Magyar Szó, 1985. november (42. évfolyam, 316-328. szám)

1985-11-16 / 316. szám

KÜLPOLITIKA MAGVAS SZÓ Nyugtalanság a pénztőzsdéken Sokan nem tudják, melyik a rosszabb: az erős vagy a gye­nge dollár E napokban, amikor teljes a bizonytalanság az amerikai dollár értékének további sorsa körül, a tőzsdetudósítók emlékeztettek az alábbi esetre: egy újságíró meg­kérdezte valamelyik pénzembert, miért vásárol dollárt, noha jöve­delmezőbb lenne beruházni vala­melyik más valutába. A bankár így válaszolt: azért, mert a zöld színű dollár a spenótra emlékez­tet. A spenót pedig erőt ad .Ü­lések szerint 25 százalékkal reális értéke fölé emelkedett. Az USA nyugati szövetségesei (csaknem mindegyik iparilag fejlett ország) korábban is kérték Washingtont, hogy a dollárt szorítsa vissza a reális keretbe, mert túlértékeltsé­ge fékezi gazdasági ütemüket, s elszipkázza a tőkét. Az amerikaiak eddig hallani sem akartak erről. Egyszerűen szorgalmazták az erős dollárt, mert ezzel Amerikába Most a dollárt óriási mennyiség- vonzották a pénzt, amelyre Rea­ben vásárolják a New York-i pénzpiacon, jóllehet, az időköz­ijén történtek alapján, a vásárlási hévnek csökkenn­e kellene. A washingtoni kormányzat ugyanis, teljesen ellentétben azzal, amit az utóbbi öt évben tett, szeptem­ber 22-én kifejezte törekvését, hogy gan kormányzatának na­gy szüksé­ge van az óriási költségvetési hi­ány fedezésére, amely elérte a 200 milliárd dollárt. Miután most Washington bele­egyezett, hogy a dollárt visszaszo­rítsa, némileg reálisabb keretbe, számos nyílt kérdés felmerült, csökkenti a dollár értékét. E den­ : Emiatt néhány kongresszusi képvi­­tést az úgynevezett nagy ötös­­ seid kezdeményezte, hogy az ame­­(USA, Nagy-Britannia, az NSZK,­rikai politikusok és szakemberek Japán és Franciaország) Nem­­ vitassák meg az árfolyam és a York-i megbeszélése után hozták a dollár értékének kérdését­ nyilvánosságra. Bármilyen mér­tékben hangoztatták is eddig, hogy a dollár kifejezi az amerikai gaz­daság szilárd helyzetét és fellen­dülését, a washingtoni kormány­zatnak akkor el kellett ismernie, hogy a tőzsdén nem olyan a hely­­zet, mint amilyennek lennie kelle­ne, s kívánatos bizonyos módosítás. Attól kezdve a dollár értéke fo­kozatosan csökkent, mert a bécs-Washingtonban valójában abból indultak ki, hogy a túl erős dol­lár nehezen tarthatja magát, ám ha nagyon gyenge, akkor is meg­annyi veszélyt rejt magában. Az amerikaiak beleegyeztek, hogy csökkenjen valutájuk értéke, amely az utóbbi néhány évben más, kon­vertibilis valutához viszonyítva 40 százalékkal többe kerül, s ennek elsősorban a kereskedelmi hiány és a nagyméretű munkanélküliség a követelménye. A túl erős dol­lár miatt az amerikai áru drága a külföldi vásárló számára, az importált áru pedig nagyon olcsó az amerikaiak számára. Ez tavaly 123 milliárd, az idén pedig 140 milliárd dollár kereskedelmi hiányhoz vezetett, ami bizonyára befolyásolja a munkanélküliséget, amely még mindig 7 százalékos. Az utóbbi időben néhány valu­tához, elsősorban a japán jenhez viszonyítva, az amerikai dollár értéke 10 százalékkal csökkent, ám ez újabb kérdést vet fel, és figyelmeztetések hangzottak el. Az egyik például az, ha túl gyors és nagyméretű a dollár értékének csökkenése, akkor ez új inflációt, új gazdasági válságot okozhat. Né­hány közgazdasági szakértő úgy véli, nem helytálló, hogy az erős dollár önmagában felelős a keres­kedelmi hiányért. Az amerikai áru nemcsak a túl