Magyar Szó, 1991. október (48. évfolyam, 270-284. szám)
1991-10-01 / 270. szám
4 AKTUÁLIS Mindennapossá váltak a hosszú gépkocsisorok a benzinkutakon. Persze csak ott, ahol éppen van üzemanyag vagy várják az érkezését. Szinte kanállal kell mérni, hogy jusson minden várakozónak. Háború hivatalosan nincs, a valóságban viszont van. És ez rányomja a bélyegét a benzinellátásra is. Benzin lassan már csak elméletben lesz amit a kutakra szállítanak ugyanis az sokkal kevesebb a szükségesnél. Hogy javul-e a helyzet, arról nem sokat tudnak mondani az illetékesek. Az újvidéki és a pancsovai kőolajfinomító nem működik, nincs kőolaj. Slobodan Jovanovic, az újvidéki Naftagas Promet nagykereskedelmi osztályának igazgatója szerint feleannyi üzemanyag sem kerül a kutakra, mint amennyi kellene. A Szövetségi Árutartalékból kapnak bizonyos mennyiséget és máshonnan is próbálkoznak beszerezni, csak hogy ne következzen be a teljes hiány. Talán úgy tíz nap múlva javulhat valamelyest az ellátás, ekkorra várják ugyanis a behozatali benzin első szállítmányait. Hogy ebből kinek mennyi jut, az majd később fog kiderülni. A kiskereskedelmi, vagyis a kutakat közvetlenül ellátó osztálytól szerzett értesülések sem biztatóak. Tegnap mindössze 150 000 liternyi üzemanyag állt rendelkezésükre, ami csak egy kis hányada a keresletnek. Tegnap délutánra 13 000 liternyit vártak Újvidékre Pancsováról. Ezt a mennyiséget a Makszim Gorkij utcai, a limáni, a kátyi útkereszteződésnél és a tejgyárnál lévő benzinkútra szándékozták elosztani. Hogy ma mi lesz, azt nem lehet tudni. Egyre többet emlegetik a benzinjegyek bevezetését. Az értesülések szerint Szerbia területén a gázolajat és a szuperbenzint hamarosan csak jegyre lehet vásárolni. Bizonyos értesülések szerint ez már most a hét elején bekövetkezik. Viszont a jegyeket még nem nyomtatták ki, de a pénzverdében már tudnak róla, hogy ilyen munka vár rájuk. Szerintük a jegyek kinyomtatása nem fog túl sokba kerülni, mert megőrizték azokat a kliséket, amellyekkel néhány évvel ezelőtt nyomtatták a benzinjegyeket. A hírforrások arról számolnak be, hogy egy-egy gépjármű havonta 40 liter üzemanyagot fogyaszthat majd azzal, hogy a korlátozás alól mentesítenék a fogyasztók bizonyos csoportjait elsősorban azokat, amelyek szolgáltatásokat végeznek a lakosság számára. A Jugopetrolban a napokban több mint 55 000 tonna üzemanyag ÜZEMANYAGELLÁTÁS Benzinláz Továbbra is számolni kell a hiánnyal - Javulás esetleg tíz nap múlva - Emlegetik a benzinjegyek bevezetését ,ot várnak Szalonikiből. A tervek szerint, naponta három szerelvényt indítanak. Ezenfelül a bari kikötőből is várnak 6000 tonnányi üzemanyagot a következő tíz napban. Az említett mennyiségek valamelyest enyhítenék a hiányt, amíg nem érkezik meg a szovjet kőolaj. A pancsovai kőolajfinomítóban már ma várják 12 000 tonnányi kőolaj érkezését és a következő napokban még nyolc tartályhajó érkezésére számítanak. Egyébként a pancsovai utóbbi két kőolajfinomítóban az hétben minden üzemrészleg leállt, és addig nem is kezdik meg az üzemelést, ameddig nem kapnak annyi nyersanyagot, amennyivel már érdemes lesz hozzáfogni a feldolgozáshoz. Egyébként a pancsovai Petrokémiai Üzem sem dolgozik már, mintegy két hete, mert hiányzik az alapanyagul szolgáló nyers benzin. Nem mellékes az sem, hogy a Petrokémia termékeit mintegy 300 feldolgozó üzem használja, kezdve a gumi és kábelgyártástól egészen az