Magyar Szó, 1985. október (42. évfolyam, 270-284. szám)
1985-10-01 / 270. szám
KÜLPOLITIKA A KÍNAI HADSEREG ÁTSZERVEZÉSE Új parancsnokok Fiatalabb és képzettebb tisztek — „Sikeresen és aránylag simán" Jang Te-csi, a kínai hadsereg vezérkari főnöke bejelentette, hogy véget ért a káderállomány felcserélése a magas rangú parancsnokságban és a katonai körzetek átszervezése. Az átfogó munkát — amint mondta — sikeresen és aránylag simán sikerült elvégezni. Hozzátette még: „A tudat szintje a hadseregben stabil.” Amint azt a Renmin Ribao című pártlap tegnapi számában írta Jang Te-csi kifejtette, a magas rangú parancsnokságok nyugállományba vonult tisztjeinek nagyszáma megmutatta, hogy mennyire öntudatos és milyen felelősséget érez a párt és a hadsereg kiépítése iránt. Támogatták a helyükbe került új katonatiszteket. A kínai hadsereg vezérkari főnöke megállapította, hogy éppen ez a mozzanat játszott nagy szerepet és ennek eredményeként lehetett sikeresen végrehajtani a vezető káderállomány cseréjét a hadseregben. A magas rangú kínai katonai vezető a hadsereg átszervezéséről és a mintegy egymillió katona leszereléséről szervezett háromnapos tanácskozáson szólalt fel. Ezeket a teendőket egyébként Teng Hsziao-pinggel az élén egy központi katonai bizottság készítette elő. Tegnap kerültek róla nyilvánosságra részletek, amelyek arról szólnak, hogyan született meg a határozat, hogy ennyi katonát leszereljenek, egész alakulatokat oszlassanak fel (főként olyan alakulatokról van szó, amelyek harci cselekmények végzésére nem alkalmasak), nagy egységeket kapcsolnak egybe és végezetül új katonai körzeteket alakítsanak ki. A vezérkari főnök, aki egyszersmind a Kínai KP KB Politikai Bizottságának a tagja, a tanácskozáson elmondta, hogy a káderek többsége támogatta e gyökeres változásokat, és a határozatok végrehajtásában a hadseregben „egység alakult ki”. A kínai hadsereg legtöbb egységének és a parancsnokságoknak az élére jóval fiatalabb és képzeltebb tisztek kerültek. Ezt még azelőtt elvégezték, hogy szeptember második felében a párt legmagasabb rangú szerveiben és testületeiben is generációváltozásra került sor. Úgyszólván nyomban azután, hogy elmúlt — ahogyan sokan nevezték — a tíz szeptemberi nevezetes nap, háromnapos katonai tanácskozást tartottak és elemezték a hadseregben eszközölt káderváltozások első szakaszát. Hátramaradt még egész szervezési egységek feloszlatása és a demobilizálás végrehajtása. A vezérkari főnök úgy vélte, hogy az átszervezés síkján már igen sokat tettek, de az elkövetkezendő időszakban előttük álló feladatok igen nehezek, ennélfogva az erőfeszítések megkettőzésére, tudatos munkára van szükség. A tanácskozás célja az volt, hogy az átszervezés ne torpanjon meg. Azonkívül az új katonai vezetőknek határozott támogatást akartak nyújtani, s hogy az ideológiai és elméleti kiépítésben helyet kapjon a szolidaritás és az egység szelleme, mindaz, ami a szeptemberi pártnapokon elhangzott. A párt a vezető tényező, a párt foglalja el a legfőbb parancsnokai pozíciót — ez egyértelműen kiviláglik a kínai hadsereg káderállományában végrehajtott valamennyi változásból. A Kínai KP KB Politikai Bizottságában a hadseregnek most néhány hellyel kevesebb jut, tudniillik a pártnak az az álláspontja, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet inkább arra utal, hogy megnyugvás, mintsem világháború következik. A párt vezetősége már korábban, a hadsereg vezetősége pedig az utóbbi napokban hangsúlyozta nyomatékkal, hogy noha a veszély nem múlt el, „valószínűleg még sokáig” nem fenyeget újabb világháború. (Tanjug) Vlajković üdvözlő távirata Kiprianunak Radovan Vlajković, a JSZBZK Elnökségének elnöke Ciprus nemzeti ünnepe alkalmából az államelnökség nevében szívélyes üdvözletét és jókíván- tságait