Magyar Szó, 1988. január (45. évfolyam, 16-29. szám)

1988-01-18 / 16. szám

-------BELPOLITIKA-------------------------------------Noш*Ш -------­ ÚJ TÖRVÉNYEK ÉS ELŐÍRÁSO­K ISMERTETÉSE Változtatások a forgalmi és a szolgáltatási adóban Vajdaság SZAT Képviselőháza új törvényt készített a termékek és szolgáltatások megadóztatásáról és a külön forgalmi adóról, ezt Vajdaság SZAT Hivatalos Lapjá­nak 34/87. száma tette közzé. Az új törvény új módon szabályozza a forgalmi és szolgáltatási adót, külön adót határoz meg a váltóhi­­telekkel nyújtott szolgáltatásokra. A törvény ugyanakkor felhatalmaz­za a községi képviselő-testületeket, hogy ezek is saját jogszabályaikkal bevezethetik az ilyen szolgáltatási és forgalmi adót A külön forgalmi és szolgáltatási tartományi adót a törvény szerves összetevője sza­bályozza. A külön községi forgal­mi és szolgáltatási adókat a közsé­gi képviselő-testületek határozzák meg, valamint azokat a terméke­ket és szolgáltatásokat is, amelyek esetében tartományi forgalmi adót kell fizetni. Maga a törvény tesz kivételeket, hogy milyen esetekben nem kell ezt az adót fizetni. Egyebek kö­zött, a kerámiaipari termékek is idetartoznak, a vámtarifa is. Ezt az adót nem kell fizetni a szap­­panfajtákra, mosóporokra, fog­krémre, szájfertőtlenítőkre, gyer­­m­ekkozm­e­ti­kai cikkekre, gyermek­tápszerre, borotvakrémre. A fent említett készítményeken kvül minden más végtermékre kü­­lön tartományi adót kell fizetni, 14 százalékosat. Vonatkozik ez a sze­mélygépkocsira is, más motoros járművekre, kapcsolható jármű­vekre, rendszámtáblával közlekedő vízi járművekre is. Adót kell fizet­ni a különféle űrlapokra, telefon­­könyvre, naptárakra, röpcédulákra, levelezőlapokra, meghívókra stb. Ezenkívül adót kell fizetni köny­vek, oktató jellegű filmek, gramo­fonlemezek, kész magnetofon- és videoszalagok, hasonló publikációk, újságok, folyóiratok, közlönyök és más nyomtatványok forgalmazása után is. A gramofonlemez kivéte­lével e termékeket lehet adómen­tesíteni, ha a kiadó előzőleg ki­kéri az illetékes tartományi okta­tásügyi, tudományügyi és művelő­désügyi szervek véleményét, hogy ezek a termékek oktatási-nevelési, tudományos, művészeti, kulturális, illetve tájékoztatási célokat szol­gálnak. A gyártónak kötelessége a terméken feltüntetni az illetékes szervek ilyen adómentesítési enge­délyét, a számot és az időpontot. Az illetékes köztársasági, illetve tartományi szervek ilyen mentesí­tése érvényes az egész ország terü­letén. Adót kell fizetni szeszes italokra és más italokra, borra, gyógybo­­rokra, almapálinkára (10 százalé­kosat), a természetes pálinkákra 30 százalék, a sörre 25 százalék, a tömény italokra 10 százalék az adó. Szénsavas üdítőkre, aromás szirupokra, 2 százaléknál alacso­nyabb alkoholtartalmú italokra, ásványvízre, szénsavas vízre az adó 10 százalék. Külön forgalmi adót kell fizetni a­, alkoholra (etanolra). Az új sze­mélygépkocsik utáni adó 11 szá­zalék. Ezt az adót nem fizetik azok, akik ajándékba kapnak szü­leiktől vagy házastársaiktól gép­kocsit. Ugyanez vonatkozik a hasz­nált gépkocsikra is, amelyekre egyébként 14 százalékos az adó. Külön szolgáltatási