Magyar Szó, 1991. április (48. évfolyam, 89-103. szám)
1991-04-01 / 89. szám
1991. április 1., hétfőMawmSia KÜLPOLITIKA Egyelőre nem írják alá a békeszerződést Nem oldódott meg a Kuril-szigetek kérdése • Befejeződött Besszmertnih szovjet külügyminiszter látogatása Japánban Moszkvában még nem fűztek kommentárt Alekszandar Besszmertnih szovjet külügyminiszternek tegnap Japánban befejeződött látogatásához. A közös közlemény alapján megállapítható, számos területen előrehaladást értek el az együttműködés fejlesztésében, eredménytelen maradt azonban a békeszerződés aláírásában kifejtett erőfeszítés. Mihail Gorbacsov e hónap derekán háromnapos látogatást tesz Japánban, s addig megkísérlik előkészíteni a megállapodást, amelynek első változata csaknem 18 évvel ezelőtt, 1973 októberében elkészült. Japán nem hajlandó aláírni a békeszerződést, amíg a Szovjetunió nem adja vissza a négy Kuril-szigetet, a két ország tehát elméletileg hadiállapotban van. A március 17-én megtartott népszavazáson a Kuril-szigetek lakosságának óriási többsége igennel válaszolt arra a kérdésre, továbbra is a Szovjetunió keretében kívánnak-e élni. E kérdés megoldásában az utóbbi időben egyre tevékenyebb szerepet tölt be Oroszország, mivel a négy sziget területéhez tartozik. A Szovjetunió 1956-ban beleegyezett, hogy a négy közül két szigetet visszaad, ám meggondolta magát, miután Japán védelmi szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Az utóbbi napokban olyan hírek keringtek, hogy Moszkva hajlandó 28 milliárd dollárért lemondani a négy szigetről. A Kreml a hírt erélyesen cáfolta. A megfigyelők meggyőződése, hogy Japán jelentős pénzügyi és műszaki segélyt nyújtana a szovjet gazdaságnak, ha megoldódna a Kuril-szigetek kérdése. Moszkvából a Tanjug jelenti, hogy Grúzia lakossága népszavazáson döntött e kaukázusi köztársaság függetlenségéről. A 3,5 millió választó egyharmada nem grúz, s feltételezik, hogy a nem grúz lakosság a függetlenség ellen fog szavazni. Tavaly Grúziában a választásokon megbuktak a kommunisták, s az új hatóságok szorgalmazzák Grúzia kiválását. (Tanjug) Többpárti választások Albániában (Folytatás az 1. oldalról) okozott, hogy pecsét nélküli szavazólapokra bukkantak. Tiranában az elsők között adta le szavazatát Ramiz Alia államfő és Sali Berisha, a demokraták vezetője. Az ellenzéki vezető újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy biztos pártjának győzelmében. A választások előtt nem rendelték el a kampánycsendet, a szavazás napján sem szünetelt a pártok közötti sajtóháború és kölcsönös vádaskodás. A republikánusok lapja tegnapi vezércikkében éles hangnemben bírálta Ramiz Aliát, választás előtti beszédét demagógnak nevezte. Vitába szállt az elnöknek azzal a kijelentésével, hogy az Albán Munkáspártnak kell győznie, mert kivezette az országot a rabságból és a nyomorból. Az aláírás nélküli vezércikk szerint ez így igaz, ám az elnök nem közölte, hogy pártja az országot másik rabságba és nyomorba vezette, leválasztotta Albániát a civilizált világtól. Más jelentés szerint az albán hatóságok a választások előtt szabadon bocsátottak 277 politikai foglyot. Többségüket gazdasági szabotázs és kémkedés vádjával több mint 20 évi börtönbüntetésre ítélték. Szabadlábra kerültek annak a csoportnak a tagjai, akik Enver Hoxhával való összeütközésük miatt