intézte Szpirosz Kiprianuthoz Ciprus köztársasági elnökéhez. Az el nem kötelezett ország baráti népének további előrehaladást kívánt. (Tanjug) * MAGYAR SZÓ Rövid szélcsend után tegnap ismét fellángolt az iraki-iráni háború a szárazföldön és a levegőben is. A bagdadi televízió tegnap reggel két alkalommal is megszakította műsorát és továbbította a déli frontszakaszon történt összecsapásokról és a Kharg sziget elleni légitámadásról készült felvételeket. Bagdadban hivatalosan közölték, az iraki csapatok tegnap reggel 6.25 órakor visszaverték egy iráni brigád támadását a két ország északi határának térségében. Az iráni csapatokra állítólag megsemmisítő csapást mértek annak a csatának a során, amelyre Kurdisztán tartományban, a török határ közelében került sor. Az elmúlt hónapokban ez a vidék már több alkalommal színhelye volt az iraki-iráni összecsapásoknak, a hadban álló felek azonban minden alkalommal csak a másik fél veszteségeiről adtak hírt. Irak azt állítja, hogy valamennyi támadást visszavertek a szóban forgó térségben, független források eddig még nem közöltek adatokat a csatározásokról. Valamelyest később a délelőtt folyamán Bagdadban ismét katonai közleményt adtak ki közölve, hogy vadászbombázók az elmúlt egy hét leforgása alatt tegnap reggel hetedszer támadták az Iránhoz tartozó Kharg szigeti olajterminálokat. Iraki katonai szóvivők közlése szerint reggel 8 órakor indították a légitámadást és valamennyi repülőgép sértetlenül viszszatért bázisába. Fél kilenc előtt öt perccel szórták le bombaterhüket és nagy pontossággal találtak el egy nagy úszó célpontot az iráni partok közelében. Az iraki katonai szóhasználatban a nagy úszó célpont tartályhajót jelent. Az iraki katonai és politikai vezetésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy az iráni olajexport szempontjából létfontosságú Khargot és az iráni nyersolajat szállító tartályhajókat támadva fokozza a nyomást Iránra, és megakadályozza, hogy olajexportjából jövedelemre tegyen szert. (Tanjug) KÉTÓRÁS ÜTKÖZET Visszaverték egy iráni brigád támadását Az iraki harci gépek ismét lőtték Kharg szigetét ÚJ-KALEDÓNIAI KÉRDÉS . A VÁLASZTÁSOK SEMMIT SEM OLDANAK MEG AZ ÚJ-KALEDÓNIA, A NIKKLU SZíUisza fölött gomolygó sűrű felhőket aligha fogják eloszlatni a helyi választások, amelyeket első lépésként szántak a sziget korlátozott függetlenségének kikiáltása felé. Az elmúlt egy év alatt több mint húsz ember vesztette életét az őslakos melanézek és a francia telepesek közötti összecsapásokban. Ez utóbbiak vezető pozíciót biztosítottak maguknak a hozzávetőleg 145 000 új-kaledóniaival szemben. A lakosság 43 százalékát alkotó őslakosok független országot (helyi nyelven Kanakyt) követelnek maguknak, a 37 százalékot alkotó telepesek pedig szeretnék, ha tovább tartana a 132 éves francia uralom. „Az anyaország” Új-Kaledóniától csaknem 20 000 kilométernyire fekszik. Mitterrand köztársasági elnök szocialista kormányzata úgy tervezi, hogy a népszavazás eredményétől függően 1907 végén megadja a függetlenséget a szigetnek, de továbbra is úgynevezett társult viszonyban marad Franciaországgal. Ebben az esetben Párizs tartaná ellenőrzése alatt a sziget védelmét, az igazságszolgáltatást, a belbiztonság és a külpolitika is az ő kezében lenne. Ez érthető, hiszen a világ nikkeltartalékainak egyharmada, azaz a világ nikkeltermelésének 9 százaléka ott valósul meg. A Kanakok Szocialista Nemzeti Felszabadítási Frontja (FLNKS) — az őslakosok olyan pártokat egyesítő politikai tömörülése, amelyek nem minden kérdésben vélekednek azonosan — úgy véli, hogy ez a megoldás csak látszólag hozna f ügyetlenséget az országnak, ezért érdemi szabadságot követelnek maguknak, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. NEMZETI TUDATUK ÉBREDÉSÉT az