Magyar Szó, 1989. január (46. évfolyam, 1-28. szám)

1989-01-04 / 1. szám

MWAR&C 1989. január 4., szerda A gazdasági stabilizáció a legfontosabb feladat Raif Dizd­arević interjúja C. L Sulzbergernek Cyrus Leo Sulzberger, az egy­ik legismertebb nyugati újságíró hosszabb kommentárt közölt az International Herald Tribune cí­mű, Párizsban nagy példányszám­ban angolul megjelenő latiban Ju­goszlávia pillanatnyi politikai és gazdasági helyzetéről. A kommen­tár nagy része a Raif Dizdarevic­tyel, a JSZSZK Elnökségének el­nökével folytatott interjún alapul. Sulzberger nagyon régen járt el­ső ízben Jugoszláviában, és a két belgrádi látogatás közötti változá­sokról kedvező értelemben részlete­sen és igen színesen számolt be. Ezután áttért a komoly jelenre és idézte Raif Dizdarevicet, aki a ko­­sovói válsággal kapcsolatban egye­bek között kiemelte, hogy Albánia a bátorító propagandával és a Ju­goszláviában élő albánok üldözé­séről szóló hazug állításokkal tá­mogatja e probléma kiéleződését. Mindez egy „nagy Albánia” létre­hozását szolgálja, amelynek Tirana lenne a középpontja. Dizdarevicet tovább idézve Sulzberger megálla­pítja, hogy „Jugoszlávia nem ve­zetett be rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket az albán határ men­tén, csak a korzovói rendőrség tá­mogatására küldött egy 400 főnyi különleges rendőralakulatot”. Az amerikai kommentátor hoz­záteszi, hogy államelnökünk ezzel kapcsolatban kiemelte, „a gazda­sági helyzet sem olyan, hogy hoz­zásegítene az etnikai problémák megoldásához”. Az országnak to­vábbra is három kulcsfontosságú problémával kell szembenéznie: az inflációval, a negatív fejlődési aránnyal és a beruházások csök­kenésével. „Ennek ellenére az or­szág devizatartalékai a legnagyob­bak az utóbbi tíz évhez viszonyít­va” idézi tovább Sulzberger Dizda­­revicet. A továbbiakban Jugoszlávia ter­veiről van szó. Az amerikai újság­író külön figyelmet szentelt a kül­föld felé való nyílásnak és Dizda­­revic erre vonatkozó magyarázatá­nak. Eszerint Jugoszlávia szorosabb együttműködésre törekszik az Euró­pai Közösséggel. Sulzberger a to­vábbiakban idézi Dizdarevicet a bonyolult gazdasági programmal és reformmal kapcsolatban: „Még mindig készül a helyzet stabilizá­lására irányuló program. Ha meg­lesz, képesek leszünk ugyanezt el­érni a nemzeti valutával. De ez előtt még gazdaságunkat kell sta­bilizálnunk”. Ezzel kapcsolatban Sulzberger ismét Dizdarevicet idézte szó sze­rint: „Olyan időszakba kerültünk, amikor tovább kell fejlesztenünk a demokráciát és az önigazgatást, mert így akarjuk.” (Tanjug) MEGSZÁLLT TERÜLETEK A betlehemi polgármester visszavonta tűzszüneti javaslatát Jasszer Arafat kijelentette, megölnek minden palesztint, aki a felkelés befejezését indítványozza Jasszer Arafat,­­ a PFSZ vezetője kijelentette, megölnek minden olyan palesztint, aki a felkelés be­fejezését szorgalmazza. Hozzáfűzte, hogy az intifáda mindaddig tart, amíg Izrael nem vonul ki a meg­szállt területekről, s nem alakítják meg a palesztin államot. Izraeli újságnak Fredzs úgy nyi­latkozott, jószándék vezérelte ja­vaslatának beterjesztésében, a ha­tározatot azonban nem ő hozza meg, ezt csak a PFSZ, a palesztin nép egyedüli törvényes képviselő­je teheti meg. Ismertette, hogy maradéktalanul elfogadja a PFSZ nézetét, mert nyilvánvalóan még nem érkezett el a fegyvernyugvás ideje. Indítványában a polgármester egy szóval sem említette meg a felkelés