Magyar Szó, 1993. január (50. évfolyam, 1-29. szám)

1993-01-12 / 10. szám

1993. január 12, kedd A nirvána szankszkrit szó, je­lentése: kialvás. Ahogyan kialszik a gyertya lángja, ha nincs miből táplálkoznia. Maga a szó a teremtett világ­ból való kilépésre utal, annak el­lenére, hogy a nirvána csak e ki­lépés (kialvás) után következik. A kifejezés mégis pontos, hiszen a szó is kialszik ott, ahol a nirvá­na kezdődik. Mert ha átéled is és beszélsz is róla, a nirvána va­lójában mégis elmondhatatlan. Téved, aki kérdez, de aki felel, az is téved. Hiszen a kettősség (szamszára) világában élők szá­mára hogyan is lehetne beszá­molni az EGY-ség világáról, ahol nincsen sem születés, sem halál, sem jóllakás, sem éhezés, sem beszéd, sem hallgatás. Mert a nirvána az a csend, ahol min­den hang együtt van elválasztha­tatlanul; ahol minden határ, minden elválasztás érvénytelen. Ezért ha e csendbeszéd egységet gondolattal és szóval megbon­tod... az nem a nirvána. De nem az emberi tudat a kevés, hogy el­mondja, hogy megértse, hanem a nirvána lét és öntudat több, magasabb és más. Egészen más. Nincs rá szó. Ismeretes, hogy a klinikai ha­lálból­ újraélesztett emberek mi­lyen hihetetlen ne­hézségekkel küz­­y...................... denek, amikor ki­fejezéseket keres­nek olyan másvilá­­­gi élmények el­mondásához, ame­lyekhez nincsenek szavaink - pedig ők csupán a szom­szédos létsíkra pil­lantottak be. A nir­vána azonban még beljebb van, sokkal beljebb. Ez a legbelső sík (szféra). A centrum. Jele: a pont. A lét megnyilv­nulási küszöbén túl, a racionális és logikai megközelíté­sen messze túl. T­úl mindenen, túl a szavakon is. És mégis! És mégis mesélni kell a nirvánáról és kérdésekkel faggatni a még oly megismerhe­­tetlent, hogy a szó szerinti értel­mezésből fakadó és világszerte el­terjedt térelmélet (semmi, nem­lét, megsemmisülés) ne okozzon több kárt. Hiszen a nirvána sok­kal inkább bármi, mint megsem­misülés. És bár a nirvána elérhe­tősége olyan távoli még szinte va­lamennyiünk számára - mégsem mindegy, hogy e fejlődési távlat taszításában élünk-e csupán, mert nem szeretnénk megsemmisülni; avagy a Vonzásában, mert boldog­ságunk teljesedését reméljük álta­la. Annyit azonban elöljáróban mindenesetre el kell ismerni, hogy a nirvána bizonyos értelem­ben megsemmisülést is jelent. A tudatlanság, az önzés, az elkülö­nültség,­a gyűlölet, az egyoldalú­ság és az anyagiság kialvását. Te­hát csak kint, a gyötrelmes létfor­gatag, az ellentétek dialektikus­körforgó világa aspektusából megsemmisülés - ám egyúttal tö­kéletes felébredés és mindenné válás legbelül, benned, a közép­pont egyensúlyában, egyesültsé­­gében és megnyugvásában. A nirvána tehát - úgy tűnik - valójában kozmikus létmód, az is­tenember állapota. Ámde a min­­dent átölelő tudat megszerzése je­lentheti-e a személyes kontinuitás elveszítését? Ez a kérdés nagyon lényeges. De mielőtt foglalkoznánk a nirvá­na csodáját csupán villanásnyi időre is át élők tapasztalataival - előbb gondolkozzunk csak logiku­san! A szabad­ szuverén emberi lény választaná-e fejlődése végső céljául a nirvánát, ha teljesen el­veszítené mindazt, amit önmagá­nak tart, ha lénye megsemmisül­ne? A dalai egy alkalommal, cso­dálatosan derűs egyszerűséggel azt mondta, hogy nem vész el az „önazonosság” a nirvánában, mert ha elveszne, akkor inkább a szamszárát (az anyagi létformát) választaná. A teozófus C. W. Leadbeater arról ír A mesterek és az ösvény című könyvében, hogy a maga­sabb beavatások során a jelölt - ha csak egy múló pillanatra is - bepillantást nyer a nirvánasíkra. S habár az emberi tudat oly kevéssé alkalmas arra, hogy a nirvána - élményről beszámoljon, mégis roppant értékesek a beavatottak kísérletei, hogy megismertessék azt, ami nekünk mégis