Magyar Szó, 1992. január (49. évfolyam, 1-29. szám)

1992-01-03 / 1. szám

2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó Kit érdekel már szilveszter? Az amerikaiak is egyre szerényebben újéveznek Bush elnök a világ másik végén, Ausztráliában szilveszterezett, Mari­on Barry, Washington volt polgár­­mestere - kábítószer-élvezés miatt - börtönben, a New York-i Times Square-i ünneplésen állítólag húsz éve nem volt ekkora tömeg és eny­­nyi rendőr (2300), az amerikaiak túlnyomó többsége azonban otthon töltötte a szilvesztert. A legvidámabb éjszaka az Egye­sült Államokban - egy-két helyi szokástól eltekintve - soha nem volt akkora ünnep, mint Európá­ban, de a tendencia itt is ugyanaz már évek óta: kevesebbet, csönde­sebben, lassabban, nyugodtabban, biztonságosabban; mármint inni és mulatozni, autót vezetni, készü­lődni, illetve eltölteni azt a né­hány órát. Szinte mindenki a gazdasági helyzet romlásában keresi az ünne­pi pangás fő okát. Az 1991. év sta­tisztikái erre adnak is alapot. A fő­város egyik legelegánsabb szállodá­ja, a Kristály Sheraton már tavaly újévkor is mindössze 80 szobát adott ki, most meg a felét sem. Este 9-kor be is zárták az éttermeket. Vetélytársuk, az Omni és Shore­­ham dísztermeiben ezzel ellentét­ben folyt a vodka és fogyott a kavi­ár, mert az idők jegyében Oroszor­szág volt az ünneplés központi té­mája. Asztaltól asztalig balalajkaze­­nekarok szórakoztatták a vendége­ket. A szemközti kicsi, de­ közismert italbolt tulajdonosa kijelentette, hogy tíz évvel ezelőtt éppen tízszer ekkora forgalma volt, mint most. A bankettszervezők azt állítják, hogy az amerikaiak október 31-e, a szel­lemek napja körül kitombolják ma­gukat, és kevésbé törődnek a szil­veszteri mulatozással. A karácsonyi ajándékvásárlás - még ha egyre szerényebb méreteket is ölt - anya­gilag is kimeríteni az embereket, így nem bírnak el egy hét múlva újabb jelentős kiadásokat. Aztán elmenni sem egyszerű va­lahová! New Yorkban ugyan egész éjjel működött a metró, sőt a regge­li órákig ingyenes is volt, de Wa­shingtonban bizony rendre bezár­ták és csak egy jótékonysági taxi­(Washingtoni tudósítónktól) akció segítségével mehetett haza in­gyen éjfél és hajnali 3 között az, aki túl sokat ivott. Márpedig éppen a biztonsági szempont riaszt el soka­kat a házon kívüli ünnepléstől. Minden ellenkező adat ellenére még így is túl sokan felöntenek a garatra, és ülnek kocsiba, vagy lö­völdöznek az utcán.­­ Miután 1991 már a negyedik egymást követő rekordot döntötte meg a fővárosban az egy év alatt történt gyilkosságok számát illetően (a kb. 700 000 lakosú District of Co­lumbiában, a négymilliós Nagy- Washington központi részében 489 ember halt tavaly erőszakos halált, tízzel több, mint tavalyelőtt­, az új esztendő első órái újabb négy gyil­kossággal kezdődtek. Az áldozatok között van egy 14 éves fekete fiú, akit otthonától alig három házzal odébb lőttek le éjfél után fél 2-kor. Egy távolabbi mulatságra akart menni, de szülei nem engedték, mondván, hogy a közelben na­gyobb biztonságban lesz. Másfél órával később egy 24 éves fiatal­embert mészároltak le saját autójá­ban, amint üzemanyagot vásárolt. Legalább négy fegyverből száznál is több golyót lőttek ki rá. Ha az év el­ső napja jelent valamit, az idén újabb rekordév elé nézhetünk, pe­dig Washington így is az első he­lyen áll az országban a lakosság szá­mához viszonyított emberölés