adót kell fi­zetni a váltóhitelekre, attól füg­gően, hogy mekkora a váltóhitel, például az 500 ezer dináros hitel után az adó 5000 dinár. A 4 000 000 —11 000 000 dinár hitel után az adó fi000 dinár, ezen az összegen felül minden megkezdett 500 000 dinár hitel után még 500 dinár. Hangsú­lyozni kell, hogy a társadalmi pénzeszközök felhasználói közti ki­fizetésről szóló törvény értelmében kiadott váltók után nem e tarifa alapján kell fizetni az adót. Ez a törvény 1988. január 1-én lépett életbe, a korábbi törvény hatálya megszűnt. MiUnko PERIN Gabonatároló — 15 nap alatt Az Integral Építőipari Munka­­szervezet dolgozói ismét bebizo­nyították, hogy lehet gyorsan és határidőre dolgozni. Zrenjaninban 15 nap alatt építettek fel egy 30 méter magas, S0u vagon kapaci­tású gabonatárolót, melynek ér­téke 650 millió dinár. A­ munká­latok során mintegy 2000 tonna betont és 150 tonna betonvasat használtak fel. NÉGYSZEMKÖZT A BIOENERG­IÁVAL (2.) „Nekem ehhez semmi közöm” Zdenko Domancicról tavaly novemberben hallottam először. Mivel napjainkban a bioenergiás gyógymód, úgymond divat, Domančić pedig e téren „világmárka”, egy újságíró tájékozatlansága nem éppen dicsekvésre méltó dolog. Ha azonban bevallja, bocsánatos bűn. S miután hitt is benne, sőt bajával felkereste, akár írhat is róla. Ilyen meggondolásból készült valamikor decemberben ott, Ughen szigeten, az alábbiakban folytatásban következő naplószerű tárca. Betegeknek okulásul vagy tanulságul, esetleg követendő példaként is — döntse el az olvasó. Másnap visszatér az önbizalom és a veszni lát­szó remény. Kipihenten készülünk a reggelihez. A szobák jók, tiszták, újak, a fűtés olyan amilyen, de a szigeten tényleg nincs hideg, takaróból is van elég az ágyakon, de egyébként is, gyógyulni jöttünk, nem­ pedig üdülni. Délelőtt lássam telik az idő, az ebéd utáni szeánszokra várunk­, s szinte kivétel nélkül va­lami meghatározatlan optimizmussal tekintünk az első találkozásra Domancsétval. Két szobatársammal már megbarátkoztam, mindkettő valamiféle gyógyíthatatlannak tűnő baj­jal érkezett a szigetre. Nikola Koraié, a 40 éves karlovaci fuvaros hár­­m­ank közül még a legkevésbé hisz a „csodában”. Az izületi gyulladás valami speciális esete kí­nozza már évek óta. „Mintha csak parázson jár­nék, s lépésenként ezer tű szúrása fokozza a fáj­dalmat. Tabletták nélkül kibírhatatlan lenne” — mondja. # Orvosnál jártál? — Mindenfelé. Sőt kuruzslóknál is már. Nem év nem múlik. Néha tényleg olyan fölöslegesnek érzem magam ezzel a világon. Elegem van min­denből. Vezetni tényleg nem tudok így nyomo­­rékul... .- Hiszek-e Domančićban? Az ördög tudja. Legfeljebb abban, hogy rosszabb már úgysem le­het. Különben is, tudod, mi az, hogy hónapokon OU-koportod a rendelő padjait, szurkáltatod magad a­ mintákhoz, hogy sorra kerülj valamelyik ismert specialistánál, s utána megkapd a magadét: „Mit izgulsz! Örülj, hogy jársz!” Svemir Devini Hvarról érkezett. A veséje kí­nozza- Benne több a remény, de jóval idegesebb is nálunk. Miután kiveszekszi magát a valahon­nan végre előkerült recepció­ önökkel, magyaráz­­n ih kezd: — Hallottam már otthon is olyanról, akit