Magyar Szó, 1991. november (48. évfolyam, 301-328. szám)

1991-11-01 / 301. szám

1991. november 1 péntek Magyar Szó Lecke Európának Francois Mitterrand és Mihail Gorbacsov értékelése a jugoszláviai háborúról Mihail Gorbacsov szovjet elnök tegnap kijelentette, hogy a jugo­szláviai föderációt még nem kell elveszettnek tekinteni - jelenti a Reuter. Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand francia elnök Lous­­tons-ban megtartott közös sajtó­­értekezletén a szovjet államfő megállapította, hogy a jugoszlá­viai háború lecke mindenki szá­mára, akik az európai országok széthullására gondolnak, mert ékes bizonyítéka a következmé­nyeknek. „Kijelenteni azt, hogy Jugoszlá­via már nem létezik, felületes és fe­lelőtlen magatartás” - mondta Gorbacsov, ami a Reuter kommen­tárja szerint bírálat Franciaország számlájára. „Kötelességünk támo­gatni Jugoszláviát, különben le­mondhatunk az új Európáról, mert rengeteg lesz benne a szenve­dés” - mondta a szovjet államfő. A hírügynökség emlékeztet rá, hogy Roland Dumas francia kül­ügyminiszter nemrégen kijelentet­te: Jugoszlávia többé már nem léte­zik. A közös állam fennmaradásának lehetőségét követelik Crna Gora-i függelékjavaslat a jugoszláviai válság megoldásával foglalkozó hágai dokumentumhoz Crna Gora képviselői azt kérik, hogy a jugoszláviai válság rendezésé­re vonatkozó hágai okmányba a füg­getlen köztársaságok és laza szövetsé­gük lehetősége mellett tüntessék fel a közös jugoszláv állam fennmaradásá­nak lehetőségét is azon népek és köz­társaságok számára, amelyek ezt óhajtják. A hírt a hágai J­ugoszlávia-konfe­­rencia köreiből tudta meg a Tanjug, miután tegnap közzétették a doku­mentum harmadik, módosított válto­zatát „a konvenció szerződési rende­letei” címmel. Az Európai Közösség és a konferencia titkársága készíti a hágai dokumentum negyedik, végle­ges változatát, amelyet november 5- én a konferencia plenáris ülésszaka elé terjesztenek. A függelékjavaslat, amelyet Crna Gora képviselői ismertettek a bizott­ságokban, szinte szóról szóra megfelel Szerbia megjegyzéseinek a hágai do­kumentum általános rendelkezéseivel kapcsolatban. Crna Gora képviselői követelték meg, hogy a konvenció ál­talános rendelkezései közé sorolják be azt az elvet, amely szerint a leendő kapcsolatok alapulhatnak „a közös ál­lam kontinuitásán és szubjektivitásán is azon köztársaságok és jugoszláv né­pek számára, amelyeket ezt óhajtják”. A hágai dokumentum harmadik, leg­újabb változatában szorosabb gazda­sági és intézményes együttműködést javasolnak a köztársaságoknak. Ugyanazok a megoldások maradtak, amikor „mindenkinek a jogairól” van szó, és ezenkívül az etnikai csoportok „speciális” helyzetéről, amelyekről Szerbia képviselőinek az a vélemé­nyük, hogy csupán a népekre vonat­kozhatnak, elsősorban a horvátorszá­gi szerbekre. A bizottságok elnöklői és a konfe­rencia titkársága már elfogadták a gazdasági bizottság szerb szakem­bereinek tegnapelőtti javaslatát, hogy a kilátásba helyezett vámunió mellett hagyják meg a lehetőséget, hogy a köztársaságok, amelyek így óhajtják, létrehozzák a gazdasági-pénzügyi in­tegráció magasabb formáit, és az Eu­rópai Közösséghez hasonló egységes piacot. (Tanjug) Gligorov meghívta a pápát A macedón elnök látogatása a Vatikánban (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, október 31. Római látogatásának második napján Klizo Gligorov macedón el­nök a Vatikánban járt. Először hosz­­szasan tárgyalt monsignore Jean Luis Tourno külügyi államtitkárral. Vázol­ta neki, hogy Macedónia miként látja a