te­kintetében. Aki belülről zárta be maga mö­gött az ajtót, az nagyobb bizton­ságban érezhette magát, de csak ak­kor szórakozott igazán jól, ha nem a tévét nézte. Szilveszteri különmű­­sor úgyszólván nincs is, esetleg köz­vetítés formájában valamelyik diva­tos mulatóhelyről, vagy­ éppen a már említett New York-i térről, ahol 1907 óta rendeznek utcai új­­évezést, amelynek fénypontja egy elég együgyű neongömb, pontban éjfélkor alágördül az egyik felhő­karcoló tetejéről. Újév napján sem jeleskednek az amerikai televíziós csatornák tucat­jai. Többnyire a szokásos program fut egy-két erősítéssel. A bécsi ün­nepi hangversenyt egy nem kom­mersz csatorna közvetítette, de nem élőben, hanem késéssel és átszer­kesztve. Az itteni közönségnek állí­tólag több kell, mint egy „egyszerű koncert”, s ezért a jenkik évről évre külön forgatócsoportot küldenek Ausztriába, amely karácsony és újév között további jeleneteket rögzít szalagra olyan világsztárokkal, akik a bécsi ünnepségen nem is vesznek részt. Magát a közvetítést, amelybe itthon montázsolják be az előre el­készített mesét, az amerikai tévézés legendás alakja, a 75 éves Walter Cronkite vezeti immár nyolcadik éve. Miután tíz évvel ezelőtt nyug­díjba vonult, s a világűrbe sem ju­tott el (ő volt az egyik legkomolyabb újságírójelölt a Challenger kataszt­rófája előtt, de mint ismeretes, egy japán kolléga a szovjet űrhajón megelőzte), az újévi zeneimportban leli örömét. A Csendes-óceán part­ján a kaliforniai rózsaparádé tette színpompássá az új év első napját. Nem más volt a díszvendég, mint Kolumbus Kristóf szép-szép-szép­­unokája, Christobal Colon XXII. Amerika így kezdi a nyugati földte­ke fölfedezésének 500. évfordulóját ünnepelni, ez lesz 1992 legnagyobb attrakciója. De emiatt is sokan zú­golódnak, mondván, hogy Kolum­bus csak egy megszállott kincskuta­tó volt, aki azt sem tudta, hová ju­tott el, és tévesen indiánoknak ne­vezte azokat, akik ő előtte több mint tízezer évvel benépesítették az új földrészt. PURGER Tibor A bosznia-hercegovinai külügyminiszter Ankarában Hikmet Chetin, Törökország és Haris Silajdzic, Bosznia-Hercegovina külügyminisztere tegnap Ankarában a jugoszláviai politikai helyzetről, az ENSZ békefenntartó erőinek Jugo­szláviába vezényléséről és Törökor­szágnak a Bosznia-Hercegovinába irá­nyuló élelmiszer- és kőolajszállítmá­nyairól tárgyaltak. A megbeszélések után Silajdzic úgy nyilatkozott, hogy Törökország szerint a válságot békés úton kell megoldani. Bosznia-Hercegovina külügymi­nisztere nem hivatalos látogatáson tartózkodik Ankarában. Ma az egész­ségügy-miniszterrel megvitatja, hogy Törökország milyen gyógyszersegélyt nyújthat. Törökország után Silajdzic az Egyesült Államokba utazik. Washing­tonban előadást tart a jugoszláviai vál­ságról és tárgyal az amerikai külügy­minisztérium és a kongresszus tiszt­ségviselőivel. (Tanjug) Megöltek egy zsidó telepest Gázában Egy fegyveres palesztin január 1- jén orvul meggyilkolt egy zsidó tele­pest a megszállt Gáza övezetében, kö­zölte az izraeli hadsereg. A 29 éves Doron Shorshant golyótalálat érte, amikor autójában palesztin menekült­­tábor mellett haladt el. Ő a negyedik zsidó, akit béketárgyalások megkez­dése, tavaly október óta öltek meg fegyveres terroristák. A merényletsorozatért palesztin szélsőségeseket tesznek felelőssé, akik ellenzik a tárgyalásokat. Eddig még egyetlen palesztin csoportosulás