Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 134-147. szám)
1990-05-18 / 134. szám
1990. május 18., péntekMagyar Sió SEVARDNADZE ÉS BAKER MOSZKVAI TÁRGYALÁSAI Óvatos tapogatózások Még nincs áttörés a hadászati atomfegyverek felére csökkentésével kapcsolatos nézetek összeegyeztetésében Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió diplomáciai vezetője és James Baker amerikai államtitkár tegnap folytatták moszkvai tárgyalásaikat, amelyek az utolsó előzetes megbeszélések Gorbacsov és Bush elnök elkövetkező washingtoni csúcsértekezlete előtt. Semmi jele azonban annak, hogy áttörés történt volna a hadászati atomfegyverek felére csökkentésével kapcsolatos nézetek összeegyeztetésében. Igaz ugyan, hogy mindkét fél optimista jóslatokba bocsátkozva nyilatkozott ezzel kapcsolatban a nyilvánosság előtt, talán csak azért, hogy eloszlassák azokat a kedvezőtlen reagálásokat, amelyek beárnyékolták a nyugati közvélemény körében a tárgyalásokat, s egyben a május 30-án kezdődő 16. csúcsértekezletet is. A szóban forgó reagálások közül azok a leginkább megfontolásra érdemesek, amelyek — amerikai elemzésekre építve — a jelenlegi súlyos szovjet gazdasági és politikai válságra vonatkoznak, továbbá azokra a különböző jóslatokra, mi lesz Gorbacsovval. Egyesek szerint nem kellene hosszú távú megegyezést kötni a szovjet elnökkel ilyen kényes kérdésről, mint amilyen a hadászati atomfegyverek csökkentése, mert a hadsereg és a hatalommal rendelkező konzervatívok elégedetlenek a „vörös birodalom” széthullásának baljóslatú távlatával, ezért Gorbacsov jelenlegi pozíciója nincs biztosítva, van esély arra, hogy a washingtoni csúcs eredményes legyen. A Moszkvában folytatott megbeszélések másik fontos témája a balti köztársaságokban kialakult helyzet volt, amely kétségtelenül szerepel majd a washingtoni csúcsértekezet napirendjén is. A Fehér Házra nyomást gyakorol a jobboldal, azt követelve, hogy Moszkvát az USA büntesse meg, amiért nem engedi a három balti köztársaságot, elszakadni. A jobboldal azt követeli, álljanak el attól a tervtő, hogy a Szovjetuniót az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemben a legnagyobb kedvezményeket élvező ország státusával ruházzák fel, s ne kössenek széles körű kereskedelmi szerződést a szovjetekkel. Gorbacsov viszont a maga részéről nem egedhet a balti köztársaságok vezetőinek, mert ezzel megsértené a szorvet alkotmányt, és lehetővé tenné a szovjet állam területi integritásának kikezdését, mert Litvánia, Észtország és Lettország kiválását hamarosan valószínűleg valóságos elszakadási hullám követné. Hogy hogyan is lehetne ilyen körülmények között Bush és Gorbacsov washingtoni csúcstalálkozójának előzetes megbeszéléseit eredményesen lezárni, valószínűleg a két diplomáciai vezető sem tudja e pillanatban. Talán azért is tart ilyen szokatlanul hosszú ideig Baker moszkvai látogatása. (Az amerikai államtitkár ugyanis kedden érkezett a szovjet fővárosba, és a tervek szerint szombaton távozik). Még mindig nem lehet tudni, minden tisztázódik-e szombatig, hogy a csúcstalálkozót halasztás nélkül, a tervezett időpontban megtarthassák. „A Moszkvában tartó megbeszélések eredményeként egy sor olyan dokumentum fog megszületni, amely a hamarosan megtartandó Bush—Gorbacsov találkozót valóban történelmi jelentőségűvé teszi’’ — jelentette ki tegnap újságíróknak Alekszandr Besszmertnij, a szovjet külügyminiszter helyettese, aki szintén részt vesz a tárgyalásokon. Besszmertnij a megbeszéléseket igen komolyakanak, és építő jellegűeknek nevezte. „Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk — fűzte hozzá —, mert a csúcstalálkozóig már csupán két hét maradt, a megbeszélések pedig igazán diplomatikusak”. A szerdán délelőtt négyszemközt folytatott Sevardnadze—Baker megbeszélés során a két fél tisztázta a vitás kérdésekkel kapcsolatos álláspontokat. Tegnap pedig — Besszmertnij szavai szerint — a leszerelésen kívül általában is tárgyaltak a két szuperhatalom viszonyáról, továbbá a régiónál s kérdésekről. (Tanjug) . . .. (TASZSZ telefotó) Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter (balról) és James Baker amerikai államtitkár (jobbról) a moszkvai megbeszélések egyik szünetében Tegnap délután megkezdődött Sevardnadze és Baker megbeszéléseinek újabb fordulója. Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyi szóvivő közölte az újságírókkal, hogy közeledett egymáshoz a két fél álláspontja a leszereléssel kapcsolatban. „Mindkét fél megegyezik abban, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsák a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményességét”, jelentette ki Geraszimov. (Tanjug) A szovjet politikai színtér elemzőinek körében uralkodó másik nézet szerint Gorbacsovnak sikerül majd kilábalnia a válságból, de ennek érdekében nem kell újabb gondokkal terhelni a Fehér Házzal fenntartott kapcsolatok miatt. A megfigyelők véleménye szerint mindez árnyékot vet Sevardnadze és Baker mostani megbeszéléseire, habár a miniszterek úgy hiszik Robbantásos merényletek Athénban A November 17. terrorszervezet több kisebb erejű bombarobbanással tiltakozott a szocialisták nyolcéves kormányzása után nemrégiben hatalomra került Új Demokrácia konzervatív párt kormányának gazdasági politikája ellen. Pokolgépek robbantak Athén előkelő negyedében, ahol multimilliomosok, Andreasz Papandreu volt miniszterelnök és az Egyesült Államok görögországi katonai attaséja lakik. A robbanások után kisebb tüzek keletkeztek, megszakadt az áramszálggáltatás, senki sem sérült meg. (Tanjug) Alkalmazkodás a változó világhoz (Folytatás az 1. oldalról) próbálkoznak bizonyos ügyeket intézni, ami gyakran nem várt következményekkel jár. Az ország belpolitikai életében tapasztalható torzsalkodások ugyanis az utóbbi időben kedvezőtlen hatással vannak a külpolitikára is. Az átalakuló Európa, amely egyre inkább az integráció gondolatával foglalkozik, illetve egy gazdasági, kulturális és politikai egység megteremtésére összpontosítja figyelmét, újabb kihívásokkal kénytelen szembenézni. A régi rend felbomlásával újabb problémák jelentkeztek. Ezek közül az egyik, a nacionalizmus térhódítása a nemzetközi közvélemény figyelmét éppen hazánkra irányítja. Egyesek attól tartanak, hogy a hirtelen felszínre került problémák nemcsak Jugoszláviát sodorják még nagyobb veszélybe, hanem Európa stabilitását és előre Budimir Lončar szövetségi külügyi titkár síkraszállt Jugoszlávia olyan egységes külpolitikájáért, amely az eltérő nézetek és kezdeményezések alkotói szintézise, nem pedig redukálása lenne. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy egyeztetni kell a kötársaságok külföld iránti tevékenységét. Figyelmeztetett arra, hogy a belviszályokat mind nagyobb mértékben kiterjesztik a külpolitikai kapcsolatokra. Zoncar úgy értékelte, hogy a külpolitikai tevékenység egyeztetésének mellőzése rontja Jugoszlávia hitelét, haladását is. Végtére is a holnap Európájába nem lehet szűk látókörű és nacionalista színezetű programokkal belépni. Érthető módon valamennyi hatalom egy modern és egységes Jugoszláviával szeretne együttműködni a jövőben is. Csoda-e, ha a demokratikus és egyre dinamikusabb folyamatok megszilárdítása érdekében fokozott erőfeszítéseket várnak el tőlünk?! Más lapra tartozik, hogy egyes államok nehézségeinket saját javukra akarják kihasználni. Biztatóbb azonban — mutatott rá Loačar —, hogy az országok nagy többsége, különösen pedig a nemzetközi szervezetek, bizalommal vannak irántunk. Kormányunk reformprogramját egyértelműen pártfogolják a nagy nemzetközi pénzintézetek, a politikában tapasztalható változások elismerését pedig az Európa Tanácsba való felvételünk jelentheti. A cél tehát világos, az útvonal ki van jelölve, csupán, végig kell járni, hogy csatlakozhassunk az új formát öltő Európához. Diplomáciai és külügyi szolgálatunk egyik főbb követelményét jelenti ennek mielőbbi megvalósítása. Ezenkívül fokozott figyelmet kell fordítanunk a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatainkra is, vélekedett szövetségi külügyi