serkentette elsősorban, hogy a közelmúltban számos melanéziai terület vált függetlenné, például Vanuaatu (1980-ig brit—francia kondomínium volt Új-Herbidák néven), Pápua Új-Guinea, valamint a Fidzsi-szigetek. A kanakok elsősorban azért neheztelnek, mert a francia bányatársaságok a nikkelből befolyó eszközöket elküldik máshová, illetve csaknem kizárólag a fővárosban, Noumeában ruházzák be, ahol fehérek élnek. Ez maradéktalanul beleillik a Franciaország tengerentúli megyéiben és területein megfigyelhető képbe: 1983 elején a munkanélküliség sokkal nagyobb volt, mint az anyaországban, az orvosi ellátás rosszabb, a mérleghiány pedig 1302-ben megközelítette az 1,8 milliárd dollárt. A melanéziai lakosság követelését erélyesen támogatják a Csendes-óceán szóban forgó térségének újonnan felszabadult országai, amelyek egyben követelik, a francia kormány fogadja el ezt az elképzelést, hogy ezek a területek önálló országokká váljanak. Az el nem kötelezett országok közelmúltban Luandában megtartott miniszteri értekezlete támogatta ezt az elképzelést és úgy foglalt állást, hogy Új-Kaledóniának joga van az önrendelkezésre, a függetlenségre, mégpedig összhangban az ott élő őslakosság jogaival és törekvéseivel. A Csendes-óceán déli térségének országait támogatja az ausztrál laburista kormány, az új-zélandi kabinet és az egyik legbefolyásosabb szomszéd, Indonézia is. Ezek úgy véli, ha nem tartanák tiszteletben az őslakosság jogos törekvéseit és igényét, akkor a függetlenségi mozgalmak könnyűszerrel az egyik vagy a másik nagyhatalom érdekszférájába kerülhetnek. A telepesek azonban elleneznek mindennemű függetlenséget. Számuk a 60-as, különösen azonban a 70-es években, amikor a nikkel mind keresettebb cikk lett a világpiacon , egyre inkább növekedett. Csaknem kivétel nélkül annak a konzervatív és jobboldali mozgalomnak az álláspontjait támogatják, amely Tömörülés Kaledóniáért a Köztársaságon Belül névvel illeti magát. Attól tartanak, hogy „totalitárius és raszszista irányzatú” kormányzat kerülhet hatalomra és veszélybe sodorhatja Franciaország nemzeti érdekeit. EZEK AZ ÁLLÁSPONTOK rendkívül hasonlítanak a hatvanas évek algériai eseményeivel kapcsolatban elfoglalt francia álláspontokra. B. KORKODELOVIJ! GENGSZTERTÁMADÁSOK BRÜSSZELBEN Vérengzés az önkiszolgálókban Nyolc vásárló és járókelő életét vesztette . Minden idők legvéresebb belgiumi rablásáról van szó — jelentette ki a brüsszeli rendőrség szóvivője annak kapcsán, hogy egy gengszter banda megrohamozott két önkiszolgálót, és nyolc vásárlót, illetve járókelőt agyonlőtt. A túszt hidegvérűen kivégezték Karneváli jelmezbe öltözőn négy gengszter mindenre rálőve, ami mozgott, mintegy 800 000 belga frank (16 000 dollár) zsákmányt szerzett Brüsszel Overijse és Braine L’Alleud nevű külterületein, a közismert Delhaize áruházláncolat két önkiszolgálójában. A támadások pénteken este történtek, mintegy húszperces időközönként, röviddel zárás előtt. Az álarcos banditák 9 milliméteres revolverből, és 12 milliméteres ismétlőfegyverből lelőttek három vásárlót, majd az igazgatót arra kényszerítették, hogy nyissa ki a pénztárt, és adja át a napi bevételt. Ezek után kereket oldottak. Egy vásárlót túszként magukkal hurcoltak és menekülőben lövéssorozattal kegyetlenül agyonlőttek egy a parkolóhelyen játszadozó 14 éves gyermeket... Ezek után hidast érven végeztek túszukkal, beültek lopott Golf típusú járművükbe, amelynek kormányköreként cinkosuk már várt hajuk. Golyók fütyültek minden irányban Mindössze negyed órával később ugyanezek a személyek — közölte a rendőrség — behatoltak egy másik önkiszolgálóba és ismét elszabadult a pokol... Őrülten lövöldözve közelítették meg az áruházat és alig hangzott el parancsuk a megrettent vásárlóknak, hogy feküdjenek a földre — három