Magyar Szó, 1991. október (48. évfolyam, 270-284. szám)

1991-10-01 / 270. szám

4 AKTUÁLIS Mindennapossá váltak a hosszú gépkocsisorok a benzinkutakon. Persze csak ott, ahol éppen van üzemanyag vagy várják az érkezé­sét. Szinte kanállal kell mérni, hogy jusson minden várakozónak. Háború hivatalosan nincs, a való­ságban viszont van. És ez rányomja a bélyegét a benzinellátásra is. Benzin lassan már csak elméletben lesz amit a kutakra szállítanak ugyanis az sokkal kevesebb a szük­ségesnél. Hogy javul-e a helyzet, arról nem sokat tudnak mondani az illetékesek. Az újvidéki és a pan­­csovai kőolajfinomító nem műkö­dik, nincs kőolaj. Slobodan Jovano­­vic, az újvidéki Naftagas Promet nagykereskedelmi osztályának igazgatója szerint feleannyi üzem­anyag sem kerül a kutakra, mint amennyi kellene. A Szövetségi Áru­­tartalékból kapnak bizonyos mennyiséget és máshonnan is pró­bálkoznak beszerezni, csak hogy ne következzen be a teljes hiány. Ta­lán úgy tíz nap múlva javulhat va­lamelyest az ellátás, ekkorra várják ugyanis a behozatali benzin első szállítmányait. Hogy ebből kinek mennyi jut, az majd később fog ki­derülni. A kiskereskedelmi, vagyis a ku­takat közvetlenül ellátó osztálytól szerzett értesülések sem biztatóak. Tegnap mindössze 150 000 liternyi üzemanyag állt rendelkezésükre, ami csak egy kis hányada a keres­letnek. Tegnap délutánra 13 000 liternyit vártak Újvidékre Pancso­­váról. Ezt a mennyiséget a Mak­­szim Gorkij utcai, a limáni, a kátyi útkereszteződésnél és a tejgyárnál lévő benzinkútra szándékozták el­osztani. Hogy ma mi lesz, azt nem lehet tudni. Egyre többet emlegetik a benzin­jegyek bevezetését. Az értesülések szerint Szerbia területén a gázola­jat és a szuperbenzint hamarosan csak jegyre lehet vásárolni. Bizo­nyos értesülések szerint ez már most a hét elején bekövetkezik. Vi­szont a jegyeket még nem nyom­tatták ki, de a pénzverdében már tudnak róla, hogy ilyen munka vár rájuk. Szerintük a jegyek kinyom­tatása nem fog túl sokba kerülni, mert megőrizték azokat a kliséket, amellyekkel néhány évvel ezelőtt nyomtatták a benzinjegyeket. A hírforrások arról számolnak be, hogy egy-egy gépjármű havonta 40 liter üzemanyagot fogyaszthat majd azzal, hogy a korlátozás alól mentesítenék a fogyasztók bizo­nyos csoportjait elsősorban azokat, amelyek szolgáltatásokat végeznek a lakosság számára. A Jugopetrolban a napokban több mint 55 000 tonna üzemanyag ÜZEMANYAGELLÁTÁS Benzinláz Továbbra is számolni kell a hiánnyal - Javulás esetleg tíz nap múlva - Emlegetik a benzinjegyek bevezetését ,ot várnak Szalonikiből. A tervek szerint, naponta három szerelvényt indítanak. Ezenfelül a bari kikötő­ből is várnak 6000 tonnányi üzem­anyagot a következő tíz napban. Az említett mennyiségek vala­melyest enyhítenék a hiányt, amíg nem érkezik meg a szovjet kőolaj. A pancsovai kőolajfinomítóban már ma várják 12 000 tonnányi kő­olaj érkezését és a következő na­pokban még nyolc tartályhajó ér­kezésére számítanak. Egyébként a pancsovai utóbbi két kőolajfinomítóban az hétben minden üzem­részleg leállt, és addig nem is kez­dik meg az üzemelést, ameddig nem kapnak annyi nyersanyagot, amennyivel már érdemes lesz hoz­záfogni a feldolgozáshoz. Egyébként a pancsovai Petroké­­miai Üzem sem dolgozik már, mintegy két hete, mert hiányzik az alapanyagul szolgáló nyers benzin. Nem mellékes az sem, hogy a Petrokémia termékeit mintegy 300 feldolgozó üzem használja, kezdve a gumi és ká­belgyártástól egészen az élelmi­szeriparig. Különben