Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 256-270. szám)

1988-09-16 / 256. szám

4 Mácmátó 1988. szeptember 16., péntek Félelem és remény Vajon egyeseiknek csak úgy tűnik-e, hogy szilárdan uralják a helyzetet? A jugo politikusok if­ JÓ NEMZEDÉKE, de az idősebbek sem maradnak le mögöttük, szereti az éles játékot. A mindent vagy semmit alapon játszanak, s e veszélyes rulett tétje óriási: Jugoszlávia jövője, fennmarad-e vagy sem. Ezzel vál­ságunk mélypontra süllyedt, patta­násig feszült a helyzet, az ereszté­kek engednek. A gazdasági szálak már régen fellazultak, most pedig bekövetkezett,­­amitől a lelke mé­lyén mindenki tartott: nemzeteink, nemzetiségeink, köztársaságaink és tartományaink képviselői nyílt, egyelőre verbális polgárháborút folytatnak. Minden rendelkezésre álló fegyverből lövöldöznek, min­den ütésmódot használnak, többé semmilyen szabály­­nem érvényes. Összekeveredtek a fogalmak, a demokráciát mindinkább kiszorítja az anarchia, a rendszer törvényes intézményeinek helyét az utca fog­lalja el, az úgynevezett népakarat­tal vagy nyomással háttérbe szorult a pártban a demokratikus centra­lizmus. Beköszöntöttek azok a vészt­­jósló idők, amelyekre a korábbi időszakokból emlékezünk, amikor annak volt igaza, aki nagyobb hangerővel kiabált, aki több „igaz­sággal” szolgált, aki erősebb és tö­megesebb volt. Egyértelművé vált, mennyire igaznak bizonyultak Ed­vard Kardeljnak utolsó nyilvános felszólalásán, a JKSZ XI. kong­resszusán elhangzott szavai. Fi­gyelmeztetett, hogy ismét színre léptek azok az erők, amelyek a ré­gi Jugoszlávia részét alkották. A legális rendszeren kívül szót kapott a párhuzamos, rendszeren kívüli politikai pluralizmus (nemcsak az önigazgatási), s ez valósággá vált, bármennyire is megkísérlik leplez­ni a Szocialista Szövetség formá­jával. A különféle bizottságok ak­cióit támogatják még egyes közös­ségek pártstruktúrái is. Mi mással magyarázható a szlovén szabadság­védelmi bizottság, vagy a kosovói szerbek és crnagoraiak tiltakozó gyülekezeteit szervező bizottság fennállása. Noha egyeseknek, úgy tűnik, hogy szilárdan uralják a helyzetet, kicsúszhat ellenőrzésük alól. Még július végén, a JKSZ KB 10. ülésén, azt megelőzően pedig az Elnökség leszögezte, hogy az újvi­déki események súlyos következ­ményeket vonnak maguk után, s figyelmeztetett, hogy a Szerb KSZ KB-nak és a Kosovói KSZ TB-nek politikai akcióval meg kell aka­dályozni az újabb tömeges gyüle­kezeteket, a más közösségekben va­ló szervezésüket, mert ez a nyomás elfogadhatatlan formája, még in­kább kiélezi az egyébként is szö­vevényes társadalmi helyzetet, s eltökélten kell harcolni a kosovói problémák hatékony megoldásáért. A Központi Bizottság elítélte a né­hány tagja elleni durva rágalma­kat, akiket nyilvánosan népárulók­nak, az ötödik hadoszlop tagjainak, szakadároknak és hasonlóknak ne­veztek. Gyülekezet Belgrádiján Hogy mennyire nem tartották tiszteletben a 16. ülés határozatait, bizonyítja az is, hogy tiltakozó gyű­lést rendeztek Nova Pazován, Ti­­togradban, Kolašinban, Titoverbá­­szon, Smederevóban, Cservenkán, Szerbmiliticsen Kovinban (nem is sorolva fel a kosovói városokban és falvakban megtartott nagygyű­léseket). Azóta bejelentették, hogy hasonló mítingeket