jugoszláv válság megoldásának le­hetőségeit és azt a tartós macedón igyekezetét, hogy a viszályokat kizá­rólag békés úton rendezzék, mert erőszakkal tartósan semmi sem old­ható meg. Megismételte, hogy Mace­dónia nem tekinti a sajátjának a Ju­goszláviában dúló háborút, és ezért nem küld sem sorkatonákat, sem tar­talékosokat a szövetségi hadseregbe. Gligorov külön köszönetet mondott a Szentszéknek a jugoszláviai ellensé­geskedés és az értelmetlen háború megszüntetésére irányuló szerepvál­lalásáért, egyben megkérte az állam­­titkárt, hogy a Szentszék folytassa ez irányú tevékenységét. A II. János Pál pápával folytatott eszmecserében is hasonló témákról volt szó, és a katolikus egyházfő külön figyelemmel és megértéssel hallgatta vendégét. A találkozó rendkívül szívé­lyes volt. Klizo Gligorov meghívta II. János Pál pápát, hogy látogasson el Mace­dóniába. Az egyházfő a meghívást örömmel elfogadta, s hozzátette, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen a mostani, nehéz kijelölni a látogatás időpontját, de hiszi, hogy a látogatásra sor fog kerülni. Miodrag PASKUČI Vérfürdő Nigerben A nigeri hausa törzs tagjai macse­­tákkal és kardokkal felfegyverkezve lemészárolták a szomszédos peula törzs mintegy száz tagját, miután összevesztek a legelőkön. A mészárlás a fővárostól, Niameytől mintegy 500 kilométerre keletre történt. A háborúzás három napig tartott, egy gyilkossággal kezdődött, és végül a hausák megtámadták a peulák falu­ját. Gyújtogattak is, 66 asszony és 21 gyerek életét vesztette. A hausák kö­zül senki sem sérült meg, mert a peu­­lok nem voltak felfegyverkezve. A kormány katonaságot küldött a helyzet rendezésére. Nigerben orszá­gos gyászt hirdettek e szégyenletes vérfürdő miatt. (Reuter) Választások Zambiában Csaknem hárommillió zambiai döntött tegnap az első többpárti vá­lasztásokon Kenneth Kaundának, a „nemzet atyjának” politikai sorsáról. A zambiai rádió jelentése szerint Lu­­sakában és szerte a nyolcmilliós sze­gény afrikai országban reggel 6 órá­tól lehetett szavazni közvetlenül az ál­lamfőről és 150 képviselői hely tulaj­donosáról. A 67 esztendős Kaunda 1964 óta áll az ország élén, akkor nyerte el ugyanis függetlenségét Észak-Rhodesia. Kaunda riválisa a nálánál 19 esztendővel fiatalabb Fre­deric Chilubi, a többpárti demokrácia megteremtésére irányuló mozgalom vezetője. Elfogadható az együttélés Békülékeny felszólalások a madridi közel-keleti konferencia tegnap délelőtti ülésszakán­­ Shamir izraeli kormányfő és Abu Dzsaber jordániai külügyminiszter beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Shamir beszédétől mindenki tartott, mind a résztvevők, mind az Egyesült Államok és a Szovjet­unió jelenlevő képviselői, akik te­tő alá hozták a békekonferenciát. Azért aggódtak, mert reális volt a veszélye, hogy Shamir megtorpe­dózza a békekonferenciát. Az ag­godalom azonban felesleges volt, mert Shamir a szokásosnál békü­­lékenyebb hangnemet ütött meg, és nyilván az „éles töltényt” ké­sőbbi időpontokra tartogatja, a közvetlen kétoldalú megbeszélé­sek valamelyikén fogja majd fel­használni.