ez a pancso­vai üzem az iraki háború idején is üzemelt, amikor sok hasonló eu­rópai üzem állt. Most viszont nem tud beszerezni havi 60 000 tonná­nyi nyers benzint, amennyi az üzem rendes termeléséhez kelle­ne. Matthelyzet alakult ki, ami­nek egyik oka a jugoszláv kőolaj­­vezeték elzárása Horvátország­ban. T. K J: Mikor szűnik meg a benzinhiány . (Bora Vojnović felvétele) - kérdezik az autótulajdonosok Üzemanyag kell a mezőgazdaságnak Kicsi Ernő sajtótájékoztatója a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetségben nap a Jugoszláv Szakszervezeti Szö­vetségben megtartott sajtóértekezle­ten Kicsi Ernő, a mezőgazdasági, élelmiszeripari és dohányipari dolgo­zók országos szakszervezetének elnö­ke. Az idén a mezőgazdaságnak sok­kal több idénymunkásra lesz szüksé­ge, nemcsak a több munka, hanem az üzemanyaghiány miatt is. Az elkövetkező hetekben esedékes munkálatokhoz a mezőgazdasági gé­pek legnagyobb mértékű kihasználá­sára van szükség, ezért a szakszerve­zet elsőbbséget követel a mezőgazda­ság üzemanyag-ellátásában. Kicsi Er­nő rámutatott, hogy sürgősen meg kell határozni a mezőgazdaság finan­szírozási módját is. Megemlítette an­nak lehetőségét, hogy ismét bevezetik a mezőgazdaság költségeinek térítési rendszerét, vagy pedig a piaci feles­leg premizálásának rendszerét. A rokkantak egyre súlyosabb hely­zetéről Biljana Tomic, a Jugoszláv Rokkantak Szövetségének képviselője beszélt. A jelenlegi helyzetben, ami­kor a vállalatok és munkások súlyos anyagi helyzete elsősorban a rokkan­tak helyzetét befolyásolja, amikor megszüntetnek számukra sok enged­ményt és térítést, a szervezet munká­ja valójában megbénult, mondta Bil­jana Tomic. A szövetség elnöke, a szlovén Viljem Medved megválasztá­sa után az idén februárban csaknem azonnal teljesen megfeledkezett a vál­lalt kötelezettségekről. A rokkantak szövetsége most a szerbiai, bosznia-hercegovinai, Crna Gora-i, macedóniai, kosovói és vajda­sági rokkantszövetségnek, valamint a szakszervezetnek köszönhetően tartja fenn magát. Horvátország megszün­tette a viszonyokat a szövetséggel, Szlovénia pedig hallgat. (Tanjug) A termékeny év nem javította je­lentősen a mezőgazdaságban dolgo­zók anyagi helyzetét, keresetük mint­egy 12 százalékkal alacsonyabb a gaz­daságban kifizetett kereset átlagánál, két hónappal ezelőttig pedig a mező­­gazdasági vállalatok 30 százalékában a dolgozóknak fizetés helyett jegyeket és készterméket adtak, mondta meg- Devizához jutni, de hogyan? Vajdaság külföldi tartozása kilencvenmillió dollár­­ Az exportból eredő devizabevételt is a hivatalosnál hetven százalékkal magasabb áron kellene elszámolni Lassan kezdenek beigazolódni a nyári jóslatok, miszerint a háború ter­he alatt a gazdaság összeomlik. Erre utal az is, hogy tartományunk külső fizetőképessége egyre rosszabb: a 8 hónap alatt Vajdaság külföldi tartozá­sa 90 millió dollár körül mozog, amelynek túlnyomó része, 64 millió dollár a Vajdasági Bankot terheli. Az elkövetkező hónapokban ez az adós­ság azonban még tovább duzzad, s törlesztésére nemigen van kilátás két okból kifolyólag. Egyrészt azért, mert a csökkenő exportból nem számítha­tunk jelentős devizabevételre, más­részt pedig azért, mert a devizapiac továbbra sem működik, amelyről egyébként Vajdaság általában besze­rezte a devizát külföldi kötelezettsé­gének fedezésére. A tartomány kivitele 8 hónap alatt 763 millió dollár volt, a behozatal pe­dig 1,186 milliárd dollár. A külkeres­kedelmi kapcsolatok