ki­­fiyógyított Domančić. A szomszédom bajára sem volt más gyógyír, s most rendben van a szénája. Nem tudom, mi lesz a veséimmel, de ha mégis ... A kimondatlanból is érteni lehet. A csoda. Ez az, amiben itt mindenki bízik. A többség szúrná- Kosznás kiút talán nincs is. Zdenkótól várják. Amikor pontosan a bejelentett időpontban, hét­főn 14 órakor megjelenik az ebédlőt egy ötven­hatvan négyzetméternyi üvegfalú teremtől elvá­­­lasztó folyosófélén, a teremben szorongok meg­tapsolják. Bemutatkozik. Az idén már 38 éves — bár jó negyvenesnek saccolom —, markáns fiatalembert, úgy napbarí­­tottan, feketén, himlőhelyes arcbőre ellenére is jó­képűnek mondanák a hölgyek. Nem­ beszél sokat, џе ezt igntoenak tartja hangsúlyozót:. ............. — Hogy tisztázzuk azonnal: a vendéglátást il­letően a dilettantizmushoz, házigazdáik majomsá­­gaihoz az égvilágon semmi közöm. Ha ilyen te­kintetben bármilyen kifogásuk akad, most mond­ják meg, intézkedni fogok az igazgatónál, s ha utána sincs valami rendben, ne fizessenek. Az önök joga!­­Persze, hogy ismét taps. Tény azonban, hogy ezek utáni melegvíz is van a szobákban, s a va­csora is jobb minőségű, mint amit ebédre szolgál­tak fel.) A belépőt követően, megkezdődik a terápia — ahogy azt helyben nevezik: a napi „tretman”. Körülbelül tíz perc jut mindenkire, de nem csu­pán Domancsénál. Szervezett munka ez, s össze­sen 17-en csinálják. Zdemko válogatta össze mun­katársait az ország minden tájáról. — Bioenergiája mindenkinek van, önöknek is. A kérdés csupán, hogy képesek-e azt szerveze­tükből kiválasztani, másra átsugározni. Van, aki igen, van, aki nem. Én az előbbiekkel foglalkoztam sokat, s nyugodtak lehetnek, aki itt dolgozik, gyó­gyít is. Szavatoltam, biztosan. Magam tényleg nem tudnám ezt nap mint nap végigcsinálni. S elmondja azt is, hogy fedezte fel az ener­giát önmagában. Belgiumban dolgozott vendég­­munkásként 1970-től. Hét évvel később magányos órájában, „furcsa lelkiállapotban” szobája asztalán ugrálni kezdtek a nézésétől a poharak. Ezzel kez­dődött. — Nem sokkal később felmondtam a munka­helyemen és tanulmányozni kezdtem a dolgot. Előbb csak elméletben, majd a gyakorlatban is. Két év a Szovjetunióban a világhírű Dzsuna Davitasviinél, majd Amerikában, s Afrikában is a masszái törzsnél.­­ A bennszülöttek jóformán nem is ismernek más gyógymódot, mint varázslóik bioenergiáját. Transzállapot váltja ki belőlük a sugárzást, s mindenki tudja, hogy esetenként csodálatos dolgo­kat idéznek elő a beteg szervezetben. Szükségesnek tartja, hogy szóljon anyagi hely­zetéről is. — Két évet dolgoztam az NSZK-ban. Dúsgaz­dag embereket gyógyítottam, s mi tagadás, meg­szedtem magam. Ezt csak azért mondom, nehogy bárki is anyagi haszonra gyanakodjon vállalkozá­sommal kapcsolatban, mert pénzre végképp nincs szükségem. Hazajöttem, hogy itthon gyógyítsak, hogy bizonyítsak, s hogy ha lehet, valamiféle együttműködést alakítsak ki az egészségüggyel. Nehéz dolog, de hiszek benne, hogy valaki mégis­csak megérti lényegét, értelmét, s fantasztikus lehetőségeit. GÁSPÁR Mihály (folytatjuk) 1988. január 18., hétfő A válság és a csodadoktorság Az orvostudomány nálunk