Magyar Szó, 1988. január (45. évfolyam, 16-29. szám)
1988-01-18 / 16. szám
-------BELPOLITIKA-------------------------------------Noш*Ш ------- ÚJ TÖRVÉNYEK ÉS ELŐÍRÁSOK ISMERTETÉSE Változtatások a forgalmi és a szolgáltatási adóban Vajdaság SZAT Képviselőháza új törvényt készített a termékek és szolgáltatások megadóztatásáról és a külön forgalmi adóról, ezt Vajdaság SZAT Hivatalos Lapjának 34/87. száma tette közzé. Az új törvény új módon szabályozza a forgalmi és szolgáltatási adót, külön adót határoz meg a váltóhitelekkel nyújtott szolgáltatásokra. A törvény ugyanakkor felhatalmazza a községi képviselő-testületeket, hogy ezek is saját jogszabályaikkal bevezethetik az ilyen szolgáltatási és forgalmi adót A külön forgalmi és szolgáltatási tartományi adót a törvény szerves összetevője szabályozza. A külön községi forgalmi és szolgáltatási adókat a községi képviselő-testületek határozzák meg, valamint azokat a termékeket és szolgáltatásokat is, amelyek esetében tartományi forgalmi adót kell fizetni. Maga a törvény tesz kivételeket, hogy milyen esetekben nem kell ezt az adót fizetni. Egyebek között, a kerámiaipari termékek is idetartoznak, a vámtarifa is. Ezt az adót nem kell fizetni a szappanfajtákra, mosóporokra, fogkrémre, szájfertőtlenítőkre, gyermekkozmetikai cikkekre, gyermektápszerre, borotvakrémre. A fent említett készítményeken kvül minden más végtermékre külön tartományi adót kell fizetni, 14 százalékosat. Vonatkozik ez a személygépkocsira is, más motoros járművekre, kapcsolható járművekre, rendszámtáblával közlekedő vízi járművekre is. Adót kell fizetni a különféle űrlapokra, telefonkönyvre, naptárakra, röpcédulákra, levelezőlapokra, meghívókra stb. Ezenkívül adót kell fizetni könyvek, oktató jellegű filmek, gramofonlemezek, kész magnetofon- és videoszalagok, hasonló publikációk, újságok, folyóiratok, közlönyök és más nyomtatványok forgalmazása után is. A gramofonlemez kivételével e termékeket lehet adómentesíteni, ha a kiadó előzőleg kikéri az illetékes tartományi oktatásügyi, tudományügyi és művelődésügyi szervek véleményét, hogy ezek a termékek oktatási-nevelési, tudományos, művészeti, kulturális, illetve tájékoztatási célokat szolgálnak. A gyártónak kötelessége a terméken feltüntetni az illetékes szervek ilyen adómentesítési engedélyét, a számot és az időpontot. Az illetékes köztársasági, illetve tartományi szervek ilyen mentesítése érvényes az egész ország területén. Adót kell fizetni szeszes italokra és más italokra, borra, gyógyborokra, almapálinkára (10 százalékosat), a természetes pálinkákra 30 százalék, a sörre 25 százalék, a tömény italokra 10 százalék az adó. Szénsavas üdítőkre, aromás szirupokra, 2 százaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú italokra, ásványvízre, szénsavas vízre az adó 10 százalék. Külön forgalmi adót kell fizetni a, alkoholra (etanolra). Az új személygépkocsik utáni adó 11 százalék. Ezt az adót nem fizetik azok, akik ajándékba kapnak szüleiktől vagy házastársaiktól gépkocsit. Ugyanez vonatkozik a használt gépkocsikra is, amelyekre egyébként 14 százalékos az adó. Külön szolgáltatási adót kell fizetni a váltóhitelekre, attól függően, hogy mekkora a váltóhitel, például az 500 ezer dináros hitel után az adó 5000 dinár. A 4 000 000 —11 000 000 dinár hitel után az adó fi000 dinár, ezen az összegen felül minden megkezdett 500 000 dinár hitel után még 500 dinár. Hangsúlyozni kell, hogy a társadalmi pénzeszközök felhasználói közti kifizetésről szóló törvény értelmében kiadott váltók után nem e tarifa alapján kell fizetni az adót. Ez a törvény 1988. január 1-én lépett életbe, a korábbi törvény hatálya megszűnt. MiUnko PERIN Gabonatároló — 15 nap alatt Az Integral Építőipari Munkaszervezet dolgozói ismét bebizonyították, hogy lehet gyorsan és határidőre dolgozni. Zrenjaninban 15 nap alatt építettek fel egy 30 méter magas, S0u vagon kapacitású