Magyar Szó, 1991. november (48. évfolyam, 301-328. szám)
1991-11-01 / 301. szám
1991. november 1 péntek Magyar Szó Lecke Európának Francois Mitterrand és Mihail Gorbacsov értékelése a jugoszláviai háborúról Mihail Gorbacsov szovjet elnök tegnap kijelentette, hogy a jugoszláviai föderációt még nem kell elveszettnek tekinteni - jelenti a Reuter. Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand francia elnök Loustons-ban megtartott közös sajtóértekezletén a szovjet államfő megállapította, hogy a jugoszláviai háború lecke mindenki számára, akik az európai országok széthullására gondolnak, mert ékes bizonyítéka a következményeknek. „Kijelenteni azt, hogy Jugoszlávia már nem létezik, felületes és felelőtlen magatartás” - mondta Gorbacsov, ami a Reuter kommentárja szerint bírálat Franciaország számlájára. „Kötelességünk támogatni Jugoszláviát, különben lemondhatunk az új Európáról, mert rengeteg lesz benne a szenvedés” - mondta a szovjet államfő. A hírügynökség emlékeztet rá, hogy Roland Dumas francia külügyminiszter nemrégen kijelentette: Jugoszlávia többé már nem létezik. A közös állam fennmaradásának lehetőségét követelik Crna Gora-i függelékjavaslat a jugoszláviai válság megoldásával foglalkozó hágai dokumentumhoz Crna Gora képviselői azt kérik, hogy a jugoszláviai válság rendezésére vonatkozó hágai okmányba a független köztársaságok és laza szövetségük lehetősége mellett tüntessék fel a közös jugoszláv állam fennmaradásának lehetőségét is azon népek és köztársaságok számára, amelyek ezt óhajtják. A hírt a hágai Jugoszlávia-konferencia köreiből tudta meg a Tanjug, miután tegnap közzétették a dokumentum harmadik, módosított változatát „a konvenció szerződési rendeletei” címmel. Az Európai Közösség és a konferencia titkársága készíti a hágai dokumentum negyedik, végleges változatát, amelyet november 5- én a konferencia plenáris ülésszaka elé terjesztenek. A függelékjavaslat, amelyet Crna Gora képviselői ismertettek a bizottságokban, szinte szóról szóra megfelel Szerbia megjegyzéseinek a hágai dokumentum általános rendelkezéseivel kapcsolatban. Crna Gora képviselői követelték meg, hogy a konvenció általános rendelkezései közé sorolják be azt az elvet, amely szerint a leendő kapcsolatok alapulhatnak „a közös állam kontinuitásán és szubjektivitásán is azon köztársaságok és jugoszláv népek számára, amelyeket ezt óhajtják”. A hágai dokumentum harmadik, legújabb változatában szorosabb gazdasági és intézményes együttműködést javasolnak a köztársaságoknak. Ugyanazok a megoldások maradtak, amikor „mindenkinek a jogairól” van szó, és ezenkívül az etnikai csoportok „speciális” helyzetéről, amelyekről Szerbia képviselőinek az a véleményük, hogy csupán a népekre vonatkozhatnak, elsősorban a horvátországi szerbekre. A bizottságok elnöklői és a konferencia titkársága már elfogadták a gazdasági bizottság szerb szakembereinek tegnapelőtti javaslatát, hogy a kilátásba helyezett vámunió mellett hagyják meg a lehetőséget, hogy a köztársaságok, amelyek így óhajtják, létrehozzák a gazdasági-pénzügyi integráció magasabb formáit, és az Európai Közösséghez hasonló egységes piacot. (Tanjug) Gligorov meghívta a pápát A macedón elnök látogatása a Vatikánban (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, október 31. Római látogatásának második napján Klizo Gligorov macedón elnök a Vatikánban járt. Először hoszszasan tárgyalt monsignore Jean Luis Tourno külügyi államtitkárral. Vázolta neki, hogy Macedónia miként látja a jugoszláv