Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-254. szám)

1986-09-01 / 240. szám

1989. szeptember 1., hétfő MAGYAR SZÓ 3 A Belgrádban megfogalmazott elvek ma is időszerűek Lazar Mojszovnak, a JSZSZK Elnöksége alelnökének beszé­de a Szövetségi Képviselőházban az el nem kötelezett országok belgrádi csúcsértekezletének 25. évfordulója alkalmából A JSZSZK Elnöksége, a JSZSZK Képviselőháza, az SZVT, a Föderáció Tanácsa, a társadalmi-politikai szervezetek végrehajtó­­politikai szervei, a társadalmi szervezetek, a szövetségi szervek és intézmények, valamint Belgrád város küldöttsége, továbbá az el nem kötelezett országok korábbi csúcsértekezletein részt vett jugo­szláv küldöttségek tagjai ma a Szövetségi Képviselőházban dísz­ülést tartanak az el nem kötelezett országok belgrádi első csúcsér­tekezletének 25. évfordulója alkalmából. Jelen lesznek a hazánk­ban akkreditált külföldi diplomáciai képviseletek tagjai is. A dísz­­ülést Nenad Bucin, a JDNSZSZ Országos Választmányának elnöke nyitja meg, s üdvözlő szavait kö­vetően Lazar Mojszov, a JSZSZK Elnökségének alelnöke mond beszédet. Az alábbiakban közöljük Mojszov beszédét. — Az el nem kötelezett Jugo­szlávia a világ több mint száz or­szágával együtt ma emlékezik meg az el nem kötelezett országok ál­lamfői első nagyszabású összejöve­telének 25. évfordulójáról. Ezzel egyidejűleg a szabad, el nem kö­telezett Zimbabwében, Hararéban ma az el nem kötelezettség e törté­nelmi, jelképes jubileumának dísz­­ülést szenteltek, ezzel kezdi meg munkáját az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormányfőinek 8. csúcsértekezlete — mondta egyebek között Lazar Mojszov, a JSZSZK Elnökségének alelnöke a Szövetségi Képviselőház mai ülé­sén, amelyen megemlékeznek az el nem kötelezettek negyed évszáza­dos évfordulójáról. Megállapította, hogy az az út­törő, jövőbe mutató vállalkozás, amelyet valamivel több mint ne­gyed évszázaddal ezelőtt Tito el­nök kezdett meg, az el nem kö­telezettek mozgalmának létrehozá­sára irányuló többi kezdeménye­zéssel együtt teljes igazolást nyert 1961. szeptember 1-jén, amikor Belgrádban, a Szövetségi Képvise­lőház e termében megnyílt az el nem kötelezett országok állam-, illetve kormányfőinek első érte­kezlete. Lazar Mojszov emlékeztetett Ti­­tónak az akkor mondott üdvözlő beszédében elhangzott megállapítá­saira, hogy a háború utáni idő­szakban sohasem volt ilyen nagy szükség arra, hogy az egyetlen tömbhöz sem tartozó államok kép­viselői világosan, egyértelműen is­mertessék nézetüket azokról a problémákról, amelyek az egész világot történelmének legsúlyo­sabb katasztrófája felé sodorják. Tito elnök akkor azt is kiemelte, hogy a tömbökhöz nem kapcsoló­dó országoknak minél hatéko­nyabban részt kell venniük a nemzetközi eseményekben, elsősor­ban azokban, amelyek­ közvetlenül érintik őket, mert az emberiség jövőjéért a felelősség nem hárul­hat csupán néhány államra, bár­mennyire befolyásosak és nagyok is. Lazar Mojszov szerint, az előb­biek tömören, egyértelműen meg­fogalmazzák az el nem kötelezett országok tevékenységének, tömö­rülésének céljait. Szerinte az eb­be az csoportba tartozó országok az el nem kötelezettség politikájá­ban fedezték fel saját független­ségük, szabadságuk, a nemzetkö­zi problémák intézésében való egyenrangú részvételük megfelelő, igazi támaszát. A JSZSZK Elnökségének alel­­nöke szerint, a belgrádi csúcsta­lálkozó megfogalmazta a nemzet­közi kapcsolatok egész rendszeré­nek új koncepcióját és politikáját. Emlékeztetett arra, hogy az ötve­nes évek végén, a hatvanas évek elején kiéleződtek a kapcsolatokra két szuperhatalom között, meg­szűnt közöttük az építő jellegű párbeszéd, felélénkült a fegyver­kezési hajsza, mélyült a bizalmat­lanság, az ellentét a tömbök kö­zött, s mindez világosan rámu­tatott a