élelmiszeriparig. Különben ez a pancsovai üzem az iraki háború idején is üzemelt, amikor sok hasonló európai üzem állt. Most viszont nem tud beszerezni havi 60 000 tonnányi nyers benzint, amennyi az üzem rendes termeléséhez kellene. Matthelyzet alakult ki, aminek egyik oka a jugoszláv kőolajvezeték elzárása Horvátországban. T. K J: Mikor szűnik meg a benzinhiány . (Bora Vojnović felvétele) - kérdezik az autótulajdonosok Üzemanyag kell a mezőgazdaságnak Kicsi Ernő sajtótájékoztatója a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetségben nap a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetségben megtartott sajtóértekezleten Kicsi Ernő, a mezőgazdasági, élelmiszeripari és dohányipari dolgozók országos szakszervezetének elnöke. Az idén a mezőgazdaságnak sokkal több idénymunkásra lesz szüksége, nemcsak a több munka, hanem az üzemanyaghiány miatt is. Az elkövetkező hetekben esedékes munkálatokhoz a mezőgazdasági gépek legnagyobb mértékű kihasználására van szükség, ezért a szakszervezet elsőbbséget követel a mezőgazdaság üzemanyag-ellátásában. Kicsi Ernő rámutatott, hogy sürgősen meg kell határozni a mezőgazdaság finanszírozási módját is. Megemlítette annak lehetőségét, hogy ismét bevezetik a mezőgazdaság költségeinek térítési rendszerét, vagy pedig a piaci felesleg premizálásának rendszerét. A rokkantak egyre súlyosabb helyzetéről Biljana Tomic, a Jugoszláv Rokkantak Szövetségének képviselője beszélt. A jelenlegi helyzetben, amikor a vállalatok és munkások súlyos anyagi helyzete elsősorban a rokkantak helyzetét befolyásolja, amikor megszüntetnek számukra sok engedményt és térítést, a szervezet munkája valójában megbénult, mondta Biljana Tomic. A szövetség elnöke, a szlovén Viljem Medved megválasztása után az idén februárban csaknem azonnal teljesen megfeledkezett a vállalt kötelezettségekről. A rokkantak szövetsége most a szerbiai, bosznia-hercegovinai, Crna Gora-i, macedóniai, kosovói és vajdasági rokkantszövetségnek, valamint a szakszervezetnek köszönhetően tartja fenn magát. Horvátország megszüntette a viszonyokat a szövetséggel, Szlovénia pedig hallgat. (Tanjug) A termékeny év nem javította jelentősen a mezőgazdaságban dolgozók anyagi helyzetét, keresetük mintegy 12 százalékkal alacsonyabb a gazdaságban kifizetett kereset átlagánál, két hónappal ezelőttig pedig a mezőgazdasági vállalatok 30 százalékában a dolgozóknak fizetés helyett jegyeket és készterméket adtak, mondta meg- Devizához jutni, de hogyan? Vajdaság külföldi tartozása kilencvenmillió dollár Az exportból eredő devizabevételt is a hivatalosnál hetven százalékkal magasabb áron kellene elszámolni Lassan kezdenek beigazolódni a nyári jóslatok, miszerint a háború terhe alatt a gazdaság összeomlik. Erre utal az is, hogy tartományunk külső fizetőképessége egyre rosszabb: a 8 hónap alatt Vajdaság külföldi tartozása 90 millió dollár körül mozog, amelynek túlnyomó része, 64 millió dollár a Vajdasági Bankot terheli. Az elkövetkező hónapokban ez az adósság azonban még tovább duzzad, s törlesztésére nemigen van kilátás két okból kifolyólag. Egyrészt azért, mert a csökkenő exportból nem számíthatunk jelentős devizabevételre, másrészt pedig azért, mert a devizapiac továbbra sem működik, amelyről egyébként Vajdaság általában beszerezte a devizát külföldi kötelezettségének fedezésére. A tartomány kivitele 8 hónap alatt 763 millió dollár volt, a behozatal pedig 1,186 milliárd dollár. A