Magyar Szó, 1992. december (49. évfolyam, 330-359. szám)
1992-12-02 / 330. szám
2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Kihívás Miloševićnek Külföldi reagálások Milan Panić jelöltetésére Szerbia elnöki tisztségének megszerzése, néhány szövetségi miniszter lemondása és a boszniai helyzet foglalkoztatja leginkább a külföldi tömegtájékoztatási eszközöket. Milan Panic jelölése Szerbia elnöki tisztségére sajátos kihívás Slobodan Milosevic jelenlegi szerb elnök rendszerének, állapítják meg Franciaországban a médiumok. A párizsi Liberation utal arra, hogy Panic szövetségi kormányfő az utóbbi öt hónapban bebizonyította, ő az egyedüli ember, aki nemet mer mondani a szerb elnöknek. Most pedig ő az egyedüli esélyes arra, hogy megakadályozza Miloševićet abban, hogy a választásokon megszerezhesse az abszolút többséget. A párizsi lap meglepetésként értékelte Panic jelölését, de azonnal felhívja a figyelmet, hogy ez a lépés megváltoztatta az előválasztási kampány menetét, hiszen eddig úgy tűnt, Milosevic szocialista elnöknek nincs igazi vetélytársa. Ugyancsak meglepetést okozott a francia lapnak Vuk Draskovic jelölése is, aki 1990 decemberében egyszer már összemérte erejét a választásokon Slobodan Milosevictyel, de a vereség után megígérte: többé nem jelölteti magát erre a tisztségre. A Quotidien de Paris című lap véleménye szerint Panic jelölése kimozdította a lehangoltságból a két héttel ezelőtt Szerbiában megkezdődött választási kampányt. „Panic úr jelölése miatt több szövetségi miniszter lemondott, akik közel állnak Slobodan Milosevic szerb elnök köreihez”, vélekedik a lap tudósítója Londonban is nagy meglepetést keltett Milan Panic jelölése. Brit értékelések szerint ez a fordulat felforrósította a légkört Belgrádban. A BBC Rádió úgy értékelte, Panic miniszterelnök ezzel az elhatározásával kihívta Slobodan Miloševićet. A Daily Telegraph pedig úgy látja, hogy Pánic és Milosevic összecsapása erőszakos megmozdulásokat válthat ki. „Diplomaták úgy vélik, a döntő mozzanat az lesz a választási kampányban, hogy Costc államfő semleges marad-e ebben a vetélkedésben, s miként fog reagálni a hadsereg és a rendőrség egy esetleges leszámolás esetén”, vélekedik a lap. A The Independent pedig úgy véli, kicsi a valószínűsége annak, hogy Milosevic elnök veszíteni fog. Mindössze három héttel a választások előtt az ellenzék még arra sem képes, hogy egy egységes platformot hozzon létre Milosevictyel szemben. Az ellenzéki pártok többsége ugyanis egyetért a Milosevic vezette szocialistáknak a Nagy-Szerbia létrehozásáról alkotott elképzelésével. A lap megjegyzi, Miloševićnek megvan az esélye, hogy diadalt arasson. Alapvető és legerősebb fegyvere továbbra is az állam hatalma a rádió és a televízió felett. Ezek a médiumok állandóan azt szajkózzák, hogy Panic a CIA ügynöke, és Szerbia ellenségei támogatják, beleértve a Vatikánt is. Németországban a lapok címoldára került Panic szövetségi kormányfő jelölésének a híre. A nyugat-európai országokhoz hasonlóan itt is nagy meglepetést okozott ez a hír. A német lapok úgy látják, hogy az ellenzék megosztottsága miatt Miloševicnek jó esélyei vannak arra, hogy ismét elnökké válasszák. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora úgy véli, hogy a belgrádi színjáték fő célja a figyelem elterelése Boszniáról. Szerinte Belgrádban Milosevic kezében összpontosul a hatalom, Paniénak pedig minimális esélye van arra, hogy kiüsse a kezéből ezt a hatalmat A berlini Die Tageszeitung pedig megállapítja, ismét megkezdődött a harc a két szerb rivális között. Panic kétségtelenül felébresztette a reményt az ellenzék körében, de több jel utal arra, hogy csupán egy látszólagos harcról van szó. A napilap Kosovóval is foglalkozott, s úgy ítélte meg, hogy Panic az albán vezetőket ismét megpróbálta rábírni, vegyenek részt a választásokon. A szövetségi miniszterelnök ugyanis arra számít, hogy az albánok bekapcsolásával a választásokba az ellenzék legyőzhetné Miloševićet. Panic ezzel a javaslatával komoly dilemma elé