Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 132-147. szám)

1986-05-16 / 132. szám

KÜLPOLITIKA. — Bemutatjuk аз/el nem kötelezett or­szágokat M­alaysia Kuala Lumpur, Malaeysia fővá­rosa minden évben­­négyszer kö­szönti az új évet. A nemzetközin kívül megünneplik­ a maláj, a kí­nai és indiai lakosság új évét is. Az előbbi csak egy példa arra, hogy e több /­nemzetiségű állam­ban a három­ legnagyobb nép­csoport az eregkori viszály helyett miként uralja a türelmességet, az egységet. *Az együvé tartozás je­lentőségére emlékeztet az állami címer­ jelszava is: Erőnk az egy­ségben van. A Délkelet-Ázsia szí­vében elterülő országnak a füg­getlenség kikirltása után a ború­látók nem jósol­­ak hosszú életet az etnikai ellentmondások miatt. Ennek ellenére a 15,2 millió la­kos élénken, fejlesztette a társa­dalmi gazdasági életet. Malaysia 1957. augusztus 31-én vívta á­td szabadságát. Miután 1065- ben­­Szingapúr kivált, A 300 434 négyzetkilométer területű országot 1­ föderatív állam alkotja. Malay­sia alkotmányos monarchia, a ki­rályt öt évre választják, éspedig a­­ föderatív államok szultánjai váltják egymást. A parlamentben a vezető politikai erő a tíz cso­portosulásból álló koalíció, a Nemzeeti Front, amelyhez maláj, kínai és hindu pártok is tartoz­nak. A Malaysia lakosságának 53 százaléka maláj, vallásuk az isz­lám, s ez az ország hivatalos vallása. Ez megállapítható az or­szág zászlajából is, amelynek egyik jelképe a félhold. Szava­tolták azonban a vallásszabadsá­got az ország lakosságának 33 százalékát alkotó kínaiak és a 9 százalékát alkotó hinduk számá­ra, akik a malájokkal együtt Pa­kisztánból és Bangladesből érkez­tek az országba. Az ország egyik legnagyobb problémája a nagyméretű elté­rés­ a nemzeti kincsek elosztásá­ban, ami a gyarmati múlt örök­sége. A malájok hagyományosan mezőgazdasággal foglalkoznak, s szegényebbek a Kínából vagy Indiából bevándoroltaknál, akik a jövedelmezőbb üzlet felé for­dultak. Az 1369-ben bevzeetett új gazdaságpolitika célja a kiala­kult helyzet módosítása, a sze­génység csökkentése az etnikai hovatartozástól függetlenül. Malaysia világviszonylatban a legjelentősebb kaucsuk-, pálma­olaj-, fa- és borsexportálók közé tartozik. A gazdaságilag élénken fejlődő Dél-Ázsia mércéihez vi­szonyítva is hosszú időn át, nagy­mértékben fejlesztette gazdaságát. Az utóbbi időben azonban a nyersanyagok árának csökkenése miatt, lelassult társadalmi-gazda­sági előrehaladása. Eddig a kőolaj exportálásával ért el legnagyobb devizajövedelmét, s miután az idén zuhant az olaj ára, veszély­be került gazdasági fejlődésének előirányzott üteme. Ez azonban megerősíti, hogy helyénvaló volt a feldolgozó ipar erőteljesebb fejlesztésének politikája. A függetlenség utáni első évek­ben a rendezetlen belső helyzet, a vele szomszédos Indonéziával és Fülöp-szigetekkel kialakult fe­szült viszonya és a volt gyarma­tosítójától való függés miatt. Ma­laysia a Nyugatra támaszkodott. Idővel önállósult, síkraszállt a békéért és a jószomszédság poli­tikájáért. Támogatja az ENSZ el­veit is. 1960-ban a l­sakai csúcs­­találkozón csatlakozott az el nem kötelezettekhez, és azóta tevé­keny a mozgalomban. (Tanjug) a­* Újvidéki Televfezió Pano­rama című műsora beszélgetést­­ közölt Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár közötti csúcstalálkozó kilátásairól. Er­ről Georgij Arba­tov akadémi­kus a moszkvai Amerika- és ■ Kanada-intézet igazgatója és Mark Palmer, a washingtoni kormány