befejezését. Kelet-jeru­­zsá­lem­i palesztin aktivisták azon­ban úgy vélik, hogy az egyéves fegyvernyugvás gyakorlatilag az intifáda végét jelentené, ezért Jasszer Arafat legutóbbi nyilatko­zatát általános helyesléssel fogad­ta a megszállt terület lakossága. Az utóbbi időben a betlehemi polgármesteren kívül még néhá­nyan hasonló elképzeléssel álltak elő, s ez zavart keltett a palesz­tinok soraiban. Egyértelmű üzene­tével Arafat most bejelentette, hogy a felkelést folytatják. (Tan­jug) Eliasz Fredzs, Betlehem pa­lesztin polgármestere visszavon­ta javaslatát, hogy az izraeliek és a megszállt területeken élő Palesztinok egy évre kössenek fegyvernyugvást, s ezt az ENSZ békefenntartó erői ellenőrizzék. Betlehem polgármestere azután állt el elképzelésétől, hogy hétfőn Az Európai Közösség közel­­keleti békekezdeményezése A Közös Piac megkezdte béke­­kezdeményezését, s elküldi meg­bízottját­ a válságban érintett hét államba, közölte Fernandez Ordo­nez spanyol külügyminiszter. A kezdeményezés célja, hogy az ENSZ védnökségével megtartsák a nemzetközi békeértekezletet. A spanyol diplomáciai vezető Dumas francia külügyminiszterrel Párizs­ban folytatott megbeszélései után nyilatkozott. A Közös Piac, az Egyesült Ál­lamok és a PFSZ tárgyalása után Spanyolország, Franciaország és Görögország képviselőiből megala­kította diplomáciai hármas bizott­ságát azz­al a feladattal, hogy ké­szítse elő az értekezlet megrende­zésének tervét. (Reuter) HARC DÉL-BEJRÚTÉRT Az Amal és a Hizbollah összetűzéseiben húsz személy veszteti© életét Az új év első napjaiban tovább tartottak az utcai harcok Dél- Bejrútban az Amal és a Hizbollah síita milícia között, tegnap az ösz­­szecsapások kiterjedtek az ország déli részén levő hegyvidékre is, húszan életüket vesztették, negy­venöten megsebesültek. A tüzérségi párharc miatt Bej­rút legszegényebb negyedeinek több száz lakosa a muzulmánlak­ta Nyugat-Bej­rútba menekült, amely hozzávetőleg 10 000 szír ka­tona szigorú ellenőrzése alatt áll. A Dél-Bejrút feletti hatalomért a harcok tovább tartanak a Szíria támogatását élvező Amal és az Irán-párti Hezbollah között, noha Damaszkusz szüntelenül közvetít, s Bejrútiba várják Teherán képvi­selőjét is. Nem vetett véget az összecsapá­soknak Khomeini főpapnak a harc­ban álló felekhez intézett üzenete, sem Mohamed Mahdi Samsedin­­nek, a libanoni egymillió főnyi síita közösség főtanácsa alelnöké­nek teheráni látogatása. Amióta a két síita milícia harcban áll egy­más ellen Bejrút és Dél-Libanon ellenőrzéséért, csaknem hatszázan elestek. Más jelentés szerint a Biztonsá­gi Tanácshoz újabb panaszt intéz­tek, mert Izrael tizenhárom pa­lesztint kitoloncolt a nyugati part­vidékről és Gáza övezetéből Dél- Libanonba. A palesztin felkelés kirobbanása óta Izrael 48 palesz­tint száműzött Libanonba. (Tan­jug) KÜLPOLITIKA ■■■нмшжиммзмнештаам (Folytatás az 1. oldalról) mint három évtized eltelte után hivatalos látogatáson járt Moszk­vában. Budimir Lončar hangsúlyozta, hogy a kínai külügyminiszter iga­zi tárgyalófél lesz, méghozzá abban az időszakban, amikor a nemzet­közi politikai életben számos hiá­nyosság tapasztalható. Más szóval a két külügyminiszternek lesz majd bőven megbeszélnivalója. A válsággócok felszámolása Azon kérésnek eleget téve hogy értékelje az egyre erőteljesebb enyhülési folyamatot, különös te­kintettel Ázsiára (itt ugyanis je­lentős változásokra került sor: a tűzszüneti megállapodás megköté­se Irán és Irak