állította az albánokat, akik, ha mégis részt vesznek a választásokon, akkor elismerik Szerbia államiságát és azt is, hogy ennek keretébe tartoznak. Abban az esetben viszont, ha visszautasítják a részvételt, felróhatják nekik, hogy nem működtek közre Milosevic megbuktatásában. Az albánok mindkét esetben csak vesztesek lehetnek, vélekedik a berlini lap. A vezető svéd lapok véleménye szerint Pánié lehet az igazi ellenfele Slobodan Milosevicnek. Az egyik távirati iroda szerint Pannéra nagy nyomás nehezedett, hogy vegyen részt az elnöki tisztségért folytatott harcban, mert a többi jelölt közül szinte senkinek sincs esélye, hogy megingassa Milosevic pozícióját. A Svenska Dagbladet konzervatív beállítottságú napilap meglehetősen kockázatosnak minősítette Panié döntését, bár a kormányfőnek Washington is a támogatója, a lakosság liberális része mellett. A lap különtudósítója úgy értékelte, hogy Panié esetleges veresége „politikai karrierjének végét jelentheti”. A Panié-kabinet több miniszterének lemondását a lap azzal magyarázza, hogy Milosevic elnök ellentámadásba ment át, amelynek célja a szövetségi kormányfő pozíciójának megingatása. A lap tudósítója szerint Panic még mindig meglehetősen ellentmondásos személyiség, és sokkal nagyobb lett volna Milosevic megbuktatása- November 27. Sorszám 212. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 514,0769 515,6238 517,1707 OSZTRÁK SCHILLING 100 6623,1029 6643,0320 6662,9611 KANADAI DOLLÁR1 580,8205 582,5682 584,3159 FRANCIA FRANK 100 13758,0187 13799,4170 13840,8153 NÉMET MÁRKA 100 46623,5388 46763,8303 46904,1218 GÖRÖG DRACHMA 100 358,1653 359,2398 OLASZ LÍRA 100 53,6982 53,8598 54,0214 JAPÁN JEN 100 601,0837 602,8924 604,7011 HOLLAND GULDEN 100 41460,9547 41*585,7118 41710,4689 SVÉD KORONA 100 10957,7853 10990,7576 11023,7299 SVÁJCI FRANK 100 51836,9717 51992,9506 52148,9295 ANGOL FONT1 1131,9414 1135,3474 1138,7534 USA-DOLLÁR1 747,7500 750,0000 752,2500 ултмш шж жћ DEVIZÁT PIACI ÁRFOLYAMON LAKÁSFELVÁSÁRLÁSRA 35% ENGEDMÉNY ^ A német márka feketepiaci árfolyama: UJSZABADKÁN 800, ÚJVIDÉKEN 800."dinár. A forint ii dinár. Magyar Szó A Vajdaságban még nincs háború,,de az immár két éve tartó jugoszláviai polgárháború nagyban fenyegeti ezt a vidéket is. A Boszniából és Horvátországból menekültek tízezrei költöztek be a vajdasági falvakba és városokba. Ideiglenesen. Legalábbis egyelőre. A nagyszerb politika, mint fában a féreg, lassan és alaposan rombol. A második világháború borzalmai itt is és másutt is élénken élnek még egyesek emlékezetében, de az intő szó eddig nem talált meghallgatásra. Ezekkel a szavakkal kezdte az Új világ riportere a Vajdaságról szóló műsort. Először Szabadkán jártak az MTV riporterei, ahol, mint elhangzott, a különbözőségek, eltérő szokások, eltérő gondolkodású emberek és különböző vallások mindig is megfértek egymással, és inkább erénynek számítottak. A polgárháború azonban kitörölhetetlen nyomokat hagy a lelkekben. Megfojtja a kapcsolatokat, szétzúz minden hagyományt, amit az itt élők hosszú évszázadok során oly gondosan és féltve ápoltak. Ennek helyébe a bizonytalanság, a kilátástalanság, a szegénység és a nyomor lép. Kasza József, Szabadka városelnöke nyilatkozott a fönnálló állapotokról. — Érezhető a feszültség a városban, az áldatlan helyzet miatt, amit a miloševići rendszer kialakított: a háború, az életszínvonal visszaesése, a mozgósítások miatt. A nyugalmat megbontani ebben a térségben nagyon veszélyes dolog. A menekültek más vallással, más szokásokkal, más életfelfogással érkeznek ide, és ez potenciális szikrát jelent köztük és a régi lakosság között. Megbontották az egyensúlyt, a többi között azt a régi szokást is, hogy szerb, horvát és magyar emberek töltötték be a vezető funkciókat a városban, most ezt egyértelműen eltörölték, s az igazságszolgáltatásnak csak szerb vezetősége van. Egy olyan községben, ahol a lakosságnak több mint a 40 százaléka magyar, ott, ahol a horvátok és a bunyevácok száma meghaladja a 25 százalékot, egyetlen magyar, egyetlen horvát