelésének problémájára tért át, hangsúlyozva, hogy a KSZ mindig is úgy viszonyult e tevékenységhez, mint a testvériség és egység, nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának és együvé tartozásának fontos alkotó eleméhez a forradalmi hagyományok szellemében. Kiemelte, hogy tovább kell harcolni az anyanyelvű oktatás még szélesebb elterjesztéséért, akárcsak azért, hogy a fiatalok nagyobb mértékben tanulják a környezetnyelvet. Rámutatott arra is, hogy erőteljesebben kell fejleszteni a nemzeti egyenjogúság elvit.ge.ciw.jének feltételeit az Újvidéki Egyetemen is, mind az oktatás során, mind az egyetemi hallgatóknak a diákotthonokban való elhelyezésével, mind az ötnyelvű tankönyvek biztosításával. Hangsúlyozta, hogy nagyobb gondot kell fordítani arra is, hogy a nemzetiségek tagjai a tudományos kutatómunkában is, nagyodt ШсчЧЈЛЈгп vagyппзк ívszí. A kultúráról szólva hangsúlyozta, hogy jelentős eszmei-politikai feladatok várnak a Kommunista Szövetségre a kulturális fejlődésben. Először is meg kell határozni a kulturális fejlődés következő szakaszának koncepcióját, amelyben minél jobban ki kell használni a már megteremtett feltételeket, tovább gazdagítva minden egyes kultúra tartalmát az egymás közti ráhatás során is, s nyíltnak kell lenni mindaz iránt, ami a jugoszláv keretekben a kultúra szempontjából értékes és haladó. Ilyen értelemben a Kommunista Szövetségnek még erőteljesebben kell harcolnia a kultúra ösztönszerű fejlődése ellen, akárcsak az ellen, hogy ezen a területen is a piac törvényszerűségei hassanak, mert az ízléstelenséghez, giccshez vezet. Ugyanakkor azonban ellen kell állni azoknak a tendenciáknak is, amelyek a kultúra intézményes önállósítására törekszenek, amikor az intézmények létezésük társadalmi okai fölcserélődnek a kulturális intézményeik fönnállásának módjával, ami elitizílushoz vezet. Hangsúlyozta, hogy a kultúrában föllépő problémák megkönynyítik a káros eszmei tendenciák behatolását a kultúrába és a művelődési életbe, beleértve a növekvő nacionalista jelenségeket és kilengéseket is, amelyek kedvezőtlenül hatnak a nemzetek közötti viszonyok egészére is. A nacionalizmus mindig szembeszáll a forradalmi változásokkal — a tapasztalat azt mutatja, hogy a nacionalizmus mindig a forradalmi változásokkal szembeni ellenállásként jelentkezik, akkor, amikor újabb lépést tettünk az önigazgatás fejlesztésében — mondta. — Másrészt, minint minden egyéb ellenséges erő, illetve mint azok oszlopos tagja, a nacionalizmus ekkor jöp föl agresszívabban ha csökken a KSZ eszmei egysége és akcióképessége. Akkor a nacionalizmus behatol a KSZ soraiba is. A nacionalizmus térhódítása, különösen pedig akosovói ellenfortartalmi események Vajdaságban is felbátorították a szerb, a horvát, a magyar és az egyéb nemzetek és nemzetiségek nacionalistáit. A nacionalizmus alapforrása Vajdaságban az elidegenített társadalmi viszonyokban és az elidegenített tudatban rejlik. Az önigazgatás és az etatizmus közötti összetűzésbe igen ügyesen ugrik be a nacionalizmus mint a nemzeti érdekek állítólagos képviselője. A nacionalizmus ma minden önigazgatási erő közös lobogójaként lép föl, s mint ilyen, mindig az ellenforradalmat szolgálja, lényegében a nacionalizmus minden kifejezési formája kivételes helyzetet követel saját nemzetének vagy nemzetiségének, a többiekhez viszonyítva. Tekintettel Vajdaság lakosságának soknemzetiségű összetételére, az országban, így a tartományban is föllépő nacionalizmus mindegyike romboló hatást gyakorol, és hosszú távú, beláthatatlan káros következményekkel jár. A nacionalizmus iránti érzékenységünk abból a fölismerésből és tapasztalatból fakad, hogy a nacionalizmus elleni harc elválaszthatatlan a tartomány és az ország egészének egységéért vívott harctól, s mint ilyen a KSZ állandó kötelezettségét jelenti mindenütt. Ezért a nemzetek közötti viszonyokban beállt zavarok veszélyeztetik a politikai szilárdságot nemcsak ott, ahol föllép, hanem az ország egészében is. Többé semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a nacionalizmus széles körű offenzívában van, hogy támadja a szocialista önigazgatású Jugoszlávia egységét és integritását, magát a Kommunista Szövetséget, forradalmunk vívmányait, Tito nevét és művét. — Ami dolgozóinkat és polgárainkat, hazánk munkásosztályát mindinkább gondba ejti, az, hogy a KSZ szervezieleiben tagságában, sőt szerveiben sem viszonyulnak egyformán, egységesen a nacionalista jelenségekhez. