Magyar Szó, 1985. október (42. évfolyam, 285-300. szám)
1985-10-16 / 285. szám
1985. október 16., szerda Az Achille Lauro olasz luxushajó elleni terrortámadás következményei a Washington—Kairó—Róma háromszögben még mindig címoldalas cikkek tárgyát képezik. A hangnemében mérsékeltebb, de politikai vonatkozásaiban továbbra is rendkívül komoly vitában az USA változatlanul nyert neheztel Craxiékra, mert meghitt szövetségesek lévén futni hagyták Abul Abaszt, a Palesztinai Felszabadítási Front rangos funkcionáriusát, jóllehet a Fehér Ház odahaza szeretett volna vele négyszemközt véleményt cserélni, illetve erélyesen kérte kiadatását. Kairó sehogyan sem tud napirendre térni afölött, hogy Washington a terroristák elrablásával többszörösen lejáratta Egyiptomot és személyesen Mubarak elnököt is. Róma szuverén jogaira hivatkozva az USA leplezetlen nyomása miatt neheztel, arra utalva — joggal —, hogy senki sem hivatott olyféleképpen beavatkozni Olaszország belügyeibe, mint ahogy azt Washington (ezúttal is) megkísérelte. A Fehér Ház erre ismét azért lamentál, mert, amint ezt a példa is bizonyítja, ismét bebizonyosodott, hogy csak feltételesen számíthat szövetségeseinek támogatására, s ezt egy nagyhatalom sem hajlandó egyszerűen elkönyvelni. Az Achille Lauro incidens szerencsés kimenetele és a négy palesztin hajórabló elrablása feletti fesztelen örömbe tehát mindhárom érdekelt félnél hol kevesebb, hol több üröm is vegyült. S míg a washingtoni hatalomtartók végeredményben mégis elégedettek lehetnek, az olasz kormány pedig valószínűleg nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészeli az eset részleteivel kapcsolatos belpolitikai nézetletéréseket, Egyiptomnak minden oka megvan a legkomolyabb aggodalomra. " Igaz, hogy a kairói egyetemi hallgatók eleinte USA-ellenes, majd később mindinkább az egyiptomi kormány politikájával szembeni elégedetlenséget kinyilvánító tiltakozásának a rendőrség erélyes közbelépésével gátat vetett, de az eset világosan megmutatta, hogy Egyiptom közvéleménye koránt sincs úgy megelégedve az ország jelenlegi külpolitikájával, mint ahogy azt Mubarakék szeretnék. Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy a hivatalos Kairónak a Camp David-i politika fokozatos háttérbe szorítása ellenére mind a mai napig sem sikerült olyan (bensőségesebb) viszonyt teremtenie •az arab világgal, mint amilyet Szadat után Egyiptom közvéleménye elvárt, hanem azt is, hogy az arab országokban egyre hangosabb fundamentalisták propaganda-hadjáratának kétségkívül sokkal nagyobb az egyiptomi visszhangja (is), mint ahogy azt Washington szeretné. Nincs tehát kizárva, hogy a négy palesztin terrorista villámgyorsan végrehajtott és szokatlanul rövid idő alatt véget ért akciójának végül mégis sokkal mélyrehatóbb következményei lesznek a szűkebb, sőt tágabb értelemben vett közel-keleti térség politikai erőviszonyainak alakulására, mintsem azt a terroristák legmerészebb terveikben feltételezhették. ENGLER Lajos KOMMENTÁRUNK Váratlan bonyodalmak Egy jobb világért Az ENSZ ünnepi ülésszakán 60—80 állam-, illetve kormányfő vesz részt Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka a világszervezet fennállása négy évtizedének megünneplésével kapcsolatos, kéthetes zárószakaszba lépett. Az ünnepség október 24-én, a világszervezet napján éri el csúcspontját, akkor