sincs vezető pozícióban az igazságszolgáltatásban. Nem szabad a lakosság arányszámán változtatni erőszakos betelepítésekkel, erőszakos kinevezésekkel, erőszakos ráhatásokkal. A magyaroknak és a horvátoknak ugyanazok a jogaik kell hogy legyenek ebben a városban, mint a szerbeknek. - Milyen pillanatnyilag Szabadkán, illetve szélesebb körzetben a Vajdaságban a magyarság helyzete? — kérdezte a riporter Sepsey Csabától, a VMDK szövetségi képviselőjétől. - Könnyűnek bizony nem mondható - hangzott a válasz. - A hatalom részéről a pszichológiai háború tovább tart, ennek minden módszerét bedobják, különösen most, hogy megindult a választási kampány. Itt elsősorban az emberek, a magyar népcsoport megfélemlítéséről van szó, erre talán a mozgósítást hozhatnám föl példának. Az év folyamán nem szakadt meg egy percre sem a mozgósítás, s most megint nagyobb hulláma tapasztalható. Természetesen pontos adataink nincsenek arról, hogy hány embert hívnak be vagy fognak meg, mert újabban a rendőrök, sajnos, megint házhoz mennek. Április óta erőszakos elhurcolás nem volt, de most már, úgy látszik, erre is készül a hatalom. Becslésünk szerint 25 000-en, de talán még többen is külföldre távoztak, és a helyükbe a szerb kormány szerint körülbelül 30 000 menekültet kellene betelepíteni a magyarlakta községekbe. Itt a tömbmagyarságra gondolok. Egy graffitin állapodik meg a kamera Szabadka központjában. Egy szívbe pingálva két szó: Slobo + Franjo. A szerb és a horvát elnök együtt. Egyelőre még csak a falfirkáló fantáziájában. Lehet, hogy az idő igazat ad majd neki, de a pillanatnyi helyzet egészen más képet mutat. A szerb és a horvát szívekben az elhidegülés, a gyanakvás és a gyűlölet ütött tanyát. A két nemzet között húzódó fal pedig nő, a Vajdaságban élő kisebbségek gondjaival együtt. Béla Tonkovicot, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnökét is megszólaltatta a riporter. A Vajdaságban, illetve Szerbiában a horvát nemzeti közösség helyzete rendkívül súlyos - mondta. - Etnikai tisztogatás áldozatai lettünk. Egyrészt mindenféle nyomásgyakorlással - a legdurvább terrorizálást is beleértve -, fizikailag szeretnének bennünket elüldözni. Másrészt nemzeti alapon etnikai tisztogatást folytatnak az állami szervekben, a rendőrségnél, a hadseregben, a bíróságokon, sőt az oktatásügyben is. Egész horvát falvakat zavartak szét, elsősorban Szerémségben. Megemlíthetném Novi Slankament, Herkócát, Platicevót, Nikincit, Grubincit, valamint Kukujevcit, ahol a tisztogatás még folyik. Az állami szerveknek tudomásuk van a történtekről, mégsem tesznek semmit emberi, polgári és nemzetiségi jogaink megvédéséért. Legelőször is meg kell fékezni a terrort, az elkövetők ellen pedig alkalmazni kell a törvényes eszközöket. Ha erre nem kerül sor, félek, felszívódunk ezekről a területekről. Ha ez megtörténne, akkor a hatalomnak is számolnia kell azzal, hogy új élettér után kell néznünk. És ezt az életteret valakik kárára fogjuk megtalálni. A vajdasági kisebbségek kétségbeesett sikolya, megkésve ugyan, de kezd visszhangra találni Belgrádban is. A Milosevictyel szembehelyezkedő szövetségi kormány megkezdte a kisebbségi törvény kidolgozását, és néhány közvetlen lépést is tett a kisebbségek védelmében — mondta a riporter, s Momčilo Grubač szövetségi kisebbségügyi minisztert szólaltatta meg ezzel kapcsolatban. A vajdasági horvátok többször is sérelmezték, hogy a hatóságok ölbe tett kézzel nézik, hogyan üldözik és terrorizálják őket. Ennek a jelenségnek számos oka van, kiemelkedő helyen kell megemlíteni a jugoszláv polgárháborút. Ez a háború előbb a szerbek és a horvátok, most pedig Boszniában a szerbek és a mohamedánok között folyik. Ezek az események komolyan befolyásolják az országban élő nemzeti közösségek helyzetét, és sokszor nemzetek közötti konfliktusokat okoznak. A háborús összetűzések megszűnésével, a polgárháború befejezésével majd gyökeresen megváltozik a helyzet, és az ellentétek remélhetőleg hamarosan megoldódnak. A herkócai események után a horvátokra és a