kétpólusú erőegyensúly rendszerének bizonytalanságára. Szerinte mindez hozzájárult an­nak tudatosításához, hogy szükség­­szerűvé vált azoknak az államok­nak a szervezett akciója és közös fellépése, amelyeknek többsége a dekolonizáció és az emancipáció viharos folyamatában nyerte el függetlenségét. A kis, a közepes, főleg pedig az újonnan felszaba­dult országokra gyakorolt egyre nagyobb nyomás, hogy sorakozza­nak fel az egyik vagy a másik tömb mögött, növelte közös ér­deküket, hogy a tömbpolitik­á­­ kí­vül kutassák az új utat, hogy megszilárdíthassák függetlenségü­ket, szabad fejlődésüket, felszá­molhassák az égető válságokat és egészségesebb, egyenrangúbb alap­ra helyezzék a nemzetközi viszo­nyokat. Mojszov előtérbe helyezte, hogy az újonnan felszabadult országok nem békélhettek meg az igazság­talan nemzetközi kapcsolatokkal. Nem fogadhatták el, hogy nevük­ben fejlődésükről és jövőjükről mások, a nagy, befolyásos és pri­vilegizált államok döntsenek. Hoz­záfűzte, az újonnan felszabadult országok követelték, hogy ruház­zák fel őket az emberiség sorsáért vállalt felelősség rájuk háruló ré­szével. Ezek az országok éppen ez­zel összhangban fogalmazták meg és javasolták a világnak az el­nem kötelezettség koncepcióját, mint a világ tömbökre osztásával szemben álló egyedüli kedvező, nagy horderejű politikát, amely egyebek között magába foglalja a békés koegzisztenciát, az államok közötti egyenrangú együttműkö­désben alapuló új demokratikus nemzetközi kapcsolatokért vívott harcot.­­ E törekvések alapján nagy­számú találkozón és megbeszélésen alakult ki az elnemkötelezettség politikájának koncepciója, amely a világ kimagasló államférfiai — Tito, Nehru, Nasszer, Nkrumah, Sukarno és mások — révén egye­temes politikává és mozgalommá fejlődött. Emlékeztetett arra, hogy a belg­rádi értekezlet lezárta az elnem­kötelezettség koncepciójának és po­litikai kialakításának időszakát, új szakaszt nyitott a nemzetközi kap­csolatokban. Az értekezleteken ki­dolgozták az el nem kötelezettség el­veit és elfogadták az el nem kö­telezett országok szervezett, folya­matos, közös politikai akcióinak hosszú távú programját. Hozzá­fűzte, hogy­­az akkor megfogalma­zott elvek napjainkban is érvé­nyesek, annak a politikának az alapját alkotják, amely kifejezés­re juttatja a legtágabb nemzet­közi közösség törekvéseit. E poli­tika építő jellegű reális kiutat ja­vasolt, hogy felszámolhassák a vi­lágot megterhelő ellentéteket, fel­osztásokat és igazságtalanságokat, távlatot nyitott a béke, az előre­haladás előtt. Lazar Mojszov szerint e létfon­tosságú érdekeket maradéktalanul megerősítette a belgrádi értekez­let, amelyen 25 ország állam-, il­letve kormányfője vett részt. A belgrádi találkozó munkájában részt vett nagyszámú kiemelkedő államférfi közül sok bekerült nemcsak népének, hanem az egész világ történelmébe, s elévülhetet­len érdemeket szerzett. Az el nem kötelezettség céljainak és feladatainak meghatározás? — Az akkor elfogadott belgrádi nyilatkozat első ízben fogalmazta meg az el nem kötelezettség alapve­tő céljait és legfontosabb felada­tait: a feszültség enyhítése, béke, biztonság, általános, teljes lesze­relés, faji elkülönítés, üldözés, a dominancia, hegemónia összes for­máinak felszámolása, a fejlett és a fejlődő országok közötti különb­ség csökkentése, a sokoldalú nem­zetközi együttműködés bővítése és az ENSZ szerepének érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az értekezlet részvevői már akkor felhívták a nemzetközi kö­zösség figyelmét a világ összes kulcsproblémájára, s megoldást ja­vasoltak a világbéke megőrzése, a biztonság és minden ország szabad fejlődése alapján.