több mint 15 évet sínylődtek börtönben. (Tanjug) Őfelsége, az elvtárs AZ IGAZI SZOCIÁLREALIZMUS rendszerében, vagyis a reálszocializmusban és a hozzá hasonló rendszerekben nem volt különösebb szükség az állami méltóságok védelmére. Sem a Szovjetunióban, sem a második világháború utáni „behozatali rendszerekben”, legalábbis kezdetben. Ha ugyanis abban az időben valakinek eszébe jutott olyasmi, hogy az állami méltóságot vagy akár csak a rendszert is becsmérelje, egyszerűen elnyelte a sötétség. Hozzátartozói még azt sem tudhatták meg, hol a sírja. A reálszocializmusnak csak a hatvanas éveikben kialakult, úgynevezett „emberarcú” változatában kezdték bíróság elé állítani, s nyilvánosan elítélni az embereket ezekért a vétségekért. Az effajta bűn legsúlyosabb formája az államelnök, illetőleg a KP vezető személyiségeinek sértegetése volt, ami a szocialista rendszer megdöntésére irányuló cselekménynek számított, s amiért példás büntetés járt. A szocrealista rendszerek közül csak nálunk védte külön törvény a köztársasági elnök személyét és tekintélyét, s közjogi szempontból csak nálunk emelkedett az elnök a többiek fölé, más országokban ez nem volt pontosan szabályozva. Tito halála után ennek a törvénynek a megszüntetését követelték leghamgosabban a személyi kultusz ellen fellázadt kommunista reformerek, később pedig a szintén nagyrészt kikeresztelkedett kommunistáikból összeállt oppozíció. Egy évtized múlott csak el azonban a személyi kultuszt megtestesítő elnök halálától, amikor a hatalomra került liberális reformerek veszélyeztetve látták hirtelenében kivívott tekintélyüket, s törvénytervezetet terjesztettek be képviselőházukba, a köztársaság elnökének és más vezető politikusnak a védelmére, nevük és személyiségük sértegetésének megtorlására. Nem sokkal a többpárti választás előtt. A vétségért ugyanolyan szigorú megtorlást helyezve kilátásba, mint amilyen annak idején kijárt a delikvenseknek. Érdekes, hogy a különféle pártokká átvedlett egykori kommunisták gondolkodása e tekintetben szinte azonos különböző országokban. TÚLSZÁRNYALTÁK A CSÁSZÁRT Nagyjából egy időben jutott eszükbe például nálunk és a Szovjetunióban az elvtársaknak, valamint Magyarországon az uraiknak az államelnök és a vezető politikusok (hatalmon lévők) tekintélyének és személyének megvédésére vonatkozó törvény szüksége. Mindhárom esetre a túlbuzgóság jellemző, melynek hevében túlszárnyalták az egykori császári és királyi méltóság védelmét szavatoló törvényeiket. A budapesti Heti Világgazdaság című gazdasági folyóirat szó szerint idézi a Ferenc József császár a Horthy Miklós kormányzó és a jelenlegi köztársasági elnök, valamint a parlament és a kormány elnökének védelmére vonatkozó törvényt, illetőleg törvénytervezetet. Ebből kiderül, hogy a félfeudális uralkodókat kevésbé kellett védeni a néptől, mint a legújabb, többpárti választásokon megválasztott demokratikus vezető személyiségeket. Hiszen a császár és a királyi helytartó tekintélyének és személyének sértegetőit kétévi börtönre ítélték, annak idején, a korszerű demokraták viszont háromévi börtönnel fenyegetik az újabb kor neveletlen lázadóit. Az említett folyóirat szerint Magyarországon ebből probléma lesz, mert a közismerten igazi demokrata Göncz Árpád elnök nem igényel semmiféle védelmet, s várható, hogy az új demokráciában