magyarokra gyakorolt nyomás és erőszak miatt két szerbnemzetiségű személyt őrizetbe vettek. Mi történt a letartóztatásuk után? - kérdezte a riporter. - Először is helyesbítek. Nem csupán két személyről van szó. Több gyanúsítottat is őrizetbe vettek. Herkócán a más nemzetiségűek személyi és vagyonbiztonságának a veszélyeztetése más helységekhez képest nagyobb méreteket öltött. Ebben a faluban nem beszélhetünk egyéni esetekről. Itt súlyos incidensek is történtek. Több tucat büntetőeljárás indult és ennél is több kihágási eljárás. Ön minden bizonnyal a legutóbbi esetre gondol, amikor őrizetbe vették a herkócai események főkolomposait. Megindult ellenük a büntetőeljárás. A napokban befejeződött a vizsgálat, és a vádemelés is megtörtént. A szó most már a bíróságé. Grubač úr optimizmusa biztató - kommentált a riporter -, de sokaknak már túl későn érkezik a megoldás. Az egykori Jugoszlávia több mint kétmillió menekültet lökött ki magából. Menekülteket, akik vagy külföldön, vagy az egykor egységes ország más-más vidékén találtak befogadásra. Otthonra nem. Hiszen megfosztották őket legértékesebb vagyonuktól, megszokott környezetüktől és egyben saját jövőjüktől. Boszniai szerb menekültek nyilatkoztak a kamera előtt. Egy középkorú, fejkendős asszony sírva mondta: — Nagy, emeletes házunk volt ott, 11x9 méteres, meg egy melléképület, 14x4-es. Földünk, jószágunk, teheneink, malacaink... mindenünk volt. Most meg nincs semmink. Mindenünk elveszett. Mégis meg kell köszönnünk a helybelieknek, hogy befogadtak bennünket és segítenek, amennyire csak tudnak. - A háború mindannyiunkat megbolondított. Meghibbantunk - így egy menekült férfi. - Sohasem hittem, hogy egyszer majd el kell hagynunk azt a helyet, amelyért hosszú évek során annyit áldoztam. Most meg sehol semmink. - Ugyan kit gyűlöltek? Gyűlölöm azokat, akik elüldöztek. De nem is tudom, hogy kik üldöztek ki bennünket - kérdi önmagától egy asszony. - Nem ítélhetek el most mindenkit, nem gyűlölhetek mindenkit. - Mit gondolsz erről a háborúról, miért ez az egész? - fordul a riporter egy boszniai szerb menekült fiatalemberhez. - Három őrült miatt. - Kik azok? - Jól tudja azt mindenki: Karadzic, Alija Izetbegovic és Mate Boban. - De hát nem a vezérek uszították egymás ellen a népet? - De igen. - Önök most itt fognak letelepedni? Itt vesznek házat? - Hát, ha tehetnénk... Hová menjünk tovább? Legjobb szeretnénk, ha visszatérhetnénk a szülőföldünkre. Nem baj, ha le is égett a falu, mégis az az én földem. Valahogy majd csak fölépítenénk valamit. De azt mondják, hogy nincs semmi remény a viszszatérésre. Hát nem bolondok? Bennünket kiűztek a miénkből, őket meg beköltöztették. Minket meg az övékébe. Hát nem őrültek? Miért bántottak bennünket?! Miért nem hagyták, hogy a nép ott éljen, ahol élt is. Ők az övékében, mi pedig a miénkben. (Zs.) Magyarországi szemmel napjaink Vajdaságáról Az MTV Új világ című műsorának munkatársai nálunk Bulgária szombattól alkalmazza a BT-szankciókat December 5-e után Bulgáriából tilos lesz bármiféle tranzitárut Szerbián és Crna Gorán keresztül szállítani, közölték nem hivatalosan a hírt a szomszédos ország vámhatóságai. A lemondásban levő bolgár kormány rendeletet hozott arról, milyen módon kell alkalmazni a JSZK-val szemben életbe léptetett BT-szankciókat. Uko Eskenazi, a bolgár kormány alelnöke ebből az alkalomból kijelentette, hogy a szankciók betartatásával azért késlekedtek, mert bizonyos technikai jellegű kérdéseket kellett pontosítani. Kormányhoz közel álló körök azonban azt állítják, a halogatás fő oka az volt, hogy Bulgária lehetővé akarta tenni 72 000 tonna kőolaj eljuttatását Macedóniába. Ezt a mennyiségű kőolajat a burgaszi olajfinomítókban dolgozták fel. (Tanjug) 1992. december 2., szerda [Reuter-telefotó) Tegnap Strasbourgban több tízezer francia, továbbá más nyugat-európai, sőt Japánból érkezett paraszt tüntetett az USA és az Európai Bizottság nemrégen megkötött szerződése ellen, amely jelentős mértékben korlátozza az európai mezőgazdasági termékek kivitelét