Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 256-270. szám)
1988-09-16 / 256. szám
4 Mácmátó 1988. szeptember 16., péntek Félelem és remény Vajon egyeseiknek csak úgy tűnik-e, hogy szilárdan uralják a helyzetet? A jugo politikusok if JÓ NEMZEDÉKE, de az idősebbek sem maradnak le mögöttük, szereti az éles játékot. A mindent vagy semmit alapon játszanak, s e veszélyes rulett tétje óriási: Jugoszlávia jövője, fennmarad-e vagy sem. Ezzel válságunk mélypontra süllyedt, pattanásig feszült a helyzet, az eresztékek engednek. A gazdasági szálak már régen fellazultak, most pedig bekövetkezett,amitől a lelke mélyén mindenki tartott: nemzeteink, nemzetiségeink, köztársaságaink és tartományaink képviselői nyílt, egyelőre verbális polgárháborút folytatnak. Minden rendelkezésre álló fegyverből lövöldöznek, minden ütésmódot használnak, többé semmilyen szabálynem érvényes. Összekeveredtek a fogalmak, a demokráciát mindinkább kiszorítja az anarchia, a rendszer törvényes intézményeinek helyét az utca foglalja el, az úgynevezett népakarattal vagy nyomással háttérbe szorult a pártban a demokratikus centralizmus. Beköszöntöttek azok a vésztjósló idők, amelyekre a korábbi időszakokból emlékezünk, amikor annak volt igaza, aki nagyobb hangerővel kiabált, aki több „igazsággal” szolgált, aki erősebb és tömegesebb volt. Egyértelművé vált, mennyire igaznak bizonyultak Edvard Kardeljnak utolsó nyilvános felszólalásán, a JKSZ XI. kongresszusán elhangzott szavai. Figyelmeztetett, hogy ismét színre léptek azok az erők, amelyek a régi Jugoszlávia részét alkották. A legális rendszeren kívül szót kapott a párhuzamos, rendszeren kívüli politikai pluralizmus (nemcsak az önigazgatási), s ez valósággá vált, bármennyire is megkísérlik leplezni a Szocialista Szövetség formájával. A különféle bizottságok akcióit támogatják még egyes közösségek pártstruktúrái is. Mi mással magyarázható a szlovén szabadságvédelmi bizottság, vagy a kosovói szerbek és crnagoraiak tiltakozó gyülekezeteit szervező bizottság fennállása. Noha egyeseknek, úgy tűnik, hogy szilárdan uralják a helyzetet, kicsúszhat ellenőrzésük alól. Még július végén, a JKSZ KB 10. ülésén, azt megelőzően pedig az Elnökség leszögezte, hogy az újvidéki események súlyos következményeket vonnak maguk után, s figyelmeztetett, hogy a Szerb KSZ KB-nak és a Kosovói KSZ TB-nek politikai akcióval meg kell akadályozni az újabb tömeges gyülekezeteket, a más közösségekben való szervezésüket, mert ez a nyomás elfogadhatatlan formája, még inkább kiélezi az egyébként is szövevényes társadalmi helyzetet, s eltökélten kell harcolni a kosovói problémák hatékony megoldásáért. A Központi Bizottság elítélte a néhány tagja elleni durva rágalmakat, akiket nyilvánosan népárulóknak, az ötödik hadoszlop tagjainak, szakadároknak és hasonlóknak neveztek. Gyülekezet Belgrádiján Hogy mennyire nem tartották tiszteletben a 16. ülés határozatait, bizonyítja az is, hogy tiltakozó gyűlést rendeztek Nova Pazován, Titogradban, Kolašinban, Titoverbászon, Smederevóban, Cservenkán, Szerbmiliticsen Kovinban (nem is sorolva fel a kosovói városokban és falvakban megtartott nagygyűléseket). Azóta bejelentették, hogy hasonló mítingeket rendeznek Nikijében, Jajcéban, Moševaconn, Kragujevacon, Kruševacon, Ljubljanában, Szarajevóban Zágrábban ..., s e forgatókönyv szerint a letaglózó ülést a belgrádi nagygyűlésen mérik majd, amelynek időpontját nem tűzték ki. A becslések szerint több százezren vesznek majd részt rajta, sőt egymillió mítingelőt emlegetnek. Egyesek úgy vélik, jobb, ha időpontját nem határozzák meg, mert arra várnak, hogy a JKSZ KB mikor tűzi ki 17. ülését, s akkor kiderülhet: az egyik oldalon a kisszámú vezetőség marad, a másik oldalon pedig a néptömegek. Miközben tovább tartanak a gyülekezések, a karavánok több irányba