­­ A békefelhívással, a háborús veszélyről szóló nyilatkozattal, amelyet a két szuperhatalom, John Kennedy amerikai elnök és Nikolla Hruscsov, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsá­nak tagja elé terjesztettek, a belg­rádi értekezlet részvevői kifejez­ték mélységes aggodalmukat a nemzetközi helyzet rosszabbodása miatt, a világviszonylatban nagy visszhangot keltett és világszerte támogatták a szuperhatalmakhoz intézett felhívást, hogy­ haladékta­lanul vessenek véget háborús elő­készületeiknek, a fegyverkezési hajszának, s az ENSZ Alapokmá­nyának szellemében kezdjék meg tárgyalásaikat e vitás kérdésekről. Az el nem kötelezettek hangot ad­tak az­ emberiség nagy többsége hangulatának és érdekeinek. Ezzel egyértelműen világosan kifejezés­re juttatták, hogy a nagyhatalmak közötti feszültség csillapítása nem korlátozódhat kizárólg e két or­szágra, és semmiképpen sem okoz­hat kárt harmadik államnak, illet­ve a béke és a biztonság osztha­tatlan és mindenki közös gondja. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett orszá­gok első értekezlete felkeltette számos nép és a világ békesze­­rető erőinek reményét, ám ezzel egyidejűleg egyesek elvitatták je­lentőségét, s jövőjével, lehetősé­geivel kapcsolatban fenntartásaik­nak adtak hangot. Hozzáfűzte, hogy a nagyhatalmi politika hívei indokolatlanul támadták, illetve olyan találgatások is elhangzot­tak, hogy valamilyen új, harma­dik tömb megalakítására tettek kísérletet. Szerintem e mesterke­dések és kételyek nagyon gyorsan alaptalannak és tévesnek bizo­nyultak, s bebizonyosodott, hogy történelmileg elhibázott az el nem­kötelezettség politikájának semmi­­bevétele és mellőzése. Negyed évszázad igazolta Lázár Mojszov egyebek között le­szögezte, hogy az elmúlt negyed év­század megerősítette az el nem kötele­zettség politikájának alapvető tartal­mát és értelmét. Megalakítása óta a mozgalom szüntelenül fejlődött, al­kalmazkodott a világ igényeihez és szembenézett kihívásaival. A mozga­lom szüntelenül gyarapodott és a nemzetközi kapcsolatok egyetemes, független és tömbön kívüli erejeként érvényesült.­­ A békéért, a világ demokratikus megváltoztatásáért vívott eredeti, kö­­vetkezetes harcával az el nem kötele­zettség , mozgalma és politikáj­a egy­re több­­hívet szerzett magának, s mind több ország fogadta el elveit. A belg­rádi értekezleten 25-en vettek részt, azóta tagjainak száma megnégyszere­ződött, napjainkban több mint száz teljes jogú tag tartozik hozzá. Megállapította, hogy az­ újonnan felszabadult országok csatlakoznak a mozgalomhoz, mert benne látják füg­getlenségük megvédésének, teljes po­litikai, gazdasági és szociális emanci­­pálódásuk szavatolását. Hozzáfűzte, hogy a­­ semleges tömbön kívüli or­szágok, sőt a­­ tömbök egyes tagjai egyre nagyobb érdeklődést nyilvání­tanak ki a mozgalom tevékenysége iránt. Az elnemkötelezettség­­eszméi, céljai és elvei mind nagyobb befolyást gyakorolnak a világ haladó pártjaira, mozgalmaira, amelyek a nemzetközi színtéren konkrét tevékenységükben alkalmazzák elveit. Szerinte mindez tanúsítja, hogy az elnemkötelezettség politikája az új történelmi irányzatokat tükrözi, s a leghívebben kifejezésre juttatja min­den nép, mind a tömbökhöz, mind pe­dig a tömbökön kívül levőek általá­nos, reális és történelmi érdekeit. — Számos konkrét kezdeményezés­sel és akcióval az el nem kötelezett országok néhány konkrét helyzetben hozzájárultak az­ ingatlan világbéke és biztonság megőrzéséhez, meggátol­ták a válsággócok további elmérge­sedését és a tömbkonfrontáció fellán­golását. Megalakulása óta a mozga­lom csökkentette az erőpolitika, a nyomás alkalmazásának, a dominan­cia terét, s az el nem kötelezettek szorgalmazták, hogy a válságokat és tűzfészkeket békés úton, az ENSZ Alapokmányának elvei és el nem köte­­lezettség politikája szellemében oldják meg és követelték a kizsákmányolás, leigázás és a diszkrimináció minden formájának felszámolását. Rámutatott, hogy