között, az Afga­nisztánban állomásozó szovjet csa­patok kivonásának megkezdése, Kína és­ India közeledése, Kína és a Szovjetunió kapcsolatának nor­malizálása, Japán és a Szovjetunió párbeszéde stb.), valamint a Csen­des-óceán­­ térségére, a kínai külügyminiszter a következőkép­pen válaszolt: „Ázsiában észlel­hetőek a változások, mert ebben a térségben több válsággóc létezett.” Hozzáfűzte azonban, hogy az eny­hülési folyamat bizonyos szem­pontból világméretű jelenséggé vált. Példaként említette Namíbiát, a Közel-Keletet és a negyven éve megoldásra váró palesztin kérdés­ben bekövetkezett változást. ..Európában is vannak olyan ese­mények, amelyekre a kontinens hosszú történelme során most ke­rült sor először. Tavaly tartották meg a balkáni államok külügymi­nisztereinek első értekezletét, az Európai Közösség és a KGST tag­országai közeledni próbáltak egy­máshoz, Latin-Amerikában pedig úgyszintén rendeződnek bizonyos problémák”, állapította meg Csien Csi-csen. Éppen ezért úgy véli, hogy a békeharcot mindenhol folytatni kell a világban. Köztudomású, h­ogy Kína olyan ország, amely mindinkább Euró­pa felé kacsingat. Ezt a fejle­ményt a kínai külügyminiszter kedvezőnek értékelte. „Európában, ahol jelen van a két­­v legerősebb katonai tömb, és ahol a legna­gyobb mennyiségű hagyományos fegyvert halmozták fel, s ezért az összetűzés veszélye is a legna­gyobb, az együttműködésnek na­gyon fontos szerepe van. Az egész világ számára hasznos lu­het a kü­lönböző gazdasági csoportosulások­ba tömörült országok együttmű­ködése, különösen jelenkorunkban, amikor valamennyi gazdaság egy­más közötti függőségben van. Amennyiben az Európai Közösség tagállamaiban 1992 után, a­­’létre­hozott Közös Piac­ működését kö­vetően is folytatódik a protekcio­nizmus politikája, akkor kedvezőt­len következményekkel kell szem­benézni.” A kínai külügyminisz­ter egyébként úgy vélekedik, hogy mindaz, ami Európában történik és a világ békéjét szolgálja, „a kínai fél támogatására” számít­hat. „Kína nagy jelentőséget tu­lajdonít az Európai Közösség tag­országaival és a kontinens más államaival való együttműködés­nek”, húzta alá Csien Csi-csen. Peking és Moszkva normali­­zálja a kapcsolatokat Csien Csi-csen minden tekintet­ben a legilletékesebb személy Kí­na és a Szovjetunió párbeszédben. Éveken keresztül, amikor a két fél azt hangoztatta, hogy a prob­léma megoldása érdekében valamit tenni kelll, a tárgyalások egyik kulcsfigurája volt. A szovjet dip­lomatákkal sokat tárgyalt a fel­merült problémák megoldásának lehetőségéről és ezen erőfeszíté­seik koronája lehet majd a kínai —szovjet csúcstalálkozó, vagyis Mihail Gorbacsov ál­lam- és párt­vezető látogatása Pekingire, ahol minden bizonnyal a Teng Hsziao­­ping vezette magas rangú kínai tisztségviselőkből álló delegáció fo­gadná. Csien hangsúlyozta, moszkvai lá­togatását „Kína és a Szovjetunió kapcsolata normalizálásának kez­deti szakaszaként” lehet értékel­ni, amelynek a folytatására Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisz­ter pekingi látogatásakor lehet szá­mítani. Ez a látogatás mindenek­előtt fontos lépés lesz a kínai— szovjet csúcstalálkozó megszerve­zésében. „A kapcsolatok normalizálása érdekében még sok mindent meg kell tenni”, mondta a kínai kül­ügyminiszter. „Mindenekelőtt mó­dot kell találni a közös problémák megoldására. Mindkét fél úgy vé­li, hogy újabb típusú kapcsolato­kat kell kialakítani, nem olyano­kat, amilyenek