rendeznek Nik­ijében, Jajcéban, Moševaconn, Kra­­gujevacon, Kruševacon, Ljubljaná­ban, Szarajevóban Zágrábban ..., s e forgatókönyv szerint a letagló­zó ülést a belgrádi nagygyűlésen mérik majd, amelynek időpontját nem tűzték ki. A becslések szerint több százezren vesznek majd részt rajta, sőt egymillió mítingelőt em­legetnek. Egyesek úgy vélik, jobb, ha időpontját nem határozzák meg, mert arra várnak, hogy a JKSZ KB mikor tűzi ki 17. ülését, s ak­kor kiderülhet: az egyik oldalon a kisszámú vezetőség marad, a má­sik oldalon ped­ig a néptömegek. Miközben tovább tartanak a gyüle­kezések, a karavánok több irányba listáznak, kibontakozott az álló 100 il­lők és a közlemények valságos hábo­­rú­nja. Va­idasáe SEAT Elnöksége azt vallja, hogy az­ ilyen és hasonló gyű­lések kiváltják a dolgozóki­t ne ígérők, az összes nemzet és nemzetiség bizo­­matlanságát. egyszersmind ezzel támad­ták a JKSZ KB politikájét, az alkot­mányosságot és a törvényességet.. A tiltakozó gyűlések a jugoszlávellenes és én igaz, a kisel­len­es erők malmára hajtják a vizet. A Crna Gora-i KSZ KB Elnöksége úgy véli, hogy ,,a tiltakozó gyűlések, a mitingek, a gyülekezetek nem járul­nak hozzá az okok eltüntetéséhez, s kedvezőtlen politikai következménye­ket vonnak maguk után”. A 16. ülés álláspontjait támogatta Kosovo veze­tősége is. A Szlovén SZK Elnöksége úgy érté­kelte, hogy a gyülekezetek, mint az elégedetlenség kinyilvánításának for­mái, amíg alkotmányos és törvényes keretek között maradnak, semmikép­pen sem­ gátolhatók meg azoknak az okoknak a felszámolása nélkül, ame­lyek kiváltották az elégedetlenséget. Hozzáfűzte azonban, hogy nem segí­ti elő a megoldást e gyülekezeteken hallható néhány olyan jelszó és köz­bekiáltás, amelyek bomlasztják a ju­goszláv közösség AVNOJ-i alapját. Eltérően ugyanarról A Horvát KSZ KB Elnöksége is rész­letes közleményt adott ki üléséről: ,,Noha az albán nacionalisták, szepa­­ratisták, agresszív magatartása, a tűr­hetetlen helyzet miatti felháborodás váltotta ki a nemzeti jellegű politikai tömörüléseket, fennáll a veszély, hogy kedvezőtlenül befolyásoják, s még in­kább dramatizálják az egész ország­ban a­ helyzetet. Különösen aggasztó annak az eszmének a felelevenítése, amely szerint a nemzet az egyedüli alap és integrációs érték, amely az ember, az osztály és a szociális, el­lentétek felett áll, s ez háttérbe szo­rítja a JKSZ, önigazgatású társadal­munk forradalmi, demokratikus és osz­tályjellegét. Az Elnökség úgy értékel­te, hogy a nemzeti alapon való poli­tikai tömörülés az alkotmányos rend­szeren kívül a Horvát SZK-ban azo­nos lenne, az ellenforradalmi cseleke­dettel, mert a horvát, a szerb, a töb­bi horvátországi nemzet és nemzeti­ség testvérisége és egysége a legsú­lyosabb időszakban, a népfelszabadító harcban, és a szocialista forradalomban kovácsolódott, ez az együttélés a jövő étlapja, kiállta a maspok (nacionalista tömegmozgalom) nacionalista túlfű­töttségének próbáját, s megengedhetet­len, hogy a Kommunista Szövetségben, a munkásosztályban és a Horvát -SZK népeinek körében viszály kezdődjön nemzeti alapon" . Hasonló a véleménye Bosznia-Herce­govina pártvezetőségének, amely úgy döntött, hogy sürgősen összehívja a KB ülését Kosovóról, s amelyen ismét