Magyar Szó, 1985. március (42. évfolyam, 73-88. szám)

1985-03-16 / 73. szám

-------BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1985. március 16., szombat A VAJDASÁGI KOMMUNISTA SZÖVETSÉG TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A munkásosztály tetten és történelmi érdekeinek érvényesítése Stipan Kopilovic vitaindítója Vitaindítója elején Stipan S­O­PILOVIc hangsúlyozta, hogy for­radalmunk folytonosságát, mint mindig, ma is az osztály- és a nemzeti jelleg elválaszthatatlan egysége jellemzi. Az osztályjelleg a munkásosztály, minden dolgozó­­szervezett öntevékenységében nyil­vánul meg, amelyet a közvetlen és a történelmi célok érvényesítése érdekében fejt ki; a nemzeti jel­leg pedig azoknak a gazdasági, po­litikai, szociális és kulturális fel­tételeknek a megteremtésében és fejlesztésében nyilvánul meg, ame­lyek lehetővé teszik nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának, testvériségének és egységének mi­nél tökéletesebb kifejezésre jutta­tását. Azok az eredmények, ame­lyeket a nemzeti egyenjogúság ér­vényesítése terén elértünk Vajda­ságban, erős láncszeme hazánk egységének, függetlenségének és tekintélyének, s fontos tényezője a Szerb SZK-ban megnyilvánuló szo­cialista önigazgatási együvé tarto­zásnak és egységnek is. Ne a következmények ellen harcoljunk ! A nemzeti egyenjogúság ér­vényesítése közvetlenül függ a ter­melési viszonyok és a termelőerők fejlődésétől, másrészt pedig az ilyen soknemzetiségű közösségben amilyen a miénk, a szocialista ön­­igazgatási, társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése és a gazdasági fejlődés a nemzetek közötti vi­szonyok folyamatos továbbfejlesz­tésén nyugszik — mondta Stipan Kopilovic. — Ebből pedig az kö­vetkezik, hogy a nemzetek közmű­viszonyokban jelentkező ellent­mondások feloldását a munkás­­osztály közvetlen és történelmi ér­dekeinek érvényesítéséhez kell kapcsolnunk. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a nemzeti vi­szonyokban jelentkező káros jelen­ségek ellen harcolva csak a követ­kezmények ellen harcolunk, mi­közben e jelenségek kiváltó okai továbbra is hatnak, s gyakran vá­ratlanul, más formában jutnak ki­fejezésre. Kopilovic a továbbiakban be­számolt arról, hogy 1971 és 1981 között gazdasági és társadalmi fej­lődéséhez idomítanunk, ami ked­­kiegyensúlyozottabb regionális fej­lődéséhez idomítanunk, ami ked­vezően hatott a nemzeti egyenjo­gúság érvényesítése gazdasági fel­tételeinek megteremtésére. Nem si­került azonban megoldani a gaz­dálkodási és gazdasági viszonyok legfontosabb ellentmondásait, így az ágazatok eltérő gazdálkodási feltételek közepette termelnek. Ez viszont kihat arra, hogy a dolgo­zók, a nemzetségek és a nemzeti­ségek egyes rétegei is eltérő, kü­lönböző gazdasági és szociális kö­rülmények között dolgozzanak és éljenek.­­ Egyes ágazatok hosszan tartó kedvezőtlen helyzete áttevődik a nemzetek közötti vizonyok terüle­tire, s objektívan megnehezíti az egyenjogúság érvényesítését. Ezt a kérdést csupán a társadalmi fel­építményben kifejtett tevékenység­gel és intézkedésekkel nem oldhat­juk meg — mondta, majd így folytatta: — A Kommunista Szövetség egyik legfontosabb feladata a nem­zetek közötti viszonyok követke­zetes érvényesítésében, hogy létre­hozza a társult munka közvetle­nebb egymás közti kapcsolatait. Ez pedig azt