Magyar Szó, 1990. december (47. évfolyam, 329-358. szám)
1990-12-24 / 352. szám
8 MATUSKA MÁRTON Negyvenöt nap negyvennégyben Ezek azok a napok, amelyekről nem beszéltünk az elmúlt negyvenöt év alatt. Ha beszéltünk is, nem abban az értelemben, hogy ekkor torolták meg mindmáig meg nem nevezett személyek a bácskai szláv és zsidó lakosságon esett sérelmeket, amelyeket harmadfél évvel korábban a magyar hatóságok követtek el itt-ott helybeli magyarok közreműködésével. Lapunk munkatársa ezt a témát dolgozza fel. (69) A mozsori magyarok tragédiájáról rigmusba szedett történetet szerkesztett a néhány évvel ezelőtt Telecskán elhunyt, Mozsorról odaszármazott Petrik Veronka. Ő ugyanígy címezi munkáját: Legenda a bácskai magyarokról, de nem legendát ír, mint láthatjuk, s nem úgy általában a bácskai magyarokról, hanem nagyon is konkrét történetet a saját falubelijeiről. Feljegyzésének külön értéke, hogy megemlíti benne, mikor zajlottak le az egyes események: a kivégzések, a falu magyar lakosságnak kitelepítése stb. Legendája más helyen talán érdekes lehet teljes egészében, mint az 54 szakaszával, mi itt csak azokat a részeket emeltük ki, amelyek a történéseket dokumentálják. Irta: Petrik Verona Meghalt Telecskán, özvegye még él, Dávid utász, a Temető sorban LEGENDA A BÁCSKAI MAGYAROKRÓL 1. Az 1944. év október havában A bácskai (mozsori) magyarok élete halálra volt ítélve. Sok ellenfél összeült, s azon tanakodtak, Hogyan, s miként fogják végezni bosszújukat. 2. Minden magyar apát a pincébe csuktak. Bűnöst, bűntelent egyformán kínoztak, Míg lelkét kiadta a rettentő kínokban. Azután kihúzták, s mind kutyát, úgy elásták 3. Azokra nézve, kit ki akartak végezni, Rettentő kínjuk tartott 11 napig. A többire még hat hétig várt a nagy szenvedés Minden nap számtalanszor rakták 4, 11 napig tartottak a kínok. Minden nap háromszor halálra Éjjelenkint pedig kínozták, míg ki nem fáradtak November 2-án megkötözve golyó elé hajtották 5. Ruhájuktól megfosztva, testük összeverve. Felismerhetetlenné tették az emberi testet. Csak rövid alsót viseltek, hogy a szégyent elfedjék, így kísérték őket ki a vesztőhelyre... Sok jó testvér egybe volt összekötözve, Hogy még nagyobb fájdalmat érezzenek szívükben. Szemben állították a kegyetlen golyóval, Hogy utolsó percük is fájdalmas legyen. 7. Szomorú nap a halottak napja Sok magyarnak lelke szállott égbe az Kinek apja, anyja, kinek jó testvérje, Szivet tépő fájdalom, jaj szállott fel az égbe. 10. Miglen 1945-ben április hó 18-án Mind magyart hajlékából kihajtottak, Sok szenvedő édes anyánk szive nyögött fájdalmában, Mert kis gyermeke azt mondja: „mama álmos vagyok még”. 11. Senkinek irgalom nem adatott, Menni kellett kicsinek nagynak. Még kenyeret se engedtek a kicsinyek részére, Hogy vitték volna a szenvedés útjára. 12. Kifosztottak mindenünkből. Ruhánkból és élelmünkből, Pénzünkből és ékszerünkből, Sok jó anyát gyermekétől. 13. Minket pedig négyesével az utcára kiállítottál, Mindenféle söpredéknek céltáblája lettünk, Fájó szívvel búcsút vettünk Kedves hajlékunktól. 31. Megjött végre 1945. VI. ha 8 dika, Mikor megnyílt a láger kapuja, Felirkáltak külön minden falut sorba. Tálat, kanalat összeszedtek nyomban. 33. Menet Gajdobrára sokat szenvedtünk, Az éhségtől igen fáradtak voltunk, melegségtől, szomjúságtól igen kitikkadtunk, Beteg testtel, fájós szívvel soká nem mehettünk. (Folytatjuk) rájuk a verést. kínzottak, nap. Zsúnyi István budiszavai (Tiszakálmánfalva) lakos, aki a helybeli kivégzettek közül sokakat névsorba foglalt KISS DÉNES régen választott király (63) — Másért. .. —Frigyes bólogatott, szűkszavú volt. Hiába titkolja, sértette a múltnak ilyen fölemlegetése. — Másért... — ismételgette. Mátyás ekkor már nagyon nehezen bírta a semmit érő beszélgetést. A legszívesebben elmondta volna azt is: Endre hercegnek annyi híve volt annak idején, még Bécsben is, hogy hamarosan kiszabadult a fogságból, III. Endre néven magyar király lett, és alaposan visszafizetett a kevély Albertnek, egykori rabtartójának. Megostromolta Bécset... Megostromolta és békét kötött az érdemtelen Habsburgokkal. De végül mégse szólt, hiszen ez már nyílt fenyegetés lett volna a részéről. A házasság kérdése szóba se jöhetett, Frigyes meg sem hallotta. Mátyás érezte, valóban készül valami, mert a császár átlátszóan húzta az időt. — Tanácskozásra kell mennem fiam, várnak az