Magyar Szó, 1985. október (42. évfolyam, 270-284. szám)

1985-10-01 / 270. szám

KÜLPOLITIKA A KÍNAI HADSEREG ÁTSZERVEZÉSE Új parancsnokok Fiatalabb és képzettebb tisztek — „Sikeresen és aránylag simán" Jang Te-csi, a kínai hadsereg vezérkari főnöke bejelentette, hogy véget ért a káderállomány fel­cserélése a magas rangú parancs­nokságban és a katonai körzetek átszervezése. Az átfogó munkát — amint mondta — sikeresen és aránylag simán sikerült elvégezni. Hozzátette még: „A tudat szintje a hadseregben stabil.” Amint azt a Renmin Ribao cí­mű pártlap tegnapi számában írta Jang Te-csi kifejtette, a magas rangú parancsnokságok nyugállo­mányba vonult tisztjeinek nagy­száma megmutatta, hogy mennyire öntudatos és milyen felelősséget érez a párt és a hadsereg kiépíté­se iránt. Támogatták a helyükbe került új katonatiszteket. A kí­nai hadsereg vezérkari főnöke megállapította, hogy éppen ez a mozzanat játszott nagy szerepet és ennek eredményeként lehetett si­keresen végrehajtani a vezető ká­derállomány cseréjét a hadsereg­ben. A magas rangú kínai katonai vezető a hadsereg átszervezéséről és a mintegy egymillió katona le­szereléséről szervezett háromna­pos tanácskozáson szólalt fel. Eze­ket a teendőket egyébként Teng Hsziao-pinggel az élén egy köz­ponti katonai bizottság készítette elő. Tegnap kerültek róla nyilvá­nosságra részletek, amelyek arról szólnak, hogyan született meg a határozat, hogy ennyi katonát le­szereljenek, egész alakulatokat oszlassanak fel (főként olyan ala­kulatokról van szó, amelyek har­ci cselekmények végzésére nem al­kalmasak), nagy egységeket kap­csolnak egybe és végezetül új katonai körzeteket alakítsanak ki. A vezérkari főnök, aki egy­szersmind a Kínai KP KB Poli­tikai Bizottságának a tagja, a ta­nácskozáson elmondta, hogy a ká­derek többsége támogatta e gyö­keres változásokat, és a határoza­tok végrehajtásában a hadsereg­ben „egység alakult ki”. A kínai hadsereg legtöbb egysé­gének és a parancsnokságoknak az élére jóval fiatalabb és képzeltebb tisztek kerültek. Ezt még azelőtt elvégezték, hogy szeptember má­sodik felében a párt legmagasabb rangú szerveiben és testületeiben­­ is generációváltozásra került sor.­­ Úgyszólván nyomban azután, hogy elmúlt — ahogyan sokan ne­vezték — a tíz szeptemberi neve­zetes nap, háromnapos katonai tanácskozást tartottak és elemez­ték a hadseregben eszközölt ká­derváltozások első szakaszát. Hátramaradt még egész szerve­zési egységek feloszlatása és a demobilizálás végrehajtása. A ve­zérkari főnök úgy vélte, hogy az átszervezés síkján már igen sokat tettek, de az elkövetkezendő idő­szakban előttük álló feladatok igen nehezek, ennélfogva az erőfeszíté­sek megkettőzésére, tudatos mun­kára van szükség. A tanácskozás célja az volt, hogy az átszervezés ne torpanjon meg. Azonkívül az új katonai ve­zetőknek határozott támogatást akartak nyújtani, s hogy az ideo­lógiai és elméleti kiépítésben he­lyet kapjon a szolidaritás és az egység szelleme, mindaz, ami a szeptemberi pártnapokon elhang­zott. A párt a vezető tényező, a párt foglalja el a legfőbb parancsnok­ai pozíciót — ez egyértelműen kiviláglik a kínai hadsereg ká­derállományában végrehajtott va­­lamennyi változásból. A Kínai KP KB Politikai Bizottságában a hadseregnek most néhány hellyel kevesebb jut, tudniillik a párt­nak az az álláspontja, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet inkább arra utal, hogy megnyugvás, mint­sem világháború következik. A párt vezetősége már korábban, a hadsereg vezetősége pedig az utóbbi napokban hangsúlyozta nyomatékkal, hogy noha a ve­szély nem múlt el, „valószínűleg még sokáig” nem fenyeget újabb világháború. (Tanjug) Vlajković üdvözlő távirata Kiprianunak Radovan Vlajković, a JSZBZK El­nökségének elnöke Ciprus nemzeti ün­nepe alkalmából az államelnökség ne­­vében szívélyes üdvözletét és jókíván- t­ságait