megismer­­hetetlen. Megtudhatjuk tőlük, hogy univerzális lét a nirvána - az öntudat a teljes kozmoszt átöleli - mégis, mindebben a kö­zösséglétben nincsen semmi egyéniségvesztés. Az identitástudat válto­zatlan. Az ember maga ugyanaz: emlékszik mindarra, ami mö­götte van. Emlék­szik mindegyik éle­tére és halálára, lé­­lekgyermeksége ál­maira, fejlődése felnőttkorára, az élvezet és szenve­déspróbákra, külső és belső magatartá­sára és an­ nak l'kar­­mikus következmé­­mmm­­­nyeire. Emlékszik mindenre és mindenkire. Nem változik meg sem­miképpen, csak... végre teljes lesz. Kiegészül. Egyensúlyba kerül. A lét legteljesebb intenzitására ébred... A létcsepp visszaérkezik a létóceánba, de nem megsemmisül benne, hanem maga is részesedik annak teljességében és kimeríthe­tetlen gazdagságában. Nem sem­mi lesz, hanem minden. A nirvána az elválasztó határok megszűnése. Az ellentétek önfe­ledt, mámorító egymást ölelése. Egésszé válás a legteljesebb tudat, szeretet és életközösség boldogsá­gában. Az Arany Közép. A létezés egységre való végső felébredés, benned, a legbelső központ szin­tézisében, ahol minden. Egy. Ez az aranykor. A budhizmust tanulók számára a kalacsatva tantra a legnehezebb de ugyanakkor a legtökéletesebb meditációs forma. Ha azonban sza­bályosan alkalmazzák, akkor ez a legrövidebb út a teljes felvilágoso­dás eléréséhez, a nirvánához. Az egyébként tizenkét napig tartó tömeges összejövetel az utolsó három nap alatt a négy óra hosszat tartó meditációs gyakorlatok végre­hajtásával kulminál, amelyet szemé­lyesen a dalai láma vezet. A kala­csalva tantra a mandala elnevezésű képre összpontosít, amely egy 722 Buddha figurával kitöltött képze­letbeli várat jelképez. A dalai láma azt követeli a meditálóktól, hogy vegyék át Buddha szerepét és kísé­reljenek meg bejutni a mandalába. Ő maga vezetőként viselkedik, aki az utat mutató színek, szimbólu­mok és Buddha-figurák leírását vállalja. Mindez a létezés külső és belső ciklusait jelképezi, amelyet a buddhistáknak kötelezően végig kell járniuk a nirvánához vezető úton. A dalai láma szerint „mindez hozzájárul a világon uralkodó sötét és gonosz erők elűzetéséhez”. A nirvána a summum bonum: békesség, otthonlét, megnyugvás, egyensúly, felszabadulás, üdvtel­jesség, alkotás, derű, gyönyörű­ség- és mégis titok. Ez mindnyájunk végcélja - a nirvána az istenvalóság távlata: a legigazibb éberség, azaz létinten­zitás, „mindentudás”, eleven fényvilág, szentség, világosság, szellemi és mindenhatóság. Érte érdemes fáradozni és ál­dozatokat hozni. Ezért hát ébred­jél, munkálkodj és keress: a nirvá­na közelebb van hozzád, mint gondolnád! Közelebb a tenyered­nél. A Szíved legbelsejében van. Ne ott keresd, ahol rejtett szála­kon összefüggsz mindennel­­ még beljebb. Legbelül, a világ kö­zepén, ahol egy vagy a minden­­séggel és mégis a legvalódibb ön­magad. S ha egyszer majd eléred, nem leszel egyedül, mert minden lény ott van, kivétel nélkül és öröktől fogva. Benned vannak, s te őbennük. Szeresd hát őket, vá­logatás nélkül és mindig, ismerd el bennük önmagadat! - a nirvá­nát csak így érheted el. • REJTETT DIMENZIÓK • AHOL A PÁRHUZAMOSOK TALÁLKOZNAK A nirvana Hol a nirvána? Ahol a kettő egy. Ahol a párhuzamosok találkoznak. Látszólag nyugalom - valójában tett. Látszólag csend - valójában minden hang együtt. Látszólag távol - valójában benned van. (Az angyal válaszol) Ha két vagy három főcsakrával egyszerre sugá­rozza terapeuta, az extraszensz megfigyelései sze­rint a sugárnyalábok rögtön a testből való kilépé­sük után egybeömlenek, és egyetlen szélesebb energiasugár formájában jutnak el a beteg szervig. Ha viszont még több főcsakrát aktivizál egyszerre a terapeuta, az energiák előbb behúzódnak a köz­­onti csatornába, itt egyesülnek, és