Magyar Szó, 1989. október (46. évfolyam, 269-284. szám)

1989-10-01 / 269. szám

2 km­ pisutika­ дшпб áfis min­­­­iáiat Bukarest szerint a pénzügyi támogatással éket vernek a szocialista országok közé Románia egyre nyíltabban bírál­ja a nemzetközi segélyek folyósítá­sát, valamint a szocialista és más államokban tapasztalható magán­szektor-fejlesztést. Bukarestben mindebben „egyes körök azon tö­rekvéseit látják, hogy különbsége­ket tegyenek a szocialista orszá­gokkal fenntartott kapcsolatokban, attól függően, hogy követik-e a nyugati országok érdekében álló politikát és ideológiát.” Ezzel kap­csolatban a tegnapi román lapok ismertették az ország külügymi­niszterének, Ioan Tottnak, az ENSZ-közgyűlésben mondott beszé­dét, amelyben a politikus azt ja­vasolta a világszervezetnek, hogy alakítson ki olyan álláspontot, amelynek a lényege, hogy a Világ­bank és a Nemzetközi Valutaalap mondjon le „kolonialista jellegű programjáról” és „elsősorban az álami, társadalmi és kooperációs szektort” támogassák hitelekkel. Totu külügyminiszter hangsú­lyozta, hogy Románia ellenzi a hitelek kamatfeltételeinek alakítá­sát és azt is, hogy politikai felté­telek teljesítésétől teszik függővé az érintett pénzintézetek az újabb hitelek folyósítását. Románia teljes egészében visszafizette külföldi tartozásait, és most már úgy véli hogy jogában áll bírálni a Világ­ban tapasztalható aránytalanságo­kat. Legutóbb azonban vette a bátor­ságot és egyszerűen átdolgozta a szocialista országok kommunista és munkáspártjai eszmei kérdések­kel foglalkozó titkárai berlini érte­kezletének közleményét. Bukarest egyszerűen egyenlőségjelet tett a külpolitika ideológiától történő mentesítésének tézise és az anti­­kommunizmus között. (Tanjug) Kereszténydemok­rata Néppárt Magyarországon Budapesten tegnap tartotta, ala­kuló közgyűlését a Keresztényde­mokrata Néppárt, amelyet Ma­gyarországon az úgynevezett nosz­talgiapártok közé sorolnak. Nem véletlen ez a megjelölés, hiszen ez a párt tovább folytatja Brankovics klerikális pártjának hagyománya­it. Ez a párt az 1947-ben megtar­tott választásokon a szavazatok 16 százalékát szerezte meg. A most megalakult politikai pártnak, amint azt az alakuló köz­gyűlésen hangsúlyozták, nincsenek olyan ambíciói, mint elődjének, de a jövőben a keresztény tanok pro­pagálásával mind több követet akar toborozni. Az alakuló köz­gyűlés résztvevői elfogadták a párt programját és statútumát, továbbá megválasztották a vezetőséget. Ma­gyar résztvevőkön kívül jelen vol­tak a nyugatnémet, az osztrák, az olasz, a belga és néhány más ál­lam kereszténydemokrata képvise­lői, valamint az Európa Parlament megbízottai. (Tanjug) Otthon szolgálhatnak a litván katonák? A köztársaság parla­mentje határozati javas­latban fordult az ügyben Moszkvához Litvánia képviselőháza pénteken elfogadta azt a ha­tározatot, amely követeli a moszkvai kormánytól, hogy a köztársaságból besorozott katonáknak engedélyezzék a szolgálati idő letöltését Lit­vániában vagy a másik két haiti köztársaság egyikében. A parlament azt követően döntött így, miután litván kisk­atonák egyre többet pa­naszkodtak­ arra, hogy más szovjet tagköztársaságokban bántalmazzák őket. A balti tagköztársaságokban már eddig is elhangzott több ilyen jellegű panasz, de most történt meg először, hogy a litvániai képviselő­ház hivatalosan is kérelem­mel fordult a Kremlhez. Évente egyébként 36 000 sor­köteles fiatalt hívnak be Litvániából a Vörös Hadse­regbe. (Reuter) A SZLOVÉNIAI ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS NEMZETKÖZI VISSZHANGJA A föderatív állam válsága A külföldi hírközlő szervek úgy ítélik meg, hogy hazánkban két koncepció került szem­be egymással: az egyiket Szlovénia, a másikat Szerbia képviseli Az elmúlt héten jelentős publicitást kapott a nemzetközi sajtó­ban