Magyar Szó, 1990. június (47. évfolyam, 148-162. szám)

1990-06-01 / 148. szám

1990. június 1., péntek fl kisebbségi no­k kérdésének felvetése Jugoszlávia és a­z „ötök” másik négy tagja doku­mentumtervezetet készít elő a koppenhágai európai együttműködési konferenciára — Sajtóértekezlet a Szövetségi Külügyi Titkárságon Jugoszlávia és az „ötök” töb­bi négy tagja — Olaszország, Magyarország, Ausztria és Cseh­szlovákia — az európai bizton­sági és együttműködési folya­mat emberjogi konferenciájának küszöbönálló második értekez­letére dokumentumtervezetet készít elő, melyben a nemzeti kisebbségek emberi jogait külön és részletesebben kidolgozza. Ugyanakkor Jugoszlávia saját javaslatát is benyújtja ebben a kérdésben, mivel a vendégmun­kások emberi jogaira is fel sze­retnék hívni a konferencia fi­gyelmét. Ezt többek között Ivo Vajgl nagykövet, a Szövetségi Külügyi Titkárság sajtószóvivője jelentette ki a tegnapi sajtóértekezleten. Vajgl úgy értékelte, hogy a kop­penhágai konferenciát lényegesen módosult európai politikai és lé­lektani feltételek között tartják meg, s ez a konferencia tavaly Párizsban megtartott első ülése óta a kontinensen történt nagy horderejű változások következmé­nye. Jugoszlávia közvetlen külpoliti­kai akcióiról szólva Vajgl emlé­keztetett a fejlődő országok tizen­­ötös csoportjának találkozójára, mely ma kezdődik Kuala Lum­purban (Malajzia). Küldöttségün­ket dr. Borisav Jovic, a JSZSZK Elnökségének elnöke vezeti. Vajgl véleménye szerint ezen a találko­zón mindenekelőtt a fejlődő or­szágok kölcsönös együttműködése új ösztönzési lehetőségeit veszik sorra, a gazdasági fejlődés és in­tegráció új fő irányzatainak vi­szonylatában. Értékelve Ante Markovicnak, az SZVT elnökének szerdai találko­zóját Andrej Lukanov bolgár kor­mányfővel Ivo Vajgl kijelentette, hogy a tárgyaló felek valóban na­gyon szűkmarkúak voltak a sajtó iránt, és ezért nehezen lehetett hozzájutni kijelentéseikhez. Az új­ságírókat leginkább a macedón nemzeti kisebbség kérdéskomple­xuma érdekelte, Vajgl tehát meg­említette, hogy ezt a kérdést min­den vonatkozásában négyszemközt vitatták meg mind a külügymi­niszterek találkozóján, mind a plenáris ülésen. Vajgl hangsú­lyozta, hogy a tárgyaló felek tu­datában vannak a probléma rea­litásának és hogy megoldást kö­vetel, a bolgár félnek megmagya­rázták, hogy a balkáni együttmű­ködésnek fejlődnie kell és olyan tartalmakat is magában kell fog­lalnia, melyek már létjogosultsá­got szereztek Európában. Vajgl bejelentette, hogy júniusban meg­állapodásra kerül sor Bulgária és Jugoszlávia képviselői között az utasforgalom nehézségeinek elhá­rításáról, ami magába foglalja a hatályban levő 200 dolláros köte­lező beváltást is a határon. Az egyik újságíró hivatalos kom­mentárt kért a Szövetségi Külügyi Titkárságtól arra a ljubljanai be­jelentésre, hogy Szlovénia külön diplomáciai képviseleteket létesít külföldön. Vajgl azt felelte, hogy még nem fogalmaztak meg sem­milyen részletet ilyen esetleges képviseletekről, és hogy nehéz bármit is mondani. (Tanjug) LETTORSZÁG A parlament „kisajátította" a rigai sajtóházat Az SZKP tulajdonának birtokba vétele kiélezi a kap­csolatokat Moszkvával A lett parlament kisajátította a rigai sajtóházat, a köztársaság központi kiadóházát. A lett par­lament e lépése, amellyel gyakor­latilag a minap alakított kormá­nyának ellenőrzése alá helyezte az összes tájékoztatási eszközt, most újabb súlyos kiéleződést je­lent a Moszkvával való kapcsola­tokban. A kisajátítás közvetett ürügyét a Lett KP KB nemrégen született határozata szolgálta, hogy egységes szerkesztőséget alakítsanak a lett nyelven megjelenő Cinya lapnak és a Szovjetszkaja Lattviának. Ezt megelőzően Lettország elszakadt független