külkereskedelmi kapcsolatok elsősorban a Szovjetunióval inogtak meg, a klíringelszámolás megszüntetése miatt, másrészt Ausztria arányába is szűkült a kiviteli lista. A legnagyobb visszaesés a mezőgazdaságban tapasztalható. A devizabevétel a hét hónap alatt mindössze 450 millió dollár, és ez sajnos az elmúlt hét év legsilányabb „devizatermése” Vajdaságban. Az exportőrök helyzetét több belső gazdasági „mulasztás” kíséri, amelyek jórészt az országos gazdaságpolitika összeomlásából erednek. Éspedig: a 40 százalékos kiviteli stiulációt, amit a szövetségi kormány 1,5 millió tonna búzára és 160 000 tonna cukorra hagyott jóvá, az exportőrök nem kapják meg abból az egyszerű okból kifolyólag, mert a szövetségi költségvetés üres. A másik probléma az, hogy az exportőrök devizabevételét még mindig a hivatalos árfolyamon számolják el (1 márka , 13 dinár), holott a bankok, mint ismeretes a lakosságtól az effektív valutát a hivatalosnál 70 százalékkal magasabb áron vásárolják meg. Mindezt tetézi a Szerb Nemzeti Bank rendelete, amely arra kötelezi az exportőröket, hogy a devizabevételük 30 százalékát szintén hivatalos árfolyamon adják el a köztársasági központi banknak Szerbia devizatartalékainak megteremtése végett. Kit érdekel ilyen feltételek közepette az export? Nyilvánvalóan a tartományi kormány is belátta, hogy ilyen körülmények között nem lehet külföldre termelni, és nem is lesz deviza. Ezért két javaslattal állt elő. Indítványozni fogja a szerb kormánynál és a Szerb Nemzeti Banknál az árfolyam kiegyenlítését, azaz, hogy az exportőröknek is olyan áron számolják el a devizát, mint amennyit a bankok fizetnek az effektív valutáért a polgároknak. A másik javaslat, hogy a tartomány anyagi lehetőségeihez mérten az itt begyűjtött forgalmi adó egy részét a kiviteli szimulációra fordítsa. Ezeket az indítványokat sürgősen kellene a gyakorlati életben is alkalmazni, mert mindennap késés óriási pénz elveszítését jelenti. Kérdés azban, hogy ilyen háborús hangulatban ezt az „illetékesek” belátják-e. K-a Magyar Szó Sajtótermékek a postán Azokban a helységekben, ahol nincs újságárusbódé, október elejétől a Politika és a Borba lapkiadó házak újságait, folyóiratait és más kiadványait a vásárlók a postán vehetik meg. A Szerbiai Postaforgalmi Közvállalat 412 kirendeltségén árusítanak majd sajtótermékeket. Ez a vállalat a két lapkiadóházzal kötött szerződés alapján a sajtótermékek értékének 17 százalékát kapja kezelési díjként, de ebből fedezi a forgalmi adót is. (Tanjug) 1991. október 1., kedd Meg kell szüntetni az értelmetlen háborút Ante Markovió nyílt levele Slobodan Miloševićhez Ante Markovic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tegnap nyílt levelet intézett Slobodan Miloševichez, a Szerb Köztársaság elnökéhez. A levélben, amelyet a belgrádi megállapodás és memorandum aláíróinak, valamint az igalói egyezmény aláíróinak is elküldött, a következő áll: „Megrökönyödéssel tudtam meg a tömegtájékoztatási eszközökből, hogy a Szerb Köztársaságban részleges mozgósítást hajtottak végre. Ezt bizonyítja a szerb kormány védelmi miniszterének a Belgrádi Rádió számára szeptember 28-án adott interjúja is. A Tanjug szerint Tomislav Simovic altábornagy azt mondta, hogy a jelenlegi szakaszban csak részleges mozgósításról van szó, mert még nem teremtődtek meg a feltételek az általános mozgósításhoz, de a mozgósítás folytatódik, és az eddig behívottak száma nem végleges. Különösen