­­ ígérem, hogy mindaddig megszakítás nélkül tárgyalunk, amíg meg nem állapodtunk a bé­kében és a békés egymás mellett élés mikéntjében - mondta. Shamir közlése szerint Izrael kész áthidalni ezt a szakadékot, elfe­ledni a háborúkat és az áldozato­kat és a béke felé fordulni. A Kö­zel-Keleten a megbékélésre kell törekedni, a béke lehetséges a térségben éppen úgy, mint aho­gyan a térség gazdasági újjászüle­tése is reális lehetőség - mondta az izraeli kormányfő. Shamir nem ment bele az Iz­rael és az arab világ közötti prob­lémák és viszályok konkrét bon­colgatásába. Nem említette ezút­tal a „békét békéért” izraeli kép­letet, de értésre adta, hogy a megszállt területek visszaadása, amit az arabok követelnek, nem lesz egyszerű. Hangsúlyozta ugyanis, hogy a zsidó-arab prob­léma lényege nem területi kér­dés, hanem Izrael elismerésének Hangot adott annak a véle­ményének, hogy a bilaterális megbeszélések elhúzódnak és bonyolultak lesznek, majd kö­zölte, hogy a tárgyalásokat ma­gában a térségben, a Közel-Ke­leten kell megtartani. A kérdést gyorsan el kell dönteni, mert az amerikaiak forgatókönyve sze­rint a tárgyalásoknak már va­sárnap vagy hétfőn meg kell kezdődniük. Shamir után Abu Dzsaber jordániai külügyminiszter szólalt fel, a jordániai-palesztin delegá­ció egyik társelnöke. A következő szavakkal indította beszédét: „Ál­dás mindazokra, akik a béke ér­dekében cselekszenek.” A zsidók és az arabok közötti béke érdeké­ben pedig akkor lehet elérni va­lamit, ha a Biztonsági Tanács vo­natkozó határozataiból, a 242. és a 338. számúból indulnak ki, nemkülönben abból az elvből, hogy Izrael adjon területet a bé­kéért cserébe. A jordán diplomácia vezetője figyelmeztetett, hogy minden erőt be kell vetni az igazságos és tartós béke felkutatása érdeké­ben, egyébként az egész térség katasztrófába sodródik. „Min­denáron éppenséggel nem lehet békét teremteni, ellenkezőleg, csak a tárgyalások eredménye­ként”, mondta Dzsaber, majd emlékeztette a hallgatóságot ar­ra, hogy a jordániai politika tar­tópillére a közmegegyezés és a kiegyensúlyozottság. Csak az okos emberek munkálhatnak ki okos megoldást - vélte. - A több terület nem jelent na­gyobb biztonságot - vélte és hangsúlyozta, hogy a megszállt arab területeken folytatott épít­kezés és az arab földek eltulajdo­nítása szemben áll a nemzetközi törvényekkel. Eléggé világosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „az arab szuverenitásnak az arab Jeruzsálemben is érvénye­sülnie kell”.­­ A palesztin népnek jogot kell kapnia az önrendelkezésre tulaj­don hazájában - jelentette ki a jordániai miniszter, majd beszé­dét azzal zárta, hogy a békének mindenki számára biztonságot kell jelentenie, éppen úgy, mint ahogyan mindenkinek védelmez­nie kell a békét. A konferencia délután a pa­lesztin, a libanoni és a szíriai de­legátus felszólalásával folytatta munkáját. (Tanjug) (Stcy News, Vujkov Valéria tévéfelvétele) Azt vártam, hogy Shamir valami újat mond Madridban, s nem a régi nótát szajkózza, fakadt ki Abu Dzsaber, a jordániai-palesztin küldöttség vezetője teg­nap délután megtartott sajtóértekezletén. Hozzátette, új békeindítványra számí­tott, mert az araboktól elváljék a jóindulat kinyilvánítását, ezért, véleménye sze­rint, az izraeli kormányfőnek sem lett volna szabad üres kézzel jönnie a spanyol fővárosba. Főleg Shamir értékelése miatt nehezményezett, hogy nem a területi kérdés a közel-keleti problémakör lényege. Amennyiben Shamir valóban így gondolja, akkor nem tudom, egyáltalán miért jöttünk Madridba, s miről tárgyal­junk, mondta. A képen: Shamir a felszólalásokat hallgatja. Beszédében emlékeztetett rá, hogy a zsidók csaknem négyezer esztendeje élnek Izrael földjén, és hogy ez az egyetlen hazájuk. Az araboknak ezt végre már meg kellene érteniük. Álláspontja sze­rint a közel-keleti probléma meg­oldásának ebből a tényből kell ki­indulnia. Mi az arab vezetőkre apellálunk, hogy fogadják el az izraeli állam létét, hogy tanúsítsa­nak több jóindulatot irántunk, mutassák meg, hogy