ál­lást foglalnak a tömeggyűlések és a mitingek ellen. Abdulah Mutapčić a jajcéi tiltakozó gyűlés megszervezésére tett kísérlettel kapcsolatban kijelen­tette: ,.Miért választották éppen Jaj­­cét? Hazánknak nincs olyan polgára, aki ne tudná, hogy­ ott született a ti­­tói Jugoszlávia, ott helyezték el az együttélés, hazánk föderatív rendsze­rének alapját, s hogy Jajce jugoszláv város, trvem muzulmán, nem szerb, nem horvát, nem bosznia-hercegovinai jel­legű, hanem nyílt város, amelyet éven­te több százezer gyermek, fiatal, har­cos, dolgozó, polgár keres fel a Tyig­­lavtól a Gjevg jelijéig, mert Jajcet saját városuknak tekintik. Ezért nem tűrhető el, hogy forradalmunk szülő­földjén nemzeti alapon politikai gyű­lést tartsanak, támadják a forradalom vérben született vívmányát, a testvéri­ség-egységet is. Egyszóval úgyszólván az egész or­szág ellenzi a gyülekezést, főleg azt, ahogy Szerbián kívül tartsák meg, ám mit érnek el ezzel, mindez falra hányt borsó, mert Szerbia állami és párt­­elnöksége másképpen vélekedik. E két elnökség úgy fogalmazott „elfogadha­tatlan, hogy a JKSZ KB-nak egy konkrét, sajátos helyzettel, az újvi­déki mítinggel kapcsolatos álláspontját általánosítsák, s ez nem alkalmazha­tó egyetemesen a népgyűlésekre és mítingekre, amelyeket a kosovói szerb és crnagorai nép elleni terror és erő­szak miatt tartanak meg, illetve e gyűlések nem ítélhetők el és nem tilt­hatók meg függetlenül kiváltó okuk­tól és tartalmuktól”. A két elnökség úgy értékelte, elfogadhatatlan, hogy a szerbiai, a vajdasági és a crnagorai szolidaritási nagygyűléseket veszélyes tüntetésnek és demokráciaellenes nyo­másnak nyilvánítsák, amely veszélyez­teti Jugoszlávia biztonságát. Az Elnökség a továbbiakban meg­állapította, hogy méltányolni kell Bosz­nia-Hercegovina és Szlovénia pártve­zetőségének figyelmeztetését, értékelé­sét s­z esetleges gyűlések e köztár­saságokban való megtartása miatti le­hetséges következményekről. Hozzá­fűzte, hogy a köztársaságokban a KSZ vezetősége a leghivatottabb és legfe­­lelősebb, hogy értékelje környezeté­ben a politikai helyzetet és körül­ményeket. Szinte egyidejűleg a KSZ belg­rádi városi bizottsága ismételten követelte, hogy hívják össze a JKSZ rendkívüli kongresszusát, a harcosok hat belgrádi helyi szer­vezete síkraszállt a harcosok rend­kívüli kongresszusáért, Szerbia­­szerte üléseznek­ a különféle tes­tületek, szervek és szervezetek. Valamennyi egyöntetűen támogatta vezetőségét, elsősorban Slobodan Miloševićet, s e gyűléseken kí­­gyót-békát kiáltoznak. A m­itinge­ken hallható jelszavakon, hogy „Csak az egység mentheti meg a szerbséget”, azokon a dalokon kí­vül, amelyek dicsőítik az új ve­zért, „Halált a siptárokra”. ..Fegy­vert akarunk", „Le az árulókkal­" (mintegy 40 személyt neveztek meg), olyan ötleteket vetnek fel, hogy csak egy alkotmány kell, az országban rendkívüli állapotot kell Nemzetek közötti feszültség A Financial Times egyebek között azt írta, hogy a tiltako­zó gyűlések kapcsolatban áll­nak Slobodan Milosevic szándé­kával, hogy kiharcolja a na­gyobb ellenőrzést a tartomány felett, amelyben 1981-ben véres nacionalista zavargások robban­tak ki. A szerb párt azt terve­zi, hogy több nagyobb tünte­tést rendez. Az értékelések sze­rint