Kelet-Európa állam­titkár-helyettese beszélt Az Arbatovval folytatott beszélge­tést Moszkvában folytattuk a múlt héten, Palmerral pedig május 13-án készítettünk inter­jút. Az Arbaitovval készített interjú ismertetésével kezdjük: KÉRDÉS: Arbatov elvtárs, amikor megkezdtük az előkészületeket erre az interjúra, a nemzetközi helyzet vala­melyest másképpen festett, időközben sok esemény történt, elsősorban a Lí­bia elleni amerikai bombatámadás, a hetek tokiói csúcstalálkozója, s a vi­lágvisszhangot kiváltó csernobili tra­gédia. Ezeket szem előtt tartva ho­gyan vélekedik, mekkora az esély, hogy az idén vagy később megtartsák a csúcsértekezletet? VÁLASZ: Véleményem szerint a csúcsértekezlet ne­m olyan rend­kívüli jelentőségű, hogy minden­kinek előtérbe kellene helyeznie. Csak eszköz, s nem cél, a cél el­érésének eszköze, a cél pedig a nemzetközi helyzet javítása, a fegyverkezési verseny megfékezé­se, a feszültség enyhítése és a ka­tonai konfliktus esélyének csök­kentése. Ezt kell szolgálnia a csúcsnak. Ebben az értelemben igen lehangoló, ami Genf után történt. Az események ellentétes irányba haladnak, egyrészt a Szov­jetunió megpróbálja kihasználni a Genfben megteremtett új helyze­tet a január 15-i nyilatkozatba foglalt kérdések új és friss meg­közelítésére. Ez a mi újabb ja­vaslatunk a fegyverzet ellenőrzé­sére és a kísérleti atomrobbantá­­sok moratóriumára. Ez a nemzet­közi biztonság megközelít­ésének új koncepciója, amit az SZKP MAGYAR SZÓ 1986. május 16., péntek WALDHEIM-ÜGY További terhelő dokumentumok A több mint 36 000 háborús bűn­­cselekménnyel gyanúsított személy és tanú nevét tartalmazó lista, amelyet 1948 óta az ENSZ titkos levéltárában őriztek, figyelmetlen­­ségbe­ Maryland amerikai szövet­ségi állam katonai nemzeti köz­pontjában került. A New York Times tegnapi cikke szerint a lis­tán szerepel Kurt Keimnek, a világszervezet volt főtitkárának a neve azzal a megjegyzéssel, hogy az okmány felelősséggel terheli tú­szok meggyilkolásában és ejtésé­ben. A dossziét a háborús bűnök kiderítésével foglalkozó nemzetkö­zi bizottság állította össze, majd 1918-ban átadta megőrzésre a vi­lágszervezetnek. Ebbe kizárólag érdekelt államok kormányai nyerhetnek betekintést, s adatokat kérhetnek minden egyénről. (AP) Ismét földrengés гг Aleut­­szigeteken Újabb tenger alatti földrengés ráakadtatta meg a Csendes-óceán északi részében levő Aleut-szigete­­ket. Az alaszkai szeizmológiai köz­pont műszerei szerint az Adaktól tíz kilométerre északkeletre levő epicentrumú földrengés ereje a Richter-gyála szerint 6,5 fokos volt. A földrengést Adakban és környékén érezték, jelentéktelen kár keletkezett. A múlt heti nagy erejű földren­gés utáni talajülepedésről van csu­pán szó, állítják a szakemberek. (AP) DJAKARTA­ ROBBANÁS Radikális csoport vállalta a felelősséget A magát „antiimperialista inter­nacionalista brigádnak”­ nevező csoport tegnap Tokióban közölte, hogy ő követte el az amerikai és a japán nagykövetség elleni szer­dai rakétatámadást, s a kanadai nagykövetség előtt az autóbomba­merényletet Djakartában. Egy ismeretlen telefonáló, aki az említett csoport tagjaként mutat­­kozott be, közölte a japán Kiodo hírügynökséggel, hogy ez a szer­vezet követte el a támadásokat „válaszul” a hét legfejlettebb nyu­gati ország tokiói csúcsértekezle­tére. Két hét alatt másodszor Görögország tagadja a­­ Papandreu görög kormányfő az utóbbi két hétben másodszor fog­lalkozott Jugoszlávia és Görögor­­szág kapcsolataival, s ismét tagad­ta a macedón kisebbség létezését hazájában. A „jugoszláv barátok­hoz” intézett szokatlan üzenetében — a görög televízióban szerda es­te felolvasott szöveg alapján — ki­jelentette, hogy a két ország kap­csolatait ismét probléma terheli meg, s reméli, hogy felszámolják. Azt állította, hogy Athén nem avatkozik be Jugoszlávia belügyei­­be, s úgy értékelte, hogy a Mace­dón SZK avatkozik be Görögor­szág belügyeibe. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Görögország nem hajlandó tárgyalni a „Görög­országban élő macedón kisebbség­ről, Macedóniáról vagy e kisebb­ség jogainak megsértéséről”. Megismételte régi tézisét „Belg­rád­ból", „Szkopjéról", figyelmez­tetve a meghatározatlan „veszély­re", s azt tanácsolta, hogy „Belg­rád győzze meg Szkopjét, hogy kö­vesse a központi politikát ”. Megis­mételte tézisét a Görögország bel­­ügyeibe való beavatkozásról, s eközben tanácsokat osztott „Belg­­rádnak, mit kell tennie”, majd ki­nyilvánította, hogy a két ország jó kapcsolatainak a híve. Nyilatkozata mindössze két hét­tel azután hangzott el, hogy a par­lamentben kijelentette, hogy Gö­rögország számára nem létezik macedón nemzet létezését macedón kérdés, s a Balkán-félszi­geten a görögökön kívül csak szerbek, horvátok és bolgárok él­nek. Emiatt a múlt héten a Szövetségi Külügyi Titkárság aggodalmának adott hangot az efféle nyilatkoza­tok miatt, amelyek tagadják nem­csak a macedónok, hanem a Jugo­szláviában élő más népek létét is. Nem hivatalos athéni értesülés szerint Görögország hivatalosan válaszol a külügyi titkárság köz­leményére. Papandreu nyilatkoza­ta tehát sejteti, milyen hangnemű lesz a válasz. Noha a szocialista kormány több ízben nyilvánosan állást foglalt a két szomszédos ország közötti jó kapcsolatok mellett, éppen kor­mányzása alatt több lépést tettek, például a szkopjei egyetemet tö­rölték azoknak az egyetemek­nek a listájáról, amelye­ket elismernek Görögországban, azzal az érveléssel, hogy a szkopjei egyetem tannyelve nemzetközileg nincs elismerve. Ezenkívül külön procedúrát vezettek be a macdón nemzetiségű jugoszlávok vízumá­nak kiadásában, s egyre gyakrab­ban nyilvánosan tagadja­ a mace­dón kisebbség létezését Görögor­szágban. Ezenkívül a legmagasabb rangú görög tisztségviselők és politikusok, mint most Papandreu miniszterel­nök, síkraszállva a be nem avat­kozás politikájáért, nyíltan taná­csot ad Belgrádnak, miként hasson Szkopjéra. Szerintük ez nem be­avatkozás Jugoszlávia belügyeibe. (Tanjug) Kétmillió amerikai lemondta külföldi útját Mintegy kétmillió amerikai meg­változtatta külföldi nyaralási ter­vét­­ a terrorizmustól való féle­lem miatt. A hírt Washingtonban közölték a külföldi utazások nyil­vántartási központjából. A legújabb adatok szerint 1,4 millió amerikai teljesen elállt a külföldi úttól, 400 ezren pedig megváltoztatták tervüket. Az idén jelentősen megnövekszik azoknak a száma, akik az USA nyaralóhelye­in töltik pihenőjüket. — Ez nem lesz valami jó év, ami a nyugat-európai utazásokat illeti — jelentette ki Douglas Frechtling, a központ igazgatója. Ennek egyrészt a dollár érték­csökkenése, másrészt a terroriz­mustól való félelem az oka. Ezzel megerősítette az amerikai utazási irodák korábbi előrejelzé­sét, hogy az amerikai polgárok az idén túlnyomórészt Kanadában, az USA-ban és a Csendes-óceán tér­ségében fognak nyaralni. (AFP) Arbatov: Dem Dinien a csúcslaiiwón múlik Interjú a moszkvai Amerika- és Kanada-intézet igazgatójával XXVII. kongresszusa