és a többi médiumban is a szlovén alkotmány módosítása, és ennek jugoszláv belpolitikai következményei. Ezekből a nézetek­ből, kommentárokból, hozzászólásokból közlünk az alábbiakban vá­logatást. A vélemények nem minden esetben tükrözik szerkesztő­ségünk álláspontját. Süddeutsche Zeitung (München): Jugoszláviának, mint föderatív or­szágnak a létéről van szó, ha az együttélésre nem sikerül olyan megoldást találni, amely az eddi­ginél jobban megfelel a különböző fejlettségi fokú köztársaságoknak, akkor ami most történt, az a vég kezdetét jelenti. A liberális mün­cheni újság nézete szerint vala­miféle lazább államszövetségre lenne szükség, hogy mindenki megtalálja érdekét benne. Die Welt (Bonn): Első oldalon számolt be a történtekről a hét közepén. Megemlítette, hogy Ju­goszlávia déli köztársaságában, Crna Gorában fegyverbe szólítot­tak a szlovén határozat miatt. Fel­teszi a kérdést: szétesés előtt áll-e a balkáni ország? A független Ju­goszláviából nem keletkezik-e majd több önálló független közösség és végül, nem tűnik-e úgy, hogy az európai kontinens délkeleti részén kialakult és szilárdnak hitt európai határok megváltozóban vannak? Ezekre a kérdésekre többé már nem lehet egyértelműen nemmel felelni, írja az újság. Carl Gustav Ströhm délkelet-európai szakértő, a cikk írója, úgy vélekedik, ha a szlovén lépést sikerül a gyakorlat­ban is keresztülvinni, akkor Hor­vátország is minden bizonnyal kö­vetni fogja a példát. A cikk végén megállapítja: Szlovénia és Szer­bia napjainkban már annyira el­idegenedtek egymástól, sőt annyira ellenségesen viszonyulnak egymás­hoz, hogy legalább két évtizedre lenne szükség a kölcsönös megbé­kélésre. Le Monde (Párizs): Általában elmondható, hogy a jugoszláviai válság voltaképpen tovább folyta­tódik és az elmúlt hét fejleményei csupán újabb kiadása a válságnak. A La Liberation megállapítja, hogy a két rendbeszedett és Szer­biához kötődő tartomány, Szerbia és általában a déli régiók nem al­kalmasak a szlovén liberalizmusra, maga Szlovénia viszont törekvései­ben számíthat Horvátországra. A JKSZ KB rendkívüli ülése, ame­lyet, mint az összes többi szövet­ségi testületét, Szerbia nyomására hívtak össze, bebizonyította, hogy a jugoszláv vezetőség keretein be­lül az utóbbi években erőviszony­eltolódások történtek. A továbbiak­ban azt írja, hogy az ország észa­ki és déli része között keletkezett szakadékon a szlovénok és a szer­­bek immár nem tudnak átjutni. A Le Quotidien idézi Milan Ku­čan szavait: a meghátrálás Szlo­vénia számára saját elveinek el­árulását jelentené. Petar Simic tábornok szavait is ismerteti, ame­lyek szerint alkotmányellenes az új szlovén alkotmánynak az a téte­le, hogy békeidőben Szlovénia ve­zényli és parancsnokolja a terüle­tén állomásozó katonaságot. A Le Figaro úgy véli, hogy két egymással szembenálló koncepció­ról, az Észak és a Dél koncepció­jának ütközéséről van szó. Az egyiket az a köztársaság kép­viseli, amely nyugati módon fejlődik, a másikat pedig az erősen központosító törek­véseket képviselő szerb ve­zetők. A francia lap Jugoszlávia politikai térképét két részre oszt­ja, s az egyiket szerinte a szerb párt karizmatikus vezetője, Slo­bodan Milošević irányítja (hogy Milosevic időközben a párt éléről a szerb állam élére került, azt a jelekből ítélve a Le Figaro doku­mentációs osztálya még nem táp­lálta be a számítógépekbe). Mi­losevic az, aki a hatalmat roppant mértékben centralizálni akarja, az ország másik részén viszont a Horvátország által is támogatott Szlovénia áll, amely a szóban forgó alkotmányokkal reméli, hogy sikerül útját állnia a szerb ambí­cióknak. Róma: Az olasz lapok beszá­moltak róla, hogy Jugoszláviában milyen nagy volt a feszültség a héten, a szlovén köztársaság me­rész alkotmánymódosítása nyomán. Békés Péter, a Szlovén KSZ KB titkára