Szerbia módosított alkotmá­nya csökkenteni fogja a két tar­tomány jogait, s szítja majd a nemzetek közötti feszültséget, az ellentéteket Szerbia és a többi köztársaság között. kihirdetni. Horvátországban Boszniában, Hercegovinában támo­gatják a pártvezetőség álláspont­jait, s figyelmeztetnek a naciona­lista gyülekezések veszélyére Mindenki a „saját népére", a „sa­ját” bázisára hivatkozik. Amikor már úgy tűnt, hogy ma köztársaságban nem lesz míting, mer a szerb vezetőség elismerte a több köztársaság szerveinek, hogy joguk­ban áll a helyzetet értékelni, s ami­kor a Kosovo Polje-i bizottság lemon­dott a sajoei utazásról, bekövetkezet a fordulat: a Harcosszövetség Elnök­ségének határozata miatt elégedetlen­ség jeléül követelik, mégiscsak tart­sák meg a nagygyűlést Jajcéban. Ki­tűzték időpontját is: szeptember 17. A kosovóiak tervbe vették, hogy látoga­tást tesznek Szarajevóban, Lipovóban és más városban is. Vajon a helyzet kicsúszott-e a szerb vezetőség ellenőrzése alól vagy a bizottság többé nem hall­gat a fővárosból érkező utasítá­sokra, vagy Hasan Grabcevicnak volt igaza, amikor kijelentette „A szerbek és a crnagoraiak til­takozó gyűlését szervező bizottság a Milosevic-féle politika roham­osztaga, hogy megtörjék az alkot­mánymódosítással, a Milosevic el­­képzeléseivel szembeni ellenállást Mintha nem vontuk volna le­­ tanulságot­ a maspokból, amelynél végzetes nacionalista politikát­. Horvátországot az ellenforradalomm szélére sodorta. A nacionalista tö­mörülés mindig is nyitás a jobb­oldal felé, ezért nem véletlen hogy Milosevic a Memorandum nyelvezetét használja, Borisim­­Tovic pedig Cosic hírhedt beszé­déből idéz. Solovic bizottságánál­ a jajcei mítinggel kapcsolatos pro­vokációja bizonyítja, hogy megkí­sérli meghúzni az egységes Szer­bia elképzelt határát Horgostól Dragošig." Az előbbi jellegű összes észre­vételre Belgrád azt a választ ad­ja, hogy szociális osztályjellegű semmiképpen sem nacionalista nemzeti mozgalom bontakozott ki ám attól, ami helyenként történik a fővárosban fejfájást kapnak. A minap például a Veljko Vladnova egyetemista városban petíciót ter­jesztettek, az egyetemisták rádió­­állomása is sugározta álláspont­jait: „Ha tovább tart a süketek párbeszéde (csak a kosovói szerb lakosság szükségletei iránt süke­tek), ha tovább tart az agónia, nem­ fogunk harcolni határozatokkal és plénumokkal , puskával a ke­zünkben széktünk harcba, ahogyan őseink tették. Nem várunk senki zöld fényére, mert már elködö­­sült a látásunk. Kosovóban nincs szabadság annak a népnek a tag­jai számára, amely ugyanennek a Jugoszláviának a szabadságáért többet áldozott bármelyik népnél az évszázadok viharában." Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az előbbi sorokat leírt fiataloknak ezt üzenjük: Bocsássa meg nekik az isten, mert nem tudják, mit tesznek. Mit mondjunk azonban, amikor Goran Tambić, a KSZ egyetemi bizottságának elnöke, az előbbiekre kijelenti, hogy „nem a petíció egyes tételeit, hanem rami egészet kell értékelni”. S valóban, van-e alanya a re­­ménynek, vagy csak a félelem és a bánat lesz-e osztályrészünk? Ta­núi vaevu­’r-e Jugoslavia fel­bom­lásának? Ki fogja mindezt leállí­tani, ki vá tan­g meg, hogy az egye­lőre verbális polgárháború