hozott meg. Véleményem szerint ez jelentős. Amerikai részről valami egészen mást látunk. A több megegyezés­ben elfogadott kötelezettségekkel ellentétben Reagan elnök igen ar­rogáns módon követelte az ame­rikai katonai költségvetés rekord nagyságú növelését. A hagyomá­nyokkal ellentétben ő az első ame­rikai elnök, aki nem óhajtott tár­gyalni a nukleáris kísérletek be­tiltásáról. Ez az arrogáns módszer elharapózik, s kihívás az egész világgal szemben. Újabbnál újabb fegyverfajták gyártásához vezet Itt van még az amerikai maga­tartásban tapasztalható fokozódó intervenciós szellem. Líbia talán a legjobb drámai példa, de itt van még a nicaraguai kérdés, to­vábbá Sawimbi, a dél-afrikai báb, valamint az afganisztáni ellenfor­radalmárok megsegítésére irányu­ló javaslatok. Az ember aligha hi­het a terrorizmusról elhangzott szóáradatnak, mert az állami terrorizmus legnyilvánvalóbb pél­dáit éppen az USA szolgáltatja. Líbiával kapcsolatban nincs egyet­len kézzelfogható bizonyítót sem. Mindez csak híresztelés. Mik a kontrák, ha nem terro­risták? Mi történt az egyiptomi utasgéppel? Azért szállt le, mert az amerikai vadászgépek megfe­nyegették, hogy lelövik, ez sima géprablás. Még valamit! A ter­rorizmus nemcsak revolverek és pokolgépek csempészéséből áll, itt vannak még a repülőgépek és ha­dihajók és rakéták, a nicaraguai ellenforradalmárok. Ha egy ország gyilkolásra képez ki emberek ezreit, s fegyverrel látja el őket, akkor ez nyilvánvaló terrorcsele­kedet, amely hamarosan kicsúszik az ellenőrzés alól, mint például a Stinger rakéták. Januárban be­szélgettem egy angollal, aki Pe­­shawarból tért vissza. Elmondta, hogy az ottani bazárban bagatell áron vásárolható SAM 7-es raké­ta. Néhány hónap múlva Stinge­­rek is vásárolhatók lesznek. Bár­milyen repülőgép ellen felhasznál­hatják, s akkor ismét majd Líbi­át vagy valamely más országot vádolják meg. Ha tehát ilyen politikát folytat valaki, akkor veszélybe kerül a párbeszéd, s maga a csúcstalálko­zó is. Miről tárgyaljunk? Nem mondunk nemet a csúcstalálkozó­val kapcsolatban, de engem sok­kal jobban aggaszt mindez, mint­sem a csúcstalálkozó esélye. KÉRDÉS: Azt jelenti-e ez, hogy az akadályok és problémák ellenére, a Szovjetunió elfogadja a csúcstalálkozó közeljövőben történő megtartását? VÁLASZ: Amennyiben azt lát­juk, hogy megvan a remény bi­zonyos lényegi eredményre, termé­szetesen a csúcs mellett vagyunk. Felelősséggel tartozunk, s így kell eljárnunk, hajlandóak vagyunk tíz, sőt húsz csúcsértekezleten is részt venni, ha szükséges. Ez nem probléma. Az a probléma, ha bé­keszeretőnek tünteti fel magát va­laki, s óhajtja a csúcsértekezletet, de egyidejűleg a fenti politikát folytatja. KÉRDÉS: Az utóbbi években a nem­zetközi porondon az ecyéni és az ál­lami terrorizmus különféle formái esz­közzé váltak, hogy felhívják a figyel­met a legsúlyosabb megoldatlan kér­dések jelentőségére, vagy hogy erő­szakota­ próbáljanak megoldást kény­szeríteni másokra. A hét legfejlettebb nyugati ország nemrégen megtartott tokiói csúcsérte­­kezlete külön nyilat­kozatot fogadott el a terrorizmus­tól. Egy esetleges jövőbeni csúcsérte­kezleten is ilyen mértékben lesz ez a megbeszélések tárgy­a? VÁLASZ: A terrorizmusról szó­ló tokiói nyilatkozatot illetően, az általános rész jól hangzik. Úgy tű­nik, válaszol Gorbacsovnak az SZKP XXVII. kongresszusán tett javaslatára, hogy tegyenek valamit a terrorizmus leküzdésére, hogy működjön együtt felszámolásában, de amint megemlíti