válság megoldásának lehetőségeit és azt a tartós macedón igyekezetét, hogy a viszályokat kizárólag békés úton rendezzék, mert erőszakkal tartósan semmi sem oldható meg. Megismételte, hogy Macedónia nem tekinti a sajátjának a Jugoszláviában dúló háborút, és ezért nem küld sem sorkatonákat, sem tartalékosokat a szövetségi hadseregbe. Gligorov külön köszönetet mondott a Szentszéknek a jugoszláviai ellenségeskedés és az értelmetlen háború megszüntetésére irányuló szerepvállalásáért, egyben megkérte az államtitkárt, hogy a Szentszék folytassa ez irányú tevékenységét. A II. János Pál pápával folytatott eszmecserében is hasonló témákról volt szó, és a katolikus egyházfő külön figyelemmel és megértéssel hallgatta vendégét. A találkozó rendkívül szívélyes volt. Klizo Gligorov meghívta II. János Pál pápát, hogy látogasson el Macedóniába. Az egyházfő a meghívást örömmel elfogadta, s hozzátette, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen a mostani, nehéz kijelölni a látogatás időpontját, de hiszi, hogy a látogatásra sor fog kerülni. Miodrag PASKUČI Vérfürdő Nigerben A nigeri hausa törzs tagjai macsetákkal és kardokkal felfegyverkezve lemészárolták a szomszédos peula törzs mintegy száz tagját, miután összevesztek a legelőkön. A mészárlás a fővárostól, Niameytől mintegy 500 kilométerre keletre történt. A háborúzás három napig tartott, egy gyilkossággal kezdődött, és végül a hausák megtámadták a peulák faluját. Gyújtogattak is, 66 asszony és 21 gyerek életét vesztette. A hausák közül senki sem sérült meg, mert a peulok nem voltak felfegyverkezve. A kormány katonaságot küldött a helyzet rendezésére. Nigerben országos gyászt hirdettek e szégyenletes vérfürdő miatt. (Reuter) Választások Zambiában Csaknem hárommillió zambiai döntött tegnap az első többpárti választásokon Kenneth Kaundának, a „nemzet atyjának” politikai sorsáról. A zambiai rádió jelentése szerint Lusakában és szerte a nyolcmilliós szegény afrikai országban reggel 6 órától lehetett szavazni közvetlenül az államfőről és 150 képviselői hely tulajdonosáról. A 67 esztendős Kaunda 1964 óta áll az ország élén, akkor nyerte el ugyanis függetlenségét Észak-Rhodesia. Kaunda riválisa a nálánál 19 esztendővel fiatalabb Frederic Chilubi, a többpárti demokrácia megteremtésére irányuló mozgalom vezetője. Elfogadható az együttélés Békülékeny felszólalások a madridi közel-keleti konferencia tegnap délelőtti ülésszakán Shamir izraeli kormányfő és Abu Dzsaber jordániai külügyminiszter beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Shamir beszédétől mindenki tartott, mind a résztvevők, mind az Egyesült Államok és a Szovjetunió jelenlevő képviselői, akik tető alá hozták a békekonferenciát. Azért aggódtak, mert reális volt a veszélye, hogy Shamir megtorpedózza a békekonferenciát. Az aggodalom azonban felesleges volt, mert Shamir a szokásosnál békülékenyebb hangnemet ütött meg, és nyilván az „éles töltényt” későbbi időpontokra tartogatja, a közvetlen kétoldalú megbeszélések valamelyikén fogja majd felhasználni. ígérem, hogy mindaddig megszakítás nélkül tárgyalunk, amíg meg nem állapodtunk a békében és a békés egymás mellett élés mikéntjében - mondta. Shamir közlése szerint Izrael kész áthidalni ezt a szakadékot, elfeledni a háborúkat és az áldozatokat és a béke felé fordulni. A Közel-Keleten a megbékélésre kell törekedni, a béke lehetséges a térségben éppen úgy, mint ahogyan a térség gazdasági újjászületése is reális lehetőség - mondta az izraeli kormányfő. Shamir