Magyar Szó, 1992. december (49. évfolyam, 330-359. szám)

1992-12-02 / 330. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Kihívás Miloševićnek Külföldi reagálások Milan Panić jelöltetésére Szerbia elnöki tisztségének meg­szerzése, néhány szövetségi minisz­ter lemondása és a boszniai helyzet foglalkoztatja leg­inkább a külföldi tömegtájékoztatá­si eszközöket. Milan Panic jelölése Szerbia elnöki tisztségé­re sajátos kihívás Slobo­dan Milosevic jelenlegi szerb elnök rendszeré­nek, állapítják meg Franciaországban a mé­diumok. A párizsi Liberation utal arra, hogy Panic szövetségi kormányfő az utóbbi öt hónapban bebizonyította, ő az egyedüli ember, aki ne­met mer mondani a szerb elnöknek. Most pedig ő az egyedüli esé­lyes arra, hogy megaka­dályozza Miloševićet abban, hogy a választá­sokon megszerezhesse az abszolút többséget. A párizsi lap meglepetés­ként értékelte Panic je­lölését, de azonnal fel­hívja a figyelmet, hogy ez a lépés megváltoztat­ta az előválasztási kam­pány menetét, hiszen eddig úgy tűnt, Milos­evic szocialista elnök­nek nincs igazi vetély­­társa. Ugyancsak megle­petést okozott a francia lapnak Vuk Draskovic jelölése is, aki 1990 de­cemberében egyszer már összemérte erejét a választásokon Slobodan Milosevictyel, de a vere­ség után megígérte: többé nem jelölteti ma­gát erre a tisztségre. A Quotidien de Pa­ris című lap véleménye szerint Panic jelölése ki­mozdította a lehangolt­­ságból a két héttel ez­előtt Szerbiában meg­kezdődött választási kampányt. „Panic úr je­lölése miatt több szövet­ségi miniszter lemon­dott, akik közel állnak Slobodan Milosevic szerb elnök köreihez”, vélekedik a lap tudósító­ja­ Londonban is nagy meglepetést keltett Mi­lan Panic jelölése. Brit értékelések szerint ez a fordulat felforrósította a légkört Belgrádban. A BBC Rádió úgy értékelte, Panic minisz­terelnök ezzel az elhatá­rozásával kihívta Slobo­dan Miloševićet. A Da­ily Telegraph pedig úgy látja, hogy Pánic és Milosevic összecsapása erőszakos megmozdu­lásokat válthat ki. „Dip­lomaták úgy vélik, a döntő mozzanat az lesz a választási kampány­ban, hogy Costc államfő semleges marad-e eb­ben a vetélkedésben, s miként fog reagálni a hadsereg és a rendőr­ség egy esetleges leszá­molás esetén”, véleke­dik a lap. A The Independent pedig úgy véli, kicsi a valószínűsége annak, hogy Milosevic elnök veszíteni fog. Mind­össze három héttel a vá­lasztások előtt az ellen­zék még arra sem ké­pes, hogy egy egységes platformot hozzon létre Milosevictyel szemben. Az ellenzéki pártok többsége ugyanis egy­etért a Milosevic vezet­te szocialistáknak a Nagy-Szerbia létreho­zásáról alkotott elkép­zelésével. A lap megjegyzi, Mi­­loševićnek megvan az esélye, hogy diadalt arasson. Alapvető és le­gerősebb fegyvere to­vábbra is az állam hatal­ma a rádió és a televízió felett. Ezek a médiu­mok állandóan azt szaj­kózzák, hogy Panic a CIA ügynöke, és Szer­bia ellenségei támogat­ják, beleértve a Vati­kánt is. Németországban a lapok címoldára került Panic szövetségi kor­mányfő jelölésének a híre. A nyugat-európai országokhoz hasonlóan itt is nagy meglepetést okozott ez a hír. A né­met lapok úgy látják, hogy az ellenzék meg­osztottsága miatt Miloš­­evicnek jó esélyei van­nak arra, hogy ismét el­nökké válasszák. A Frankfurter Allge­meine