sem vállalta magára a felelősséget. (Tanjug) 1992. január 3., péntek „Békét szomszédainknak” Göncz Árpád magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében békét és bizalmat kívánt a népek, a nemzetek, az etnikumok között - - Mennyibe került Magyarországnak a jugoszláviai háború? (Állandó tudósítónktól) Budapest, január 2. Békét a világnak, Európának, leg­kivált szomszédainknak és önma­gunknak. Békét és bizalmat népek, nemzetek, etnikumok között­­ kívánta az új év első perceiben televíziós be­szédében Göncz Árpád, Magyaror­szág köztársasági elnöke, az új eszten­dőben köszöntötte Magyarország pol­gárait, azokat is, akik itt találtak me­nedéket, továbbá a szomszédos álla­mokban élő és a távoli országokban szétszóródott magyarságot is. „Ilyen­kor szívesen hisszük, hogy a ránk vá­ró hetek, hónapok jobbak, szebbek, eredményesebbek lesznek, mint a mögöttünk hagyottak. Ilyenkor teli vagyunk bizakodással és hittel, hogy terveinket valóra váltjuk. Kívánom, hogy ez így is legyen, bár jól tudom, hogy ez az év sem osztja majd köny­­nyen a sikereket” - mondta többek között Göncz Árpád. A budapestiek nagyobb része ott­hon, családi és baráti körben szil­veszterezett. A szállókban, éttermek­ben főleg a magyar fővárosba látogató külföldi turisták voltak. Ezúttal el­enyésző számban jugoszlávok, helyet­tük olaszok, németek, osztrákok és csehszlovákok. Az új év köszöntése ál­talában a féktelen jókedv, a nagy ki­lengések éjszakája. A budapesti rend­őrség szerint az idei szilveszterezés aránylag nyugodtan múlt el, nem vol­tak nagyobb rendbontások. E sorok írója azonban meggyőződhetett arról, hogy a féktelen jókedv micsoda bar­bár pusztítást tud előidézni. A hangu­latos Váci utcán és a Vörösmarty té­ren az éjfél után az utcára vonuló (legnagyobb számban külföldi, első­sorban olasz) szilveszterezők száz­számra törték-zúzták az üvegeket, fel­forgatták és a járdára borították az ut­cai virágtartókat, egyszóval ritkán lá­tott felfordulást okoztak. Volt is más­nap munkája az utcaseprők „osztagá­nak”, estig sikerült eltakarítaniuk és normális állapotába visszavarázsolni­uk ezt a pesti városrészt. Szóltak a trombiták, robbantak a petárdák, az új év első perceiben való­di tűzijátékot rendeztek a pestiek la­kásaikból. A rózsadombi lakásból, ahol e sorok írója baráti körben töltöt­te a szilveszterestet, kivételesen szép látványt nyújtottak a Pest felett puk­kanó sokszínű petárdák. A tűzijáték azonban bajt is okozott, több helyen a toronyházakból kilőtt petárdák a szomszédos lakások erkélyén robban­tak és több tűzesetet idéztek elő. Szilveszter éjszakáján talán a leg­boldogabb magyarországi polgár Ku­pa Mihály pénzügyminiszter lehetett, hiszen az óév utolsó napjának késő délutánján megszületett Magyaror­szág idei költségvetése. Könnyen meglehet, hogy a pénzügyminiszter, a kormány tagjai és a parlamenti képvi­selők nem is tudták ébren kivárni az éjfélt, mert az óév utolsó napjaiban csaknem hatvan órán át szakadatlanul ülésezett a parlament, vitatta a költ­ségvetési tervet. A parlament erre a témára még hétfőn kezdte meg ülé­sét, több mint ezer módosító indít­vány érkezett a költségvetésre, a vita egész nap, egész éjjel és másnap folyt, majd többórás szavazási procedúra után kedden késő délután elfogadták az idei évi költségvetést. Ilyen sem történt még a magyar parlamentben! Az idei magyar költségvetés egyéb­ként 70 