a nemzetközi kap­csolatok fejlesztésében és a feszült­ség csillapításában milyen óriási je­lentőségű volt az egyetemes enyhülés koncepciója, amelyet az el nem köte­lezett országok már a belgrádi csúcs­­értekezleten beterjesztettek. Az el nem kötelezettek szüntelenül előtérbe he­lyezték, hogy nem csökkenthető a nemzetközi feszültség a nagyhatalmak közötti feszültség enyhítése nélkül, ám nem lehet tartós béke és bizton­ság, ha az enyhülés nem­ válik egye­temessé, s míg ki kell terjednie a vi­lág minden részére. Emlékeztetett arra, hogy már a belg­rádi értekezleten elemezték annak szükségességét, hogy összehívják az ENSZ-köz­gyűlés rendkívüli ülésszakát, vagy az ENSZ védnöksége alatt nem­zetközi értekezletet tartanak a lesze­relésről. Tito elnök e kezdeményezést felújította az 1976-ban Colombóban megtartott 5. csúcsértekezletén. Két évvel később összehívták az ENSZ- közgyűlését, rendkívüli ülésszakát, amely átfogó platformot és hosszú távú akcióprogramot dolgozott ki az általános és teljes leszerelésre. Számos konkrét akció, állandó erőfeszítések — Az el nem kötelezett országok számos konkrét akciót kezdeményez­tek a fegyverkezési hajsza megféke­zésére és a leszerelés megkezdésére. Az el nem kötelezettek több kezde­ményezése és akciója eddig még nem járt eredménnyel a szédületes iramú fegyverkezési versengés folytatása mi­att. Ezért az el nem kötelezett­ek is­mét felújították követeléseiket, főleg az atomháború veszélyének elhárításá­ra, és a kísérleti atomrobbantások be­tiltására. Az el nem kötelezettek tá­mogatják az összes olyan kezdemé­nyezést, amely elősegíti a fe­gyverke­­zési hajsza beszüntetését, a béke és a biztonság erősítését. Ismertette, hogy az el nem kötele­zettek szüntelenül erőfeszítéseket tesz­nek, hogy megváltoztassák a mostani igazságtalan gazdasági világrendet, s más fejlődő országokkal együtt kutat­ják az egymás közti gazdasági együtt­működés bővítésének útjait, fejleszt­ve az önerőre való­ támaszkodás kon­cepcióját. A Dél—Dél kapcsolatok fej­lesztésének ötlete már felmerült az el nem kötelezettek első csúcstalál­kozóin, s gazdasági­­ nehézségeik sú­lyosbodásával egyidejűleg a koncep­ciót részletesen kidolgozták. Hangsúlyozta, hogy az el nem kö­telezett országok szervezett tevékeny­ségük kezdete óta rendkívül nagy fi­gyelmet fordítanak az ENSZ-re és a multilaterális együttműködésre. Hozzá­fűzte, hogy lényegét és céljait tekint­ve az el nem kötelezettség Politikája szerves kapcsolatban áll a világszerve­zet alapokmányának céljaival és el­veivel. Az el nem kötelezettek az ENSZ-ben érvényesítették a békés k­oegzisztencia politikáját. A mozgal­­om nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a világszervezet egyetemessé váljon, s tevékenysége kiterjedjen vi­lágunk létfontosságú kapcsolataira. A mozgalom szüntelenül gazdagította és felélénkítette az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkáját.­­ A belgrádi értekezlet megtartása óta eltelt 25 év alatt bebizonyosodott, hogy az el nem kötelezettség történel­mileg szükségszerű és az igazságtalan nemzetközi kapcsolatok módosításának döntő tényezője. A mozgalom felemel­kedése azonban nem egyenes vonalú. A nemzetközi színtéren kifejtett tevé­­keny­sége során számos problémával és akadállyal találta szembe magát. Olyan kísérletek is történtek, hogy az el nem kötelezettekre ráerőszakolja­nak mesterséges dilemmákat, soraiban viszályt szítsanak megváltoztassák a mozgalom irányvonalát, a tömbpoliti­ka hatóeszközévé alakítsák át, s a nemzetközi események peremére szo­rítsák. Az el nem kötelezett országok eddig mindig elég erősnek bizonyul­tak, hogy elhárítsák e nyomásokat, megpróbáltatásokat, éppen az el nem­kötelezettség elveinek és céljainak kö­szönhetően. Mi több, a mozgalom e nehézségekből egységesen és