jelenti, hogy az önigaz­gatási eszköz- és munkatárs mással túlhaladja az autarchikus magatar­tást, a bezárkózást, a csoporttulaj­doni és egyéb monopóliumokat amelyek megbontják a gazdasági, szociális, ezáltal pedig nemzeti egyenjogúságot is. Természetesen elsősorban a gazdaság anyagi ere­jét kell növelni, s csökkenteni kell a tartományunk községeinek gaz­dasági fejlettségében észlelhető kü­lönbséget is. új tartalommal gazdagított viszonyok — Amikor a nemzetek közötti viszonyok kiépítésének folytonos­ságáról és eredményeiről beszé­lünk, abból indulunk ki, hogy az önigazgatás volt az a döntő ténye­ző, amely az anyagi és a társadal­mi fejlődés, akárcsak a nemzeti szabadság fejlődésének talaján ál­landóan új tartalmakkal gazdagí­totta ezeket a viszonyokat. A szo­cialista önigazgatáson nyugvó fejlődés folyamatában az egyen­jogúság a nemzeti prosperitás fon­tos feltételévé és mutatójává vá­lik, amely elválaszthatatlan az emberek társadalmi helyzetétől. Az elidegenített hatalmi központok — függetlenül attól, milyen a gazda­sági vagy a politikai kifejezési formájuk — objektíven gátolják az emberi szabadságot, elkülönülés­hez vezetnek és nacionalista töl­­tetűek. Bármely társadalmi zavar és a meghatározott politikáról való letérés elkerülhetetlenül kihat a nemzetek közötti viszonyokra, s nacionalista értelmezést is kaphat. Vajdaságról ma nyugodtan állít­hatjuk, hogy minden részében a nemzeti egyenjogúságról, a testvé­riségről és egységről alkotott tudat dominál. Ez a dolgozók és a pol­gárok közvetlen kapcsolataiban, valamint azokban a viszonyokban jut kifejezésre, amelyek a társa­dalmi-politikai közösségek alkot­mányos koncepciójának érvényesí­tésében, Jugoszlávia egységének ér­telmezésében, a jugoszláv szocia­lista hazaszeretetről és együvé tartozásról alkotott tudatban nyil­vánul meg. Ezért Vajdaságban mind koncepciójában, mind gya­korlatában az együvé tartozás vi­szonyai dominálnak, mint a nem­zeti identitás kifejezésének, a na­cionalista bezárkózás, a homogeni­— A politikai rendszer műkö­désében és fejlesztésében külön szerep és feladat hárul tartomá­nyunk tájékoztatási eszközeire. Az ötnyelvű vajdasági sajtó, rádió és televízió fontos vívmány és cse­lekvő erő az egyenjogúság, testvé­riség és egység erősítésében, a nemzetek és nemzetiségek egy­más közti megismerésében, kultu­rális kapcsolataiban, de abban is, hogy túlhaladjuk az előítéleteket, a nacionalista-romantikus tévhite­ket és azokat az egyéb jelensége­ket, amelyek a nacionalizmus ve­szélyét hordják magukban — mondta Stipan Kopilovic, majd hozzátette, hogy nem lehetünk elégedettek a tájékoztatási eszkö­zök tevékenységével az eszmei harc erősítésében, főként a nacionaliz­mus elleni harcban, mert még min­dig inkább csak a kilengések kap­csán jelennek meg írások.­­ Amikor a Kommunista Szö­vetség belső tájékoztatásáról van szó, a kulcskérdés az, hogyan va­lósul meg az alapszervezetek és a tagság szerepe benne, illetve hogy milyen mértékben áll a politikai tájékoztatás a kommunistá­knak a dolgozók és polgárok közt kifejtett tevékenységének szolgálatában — mondta, majd hozzáfűzte, hogy a lényegi kérdés mennyire járul hoz­zá a politikai tájékoztatás, a KSZ tagságának felkészítéséhez az esz­mei és politikai harcra és arra, hogy fölismerjék és leleplezzék a nacionalista jelenségeket és azok gyökereit. Ezért