erős dollár, hanem a túl magas bér miatt is túl drága. A gépkocsi­iparban az amerikai munkás órabére csaknem 20, Ja­pánban 8, Dél-Koreában mindösz­sze 3 dollár. A nagyméretű mun­­kanélküliség sem áll kapcsolatban az erős dollárral. Az utóbbi 4-5 évben az erős dollár ellenére az amerikaiak 8 millió munkahelyet létesítettek. A britek, németek, franciák valutája gyengébb, s még soványabb eredményt értek el a foglalkoztatásban. Az előbbi szakemberek szerint nincs teljesen igazuk azoknak sem, akik szerint Amerika a gyengébb dollárral legalább rész­ben törleszt a harmadik világ adó­sai iránt, amelyek gyengébb dol­láron alapuló hitelt vettek fel, s erős dollárral fizetik vissza. Ha a dollár értéke valóban jelentősebb mértékben csökkenne, akkor ez meggátolná az előbbi országok ex­portját az óriási amerikai piacra. Eddig ugyanis az éppen ilyen dol­lárnak köszönhetően, a fejlődő or­szágok óriási többsége kedvező ke­reskedelmi mérleget alakított ki Amerikával. Export nélkül pedig a fejlődő országok , nem juthatnak dollárhoz fejlődésükhöz, s nem is törleszthetik adósságukat. A felsorolt kérdésekre még nincs válasz­. Valamennyi alapján azon­ban megállapítható, s ezt Washing­tonban senki sem tagadja, hogy a nemzetközi pénzpiacon valami­lyen szilárdabb rendet kell terem­teni. A már 12 éve lebegő árfo­lyam számos veszélyt rejt magá­ban, s lehetőséget teremt a visz­­szaélésre. A megoldásnak nem fel­tétlenül annak kell lennie, hogy a dollárnak legyen aranyfedezete, de kutatni kell a szilárdabb és ki­egyensúlyozottabb kapcsolatokat a nemzetközi tőzsdén. (Tanjug) HONGKONG Kína állni fogja a szavát Si Gya-tung, Kína legmagasabb rangú hongkongi képviselője ki­jelentette, hogy a kínai kormány a Nagy-Britanniával kötött szerző­dés értelmében szavatolni fogja Hongkong státusát. Hongkongi politikusok és üzletemberek egy jelentős találkozóján nyilatkozott így. Kína és Nagy-Britannia meg­állapodása szerint Hongkong te­rülete 1997-ben ismét kínai szu­verenitás alá kerül, s ettől szá­mítva még ötven évig a jelenlegi rendszer marad meg. Amióta a megállapodás megtörtént, Peking gyakra­n tudomásra hozza, hogy rendkívül ügyelni fog arra, hogy az átmeneti időszakban megőriz­zék, sőt továbbfejlesszék Hong­kong gazdasági és pénzügyi pros­peritását. (Tanjug) Véget ért a sztrájk a Lufthansában A Lufthansa­ szállítómunkásai tegnap befejezték hétfő óta tartó sztrájkjukat. A légiforgalmi tár­sasá­g igazgatósága és a szakszer­vezet kompromisszumos megoldást talált Leber szociáldemokrata po­litikus közvetítésével. Végül mégis alkudozássá fajult a tárgyalás. Az 1984-ben megva­lósított negyvenmillió márkás több­letet most oly módon osztják el, hogy minden foglalkoztatott 1060 márkát kap. Az igazgatóság ere­detileg 1025 márkát ajánlott, a szakszervezet pedig 1100-at köve­tel. Az igazgatósá­g bizonyos en­gedményeket tett a nyugdíjazási feltételekben is. Az igazgatóság és a szakszerve­zet képviselői tizennégy órán át tárgyaltak bárminemű eredmény nélkül, Leber ezek után négy óra alatt „közös nevezőre” tudta hoz­ni őket. A szociáldemokrata politikus si­kerrel közvetített a díjszabás kö­rüli viszályokban, és az osztály­kompromisszum „első védnöke­ként” lett híres, ami rendkívül fontos, mert ezen a kompromisz­­szumon nyugszik a „szociális bé­ke”, illetve az egész rendszer. Le­ber például tavaly sikerrel köz­vetített a rémmmunkások és mun­kaadóik között abban a nagysza­bású sztrájkban, amely azzal fe­nyegetett, hogy