az ötvenes években voltak, sem pedig a hatvanas és hetvenes években tapasztalta­kat”. Egy ilyen kapcsolatot kizá­rólag a békés egymás mellett élés öt alapelvének tiszteletben tartá­sával lehet kialakítani. „Megterem­téséhez az­ akadályok elhárításán kívül ki kell dolgozni az új tí­pusú elveket, amelyek hozzájárul­nának a két ország között fennál­ló problémák megoldásához”, mu­tatott rá a kínai külügyminiszter. Lehetséges-e egyáltalán az egyik legnagyobb akadályt, a Kam­bodzsában állomásozó vietnami csapatok kivonásának kérdését köz­vetlen párbeszéddel rendezni. Kí­nának és Vietnamnak, méghozzá a közeljövőben? „1983. március elsején a kül­ügyminisztérium egyik kijelenté­sében rámutatott arra, hogy Kí­na hajlandó a párbeszédre, ameny­­nyiben Vietnam a Kambodzsában állomásozó csapatainak kivonása mellett dönt, és ezt a gyakorlat­ban is megvalósítja. Ez az állás­pontunk változatlan. Ismereteink szerint most rövid idő alatt ki­vontak néhány vietnami alakula­tot, de erre nem nemzetközi ellen­őrző csoport jelenlétében került sor. Ha Vietnam kész a cselekvés­re, természetesen tárgyalhatunk.” Arra a kérdésre, hogyan értéke­li Kína és az Egyesült Államok között tíz éve meglevő diplomá­ciai kapcsolatot, Csien a követke­­zőképpen válaszolt: „ez az idő­szak viszonylag stabil volt, noha néhány kellemetlen eseményre is sor került. Viszonylag gyorsan ala­kultak ki az együttműködés kü­lönböző formái.” A külügyminisz­ter egyébként úgy véli, hogy az alapelvek tiszteletben tartásával a kapcsolatok az elkövetkező évti­zedben is tovább fejlődhetnek. Vannak azonban akadályok is. Elsősorban Tajvan kérdése, ahol majd a kapcsolatteremtés kialakí­tása után, „ami már valósággá vált”, az USA fontos szerepet játszhat. A kínai külügyminiszter minden bizonnyal Tajvan és az anyaország békés egyesülésének le­hetőségére gondolt. „Arra számí­tunk, hogy Kína és az Egyesült Államok együttműködése hangsú­­lyozottabb lesz, ha majd George Bush, a mi régi barátunk, veszi át az elnöki tisztséget”, emelte ki Csien Csi-csen. Bővíthető a jugoszláv—kínai gazdasági együttműködés Fontos volt természetesen az a kérdés is, hogy Kúra és Jugoszlá­via milyen fokú gazdasági együtt­működést alakított ki. Az elmúlt évben az árucsere-forgalomban nagyarányú visszaesésre került sor, s az idei évre sem kedvezőbbek a kilátások. Egyre gyakrabban hang­zanak el bírálatok jugoszláv rész­ről, hogy a kínai piac mindin­kább elzárkózik előlünk. Csien Csi-csen azt válaszolta, hogy „a dolgokat összességében szemlélve Kína és Jugoszlávia gaz­dasági és kereskedelmi kapcsolata fokozatosan fejlődött, de tavaly visszaesés volt tapasztalható. Vé­leményem szerint ennek oka ab­ban van, hogy országainkban re­formfolyamatok bontakoznak ki és magától értetődően nehézségek merülnek fel, amelyek azután problémákat okoznak. A kínai piac nyitott Jugoszlávia felé, és a továbbiakban is ilyen politikát folytatunk. A klasszikus gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztése már túl­haladott, újfajta megoldásokat kell találni. A közelmúltban például az Önök egyik munkaszervezete és a mi egyik vállalatunk jó üzletet kötött. Éppen ezért úgy vélem, hogy jövőnk sokkal kedvezőbb lesz.” Ebben a kínai diplomácia a jö­vőben minden bizonnyal nagyobb szerepet vállal majd. A nemzetkö­zi életben tapasztalható enyhülési folyamat nyomán a kínai diplo­matáknak a gazdasági helyzetet is alaposabban meg kell ismerniük, állítja