együtt akar­nak élni velünk. Shamir értelmezése szerint a bajok a Közel-Keleten akkor kez­dődtek, amikor az arabok kinyil­vánították szándékukat, hogy a zsidó államot még létrejötte előtt megsemmisítik. Időközben hét háború söpört végig a térségen, számtalan emberáldozat volt, és az arabok és a zsidók közötti re­pedés mély szakadékká mélyült, és létének a kérdése. Hogy ez így van, ezt az is bizonyítja, hogy a viszály már akkor is megvolt, amikor még Izrael nem foglalta el a szóban forgó területeket. A területek kérdése csak a köz­vetlen kétoldalú kapcsolatok ke­retében fog előtérbe kerülni. Az arab megközelítés homlok­­egyenest ellentétes a zsidó meg­közelítéssel, és úgy hangzik, hogy területet békéért. A gyakorlat nyelvére lefordítva: Izrael előbb adja vissza a megszállt arab terü­leteket, s akkor majd lesz béke. Privatizálás Líbiában Kadhafi líbiai elnök bejelentette, hogy a társadalmi szektor vagyonát eladják és részvények formájában egyének is megvásárolhatják - írja a Kairóban megjelenő Al Akhbar című újság. Az üzemek dolgozói és más olyan személyek, akik tőkével rendelkez­nek, részvényesekké válhatnak. Úgy hírlik, hogy a líbiai privatizálás első szakaszában mintegy 200 céget priva­tizálnak. Lehetőség lesz a bankok ma­gánkézbe helyezésére is, kivéve a lí­biai központi bankot. Kadhafi elnök felszólított a magán- és társadalmi tő­ke társítására, az úgynevezett joint venture-ök létrehozására. A kairói újság cikkéből nem lehet megállapítani, hogy a líbiai elnök el­őirányozta-e a külföldi tőke beáram­lásának a lehetőségét a vegyes vállala­ti formákba. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Shamir bátorítónak tartja Bush beszédét A megszállt területek palesztinjai elégedetlenek George Bush amerikai elnök beszéde a madridi közel-keleti békekonferencia megnyitóján bé­külékeny és enyhe volt, és ezáltal, úgy látszik, csillapította az izraeli­ek aggodalmát, hogy az USA esetleg nem lesz „semleges béke­közvetítő” a Közel-Keleten, és Iz­raelnek választania kell, hogy­ fo­gadja el vagy távozzon. Az izraeli televíziónak tegnapra virradó éjjel és a rádiónak tegnap reggel adott nyilatkozatában Yitzak Shamir kormányfő megállapította, hogy Bush beszéde „igen jó volt, mérsékelt és biztató Izrael számára, mert az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy az USA egyik félre sem kény­szerít semmiféle megoldást”. Jeruzsálemben felfigyeltek arra, hogy Bush elnök igen óvatosan hasz­nálta a „területi koncesszió” fogalmát, és elkerülte, hogy határozottan említ­se a „területet békéért” elvet, amely­­lyet az arabok kínálnak Izraelnek a tartós és szilárd békéért. Ezáltal Izra­elnek több mozgástere maradt az ara­bokkal és palesztinokkal folytatandó tárgyalásokon. A megszállt területeken élő palesz­tinok képviselői azonban „mélységes kiábrándulásukat” fejezték ki Bush beszéde után. Egyik aktivistájuk, aki nem akarta, hogy említsék a nevét, a PFSZ döntésével összhangban (hogy a madridi találkozó idején nem ad­nak nyilatkozatokat) úgy véli, hogy Bush engedményt tett Izraelnek azál­tal, hogy elkerülte a „területet béké­ért” elv egyértelmű említését. A pa­lesztinokat kiábrándította az a tény is, hogy az amerikai elnök nem foglalt állást a megszállt területekről való iz­raeli kivonulás kérdésében, nem em­lítette a palesztinok önrendelkezési és szuverén államra való jogát, nem fog­lalkozott Jeruzsálem problémájával és nem is figyelmeztette Izraelt, hogy veszélyes politikát folytat a megszállt területeken épített zsidó települések bővítésével. (Tanjug)

Next