Zeitung kom­mentátora úgy véli, hogy a belgrádi színjáték fő célja a figyelem eltere­lése Boszniáról. Szerinte Belgrádban Milosevic kezében összpontosul a hatalom, Paniénak pe­dig minimális esélye van arra, hogy kiüsse a kezé­ből ezt a hatalmat A berlini Die Tages­zeitung pedig megálla­pítja, ismét megkezdő­dött a harc a két szerb rivális között. Panic két­ségtelenül felébresztette a reményt az ellenzék körében, de több jel utal arra, hogy csupán egy látszólagos harcról van szó. A napilap Ko­­sovóval is foglalkozott, s úgy ítélte meg, hogy Panic az albán vezető­ket ismét megpróbálta rábírni, vegyenek részt a választásokon. A szövet­ségi miniszterelnök ugyanis arra számít, hogy az albánok bekap­csolásával a választások­ba az ellenzék legyőzhet­né Miloševićet. Panic ez­zel a javaslatával komoly dilemma elé állította az albánokat, akik, ha még­is részt vesznek a válasz­tásokon, akkor elismerik Szerbia államiságát és azt is, hogy ennek kere­tébe tartoznak. Abban az esetben viszont, ha visszautasítják a részvé­telt, felróhatják nekik, hogy nem működtek közre Milosevic meg­buktatásában. Az albá­nok mindkét esetben csak vesztesek lehetnek, vélekedik a berlini lap. A vezető svéd lapok véleménye szerint Pá­nié lehet az igazi el­lenfele Slobodan Mi­­losevicnek. Az egyik távirati iroda szerint Pannéra nagy nyomás nehezedett, hogy ve­gyen részt az elnöki tisztségért folytatott harcban, mert a többi jelölt közül szinte senki­nek sincs esélye, hogy megingassa Milosevic pozícióját. A Svenska Dagbladet konzervatív beállítottságú napilap meglehetősen kockázatosnak minősítet­te Panié döntését, bár a kormányfőnek Washing­ton is a támogatója, a la­kosság liberális része mel­lett. A lap különtudósító­­ja úgy értékelte, hogy Pa­nié esetleges veresége „politikai karrierjének végét jelentheti”. A Panié-kabinet több miniszterének le­mondását a lap azzal magyarázza, hogy Mi­losevic elnök ellentáma­dásba ment át, amely­nek célja a szövetségi kormányfő pozíciójá­nak megingatása. A lap tudósítója szerint Panic még mindig meglehe­tősen ellentmondásos személyiség, és sokkal nagyobb lett volna Mi­losevic megbuktatása- November 27. Sorszám 212. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 514,0769 515,6238 517,1707 OSZTRÁK SCHILLING 100 6623,1029 6643,0320 6662,9611 KANADAI DOLLÁR1 580,8205 582,5682 584,3159 FRANCIA FRANK 100 13758,0187 13799,4170 13840,8153 NÉMET MÁRKA 100 46623,5388 46763,8303 46904,1218 GÖRÖG DRACHMA 100­ 358,1653 359,2398 OLASZ LÍRA 100 53,6982 53,8598 54,0214 JAPÁN JEN 100 601,0837 602,8924 604,7011 HOLLAND GULDEN 100 41460,9547 41*585,7118 41710,4689 SVÉD KORONA 100 10957,7853 10990,7576 11023,7299 SVÁJCI FRANK 100 51836,9717 51992,9506 52148,9295 ANGOL FONT1 1131,9414 1135,3474 1138,7534 USA-DOLLÁR1 747,7500 750,0000 752,2500 ултмш шж жћ DEVIZÁT PIACI ÁRFOLYAMON LAKÁSFELVÁSÁRLÁSRA 35% ENGEDMÉNY ^ A német márka feketepiaci árfolyama: U­JSZABADKÁN 800, ÚJVIDÉKEN 8­00."dinár. A forint ii­ dinár. Magyar Szó A Vajdaságban még nincs háború,­­,de az immár két éve tartó jugo­szláviai polgárháború nagyban fenye­geti ezt a vidéket is. A Boszniából és Horvátországból menekültek tízezrei költöztek be a vajdasági falvakba és városokba. Ideiglenesen. Legalábbis egyelőre. A nagyszerb politika, mint