fogják 1986-ot nemzetközi békeévnek nyilvánítani. Az idei őszi ülésszakot az ENSZ egy jobb világért jelszóval tartják meg. A közgyűlés úgy döntött, hogy az évforduló előtti három napon 21 államfő szólaljon fel. Az ülésszak végén kiadják a beszédeket. Várható az is, hogy a közgyűlés egyhangúlag fogadja el a zárónyilatkozatot október 24-én. A dokumentum előkészítése csöppet sem könnyű munka, ezt bizonyítja, hogy az előkészítő bizottság még mindig dolgozik rajta. Várható, hogy 60—80 állam-, kb.*» kormányfő vesz részt a világszervezet 40. évfordulójának ünnepségein. A végső szám még nem ismeretes, mert egyesek az utolsó pillanatban dönthetnek a részvételről. A díszülésre olyan országokat is meghívtak, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek, mint például Vatikán, Svájc, Monaco, Észak- és Dél-Korea. Megfigyelőként egyes felszabadító mozgalmak is részt vehetnek, például a Palesztin Felszabadítási Szervezet és a SWAPO. Arafat mégsem lesz jelen India, Irak, Kuvait, Nigéria, Szenegál és Jemen, az el nem kötelezett országok csoportja lemondott a követelésről, hogy bocsássák szavazásra a határozatot, amely az ENSZ-főtitkártól követeli Jasszer Arafatnak, a PFSZ vezetőjének és Sam Nujomának, a SWAPO elnökének meghívását, hogy mondjanak beszédet az ENSZ ünnepségén. A közgyűlés ülésszaka elnöklőjének közleménye szerint ez a döntés a javaslattevőkkel és más érdekelt felekkel folytatott „széles körű konzultációk” után született meg. Noha a közleményt a tekintély megőrzéseként magyarázzák, sokan úgy vélik, hogy a világszervezet képviselői és a javaslattevők nyomásnak engedtek. A közgyűlés elnöklője közleményt adott ki, amely szerint „még mindig érvényben van a korábbi határozat, amely megfigyelői státust biztosít a PFSZ- nek és a SWAPO-nak”. Noha a közlemény a korábbi határozatok különféle magyarázatának ad helyet, egyelőre nagyon kicsi a lehetőség, hogy Arafat jelen lesz. Az amerikai küldöttséghez közel álló források még tovább mennek, s azt állítják, hogy ilyen lehetőség gyakorlatilag nem létezik. (Tanjug) Pokolgép robbant a Mercedesben Az NSZK-beli Schwäbisch- Gmündben tegnap pokolgép robbant a Mercedes-Benz parkolóhelyén. Jelentős anyagi kár keletkezett, de senki sem sérült meg. A pokolgépet egy tűzoltókészülékbe helyezték. Az első becslések szerint a parkoló gépkocsikon és a környező épületeken keletkezett kár százezer nyugatnémet márka. Az utóbbi időben ez volt a harmadik támadás a Mercedes lerakatai ellen az NSZK-ban. (AP) Robbanóanyag a bőrönd fenekén Kilenc kilogramm robbanóanyagot találtak tegnap a római Fiumicino repülőtéren két Bagdadból érkezett, utas bőröndjében. Nevüket nem közölték, csak azt, hogy marokkói útlevéllel rendelkeznek. A robbanóanyag a bőrönd dupla fenekében volt elrejtve. (AFP) MAGYAR SZÓ Bizonytalan a szovjet túszok sorsa A Szovjetunió bejrúti nagykövetségének képviselője hivatalosan cáfolta a korábbi hírt, hogy az elrabolt szovjet diplomaták közül az egyik hétfőn jelentkezett, s a nagykövetségnek tolmácsolta az emberrablók újabb követeléseit, közölték a bejrúti rádióállomások. A keresztény jobboldaliak és a szunniták rádióállomása sugározta a szovjet nagykövetség közleményét, hogy a híresztelés minden alapot nélkülöz, a nagykövetség vasárnap óta nem kontaktált semmilyen ismeretlen telefonálóval. A szovjet