felborítja az egész nemzetgazdaság egyensúlyát. (Tan­jug) A punjabi kormányzót szövetségi miniszterré nevezték ki Tegnap Arjun Siinght, Punjab szövetségi állam eddigi kormány­zóját kinevezték a delhi központi kormány kereskedelmi miniszteré­vé. Arjun Singh nyárig Madhya Pradesh állam miniszterelnöki tisztségét töltötte be, utána ne­vezték ki Punjab kormányzójá­vá. Kulcsfontosságú szerepet töl­tött be a több éves punjab­i vál­ság megoldásában, közvetített a központi kormány és az Akan­ Dal szikh párt között. (Tanjug) Leszámolás a szélsőségesekkel Az indiai rendőrség agyonlőtt ötvennyolc embert Az indiai rendőrség tegnapelőtt lelőtt ötvennyolc szélsőségest a Bihar szövetségi állambeli Bhoj­­pur faluban. Az indiai PTI hír­­ügynökség jelenti, hogy három szélsőségest sikerült letartóztat­niuk, s nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Vala­mennyi a kirabolt rendőrállomá­sokból származott. Az utóbbi években ez volt a rendőrség és a szélsőségesek kö­zötti leghevesebb leszámolás. Az első jelentések nem tesznek emlí­tést arról, mely szervezethez tar­toznak a szélsőségeseit, régebben azonban az indiai sajtó azt állí­totta, hogy Biharban „maoista irányvételű” csoportok működnek. Ez a csoport főleg a szegény földnélküliek közül toborozza tag­jait, és Nyugat-Bengál, valamint Andhra Pradesh államban is te­vékeny. (Tanjug) Vlajkovii részvételrata Betarscurnak A Névadó del Ruiz nevű­­ ko­lumbiai vulkán kitörésének tra­gikus következményei m­att Ra­dovan Vlajkovic, a JSZSZK El­nökségének elnöke az Elnökség nevében rész­véttáviratot küldött Belisario Betancur kolumbiai köz­­társasági elnöknek, amelyben mély részvétének é­s szolidaritásá­nak ad hangot. (Tanjug) 1985. november 16., szombat A SZOVJET-AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ ELŐTT ^@«$«115 |kínálkozó történelmi alkalom Az amerikai elnök Genfbe indulása előtt beszédet intézett a nemzethez Ronald Reagan amerikai elnök a genfi csúcstalálkozó előtt teg­napelőtt este a Fehér Házból be­szédet intézett a nemzethez. Tele­vízióbeszédében hangsúlyozta: hi­szi, hogy a találkozó „történelmi alkalom lehet, hogy stabil alapo­kat létesítsenek a XXI. századba vezető úthoz”. Hangsúlyozta, hogy ma békekül­­ttetésbe indul. Az amerikai elnök, akinek ez az első találkozása egy szovjet vezetővel, reményét fejez­te ki, hogy „az új szovjet vezető­vel megkezdik a békedialógust”, amely tovább fog tartani meg­vitatásánál. „Ha leülök az asztal­hoz, szemben Gorbacsovval, mi ketten megpróbálunk légkört te­remteni a békés tárgyalásokra, noha alapvető nézeteltéréseinket nem tudjuk áthidalni” — magya­rázta az elnök. A Fehér Ház lakója ezúttal is úgy nyilatkozott a genfi csúcsta­lálkozóról, hogy ez nem lesz for­dulópont a két nagyhatalom kap­csolatában, hanem elsősorban kez­deti lépés a szélesebb folyamatok­hoz, amelyek egy stabil, folyama­tos párbeszéd által elvezetnének a feszültség enyhítéséhez, amely fe­szültség másfelől a háború veszé­lyét is magában foglalja. „Remélem, hogy mi ketten Genf­­ben megkezdhetünk egy folyama­tot, amelyet utódaink és népeink fognak folytatni, egy folyamatot, amelyben nyíltan beszélünk kü­lönbségeinkről, megpróbáljuk csökkenteni vagy eltörölni őket, és köziben olyan kapcsolatot tar­tunk fenn, amely megakadályozza a nézeteltéréseket.” Reagan elnök e nagy és derű­látó szavak után igyekezett reá­lisan vázolni a küszöbönálló csúcs­találkozó eredményével kapcsola­tos várakozást, és