milliárd forintos hiánnyal szá­mol, s többek között jelentősen meg­növelték a menekültügyi hivatal költ­ségvetési forrásait is. S ha már a me­nekülteket említettük, hadd mondjuk el, hogy Katona Tamás­ külügyi állam­titkár szavai szerint a menekültek mi­atti megnövekedett kiadások és a ha­tárvédelem többszörös költségei miatt Magyarországnak tavaly mintegy 30 millió dollárjába került a jugoszláviai háború, illetve ennek következmé­nyei, a kiesett külkereskedelmi ha­szon pedig emiatt mintegy 120 millió dollárnyi. A Népszabadság c. napilap-­­ nak adott interjúban Katona Tamás kifejtette, hogy Magyarország igyeke­zett a magyar-szerb jó viszony érde­kében gesztusokat tenni Szerbia iránt, többek között a tartalék telefonvona­lakat Szerbia rendelkezésére bocsátot­ták, a magyarországi országutakra, vasúti és légiforgalomra irányítódon át teljes egészében Szerbia forgalma Európa felé... „Szerettük volna a szö­vetségi külügyminisztérium és Szerbia tudomására hozni, hogy vegyék észre: itt a gesztusok sorát tettük. (...) Gesz­tusért nemcsak dollárral, hanem gesz­tussal is lehet fizetni. Ez eddig elma­radt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elfogadható, sőt a jó magyar-szerb kapcsolatok érdekében történjen vala­mi” - mondta az interjúban Katona Tamás. CSORBA Zoltán Ghali megreformálja a világszervezetet Butrosz Ghali, az ENSZ új főtitká­ra a belga televíziónak január 1 jén adott interjújában bejelentette szán­dékát, hogy hamarosan megreformál­ja a világszervezetet, s módosításokat hajt végre az egész rendszer kereté­ben. Egyiptom volt miniszterelnök-he­lyettese, aki élén vette át a főtitkári tisztséget, nem bocsátkozott részletek­be, milyen reformokat hajt majd vég­re. Nyilatkozatában megerősítette, hogy mozgósítani fogja a nemzetközi közvéleményt a harmadik világ prob­lémáinak megoldásában. Butrosz Ghali Pérez de Cuellar helyére került. (Reuter) (Folytatjuk) (2.) Augusztusban Jevgenyij Jevtusenko, az ismert és sokat vitatott költő levelet intézett Gorbacsovhoz a szovjet irodalom gyatra helyzetéről és a kemény cenzúrakorlátozá­sokról. Ennek eredményeképpen a Pravda szeptember 9-i száma közölte egy rövid versét. A vers támogatta Gorbacsov gazda­ságpolitikáját, kirohant a gyáva bürokraták ellen, akik ellenzik a megújulást és példát­lanul bátor béketettként üdvözölte a nukle­áris robbantások hat hónapos moratóriu­mát. A vers ezenkívül burkoltan bírálta a kollektivizálást, és nyíltan támadta Liszen­­kót, összefüggésbe hozta a mezőgazdaság jelenlegi problémáit a bürokratikus obst­­rukcionistákkal. A költemény azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy nem a pártot, hanem a bürokratákat terheli a felelősség. Még ugyanabban a hónapban Gorba­csov Alekszandr Jakovlevet nevezte ki a Központi Bizottság propagandaosztályá­nak vezetőjévé, hogy felváltsa Sztulakint, aki magyarországi nagykövet kinevezést kapott. Ezt jó jelnek tekintették. Az osztály Ligacsov ideológiai titkárságának fő szekto­ra. A kinevezés olyan benyomást keltett, hogy a döntést sebtiben hozták meg (Razu­­movszkijnak a szervezési osztály élére tör­ténő kinevezéséhez hasonlóan), minekutá­na az osztály vezetője általában a KB tagja vagy póttagja, Jakovlev pedig egyik sem volt. Valamikor a propagandaosztály he­lyettes vezetőjeként dolgozott, de Szuszlov 1970-ben leváltotta (nyilván azokért a cik­kekért, amelyekben egyes politikai és