kategorikusan elhatárolja magát az alternatív gyógymódoktól . Kivizsgálásukra nincs pénz, sem hajlandóság A Vajdasági Orvosegyesület részéről vád érte a tömegtájékoz­tatási eszközöket. A négyezer orvos élén álló egyesület elnöksége, engedvén a nyomásnak, nemrégiben szólt tagsága nevében: a saj­tó hasábjain, a tévé és rádióműsorokban túl nagy teret szentelnek az utóbbi időben az alternatív gyógyászatnak, ezzel felcsillantják a reményt a betegek előtt. Hamis reményt. Nos, lássuk, vajon csak a remények hamisak-e vagy sok min­den más is. A gazdasági és a szociális vál­ság egyre türelmetlenebbé teszi az embereket. Így is, úgy is. A bete­gek — közönséges halandókról lesz szó — egyre inkább képtelenek elviselni a kivizsgálásokkal járó megpróbáltatásokat, mert úgy vé­lik, hogy a községi tisztviselőknek — a magasabb tisztségviselőkről nem is beszélve —, fogalmuk sincs, milyen is ez a mi egészség­ügyünk. A beteg sokallja az őt ke­zelő szakorvos 480 000 dináros sze­mélyi jövedelmét. Az orvos viszont felháborodik, amikor megtudja, hogy az imént nála járt tisztség­­viselőnek a sofőrje ugyanannyit keres hároméves középiskolával, mint ő, aki ötéves egyetemet feje­zett be, és három évig szakosítot­ta magát. Szóval az elégedetlenség min­den oldalról: a beteg lassanként belerokkan a kivizsgálásokba, ki­merül és visszamegy dolgozni, hi­szen a családját el kell tartania, fele annyiból vagy még kevesebből is, mint történetünk sofőrjének vagy orvosának. Vagy elmegy a csodadoktorhoz... Mindkét felet meg kell hallgatni Az orvosok tisztában vannak az­zal, hogy az orvostudomány nem mindenható. Nem az ellen tilta­koznak, hogy a tömegtájékoztatási eszközök írnak az alternatív gyógy­módokról. Lehet, és kell is írni, de nem rábeszélő, magasztaló, meggyőző , hangnemben. Mindkét felet meg kell hallgatni. Ezért hív­ták össze az újságírókat is, fejtet­te ki a Vajdasági Orvosegyesület nevében annak elnöke, dr. Vladi­mir Čanji sebészfőorvos, a jelen­levő dr. Marinko Gajic primá­­rius, dr. Velimir Mikic ortopéd­sebész orvosprofesszor, dr. Eliza­­beta Monarov, dr. Lazar Lepšano­­vic orvosprofesszor, dr. Milorad Velisavljev gyermekorvos profesz­­szor és Jožef Jašo­tic-szakorvos primárius elnökségi tagok jelenlé­tében, csodadoktorlásnak. Dr. Marinka Gajic primárius elmondta, hogy az önszuggesztió, a szép szó sokat ér, neki is az volt a fegyvere. Épp ez­zel élnek a csodadoktorok, jobban mondva visszaélnek vele. A ma­gánpraxis jóváhagyásával talán szép szó is terem majd, volt az orvosok egyöntetű véleménye. Jó kis vigasz ... Elutasítják, mert kételkednek benne Vállalkoznak-e a hazai orvosok arra, hogy kivizsgálják az alter-, natív gyógyászok és az évszázadok, évezredek óta elismert, ám nap­jainkban mellőzött gyógymódokat és az alternatív orvostudomány vívmányait. Erre hazánkban sem pénz, sem... se hajlandóság. Mert az orvosok csak azt hajtogatják, ki kellene vizsgálni. Európában pél­dául csak Jugoszláviában és Al­bániában nincs bioenergiát vizsgá­ló intézet. Nem ismerjük a bio­energiát, de nem is akarjuk meg­ismerni, valahogy ilyen érzése van az embernek, amikor az orvo­sainkat hallgatja. Nem vetik el, csak