fában a féreg, lassan és alaposan rom­bol. A második világháború borzalmai itt is és másutt is élénken élnek még egyesek emlékezetében, de az intő szó eddig nem talált meghallgatásra. Ezekkel a szavakkal kezdte az Új világ riportere a Vajdaságról szóló műsort. Először Szabadkán jártak az MTV riporterei, ahol, mint elhangzott, a különbözőségek, eltérő szokások, el­térő gondolkodású emberek és kü­lönböző vallások mindig is megfértek egymással, és inkább erénynek számí­tottak. A polgárháború azonban kitö­rölhetetlen nyomokat hagy a lelkek­ben. Megfojtja a kapcsolatokat, szét­zúz minden hagyományt, amit az itt élők hosszú évszázadok során oly gondosan és féltve ápoltak. Ennek helyébe a bizonytalanság, a kilátásta­­lanság, a szegénység és a nyomor lép. Kasza József, Szabadka városelnö­ke nyilatkozott a fönnálló állapotok­ról. — Érezhető a feszültség a város­ban, az áldatlan helyzet miatt, amit a miloševići rendszer kialakított: a há­ború, az életszínvonal visszaesése, a mozgósítások miatt. A nyugalmat megbontani ebben a térségben na­gyon veszélyes dolog. A menekültek más vallással, más szokásokkal, más életfelfogással érkeznek ide, és ez po­tenciális szikrát jelent köztük és a régi lakosság között. Megbontották az egyensúlyt, a többi között azt a régi szokást is, hogy szerb, horvát és ma­gyar emberek töltötték be a vezető funkciókat a városban, most ezt egyértelműen eltörölték, s az igazság­szolgáltatásnak csak szerb vezetősége van. Egy olyan községben, ahol a la­kosságnak több mint a 40 százaléka magyar, ott, ahol a horvátok és a bu­­nyevácok száma meghaladja a 25 szá­zalékot, egyetlen magyar, egyetlen horvát sincs vezető pozícióban az igazságszolgáltatásban. Nem szabad a lakosság arányszámán változtatni erő­szakos betelepítésekkel, erőszakos ki­nevezésekkel, erőszakos ráhatásokkal. A magyaroknak és a horvátoknak ugyanazok a jogaik kell hogy legye­nek ebben a városban, mint a szer­­beknek. - Milyen pillanatnyilag Szabad­kán, illetve szélesebb körzetben a Vaj­daságban a magyarság helyzete? — kérdezte a riporter Sepsey Csabától, a VMDK szövetségi képviselőjétől. - Könnyűnek bizony nem mond­ható - hangzott a válasz. - A hatalom részéről a pszichológiai háború to­vább tart, ennek minden módszerét bedobják, különösen most, hogy megindult a választási kampány. Itt elsősorban az emberek, a magyar népcsoport megfélemlítéséről van szó, erre talán a mozgósítást hozhat­nám föl példának. Az év folyamán nem szakadt meg egy percre sem a mozgósítás, s most megint nagyobb hulláma tapasztalható. Természete­sen pontos adataink nincsenek arról, hogy hány embert hívnak be vagy fognak meg, mert újabban a rend­őrök, sajnos, megint házhoz mennek. Április óta erőszakos elhurcolás nem volt, de most már, úgy látszik, erre is készül a hatalom. Becslésünk szerint 25 000-en, de talán még többen is külföldre távoztak, és a helyükbe a szerb kormány szerint körülbelül 30 000 menekültet kellene betelepí­teni a magyarlakta községekbe. Itt a tömbmagyarságra gondolok. Egy graffitin állapodik meg a ka­mera Szabadka központjában. Egy szívbe pingálva két szó: Slobo + Franjo. A szerb és a horvát elnök együtt. Egyelőre még csak a falfirkáló fantáziájában. Lehet, hogy az idő iga­zat ad majd neki, de a pillanatnyi helyzet egészen más képet mutat. A szerb és a horvát szívekben az elhide­­gülés, a gyanakvás és a gyűlölet ütött tanyát. A két nemzet között húzódó fal pedig nő, a Vajdaságban élő ki­sebbségek gondjaival együtt. Béla Tonkovicot, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségé­nek elnökét is megszólaltatta a ripor­ter.