megerő­södve került ki. Szerinte napjainkban a mozgalom ismét újabb, még szövevényesebb ki­hívásokkal találta magát szemben, amelyek még eltökéltebb választ kö­vetelnek, hogy megőrizzék a mozga­lom eredeti irányvonalát, tovább erő­sítsék stratégiáját, hogy a jövőben is tevékenyen befolyásolja a nemzetközi kapcsolatok kedvező módosítását. Lazar Mojszov megállapította, hogy a nemzetközi politikai és a nemzet­közi kapcsolatok válsága tovább tart. A nagyhatalmak viszonyát még min­dig mély bizalmatlanság jellemzi. A nagyhatalmak közötti feszültség eny­­hülésének bizonyos jelei ellenére egy­más közti párbeszédük még nem járt olyan eredménnyel, amilyent a világ jogosan elvár. Hozzáfűzte, hogy lan­kadatlan hévvel tovább tart a töm­bök versengése a globális befolyásért. Egyre gyakrabban támadják számos ország függetlenségét, szuverenitását és szabadságát azzal a céllal, hogy meggátolják az emancipáció és előre­haladás szükségszerű folyamatát. Hoz­záfűzte, hogy az agresszív akciók és cselekedetek, mintha bizonyos reak­ciós tényezők magatartásának szabá­lyává vált volna, s e politikia első­sorban az el nem kötelezett és fejlődő országokat sújtja. Úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyre mélyebb válsága a bizonytalanság melegágya. A fejlődő országok túlnyomó többsé­gének gazdasági, társadalmi helyzete drámai mértékben rosszabbodott, nap­jainkban az egyik legégetőbb politi­kai probléma. Világszerte embermilli­ók éheznek és nyomorognak. Az államelnökség alelnöke szerint a helyzet főleg a pénzügyi kapcsolatban válságos, mert a fejlődő országok túl nagyméretű eladósodása beláthatatlan következményekkel fenyeget. A nyers­anyagok árának több éve tartó ál­landó csökkenése miatt a fejlődő or­szágok jövedelme eláramlik, s egyre nagyobb mértékben megtorpan fejlő­désük. A technológiai forradalom ko­rában egyre nagyobb a szakadék a fejlett és a fejlődő világ között. Szerinte a világ az elmúlt 25 évben megváltozott, a problémák megsoka­sodtak, és bonyolultabbak lettek. Az utóbbi években óriási katonai, gazda­sági, pénzügyi és technológiai erőt összpontosítottak néhány legbefolyá­sosabb és legfejlettebb állam szűk kö­rébe. Ezzel a világ meglevő ellentétei és konfliktusai még inkább l­éleződ­tek, tovább rosszabbodott az általános légkör. A mozgalom mindig elhárította a külső nyomást .■ A világtörténelemben eddig egye­dülálló helyzet alakult ki. A világ sorsáról, a háborúról vagy békéről nemcsak kisszámú ország, hanem ha­tárainkon belül emberek nagyon szűk köre dönt, politikájuktól, konkrét lé­péseiktől függ az emberiség jövője és fennmaradása. Különösen az ag­gasztó, hogy a katonai tényező egyre nagyobb mértékben befolyásolja az államok egy részében a nemzeti po­litika és magatartás kialakítását. Mindez fokozza a 8. csúcstalálkozó jelentőségét és időszerűségét. Hangot adott meggyőződésének, hogy a csúcs­­értekezlet megerősíti a mozgalom foly­tonosságát, eredeti elveit és céljait. Az el nem kötelezettekre óriási fele­lősség hárul, hogy ragaszkodjanak ahhoz a politikához, amely nemcsak a mozgalom tagjainak, hanem az egész világnak az objektív igénye. Úgy ítélte meg, hogy az összes je­lentős kérdés csak a lehető legtágabb nemzetközi együttműködéssel, türel­mes párbeszéddel, a bizalom mélyíté­sével, nagyfokú jószándékkal és kész­séggel oldható meg. Végezetül hangsúlyozta, hogy az el­­nemkötelezettség elvei teljesen áthat­ják a JSZSZK külpolitikáját. Az el­­nemkötelezettség mozgalmához és po­litikájához való tartós ragaszkodás hazánk függetlenségének és önálló helyzetének alapja. Hozzáfűzte, hogy Jugoszláviának és Tito elnöknek a mozgalom szerepe növeléséért folyta­tótd következetes és kitartó harcát az egész világ elismerte és méltányolja. Lazar Mojszov Az első csúcsértekezlet részvevői KÜLPOLITIKA

Next