nyíltan tudo­másra hozta, hogy Washington mindazon fontosság mellett, ame­lyet a genfi találkozónak tulajdo­nít, nem vár tőle túl sokat, kü­lönösen nem konkrét eredményt. Erről nyilatkozott tegnapelőtt George Schultz államtitkár is, aki hangsúlyozta, hogy Genf újabb serkentést jelent majd a leszere­lési folyamatnak, de nem kell kü­lönleges megállapodást várni tőle e téren. „Egy ilyen megállapodás lehetséges, de nem valószínű” — hangsúlyozta Schultz. „A küszöbönálló csúcstalálkozó eredményét nem azzal kell mérni, hogy aláírnak-e közben egy rö­vidtávú megegyezést. Csak az idő múlásával tűnik majd ki, hogy tartós hidat építhettünk-e egy biz­tosabb világ felé. És egyébként ezért is megyek Genfbe, hogy megalapozzuk a tartós békét” – jelentette ki Reagan elnök. Az amerikai elnök megismétel­te már jól ismert álláspontját, hogy Genfben „nagyon terjedelmes” lesz a napirend, tehát nemcsak a leszerelésről lesz szó, amely a vi­lág közvéleményének figyelmét a legjobban leköti. Washington a szovjetekkel meg akarja tárgyalni a válsággócok helyzetét, az em­beri jogokat, valamint a kétoldalú együttműködés nyílt kérdéseit. Te­kintettel arra, hogy mit vár a vi­lág Genftől a leszerelés terén, Reagan elnök elmondta, hogy az atomfegyverek terén való versen­gés felfüggesztésének „elsőbbséget kell adni”. „Azzal a keserű tudattal me­gyünk Genfbe, hogy az atom­fegyver veszélyezteti legjobban a történelem egész folyamán az em­beri faj fennállását. Ezt a ver­senyt meg kell állítanunk. Szá­momra az a legfontosabb, hogy korlátozzuk és felszámoljuk az atomfegyvereik terén folyó ver­senyt.” Végezetül kijelentette: „Illúzióik nélkül utazok Genfbe, de remé­lem, hogy haladást érhetünk el a napirenden szereplő minden kér­désben.” (Tanjug) Elszabadult a pelet az AniMan (Folytatás az 1. oldalról) „Mintha a világvége következett volna be”, mondta egy újságíró­nak egy kis magánlégitársaság pi­lótája, akinek gépe éppen a tűz­hányó felett repült a kitörés ide­jén. Elmondta, hogy egy óriási na­rancssárga színű villámot, majd pedig hatalmas fekete füstfelhőt látott. „Alig tudtam úrrá lenni a gépemen”, mondta a pilóta. Talán még a lávánál és a hó-AMERIKAI SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYE szerint a Ne­vadó del Ruiz ismét kitör­het a következő napokban. Értékelések szerint az újabb kitörések talán nem lesz­nek olyan erősek, mint az első volt. Durrell Herd amerikai geológus közölte, nem igaz a hír, hogy nem fogták fel elég komoly­an a veszélyt. Herd tegnap tért vissza az USA-ba Kolumbiából, ahol szakértők csoportjával a kér­déses vulkán működését ta­nulmányozta. Azt állítja, a szakértők nem becsülték le a veszély lehetőségét, s­­ja­vasolták a kolumbiai kor­mánynak a szükséges intéz­kedések megtételét, s az meg is történt. (Reuter) Ainál is szörnyűségesebb látványt nyújtanak a megvadult folyók a tűzhányó lábánál, a szemtanúk ál­lítása szerint a holttestek százait sodorják magukkal. Az olvadás­nak induló hótömegek több mint 5000 méter magasságból zúdultak alá, s mindent elsodortak maguk­kal. Amit az izzó láva és hamu meghagyott, az ár pusztította el. A levegőbe emelkedő hamu el­jutott egészen a venezuelai hatá­rig. Emiatt a kormány egy 180 négyzetkilométernyi körzetet ve­szélyeztetett övezetnek nyilvání­tott. A mentők mindent megtesz­nek a még életben levők megmen­tésére. A hirtelen bekövetkező felhőszakadást a vulkánkitöréssel hozzák kapcsolatba. A mentést azonban szinte majdnem