elsősorban a Szovjetunióval inogtak meg, a klíring­elszámolás megszüntetése miatt, más­részt Ausztria arányába is szűkült a kiviteli lista. A legnagyobb visszaesés a mezőgazdaságban tapasztalható. A devizabevétel a hét hónap alatt mind­össze 450 millió dollár, és ez sajnos az elmúlt hét év legsilányabb „devizater­mése” Vajdaságban. Az exportőrök helyzetét több belső gazdasági „mulasztás” kíséri, amelyek jórészt az országos gazdaságpolitika összeomlásából erednek. Éspedig: a 40 százalékos kiviteli sti­­ulációt, amit a szövetségi kormány 1,5 millió tonna búzára és 160 000 tonna cukorra ha­gyott jóvá, az exportőrök nem kapják meg abból az egyszerű okból kifolyó­lag, mert­­ a szövetségi költségvetés üres. A másik probléma az, hogy az exportőrök devizabevételét még min­dig a hivatalos árfolyamon számolják el (1 márka , 13 dinár), holott a ban­kok, mint ismeretes a lakosságtól az effektív valutát a hivatalosnál 70 szá­zalékkal magasabb áron vásárolják meg. Mindezt tetézi a Szerb Nemzeti Bank rendelete, amely arra kötelezi az exportőröket, hogy a devizabevé­telük 30 százalékát szintén hivatalos árfolyamon adják el a köztársasági központi banknak Szerbia devizatar­talékainak megteremtése végett. Kit érdekel ilyen feltételek köze­pette az export? Nyilvánvalóan a tar­tományi kormány is belátta, hogy ilyen körülmények között nem lehet külföldre termelni, és nem is lesz de­viza. Ezért két javaslattal állt elő. Indítványozni fogja a szerb kor­mánynál és a Szerb Nemzeti Banknál az árfolyam kiegyenlítését, azaz, hogy az exportőröknek is olyan áron szá­molják el a devizát, mint amennyit a bankok fizetnek az effektív valutáért a polgároknak. A másik javaslat, hogy a tartomány anyagi lehetőségeihez mérten az itt begyűjtött forgalmi adó egy részét a kiviteli szimulációra for­dítsa. Ezeket az indítványokat sürgősen kellene a gyakorlati életben is alkal­mazni, mert mindennap késés óriási pénz elveszítését jelenti. Kérdés az­­­ban, hogy ilyen háborús hangulatban ezt az „illetékesek” belátják-e. K-a Magyar Szó Sajtótermékek a postán Azokban a helységekben, ahol nincs újságárusbódé, október elejétől a Politika és a Borba lapkiadó házak újságait, folyóiratait és más kiadvá­nyait a vásárlók a postán vehetik meg. A Szerbiai Postaforgalmi Közvállalat 412 kirendeltségén árusítanak majd sajtótermékeket. Ez a vállalat a két lapkiadóházzal kötött szerződés alap­ján a sajtótermékek értékének 17 szá­zalékát kapja kezelési díjként, de eb­ből fedezi a forgalmi adót is. (Tanjug) 1991. október 1., kedd Meg kell szüntetni az értelmetlen háborút Ante Markovió nyílt levele Slobodan Miloševićhez Ante Markovic, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács elnöke tegnap nyílt levelet intézett Slobodan Miloše­­vichez, a Szerb Köztársaság elnöké­hez. A levélben, amelyet a belgrádi megállapodás és memorandum alá­íróinak, valamint az igalói egyezmény aláíróinak is elküldött, a következő áll: „Megrökönyödéssel tudtam meg a tömegtájékoztatási eszközökből, hogy a Szerb Köztársaságban részleges mozgósítást hajtottak végre. Ezt bizo­nyítja a szerb kormány védelmi mi­niszterének a Belgrádi Rádió számá­ra szeptember 28-án adott interjúja is. A Tanjug szerint Tomislav Simo­­vic altábornagy azt mondta, hogy a jelenlegi szakaszban csak részleges mozgósításról van szó, mert még nem teremtődtek meg a feltételek az általános mozgósításhoz, de a mozgó­sítás folytatódik, és az eddig behívot­­tak száma nem végleges. Különösen