urak és a követek. A legközelebbi találkozóig megfontoljuk a tennivalókat... — Fölállt, jelezve, hogy véget ért a beszélgetés. Mátyásiban már forrt a méreg. Ez a gőgös, kevély és buta ember a császár? Még a bécsiek sem szeretik. Csak üll, mint hálója zugában a pók, és vár... Bódinak megmondta, a lovak legyenek készenlétben, és egy bérelt hajó horgonyozzon a Dunán, minél közelebb bécsi szállásukhoz. Kereskedőhajónak kell álcázni, a katonákat pedig kereskedőknek. Legközelebbi találkozás nem is volt. Csaknem minden úgy történt, ahogy Bódi kiszimatolta. A megbeszélt időpontban Frigyes nem volt a császári palotában, viszont feltűnően sok volt a katona. Bent a folyosón egy ajtónálló valamiféle írást csúsztatott Mátyás kezébe. A király rezzenéstelen arccal vette át és ment tovább. Egy óvatlan percben elolvasta. „Királyi fölség! Ellened törnek, menekülj!” Kezét a kardján tartotta, mögötte két testőre állt, jól megtermett, kitűnő kardforgatók. Mátyás tétovázott. Most mi legyen? Egy elkapott szóból aztán meghallotta, hogy a császár nem tartózkodik a palotában. Azonnal sarkon fordult. Mindhárman — kezüket kardjuk markolatán tartva — olyan tekintettel és tekintéllyel siettek végig a folyosókon, hogy senki se mert útjukba állni. Bódi kint várta már a királyt tíz válogatott lovassal, a többiek a hajóhoz biztosították az utat ötösével. — A hajó? — Várja fölségedet! — Akkor oda! ... — A király is lóra ült. — Parancsára, fölség! Az holmikat már titokban és apránként odavitettem. A palotában csak üres ládák vagynak ... — Ügyes vót, Bódi! — így köllött, fölség! — Mennyünk! — Mátyás még egy utolsó pillantást vetett a császári palotára. Most járt másodszor Bécsiben Először fogolyként s talán halálra itéltként. Ezúttal tárgyaló királyként. Mikor jön újra és hogyan? Mert hogy jön, azt tudta. III. Endre ostromolta Bécset, hogy tisztességre tanítsa a Habsburgokat. Ha nem lesz más mód, ő is megteszi! Talán az bántotta a legjobban, hogy Frigyes, mintha meg se hallotta volna az ajánlatát, eljegyezné a lányát... De Miksa, a fia értelmes fiúnak látszik. Nem az apjára ütött. A többit pedig majd elrendezi az idő ... 6. Csehországban érte utol a hír, hogy Vitéz János és Janus Pannonius a főpapokkal s az ország főurainak többségével összeesküdött ellene. Hetvenöt vármegye közül hatvanhat csatlakozott hozzájuk. Június eleje volt, a napsütés derűre hangolta, valamint az a tényt is, hogy a gyorsfutárt Guti Ország Mihály, a nádor küldte. Helyén volt, hűséges volt. Nem hangoskodott, nem tolakodott előtérbe sohasem. Rendületlen hűséggel állt a helyén. — Bódi!... — Elfeledkezett róla, hogy nem Budán van. Csöngetett az ügyeletes apródnak. Közben arra gondolt, vajon Olomucban és Boroszlóban tudnak-e már erről. A belépő apródnak mondta. — Eriggyetek Baksa hadnagyét, de elébb hügyétek Dóczi uramat! — Parancsára, fölség! Bódi ide is hozott magával postagalambokat a király parancsára. Ha messzebbre ment Mátyás Budától, mindig ezt tette. Ezekről senki sem tudott, csak Szilágyi Erzsébet, Ország Mihály és Bódi. Ha már madaras király, segítsen a madár! Apró leveleket írt anyjának, többet is. Az ő dolga az lesz, hogy amíg a király hazaér, meglátogat néhány főurat, és a birtokperüket elintézettnek nyilvánítja. Másoknak birtokot, rangot ígér. Persze, úgy kell mindezt tennie, hogy azok ne is sejtsék, a király tud az ellene való szövetkezésükről. Számba vette a legfontosabbakat, akiket anyja elérhet s akik hiúságuk kielégítése fejében hajlandók elállni szándékuktól. A már megkapott rang és birtok biztos, amit a leendő király adhat, az még ígéret sem . . . Ország Mihály is hasonló feladatot kapott. Hozzá külön gyorsfutárokat küldött Mátyás, saját kezűleg írt levelekkel. Az apród jelentette. (Folytatjuk) KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. öt óráig, 4. Személyes névmás, 6. Tetejedre, 7. Mező, 8. Előszóló, 10. Gyermekek szórakozása, névelővel, 12. Női név, 16. Átokkal sújt, 18. Vegas, 19. Germán női név, 20. Amerikai hírügynökség, 21. Lopakodik. FÜGGŐLEGES: 1. Svéd váltópénz, 2. Lapos edénye, 3. Légköri jelenségek öszszessége,, 4. Televízió, 5. Ital, 7. Ütemes, 9. Kiejtett mássalhangzó, 11. Muzulmán női név, 13. Fundamentum, 14. Garat szélei, 15. Olasz filmkomikus, 17. Üzenetben van! 1 2 3 ▼ 4 5 6 ▼ 7 8 9 V 1 6 NI ▼ ▼ w 12 13 14 15 16 17 18 ▼ 19 • 20 I 21 Magyar Sió 1990. december 24., hétfő