Líbiát, min­den világossá válik. Bebizonyoso­dott, hogy amerikai nyomásról van szó, anélkül, hogy egyetlen bizo­nyítékot is felhozzon. Egy sze­mély vagy egy ország démoni szí­nekben történő feltüntetéséről van szó, arról, hogy egy országot a rossz birodalmának fest le. Az amerikai adminisztráció kedvelt taktikája ez, amely nem bocsátko­zik a terrorizmus sokkal mélyebb­re nyúló gyökereinek feltárásába. A gyökerek pedig a megoldatlan válságokban, a korlátlan fegyver­­ellátásban, az államilag támoga­tott terrorizmusban keresendőek, amelyet jelenleg főleg az USA gya­korol. KÉRDÉS: Az amerikaiak, nem az álláspontjaikat tolmácsolom, mert azt ők igen gyakran megteszik, többször kiemelték, hogy a Szovjetunió külön­leges kapcsolatokat tart fenn vevet, országokkal, például Líbiával, fegy­­vert küld nekik, s hogy e tekintet­ben befolyást gyakorolhatna Líbiára, hogy ellenőrizzen egyes csoportokat, amelyeket, amint ismeretes, támogat. VÁLASZ: Nem titkoljuk, hogy támogatjuk Líbiát, s az amerikai akciók bizonyították, hogy véde­keznie kell. Sohasem adtunk el támadó fegyvert Líbiának. Ezzel nem vádolhatnak bennünket. Azo­kat a csoportokat illetően nincs egyetlen bizonyíték sem, de van­nak más információk is. Én nem ellenőriztem őket, de az egyik je­meni információ szerint, például a nyugat-berlini diszkó elleni po­kolgépes merényletet az amerikai és az izraeli titkosszolgálat szer­vezte meg. Ezt én nem tudom! Természetesen a Líbiával folyta­tott konzultációk során mi soha­sem hagytuk jóvá a nemzetközi joggal ellentétben álló akciókat, ez mindenki előtt ismeretes, s így van ez más országok esetében is. Ha meg akarjuk oldani ezt a kérdést, el kell gondolkodnunk más dolgokról. Megegyezés jöhet létre a gépeltérítések, továbbá a tengeri, a szárazföldi és a légi közlekedésben elkövetett terror­­cselekményekhez való viszonyu­lásról. Tárgyalhatunk arról, ho­gyan oldjuk meg az ehhez hozzá­járuló állapotokat, például a kö­zel-keleti és a palesztin kérdést. Gondot kell viselnünk arról, hogy ne neveljünk ki mindenre képes elkeseredett embereket. Folytat­nunk kell a tárgyalásokat a ha­gyományos fegyverekkel való ke­reskedelemről, ezt a kereskedelmet korlátozni kell. Úgy vélem, ször­nyű,séges, hogy fegyverrel túlte­lített világot hoztunk létre, min­denki árusít fegyvert, még a sem­leges országok is, például Svéd­ország, továbbá az amerikai kor­mány és mi. Ha az USA fegy­vert ad el Izraelnek, az arab or­szágok tőlünk kérnek fegyvert, mert félnek az agressziótól. Mi ott adunk el fegyvert. A világ egyre jobban bekapcsolódik a fegyver­kezési versenybe, még a legszegé­­nyebb országok is igen sokat köl­tenek fegyverre. TÓTH László (Újvidéki Televízió) Kína jumbo jeteket vásárol A kínai polgári légitársaság (CAAC) tíz új jumbo jetet ren­delt az amerikaiaktól nemzetközi járataira, közölték az amerikai repülőgépiparról megszervezett pe­kingi kiállítás megnyitója után. A kiállításon több mint 70 amerikai gyár mutatott­­ be repülőgépmoto­rokat, elektronikai berendezéseket és egyéb korszerű felszerelést. Kí­na tavaly több millió dollár érté­kű ilyen terméket vásárolt az USA-tól, s e behozatal értéke az amerikai—kínai kereskedelmi áru­csere értéke 10 százalékát tette ki. A megrendelt 10 repülőgépet is beleszámítva a kínai polgári légi­­társaságnak összesen 51 Boeing tí­pusú utasgépe lesz. Kína 18 kisebb brit utagépet is megrendelt, de tárgya­ Kanadával, Franciaországgal és Hollandiával is ugyanilyen céllal. (Tanjug)

Next