listáznak, kibontakozott az álló 100 illők és a közlemények valságos háborúnja. Vaidasáe SEAT Elnöksége azt vallja, hogy az ilyen és hasonló gyűlések kiváltják a dolgozókit ne ígérők, az összes nemzet és nemzetiség bizomatlanságát. egyszersmind ezzel támadták a JKSZ KB politikájét, az alkotmányosságot és a törvényességet.. A tiltakozó gyűlések a jugoszlávellenes és én igaz, a kisellenes erők malmára hajtják a vizet. A Crna Gora-i KSZ KB Elnöksége úgy véli, hogy ,,a tiltakozó gyűlések, a mitingek, a gyülekezetek nem járulnak hozzá az okok eltüntetéséhez, s kedvezőtlen politikai következményeket vonnak maguk után”. A 16. ülés álláspontjait támogatta Kosovo vezetősége is. A Szlovén SZK Elnöksége úgy értékelte, hogy a gyülekezetek, mint az elégedetlenség kinyilvánításának formái, amíg alkotmányos és törvényes keretek között maradnak, semmiképpen sem gátolhatók meg azoknak az okoknak a felszámolása nélkül, amelyek kiváltották az elégedetlenséget. Hozzáfűzte azonban, hogy nem segíti elő a megoldást e gyülekezeteken hallható néhány olyan jelszó és közbekiáltás, amelyek bomlasztják a jugoszláv közösség AVNOJ-i alapját. Eltérően ugyanarról A Horvát KSZ KB Elnöksége is részletes közleményt adott ki üléséről: ,,Noha az albán nacionalisták, szeparatisták, agresszív magatartása, a tűrhetetlen helyzet miatti felháborodás váltotta ki a nemzeti jellegű politikai tömörüléseket, fennáll a veszély, hogy kedvezőtlenül befolyásoják, s még inkább dramatizálják az egész országban a helyzetet. Különösen aggasztó annak az eszmének a felelevenítése, amely szerint a nemzet az egyedüli alap és integrációs érték, amely az ember, az osztály és a szociális, ellentétek felett áll, s ez háttérbe szorítja a JKSZ, önigazgatású társadalmunk forradalmi, demokratikus és osztályjellegét. Az Elnökség úgy értékelte, hogy a nemzeti alapon való politikai tömörülés az alkotmányos rendszeren kívül a Horvát SZK-ban azonos lenne, az ellenforradalmi cselekedettel, mert a horvát, a szerb, a többi horvátországi nemzet és nemzetiség testvérisége és egysége a legsúlyosabb időszakban, a népfelszabadító harcban, és a szocialista forradalomban kovácsolódott, ez az együttélés a jövő étlapja, kiállta a maspok (nacionalista tömegmozgalom) nacionalista túlfűtöttségének próbáját, s megengedhetetlen, hogy a Kommunista Szövetségben, a munkásosztályban és a Horvát -SZK népeinek körében viszály kezdődjön nemzeti alapon" . Hasonló a véleménye Bosznia-Hercegovina pártvezetőségének, amely úgy döntött, hogy sürgősen összehívja a KB ülését Kosovóról, s amelyen ismét állást foglalnak a tömeggyűlések és a mitingek ellen. Abdulah Mutapčić a jajcéi tiltakozó gyűlés megszervezésére tett kísérlettel kapcsolatban kijelentette: ,.Miért választották éppen Jajcét? Hazánknak nincs olyan polgára, aki ne tudná, hogy ott született a titói Jugoszlávia, ott helyezték el az együttélés, hazánk föderatív rendszerének alapját, s hogy Jajce jugoszláv város, trvem muzulmán, nem szerb, nem horvát, nem bosznia-hercegovinai jellegű, hanem nyílt város, amelyet évente több százezer gyermek, fiatal, harcos, dolgozó, polgár keres fel a Tyiglavtól a Gjevg jelijéig, mert Jajcet saját városuknak tekintik. Ezért nem tűrhető el, hogy forradalmunk szülőföldjén nemzeti alapon politikai gyűlést tartsanak, támadják a forradalom vérben született vívmányát, a testvériség-egységet is. Egyszóval úgyszólván az egész ország ellenzi a gyülekezést, főleg azt, ahogy Szerbián kívül tartsák meg, ám mit érnek el ezzel, mindez falra hányt borsó, mert Szerbia állami és pártelnöksége másképpen vélekedik. E két elnökség úgy fogalmazott „elfogadhatatlan, hogy a JKSZ KB-nak egy konkrét, sajátos helyzettel, az újvidéki mítinggel kapcsolatos álláspontját általánosítsák, s ez nem alkalmazható egyetemesen a népgyűlésekre és mítingekre, amelyeket a