­­ A Vajdaságban, illetve Szerbiá­ban a horvát nemzeti közösség hely­zete rendkívül súlyos - mondta. - Et­nikai tisztogatás áldozatai lettünk. Egyrészt mindenféle nyomásgyakor­lással - a legdurvább terrorizálást is beleértve -, fizikailag szeretnének bennünket elüldözni. Másrészt nem­zeti alapon etnikai tisztogatást folytat­nak az állami szervekben, a rendőr­ségnél, a hadseregben, a bíróságo­kon, sőt az oktatásügyben is. Egész horvát falvakat zavartak szét, elsősor­ban Szerémségben. Megemlíthetném Novi Slankament, Herkócát, Pla­­ticevót, Nikincit, Grubincit, valamint Kukujevcit, ahol a tisztogatás még fo­lyik. Az állami szerveknek tudomásuk van a történtekről, mégsem tesznek semmit emberi, polgári és nemzetisé­gi jogaink megvédéséért. Legelőször is meg kell fékezni a terrort, az elkö­vetők ellen pedig alkalmazni kell a törvényes eszközöket. Ha erre nem kerül sor, félek, felszívódunk ezekről a területekről. Ha ez megtörténne, akkor a hatalomnak is számolnia kell azzal, hogy új élettér után kell néz­nünk. És ezt az életteret valakik kárá­ra fogjuk megtalálni. A vajdasági kisebbségek kétségbe­esett sikolya, megkésve ugyan, de kezd visszhangra találni Belgrádban is. A Milosevictyel szembehelyezkedő szövetségi kormány megkezdte a ki­sebbségi törvény kidolgozását, és né­hány közvetlen lépést is tett a kisebb­ségek védelmében — mondta a ripor­ter, s Momčilo Grubač szövetségi ki­sebbségügyi minisztert szólaltatta meg ezzel kapcsolatban.­­ A vajdasági horvátok többször is sérelmezték, hogy a hatóságok ölbe tett kézzel nézik, hogyan üldözik és terrorizálják őket. Ennek a jelenség­nek számos oka van, kiemelkedő he­lyen kell megemlíteni a jugoszláv pol­gárháborút. Ez a háború előbb a szer­­bek és a horvátok, most pedig Bosz­niában a szerbek és a mohamedánok között folyik. Ezek az események ko­molyan befolyásolják az országban élő nemzeti közösségek helyzetét, és sokszor nemzetek közötti konfliktuso­kat okoznak. A háborús összetűzések megszűnésével, a polgárháború befe­jezésével majd gyökeresen megválto­zik a helyzet, és az ellentétek remél­hetőleg hamarosan megoldódnak.­­ A herkócai események után a horvátokra és a magyarokra gyako­rolt nyomás és erőszak miatt két szerb­­nemzetiségű személyt őrizetbe vettek. Mi történt a letartóztatásuk után? - kérdezte a riporter. - Először is helyesbítek. Nem csu­pán két személyről van szó. Több gyanúsítottat is őrizetbe vettek. Herkócán a más nemzetiségűek személyi és vagyonbiztonságának a veszélyeztetése más helységekhez képest nagyobb méreteket öltött. Ebben a faluban nem beszélhetünk egyéni esetekről. Itt súlyos inci­densek is történtek. Több tucat büntetőeljárás indult és ennél is több kihágási eljárás. Ön minden bizonnyal a legutóbbi esetre gon­dol, amikor őrizetbe vették a her­kócai események főkolomposait. Megindult ellenük a büntetőeljá­rás. A napokban befejeződött a vizsgálat, és a vádemelés is meg­történt. A szó most már a bíróságé. Grubač úr optimizmusa