ember ismét halott volt. I — Golyók fütyültek minden irányban, vérző emberek csuklottak össze súlyosan sebesülve, miközben a hosszú fekete bőrzeket viselő gengszterek kiürítették a pénztárat és széfeket, majd néhány perc után rohanva távoztak, — mesélte később egy szemtanú. A két önkiszolgálóban néhány súlyosan sebesült ember maradt. A rendőrség azonnal riadót fújt, és még a hétvége idején szerteágazó nyomozást és hajszát indított a még mindig ismeretlen tettesek után. A sajtó, a rádió és a televízió emlékeztette olvasóit, halgatóit, illetve nézőit, hogy e két fegyveres rablás nagyon hasonlít a két évvel ezelőtt elkövetett gengsztertámadásokhoz. A Delhaize áruházláncolat igazgatója bejelentette, hogy a két évvel ezelőtt kitűzött 10 millió (belga) frankos (mintegy 200 000 dollár) vérdíj továbbra is érvényes. Ugyanennyi pénzt kap az — tette hozzá —, aki bármilyen információval szolgál hozzájárulva e kegyetlen gyilkosok és banditák kézre kerítéséhez. Drágán BLAGOJEVIC 1985. október 1., kedd SVÉDORSZÁG A VÁLASZTÁSOK UTÁN Palme a kommunisták és a liberálisok között Milyen lesz az új kormány? Vajon Pataiénak sikerül-e megőriznie a jóléti társadalmat a Svéd Baloldali SV rt . Kommunisták segítségével, adónöveléssel, vagy nem váltja be választási ígéreteit, ez lesz az ára a polgár ellenzékkel való megegyezésnek. Ha nem is ilyen leegyszerűsített formában, a svédek egyre gyakrabban vetik fel a kérdést az új parlament tevékenységének kezdete és a kormánynyilatkozatok közzététele előtt. Palme kormányfő ma ismerteti elképzeléseit a képviselőknek. A választások utáni időszakban elvétve fordult elő, hogy ilyen érdeklődés előzi meg a kormány összetételét és programját. A szavazatok nem várt megoszlása és a két tömbön belüli másmilyen erőviszony miatt új politikai helyzet alakult ki, s Palme Szociáldemokrata Pártjának manőverezési tere leszűkült. A kormánynak kevesebb képviselői hely jutott a parlamentben, mint a polgári tömbnek, s hogy határozatait érvényesíthesse, a kabinetnek számítania kell valamelyik politikai csoportosulás tevékeny támogatására. Vajon „természetes szövetségese”, a Svéd Baloldali Párt a Kommunista felé fordul-e, s ezzel együttvéve a parlamentben több hellyel rendelkezik majd, mint a polgári pártok. Nem zárható ki, hogy Palme a liberálisokkal együttműködik, mert e párt halottaiból támadt fel e választásokon, s a szociáldemokraták vetélytársává vált. A liberálisok megkettőzték képviselőik számát, s fiatal vezetőjük a választási siker után nyíltan kijelentette, hogy nem bízik Pármában, főleg adópolitikája miatt, s nem hajlandó együttműködni vele. A kommunisták vezetője úgy ítélte meg, hogy fel kell tárni az együttműködés formáját. A szociáldemokraták soraiban azt hangsúlyozzák, hogy az együttműködés a napi tervben szereplő kérdéstől függ majd. Az új választások nem jöhetnek számításba, mert a legutóbbi bizonyította, hogy a kormányzáshoz szükséges szavazatok megszerzése egyáltalán nem biztos. Palme miniszterelnök és kormányának új megbízatása jóval nehezebb, mint a legutóbbi választások után, amikor az volt a legfontosabb feladata, hogy a polgári pártok hatéves kormányzása után kivezesse az országot a gazdasági válságból. A svéd gazdaság versenyképessége csökkent, a legújabb külkereskedelmi adatok megerősítik, hogy az ország többet vásárol külföldön, mint amennyit elad. Nő a külkereskedelmi hiány, a költségvetési deficit sem kicsi, mert sikerült viszszaszorítani az inflációt sem. Mit tesz ebben az esetben a kormány, mivel számos kérdésről eltérő a nézete annak a két pártnak, amelynek támogatására szüksége van? A választások bizonyították, hogy a svédek szerint Palme szavatolja a jóléti társadalmat, hároméves kormányzása azonban arról tanúskodik, hogy az út eléggé rögös. (Tanjug)