Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 134-147. szám)

1990-05-18 / 134. szám

1990. május 18., péntekMagyar Sió SEVARDNADZE ÉS BAKER MOSZKVAI TÁRGYALÁSAI Óvatos tapogatózások Még nincs áttörés a hadászati atomfegyverek felére csökkentésével kapcsolatos nézetek össze­­­­egyeztetésében Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió diplomáciai vezetője és James Baker amerikai államtitkár tegnap folytatták moszkvai tár­gyalásaikat, amelyek az utolsó előzetes megbeszélések Gorbacsov és Bush elnök elkövetkező washingtoni csúcsértekezlete előtt. Sem­mi jele azonban annak, hogy áttörés történt volna a hadászati atomfegyverek felére csökkentésével kapcsolatos nézetek össze­egyeztetésében. Igaz ugyan, hogy mindkét fél optimista jóslatokba bocsátkozva nyilatkozott ezzel kapcsolatban a nyilvánosság előtt, talán csak azért, hogy eloszlassák azokat a kedvezőtlen reagálásokat, amelyek beárnyékolták a nyugati közvéle­mény körében a tárgyalásokat, s egyben a május 30-án kezdődő 16. csúcsértekezletet is. A szóban forgó reagálások közül azok a leginkább megfontolásra érdemesek, amelyek — amerikai elemzésekre építve — a jelenlegi súlyos szovjet gazdasági és politi­kai válságra vonatkoznak, továbbá azokra a különböző jóslatokra, mi lesz Gorbacsovval. Egyesek sze­rint nem kellene hosszú távú meg­egyezést kötni a szovjet elnökkel ilyen kényes kérdésről, mint ami­lyen a hadászati atomfegyverek csökkentése, mert a hadsereg és a hatalommal rendelkező konzerva­tívok elégedetlenek a „vörös bi­rodalom” széthullásának baljósla­tú távlatával, ezért Gorbacsov je­lenlegi pozíciója nincs biztosítva, van esély arra, hogy a washing­toni csúcs eredményes legyen. A Moszkvában folytatott meg­beszélések másik fontos témája a balti köztársaságokban kialakult helyzet volt, amely kétségtelenül szerepel majd a washingtoni csúcs­­értekezet napirendjén is. A Fehér Ház­ra nyomást gyakorol a jobbol­dal, azt követelve, hogy Moszkvát az USA büntesse meg­, amiért nem engedi a három balti köz­társaságot, elszakadni. A jobboldal azt követeli, álljanak el attól a tervtő, hogy a Szovjetuniót az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemben a leg­nagyobb kedvezményeket élvező ország státusával ruházzák fel, s ne kössenek széles körű kereske­delmi szerződést a szovjetekkel. Gorbacsov viszont a maga részé­ről nem egedhet a balti köztársa­ságok vezetőinek, mert ezzel meg­sértené a szorvet alkotmányt, és lehetővé tenné a szovjet állam te­rületi integritásának kikezdését, mert Litvánia, Észtország és Lett­ország kiválását hamarosan való­színűleg valóságos elszakadási hullám követné. Hogy hogyan is lehetne ilyen körülmények között Bush és Gor­bacsov washingtoni csúcstalálko­zójának előzetes megbeszéléseit eredményesen lezárni, valósz­ínű­­leg a két diplomáciai vezető sem tudja e pillanatban. Talán azért is tart ilyen szokatlanul hosszú ide­ig Baker moszkvai látogatása. (Az amerikai államtitkár ugyanis ked­den érkezett a szovjet fővárosba, és a tervek szerint szombaton tá­vozik). Még mindig nem lehet tudni, minden tisztázódik-e szom­batig, hogy a csúcstalálkozót ha­lasztás nélkül, a tervezett idő­pontban megtarthassák. „A Moszkvában tartó megbeszé­lések eredményeként egy sor olyan dokumentum fog