kosovói szerb és crnagorai nép elleni terror és erőszak miatt tartanak meg, illetve e gyűlések nem ítélhetők el és nem tilthatók meg függetlenül kiváltó okuktól és tartalmuktól”. A két elnökség úgy értékelte, elfogadhatatlan, hogy a szerbiai, a vajdasági és a crnagorai szolidaritási nagygyűléseket veszélyes tüntetésnek és demokráciaellenes nyomásnak nyilvánítsák, amely veszélyezteti Jugoszlávia biztonságát. Az Elnökség a továbbiakban megállapította, hogy méltányolni kell Bosznia-Hercegovina és Szlovénia pártvezetőségének figyelmeztetését, értékelését sz esetleges gyűlések e köztársaságokban való megtartása miatti lehetséges következményekről. Hozzáfűzte, hogy a köztársaságokban a KSZ vezetősége a leghivatottabb és legfelelősebb, hogy értékelje környezetében a politikai helyzetet és körülményeket. Szinte egyidejűleg a KSZ belgrádi városi bizottsága ismételten követelte, hogy hívják össze a JKSZ rendkívüli kongresszusát, a harcosok hat belgrádi helyi szervezete síkraszállt a harcosok rendkívüli kongresszusáért, Szerbiaszerte üléseznek a különféle testületek, szervek és szervezetek. Valamennyi egyöntetűen támogatta vezetőségét, elsősorban Slobodan Miloševićet, s e gyűléseken kígyót-békát kiáltoznak. A mitingeken hallható jelszavakon, hogy „Csak az egység mentheti meg a szerbséget”, azokon a dalokon kívül, amelyek dicsőítik az új vezért, „Halált a siptárokra”. ..Fegyvert akarunk", „Le az árulókkal" (mintegy 40 személyt neveztek meg), olyan ötleteket vetnek fel, hogy csak egy alkotmány kell, az országban rendkívüli állapotot kell Nemzetek közötti feszültség A Financial Times egyebek között azt írta, hogy a tiltakozó gyűlések kapcsolatban állnak Slobodan Milosevic szándékával, hogy kiharcolja a nagyobb ellenőrzést a tartomány felett, amelyben 1981-ben véres nacionalista zavargások robbantak ki. A szerb párt azt tervezi, hogy több nagyobb tüntetést rendez. Az értékelések szerint Szerbia módosított alkotmánya csökkenteni fogja a két tartomány jogait, s szítja majd a nemzetek közötti feszültséget, az ellentéteket Szerbia és a többi köztársaság között. kihirdetni. Horvátországban Boszniában, Hercegovinában támogatják a pártvezetőség álláspontjait, s figyelmeztetnek a nacionalista gyülekezések veszélyére Mindenki a „saját népére", a „saját” bázisára hivatkozik. Amikor már úgy tűnt, hogy ma köztársaságban nem lesz míting, mer a szerb vezetőség elismerte a több köztársaság szerveinek, hogy jogukban áll a helyzetet értékelni, s amikor a Kosovo Polje-i bizottság lemondott a sajoei utazásról, bekövetkezet a fordulat: a Harcosszövetség Elnökségének határozata miatt elégedetlenség jeléül követelik, mégiscsak tartsák meg a nagygyűlést Jajcéban. Kitűzték időpontját is: szeptember 17. A kosovóiak tervbe vették, hogy látogatást tesznek Szarajevóban, Lipovóban és más városban is. Vajon a helyzet kicsúszott-e a szerb vezetőség ellenőrzése alól vagy a bizottság többé nem hallgat a fővárosból érkező utasításokra, vagy Hasan Grabcevicnak volt igaza, amikor kijelentette „A szerbek és a crnagoraiak tiltakozó gyűlését szervező bizottság a Milosevic-féle politika rohamosztaga, hogy megtörjék az alkotmánymódosítással, a Milosevic elképzeléseivel szembeni ellenállást Mintha nem vontuk volna le tanulságot a maspokból, amelynél végzetes nacionalista politikát. Horvátországot az ellenforradalomm szélére sodorta. A nacionalista tömörülés mindig is nyitás a jobboldal felé, ezért nem véletlen hogy Milosevic a Memorandum nyelvezetét használja, BorisimTovic pedig Cosic hírhedt beszédéből idéz. Solovic bizottságánál a jajcei mítinggel kapcsolatos provokációja bizonyítja, hogy megkísérli meghúzni az egységes Szerbia elképzelt határát Horgostól Dragošig." Az előbbi jellegű összes észrevételre Belgrád azt a választ adja, hogy szociális osztályjellegű semmiképpen