Magyar Szó, 1987. július (44. évfolyam, 193-208. szám)

1987-07-16 / 193. szám

KÜLPOLITIKA Mackó Szó A középosztály lázadása A rezsimnek enyhítenie kellene az olimpiai vendéglátása miatt . A dél-koreai forrongás hátteréről (Különtudósítás a Magyar Szónak) Szöul, július Dél-Koreában kisebbfajta poli­tikai csoda játszódik le. A várako­zásokkal és a hatalom jellegével ellentétben Csen Tu J-­van elnök enyatt diktatúrája vasszorításán. Nap nap után levág egy szele­tet a korábban sérteetetlen hata­lomból, és­ tányéron kínálja a fel­­zúdult ellenzéknek. Beleegyezik a tárgyalások felújításába, az alkot­mány módosításába, közvetlen vá­lasztásokat ígér, közkegyelemben részesíti a politikai ellenfeleket... Természetesen nem egyik nap­ról a másikra szeretett bele a de­mokráciába. Mindössze egy hónap­pal korábban nevezte ki­ a kor­mányzó Demokratikus Igazságpárt elnökét, Ro Tae Vut saját örökö­sévé. Esze ágában sem volt meg­változtatni a választási rendszert, illetve demokratizálni azt. Vu kinevezése több hétig tartó utcai tüntetések hullámát indítot­ta el, három héttel később igazi fordulattal ért véget: maga Vu, Csen hű követője azzal kezdett fenyegetőzni, hogy lemond párt­­vezetői tisztségéről, ha Cseng, aki­nek 1988 februárjában jár le az elnöki megbízatása, nem fogadja el az ellenzék követeléseit. Ezután újabb fordulat követke­zett: a szöuli rezsim részben el­fogadta az ellenzéki követeléseket, csak a közvetlen választásokba és a politikai elítéltek amnesztiájába­­nem egyezett bele. Még a sajtó­szabadságot, a polgári jogok vé­delmét, az állami közigazgatás széles körű demokra­ti­­tatását is elfogadta. Jelenleg a kormány és az ellen­zék együttesen, készítik elő az al­kotmány módosítását, vagyis a politikai rendszer megváltoztatá­sát, előkészületeket kezdtek az idei év végére előirányzott vá­lasztásokra is. A szöuli hatóságok váratlan en­gedékenységének legalább két oka van. A heves rezsimellenes utcai tüntetések és a jövő évi Nyári Olimpiai Játékok megtartása Szö­ulban. Megfigyelők megállapították, hogy a több hétig tartó tünteté­seknek az új középosztály töme­ges bekapcsolódása adott súlyt. Ebből ered a következtetés, hogy nemcsak közönséges felvonulások­ról, hanem a középosztály­ forra­dalmáról van szó. A középosztály ugyanis a jelenlegi rezsim eddigi uralma idején nem tudott lépést tartani az ország gazdasági vív­mányaival. Más szóval a diktatóri­kus rezsim alkalmatlanná vált a jelenleg Dél-Koreában tapasztal­ható gyors gazdasági fellendülés­re, és ezért a politikai rendszert meg kell változtatni, ha tartani akarják az ütemet. A megfigyelők meglátásai azonban egyáltalán nem hízelgőek az erőszakkal megszerzett hata­lomtól nem szívesen megváló dik­­tátori rezsimek számára.. Mégis, a nemrégen tett engedményekkel Csen rezsimje mintha beleegye­zett volna abba, hogy megszünteti saját magát. Ha nem szánta volna rá magát erre a lépésre, megtör­ténhetett volna, hogy elveszíti az olimpiai játékok megszervezésé­nek jogát. Ez szintén sajátos fordulat lett volna. Amikor ugyanis a NOB 1981-ben Szöulnak ítélte oda az 1988. évi Nyári Olimpiai Játékok megszervezésének jogát, a szöuli rezsim ebben alkalmat látott ha­talmának fitogtatására. Az olim­pia azonban, úgy látszik, nem Csen Tu Hvan, hanem az ellen­zék számára lesz nyerő lap. A sportolók vetélkedése, amely csak látszatra nincs közeli kapcsolat­ban a politikával, a tüntetők fegyverévé vált. Üzenetük politi­kailag világos és végzetes a rezsim számára: olimpiát csak egy de­mokratikus és politikailag civili­zált légkörben lehet megtartani, vagy pedig Dél-Koreában nincs hely számára. A rezsim elleni tiltakozás fo­kozódásával egyidejűleg külföld­ről, így természetesen az olimpiai törzskarból is figyelmeztetések kezdtek érkezni, hogy éberen kö­vetik a közelgő olimpiai játékok színhelyén lejátszódó eseménye­ket. Később aggódó hangok kezd­tek hallatszani, végül pedig nyíl­tan találgatni kezdtek, hogy Szö­ul helyett hol lehetne megtartani a következő olimpiát. Említették New York, Los Angeles, Moszkva, Tokió, Belgrád nevét... Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke azonban kijelentette, vagy Szöulba megy, vagy nem lesz olimpia. Semmilyen alterna­tív megtartási helyet hivatalosan nem vizsgálnak, mert az olimpiai alapokmány értelmében a játékok megtartása helyének megváltoz­tatása csakis háború esetén lehet­séges. Ezzel ellentétben az ókori Görögországban a háborúkat sza­kították meg, hogy megtarthassák az olimpiát... Dél-Koreában nem folyik hábo­rú, de korántsem nevezhető bé­késnek a helyzet. Csen belátta, hogy az olimpia kicsúszhat a de­Staller Ilona, a magyar szárma­zású pornósztár (1951. december 26-án született Budapesten) nemré­giben az olasz parlamenti válasz­tások során bekerült a képviselő­­házba a Radikális Párt tagjaként, csak Marco Panella, a pártvezér ngait nemsokára megszakította és csoportosulás jelöltjei közül. Nem is csoda — véli Ilona, valamint menedzsere, Riccardo Scaicchi. (Egyébként az olasz közvélemény­ben akadtak olyanok is, akiket enyhén szólva meglepett, hogy a tiszteletre méltó honatyák körébe immár egy szexkirálynő is tarto­zik.) No de hosszú út vezetett idáig: állami hivatalnok apjával, cukrász­dás felszolgálóból nőgyógyász szakorvossá lett anyjával és három testvérével egy háromszobás, össz­komfortos pesti lakásban éltek és hétvégi házuk volt a Balatonon. Ilona katolikus nevelést kapott, de családjában nem sok előítélet­tel találkozott. Az általános iskola után gimná­ziumba iratkozott, majd az orvos­tudományi egyetemre, de tanukná­­kapott nálánál több szavazatot , átment régészetre. Tizenhárom éves korában pózolt először — a hirdetést, amelyben fotómot­elle­­ket kerestek, anyja látta meg egy újságban —, s prémeket reklá­mozott. Később az MTI, az állami hírügynökség fotómodellje lett, a magyar fővárosban, amely mintegy ötven fotómodellt foglalkoztatott — a legjobbakat az országban. Ilo­­­­na sokat keresett, egy nap alatt i­zéből. A tekintély kérdését nem számítva Dél-Korea már három­­milliárd dollárt ruházott be a já­tékok megtartásába, így a biz­nisz ismét elválaszthatatlannak bi­zonyult a politikától és a sporttól. Csonnak és rezsimjének világo­san tudtára adták, hogy Dél-Kore­­át az olimpia kezdete előtt egy év­vel bekapcsolták az ottani politi­kai események közvetlen közvetí­tésébe. Márpedig ha valaki tudja, hogy filmesek és újságírók érdek­lődésének középpontjába kerül, ekkor rendszerint szebbik arcát mutatja a kamerának, vagy leg­alábbis szépíti magát, bármennyi­re magabiztos is. Ez érvényes a szöuli rezsim esetében is. (Tanjug) többet, mint anyja egy egész hó­­napban. Majdnem minden pénzt hazaadott, csak annyit tartott meg magának, amennyi a lemezklub belépőjéhez és a szombat esti Co­­ca-Colára kellett. Budapestet, „Kelet Párizsát” el­árasztották a külföldiek, olaszok, franciák, németek, akiknek szép autóik voltak, nejlonharisnyákkal, farmernadrágokkal és dollárral hajszolták a magyar lányokat. Me­séikből az bontakozott ki, hogy Nyugaton minden szép és álom­szerű, luxusvillák, utazások, érde­kes nyaralások és pénz, pénz, amennyit csak akar az ember... Ilona­­is