először az elnök visszaküldi a törvénytervezetet a parlamentnek „újabb megfontolásra”. A törvényeik és jogszabályok értelmében ezzel azonban nem gátolhatja meg az említett törvény meghozatalát, mert másodszor már — akár tetszik, akár nem — el kell fogadnia, nincs elutasítási joga. ________________ HÁROMSZOR IS ELNÉZÉST KÉRT A hirtelen demokratizálódott Szovjetunióban nemcsak az elnök személye, hanem cselekedete és intézkedése is szent, mint egykor a cár atyuskája a nemzetnek. Artyem Taraszov, az orosz kisszövetkezeti mozgalom szövetségének alelnöke, az egyik legismertebb szovjet „újmilliomos” lehet az első szenvedő alanya ennek a törvénynek. Nemrégiben ugyanis nyilvánosan azt állította, hogy Gorbacsov elnök a japán kormányfő moszkvai látogatása idején 200 milliárd dollárért „eladta” Japánnak a Kuril-szigeteket (amelyek mindig is Japánhoz tartoztak). A szovjet elnök, amikor fülébe került az állítás, megfenyegette a milliomost, hogy az elnök személyét és cselekedeteit védő törvény jogán bepereli, ha nem kér tőle bocsánatot. Taraszov ettől megijedt, és háromszor is elnézéstkért az elnöktől. Ez azonban hiábavalónak bizonyult, a jogi gépezet beindult, s a fő államügyész Gorbacsov feljelentése nélkül is elindította az eljárást. S a vádlott egyetlen szerencséje, hogy a Gorbacsovval gyakran ütköző orosz parlament képviselője, s mentelmi joga védi a börtöntől. (Különben már ott volna.) A jelek szerint a főügyésznek nincs esélye arra, hogy a rács mögé juttassa a rágalmazót, mert ehhez az orosz parlamentnek meg kellene fosztania Taraszovot mentelmi jogától, annak pedig ilyesmi eszébe sem jut, így van ez a demokratizálódás útjára csak mostanában lépett vagy lépő országokban. A demokratikus hagyományú fejlett és gazdagabb európai országokban viszont már jócskán túlhaladták a Ferenc József-i törvényhozást, senki sem törődik azzal, hogy elkeseredésében vagy rosszindulatból sértegeti-e valaki az elnököt Abból az okoskodásból kiindulva, hogy minél jobban élnek az emberek, annál kevesebb okuk van elégedetlenkedni vezetőikkel. Amíg viszont nehezen élnek, addig hadd sértegessék azt, aki nem tud számukra jobb életet szavatolni. Az emberek szórakozását szolgáló gúnyolódások, élcelődések mindenütt divatban vannak, s ezek nem kerülik el az állam legfelelősebb vezetőit sem. Ezen azonban senki sem háborodik fel. Azaz, mégis. BÉKA A FŐPARANCSNOK Franciaországban a tévé a népszerű Bébétéshow figuráival személyesíti meg a vezető politikusokat, s úgy szerepelteti őket mindig a legidőszerűbb politikai helyzetekben. Mitterrand például béka, Egon Barre medve, Chirac pedig sas. S ha hinni lehet a vezető politikusok szavának, ezt a műsort rendszeresen nézik, mert a politikai élet részének tekintik, s eszük ágába sem jut felháborodni rajta. Talán furcsa, de nem logikátlan, hogy felháborodásának csak Le Pen, a szélsőjobboldali vezér adott hangot (akit újnácinak is neveznek) tiltakozva a műsor ellen. Azt mondta egy interjúban, hogy Franciaország esetleg valamikor háborúba keveredhet valakivel, s az államelnök a hadsereg főparancsnoka, hogyan várható el, hogy a francia katona egy béka parancsának engedelmeskedik, abban az esetben. S az élet úgy hozta, hogy Franciaország valóban belekeveredett az öbölháborúba, Mitterrand elnök parancsot adott ki a 15 000 főnyi hadseregnek, s Le Pen