nagykövetség bezárására és a szovjet polgárok Libanonból való kivonására megszabott határidő tegnap lejárt, s a libanoni biztonsági szervek és a baloldali milíciák tagjai megszigorították a szovjet diplomáciai képviselet védelmét. (Tanjug) Jospin és Stambolic tárgyalásai Lionel Jospin, a Francia Szocialista Párt első titkára tegnap Ivan Stambolictyal, a JKSZ KB Elnökségének tagjával, a Szerb KSZ KB elnökével és Zivan Vasiljevictvel, a JDNSZSZ Országos Választmánya Elnökségének tagjával találkozott, akik részt vettek pártjának toulouse-i kongresszusán. Jospin a szívélyes és baráti hangú megbeszélésen kedvezően értékelte a Francia Szocialista Párt és a JKSZ, illetve a Szocialista Szövetség együttműködését. Megvitatták a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit is. Iván Stambolic és Zivan Vasilevic tegnap kétórás beszélgetést folytatott a Franciaországban dolgozó jugoszlávok képviselőivel. A pártkongresszusról és a választásokról, valamint az időszerű gazdasági és szociális problémákról volt szó. (Tanjug) Megkezdődött az SZKP KB plénuma Moszkvában tegnap megkezdődött a Szovjet KP Központi Bizottságainak plénuma, amelyen a párt új programját vitatják meg. Mihail Gorbacsov főtitkár mondott bevezetőt. Szó lesz továbbá a Szovjet KP statútumának módosításáról, a Szovjetunió új ötéves tervének projektumáról és a 2000-ig terjedő hosszú távú fejlesztési tervről is. (Tanjug) Választások Libériában Libériában tegnap parlamenti és elnökválasztásokat tartottak. Ez az első szavazás az 1980. évi államcsíny óta, amellyel Samuel Doe őrmester megdöntötte William Tolbert elnököt. Ez volt Afrika történetének egyik legvéresebb államcsínye. A libériai választók a Libériai Nemzeti Demokrata Párt (amelynek elnöke a ma már tábornok Samuel Doe) és három ellenzéki párt — a Libériai Egységpárt, az Akciópárt és az Egységpárt jelöltjei közül választhattak. Csak ez a három párt szerzett óriási nehézségek árán jogot a választásokon való részvételre. Valószínű, hogy Doe tábornok nyeri meg a választásokat, mert mindent megtettek, hogy csökkentsék az ellenzék hatáskörét. (Tanjug) Meghalt Bekir Celenk Ankara börtönkórházában szívszélhűdésben váratlanul elhunyt Bekir Celenk, egy ellentmondásos török személyiség, a kábítószer- és fegyvercsempészés egyik vezére. Két nap múlva kellett volna folytatni perét az ankarai hadbíróság előtt. A tárgyalás szeptember 15-én kezdődött, és az ügyész halálbüntetést követelt. Celenk egyébként több évig száműzetésben élt Bulgáriában, nemrégen adták ki a török hatóságoknak. Gyakran emlegették, hogy köze van AH Agcához, aki merényletet követett el II. János Pál pápa ellen, és ma életfogytiglani börtönbüntetését tölti Olaszországban. Azt állították, hogy Celenk pénzzel támogatta Agcát, sőt elősegítette török börtönből való szökését, ahol Abdi Ipekel neves török publicista és újságíró meggyilkolása miatt ült. (Tanjug) _____KÜLPOLITIKA KÖZÉP-AMERIKAI HELYZET A közép-amerikai helyzetet megterheli a Nicaragua és Ecuador közötti diplomáciai kapcsolat megszakítása, Ecuador kilépése a Contadora-csoportból, a térség országainak határain kialakult bizonytalanság és a béketárgyalások megszakítása. Mindez beárnyékolja a békeerőfeszítéseket, mert általánosan azt várták, hogy november 20-áig előkészítik a közép-amerikai békéről, biztonságról és együttműködésről szóló megállapodást. Ecuador és Nicaragua a kölcsönös vádaskodás után mondta fel a diplomáciai kapcsolatokat. E lépés nem lesz mentes a következményektől, ha szem előtt tartjuk, hogy Costa Rica már korábban hazarendelte nagykövetét Managuából, továbbá Nicaraguának Salvadorral és Hondurasszal való kapcsolatai mélypontra süllyedtek. Mindez bizonyítja a sandinisták elszigeteltségét. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy Managuát nem támogatják meghatározott, nagyon befolyásos konzervatív körök Venezuelában, Kolumbiában, Panamában, sőt Mexikóban sem. A helyzet tehát világos: a nicaraguai forradalom és kormány diszkreditálására törekszenek, összhangban az USA stratégiai tervével, hogy destabilizálja Közép-Amerikát és a béketárgyalásokat. Úgy tűnik, hogy a Közép-Amerika békéjéről szóló tárgyalásokat a térségben kialakult új helyzet miatt függesztették fel. Amerika szövetségesei — Costa Rica, Salvador és Honduras — időhúzásra törekszik, hogy zsákutcába juttassa a Contadora-csoportot. A megítélés szerint Salvador és Honduras miatt szünetelnek a tárgyalások, s ezzel összefüggésben olyan vélemény is elhangzott, hogy e két ország magatartása közvetlenül kapcsolatban áll amerikai tisztségviselők egy csoportjának ottani látogatásával és a washingtoni kormányzat nyomásával, hogy ne írják alá a békeszerződést. Összetűzések Salvadorban A salvadori szabadságharcosok legutóbbi, nagyon eredményes hadműveletükben harcképtelenné tettek 200 rezsimkatonát. Az értékelés szerint ez újabb bizonyítéka annak, hogy az ötéves polgárháború a legvéresebb szakaszába lépett, s még nem rajzolódott ki befejezése, még kevésbé a győztes. A rezsimhű csapatok támaszpontja elleni támadásban 200 katona vesztette életét, s az akció megerősíti a rezsimihadsereg alacsony harckészségét: a katonák és alacsonyabb rangú tisztek többé nem hajlandók életüket áldozni egy képtelen háborúban. Egy meg nem nevezett ezredes szavai szerint a katonák körében olyan hangulat alakult ki, hogy képtelenek győzni, ezért nap mint nap nagyobb az elégedetlenség és az ellenállás. A Latin-Amerika történelmében leghosszabb polgárháború adatai ezt megerősítik. Tavaly a szabadságharcosok havonta 440 katonát tettek ártalmatlanná, a szám az idén 472-re emelkedett. Az utóbbi időben a hadsereg alacsonyabb rangú tisztjei egyre erőteljesebben követelik a nemzeti párbeszéd felújítását. Ezt támogatják a három legfontosabb szakszervezet képviselői és a polgári szervezetek és csoportok veztői. Felszólították Duarte elnököt, hogy ismét tárgyaljon. Az egyház szerint anemzeti párbeszéd elkerülhetetlen. Duarte elnök elrabolt lányának élete továbbra is veszélyben van. A kormány ugyanis képtelen magyarázatot adni kilenc letartóztatott gerilla „eltűnésére”. Nevük annak a 34 személynek a listáján szerepel, akiknek szabadon bocsátását a gerillamozgalom követeli Duarte lányának szabadon bocsátása ellenében. Más jelentés szerint tegnap Chilében újabb tiltakozó megmozdulást szerveztek, s kinyilvánították szolidaritásukat a három letartóztatott munkásvezetővel. Az utóbbi hetekben és napokban számos tüntetést rendeztek Chilében, követelték Pinochet rezsimjének lemondását és a demokrácia helyreállítását. (Tanjug) Reagan követe a Fülöpszigeteken Ronald Reagan amerikai elnök Paul Layall nevadai republikánus szenátort a