sem nacionalista nemzeti mozgalom bontakozott ki ám attól, ami helyenként történik a fővárosban fejfájást kapnak. A minap például a Veljko Vladnova egyetemista városban petíciót terjesztettek, az egyetemisták rádióállomása is sugározta álláspontjait: „Ha tovább tart a süketek párbeszéde (csak a kosovói szerb lakosság szükségletei iránt süketek), ha tovább tart az agónia, nem fogunk harcolni határozatokkal és plénumokkal , puskával a kezünkben széktünk harcba, ahogyan őseink tették. Nem várunk senki zöld fényére, mert már elködösült a látásunk. Kosovóban nincs szabadság annak a népnek a tagjai számára, amely ugyanennek a Jugoszláviának a szabadságáért többet áldozott bármelyik népnél az évszázadok viharában." Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az előbbi sorokat leírt fiataloknak ezt üzenjük: Bocsássa meg nekik az isten, mert nem tudják, mit tesznek. Mit mondjunk azonban, amikor Goran Tambić, a KSZ egyetemi bizottságának elnöke, az előbbiekre kijelenti, hogy „nem a petíció egyes tételeit, hanem rami egészet kell értékelni”. S valóban, van-e alanya a reménynek, vagy csak a félelem és a bánat lesz-e osztályrészünk? Tanúi vaevu’r-e Jugoslavia felbomlásának? Ki fogja mindezt leállítani, ki vá tang meg, hogy az egyelőre verbális polgárháború amelynek(лГ),*0ђ(ч fegyvert követel pék, n° fejeződjön be fegyverrel? (Danas) került a nemzetek közötti ingatag egyensúly. „Már két hónapja minden héten a kosovói szerbek szervezőbizottsága gyűléseket rendez, Szerbia határain kívül is. Minden gyülekezeten több tíz- Mítingek és alkotmánymódosítás A Liberation írása egyes időszerű jugoszláv belpolitikai kérdésekről Fennáll a veszély, hogy Jugoszláviában a forró nyár után még forróbb ősz következik — írta egyebek között a Liberation című újság. Úgy ítélte meg, hogy az egész ország figyelme Kosovóra irányul amely a föderáció lőporos hordója a szerbek és az albánok közötti feszültség miatt. Szerinte a szerbek tiltakozó megmozdulása háttérbe szorította a többi társadalmi forrongást, megkérdőjelezik Tito hagyatékát, s veszélybe A hangnem egyre radikálisabb. A részvevők korábban azt kérték, hogy szavatolják a nyugalmat és a biztonságot a kosovói szerbek számára, akik az albánok ellenséges cselekedetei miatt elégedetlenkedtek. Ma már a jelszavakban fegyvert követelnek, a rendkívüli állapot bevezetését Kosovóban. Az alapvető követelés továbbra is az alkotmány reformja, amely lehetővé tenné Szerbiának, hogy ismét irányítása alá vonja a két autonóm tartományt. Szerbia új erős embere, Slobodan Milosevic e reform hirdetője. A módosításokat azonban a két tartomány nem támogatja, s elvben a beleegyezésükre van szükség. A rendszer tehát megbénult. A szerb vezetőség úgy értékelte, hogy ez semmit sem jelent, a népi megmozdulás elsöpri a két tartományt. „Keresztes hadjárat” Vajdaság ellen Slobodan Milosevic meglehetősen demagóg retorikája felhevíti a tömegeket, a szerbek történelmi érdekei védelmezőjének tünteti fel magát. Keresztes hadjáratot indított Vajdaság ellen, amely vezetőinek többsége szerb, s azzal vádolják őket, hogy foteljük védelmében mellőzik a szerb nép érdekeit. 1987 szeptemberében Milosevic megszerezte az abszolút hatalmat, megígérte a szerveknek, hogy „tuarent” megoldják a kosovói problémát. Azóta szüntelenül fokozódik e 47 éves vezető népszerűsége, aki korábban vezető oeosziásban egy bankban dolgozott. A rendezvények részvevői Slobodan Milosevic nagyméretű portréit hordozzák, s a gyülekezetesen elhangzó dalokban második Titóként emlegetik. A rendszer válságának terméke Slobodan Milosevic valóban a rendszer válságának terméke. Tito halála után bevezették a kollektív állam- és pártvezetőséget, amely képtelennek bizonyult a válság felszámolására. E testületekben minden köztársaság és tartomány képviselteti magát, határozatait