kommunista pártja azt követelte, hogy a Cinya legyen az ő szócsöve. Tekintet nélkül a kiváltó okokra és arra is, hogy kinek van igaza, a lett parlament döntése ismét ki­élezte a kapcsolatokat Moszkvával. A kiadóház formálisan az SZKP tulajdona. A szovjet törvényekben nincs jogi alapja a kisajátításnak (ezeket a törvényeket a lett par­lament nem ismeri el), de azokban a döntésekben sem, melyeket az idén május 4-ei megalakulása után hozott a lett parlament. A lett parlament képviselői, akik a Szovjetuniótól való elsza­kadást demokratizálódási követe­lésekre építik, maguk nem mutat­nak nagy készséget alkalmazásuk­ra, sem arra, hogy számoljanak a formaságokkal. Kitartóak abbéli törekvéseikben, hogy visszatérje­nek a Szovjetunióhoz csatolás előt­ti alapokhoz, azzal fenyegetőznek, hogy betiltják az SZKP platform­ján működő Lett KP tevékenysé­gét és illegalitásba kényszerítik. A lett parlament legújabb dön­tése összhangban van a Gorbacsov elnök rendeletére nemrég adott válasszal. Nem véletlen, hogy éppen most intéztek kihívást Gorbacsovhoz, mivel a szovjet elnök tegnap kezd­te meg washingtoni látogatását. (Tanjug) Tirana a kapcsolatok rendezését kínálja az USA-nak Még az idén megnyitják az amerikai nagykövetséget az albán fővárosban .Ramiz Alia, az Albán Kommu­nista Párt vezetője szerdán el­mondta az 1939 óta elsőnek ha­zájába látogató amerikai küldött­ségnek, hogy Albánia újból fel ak­arja venni a teljes diplomáciai kapcsolatot Washingtonnal, lehető­leg minél előbb” — írja a Wa­shington Times című amerikai na­pilap tegnapi számában. Az Albániában járó első hiva­talos küldöttséget —, mint a lap közölte — Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő vezeti, aki saját kijelentése szerint, szerdán „kivételesen hosszú, érdekes és eredményes” tanácskozást tartott Allóval. Lantos feltételezése szerint az amerikaiak már ez év szeptem­berében vagy októberében meg­nyithatják nagykövetségüket Tira­nában. (Tanjug) __ WlAsmSa KÜLPOLITIKA 3 AMERIKAI—SZOVJET CSÚCSTALÁLKOZÓ Gorbacsov Washingtonban Bush elnök megkezdte tárgyalásait moszkvai vendégével . A német egyesítés háttérbe szorítja a hadászati támadófegyverek csökkentésének kérdését Mihail Gorbacsov szovjet elnök tegnap Washingtonba érkezett, s a nap folyamán megkezdte több naposra tervezett megbeszélé­sét George Bushsal, az Egyesült Államok elnökével. Gorbacsovot, feleségét, Raiszát és a szovjet delegáció tagjait az Andrews katonai légi támaszponton James Baker államtitkár és felesége, valamint az amerikai kormány magas rangú tisztségviselői fogadták. A washingtoni protokoll értelmében külföldi államfőt ugyanis a re­pülőtéren nem az elnök fogadja, ő csak a Fehér Ház küszöbén kö­szönti magas rangú vendégét. Így történt ez tegnap a délelőtti órákban is, a hivatalos tárgyalás megkezdése előtti pillanatokban. A tervek szerint Bush és Gorba­csov öt munka jellegű találkozón cserél véleményt számos témakör­ről. Holnap megbeszéléseiket nem hivatalos keretek között folytatják a Camp David-i elnöki nyaralóhe­lyen. • Végezetül vasárnap a két el­nök közös sajtóértekezletet tart, s ezzel véget ér a csúcstalálkozó hi­vatalos része. A nem hivatalos ré­sze természetesen tovább folytató­dik, méghozzá Gorbacsov minne­­sotai és San Franciscó-i látogatá­sával. A két államelnök várhatóan több megállapodást fog aláírni. Ezúttal azonban nem kerül sor az úgynevezett START-megállapodás aláírására, mert erről, illetve a hadászati atomfegyverek csökken­téséről még hosszú vitákat folytat majd a két fél. Amerikai értesülések szerint leg­feljebb csak bizonyos közös nyi­latkozat elfogadására kerülhet sor, amelyben az érintettek kinyilvá­nítják, hogy elvi megállapodásra jutottak a legfontosabb kérdések­ben. Washingtonban