egészében véve felelősségteljesebben kell viszo­nyulni a politikai tájékoztatás kérdéséhez. — A káderpolitika munkásosz­tály jellegének, elveinek és mér­céinek érvényesítésében jelentős eredményeket értünk el a VKSZ-zárás és az úgynevezett vertikális szerveződés elleni harcnak a ke­rete. Ilyen értelemben jut teljes­séggel kifejezésre a szocialista autonóm tartomány alkotmányos koncepciója is, mint a dolgozók, a nemzetek és nemzetiségek szuve­rén, így nemzeti jogai érvényesí­tésének, a Szerb SZK-ban és a JSZSZK-ban való szerveződés és egybekapcsolódás kerete.­­ A nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának további gazda­gítása attól függ, mennyire fog a társult munka affirmálódni mint uralkodó társadalmi erő, s meny­nyire lesz minden társadalmi-po­litikai közösség alkotmányos kon­cepciója érvényesítésének ténye­zője. Ennek ellenállnak a társa­dalmi élet bürokrata, etatista és technokrata kisajátításának ténye­zői, akik az államot a nemzeti identitás letéteményeseként abszo­lutizálják. Lényegében az akörüli osztályharcról van szó, hogy kié lesz a hatalom — azoké az erőké-e, amelyek az alkotmány értelmé­ben a szuverén jogokat érvényesí­tik, avagy azoké, akik gazdasági és politikai kisajátításra törekednek, akik visszaélnek az állami hata­lommal és teszik mindezt az ál­lítólagos nemzeti érdekek leple alatt. Az ilyen etatista fölfogás hirdetői arra törekednek, hogy a nemzetiségeket, amelyeknek hely­zetét szocialista forradalmunk és önigazgatásunk határozza meg, visszaállítsák a nemzeti kisebbsé­gek helyzetébe.­ben és társadalmunk egészében, ami abban is­ kifejezésre jut, hogy nemzeteink és nemzetiségeink ká­derei arányosabban vesznek részt tartományunk társadalmi és poli­tikai életében — mondta Kopilo­vic, hozzátéve: ђоЕУ a VKSZ kö­vetkezetesen érvényesíti azt a mércét, h­ogy a szervek nemzeti összetétele megfeleljen a­ lakosság nemzeti össz­eté­telének. Mivel ez iar’.és kő'.1’..ezerség. mj/' ..vázom a nemzeti és nemzetiségi fiatal ká­derek fölkészítését a társadalmi és politikai feladatokra. Azokról szólva, akik bírálják a káderpolitika kulcsrendszerét, azt állítva, hogy lehetetlenné teszi a rátermett, hozzáértő káderek meg­választását. Kopilovic elmondta, hogy ezt a tézist a nacionalisták, a liberálisok, a dogmatikusok és a technokraták vetették föl, abbéli óhajukban, hogy elvitassák az ará­nyos nemzeti képviseltség fontos­ságát. A káderpolitika ilyen téves értelmezéséhez azonban mi is hoz­zájárulunk azáltal, hogy formáli­san viszonyulunk a káderpolitiká­hoz, sematikusan határozzuk meg a jelöltek listáját, s aztán néha va­lóban nehéz kiválasztani a jó és rátermett kádereket. A jószomszédi viszonyok megőrzésére törekszünk Kopilovic vitaindítójának foly­tatásában elmondta, hogy külpoli­tikánkban mindig is a jószomszédi viszonyok kialakítására és megőr­zésére törekedtünk, s hogy ennek megvalósítása során abból a titói elvből indultunk ki, miszerint a nemzetiségek az egymás mellett élő nemzetek közötti bizalom ki­építésének a hídjai. Érvényesítve a teljes nemzeti egyenjogúság el­vét hazánkban, arra törekedtünk, hogy a szomszédos országok is tartsák tiszteletben a területükön élő délszlávok nemzeti jogait. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy­­ a nemzeti egyenjogúság politikája forradalmunk eredménye, s hogy semmiben sem függ attól, hogyan viszonyulnak a szomszédos orszá­gok az ott élő jugoszláv nemze­tekhez, mondta. Ezután az ifjú nemzedék okta­tásának és nevelésének problémá­jára tért át, hangsúlyozva, hogy a KSZ mindig is úgy viszonyult e tevékenységhez, mint a testvéri­ség és egység, nemzeteink és nem­zetiségeink egyenjogúságának és együvé tartozásának fontos alkotó eleméhez a forradalmi hagyomá­nyok szellemében. Kiemelte, hogy tovább kell harcolni az anyanyel­vű oktatás még szélesebb elter­jesztéséért, akárcsak azért, hogy a fiatalok nagyobb mértékben ta­nulják a környezetnyelvet. Rámu­tatott arra is, hogy erőteljesebben kell fejleszteni a nemzeti egyen­jogúság elvit.ge.ciw.jének feltéte­leit az Újvidéki Egyetemen is, mind az oktatás során, mind az egyetemi hallgatóknak a diákott­honokban való elhelyezésével, mind az ötnyelvű tankönyvek biz­tosításával. Hangsúlyozta, hogy nagyobb gondot kell fordítani ar­ra is, hogy a nemzetiségek tagjai a tudományos kutatómunkában is, nagyod­t ШсчЧЈЛЈгп vagyппзк ívszí. A kultúráról szólva hangsúlyoz­ta, hogy jelentős eszmei-politikai feladatok várnak a Kommunista Szövetségre a kulturális fejlődés­ben. Először is meg kell határoz­ni a kulturális fejlődés következő szakaszának koncepcióját, amely­ben minél jobban ki kell használ­ni a már megteremtett feltételeket, tovább gazdagítva minden egyes kultúra tartalmát az egymás közti ráhatás során is, s nyíltnak kell lenni mindaz iránt, ami a jugo­szláv keretekben a kultúra szem­pontjából értékes és haladó. Ilyen értelemben a Kommunis­ta Szövetségnek még erőteljeseb­ben kell harcolnia a kultúra ösz­­tönszerű fejlődése ellen, akárcsak az ellen, hogy ezen a területen is a piac törvényszerűségei hassa­nak, mert az ízléstelenséghez, giccshez vezet. Ugyanakkor azon­ban ellen kell állni azoknak a ten­denciáknak is, amelyek a kultúra intézményes önállósítására törek­szenek, amikor az intézmények lé­tezésük társadalmi okai fölcseré­­lődnek a kulturális intézményeik fönnállásának módjával, ami eli­­tizílushoz vezet. Hangsúlyozta, hogy a kultúrá­ban föllépő problémák megköny­­nyítik a káros eszmei tendenciák behatolását a kultúrába és a mű­velődési életbe, beleértve a nö­vekvő nacionalista jelenségeket és kilengéseket is, amelyek kedve­zőtlenül hatnak a nemzetek közöt­ti viszonyok egészére is. A nacionalizmus mindig szembeszáll a forradalmi változásokkal — a tapasztalat azt mutatja, hogy a nacionalizmus mindig a forradalmi változásokkal szembeni ellenállásként jelentkezik, akkor, amikor újabb lé­pést tettünk az önigazgatás fejleszté­sében — mondta. — Másrészt, minint minden egyéb ellenséges erő, illetve mint azok oszlopos tagja, a nacional­­­izmus ekkor jöp föl agresszívabban ha csökken a KSZ eszmei egysége és akcióképessége. Ak­kor a nacionaliz­mus behatol a KSZ soraiba is. A nacionalizmus térhódítása, külö­nösen pedig a­­kosovói ellenfortartalmi események Vajdaságban is felbátorí­tották a szerb, a horvát, a magyar és az egyéb nemzetek és nemzetisé­gek nacionalistáit. A nacionalizmus alapforrása Vajda­ságban az elidegenített társadalmi vi­szonyokban és az elidegenített tudat­ban rejlik. Az önigazgatás és az eta­­tizmus közötti összetűzésbe igen ügye­sen ugrik be a nacionalizmus mint a nemzeti érdekek állítólagos képviselő­je. A nacionalizmus ma minden ön­­igazgatási erő közös lobogójaként lép föl, s mint ilyen, mindig az ellenfor­radalmat szolgálja, l­ényegében a na­cionalizmus minden kifejezési formája kivételes helyzetet követel saját nem­zetének vagy nemzetiségének, a töb­biekhez viszonyítva.