intézte Szpirosz Kiprianuthoz Ciprus köztársasági elnökéhez. Az el­­ nem kötelezett ország baráti népének­­ további előrehaladást kívánt. (Tanjug) * MAGYAR SZÓ Rövid szélcsend után tegnap is­mét fellángolt az iraki-iráni há­ború a szárazföldön és a levegőben is. A bagdadi televízió tegnap reg­gel két alkalommal is megszakí­totta műsorát és továbbította a déli frontszakaszon történt össze­csapásokról és a Kharg sziget el­leni légitámadásról készült felvé­teleket. Bagdadban hivatalosan közölték, az iraki csapatok tegnap reggel 6.25 órakor visszaverték egy iráni brigád támadását a két ország északi határának térségében. Az iráni csapatokra állítólag megsem­misítő csapást mértek annak a csatának a során, amelyre Kurdisz­­tán tartományban, a török határ közelében került sor. Az elmúlt hónapokban ez a vidék már több alkalommal színhelye volt az ira­ki-iráni összecsapásoknak, a hadban álló felek azonban minden alkalommal csak a másik fél vesz­teségeiről adtak hírt. Irak azt állítja, hogy valamennyi támadást visszavertek a szóban forgó tér­ségben, független források eddig még nem közöltek adatokat a csatározásokról. Valamelyest később a délelőtt folyamán Bagdadban ismét kato­nai közleményt adtak ki közölve, hogy vadászbombázók az elmúlt egy hét leforgása alatt tegnap reggel hetedszer támadták az Irán­hoz tartozó Kharg szigeti olajter­minálokat. Iraki katonai szóvivők közlése szerint reggel 8 órakor indították a légitámadást és vala­mennyi repülőgép sértetlenül visz­­szatért bázisába. Fél kilenc előtt öt perccel szór­ták le bombaterhüket és nagy pon­tossággal találtak el egy nagy úszó célpontot az iráni partok kö­zelében. Az iraki katonai szóhasz­nálatban a nagy úszó célpont tar­tályhajót jelent. Az iraki katonai és politikai ve­zetésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy az iráni olajexport szempont­jából létfontosságú Khargot és az­­ iráni nyersolajat szállító tartályha­­jókat támadva fokozza a nyomást Iránra, és megakadályozza, hogy olajexportjából jövedelemre te­gyen szert. (Tanjug)­ ­ KÉTÓRÁS ÜTKÖZET Visszaverték egy iráni brigád támadását Az iraki harci gépek ismét lőtték Kharg szigetét ÚJ-KALEDÓNIAI KÉRDÉS . A VÁLASZTÁSOK SEMMIT SEM OLDANAK MEG AZ ÚJ-KALEDÓNIA, A NIK­­KLU SZíUisza fölött gomolygó sűrű felhőket aligha fogják el­oszlatni a helyi választások, amelyeket első lépésként szán­tak a sziget korlátozott függet­lenségének kikiáltása felé. Az elmúlt egy év alatt több mint húsz ember vesztette életét az őslakos melanézek és a francia telepesek közötti össze­csapásokban. Ez utóbbiak ve­zető pozíciót biztosítottak ma­guknak a hozzávetőleg 145 000 új-kaledóniaival szemben. A lakosság 43 százalékát al­kotó őslakosok független orszá­got (helyi nyelven Kanakyt) kö­vetelnek maguknak, a 37 száza­lékot alkotó telepesek pedig szeretnék, ha tovább tartana a 132 éves francia uralom. „Az anyaország” Új-Kaledóniától csaknem 20 000 kilométernyire fekszik. Mitterrand köztársasági elnök szocialista kormányzata úgy tervezi, hogy a népszavazás eredményétől függően 1907 vé­gén megadja a függetlenséget a szigetnek, de továbbra is úgy­nevezett társult viszonyban ma­rad Franciaországgal. Ebben az esetben Párizs tartaná ellenőrzé­se alatt a sziget védelmét, az igazságszolgáltatást, a belbizton­ság és a külpolitika is az ő ke­zében lenne. Ez érthető, hiszen a világ nikkeltartalékainak egy­­harmada, azaz a világ nikkel­termelésének 9 százaléka ott valósul meg. A Kanakok Szocialista Nem­zeti Felszabadítási Frontja (FLNKS) — az őslakosok olyan pártokat egyesítő politikai tömö­rülése, amelyek nem minden kérdésben vélekednek azonosan — úgy véli, hogy ez a megol­dás csak látszólag hozna f üg­yetlenséget az országnak, ezért érdemi szabadságot követelnek maguknak, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. NEMZETI TUDATUK ÉBRE­DÉSÉT az serkentette