a római La Repubblica című lapnak a következőket mond­ta: „A kiválási jog nem jelent ki­válási szándékot egyben. De nincs többé visszaút. Szlovénia nem haj­landó alávetni magát a központo­sító törekvéseknek. Nem akarunk elszakadni, és főleg nem akarunk erőszakot”. Az olasz sajtó élénk figyelem­mel kíséri a jugoszláviai fejlemé­nyeket, s ez érthető, hiszen élén­ken él az emlékezetben, hogy a Balkán Európa lőporos hordója volt a század elején. Jugoszlávia különleges helyzete egyik fontos tényezője a jelenlegi európai egyensúlynak, és ez fel­borulhat, ha Jugoszláviában ellen­őrizhetetlenné válnak a folyama­tok. Az olasz sajtó azt is érzékelte­ti, hogy ami Szlovéniában törté­nik, az része a Kelet-Európában zajló demokratizálódási harcnak, a létező szocializmus átalakulásá­nak. A szlovén alkotmánymódosí­tás nem csak az elszakadási jogot mondta ki, hanem a párt vezető szerepének végét is, és a pluralis­ta demokrácia előtt nyitotta meg az utat az új választási rendszer számára. Az olasz lapok a szlovén vezetőket Dubčekhez hasonlítják. A La Repubblica azt írja, hogy Ljubljanában egyelőre a párbeszéd és a békés átmenet hívei adják meg az alaphangot, a szerb veze­tés azonban fegyveres megoldást emleget. Az ideológiákkal azonban egyre nehezebb leszerelni a ke­nyérgondokkal küszködő lakosságot Belgrádban is, de a gazdag Szlo­véniában is. The Times (London): Az Állam­­elnökség figyelmeztette a szlové­neket, senkinek sem áll jogában megmásítani alkotmányát, anélkül, hogy erre engedélyt kapott volna a Jugoszláv Alkotmánybíróságtól. Ez a figyelmeztetés azonban nincs összhangban azzal, ahogyan koráb­ban alkotmányát Szerbia módosí­totta. Akkor ugyanis a szerb ve­zető következőképpen fogalmazott: Az alkotmánymódosítások kizáró­lag Szerbia ügye, senkinek sincs joga abba beleavatkozni — írja a tekintélyes londoni újság, meg­állapítva, hogy nem egy mércével mértek akkor és most. Az angol lapok általában arról cikkeznek, hogy Szlovénia most megerősítette köztársasági szuve­renitását, úgymond a növekvő szerb nacionalizmussal szemben. Egyesült Államok: Az amerikai lapok nemigen foglalkoznak a tör­tékekkel, például az USA Today című újság, amely a kontinensnyi ország minden kioszkjában kap­ható, egyetlen egy mondatban in­tézte el az egészet, a befolyásos tévéhálózatok pedig meg sem em­lítették a jugoszláviai fejleménye­ket. A diktátor kisitálsa Amikor Ronald Reagan, az Egye­sült Államok egykori elnöke a 80- as évek derekán rokonvonásokat fedezett fel Nicaragua és a Fülöp­­szigetek belpolitikájának alakulá­sában, egyszeriben megpecsételő­dött Ferdinand Marcosnak, a csaknem hétezer kisebb-nagyobb szigetet tömörítő ország diktáto­rának sorsa. Az amerikai érdekek és a Fehér Ház valamelyest módo­sított külpolitikája a teljhatalmú Marcos eltávolítását követelte meg. Noha az 1988 februárjában meg­tartott népszavazás-szerű bohózat keretében biztosított újabb elnöki megbízatás lehetőséget teremtett Marcosnak a hatalom további gya­korlására, a diktátornak hamaro­san még hazájából is el kellett me­nekülnie. Abból az országból, amelyet két évtizeden keresztül már-már a hírhedt keleti despoták­ módján tartott a hatalmában. Akkor a nép nagy többsége egyenesen az óceán mélyére kívánta, bár akad­tak olyanok is, akik addigi pozí­cióikat elvesztve a visszatérésében, egyszersmind újbóli felemelkedé­sükben reménykedtek. Reményeik és álmaik — amelyeket a Marcos visszatéréséhez fűztek — most már alighanem végérvényesen szerte­foszlottak. Az annak idején Wa­shington „régi barátjaként és szö­vetségeseként” tisztelt Marcos a héten elhunyt. Noha a honolului kórházban kiváló orvosok kezelték, a 72 éves nagybeteg emigráns diktátor már soha többé nem fogja élve meglá­togatni hazáját. Pedig eltökélt szándéka volt, hogy egyszer még visszatér. Hazájában a hozzá