megszületni, amely a hamarosan megtartandó Bush—Gorbacsov találkozót való­ban történelmi jelentőségűvé te­szi’’ — jelentette ki tegnap újság­íróknak Alekszandr Besszmertnij, a szovjet külügyminiszter helyet­tese, aki szintén részt vesz a tárgyalásokon. Besszmertnij a megbeszéléseket igen komolyakanak, és építő jel­­legűeknek nevezte. „Kulcsfon­tosságú pillanathoz érkeztünk — fűzte hozzá —, mert a csúcstalál­kozóig már csupán két hét ma­radt, a megbeszélések pedig iga­zán diplomatikusak”. A szerdán délelőtt négyszem­közt folytatott Sevardnadze—Baker megbeszélés során a két fél tisz­tázta a vitás kérdésekkel kapcso­latos álláspontokat. Tegnap pedig — Besszmertnij szavai szerint — a leszerelésen kívül általában is tárgyaltak a két szuperhatalom viszonyáról, továbbá a régiónál s kérdésekről. (Tanjug) . . .. (TASZSZ telefotó) Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter (balról) és James Ba­ker amerikai államtitkár (jobbról) a moszkvai megbeszélések egyik szünetében Tegnap délután megkezdődött Sevardnadze és Baker megbe­széléseinek újabb fordulója. Gennagyij Geraszimov, a szov­jet külügyi szóvivő közölte az újságírókkal, hogy közeledett egymáshoz a két fél álláspontja a leszereléssel kapcsolatban. „Mindkét fél megegyezik ab­ban, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsák a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményessé­gét”, jelentette ki Geraszimov. (Tanjug) A szovjet politikai színtér elem­zőinek körében uralkodó másik nézet szerint Gorbacsovnak sikerül majd kilábalnia a válságból, de ennek érdekében nem kell újabb gondokkal terhelni a Fehér Ház­zal fenntartott kapcsolatok miatt. A megfigyelők véleménye szerint mindez árnyékot vet Sevardnadze és Baker mostani megbeszélései­re, habár a miniszterek úgy hiszik Robbantásos merényletek Athénban A November 17. terrorszervezet több kisebb erejű bombarobbanás­sal tiltakozott a szocialisták nyolc­éves kormányzása után nemrégi­ben hatalomra került Új Demok­­rácia konzervatív párt kormányá­nak gazdasági politikája ellen. Pokolgépek robbantak Athén előkelő negyedében, ahol multimil­liomosok, Andreasz Papandreu volt miniszterelnök és az Egyesült Ál­lamok görögországi katonai attasé­ja lakik. A robbanások után ki­sebb tüzek keletkeztek, megsza­kadt az áramszálggáltatás, senki sem sérült meg. (Tanjug) Alkalmazkodás a változó világhoz (Folytatás az 1. oldalról) próbálkoznak bizonyos ügyeket in­tézni, ami gyakran nem várt kö­vetkezményekkel jár. Az ország belpolitikai életében tapasztalható torzsalkodások ugyanis az utóbbi időben kedvezőtlen hatással van­nak a külpolitikára is. Az átalakuló Európa, amely egy­re inkább az integráció gondola­tával foglalkozik, illetve egy gaz­dasági, kulturális és politikai egy­ség megteremtésére összpontosítja figyelmét, újabb kihívásokkal kénytelen szembenézni. A régi rend felbomlásával újabb problé­mák jelentkeztek. Ezek közül az egyik, a nacionalizmus térhódítása a nemzetközi közvélemény figyel­mét éppen hazánkra irányítja. Egyesek attól tartanak, hogy a hirtelen felszínre került problé­mák nemcsak Jugoszláviát sodor­ják még nagyobb veszélybe, ha­nem Európa stabilitását és előre­ Budimir Lončar szövetségi külügyi titkár síkraszállt Jugo­szlávia olyan egységes