gabonatárolót, melynek értéke 650 millió dinár. A munkálatok során mintegy 2000 tonna betont és 150 tonna betonvasat használtak fel. NÉGYSZEMKÖZT A BIOENERGIÁVAL (2.) „Nekem ehhez semmi közöm” Zdenko Domancicról tavaly novemberben hallottam először. Mivel napjainkban a bioenergiás gyógymód, úgymond divat, Domančić pedig e téren „világmárka”, egy újságíró tájékozatlansága nem éppen dicsekvésre méltó dolog. Ha azonban bevallja, bocsánatos bűn. S miután hitt is benne, sőt bajával felkereste, akár írhat is róla. Ilyen meggondolásból készült valamikor decemberben ott, Ughen szigeten, az alábbiakban folytatásban következő naplószerű tárca. Betegeknek okulásul vagy tanulságul, esetleg követendő példaként is — döntse el az olvasó. Másnap visszatér az önbizalom és a veszni látszó remény. Kipihenten készülünk a reggelihez. A szobák jók, tiszták, újak, a fűtés olyan amilyen, de a szigeten tényleg nincs hideg, takaróból is van elég az ágyakon, de egyébként is, gyógyulni jöttünk, nem pedig üdülni. Délelőtt lássam telik az idő, az ebéd utáni szeánszokra várunk, s szinte kivétel nélkül valami meghatározatlan optimizmussal tekintünk az első találkozásra Domancsétval. Két szobatársammal már megbarátkoztam, mindkettő valamiféle gyógyíthatatlannak tűnő bajjal érkezett a szigetre. Nikola Koraié, a 40 éves karlovaci fuvaros hármank közül még a legkevésbé hisz a „csodában”. Az izületi gyulladás valami speciális esete kínozza már évek óta. „Mintha csak parázson járnék, s lépésenként ezer tű szúrása fokozza a fájdalmat. Tabletták nélkül kibírhatatlan lenne” — mondja. # Orvosnál jártál? — Mindenfelé. Sőt kuruzslóknál is már. Nem év nem múlik. Néha tényleg olyan fölöslegesnek érzem magam ezzel a világon. Elegem van mindenből. Vezetni tényleg nem tudok így nyomorékul... .- Hiszek-e Domančićban? Az ördög tudja. Legfeljebb abban, hogy rosszabb már úgysem lehet. Különben is, tudod, mi az, hogy hónapokon OU-koportod a rendelő padjait, szurkáltatod magad a mintákhoz, hogy sorra kerülj valamelyik ismert specialistánál, s utána megkapd a magadét: „Mit izgulsz! Örülj, hogy jársz!” Svemir Devini Hvarról érkezett. A veséje kínozza- Benne több a remény, de jóval idegesebb is nálunk. Miután kiveszekszi magát a valahonnan végre előkerült recepció önökkel, magyarázn ih kezd: — Hallottam már otthon is olyanról, akit kifiyógyított Domančić. A szomszédom bajára sem volt más gyógyír, s most rendben van a szénája. Nem tudom, mi lesz a veséimmel, de ha mégis ... A kimondatlanból is érteni lehet. A csoda. Ez az, amiben itt mindenki bízik. A többség szúrná- Kosznás kiút talán nincs is. Zdenkótól várják. Amikor pontosan a bejelentett időpontban, hétfőn 14 órakor megjelenik az ebédlőt egy ötvenhatvan négyzetméternyi üvegfalú teremtől elválasztó folyosófélén, a teremben szorongok megtapsolják. Bemutatkozik. Az idén már 38 éves — bár jó negyvenesnek saccolom —, markáns fiatalembert, úgy napbarítottan, feketén, himlőhelyes arcbőre ellenére is jóképűnek mondanák a hölgyek. Nem beszél sokat, џе ezt igntoenak tartja hangsúlyozót:. ............. — Hogy tisztázzuk azonnal: a vendéglátást illetően a dilettantizmushoz, házigazdáik majomságaihoz az égvilágon semmi közöm. Ha ilyen tekintetben bármilyen kifogásuk akad, most mondják meg, intézkedni fogok az igazgatónál, s ha utána sincs valami rendben, ne fizessenek. Az önök joga!Persze, hogy ismét taps. Tény azonban, hogy ezek utáni melegvíz is van a szobákban, s a vacsora is jobb minőségű, mint amit ebédre szolgáltak fel.) A belépőt követően, megkezdődik a terápia — ahogy azt helyben nevezik: a napi „tretman”. Körülbelül tíz perc jut mindenkire, de nem csupán Domancsénál. Szervezett munka ez, s összesen 17-en csinálják. Zdemko válogatta össze munkatársait az ország minden tájáról. — Bioenergiája mindenkinek van, önöknek is. A kérdés csupán, hogy képesek-e azt szervezetükből kiválasztani, másra