biztató - kommentált a riporter -, de sokak­nak már túl későn érkezik a megol­dás. Az egykori Jugoszlávia több mint kétmillió menekültet lökött ki magá­ból. Menekülteket, akik vagy külföl­dön, vagy az egykor egységes ország más-más vidékén találtak befogadás­ra. Otthonra nem. Hiszen megfosz­tották őket legértékesebb vagyonuk­tól, megszokott környezetüktől és egyben saját jövőjüktől. Boszniai szerb menekültek nyilat­koztak a kamera előtt. Egy középko­rú, fejkendős asszony sírva mondta: — Nagy, emeletes házunk volt ott, 11x9 méteres, meg egy melléképület, 14x4-es. Földünk, jószágunk, tehene­ink, malacaink... mindenünk volt. Most meg nincs semmink. Minde­nünk elveszett. Mégis meg kell kö­szönnünk a helybelieknek, hogy be­fogadtak bennünket és segítenek, amennyire csak tudnak. - A háború mindannyiunkat meg­­bolondított. Meghibbantunk - így egy menekült férfi. - Sohasem hit­tem, hogy egyszer majd el kell hagy­nunk azt a helyet, amelyért hosszú évek során annyit áldoztam. Most meg sehol semmink. - Ugyan kit gyűlöltek? Gyűlölöm azokat, akik elüldöztek. De nem is tu­dom, hogy kik üldöztek ki bennünket - kérdi önmagától egy asszony. - Nem ítélhetek el most mindenkit, nem gyűlölhetek mindenkit. - Mit gondolsz erről a háborúról, miért ez az egész? - fordul a riporter egy boszniai szerb menekült fiatalem­berhez. - Három őrült miatt. - Kik azok? - Jól tudja azt mindenki: Ka­radzic, Alija Izetbegovic és Mate Bo­­ban. - De hát nem a vezérek uszították egymás ellen a népet? - De igen. - Önök most itt fognak leteleped­ni? Itt vesznek házat? - Hát, ha tehetnénk... Hová men­jünk tovább? Legjobb szeretnénk, ha visszatérhetnénk a szülőföldünkre. Nem baj, ha le is égett a falu, mégis az az én földem. Valahogy majd csak fölépítenénk valamit. De azt mond­ják, hogy nincs semmi remény a visz­­szatérésre. Hát nem bolondok? Ben­nünket kiűztek a miénkből, őket meg beköltöztették. Minket meg az övéké­be. Hát nem őrültek? Miért bántottak bennünket?! Miért nem hagyták, hogy a nép ott éljen, ahol élt is. Ők az övékében, mi pedig a miénkben. (Zs.) Magyarországi szemmel napjaink Vajdaságáról Az MTV Új világ című műsorának munkatársai nálunk Bulgária szombattól alkalmazza a BT-szankciókat December 5-e után Bulgáriából ti­los lesz bármiféle tranzitárut Szerbián és Crna Gorán keresztül szállítani, közölték nem hivatalosan a hírt a szomszédos ország vámhatóságai. A lemondásban levő bolgár kormány rendeletet hozott arról, milyen mó­don kell alkalmazni a JSZK-val szem­ben életbe léptetett BT-szankciókat. Uko Eskenazi, a bolgár kormány alelnöke ebből az alkalomból kijelen­tette, hogy a szankciók betartatásával azért késlekedtek, mert bizonyos technikai jellegű kérdéseket kellett pontosítani. Kormányhoz közel álló körök azonban azt állítják, a haloga­tás fő oka az volt, hogy Bulgária lehe­tővé akarta tenni 72 000 tonna kőolaj eljuttatását Macedóniába. Ezt a mennyiségű kőolajat a burgaszi olajfi­nomítókban dolgozták fel. (Tanjug) 1992. december 2., szerda [Reuter-telefotó) Tegnap Strasbourgban több tízezer francia, továbbá más nyugat-eu­rópai, sőt Japánból érkezett paraszt tüntetett az USA és az Európai Bizottság nemrégen megkötött szerződése ellen, amely jelentős mér­tékben korlátozza az európai mezőgazdasági termékek kivitelét

Next