amely­­nek­­(лГ),*0ђ(­ч fegyvert követel­­ pék, n° fejeződjön be fegyverrel? (Danas) került a nemzetek közötti inga­tag egyensúly. „Már két hónapja minden héten a kosovói szerbek szervezőbizottsága gyűléseket rendez, Szerbia határain kí­vül is. Minden gyülekezeten több tíz- Mítingek és alkotmánymódosítás A Liberation írása egyes időszerű jugoszláv belpolitikai kérdésekről Fennáll a veszély, hogy Jugo­szláviában a forró nyár után még forróbb ősz következik — írta egyebek között a Liberation című újság. Úgy ítélte meg, hogy az egész ország figyelme Kosovóra irányul amely a föderáció lőpo­ros hordója a szerbek és az albá­nok közötti feszültség miatt. Sze­rinte a szerbek tiltakozó megmoz­dulása háttérbe szorította a többi társadalmi forrongást, megkérdője­lezik Tito hagyatékát, s veszélybe A hangnem egyre radikálisabb. A részvevők korábban azt kérték, hogy szavatolják a nyugalmat és a bizton­ságot a kosovói szerbek számára, akik az albánok ellenséges cselekedetei miatt elégedetlenkedtek. Ma már a jel­szavakban fegyvert követelnek, a rend­kívüli állapot bevezetését Koso­vóban. Az alapvető követelés továbbra is az alkotmány reformja, amely lehetővé tenné Szerbiának, hogy ismét irányítása alá vonja a két autonóm tartományt. Szerbia új erős embere, Slobodan Milosevic e reform hirdetője. A módosításo­kat azonban a két tartomány nem támogatja, s elvben a beleegyezé­sükre van szükség. A rendszer­ te­hát megbénult. A szerb vezetőség úgy értékelte, hogy ez semmit sem jelent, a népi megmozdulás elsöp­ri a két tartományt. „Keresztes hadjárat” Vajdaság ellen Slobodan Milosevic meglehető­sen demagóg retorikája felhevíti a tömegeket, a szerbek történelmi érdekei védelmezőjének tünteti fel magát. Keresztes hadjáratot indí­tott Vajdaság ellen, amely veze­tőinek többsége szerb, s azzal vá­dolják őket, hogy foteljük védel­mében mellőzik a szerb nép érde­keit. 1987 szeptemberében Milosevic megszerezte az abszolút hatalmat, megígérte a szerveknek, hogy „tuarent” megoldják a kosovói problémát. Azóta szüntelenül fo­kozódik e 47 éves vezető népsze­rűsége, aki korábban vezető oe­­osziásban egy bankban dolgozott. A rendezvények részvevői Slobo­dan Milosevic nagyméretű portréit hordozzák, s a gyülekezetesen el­hangzó dalokban második Titóként emlegetik. A rendszer válságának terméke Slobodan Milosevic valóban a rendszer válságának terméke. Tito halála után bevezették a kollek­tív állam- és pártvezetőséget, amely képtelennek bizonyult a válság felszámolására. E testüle­tekben minden köztársaság és tar­tomány képviselteti magát, határo­zatait egyöntetűen kell megnéz­­nia, s a legtöbb időt a zárt ülé­seken folyó vitákkal veszti el. A belgrádi sajtó napjainkban hem­zseg az olyan írásoktól, amelyek be­számolnak arról, hogy az albán na­cionalisták milyen erőszakos cselek­ményeket követtek el. Gyakran kép­telenség különválasztani az igazságot a koholmánytól abban a sajtóban, amely a szerb párt teljes ellenőrzése alatt áll. Tény, hogy 1381 óta csak­nem 80 000 szerb költözött ki Koszo­­vóból. A szerb újságok azt állítják, hogy az albánok nyomása miatt kény­szerültek távozásra, az albánok sze­rint a gazdaság elmaradottsága miatt menekültek el. Recsegnek Jugoszlávia eresztékei A Washington