csodálkozhat rajta, azok a katonák ugyanolyan komolysággal és felelősségérzettel teljesítették parancsait, mint az öbölháború bármelyik más katonája, ahol nem „béka” az elnök. Ez a háború is bebizonyította, hogy a francia politikusoknak igazuk van, amikor azt mondják, a vezetők tekintélyét nem tekintélyérvekkel, hanem cselekedeteikkel kell és lehet csak elérni. LOVAS István Árrobbanás - áruhiánnyal Néhány százszázalékos drágulás Romániában (különtudósítónktól) Bukarest, március 31. — Nem mindegy, hogy mennyibe kerül, amikor úgysem lehet kapni? Ez a kifakadás jellemzi legjobban azt a hangulatot, amit a romániai árliberalizálás váltott ki. A rossz ellátás — főleg az élelmiszeripari cikkekből — annyi keserűséget, gondot okozott, hogy a hétfőtől életbe lépő drasztikus áremelés nem sokat rontott a közhangulaton. Abban pedig nemigen hisznek, hogy a drágulás után több lesz majd az áru az üzletekben. Mert, ha erre lenne némi szavatosság, akkor talán Petre Roman kormányelnök lépését — amely beletartozik a piacgazdaság megteremtésére irányuló erőfeszítésekbe — nem fogadnák ilyen keserű rezignáltsággal. A lakosság egy részének családi költségvetéséből ugyanis nem hiányzik a lej, ezért inkább támogatná az áremelést —, persze nem ilyen nagyarányút —, ha az elfogadható színvonalú közellátással is járna. Természetesen ez nincs mindenütt így: a kiskeresetűek számára a holnapi árrobbanás valóságos csapást jelent, mert az alapvető közszükségleti cikkek beszerzésére sem futja majd a családi jövedelemből. Tegnap közzétették, hogy melyik árucikk hány százalékkal kerül többe. Az élelmiszeripari termékek és a közszükségleti cikkek ára 200 —300 százalékkal emelkedett. De nem ritka egy-egy árucikk esetében a 400 százalékos, sőt azon felüli drágulás sem. A legkisebb arányban a postai szolgáltatás (az „mindössze” 165 százalék), a tévé és a rádióelőfizetés, színház, mozi (200 százalék). A teljesen lezüllött gazdaság, a felélénkítéséhez szükséges tőke hiánya, a rohamos pénzhígulás, a növekvő munkanélküliség, a szociális tűrőképesség határára juttatta a romániai tömegeket, amit még tetéz a gazdasági kilátástalanság nyomasztó érzése. A romániai sajtó nem támadja frontálisan a kormányintézkedést A kormányzathoz közelebb álló lapok szerint majd a jövő mondja meg, helyes volt-e az árak liberalizálása, s helyes-e a kormány lépéseinek sorrendje. Az ellenzéki beállítottságú vagy magukat függetlennek nevezők már bírálóbb hangot ütnek meg. A lapok beszámolnak a szakszervezet tiltakozásáról, a tüntetésekről. A helyzet ismerői szerint az elégedetlenség akkor fog majd kicsúcsosodni, amikor elfogynak a mostani tartalékok. A tavasz szociális nyugtalanságot, tömeges megmozdulásokat hozhat. SEBESTYÉN Imre (Reuter telefotól Tegnap II. János Pál pápa a Szent Péter székesegyház erkélyéről húsvéti üzenetet intézett a Szent Péter téren megjelent tömeghez és az egész világ hívőihez. Húsvéti áldását 56 nyelven mondta el Gazdasági kapcsolat Dél-Afrikával A dél-afrikai kereskedelmi, iparügyi minisztérium vendégeként Johannesburgban tartózkodott a belgrádi General-export külkereskedelmi munkaszervezet küldöttsége, s tárgyalt a jövőbeni együttműködésről. Eredményesen zárultak a dél-afrikai társaságok, bankok és vállalkozók képviselőnel folytatott megbeszélések, s a belgrádi vállalat reméli, hogy rövid