megdöbbentőek a mozgósítás okai, amit Simovic altá­bornagy a következőképpen fogalma­zott meg: Az, hogy Szerbia gyakorla­tilag védekezik a szerb körzetekben, tulajdonképpen azt jelenti, hogy gye­rekeink védekeznek, akik napokig a kaszárnyákban vannak elzárva a kül­világtól kenyér és víz nélkül, az évszá­zados szerb otthonokat védik, mások adminisztratív határain belül, ame­lyeket a szerb nép nem ismer el, és mindenképpen a jugoszláv válság ka­tonai megoldásának zárószakaszáról van szó. A mozgósítás indítékairól beszélt Dragan Dragojlovic, a szerb kor­mány tagja a Valjevóban megtartott nagygyűlésen (Borba, szeptember 26-ai száma). Mi mindig hangsúlyoz­zuk, hogy Szerbia nem áll harcban Horvátországgal, de a szerb nép igen. Nem mondhatjuk ezt ki a világ­nyilvánosság miatt, mert akkor Szer­bia lenne a megszálló. Mert ha egy katona a Jugoszláv Néphadsereg kö­telékében van Horvátországban, nem mondhatjuk azt, hogy Szerbia kato­nája. Szerbiának ezért nem lehet sa­ját hadserege, de van hadserege a J­H keretében. A végső kérdés cinikusan és gát­lástalanul hangzanak Simovic altá­­bornagynak az említett interjúban el­hangzott szavai, amikor az okokat próbálja megmagyarázni, amiért bi­zonyos számú katonaköteles személy nem tesz eleget a behívónak, vagy pedig elhagyják az egységeket. Simo­vic altábornagy a következőket mondta: Az ilyen viselkedésnek több oka van. Az egyik mindenképpen az, hogy a Balkánon már évek óta nem gyújtották meg a puskaporos hordót. A békében született nemzedékek szá­mára nem könnyű áthidalni a lelki válságot és túlélni a tűzkeresztséget. CSAK AZ ÁLLAMELNÖKSÉG RENDELHETI EL AZ ÁLTALÁNOS MOZGÓSÍTÁST Megemlítve a szerb tisztségviselők fenti nyilatkozatait - hasonló hangne­­műek azonban másutt is elhangzot­tak -, emlékeztetem Önt, hogy a JSZSZK alkotmányának 216. szakasza értelmében csak az államelnökség rendelheti el az általános vagy részle­ges mozgósítást olyan feltételek kö­zött, amelyek szintén az alkotmányon alapulnak. Egy pillanatban sem kívánom mentegetni mindazokat, akik ha­zánkban egyoldalú előírásaikkal meg­tagadták az ország jogrendjét, tevé­kenységükkel pedig hozzájárultak a jugoszláv válság véres és értelmetlen háborúvá való elfajulásához. Erre még június 25-e előtt felhívtam a fi­gyelmet a JSZSZK Képviselőházában, valamint a Horvát Száborban és a Szlovén Képviselőházban, felszólítva az említett köztársaságok képviselőit, hogy tartózkodjanak az egyoldalú ha­tározatok politikájától, amelyek mel­lőzik a közös megállapodást, ezzel szemben közösen, békés és demokra­tikus úton keressük a jelenlegi válság megoldását. Éppen ezért azt akarom, hogy az Önhöz intézett levelem tartalmát a többi részt­vevő is megismerje és sür­gősen szüntessék be mindazokat a te­vékenységeket, amelyek nem a hábo­rús hisztéria megszüntetésére és a válság békés megoldására irányulnak. Ez alatt azt is értem, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartani azt, amiről már megállapodtunk, valamint a rendszer mechanizmusának leglé­nyegesebb működését addig, amíg nem sikerül végső megegyezésre jut­ni az ország jövőjével kapcsolatban. Önhöz fordulok, mert a Szerbiá­ban előrejelzett általános mozgósítás a polgárháború, valamint az egyik köztársaságnak a másik által történő, a M­H segítségével végrehajtott meg­szállásának közvetlen funkciójában áll. Elképzelhetetlen, hogy ezt és ilyen módon az Ön tudomása és jóvá­hagyása nélkül teszik, Ön ugyanis a köztársaság legfelelősebb tisztségvise­lője. Ha