­­ Tekintettel Vajdaság lakosságának soknemzetiségű összetételére, az or­szágban, így a tartományban is föl­lépő nacionalizmus mindegyike rom­boló hatást gyakorol, és hosszú távú, beláthatatlan káros következmények­kel jár. A nacionalizmus iránti érzé­kenységünk abból a fölismerésből és tapasztalatból fakad, hogy a naciona­lizmus elleni harc elválaszthatatlan a tartomány és az ország egészének egy­ségéért vívott harctól, s mint ilyen a KSZ állandó kötelezettségét jelenti mindenütt. Ezért a nemzetek közötti viszonyokban beállt zavarok veszélyez­tetik a politikai szilárdságot nemcsak ott, ahol föllép, hanem az ország egé­szében is. Többé semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a nacionalizmus szé­les körű offenzívában van, hogy tá­madja a szocialista önigazgatású Ju­goszlávia egységét és integritását, ma­gát a Kommunista Szövetséget, for­radalmunk vívmányait, Tito nevét és művét. — Ami dolgozóinkat és polgárainkat, hazánk munkásosztályát mindinkább gondba ejti, az, hogy a KSZ szervezi­­eleiben tagságában, sőt szerveiben sem viszonyulnak egyformán, egysége­sen a nacionalista jelenségekhez. Ez­zel a jelenséggel kapcsolatban a meg­si­kavás már kezdett behatolni a Kom­munista Szövetségbe, sőt támogatókra is­ lelt ott. Mit jelent az, ha ma egyes kommunisták is azt vallják ■íugy veszélybe került a saját nemze­tük, hogy nemzetük nem alkothat al- I­lamot, hogy a nemzetiségeket ismét nemzeti kisebbséggé kell tenni, hogy megkérdőjelezik alkotmányos berende­zésünket és a föderációt, a köztársa­ságok és tartományok egyenjogúságát a szocialista Jugoszláviában, ha­nem a nacionalizmus szitását. — A JKSZ-nek a nacionalizmus elle­ni forradalmi harca arra kötelez ben­nünket, hogy határozottan harcoljunk minden nacionalizmus ellen, függet­lenül tartalmától és kifejeződési for­májától. Nagyobb fegyelmiét kell szentelnünk a kleronacionalista jelenségeknek A nacionaliista kirohanások elleni harc során nagyobb figyelmet kell szen­telnünk a kleronacionalista jelenségei­nek. A vallási tudat, hagyomány álar­ca mögött és a nemzeti élet folyto­nosságának téves értelmezésével meg­próbálják bedobni a társadalmi moz­­gásokba és az eszmei forrongásokba a­­ nacionalista tényezőt. Kötelességünk hangsúlyozni, hogy ebben az esetben sincs szó a különféle egyházak papsá­ga összességének tevékenykedéséről, hanem arról, hogy egyének vagy csoportok tudatosan ténykednek na­cionalista pozíciókról, aminek sajnos nem állja útját az egyházi hierar­chia, s így úgy is értelmezhető mint az adott egyházi szervezet hivatalos álláspontja és politikája. Természete­sen az egyik egyházi struktúrában ta­pasztalható nacionalista föllépés ugyan­ilyen vagy még erősebb reagálást vált ki a másikban, s így egymásba fo­nódva tovább serkentik a nacionalis­ta magatartást, ami a mi környeze­tünkben problémákat okoz a nemze­tek közötti viszonyokban. A szocialista és önigazgatású Jugo­szláviával szemben kimondottan ellen­séges magatartást tanúsít, a karló­cai teológiai iskola tanári karának egy része, akik dicsőítik a ravnago­­rai csetnik mozgalom ideológiáját és vezetőjét, ami elkerülhetetlenül