átsugározni. Van, aki igen, van, aki nem. Én az előbbiekkel foglalkoztam sokat, s nyugodtak lehetnek, aki itt dolgozik, gyógyít is. Szavatoltam, biztosan. Magam tényleg nem tudnám ezt nap mint nap végigcsinálni. S elmondja azt is, hogy fedezte fel az energiát önmagában. Belgiumban dolgozott vendégmunkásként 1970-től. Hét évvel később magányos órájában, „furcsa lelkiállapotban” szobája asztalán ugrálni kezdtek a nézésétől a poharak. Ezzel kezdődött. — Nem sokkal később felmondtam a munkahelyemen és tanulmányozni kezdtem a dolgot. Előbb csak elméletben, majd a gyakorlatban is. Két év a Szovjetunióban a világhírű Dzsuna Davitasviinél, majd Amerikában, s Afrikában is a masszái törzsnél. A bennszülöttek jóformán nem is ismernek más gyógymódot, mint varázslóik bioenergiáját. Transzállapot váltja ki belőlük a sugárzást, s mindenki tudja, hogy esetenként csodálatos dolgokat idéznek elő a beteg szervezetben. Szükségesnek tartja, hogy szóljon anyagi helyzetéről is. — Két évet dolgoztam az NSZK-ban. Dúsgazdag embereket gyógyítottam, s mi tagadás, megszedtem magam. Ezt csak azért mondom, nehogy bárki is anyagi haszonra gyanakodjon vállalkozásommal kapcsolatban, mert pénzre végképp nincs szükségem. Hazajöttem, hogy itthon gyógyítsak, hogy bizonyítsak, s hogy ha lehet, valamiféle együttműködést alakítsak ki az egészségüggyel. Nehéz dolog, de hiszek benne, hogy valaki mégiscsak megérti lényegét, értelmét, s fantasztikus lehetőségeit. GÁSPÁR Mihály (folytatjuk) 1988. január 18., hétfő A válság és a csodadoktorság Az orvostudomány nálunk kategorikusan elhatárolja magát az alternatív gyógymódoktól . Kivizsgálásukra nincs pénz, sem hajlandóság A Vajdasági Orvosegyesület részéről vád érte a tömegtájékoztatási eszközöket. A négyezer orvos élén álló egyesület elnöksége, engedvén a nyomásnak, nemrégiben szólt tagsága nevében: a sajtó hasábjain, a tévé és rádióműsorokban túl nagy teret szentelnek az utóbbi időben az alternatív gyógyászatnak, ezzel felcsillantják a reményt a betegek előtt. Hamis reményt. Nos, lássuk, vajon csak a remények hamisak-e vagy sok minden más is. A gazdasági és a szociális válság egyre türelmetlenebbé teszi az embereket. Így is, úgy is. A betegek — közönséges halandókról lesz szó — egyre inkább képtelenek elviselni a kivizsgálásokkal járó megpróbáltatásokat, mert úgy vélik, hogy a községi tisztviselőknek — a magasabb tisztségviselőkről nem is beszélve —, fogalmuk sincs, milyen is ez a mi egészségügyünk. A beteg sokallja az őt kezelő szakorvos 480 000 dináros személyi jövedelmét. Az orvos viszont felháborodik, amikor megtudja, hogy az imént nála járt tisztségviselőnek a sofőrje ugyanannyit keres hároméves középiskolával, mint ő, aki ötéves egyetemet fejezett be, és három évig szakosította magát. Szóval az elégedetlenség minden oldalról: a beteg lassanként belerokkan a kivizsgálásokba, kimerül és visszamegy dolgozni, hiszen a családját el kell tartania, fele annyiból vagy még kevesebből is, mint történetünk sofőrjének vagy orvosának. Vagy elmegy a csodadoktorhoz... Mindkét felet meg kell hallgatni Az orvosok tisztában vannak azzal, hogy az orvostudomány nem mindenható. Nem az ellen tiltakoznak, hogy a tömegtájékoztatási eszközök írnak az alternatív gyógymódokról. Lehet, és kell is írni, de nem rábeszélő, magasztaló, meggyőző , hangnemben. Mindkét felet meg kell hallgatni. Ezért hívták össze az újságírókat is, fejtette ki a Vajdasági Orvosegyesület nevében annak elnöke, dr. Vladimir Čanji sebészfőorvos, a jelenlevő dr. Marinko Gajic primárius, dr. Velimir Mikic ortopédsebész orvosprofesszor, dr. Elizabeta Monarov, dr. Lazar Lepšanovic orvosprofesszor, dr. Milorad Velisavljev gyermekorvos profeszszor és Jožef Jašotic-szakorvos primárius elnökségi tagok jelenlétében, csodadoktorlásnak. Dr. Marinka Gajic primárius elmondta, hogy az önszuggesztió, a szép szó sokat ér, neki is az volt a