nem ment bele az Izrael és az arab világ közötti problémák és viszályok konkrét boncolgatásába. Nem említette ezúttal a „békét békéért” izraeli képletet, de értésre adta, hogy a megszállt területek visszaadása, amit az arabok követelnek, nem lesz egyszerű. Hangsúlyozta ugyanis, hogy a zsidó-arab probléma lényege nem területi kérdés, hanem Izrael elismerésének Hangot adott annak a véleményének, hogy a bilaterális megbeszélések elhúzódnak és bonyolultak lesznek, majd közölte, hogy a tárgyalásokat magában a térségben, a Közel-Keleten kell megtartani. A kérdést gyorsan el kell dönteni, mert az amerikaiak forgatókönyve szerint a tárgyalásoknak már vasárnap vagy hétfőn meg kell kezdődniük. Shamir után Abu Dzsaber jordániai külügyminiszter szólalt fel, a jordániai-palesztin delegáció egyik társelnöke. A következő szavakkal indította beszédét: „Áldás mindazokra, akik a béke érdekében cselekszenek.” A zsidók és az arabok közötti béke érdekében pedig akkor lehet elérni valamit, ha a Biztonsági Tanács vonatkozó határozataiból, a 242. és a 338. számúból indulnak ki, nemkülönben abból az elvből, hogy Izrael adjon területet a békéért cserébe. A jordán diplomácia vezetője figyelmeztetett, hogy minden erőt be kell vetni az igazságos és tartós béke felkutatása érdekében, egyébként az egész térség katasztrófába sodródik. „Mindenáron éppenséggel nem lehet békét teremteni, ellenkezőleg, csak a tárgyalások eredményeként”, mondta Dzsaber, majd emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a jordániai politika tartópillére a közmegegyezés és a kiegyensúlyozottság. Csak az okos emberek munkálhatnak ki okos megoldást - vélte. - A több terület nem jelent nagyobb biztonságot - vélte és hangsúlyozta, hogy a megszállt arab területeken folytatott építkezés és az arab földek eltulajdonítása szemben áll a nemzetközi törvényekkel. Eléggé világosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „az arab szuverenitásnak az arab Jeruzsálemben is érvényesülnie kell”. A palesztin népnek jogot kell kapnia az önrendelkezésre tulajdon hazájában - jelentette ki a jordániai miniszter, majd beszédét azzal zárta, hogy a békének mindenki számára biztonságot kell jelentenie, éppen úgy, mint ahogyan mindenkinek védelmeznie kell a békét. A konferencia délután a palesztin, a libanoni és a szíriai delegátus felszólalásával folytatta munkáját. (Tanjug) (Stcy News, Vujkov Valéria tévéfelvétele) Azt vártam, hogy Shamir valami újat mond Madridban, s nem a régi nótát szajkózza, fakadt ki Abu Dzsaber, a jordániai-palesztin küldöttség vezetője tegnap délután megtartott sajtóértekezletén. Hozzátette, új békeindítványra számított, mert az araboktól elváljék a jóindulat kinyilvánítását, ezért, véleménye szerint, az izraeli kormányfőnek sem lett volna szabad üres kézzel jönnie a spanyol fővárosba. Főleg Shamir értékelése miatt nehezményezett, hogy nem a területi kérdés a közel-keleti problémakör lényege. Amennyiben Shamir valóban így gondolja, akkor nem tudom, egyáltalán miért jöttünk Madridba, s miről tárgyaljunk, mondta. A képen: Shamir a felszólalásokat hallgatja. Beszédében emlékeztetett rá, hogy a zsidók csaknem négyezer esztendeje élnek Izrael földjén, és hogy ez az egyetlen hazájuk. Az araboknak ezt végre már meg kellene érteniük. Álláspontja szerint a közel-keleti probléma megoldásának ebből a tényből kell kiindulnia. Mi az arab vezetőkre apellálunk, hogy fogadják el az izraeli állam létét, hogy tanúsítsanak több jóindulatot irántunk, mutassák