kihat az iskola növendékeinek tudatára és politikai magatartására is. Mindezért nem kívánjuk a szerb pravoszláv egy­házat vagy egész papságát vádolni, de az említett intézményben tapasztalha­­ó ilyen és hasonló jelenségeket való­ban csak úgy foghatjuk föl, mint az egyházi intézménnyel való visszaélést — mondta Kopilovic. Hogy a sötétség vészjós kísértetett mennyire kívánja a többi egyházi kö­zösség is nevelési példának állítani, bizonyítják a római-katolikus egyház egyes szerémségi képviselőinek azon követelése is, hogy ismét tartsanak úgynevezett vallási manifesztációkat, és hogy újítsák föld a Sremska Mit­­ovica-i Kálváriát, noha ismeretes, hogy éppen Mitrovicán végeztek ször­nyű gaztetteket a szerb nemzet és szerémség egyéb nemzetei és nemze­tségei fölött. Az ilyen követelés nem­csak a szocialista Jugoszlávia és egy­sége elleni támadás, hanem végered­ményben arcátlan humanistaellenes tett, az elesett áldozatok iránti kegye­­let tagadása és próbálkozás arra, hogy utólag legalizáljuk az egyház gaztet­­teit, amit a hagyományos vallási szertartás (átkeresztelés) leple alatt végzett, nyilvánvalóan a nemzetek és nemze­tségek egységének megbontására irá­nyuló törekvésekről van szó. Hát nem bizonyítják az ilyen próbálkozásokat .A „szervezett katolikus ifjúság” leg­újabb példái is, amikor élesen el akar­ják választani egymástól a magyar és a horvát fiatalokat? Nem véletlen jelenségekről van szó. Nyilvánvaló a tendencia, hogy átvegyék az úgynevezett, „történelmi jogot" és a politikai monopóliumot sa­ját nemzetük fölött, hogy kizárólag annak érdekeit képviseljék — amit a magyar és a horvát papság összetű­zése is példáz — a római­ katolikus egyházon belül, Bácskában és Bánát­ban. A gyakorlatban már megmutat­kozott, milyen káros az ilyen politika a testvériségre és az egységre, s tel­jesen fölmérhető közösségünk jövőjére irányuló veszélye is, ha folytatódik ez a gyakorlat. Hangsúlyozni kell, hogy egyetlen egyházi hierarchia sem han­goztatja az ilyen politikát saját elvi állásfoglalásaként, de mégis figyelem­be kell venni, hogy egyikük sem von­hatja ki magát a felelősség alól, ami­ért elnézi az ilyen veszélyes és káros jelenségeket saját soraiban. — Komolyan el kell gondolkodnunk afölött­ is, hogy ma újra felütik fe­jünket a csetnik, az usztasa, és egyéb fasiszta elemek, hogy tapasztalhatók a „megbocsátás”, az úgynevezett „nemzeti kibékülés” követelései, ami káros nyomokat hagy Vajdaságban is. Kötelességünk, hogy nyilvánosan rá­mutassunk ezekre a káros jelenségek­re, és hogy fölhívást intézzünk tarto­mányunk minden polgárához, hogy le­gyenek éberek a testvériség és egy­ség, a hazánk nemzetei és nemzeti­ségei egyenjogúságának és együvé tar­tozásának érvényesítése ellen irányu­ló mindennemű nacionalista és klero­nacionalista támadással szemben is. A nemzeti és szociális fölszabadítá­sért, a gazdasági és szociális fejlődé­sért, a szabadságért, a demokráciáért és az egyenjogúságért folytatott harc történelmi tapasztalatai nyomán ha­zánk dolgozói és polgárai meggyőződ­tek arról, hogy csakis közös erőfeszí­téssel, alkotó hozzáállással biztosíthat­ják és fejleszthetik saját nemzeti elő­rehaladásukat — mondta vitaindítója végén Stipan Kopilovic. Külön szerep hárul a tájékoztatási eszközökre Stipan Kopilovic a tartományi pártbizottság tegnapi ülésének részvevői

Next