külpoli­tikájáért, amely az eltérő néze­tek és kezdeményezések alkotói szintézise, nem pedig redukálá­sa lenne. Nyomatékosan hang­súlyozta, hogy egyeztetni kell a kötársaságok külföld iránti te­vékenységét. Figyelmeztetett ar­ra, hogy a belviszályokat mind nagyobb mértékben kiterjesztik a külpolitikai kapcsolatokra. Z­oncar úgy értékelte, hogy a külpolitikai tevékenység egyez­tetésének mellőzése rontja Ju­goszlávia hitelét, haladását is. Végtére is a holnap Európájába nem lehet szűk látó­körű és nacionalista színezetű programokkal belépni. Érthető módon valamennyi hatalom egy modern és egységes Jugoszláviá­val szeretne együttműködni a jö­vőben is. Csoda-e, ha a demokra­tikus és egyre dinamikusabb fo­lyamatok megszilárdítása érdeké­ben fokozott erőfeszítéseket vár­nak el tőlünk?! Más lapra tartozik, hogy egyes államok nehézségeinket saját ja­vukra akarják kihasználni. Bizta­tóbb azonban — mutatott rá Loa­­čar —, hogy az országok nagy többsége, különösen pedig a nem­zetközi szervezetek, bizalommal vannak irántunk. Kormányunk re­formprogramját egyértelműen pártfogolják a n­agy nemzetközi pénzintézetek, a politikában ta­pasztalható változások elismerését pedig az Európa Tanácsba való felvételünk jelentheti. A cél tehát világos, az útvonal ki van jelölve, csupán, végig kell járni, hogy csat­lakozhassunk az új formát öltő Európához. Diplomáciai és külügyi szolgálatunk egyik főbb követel­ményét jelenti ennek mielőbbi megvalósítása. Ezenkívül fokozott figyelmet kell fordítanunk a szomszédos or­szágokkal fenntartott kapcsolata­inkra is, vélekedett szövetségi külügyi titkárunk. Különösen az ott élő délszláv kisebbség hely­zetére, mert tény, hogy egyes kor­mányok még mindig nem akarnak tudomást venni róluk.­ Egyébként­­minden államnak kötelessége vé­delmezni a területén élő nemzeti kisebbségeket. A kisebbségek jo­gait nemcsak elismerni, hanem szavatolni is kell, de a közösség valamennyi tagjától meg kell kö­vetelni a demokratikus játéksza­bályok tiszteletben tartását. E te­kintetben Kosovo továbbra is a szuverenitás, az integritás, a re­formirányultság és a további de­mokratizálódás próbakövét jelenti számunkra”, szögezte le Lončar. Az el nem kötelezettségről szólva megállapította, hogy a világban tapasztalható átalakulás ellenére a mozgalom továbbra sem veszítette el jelentőségét. Sokkal inkább az elkötelezettség került válságba, hiszen ezt bizonyítják a világpo­litikában történt legutóbbi átren­deződések is. Most, hogy Kelet- Európában fellazultak a Varsói Szerződés tagállamai közötti szá­lak, Európa sokkal inkább az el­­nem kötelezettséghez került köze­lebb. A belgrádi csúcstalálkozón bizonyossá vált, hogy a mozga­lom doktrínája nem merevedett Budimir Loncar síkraszállt azért, hogy a szomszédos orszá­gokban és magában Jugoszlá­viában is átgondolt és koherens nemzetiségi politikát érvénye­sítsenek. Figyelmeztetett arra a tényre, hogy Jugoszlávia egyes szomszédai nem ismerik el a délszláv kisebbségeket országuk­ban, míg a sajátjaikért más or­szágokban „igen nagy lármát csapnak”. A jugoszláviai kisebbségek vé­delmével kapcsolatban külön­ titkárunk elmondta, hogy Ko­sovo továbbra is hazánk nem­zetiségi politikájának próbakö­ve. „A kisebbségek jogait szem­mel láthatólag el kell ismerni