Fülöp-szigetekre küldte, állítólag azért, figyelmeztesse Ferdinand Marcos elnököt, hogy veszély fenyegeti a hatalmát. A Washington Post írása szerint Marcos elnöknek azt tanácsolják, hogy vesse be a hadsereget az úgynevezett Új Néphadsereg ellen, amely forradalmi változásokat követel az országban. A Fehér Ház közölte, hogy Paul Layalt, az elnök közeli munkatársa az elnök személyes kérésére utazott a Fülöp-szigetekre. (AFP) A hajórablók mégis heten voltak (Folytatás az 1. oldalról) hogy a kormánynak nem volt joga visszatartania. Washington ismételten méltatlankodásának adott hangot, ám a megfogalmazáshoz semmilyen új kifejezést nem fűzött, arra törekedve, hogy a két közeli szövetséges viszálya ne gátolja meg az eset tisztázására szóló tárgyalásokat. Spadolini távolmaradása kiélezte a viszonyt a koalícióban. Noha nem mondott le, s nem is vált ki a kormányból, éles hangú üzenete miatt nem lehet tudni, milyen lépést tesz. Az olasz sajtó Az arab világ meglepetéssel és elkeseredéssel fogadta egyrészt a brit kormány döntését, hogy nem tárgyal a palesztin-jordániai küldöttséggel, másrészt pedig az ENSZ lépését, hogy visszavonja a Jasszer Arafat palesztin vezetőhöz intézett meghívást. Izrael nem leplezi e határozatok miatti örömét. Az arab világban felhívták a figyelmet annak veszélyére, hogy a fejlemények miatt megtorpan a közel-keleti békefolyamat. Figyelmeztettek arra, hogy megkísérlik diszkreditálni a PFSZ-t, a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjét. Az izraeli nyilatkozatok alapján ítélve a legújabb események Tel Aviv kívánsága szerint alakulnak, ezzel kapcsolatban számos találgatásba bocsátkozott, s felvetette a kérdést, válságba kerül-e a kormány. Úgy tűnik, hogy Reagan kormányzata és Amerika a hajó eltérítőinek elrablása utáni lelkesedés után józanabbul mérlegeli a dolgokat. Egyesek úgy vélik, hogy a terroristákat szállító egyiptomi gép eltérítése véget vethet a nemzetközi terrorizmus további terjedésének. E következtetés azonban még korai, mert az amerikai stratégák figyelmeztetnek arra, hogy nem zárható ki a terroristák újabb támadása. Most már felvetnek olyan kérdést is, amely az elsődleges lelkesedés miatt nem hangozhatott el: vajon az Egyesült Államok milyen eszközzel harcolhat-e a terrorizmus ellen, s vajon elvárhatja-e más országtól, hogy vakon kövessék megítélésében, hogy ez a terrorizmus elleni harc legjárhatóbb útja. Remsey Clark volt igazságügyminiszter hétfőn annak a véleményének adott hangot, hogy Washington a Földközi-tenger térségében illegálisan cselekedett, az egyiptomi repülő eltérítése a nemzetközi és az amerikai törvény megszegése. Luxemburgban hivatalosan közölték,hogy elnapolták a jordániaii palesztin küldöttség október 21-ére tervezett látogatását. A látogatás elhalasztását a küldöttség kérte, az új találkozó időpontját ezután jelölik ki. Kedden Geoffrey Howe brit külügyminiszter nem volt hajlandó fogadni a PFSZ-nek e küldöttséghez tartozó képviselőit azzal a megindoklással hogy nem írták alá a közös közleményt, amely elismerte Izrael jogát a létezésre. A PFSZ képviselői azonban azt állítják, hogy London engedett Izrael és Washington nyomásának. A PFSZ londoni irodája közölte, hogy a brit fél az utolsó pillanatban módosította a közleményt tartalmát, amelyet korábban mind a három fél elfogadott. (Tanjug, Reuter)