ez nincs így, vonja vissza a határozatokat és váltsa le a bűnösö­ket. Ellenkező esetben Ön lesz a köz­vetlen bűnösök egyike a megszállá­sért és polgárháborúért Jugoszlávia és a világ népei, de különösen Szer­bia polgárai előtt. Ön is aláírta Belgrádban és Igaló­ban az egyezményeket Tudman hor­vát elnökkel és Veljko Kadijevic had­­seregtábornokkal, szövetségi honvé­delmi titkárral együtt. Ezzel vállalta a felelősség egy részét a jelenlegi tragi­kus emberáldozatokért, és vállalta a kötelezettséget, hogy megtesz min­dent annak érdekében, hogy meg­szűnjenek a háborús összetűzések, mert „nem lehet megfelelő megoldás népeink számára az, amely erőszak­ból és öldöklésből ered... Vállaljuk ezért a kötelezettséget, hogy az ellen­őrzésünk, valamint a politikai és ka­tonai befolyásunk alatt állók azonnal megkötik a tűzszünetet... Teljes mér­tékben tudatában vagyunk annak a súlyos felelősségnek, amelyben törté­nelmünk ezen jelentős pillanatában osztozunk.” A POLGÁRHÁBORÚ GYORS KITERJEDÉSÉNEK VESZÉLYE Hogyan fogja, milyen szent célok­kal megmagyarázni Ön, az igalói bé­keegyezmény aláírója az ország pol­gárainak és népeinek, és különösen az elesettek családtagjainak azt, amire most ezekkel a mozgósításokkal ké­szülnek? Felszólítom ezért: meg kell szün­tetni az értelmetlen rombolásokat, megsemmisítést, a gyilkolást. Márpe­dig a határok erőszakkal való változ­tatása ehhez vezet, éppúgy, mint a politka, amely háborúval akarja megoldani a horvátországi szerbek jövőjét. A két köztársaság közötti polgár­­háború fellángolása, amely azzal fe­nyeget, hogy villámgyorsan kiterjed az egész országra, hazánkban egé­szen biztos, hogy senkinek sem érde­ke, de legkevésbé a szerbeké és a horvátoké, akik életüket vesztik eb­ben a háborúban. Nem érdeke ez tá­­gabb környezetünknek, Európának és a világnak sem. Ezzel nemcsak hogy nem tudjuk megoldani a hor­vátországi szerbek és horvátok együttélésének, valamint általában Jugoszláviának a problémáit, hanem a rombolások, megsemmisítések, a nagyszámú áldozat, valamint a gyűlö­letből eredő ellenségeskedés évekig nyomokat hagynak, és kísértik nem­csak a jelenlegi részvevőket, hanem utódjaikat is, óriási terhet jelentve a területeinken élő emberek lelkiisme­­retére nézve. Ebben az értelmetlen háborúban nincsenek győztesek, mindenki vesztes. Vonja vissza a mozgósítási rende­letet. Ön az ország legnépesebb köz­társaságának élén áll, és már csak ezért is nagyrészben Önt terheli a fe­lelősség az ország jövőjéért és a jövő­beli közös élet lehetőségeiért. Ha nem vonja vissza a mozgósítási hatá­rozatot, nem menekülhet az ezért va­ló felelősségre vonás alól. Tárgyaljanak arról, hogyan old­hatóak meg az ellentétek, hogyan tegyék lehetővé, hogy a hágai béke­értekezlet sikeres legyen, hogyan se­gítsenek az Európai Közösség és a világ nemcsak abban, hogy meg­szűnjön a háború, hanem abban is, hogy megbeszéljük, hogy hazánk­ban milyen legyen a jövőbeli élet, hogyan akadályozzuk meg a gazda­sági összeomlást, és­ ezzel az ország­ban élő milliók elkerülhetetlen szo­ciális nyomorát. Végül is szeretném Önnek meg­mondani, hogy tudatában vagyok an­nak a képtelenségnek, hogy jelenlegi feltételeink között sokkal nehezebb és veszélyesebb a békéért harcolni, mint a háborúért. Sajnos, a jelenlegi kép­telen pillanatban, amikor minden eszközzel a háborút szítják, árulóvá kiáltják ki azokat, akik kitartanak a jugoszláv dráma békés megoldása mellett”, áll Ante Markovic nyílt leve­lében. (Tanjug)

Next