és biztosítani, de a közösség min­den tagjától meg kell követel­ni, hogy tiszteletben tartsa a demokratikus játékszabályokat” — szögezte le Lancar­­meg. Ami pedig bennünket illet, az el nem kötelezettség továbbra is külpolitikánk mérvadó irányelve az össz­európai és a globális együttműködés valamennyi formá­jában, fejezte be beszédét Budimir Lončar szövetségi külügyi titkár. J. SZABÓ József Tiltakozó megmozdulások Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) az NDK „eladta magát” az NSZK-nak, s hogy polgárai a kö­zös államban másodrangú polgá­rokká válnak. Az NDK parlamentje tegnap el­fogadta azt az alkotmánymódos­í­­tási javaslatot, amely lényegében megváltoztatja az ország politikai és társadalmi-gazdasági berendezé­sét. Ezáltal — mint ezt a javas­lat elfogadását követően leszögez­ték — az NDK-ban lehetővé tet­ték a nyugati parlamentáris de­mo­kráciájú társadalmaik mintájá­ra megalkotott „szabad, demokra­tikus rendszer” létrehozását. Az alkotmánymódosítás a társa­dalmi és állami tulajdon repriva­­tizálását vezeti be, viszont töröl­ték az alkotmányból a munkára való jogot, amelyet a korábbi al­kotmány biztosított. Szintén kiik­­tatták az alkotmányból a „szocia­lista” jelzőt, továbbá a hozzá kap­csolódó elveket, mércéket és ele­meket (mint például a demokra­tikus centralizmust stb.). Teljes mértékben megváltoztat­ták a munkát szabályozó törvé­nyes előírásokat. A munkaadók és a szakszervezetek szabad kezet kapnak a fizetések nagyságának megszabása és a munkakörülmé­nyek biztosítása terén. Mindezeket az az állami szer­ződés is tartalmazza, amelyet ma ír alá Bonnban Waigel és Romber pénzügyminiszter a két ország leg­magasabb rangú vezetőinek jelen­létében a pénzügyi unió megte­remtéséről. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Több demokrácia, hatékonyabb külpolitika Vita a szövetségi külügyi titkár beszámolójáról A JSZSZK Képviselőházának Szövetségi Tanácsa hazánk kül­politikai tevékenységről folyta­tott három és fél órás vita után úgy döntött, hogy a határozato­kat a következő ülésén fogadja el. A küldöttek úgy értékelték, hogy a Szövetségi Külügyi Tit­kárság tevékenysége összhang­ban állt Jugoszlávia külpoliti­kájának kitűzött irányvonalával. A külügyi titkárság jövőbeni te­vékenységében az elsődleges fel­adatok közé sorolták a gazdasá­gi problémák megoldását, az európai integrációs folyamatokba való bekapcsolódást, az el nem kötelezettek mozgalmában való tevékeny szerepvállalást és a szomszédos országok nemzeti ki­sebbségei helyzetének figyelem­mel kísérését. Budimir Lončar vitaindítása után tizenöt küldött kért szót. Dobrosav Tokjevic felvetette a kérdést, vajon Jugoszláviának az Egyesült Államok iránti politiká­ja módosul-e, s ha igen, milyen okból. Hozzáfűzte, hogy az ame­rikai kongresszus vitát folytatott Jugoszláviáról, határozatokat ho­zott, pontatlan értékelések hang­zottak el, s ez ellentétben áll egyenrangú nemzetközi tényezők kapcsolataival. Toljevic értesülése szerint egy pénzalap jelentős összegű dollárt ruház be jugoszlá­viai ellenzéki politikai mozgal­mak támogatására, s erre nem reagált megfelelően a szövetségi külügyi titkár. Nem tagadom annak szüksé­gességét, hogy barátaink barátian felhívják figyelmünket mulasztá­sainkra, hogy