a­rra számíta­nak, hogy a két elnök legtöbbet a jövő Európájának berendezésével foglalkozik majd, különös figyel­met fordítva az egyesült Németor­szág helyére és szerepére ebben a rendszerben. Ismeretes, hogy a Fe­hér Ház a jövő Németországát a NATO tagjaként kívánja látni. Gorbacsov azonban Washington­ba való megérkezése előtt, kanadai látogatása idején ismételten hang­súlyozta, hogy Németországnak semlegesnek kell lennie. A másik fontos témakörben amely a balti tagköztársaságokra vonatkozik, a szovjet vezető ugyancsak megalkuvást nem tűrő álláspontjának adott kifejezést Ka­nadában. Kijelentette, hogy a balti térség a Szovjetunió belügyét ké­pezi, s a felmerült problémákat a peresztrojka szellemében fogják rendezni. A vitás kérdéseken kívül Bush és Gorbacsov természetesen részle­tesen megvitatja a leszerelés érde­kében foganatosítandó közös tevé­kenységet. A dolgok jelenlegi ál­­lássából arra következtethetünk hogy a legvalószínűbben a vegyi fegyverek csökkentésére vonatkozó megállapodást fogják kidolgozni. Kétségtelen, hogy a felek nagy figyelmet szentelnek a kétoldalú kapcsolatoknak, különösen a gaz­dasági együttműködésnek, akár­csak a kereskedelmi megállapodás­nak, amelyről egyelőre még nem tudni, vajon a csúcstalálkozó ide­jén látja-e el a két elnök kézje­gyével vagy csak később. Érdekességként nem árt megál­lapítani, hogy az Andrews támasz­ponton elhangzott üdvözlő beszé­dekben az egyesült Németország kérdését csupán Baker vetette fel Baker úgy fogalmazott, hogy „Né­metországot egységesként kell lát­nunk, Európát pedig békésnek”, amennyiben el akarunk távolodni a hidegháborútól és az azt kivál­tó konfliktusoktól. Gorbacsov ugyanakkor úgy értékelte, hogy a Bush elnökkel folytatandó megbe­szélései fontosak lesznek, és sok minden függ majd a tárgyalások kimenetelétől. Ez nemcsak a két ország kapcsolatára lesz kihatás­sal, hanem más területekre is. (Tanjug) (Reuter telefotó) Gorbacsov Washingtonban A belügyben is alkalmaznak kontrákat A managuai kormány egyezménye a „nicaraguai ellenállás” vezetőségével A nicaraguai kormány úgy döntött, hogy a kontrák képvi­selőit is bevonja a belügyminisz­térium, valamint néhány más tárca munkájába. Ennek fejé­ben a kontrák, akik magukat újabban a „nicaraguai ellenál­lás” megnevezéssel illetik, köte­lezik magukat a fegyverletétel­re és egységeik június 10-éig esedékes leszerelésére. Violeta Barrios de Chamorro kormányának képviselői és Izrael Galean Franklyn, a kontrák fő­parancsnoka szerdán fejezték be Managuában a tárgyalásokat. A megbeszélések végeztével megálla­podást írtak alá, amelynek értel­mében a sandinistaellenes erők he­lyet kaphatnak a kormány egyes fontosnak minősített struktúrái­ban. A Managuában megjelente­tett közlemény szerint haladékta­lanul megkezdik egy rendőrszerve­zet megalakítását, amelynek a tag­jai a „nicaraguai ellenállás” so­raiból kerülnek ki. A szervezet fő célja a demobilizált kontrák és családtagjaik testi épségének vé­delme lesz. A szóban forgó rend­őralakulatok a jelenlegi belügymi­nisztérium hatáskörébe tartoznak majd. A felek ezenkívül megálla­podtak abban is hogy az elllenfor­­radalmárok egy-egy képviselőjének be kell kerülnie a munkaügyi, az egészségügyi és a mezőgazdasági minisztériumba. A managuai vezetés engedélyez­te továbbá a kontráknak huszon­három olyan övezet létesítését az országban, amelyekben a leszerelt ellenforradalmárok és családtagja­ik letelepedhetnek. Mintegy 30 000 személyről van szó. Ezekben az úgynevezett fejlesztési pontokban biztosítva lesz az infrastruktúra, valamint az iskolai oktatás, az egészségügyi ellátás, akárcsak a víz, a villanyáram és természete­sen a lakóépületek is. A demobili­­zált kontrák legnagyobb többségét