egyöntetűen kell megnéznia, s a legtöbb időt a zárt üléseken folyó vitákkal veszti el. A belgrádi sajtó napjainkban hemzseg az olyan írásoktól, amelyek beszámolnak arról, hogy az albán nacionalisták milyen erőszakos cselekményeket követtek el. Gyakran képtelenség különválasztani az igazságot a koholmánytól abban a sajtóban, amely a szerb párt teljes ellenőrzése alatt áll. Tény, hogy 1381 óta csaknem 80 000 szerb költözött ki Koszovóból. A szerb újságok azt állítják, hogy az albánok nyomása miatt kényszerültek távozásra, az albánok szerint a gazdaság elmaradottsága miatt menekültek el. Recsegnek Jugoszlávia eresztékei A Washington Time szerint, a kommunista ideológia fokozatosan hitelét veszti, s egyre nagyobb szakadék tátong a köztársaságok között. A néhai Josip Broz Tito marsall hozta létre a föderációt, amely elveszíti helyzetét és képességét, hogy megbirkózzon a gazdasági és politikai gondokkal. Eluralkodott a regionalizmus, a helyi pártvezetők egyre nagyobb hatalomhoz jutnak az együvé tartozás hiánya miatt. Jugoszláviát egykor Európa lőporos hordójának tekintenék, területén dördült el az első világháborút kiváltó revolver lövői, s manapság fokozatosan elharapóznak a regionális viszályok, a vádaskodások, s a bomlás. .jelei mutatkoznak. A föderatív egységet kikezdte a gazdasági válság, amelyet tovább súlyosbít a három számjegyű infláció, a kosovói albánok zavargásai, a szerbeket egyre gyakrabban érő vádak, hogy uralkodó szerepre törekszenek a politikai életben. A jugoszláv és a külföldi hírmagyarázók szerint, számos problémát okozott, hogy nincs olyan nemzeti vezető, aki lelkesíteni tudna 28 millió polgárt. Jugoszláviában sohasem lesz második Tito, jelentette ki egy külföldi diplomata a Washington Times cikke szerint. ezren vesznek részt. Azt tervezik, hogy e hónapban Belgrádban több mint félmillióan vesznek részt a nagygyűlésen. Szabad-e kiáltozni: „Le Milosevictyel?” A szlovén újságírók Kosovóban felvetették a kérdést: A tiltakozó gyűléseken ,,Le Vllasival” és hasonló jelszó hallható, mi történne, ha valaki ezt kiáltozná: „Le Milosevictyel” . Miért nem foganatosítanak intézkedéseket azok ellen, akik fegyvert követelnek, ha ezt az albánok kiáltoznák, bizonyára letartóztatnák őket A szlovéniai újságírók három napot töltöttek Kosovóban. Kerekasztal-beszélgetést szerveztek számukra, amelyen több mint 20 tartományi, társadalmi-politikai, tudományos, művelődési, közéleti dolgozónak különböző kérdéseket tehettek fel. Nézzük, mit kérdeztek: — Mivel magyarázható, hogy az eltérő nemzetiségű polgárok nem érvényesíthetik azonosan jogaikat a bíróság előtt. Vajon megoldható-e a kosovói probléma abban a helyzetben, amikor tilos az ingatlan eladása, amikor minden csekélységért bojkottálnak albán családokat, amikor minden szabálysértést, bűncselekményt elpolitizálnak, amikor kierőszakolják szerb községek megalakítását, amikor nagy a nézetkülönbség a köztársaság és a tartomány között? Milyen mértékben terheli a felelősség a tartományi vezetőséget a szerb nacionalizmus elburjánzásáért? Készült-e elemzés az úgynevezett politikai nemi erőszakról, s egyáltalán előfordult-e ilyen? Igaz-e, hogy Jugoszláviában koholmányokat terjesztenek Kosovóról? Vajon háborúba keveredett-e a kosovói és a belgrádi sajtó? Elhangzottak az alábbi kérdések is: A tiltakozó gyűléseken hallható „Le Vllasival” és hasonló jelszó, mi történne, ha valaki azt kiáltozná: „Le Milosevictyel”? Miért nem foganatosítanak intézkedéseket azok ellen, akik azt kiáltozzák, „Fegyvert akarunk”, mert ha ezt az albánok követelnék, bizonyára letartóztatnák őket. Nem kisszámú művelődési intézmény élén miért áll nem albán? Vajon Fadil Hoxha albán emigráns-e? Vajon összeállítható-e egy labdarúgócsapat a becsületes albán vezetőkből, vagy a szerbekből és crnagoraiakból ? (Borba) BORBA