megdöbbentőek a mozgósítás okai, amit Simovic altábornagy a következőképpen fogalmazott meg: Az, hogy Szerbia gyakorlatilag védekezik a szerb körzetekben, tulajdonképpen azt jelenti, hogy gyerekeink védekeznek, akik napokig a kaszárnyákban vannak elzárva a külvilágtól kenyér és víz nélkül, az évszázados szerb otthonokat védik, mások adminisztratív határain belül, amelyeket a szerb nép nem ismer el, és mindenképpen a jugoszláv válság katonai megoldásának zárószakaszáról van szó. A mozgósítás indítékairól beszélt Dragan Dragojlovic, a szerb kormány tagja a Valjevóban megtartott nagygyűlésen (Borba, szeptember 26-ai száma). Mi mindig hangsúlyozzuk, hogy Szerbia nem áll harcban Horvátországgal, de a szerb nép igen. Nem mondhatjuk ezt ki a világnyilvánosság miatt, mert akkor Szerbia lenne a megszálló. Mert ha egy katona a Jugoszláv Néphadsereg kötelékében van Horvátországban, nem mondhatjuk azt, hogy Szerbia katonája. Szerbiának ezért nem lehet saját hadserege, de van hadserege a JH keretében. A végső kérdés cinikusan és gátlástalanul hangzanak Simovic altábornagynak az említett interjúban elhangzott szavai, amikor az okokat próbálja megmagyarázni, amiért bizonyos számú katonaköteles személy nem tesz eleget a behívónak, vagy pedig elhagyják az egységeket. Simovic altábornagy a következőket mondta: Az ilyen viselkedésnek több oka van. Az egyik mindenképpen az, hogy a Balkánon már évek óta nem gyújtották meg a puskaporos hordót. A békében született nemzedékek számára nem könnyű áthidalni a lelki válságot és túlélni a tűzkeresztséget. CSAK AZ ÁLLAMELNÖKSÉG RENDELHETI EL AZ ÁLTALÁNOS MOZGÓSÍTÁST Megemlítve a szerb tisztségviselők fenti nyilatkozatait - hasonló hangneműek azonban másutt is elhangzottak -, emlékeztetem Önt, hogy a JSZSZK alkotmányának 216. szakasza értelmében csak az államelnökség rendelheti el az általános vagy részleges mozgósítást olyan feltételek között, amelyek szintén az alkotmányon alapulnak. Egy pillanatban sem kívánom mentegetni mindazokat, akik hazánkban egyoldalú előírásaikkal megtagadták az ország jogrendjét, tevékenységükkel pedig hozzájárultak a jugoszláv válság véres és értelmetlen háborúvá való elfajulásához. Erre még június 25-e előtt felhívtam a figyelmet a JSZSZK Képviselőházában, valamint a Horvát Száborban és a Szlovén Képviselőházban, felszólítva az említett köztársaságok képviselőit, hogy tartózkodjanak az egyoldalú határozatok politikájától, amelyek mellőzik a közös megállapodást, ezzel szemben közösen, békés és demokratikus úton keressük a jelenlegi válság megoldását. Éppen ezért azt akarom, hogy az Önhöz intézett levelem tartalmát a többi résztvevő is megismerje és sürgősen szüntessék be mindazokat a tevékenységeket, amelyek nem a háborús hisztéria megszüntetésére és a válság békés megoldására irányulnak. Ez alatt azt is értem, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartani azt, amiről már megállapodtunk, valamint a rendszer mechanizmusának leglényegesebb működését addig, amíg nem sikerül végső megegyezésre jutni az ország jövőjével kapcsolatban. Önhöz fordulok, mert a Szerbiában előrejelzett általános mozgósítás a polgárháború, valamint az egyik köztársaságnak a másik által történő, a MH segítségével végrehajtott megszállásának közvetlen funkciójában áll. Elképzelhetetlen, hogy ezt és ilyen módon az Ön tudomása és jóváhagyása nélkül teszik, Ön ugyanis a köztársaság legfelelősebb