kételkednek az alternatív gyógymódokban, pontosítottak a szakorvosok. Ezzel a kételkedéssel még semmi sem tisztázódik. Dr. Lazar Lepšanović orvosprofesszor szerint a tömegtájékoztatási eszkö­zök a csodadoktorok népszerűsíté­sével tulajdonképpen az orvostu­dományt támadják. Olyan dolog ez, mintha arról akarnák meg­győzni az emberiséget, hogy ne repülőn, hanem gyalog járjon. Dr. Milorad Velisavljev gyer­mekorvos professzor azt mondta, hogy becsületbíróság elé kellene állítani azokat az orvosokat, akik alternatív orvostudománnyal fog­lalkoznak, vagy­ alternatív gyógyá­szokhoz tanácsolják betegeiket. — Mi esküt tettünk, hogy gyógyítunk és sohasem ártunk. A betegek időt veszítenek és sokszor emiatt Egyetlen ígéretet kaptunk, mégpedig dr. Ervin Gebauer orvos­­professzortól, a Tartományi Anya- és Gyermekvédelmi Intézet On­kológiai, Hematológiai és Szívgyógyászati Osztályának vezetőjétől, Ő ugyanis nap mint nap szembesül a beteg gyermekek szüleivel, közli velük, hogy gyermekük gyógyíthatatlan. Ezek a szülők a szalmaszálba is kapaszkodnak. — Ami az alternatív gyógymódot illeti, szkeptikus vagyok, hiszen mi, orvosok nem vagyunk e téren képzettek. Nem ismerem a tárgykört. A szülők számára nem til­tunk meg semmit, ami nem lehet ártalmas a gyereknek. A bio­­energiáról egyelőre annyit tudunk, hogy nem ártalmas, de még nem bizonyították be, hogy tudományosan is indokolt lenne az alkalmazása. A szülők más központokba is elviszik a gyermekeiket. Ezt sem tiltjuk, 1977 óta ugyanis egységes gyógymódot alkalma­zunk az egész országban. De csak a leukémiás gyermekek gyó­gyításában. Hogy miért nem alkalmazzák a rákos és leukémiás gyermekek gyógykezelésében a klorofillkúrát, amiről­ tudományosan is bebizo­nyították, hogy sugárzássemlegesítő hatása van, ezenkívül a búza­­füle nem árthat, csak használhat a beteg és erőtlen szervezetnek? Megígérem, fejezte be Gebauer orvosprofesszor, hogy­ a gyermek­leukémia gyógyításával foglalkozó országos csoport legközelebbi összejövetelén felvetem ezt a kérdést, mert mi nem foglalkozha­tunk egymagunkban ilyen kísérlettel, de ha a csoport elfogadja a javaslatot, semmi sem gátolhatja a klorofillkúra kivizsgálását és alkalmazását. Dr. Želimir Mikic sebészorvos professzor hozzáfűzte, hogy az utóbbi időben megjelent írások és sugárzott műsorok óriási elégedet­lenséget váltottak ki az orvosok körében. — Sem az orvosok, sem az or­vostudomány nem érezheti magát veszélyeztetve. Nem a hivatásun­kat és a kenyerünket féltjük. Mi azért tiltakozunk e cikkek ellen,­ mert ezekkel a népnek ártanak. Az emberek hitetlensége, az or­vostudomány tehetetlensége a rák­kal,­ az AIDS-szel és más súlyos betegségekkel szemben kedvez­ő az életükkel játszanak. Az sem el­fogadható érv, hogy rossz az egészségügyi szolgálat szervezett­sége, hiszen hogyan lehetséges ,az, hogy az ötvenezer jugoszláv or­voshoz nem tudnak a betegek be­jutni, ahhoz a pár csodadoktorhoz pedig el tudnak zarándokolni. Csak hát, válaszolták erre az új­ságírók, a csodadoktor nem kér­dezi a betegtől, melyik érdekkö­zösséghez tartozik. S így folytat­hatnánk tovább, vagy kezdhet­nénk az írás elejéről.­ ­•«'PÁK Ibolya

Next