meg, hogy együtt akarnak élni velünk. Shamir értelmezése szerint a bajok a Közel-Keleten akkor kezdődtek, amikor az arabok kinyilvánították szándékukat, hogy a zsidó államot még létrejötte előtt megsemmisítik. Időközben hét háború söpört végig a térségen, számtalan emberáldozat volt, és az arabok és a zsidók közötti repedés mély szakadékká mélyült, és létének a kérdése. Hogy ez így van, ezt az is bizonyítja, hogy a viszály már akkor is megvolt, amikor még Izrael nem foglalta el a szóban forgó területeket. A területek kérdése csak a közvetlen kétoldalú kapcsolatok keretében fog előtérbe kerülni. Az arab megközelítés homlokegyenest ellentétes a zsidó megközelítéssel, és úgy hangzik, hogy területet békéért. A gyakorlat nyelvére lefordítva: Izrael előbb adja vissza a megszállt arab területeket, s akkor majd lesz béke. Privatizálás Líbiában Kadhafi líbiai elnök bejelentette, hogy a társadalmi szektor vagyonát eladják és részvények formájában egyének is megvásárolhatják - írja a Kairóban megjelenő Al Akhbar című újság. Az üzemek dolgozói és más olyan személyek, akik tőkével rendelkeznek, részvényesekké válhatnak. Úgy hírlik, hogy a líbiai privatizálás első szakaszában mintegy 200 céget privatizálnak. Lehetőség lesz a bankok magánkézbe helyezésére is, kivéve a líbiai központi bankot. Kadhafi elnök felszólított a magán- és társadalmi tőke társítására, az úgynevezett joint venture-ök létrehozására. A kairói újság cikkéből nem lehet megállapítani, hogy a líbiai elnök előirányozta-e a külföldi tőke beáramlásának a lehetőségét a vegyes vállalati formákba. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Shamir bátorítónak tartja Bush beszédét A megszállt területek palesztinjai elégedetlenek George Bush amerikai elnök beszéde a madridi közel-keleti békekonferencia megnyitóján békülékeny és enyhe volt, és ezáltal, úgy látszik, csillapította az izraeliek aggodalmát, hogy az USA esetleg nem lesz „semleges békeközvetítő” a Közel-Keleten, és Izraelnek választania kell, hogy fogadja el vagy távozzon. Az izraeli televíziónak tegnapra virradó éjjel és a rádiónak tegnap reggel adott nyilatkozatában Yitzak Shamir kormányfő megállapította, hogy Bush beszéde „igen jó volt, mérsékelt és biztató Izrael számára, mert az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy az USA egyik félre sem kényszerít semmiféle megoldást”. Jeruzsálemben felfigyeltek arra, hogy Bush elnök igen óvatosan használta a „területi koncesszió” fogalmát, és elkerülte, hogy határozottan említse a „területet békéért” elvet, amelylyet az arabok kínálnak Izraelnek a tartós és szilárd békéért. Ezáltal Izraelnek több mozgástere maradt az arabokkal és palesztinokkal folytatandó tárgyalásokon. A megszállt területeken élő palesztinok képviselői azonban „mélységes kiábrándulásukat” fejezték ki Bush beszéde után. Egyik aktivistájuk, aki nem akarta, hogy említsék a nevét, a PFSZ döntésével összhangban (hogy a madridi találkozó idején nem adnak nyilatkozatokat) úgy véli, hogy Bush engedményt tett Izraelnek azáltal, hogy elkerülte a „területet békéért” elv egyértelmű említését. A palesztinokat kiábrándította az a tény is, hogy az amerikai elnök nem foglalt állást a megszállt területekről való izraeli kivonulás kérdésében, nem említette a palesztinok önrendelkezési és szuverén államra való jogát, nem foglalkozott Jeruzsálem problémájával és nem is figyelmeztette Izraelt, hogy veszélyes politikát folytat a megszállt területeken épített zsidó települések bővítésével. (Tanjug)