Tim­e szerint, a kommunista ideológia fokoza­tosan hit­elét veszti, s egyre na­gyobb szakadék tát­ong a köz­társaságok között. A néhai Jo­­sip Broz Tito marsall hozta lét­re a föderációt, amely elveszí­ti helyzetét és képességét, hogy megbirkózzon a gazdasági és politikai gondokkal. Eluralko­dott a regionalizmus, a helyi pártvezetők egyre nagyobb ha­talomhoz jutnak az együvé tar­tozás hiánya miatt. Jugoszláviát egykor Európa lőporos­­ hordójának tekintenék, területén dördült el az első vi­lágháborút kiváltó revolver lö­vői, s manapság fokozatosan elharapóznak a regionális viszá­lyok, a vádaskodások, s a bom­lás. .jelei mutatkoznak. A föderatív egységet kikezd­te a gazdasági válság, amelyet tovább súlyosbít a három szám­jegyű infláció, a kosovói albá­nok zavargásai, a szerbeket egyre gyakrabban érő vádak, hogy uralkodó szerepre törek­szenek a politikai életben. A jugoszláv és a külföldi hír­­magyarázók szerint, számos problémát okozott, hogy nincs olyan nemzeti vezető, aki lel­kesíteni tudna 28 millió polgárt. Jugoszláviában sohasem lesz má­sodik Tito, jelentette ki egy külföldi diplomata a Washing­ton Times cikke szerint. ezren vesznek részt. Azt tervezik, hogy e hónapban Belgrádban több mint fél­millióan vesznek részt a nagygyűlé­sen. Szabad-e kiáltozni: „Le Milosevictyel?” A szlovén újságírók Kosovóban felvetették a kérdést: A tiltakozó gyűléseken ,,Le Vllasival” és hasonló jelszó hall­­ható, mi történne, ha valaki ezt kiáltozná: „Le Milosevic­­tyel” . Miért nem foganatosítanak intézkedéseket azok ellen, akik fegyvert követelnek, ha ezt az albánok kiál­toznák, bizonyára letartóztatnák őket A szlovéniai újságírók három napot töltöttek Kosovóban. Ke­­rekasztal-beszélgetést szerveztek számukra, amelyen több mint 20 tartományi, társadalmi-politikai, tudományos, művelődési, közéleti dolgozónak különböző kérdéseket tehettek fel. Nézzük, mit kérdeztek: — Mivel magyarázható, hogy az eltérő nemzetiségű polgárok nem érvényesíthetik azonosan jogaikat a bíróság előtt. Vajon megoldha­tó-e a kosovói probléma abban a helyzetben, amikor tilos az ingat­lan eladása, amikor minden cse­kélységért bojkottálnak albán csa­ládokat, amikor minden szabály­­sértést, bűncselekményt elpolitizál­nak, amikor kierőszakolják szerb községek megalakítását, amikor nagy a nézetkülönbség a köztár­saság és a tartomány között? Mi­lyen mértékben terheli a felelős­ség a tartományi vezetőséget a szerb nacionalizmus elburjánzásá­ért? Készült-e elemzés az úgyneve­zett politikai nemi erőszakról, s egyáltalán előfordult-e ilyen? Igaz-e, hogy Jugoszláviában ko­holmányokat terjesztenek Kosovó­ról? Vajon háborúba keveredett-e a kosovói és a belgrádi sajtó? Elhangzottak az alábbi kérdések is: A tiltakozó gyűléseken hallha­­­tó „Le Vllasival” és hasonló jel­szó, mi történne, ha valaki azt kiáltozná: „Le Milosevictyel”? Mi­ért nem foganatosítanak intézke­déseket azok ellen, akik azt kiál­tozzák, „Fegyvert akarunk”, mert ha ezt az albánok követelnék, bi­zonyára letartóztatnák őket. Nem kisszámú művelődési intézmény élén miért áll nem albán? Vajon Fadil Hoxha albán emigráns-e? Vajon összeállítható-e egy labda­rúgócsapat a becsületes albán ve­zetőkből, vagy a szerbekből és crnagoraiakból ? (Borba) BORBA

Next