titkárunk. Különösen az ott élő délszláv kisebbség helyzetére, mert tény, hogy egyes kormányok még mindig nem akarnak tudomást venni róluk. Egyébkéntminden államnak kötelessége védelmezni a területén élő nemzeti kisebbségeket. A kisebbségek jogait nemcsak elismerni, hanem szavatolni is kell, de a közösség valamennyi tagjától meg kell követelni a demokratikus játékszabályok tiszteletben tartását. E tekintetben Kosovo továbbra is a szuverenitás, az integritás, a reformirányultság és a további demokratizálódás próbakövét jelenti számunkra”, szögezte le Lončar. Az el nem kötelezettségről szólva megállapította, hogy a világban tapasztalható átalakulás ellenére a mozgalom továbbra sem veszítette el jelentőségét. Sokkal inkább az elkötelezettség került válságba, hiszen ezt bizonyítják a világpolitikában történt legutóbbi átrendeződések is. Most, hogy Kelet- Európában fellazultak a Varsói Szerződés tagállamai közötti szálak, Európa sokkal inkább az elnem kötelezettséghez került közelebb. A belgrádi csúcstalálkozón bizonyossá vált, hogy a mozgalom doktrínája nem merevedett Budimir Loncar síkraszállt azért, hogy a szomszédos országokban és magában Jugoszláviában is átgondolt és koherens nemzetiségi politikát érvényesítsenek. Figyelmeztetett arra a tényre, hogy Jugoszlávia egyes szomszédai nem ismerik el a délszláv kisebbségeket országukban, míg a sajátjaikért más országokban „igen nagy lármát csapnak”. A jugoszláviai kisebbségek védelmével kapcsolatban külön titkárunk elmondta, hogy Kosovo továbbra is hazánk nemzetiségi politikájának próbaköve. „A kisebbségek jogait szemmel láthatólag el kell ismerni és biztosítani, de a közösség minden tagjától meg kell követelni, hogy tiszteletben tartsa a demokratikus játékszabályokat” — szögezte le Lancarmeg. Ami pedig bennünket illet, az el nem kötelezettség továbbra is külpolitikánk mérvadó irányelve az összeurópai és a globális együttműködés valamennyi formájában, fejezte be beszédét Budimir Lončar szövetségi külügyi titkár. J. SZABÓ József Tiltakozó megmozdulások Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) az NDK „eladta magát” az NSZK-nak, s hogy polgárai a közös államban másodrangú polgárokká válnak. Az NDK parlamentje tegnap elfogadta azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely lényegében megváltoztatja az ország politikai és társadalmi-gazdasági berendezését. Ezáltal — mint ezt a javaslat elfogadását követően leszögezték — az NDK-ban lehetővé tették a nyugati parlamentáris demokráciájú társadalmaik mintájára megalkotott „szabad, demokratikus rendszer” létrehozását. Az alkotmánymódosítás a társadalmi és állami tulajdon reprivatizálását vezeti be, viszont törölték az alkotmányból a munkára való jogot, amelyet a korábbi alkotmány biztosított. Szintén kiiktatták az alkotmányból a „szocialista” jelzőt, továbbá a hozzá kapcsolódó elveket, mércéket és elemeket (mint például a demokratikus centralizmust stb.). Teljes mértékben megváltoztatták a munkát szabályozó törvényes előírásokat. A munkaadók és a szakszervezetek szabad kezet kapnak a fizetések nagyságának megszabása és a munkakörülmények biztosítása terén. Mindezeket az az állami szerződés is tartalmazza, amelyet ma ír alá Bonnban Waigel és Romber pénzügyminiszter a két ország legmagasabb rangú vezetőinek jelenlétében a pénzügyi unió megteremtéséről. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Több demokrácia, hatékonyabb külpolitika Vita a szövetségi külügyi titkár beszámolójáról A JSZSZK Képviselőházának Szövetségi Tanácsa hazánk külpolitikai tevékenységről folytatott három és fél órás vita után úgy döntött, hogy a határozatokat a következő ülésén fogadja el. A küldöttek úgy értékelték, hogy a Szövetségi Külügyi Titkárság tevékenysége összhangban állt Jugoszlávia külpolitikájának kitűzött irányvonalával. A külügyi titkárság jövőbeni tevékenységében az elsődleges feladatok közé sorolták a gazdasági problémák megoldását, az európai integrációs folyamatokba való bekapcsolódást, az el nem kötelezettek