időn belül fellendül az együttműködés. Hamarosan aláírják a szerződéseket, s utána előreláthatólag fejlesztik a kapcsolatokat. A General-export közvetítő szerepet vállal Dél-Afrikának a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal való kapcsolataiban. A General-export és a dél-afrikai üzletemberek közötti első kontaktusokról Dél-Afrika külügyminiszterének belgrádi látogatása idején állapodtak meg. A General-export küldöttsége látogatást tett a parlamentben is, s tárgyalt a külügyminisztérium képviselőivel. (Tanjug) A palesztinokkal igen, a PFSZ-szel nem Shamir izraeli miniszterelnök szerint javult a béke esélye Shamir izraeli kormányfő kijelentette, hogy hazájának tárgyalnia kell a palesztinokkal, de a Palesztinai Felszabadítási Szervezet tagjaival semmiképpen sem. Francia hetilapnak adott interjújában úgy ítélte meg, hogy javultak a béke esélyei, miután felszámolták a PFSZ-nek nevezett akadályt. Hozzáfűzte, ki kell jelölni a tárgyalásokra a palesztin partnert. Ehhez kérte az arab országok, Európa és az Egyesült Államok segítségét. Szerinte olyan palesztin csapatokkal tárgyalnak, amelyek elfogadják Izrael létét, és kiindulóponttal a Camp David-i megállapodásokat. Ismertette, hogy néhány szaúd-arábiai személyiséggel kerültek kapcsolatba. Szíriáról azt állította, hogy folytatja a fegyverkezést Megismételte, hogy Izrael nem fogadja el a Területet békéért elvet. A másik jeruzsálemi jelentés szerint tegnap az izraeli megszálló csapatok részben megszüntették a katonai zárlatot, és enyhítették a szigorú kijárási tilalmat a nyugati partvidéken és Gáza övezetében. Az 1,8 millió palesztin szabadságát három nappal ezelőtt korlátozták, hogy meggátolják a rendbontásokat az ún. föld napja alkalmából. Izrael közvéleménye felháborodással fogadta, hogy a megszálló csapatok meggyilkoltak egy 12, 14 és 16 éves jordániai gyermeket. Az első jelentésekben az áll, hogy fegyveres beszivárgókat lőttek le. A gyermekeknél nem találtak fegyvert. Az izraeli katonai parancsnokság sajnálatának adott hangot. A véderőminisztérium tegnap megkezdte azoknak az újabb intézkedéseknek a megvitatását, amelyekkel véget vethetnek a zsidó lakosság elleni fegyveres támadásoknak. A minisztérium a kormány és a parlament elé javaslatokat terjeszt a megszállt területekről Izraelben munkát vállaló palesztin munkások ellenőrzésére. Kitiltják Izraelből azokat a palesztinokat, akiket a rendőrség nyilvántart, mint a PFSZ aktivistáit, terrorcselekmények részvevőit, szervezőit, vagy azért, mert korábban szabálysértést követtek el, illetve gyanús személyek. Elutasították a rendőrügyi miniszter elképzelését, hogy teljesen tiltsák ki Izraelből a nőtlen és a 30 évnél fiatalabb palesztinokat. Sanai palesztin katonai bíróság golyó általi halálra ítélte Hani Muhamed al Hasszán palesztin polgárt, akit három magas rangú palesztin tisztségviselő meggyilkolásával vádoltak. Hasszán január 16-án Tuniszban meggyilkolta Abu Ijadot, a PFSZ második számú személyiségét és Hael Abdelhamidot, a PFSZ hírszerző szolgálatának vezetőjét. A múlt hónapban szállították Sanába, mert a tunéziai hatóságok nem engedélyezték, hogy területén állítsák bíróság elé. Az értesülések szerint a sanai hatóságok kérni fogják a PFSZ-t, hogy Al Hasszán felett ne Jemenben hajtsák végre a halálos ítéletet. (Tanjug, Reuter, MENA)