kiküszöböljük a hibákat, de ha ezzel közvetlenül beavatkoznak szuverenitásunkba, akkor már másról van szó, jelen­tette ki Radu­voje Ščekić. Hozzá­fűzte, fölvethetjük a kérdést, mi­lyen a nemzeti kisebbségek státu­sa ezekben az országokban, hasz­nálhatják-e anyanyelvüket, van-e egyetemük, tudományos akadémiá­juk, hátrányos helyzetben van­nak-e a politikában, tudományban és kultúrában. Zarija Martinovic érzelmi telí­tettségű felszólalásában azt állí­totta, hogy többet foglalkozunk „a két Jugoszlávia egyesülésével, mint a két Németország”. Külpo­litikánk megengedhetetlen mulasz­tásairól szólva külön kiemelte a külpolitikai titkolózást. Úgy ítél­te meg, hogy a külpolitika kisze­melt, olykor alkalmatlan, nem megfelelő személyek privilégiu­ma, s a szövetségi külügyi titkár­nak nincs lehetősége nagykövetek visszahívására. Martinovic szerint a diplomáciában a káderpolitika privatizálódott. A mulasztások közé sorolta az Albánia iránti vi­szonyulást, amely — szavaival élve — megkeseríti életünket, mégis vasutat építünk neki, terü­letünket engedtük át mesterséges tónak. A hibák közé sorolta az Iz­raellel való diplomáciai kapcsola­tok megszakítását.­­Szégyenteljes­nek nevezte, hogy a parlamenti választásokat külföldi küldöttség ellenőrzi. Viktorija Potočnik szerint Lon­­čar felszólalása hiányosan mutat­ta be Jugoszlávia nemzetközi helyzetét, s ez tükrözi Jugoszlá­via passzív pozícióját, elsősorban az olyan haladó mozgalmak iránt, amelyek az emberi jogokra ala­pozzák tevékenységüket. Szerin­te a diplomaták kiválasztásában az ideológiai mércék helyett a szakmai rátermettséget kell figye­lembe venni. Potočnik szerint Jugoszláviának jóval többet kell megtennie a de­mokratizálásban, az emberi jo­gok méltányolásában és a több­párti választások gyorsabb meg­­ejtésében. Aggodalmának adott hangot, mert Jugoszlávia néhány nappal ezelőtt kinevezett legma­gasabb rangú képviselője e kér­désekről másmilyen, bizonyos mértékben agresszívabb nézeteket vallott. Viktorija Potocnik tájékoztatta a Szövetségi Tanácsot, hogy Szlové­nia Képviselőháza a Litvániáról Lettországról és Észtországról szó­ló határozatában elismerte ön­rendelkezési jogukat, s követeli a Szövetségi Képviselőháztól, hogy ismerje el e szuverén álla­mok függetlenségét. (Tanjug) Loncar válaszai A tegnapi vita végén Budimir Loncar ismét szót kért, s elő­ször foglalkozott Jugoszlávia és az USA kapcsolataival. Leszö­gezte, mint ország Jugoszlávia csak a washingtoni kormányzat­tal, illetve a Fehér Házzal való kapcsolatokat befolyásolhatja, ami pedig a kongresszusnak az emberi jogok jugoszláviai ér­vényesítéséről szóló határozatát illeti, minden tételére reagál­tunk a nagykövet, a külügyi tit­kárság vagy sajtóértekezlet ré­­vén. Hozzáfűzte, hogy Képvise­­lőházunk eddig ebben semmit sem kezdeményezett, semmit, vagy nagyon keveset tett, senki sem indított akciót az amerikai kongresszussal kapcsolatban. Felvetette a kérdést, hoh­y ezt a Képviselőház miért nem tet­te meg, mikor ez jogában állt. Az Izraellel való kapcsolatok­ról szólva­ Budimir Loncar is­mertetni, hogy Milan Zupán nagykövetnek Jeruzsálemben tett látogatásával megkezdtük a kap­csolatok normalizálását. Nem kétséges, hogy a két ország kap­csolatait fel kell-e újítani. (Tan­jug)

Next