elsősor­ban, hogy a közelmúltban szá­mos melanéziai terület vált füg­getlenné, például Vanuaatu (1980-ig brit—francia kondomí­­nium volt Új-Herbidák néven), Pápua Új-Guinea, valamint a Fidzsi-szigetek. A kanakok el­sősorban azért neheztelnek, mert a francia bányatársaságok a nik­kelből befolyó eszközöket el­küldik máshová, illetve csaknem kizárólag a fővárosban, Noumeá­­ban ruházzák be, ahol fehérek élnek. Ez maradéktalanul beleillik a Franciaország tengerentúli me­gyéiben és területein megfi­gyelhető képbe: 1983 elején a munkanélküliség sokkal na­gyobb volt, mint az anyaország­ban, az orvosi ellátás rosszabb, a mérleghiány pedig 1302-ben megközelítette az 1,8 milliárd dollárt. A melanéziai lakosság köve­telését erélyesen támogatják a Csendes-óceán szóban forgó tér­ségének újonnan felszabadult országai, amelyek egyben köve­telik, a francia kormány fogad­ja el ezt az elképzelést, hogy ezek a területek önálló orszá­gokká váljanak. Az el nem kö­telezett országok közelmúltban Luandában megtartott miniszte­ri értekezlete támogatta ezt az elképzelést és úgy foglalt ál­lást, hogy Új-Kaledóniának jo­ga van az önrendelkezésre, a függetlenségre, mégpedig össz­hangban az ott élő őslakosság jogaival és törekvéseivel. A Csendes-óceán déli térségé­nek országait támogatja az ausztrál laburista kormány­, az új-zélandi kabinet és az egyik legbefolyásosabb szomszéd, In­donézia is. Ezek úgy véli, ha nem tartanák tiszteletben az őslakosság jogos törekvéseit és igényét, akkor a függetlenségi mozgalmak könnyűszerrel az egyik vagy a másik nagyhata­lom érdekszférájába kerülhet­nek. A telepesek azonban ellenez­nek mindennemű függetlenséget. Számuk a 60-as, különösen azonban a 70-es években, ami­kor a nikkel mind keresettebb cikk lett a világpiacon , egy­re inkább növekedett. Csaknem kivétel nélkül annak a konzer­vatív és jobboldali mozgalom­nak az álláspontjait támogat­ják, amely Tömörülés Kaledó­­niáért a Köztársaságon Belül névvel illeti magát. Attól tarta­nak, hogy „totalitárius és rasz­­szista irányzatú” kormányzat kerülhet hatalomra és veszély­be sodorhatja Franciaország nemzeti érdekeit. EZEK AZ ÁLLÁSPONTOK rendkívül hasonlítanak a hatva­nas évek algériai eseményeivel kapcsolatban elfoglalt francia álláspontokra. B. KORKODELOVIJ! GENGSZTERTÁMADÁSOK BRÜSSZELBEN Vérengzés az önkiszolgálókban Nyolc vásárló és járókelő életét vesztette . Minden idők legvéresebb bel­giumi rablásáról van szó — je­len­tette ki a brüsszeli rendőrség szóvivője annak kapcsán, hogy egy gengszter banda megrohamozott két önkiszolgálót, és nyolc vásárlót, illetve járókelőt agyonlőtt. A túszt hidegvérűen kivégezték Karneváli jelmezbe öltözőn négy gengszter mindenre rálőve, ami mozgott, mintegy 800 000 belga frank (16 000 dollár) zsákmányt­­ szerzett Brüsszel Overijse és Brai­­­ne L’Alleud nevű külterületein, a közismert Delhaize áruházláncolat két önkiszolgálójában. A támadások pénteken este tör­­­téntek, mintegy húszperces időkö­zönként, röviddel zárás előtt. Az álarcos banditák 9 milliméteres revolverből, és 12 milliméteres is­métlőfegyverből lelőttek három vásárlót, majd az igazgatót arra kényszerítették, hogy nyissa ki a pénztárt, és adja át a napi bevé­telt. Ezek után kereket oldottak. Egy vásárlót túszként magukkal hurcoltak és menekülőben lövés­sorozattal kegyetlenül agyonlőttek egy a parkolóhelyen játszadozó 14 éves gyermeket... Ezek után hi­dast érven végeztek túszukkal, be­ültek lopott Golf típusú jármű­vükbe, amelynek kormányköreké­nt­ cinkosuk már várt hajuk. Golyók fütyültek minden irányban Mindössze negyed órával később ugyanezek a személyek — közölte a rendőrség — behatoltak egy má­sik önkiszolgálóba és ismét elsza­badult a pokol... Őrülten lövöldöz­ve közelítették meg az áruházat és alig hangzott el parancsuk a meg­rettent vásárlóknak, hogy feküd­jenek a földre — három ember is­mét halott volt. I — Golyók fütyültek minden irányban, vérző emberek csuklot­­tak össze súlyosan sebesülve, mi­közben a hosszú fekete bőrzeket viselő gengszterek kiürítették a pénztárat és­­ széfeket, majd né­hány perc után rohanva távoztak, — mesélte később egy szemtanú.