tisztségviselője. Ha ez nincs így, vonja vissza a határozatokat és váltsa le a bűnösöket. Ellenkező esetben Ön lesz a közvetlen bűnösök egyike a megszállásért és polgárháborúért Jugoszlávia és a világ népei, de különösen Szerbia polgárai előtt. Ön is aláírta Belgrádban és Igalóban az egyezményeket Tudman horvát elnökkel és Veljko Kadijevic hadseregtábornokkal, szövetségi honvédelmi titkárral együtt. Ezzel vállalta a felelősség egy részét a jelenlegi tragikus emberáldozatokért, és vállalta a kötelezettséget, hogy megtesz mindent annak érdekében, hogy megszűnjenek a háborús összetűzések, mert „nem lehet megfelelő megoldás népeink számára az, amely erőszakból és öldöklésből ered... Vállaljuk ezért a kötelezettséget, hogy az ellenőrzésünk, valamint a politikai és katonai befolyásunk alatt állók azonnal megkötik a tűzszünetet... Teljes mértékben tudatában vagyunk annak a súlyos felelősségnek, amelyben történelmünk ezen jelentős pillanatában osztozunk.” A POLGÁRHÁBORÚ GYORS KITERJEDÉSÉNEK VESZÉLYE Hogyan fogja, milyen szent célokkal megmagyarázni Ön, az igalói békeegyezmény aláírója az ország polgárainak és népeinek, és különösen az elesettek családtagjainak azt, amire most ezekkel a mozgósításokkal készülnek? Felszólítom ezért: meg kell szüntetni az értelmetlen rombolásokat, megsemmisítést, a gyilkolást. Márpedig a határok erőszakkal való változtatása ehhez vezet, éppúgy, mint a politka, amely háborúval akarja megoldani a horvátországi szerbek jövőjét. A két köztársaság közötti polgárháború fellángolása, amely azzal fenyeget, hogy villámgyorsan kiterjed az egész országra, hazánkban egészen biztos, hogy senkinek sem érdeke, de legkevésbé a szerbeké és a horvátoké, akik életüket vesztik ebben a háborúban. Nem érdeke ez tágabb környezetünknek, Európának és a világnak sem. Ezzel nemcsak hogy nem tudjuk megoldani a horvátországi szerbek és horvátok együttélésének, valamint általában Jugoszláviának a problémáit, hanem a rombolások, megsemmisítések, a nagyszámú áldozat, valamint a gyűlöletből eredő ellenségeskedés évekig nyomokat hagynak, és kísértik nemcsak a jelenlegi részvevőket, hanem utódjaikat is, óriási terhet jelentve a területeinken élő emberek lelkiismeretére nézve. Ebben az értelmetlen háborúban nincsenek győztesek, mindenki vesztes. Vonja vissza a mozgósítási rendeletet. Ön az ország legnépesebb köztársaságának élén áll, és már csak ezért is nagyrészben Önt terheli a felelősség az ország jövőjéért és a jövőbeli közös élet lehetőségeiért. Ha nem vonja vissza a mozgósítási határozatot, nem menekülhet az ezért való felelősségre vonás alól. Tárgyaljanak arról, hogyan oldhatóak meg az ellentétek, hogyan tegyék lehetővé, hogy a hágai békeértekezlet sikeres legyen, hogyan segítsenek az Európai Közösség és a világ nemcsak abban, hogy megszűnjön a háború, hanem abban is, hogy megbeszéljük, hogy hazánkban milyen legyen a jövőbeli élet, hogyan akadályozzuk meg a gazdasági összeomlást, és ezzel az országban élő milliók elkerülhetetlen szociális nyomorát. Végül is szeretném Önnek megmondani, hogy tudatában vagyok annak a képtelenségnek, hogy jelenlegi feltételeink között sokkal nehezebb és veszélyesebb a békéért harcolni, mint a háborúért. Sajnos, a jelenlegi képtelen pillanatban, amikor minden eszközzel a háborút szítják, árulóvá kiáltják ki azokat, akik kitartanak a jugoszláv dráma békés megoldása mellett”, áll Ante Markovic nyílt levelében. (Tanjug)