mozgalmában való tevékeny szerepvállalást és a szomszédos országok nemzeti kisebbségei helyzetének figyelemmel kísérését. Budimir Lončar vitaindítása után tizenöt küldött kért szót. Dobrosav Tokjevic felvetette a kérdést, vajon Jugoszláviának az Egyesült Államok iránti politikája módosul-e, s ha igen, milyen okból. Hozzáfűzte, hogy az amerikai kongresszus vitát folytatott Jugoszláviáról, határozatokat hozott, pontatlan értékelések hangzottak el, s ez ellentétben áll egyenrangú nemzetközi tényezők kapcsolataival. Toljevic értesülése szerint egy pénzalap jelentős összegű dollárt ruház be jugoszláviai ellenzéki politikai mozgalmak támogatására, s erre nem reagált megfelelően a szövetségi külügyi titkár. Nem tagadom annak szükségességét, hogy barátaink barátian felhívják figyelmünket mulasztásainkra, hogy kiküszöböljük a hibákat, de ha ezzel közvetlenül beavatkoznak szuverenitásunkba, akkor már másról van szó, jelentette ki Raduvoje Ščekić. Hozzáfűzte, fölvethetjük a kérdést, milyen a nemzeti kisebbségek státusa ezekben az országokban, használhatják-e anyanyelvüket, van-e egyetemük, tudományos akadémiájuk, hátrányos helyzetben vannak-e a politikában, tudományban és kultúrában. Zarija Martinovic érzelmi telítettségű felszólalásában azt állította, hogy többet foglalkozunk „a két Jugoszlávia egyesülésével, mint a két Németország”. Külpolitikánk megengedhetetlen mulasztásairól szólva külön kiemelte a külpolitikai titkolózást. Úgy ítélte meg, hogy a külpolitika kiszemelt, olykor alkalmatlan, nem megfelelő személyek privilégiuma, s a szövetségi külügyi titkárnak nincs lehetősége nagykövetek visszahívására. Martinovic szerint a diplomáciában a káderpolitika privatizálódott. A mulasztások közé sorolta az Albánia iránti viszonyulást, amely — szavaival élve — megkeseríti életünket, mégis vasutat építünk neki, területünket engedtük át mesterséges tónak. A hibák közé sorolta az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok megszakítását.Szégyenteljesnek nevezte, hogy a parlamenti választásokat külföldi küldöttség ellenőrzi. Viktorija Potočnik szerint Lončar felszólalása hiányosan mutatta be Jugoszlávia nemzetközi helyzetét, s ez tükrözi Jugoszlávia passzív pozícióját, elsősorban az olyan haladó mozgalmak iránt, amelyek az emberi jogokra alapozzák tevékenységüket. Szerinte a diplomaták kiválasztásában az ideológiai mércék helyett a szakmai rátermettséget kell figyelembe venni. Potočnik szerint Jugoszláviának jóval többet kell megtennie a demokratizálásban, az emberi jogok méltányolásában és a többpárti választások gyorsabb megejtésében. Aggodalmának adott hangot, mert Jugoszlávia néhány nappal ezelőtt kinevezett legmagasabb rangú képviselője e kérdésekről másmilyen, bizonyos mértékben agresszívabb nézeteket vallott. Viktorija Potocnik tájékoztatta a Szövetségi Tanácsot, hogy Szlovénia Képviselőháza a Litvániáról Lettországról és Észtországról szóló határozatában elismerte önrendelkezési jogukat, s követeli a Szövetségi Képviselőháztól, hogy ismerje el e szuverén államok függetlenségét. (Tanjug) Loncar válaszai A tegnapi vita végén Budimir Loncar ismét szót kért, s először foglalkozott Jugoszlávia és az USA kapcsolataival. Leszögezte, mint ország Jugoszlávia csak a washingtoni kormányzattal, illetve a Fehér Házzal való kapcsolatokat befolyásolhatja, ami pedig a kongresszusnak az emberi jogok jugoszláviai érvényesítéséről szóló határozatát illeti, minden tételére reagáltunk a nagykövet, a külügyi titkárság vagy sajtóértekezlet révén. Hozzáfűzte, hogy Képviselőházunk eddig ebben semmit sem kezdeményezett, semmit, vagy nagyon keveset tett, senki sem indított akciót az amerikai kongresszussal kapcsolatban. Felvetette a kérdést, hohy ezt a Képviselőház miért nem tette meg, mikor ez jogában állt. Az Izraellel való kapcsolatokról szólva Budimir Loncar ismertetni, hogy Milan Zupán nagykövetnek Jeruzsálemben tett látogatásával megkezdtük a kapcsolatok normalizálását. Nem kétséges, hogy a két ország kapcsolatait fel kell-e újítani. (Tanjug)