elkezdett ábrándozni. A balatoni autósztrádán, autóstoppo­­lás közben ismerte meg a 37 éves calabriai Salvatore Mercurit Az akkor 21 éves lány kihasználta a kínálkozó alkalmat, nagy sietség­gel megtartották az esküvőt (utána éppen olyan gyorsan el is vál­tak). Ilona olasz útlevelet kapott és irány Milánó. Mindez 1972-ben történt. Egy szál bőrönddel érkezett meg a milánói pályaudvarra, az ott­honról hozott pénz rövid ideig tartott, Ilona tehát munka után nézett. Először kirakati manöken­ként dolgozott, majd beállt a fo­­tómodellek sorába — persze nem a menők közé, csak 100 000 lírát ke­resett meg naponta, ezért reklámo­zott kozmetikai szereket, cipőt, csizmát, alsóneműt — mindent, mert csak jött. Gyakran pózolt ru­hátlanul. A következő évben , 1973-ban nem mindennapi bírósági tár­gyaláson vettünk részt frankfurti tartózkodásunk ideje alatt. Egy kissé hihetetlennek tűnik, de ez előtt a nyugat-németországi bíró­ság előtt egy kutya, állt (illetve ült), egy magyar komondor, a bí­rósági szakértők hada vette körül és az alapos „kihallgatás"’ után hirdettek ítéletet. Jól tudjuk, hogy a nyugat-németországiak nagyon kedvelik a különböző ebeket és védik is őket, számukra talán nem, is szokatlan, hogy a bíróság előtt megjelenik egy kutya, m­i azon­ban érdekesnek találtuk a dolgot és ezért jártunk utána az esetnek. Ő a rendőrséggel is összeütközés­be került, kiskorú öccse, Attila miatt, aki Olaszországból Párizsba szö­kött az idegenlégióba (azóta a fiú lenyugodott és régiségekkel kereskedik Pesten). Ilona 1974-ben indul el igazán az érvényesülés útján — az erotikus nyomtatvá­nyok kelendőségén felbuzdulva meztelen fényképeit kezdi küldözgetni lapoknak és ügynök­ségeknek. Felfigyel rá a francia Lui, az angol Only Men, majd a római Playmen — ez utóbbi szer­kesztőségében ismerkedik meg Riccardo Schicchivel, aki döntő hatással lesz további pályafutásá­ra. Ő kezdi Ilonát pornóshow-k­­ban és szexfilmekben szerepeltet­ni, és tőle származik az az ötlet is, hogy érdemes lenne politikával foglalkozni. Ilona — azaz immár az olaszok közkedvelt Cioccioliná­­ja (becenevének története: a Radio Lunában az élőadásban menő Voulez-vous couchez avec mel ce soir? című műsort vezette el ra­jongóit először „ciccinoiknak”, majd, hogy ez nem tetszett, „cioccilipik­­nek” nevezte — így maradt rajta a név, hogy Ciocicciolina­ 1980- ban megalakította a Nappártot (Partito del sole), de nyílt provo­káció miatt feltartóztatták a rend­őrök, mielőtt még Craxi emelvé­nyéhez juthatott volna, és Schicchi­vel együtt kitoloncolták Palermó­­ból. Palermóban került először kap­csolatba a Radikális Párttal, egy tüntetés alkalmával (az atombom­ba ellen, a békéért és a tiszta le­vegőért), de Ciocciolinát nem any­­nyira a politikai célok elérése, ha­nem inkább a reklám érdekelte (akárcsak most, jelenleg A tiszte­letre méltó Ciocciolina címmel forgat pornófilmet). A választási kampányban is az idén lépten­­nyomon bájait mutogatta, most, hogy megkapta a hőn áhított kép­viselői széket, első dolga volt, hogy a honatyáknak szavatolt im­munitás mögé bújjon a közbotrány okozása miatt ellene felhozott vá­dak elől. Programjában síkraszáll a homoszexuálisok és a börtönla­­kók szexuális jogaiért és bejelen­tette harcát a prűd közvélemény ellen. Pornósztár a parlamentben? Hogy történhetett ez? Tiltakozás? Az intézmények megvetése? A pornográfia ünneplése? Ez is, az is, a Radikális Párt persze nin­csen elragadtatva, főleg a női kép­viselők, a tekintélyes Adele Fac­cio mégis dolinál: „Ha védjük a homo- és transz­szexuálisokat, miért ne