Csien Csi-ci­ en. Semmi két­ség, hogy ebből le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat. Borko GVOZDENOVIC Kína folytatja a békeharcot Bonnba készül a lengyel kormányfő Miezyslaw Rakowski lengyel kormányfő január 20-án Bonnba látogat, írta tegnap a bonni sajtó. Lengyel kormányfő első alkalom­mal látogat az NSZK-ba a diplo­máciai kapcsolatok 1972. évi fel­vétele óta. Rakowski nem hivatalos látoga­tásra érkezik Richard von Weiz­säcker államfő vendégeként a Willy Brandt, a Szociáldemokrata Párt (SPD) tiszteletbeli elnökének 75. születésnapja alkalmából ren­dezendő ebédre. A nyugatnémet—lengyel kapcso­latok normalizálása Willy Brandt­­nak kancellár korában keleti poli­tikájának fontos részét képezte. A két ország kapcsolatait azonban még mindig nagymértékben ter­helik a háborús sebek. Az idén emlékeznek meg Né­metország Lengyelország ellen in­tézett támadásáról, amellyel kez­detét vette a második világhábo­rú. A nyugatnémet közvélemény­ben a németek Lengyelországban elkövetett bűncselekményeit a né­met nemzetiségűeknek a háború végén Lengyelországból való ki­utasításával együtt emlegetik. (Tanjug) Khomeini üzenete Gorbacsovnak Khomeini imám, az iszlám for­radalom vezére, az iszlám köztár­saság alapítója üzenetet intézett Mihail Gorbacsov szovjet vezető­höz, jelentette tegnap az iráni IRNA hírügynökség. A hírügynökség nem közöl rész­leteket az üzenet tartalmából, csak annyit hozott nyilvánosságra, hogy az üzenetet az imám képviselőinek magas rangú küldöttsége viszi Gor­bacsovnak Abdullah Javadi Amoli ajatollah vezetésével. A küldöttség­ben helyet kapott Mohamed Javad Larijani, az iráni külügyminiszter­­helyettes és Marziyeh Hadidechi, a parlament alelnöke. Khomeini imám, mint ismeretes, eddig soha nem intézett személyes üzenetet valamely szovjet vezető­höz. (Tanjug) Síiták robbantották fel a PanAm gépet? (Folytatás az 1. oldalról) STOCKHOLM: — Svédország légi közlekedésében zűrzavart okoztak az egyre gyakoribb fenye­getőzések, hogy terrortámadás fe­nyegeti a SAS légitársaság gépeit. Az utasok és bőröndjeik szigo­rúbb ellenőrzés miatt a svéd jára­tok több órát késnek, külföld felé néhány repülőt félnapos késéssel indítanak. Pénteken a SAS három fenye­gető üzenetet kapott. Az Aftonbla­­det stockholmi lapnak címzett le­velében ismeretlen személy figyel­meztette a svéd légitársaságot, hogy három héten belül a hazai járaton közlekedő egyik gépét le­vegőbe röpítik, mert Svédország a múlt hónapban vendégül látta Jasszer Arafatot, a PFSZ vezető­jét. A másik fenyegető tartalmú üzenetet egy Irán-párti síita terror­­csoport küldte az­ Interpol buda­pesti irodájának. Ugyanilyen han­gú üzenet érkezett hétfőn a göte­­borgi repülőtérre. LOS ANGELES: — Washington értesítette a PFSZ-t, hogy szíve­sen venne minden olyan informá­ciót, amit a palesztin szervezet nyújthat az amerikai utasgép el­leni két héttel ezelőtti merénylet­ről. A Fehér Ház képviselője is­mertette, hogy Robert Pelletreau, az Egyesült Államok tuniszi nagy­követe Washington kérését teg­napelőtt tolmácsolta a PFSZ kép­viselőjének nem hivatalos találko­zójukon, amelyen elsősorban a kö­zel-keleti helyzetet vitatták meg. A találkozó megtartását a PFSZ kérte, s szó volt az amerikai gép felrobbantásáról is. Amerikai kormánytisztségvisel­ők kijelentették, hogy az előbbi talál­kozót nem tekintik a PFSZ és Washington közötti három héttel ezelőtt kezdődött párbeszéd részé­nek. (Tanjug)

Next