­­ A két önkiszolgálóban néhány súlyosan sebesült ember maradt. A rendőrség azonnal riadót fújt, és még a hétvége idején szerte­ágazó nyomozást és hajszát indí­­tott a még mindig ismeretlen tet­tesek után. A sajtó, a rádió és a televízió emlékeztette olvasóit, halgatóit, il­letve nézőit,­ hogy e két fegyveres rablás nagyon hasonlít a két év­vel ezelőtt elkövetett gengsztertá­madásokhoz. A Delhaize áruházláncolat igaz­gatója bejelentette, hogy a két évvel ezelőtt kitűzött 10 millió (belga) frankos (mintegy 200 000 dollár) vérdíj továbbra is érvé­nyes. Ugyanennyi pénzt kap az — tette hozzá —, aki bármilyen információval szolgál hozzájárulva e kegyetlen gyilkosok és banditák kézre kerítéséhez. Drágán BLAGOJEVIC 1985. október 1., kedd SVÉDORSZÁG A VÁLASZTÁSOK UTÁN Palme a kommunisták és a liberálisok között Milyen lesz az új kormány? Vajon Pataiénak sikerül-e meg­őriznie a jóléti társadalmat a Svéd Baloldali SV rt . Kommunisták segítségével, adónöveléssel, vagy nem váltja be választási ígéreteit, ez lesz az ára a polg­ár ellenzék­kel való megegyezésnek. Ha nem is ilyen leegyszerűsített formában, a svédek egyre gyak­rabban vetik fel a kérdést az új parlament tevékenységének kez­dete és a kormánynyilatkozatok közzététele előtt. Palme kormány­fő ma ismerteti elképzeléseit a képviselőknek. A választások utáni időszakban elvétve fordult elő, hogy ilyen érdeklődés előzi meg a kormány összetételét és programját. A szavazatok nem várt megosz­lása és a két tömbön belüli más­milyen erőviszony miatt új poli­tikai helyzet alakult ki, s Palme Szociáldemokrata Pártjának ma­nőverezési tere leszűkült. A kormánynak kevesebb képvi­selői hely jutott a parlamentben, mint a polgári tömbnek, s hogy határozatait érvényesíthesse, a ka­binetnek számítania kell valame­lyik politikai csoportosulás tevé­keny támogatására. Vajon „termé­szetes szövetségese”, a Svéd Balol­dali Párt a Kommunista felé for­dul-e, s ezzel együttvéve a parla­mentben több hellyel rendelkezik majd, mint a polgári pártok. Nem zárható ki, hogy Palme a liberáli­sokkal együttműködik, mert e párt halottaiból támadt fel e válasz­tásokon, s a szociáldemokraták ve­­télytársává vált. A liberálisok megkettőzték kép­viselőik számát, s fiatal vezetőjük a választási siker után nyíltan kijelentette, hogy nem bízik Pár­mában, főleg adópolitikája miatt, s nem hajlandó együttműködni vele. A kommunisták vezetője úgy ítélte meg, hogy fel kell tár­ni az együttműködés formáját. A szociáldemokraták soraiban azt hangsúlyozzák, hogy az együttmű­ködés a napi tervben szereplő kér­déstől függ majd. Az új válasz­tások nem jöhetnek számításba, mert a legutóbbi bizonyította, hogy a kormányzáshoz szükséges szavazatok megszerzése egyálta­lán nem biztos. Palme miniszterelnök és kormá­nyának új megbízatása jóval ne­hezebb, mint a legutóbbi válasz­tások után, amikor az volt a leg­fontosabb feladata, hogy a polgá­ri pártok hatéves kormányzása után kivezesse az országot a gaz­dasági válságból. A svéd gazdaság versenyképessége csökkent, a leg­újabb külkereskedelmi adatok megerősítik, hogy az ország töb­bet vásárol külföldön, mint amennyit elad. Nő a külkereske­delmi hiány, a költségvetési de­ficit sem kicsi, mert sikerült visz­­szaszorítani az inflációt sem. Mit tesz ebben az esetben a kormány, mivel számos kérdésről eltérő a nézete annak a két pártnak, amelynek támogatására szüksége van? A választások bizonyították, hogy a svédek szerint Palme sza­vatolja a jóléti társadalmat, há­roméves kormányzása azonban ar­ról tanúskodik, hogy az út eléggé rögös. (Tanjug)

Next