vé­denénk egy pornósztárt is?” Az említett magyar komondor egy bizonyos cégtulajdonos, And­reas Kreis tulajdona, illetve ő a gazdája. Oberurselban lakik, ez a kis település pedig Badhomburg közelében van, a Taunus hegység lankáin. A tulajdonos itt él egye­dül Samu nevű kutyájával, és ez Egy pornósztár karrierje Staller Ilona, Ciocciolina képviselői székben Az utóbbi időben a nyugati lapok igen sokat cikkeztek Stallér Ilona (művésznevén Ciocciolina) pornósztárról, aki azzal keltett szenzációt, hogy a Radikális Párt képviselőjelöltjeként bekerült az olasz parlamentbe. Az alábbi írás a nyugatnémet Der Spiegel és az olasz Panorama című lapokban megjelent cikkek alapján ké­szült. Egy kutya most már bírósági engedéllyel ugathat (Frankfurti hétköznapok) az állat a kedvence. A komondor nagyon hűséges állat, hallgat gaz­dája szavára, de nem minden esetben. Jönnek különös napjai is, amikor bizony hallatja a hangját, néha egész éjszaka ugat. Talán párt keres, talán fél, nem tudni, de tény, hogy az Oberurselban el­helyezett amerikai hadseregpa­rancsnokság egyik magas rangú tisztjének zavarta az álmát a 12 éves Samu. A tiszt először a gaz­dához fordult, arra intve, hogy bepereli, ha nem altatja el örökre a kutyáját, és ha az továbbra is zavarja az álmát, ha pedig ezt nem teszi meg, akkor kénytelen lesz bíróság útján intézni a dolo­got. A bírósági tárgyalásra, mint mondtuk, sor is került, nem csu­pán a Frankfurter Rundschau és a helyi rádióállomás, hanem a kör­nyező városok tájékoztatási esz­közei is elküldték képviselőjüket a tárgyalásra, ebből mégis csak arra lehet következtetni, hogy azért Nyugat-Németországban­ sem áll mindennap kutya a bíróság előtt, a tájékoztatási eszközök pedig nagy cikkekben, illetve percekig tartó rádió- és tévéadásban szá­moltak be az esetről. A bíróságnak végeredményben nem volt nehéz dolga, hiszen az állatvédők egyesülete is az ugató kutya pártjára állt, a bíróság pedig kimondta, hogy van ahogy van, Samunak jogában van ugatni, ha már beszélni nem tud, a magas rangú amerikai katonatiszt pedig találjon valami megoldást arra, hogy alma nyugodtabb legyen. A magyar komondor tulajdono­sa Andreas Kreis üzletember el­mondta, hogy három kutyaólat is épített a Samunak, mindegyiket kényelmesen berendezte, de egyik­be sem hajlandó bemenni. Úgy lát­szik, hogy fel a házban, és csak a védelmébe vette Cioc- villájának a kertjében érzi jól magát. Véleménye szerint az em­bereknek, az emberségnek annyi­ra legyengült­ az idegzete, hogy már azt sem tudják elviselni, ha egy kutya ugat. A Samu pedig nem szeret egyedül, ugyanúgy, mint az ember, megkötni nem le­h­et mert az állatvédő egyesület tagjai azonnal reagálnának, felje­lentenék és nagy büntetést kelle­ne fizetnie. A német városokban, falvakban különben szinte lehetet­len megkötött kutyát látni. Ami pedig az injekcióval törté­nő örökre való elaltatást illeti, az szóba sem jöhet, esetleg csak sú­lyos betegség esetén, mert ugyan­csak hallatnák hangjukat az eb­barát egyesület tagjai. TÓTH László Ciocciolina a választási kampányban minduntalan bájait mutogatta Andreas Kreis Samu nevű magyar komondor kutyájává) Kevesebb segély Afrikának Az ENSZ Iparfejlesztési Szer­vezetének (UNIDO) adatai szerint Afrika tavaly 35,8 millió dollár ér­tékű műszaki segélyt kapott, 5 százalékkal kevesebbet, mint 1935- ben. Az UNIDO igazgatója szerint a segély a dollár értékének zuhaná­sa és amiatt csökkent, hogy né­hány fejlett ország nem hajlandó részt venni meghatározott progra­mok finanszírozásában. (Tanjug) 1987. július 16., csütörtök

Next