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban a megsikavás már kezdett behatolni a Kommunista Szövetségbe, sőt támogatókra is lelt ott. Mit jelent az, ha ma egyes kommunisták is azt vallják ■íugy veszélybe került a saját nemzetük, hogy nemzetük nem alkothat al- Ilamot, hogy a nemzetiségeket ismét nemzeti kisebbséggé kell tenni, hogy megkérdőjelezik alkotmányos berendezésünket és a föderációt, a köztársaságok és tartományok egyenjogúságát a szocialista Jugoszláviában, hanem a nacionalizmus szitását. — A JKSZ-nek a nacionalizmus elleni forradalmi harca arra kötelez bennünket, hogy határozottan harcoljunk minden nacionalizmus ellen, függetlenül tartalmától és kifejeződési formájától. Nagyobb fegyelmiét kell szentelnünk a kleronacionalista jelenségeknek A nacionaliista kirohanások elleni harc során nagyobb figyelmet kell szentelnünk a kleronacionalista jelenségeinek. A vallási tudat, hagyomány álarca mögött és a nemzeti élet folytonosságának téves értelmezésével megpróbálják bedobni a társadalmi mozgásokba és az eszmei forrongásokba a nacionalista tényezőt. Kötelességünk hangsúlyozni, hogy ebben az esetben sincs szó a különféle egyházak papsága összességének tevékenykedéséről, hanem arról, hogy egyének vagy csoportok tudatosan ténykednek nacionalista pozíciókról, aminek sajnos nem állja útját az egyházi hierarchia, s így úgy is értelmezhető mint az adott egyházi szervezet hivatalos álláspontja és politikája. Természetesen az egyik egyházi struktúrában tapasztalható nacionalista föllépés ugyanilyen vagy még erősebb reagálást vált ki a másikban, s így egymásba fonódva tovább serkentik a nacionalista magatartást, ami a mi környezetünkben problémákat okoz a nemzetek közötti viszonyokban. A szocialista és önigazgatású Jugoszláviával szemben kimondottan ellenséges magatartást tanúsít, a karlócai teológiai iskola tanári karának egy része, akik dicsőítik a ravnagorai csetnik mozgalom ideológiáját és vezetőjét, ami elkerülhetetlenül kihat az iskola növendékeinek tudatára és politikai magatartására is. Mindezért nem kívánjuk a szerb pravoszláv egyházat vagy egész papságát vádolni, de az említett intézményben tapasztalhaó ilyen és hasonló jelenségeket valóban csak úgy foghatjuk föl, mint az egyházi intézménnyel való visszaélést — mondta Kopilovic. Hogy a sötétség vészjós kísértetett mennyire kívánja a többi egyházi közösség is nevelési példának állítani, bizonyítják a római-katolikus egyház egyes szerémségi képviselőinek azon követelése is, hogy ismét tartsanak úgynevezett vallási manifesztációkat, és hogy újítsák föld a Sremska Mitovica-i Kálváriát, noha ismeretes, hogy éppen Mitrovicán végeztek szörnyű gaztetteket a szerb nemzet és szerémség egyéb nemzetei és nemzetségei fölött. Az ilyen követelés nemcsak a szocialista Jugoszlávia és egysége elleni támadás, hanem végeredményben arcátlan humanistaellenes tett, az elesett áldozatok iránti kegyelet tagadása és próbálkozás arra, hogy utólag legalizáljuk az egyház gaztetteit, amit a hagyományos vallási szertartás (átkeresztelés) leple alatt végzett, nyilvánvalóan a nemzetek és nemzetségek egységének megbontására irányuló törekvésekről van szó. Hát nem bizonyítják az ilyen próbálkozásokat .A „szervezett katolikus ifjúság” legújabb példái is, amikor élesen el akarják választani egymástól a magyar és a horvát fiatalokat? Nem véletlen jelenségekről van szó. Nyilvánvaló a tendencia, hogy átvegyék az úgynevezett, „történelmi jogot" és a politikai monopóliumot saját nemzetük fölött, hogy kizárólag annak érdekeit képviseljék — amit a magyar és a horvát papság összetűzése is példáz — a római katolikus egyházon belül, Bácskában és Bánátban. A gyakorlatban már megmutatkozott, milyen káros az ilyen politika a testvériségre és az egységre, s teljesen fölmérhető közösségünk jövőjére irányuló veszélye is, ha folytatódik ez a gyakorlat. Hangsúlyozni kell, hogy egyetlen egyházi hierarchia sem hangoztatja az ilyen politikát saját elvi állásfoglalásaként, de mégis figyelembe kell venni, hogy egyikük sem vonhatja ki magát a felelősség alól, amiért elnézi az ilyen veszélyes és káros jelenségeket saját soraiban. — Komolyan el kell gondolkodnunk afölött is, hogy ma újra felütik fejünket a csetnik, az usztasa, és egyéb fasiszta elemek, hogy tapasztalhatók a „megbocsátás”, az úgynevezett „nemzeti kibékülés” követelései, ami káros nyomokat hagy Vajdaságban is. Kötelességünk, hogy nyilvánosan rámutassunk ezekre a káros jelenségekre, és hogy fölhívást intézzünk tartományunk minden polgárához, hogy legyenek éberek a testvériség és egység, a hazánk nemzetei és nemzetiségei egyenjogúságának és együvé tartozásának érvényesítése ellen irányuló mindennemű nacionalista és kleronacionalista támadással szemben is. A nemzeti és szociális fölszabadításért, a gazdasági és szociális fejlődésért, a szabadságért, a demokráciáért és az egyenjogúságért folytatott harc történelmi tapasztalatai nyomán hazánk dolgozói és polgárai meggyőződtek arról, hogy csakis közös erőfeszítéssel, alkotó hozzáállással biztosíthatják és fejleszthetik saját nemzeti előrehaladásukat — mondta vitaindítója végén Stipan Kopilovic. Külön szerep hárul a tájékoztatási eszközökre Stipan Kopilovic a tartományi pártbizottság tegnapi ülésének részvevői