a Costa Ricával határos térségben fogják letelepíteni. Egyelőre nem világos, hogy a sandinisták miként reagálnak a kormány és a kontrák képviselői között lezajlott tárgyalásokra és az elfogadott megállapodásokra. A megállapodás aláírásánál egyéb­ként jelen volt Daniel Ortega testvére, Humberto tábornok, a nicaraguai hadsereg főparancsno­ka, egykori véderőminiszter. (Tan­jug) Vietnamba készül a kínai külügyminiszter-helyettes Pekingben tegnap hivatalosan is megerősítették, hogy Hsen Tung­­hszün kínai külügyminiszter-he­lyettes június 4-én és 5-én esedé­kes thaiföldi látogatását befejezve Vietnamba utazik. Tizenkét év óta először látogat ilyen magas rangú kínai tisztségviselő Vietnámba. Ez a fejlemény mindenképpen arra utal, hogy a kínai—vietnami kap­csolatok kedvező irányt vettek. Hszu Tung-hszün, amint azt teg­nap hivatalosan bejelentették, „Csang Devej kínai nagykövet ven­dége lesz”, de találkozni fog vi­etnámi tisztségviselőkkel is, s a kambodzsai problémáról cserél ve­lük véleményt. Értesülések szerint a kínai kül­ügyminiszter-helyettes elsősorban a két szomszédos ország kapcsolatá­nak normalizálásáról fog tárgyal­ni. (Tanjug) Árvíz, diktatúra, földrengés... (Folytatás az 1. oldalról­ meny bejelentésére). Ezek szerint az első, mintegy 40 másodpercig tartó lökéssorozat érezhető volt csaknem az egész ország területén. Emberéletben és anyagiakban károkat azonban csak a délkeleti övezetben, valamint a Kárpátok belső kanyaróban, Brassó és Ko­­vászna megyében okozott. A rend­őrség gyorsmérlege szerint nyolc ember vesztette életét (részben, mert ijedtükben kiugrottak felső emeletekről, részben pedig a le­hulló téglák, faldarabok, csapták agyon őket), ebből kettő a fővá­rosban, egy pedig Brassóban, het­venöten sebesültek meg súlyosan (Bukarestben 35-en) 221-en köny­­nyebben, akik azonnal orvosi ellá­tásban részesültek. Az anyagi kár jelentős ugyan, főleg az épületeken, amelyek vi­szont többnyire ott sérültek meg, ahol az előbbi földrengések is nyo­mot hagytak. Pontos adatokkal már csak azért sem szolgálha­tunk, mert a csütörtök hajnali lökések főleg az epicentrumban ta­lálható Vrancea megyében újabb károkat is okoztak. Focsani váro­sában több középület és lakóház rongálódott meg ekkor, amelyek kijavítása és helyreállítása akár millióba is kerülhet. Hogy ki mire gondolt a nehéz, a román népre újabb megpróbál­tatásokat hozó pillanatokban, azt nem nehéz kitalálni. Sokan vélik úgy, hogy a sors üldözöttei va­gyunk, hiszen az utóbbi negyed században, amely egybeesik az Európában ismert legkegyetlenebb diktatúra korszakával, 1977 és 1986 után immár ez a harmadik föld­rengés. De közben két pusztító árvíz (1970, 1975) is sújtotta ezeket a tájakat. Így a köznép. De nem az éppen pozícióiban megerősített hatalom, amelynek első ötlete az volt, hogy a földrengés ürügyén felszámolja a lassan másfél hóna­pos folyamatos neokommunistael­­lenes tüntetést. Golániát vagy ma­gyarul csibészországot azzal az ér­veléssel, hogy az elfoglalt útsza­kaszt a bukaresti Egyetem terét szabadítsák fel a forgalom előtt Ez az újabb próbálkozás sem járt azonban sikerrel. A rendszert el­lenző bukaresti tüntetőket és az egy hónapja éhségsztrájkolókat még a földrengés sem tudta ki­mozdítani földrajzi és politikai pozícióikból. Ha tehát az előbbi természeti katasztrófák még a múlt rezsim idején is össznépi szo­lidaritáshoz vezettek, a szerdai csak tovább mélyítette azt a sza­kadékot, amely egyre inkább meg­osztja a román népi társadalmat. Szakemberek szerint nagyobb földrengéssel az övezetben már csak a 21. században lehet számol­ni. Nem mondható el ez a társa­dalmiról, amely bármely pillanat­ban fölerősödhet is. GYARMATH János A Román'"' Magyar Szó főszerkesztő­je

Next