hű erők ed­dig hatszor kísérelték meg a jelen­legi államelnök, Corazon Aquino megbuktatását. Próbálkozásaik si­kertelenül végződtek. Az új rend­szer, amely a korábbihoz hasonló­an ismét egyfajta washingtoni tá­mogatást élvez, valamennyi puccs­kísérletet meghiúsított. Most azonban ismét nyugtalan­ság érezhető, hiszen félő, hogy egy újabb, talán az utolsó kísérlet következik, amely éppen emiatt bizonyulhat sokkal veszélyesebb­nek a korábbinál, mert a fordulat után a hatalmuktól megfosztott csoportok mindent egy lapra tesz­nek fel. Aquino elnökasszonyt az eddigi tapasztalatok azonban már óvatosságra intették. Nem hogy ez elhunyt diktátor eltemetését nem engedélyezi az ország területén, hanem idejében készültségbe he­lyezte a hadsereget és a rendőrsé­get is, hogy az esetleges restaurá­­ciós törekvéseket már csírájukban megsemmisítse. Washington min­den bizonnyal támogatta ezt az elképzelését. Való igaz, hogy az antikommu­­nizmus zászlaját magasra emelő néhai Marcos személye és politi­kája hosszú időn keresztül meg­felelt az USA Csendes-óceáni tö­rekvéseinek, ám amint nyilvánva­lóvá vált, hogy képtelen eredmé­nyesen harcolni a betiltott fülöp­­szigeteki Kommunista Párt fegy­veres szárnyának, az Új Népi Had­sereg (NPA) gerillái ellen, sőt sa­ját érdekeit helyezi előtérbe, a Fe­hér Ház megelégelte a gyenge kezű diktátort. Mennie, menekülnie kellett. A hatalmától megválni kényszerülő diktátor azonban nem volt hajlan­dó lemondani arról a vagyonról, amelyet uralkodásának évtizedei­ben harácsolt össze. Szédületes pénzösszegeket emlegettek akkor­tájt a lapok, amit ma már nehezen lehetne utánaszámolni, hiszen a Hawaii-szigeteken száműzetésben élő népes családja, az összeg egy részét elköltötte. Feleségének, két lányának, a fiának és unokáinak azonban nincs okuk a félelemre, hiszen a családalapító az alatt az idő alatt, amíg a manilai elnöki palota lakója volt, az államkincs­tárral úgy bánt, mintha az a ma­­gánvagyonát képezné. Eddig csak néhány hozzá hasonló „pozícióban” levő nagyúrnak sikerült évi 57 ezer dolláros — hivatalosan jóváhagyott — jövedelemből 3 milliárd dollár értékű ingatlant összevásárolni New Yorkban. S bár az Egyesült Államokban bírósági eljárást is indítottak ellene — azzal vádolták, hogy országlása idején egymilliárd dollárt tulajdonított el az USA-tól — vagyoni helyzete, eltérően a po­litikaitól, soha sem ingott meg. Közben a bankok, a­melyek vagyo­nát kezelik, a „hallgatni arany” mondáshoz tartják magukat. Úgy tűnik, hogy Marcos halálá­val végleg lezárult egy korszak a Fülöp-szigetek életében. Az or­szág lakossága nagy többségének aligha hiányzik egy újabb, Marcos­­féle despota és államigazgatási rendszer. J. SZABÓ József (Reuter telefoto) Imelda Marcos, az elhunyt diktá­tor felesége, férje ravatalánál Soha nincs egyedül! Hű társsá a vajdasági általános bankok! VAJDASÁGI társult bank Ország Egység Vétel Közép Eladási Ausztrál dollár 1 38 633 38 676 38 719 Osztrák schilling ICO 379 863 380 383 380 703 Kanadai dollár 1 31330 31377 31333 Dán korona 100 505 673 506 433 507193 Finn márka 100 856 798 858 086 859 373 Firencia frank 100 581 519 583 393 583 366 NSZK márka 100 1970 531 1973 493 1976 453 Görög drachma 100 33 334 33 368 33 401 Ír foot 1 53 163 53 341 53 319 Olasz líra 100 2 696 3 701 3 705 Japán jen 100 26 464 26 504 26 543 Kuvaiti dinár 1 132 725 122 910 123 094 Holland gulden 100 1 734 976 1737 583 1 740189 Norvég korona 100 534 070 534 873 535 675 Portugál' escudo 100 23148 23183 23 2П Svéd korona 100 574 717 575 581 576 444 Svájci frank 100 2 274 467 2 277 884 2 281 300 Angol font 1 59 857 59 947 60 036 USA-do!lár 1 36 795 36 851 36 906 (EU, Közösség) ECU 1 40 414 40 475 40 535 belga frank 100 93 293 93 434 93 574 Spanyol pezeta 100 30 653 30 730 30 776 1909. október 6.­ vasárnap

Next