teljesen akadályozza, hogy számos út meg­rongálódott. Latin-Amerikát ennél nagyobb elemi csapás még nem sújtotta. A vulkánkitörés azonban nem követ­kezett be teljesen váratlanul, mert krátere már hónapok óta füstölt, s jelezte a négy évszázados álom­ból való ébredést. A Nevado del Ruiz gyakorlatilag 1595 óta nem működött, ezért szinte senki sem vette komolyan, hogy füst árad belőle, de a lakosság még azt sem vette komolyan, amikor hat órá­val a katasztrofális kitörés előtt kisebb robbanások rázták meg. A kolumbiai kormány mozgósítást rendelt el az egész országban, a szerencsétlenül jártak megsegíté­­sére. A kolumbiai bányaügyi minisz­térium még november 8-án fi­gyelmeztetett a Nevada del Ruiz kitörésének veszélyére, mert még szeptember derekán füst és hamu szállt a magasba a kráterből. A minisztérium bizottsága azt állí­totta, s ez sajnos valóra is vált, nagy a valószínűsége annak, hogy a kitörés alkalmával nagy meny­­nyiségű iszap keletkezik. A bizott­ság véleménye szerint Armero vá­roskát veszély esetén két órán be­lül ki lehetett üríteni. Ez azonban nem vált valóra, mert a lakosság többségének még arra se jutott ideje, hogy felmásszon a háztető­re, nemhogy elhagyja a várost. A kolumbiai kormány szeptem­ber végén közölte, hogy a vulkán környékéről a lakosság egy részét evakuálták, de sokan nem voltak hajlandók távozni. Rafael Gober­­na a geofizikai kutatóintézet igaz­gatója kijelentette, hogy csak a vulkán egyik krátere, az Arenas tört ki, a másik kettő nem. A túlélők szörnyű képet nyújta­nak. Megperzselt arcuk, bepólyált fejük és végtagjaik ékesszólóan tanúsítják az átélt szenvedéseket. A túlélők közül sokan szakadt öl­tözékben, néhányan pedig teljesen meztelenül érkeztek csütörtökön este a bogotai repülőtérre. A la­kosság többsége ugyanis aludt amikor a vulkán kitört. Újabb árvíz fenyeget Rafael Goberna úgy véli, hogy a tűzhányó környékéről teljesen ki kell lakoltatni az embereket. Véleménye szerint még néhány helységet veszély fenyeget, mert újabb iszapár pusztíthat a vidé­ken. Azt állítja, hogy a vulkán működése tovább folytatódhat. A hatóságok különben az árvízve­szély miatt elrendelték a Magda­lena folyó partján elterülő, 60 000 lakosú Honda város kiürítését. A Vöröskereszt Szervezetek és a polgári védelem szervezetei, amikor észrevették, hogy kitört a vulkán, megpróbálták kilakoltatni a veszélyeztetett Tojima és Caldas tartományok lakosságát, de a lap Az évtized legsúlyosabb természeti katasztrófái A Névado del Ruiz vulkán ki­törése az egyik legsú­vosabb elemi csapás az emberiség tör­­ténetében. Az utóbbi 10 évben a következő súlyos természeti csapások következtek be a vi­lág különböző tájain: 1876. február 1. —. kataszt­rofális : öiltzengés Guater­­lá­­ban, 28 838 halott. 1878. november 16. — a Tabas iráni tartományban bekövetke­zett földrengés 23 000 emberéle­tet követelt. 1976 októbere — a ciklon 215 éoa emberéletet követelt In­diában. 1977 novembere — India kele­ti partjain végigsodort ciklon 20 000 emberéletet követelt. 1985. szeptember 18. — Mexi­kóvárosban katasztrofális föld­rengés pusztított, 5000 ember­életet követelt. (AFP) kosok nem voltak hajlandók el­hagyni kávé- és rizsültetvényei­­ket, amiről ezek a tartományok ismertek. Valószínűleg sokan ott lelték halálukat. A megáradt folyók elsodorták a hidakat és így például Armero városkát mindössze 40 kilométerre lehet megközelíteni. A mentésbe bekapcsolódott a hadsereg is. (Tan­jug)

Next