iro­dalmi folyóiratok neosztálinista és russzofil tendenciáit bírálta), és nagyköveti rangban Kanadába küldte. Ebben a minőségében kísérte végig Gorbacsovot kanadai látoga­tásán, és a két férfi között jó összhang ala­kult ki. Jakovlevet visszahozták Moszkvába, és kinevezték a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatójává. Gorbacsovval volt az 1984-es nagy-britan­­niai útja során is. Nem tartják konzervatív­nak, de hatását igazán majd csak a Köz­­ponti Bizottságba történő megválasztása után fogja éreztetni. Az ideológiai területen megejtett új ki­nevezések nagyon ígéretesnek látszottak. A szovjet „ideológiai munkások” durván két csoportba sorolhatók: egy konzervatív or­todoxba, melyet Szuszlov és Gyemicsev tá­mogatott, valamint egy, a reformok iránt nyitottabb, „mérsékelten haladó” csoportba (ide tartozik Georgij Arbatov, az Egyesült Államok és Kanada Intézet igazgatója, Alekszej Rumjancev, a Pravda korábbi fő­szerkesztője, jelenleg a Szociológiai Intézet igazgatója, G. Sahnazarov, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának főmunkatársa, a szocializmus és a kommunizmus problé­mái témakörében publikáló termékeny szak­író, Alekszandr Bovin és Fjodor Burlackij, a két prominens újságíró). A reform iránt nyitott csoport inkább progresszív, sem­mint liberális. Tagjai jó kapcsolatban álltak Andropoval, amikor 1967 előtt a Közpon­­ti Bizottság titkára volt, és egy átmeneti ha­nyatlást követően visszatérni látszottak Brezsnyev halála után. Úgy nézett ki, hogy Gorbacsov, akinek nem volt saját értelmisé­gi köre, tanácsadókat, munkatársakat és tisztségviselőket verbuvál ebbe a csoportba. A megátalkodott konzervatívok - Zimjanyin, Sauro, a Központi Bizottság kulturális osz­tályának vezetője és Hacsaturov, a Voproszi Ekonomiki folyóirat főszerkesztője és a Köz­­gazdasági Intézet igazgatója­­ azonban szin­tén befolyásosak maradtak, és talán még jobb kapcsolatokat is ápoltak Ligacsával, mint a „progresszívek”. Egy harmadik, „centrista” csoport olya­nokból áll, mint Afanaszjev, a­ Pravda fő­szerkesztője és Rihard Koszolapov, a párt elméleti folyóiratának, a Kommunyisztnak a főszerkesztője. Mivel a Szovjetunió egy ideologikus politikai rendszer, a pártpubli­kációk általában az aktuális politikai és ideológiai irányvonal legmérvadóbb muta­tói. A marxizmus-leninizmus a különböző állami intézmények közötti elsőrendű fon­tosságú összekötő kapocs. Ugyancsak ez a párt és a főtitkár legfelső hatalma legitimá­ciójának jogalapja. Az államgépezet külön­böző részei közötti ideológiai kapcsolatban is szilárdnak kell lennie, amennyiben az ideológia továbbra is kötőanyagként szere­pel. Világos volt, hogy az ideológia szerepe csökkent a Brezsnyev-érában, ehhez azon­ban nem kapcsolódott semmiféle szervezeti változás. Egyszerűen olyan volt az egész, mintha egyfajta „ideológiai szklerózis” állt volna be. A párt legfelső rétegei egyszerű­en képtelenek voltak egy olyasfajta ideoló­giai, politikai vagy társadalmi dokumen­tum megfogalmazására, amelyet a tanult emberek komolyan vettek volna. A 70-es, 80-as években például a legtöbb, amire a párt a nép megihletése érdekében képes­nek bizonyult, Brezsnyev „művei” voltak - memoárok sorozata a háborús évekről, a szűzföldi időkről és így tovább, amelyeket „strómanok” írtak, és megszámlálhatatlan mennyiségű vicc burjánzott körülöttük... ZSORESZ MEDVEGYEV Gorbacsov

Next