fegyvere. Épp ezzel élnek a csodadoktorok, jobban mondva visszaélnek vele. A magánpraxis jóváhagyásával talán szép szó is terem majd, volt az orvosok egyöntetű véleménye. Jó kis vigasz ... Elutasítják, mert kételkednek benne Vállalkoznak-e a hazai orvosok arra, hogy kivizsgálják az alter-, natív gyógyászok és az évszázadok, évezredek óta elismert, ám napjainkban mellőzött gyógymódokat és az alternatív orvostudomány vívmányait. Erre hazánkban sem pénz, sem... se hajlandóság. Mert az orvosok csak azt hajtogatják, ki kellene vizsgálni. Európában például csak Jugoszláviában és Albániában nincs bioenergiát vizsgáló intézet. Nem ismerjük a bioenergiát, de nem is akarjuk megismerni, valahogy ilyen érzése van az embernek, amikor az orvosainkat hallgatja. Nem vetik el, csak kételkednek az alternatív gyógymódokban, pontosítottak a szakorvosok. Ezzel a kételkedéssel még semmi sem tisztázódik. Dr. Lazar Lepšanović orvosprofesszor szerint a tömegtájékoztatási eszközök a csodadoktorok népszerűsítésével tulajdonképpen az orvostudományt támadják. Olyan dolog ez, mintha arról akarnák meggyőzni az emberiséget, hogy ne repülőn, hanem gyalog járjon. Dr. Milorad Velisavljev gyermekorvos professzor azt mondta, hogy becsületbíróság elé kellene állítani azokat az orvosokat, akik alternatív orvostudománnyal foglalkoznak, vagy alternatív gyógyászokhoz tanácsolják betegeiket. — Mi esküt tettünk, hogy gyógyítunk és sohasem ártunk. A betegek időt veszítenek és sokszor emiatt Egyetlen ígéretet kaptunk, mégpedig dr. Ervin Gebauer orvosprofesszortól, a Tartományi Anya- és Gyermekvédelmi Intézet Onkológiai, Hematológiai és Szívgyógyászati Osztályának vezetőjétől, Ő ugyanis nap mint nap szembesül a beteg gyermekek szüleivel, közli velük, hogy gyermekük gyógyíthatatlan. Ezek a szülők a szalmaszálba is kapaszkodnak. — Ami az alternatív gyógymódot illeti, szkeptikus vagyok, hiszen mi, orvosok nem vagyunk e téren képzettek. Nem ismerem a tárgykört. A szülők számára nem tiltunk meg semmit, ami nem lehet ártalmas a gyereknek. A bioenergiáról egyelőre annyit tudunk, hogy nem ártalmas, de még nem bizonyították be, hogy tudományosan is indokolt lenne az alkalmazása. A szülők más központokba is elviszik a gyermekeiket. Ezt sem tiltjuk, 1977 óta ugyanis egységes gyógymódot alkalmazunk az egész országban. De csak a leukémiás gyermekek gyógyításában. Hogy miért nem alkalmazzák a rákos és leukémiás gyermekek gyógykezelésében a klorofillkúrát, amiről tudományosan is bebizonyították, hogy sugárzássemlegesítő hatása van, ezenkívül a búzafüle nem árthat, csak használhat a beteg és erőtlen szervezetnek? Megígérem, fejezte be Gebauer orvosprofesszor, hogy a gyermekleukémia gyógyításával foglalkozó országos csoport legközelebbi összejövetelén felvetem ezt a kérdést, mert mi nem foglalkozhatunk egymagunkban ilyen kísérlettel, de ha a csoport elfogadja a javaslatot, semmi sem gátolhatja a klorofillkúra kivizsgálását és alkalmazását. Dr. Želimir Mikic sebészorvos professzor hozzáfűzte, hogy az utóbbi időben megjelent írások és sugárzott műsorok óriási elégedetlenséget váltottak ki az orvosok körében. — Sem az orvosok, sem az orvostudomány nem érezheti magát veszélyeztetve. Nem a hivatásunkat és a kenyerünket féltjük. Mi azért tiltakozunk e cikkek ellen, mert ezekkel a népnek ártanak. Az emberek hitetlensége, az orvostudomány tehetetlensége a rákkal, az AIDS-szel és más súlyos betegségekkel szemben kedvező az életükkel játszanak. Az sem elfogadható érv, hogy rossz az egészségügyi szolgálat szervezettsége, hiszen hogyan lehetséges ,az, hogy az ötvenezer jugoszláv orvoshoz nem tudnak a betegek bejutni, ahhoz a pár csodadoktorhoz pedig el tudnak zarándokolni. Csak hát, válaszolták erre az újságírók, a csodadoktor nem kérdezi a betegtől, melyik érdekközösséghez tartozik. S így folytathatnánk tovább, vagy kezdhetnénk az írás elejéről. •«'PÁK Ibolya