a fejtetőn lévő ötedik csakrán közösen lépnek ki. A klasszikusnak nevezhető bioenergiás kezelés során általában 5-20 alkalommal kezelik a beteget azonos időközök elteltével (1-7 naponként). Ennek az eljárásnak van néhány hiányossága - Ljubiša Stojanović megfigyelése szerint a legkifejezettebb az, hogy a beteg az egyes kezelések után jobban ér­zi magát, de később ismét csökkenni kezd a megbe­tegedett szerv energiatelítettsége, és bizonyos szint alá történő süllyedése után kiújulnak a panaszok. Ennek kiküszöbölése érdekében Ljubiša kidolgo­zott egy módszert, az ún. intenzív terápiát, amiko­­ris minden alkalommal radiesztéziás úton meghatá­rozza a következő kezelés időpontját, azaz sohasem történhet meg, hogy a beteg szerv energiatelítettsé­g­e 100 % alá csökkenjen. Ez lenne talán az ideális ezelési mód, hiszen sokkal hamarabb elérhető a teljes gyógyulás, csak a gyakorlati megvalósítása üt­közik nehézségekbe, mivel a betegség elején rend­kívül gyakran kellene a kezeléseket megismételni, és a terapeutának éjjel-nappal üzemben kellene lennie. Különösen ha több betege is van. Egy újabb lépésként Ljubiša megpróbált olyan automatizmust kidolgozni, amelynek jóvoltából a su­g­árzás szükség szerint, a terapeuta intézkedése nél­­ül is beindul! Próbálkozását siker koronázta, és az automatikus sugárzás hatékonyságát radiesztéziás mérésekkel is kimutatta. Ezt az eljárást a terapeuta fénygömböcskéje irányítja (melyről később részlete­sen szólunk), a harmadik szeme közvetítésével. Efféle paranormális utasítást kell adni a gyakorlati megvaló­sításához: „Utasítom paranormális képességeimet, hogy aktivizálják csakrasugárzásomat avégett, hogy X. beteg szerv bioenergia-telítettsége ismét az opti­mális szintre emelkedjen, amint 100 %-os szint alá süllyed.” Ezt az eljárást egyébként bárki elvégezheti, aki elérte a 15 egységnyi sugárzóképességet, és sike­rült legalább az egyik csakráját aktivizálnia. Hogy egyáltalán hogyan válhat valaki biotera­peutává, arról részletes útmutatást kaphatnak az érdeklődők a szerző második, a Bioenergia - a csakrákkal való gyógyítás technikái című könyvé­ből, valamint számos szemináriumán is meghallgat­hatták. .Arról van ugyanis szó, hogy mindenki ren­delkezik bizonyos sugárzóképességgel, csakhogy ez születésünk pillanatától kezdve szimbolikus nagysá­gú, és ekkora is marad egész életünkben, ha nem fejlesztjük. Ha viszont aktivizáljuk ezt a képessé­günket, akkor fokozatosan eljuthatunk egy bizo­nyos egyéni maximális értékig, amelyet genetikai­lag adott szintnek, lehetőségnek nevezhetünk. A bioenergiás kezelést et minden esetben radi­esztéziás diagnózisnak kell megelőznie (százalékos diagramm segítségével), és minden további lépést is legajánlatosabb radiesztéziás úton meghatározni. Ljubiša Stojanović egyik fontos további felisme­rése a nominális aura modelljének kidolgozá­sa volt, amely egyúttal megvilágítja a betegségek kiala­kulásának „mechanizmusát” abban az esetben, ami­kor a negatív érzelmek és a stressz hatások ássák alá egészségünket. Mert mi is történik szervező­esetben se maradjon energia nélkül, és a saját au­ránkból érkezik az utánpótlás, mégpedig az egyes rétegeiben elhelyezkedő különleges pontokról, az ún. ellipszoidokból, amelyek különösen gazdagok bioenergiában. Márpedig testi-lelki egészségünket éppen az ezekben az ellipszoidokban lévő energiaszint hatá­rozza meg. Ha a telítettség megfelelő szintű, a szer­vek egészségesek és viszont. Egyébként minden egyes szerv összes betegségéért megfelelő ellipszoid felelős. Ezek az ellip­szoidok az 1, 2., 3., 5.,, 7., 9. és 10.aura­­rétegben helyezked­nek el, tehát a 4., 6. és 8. réteg nem tar­talmaz ilyeneket. Mi történik, ami­kor az agyban leesik a bioenergia-szint? Megkezdődik a pót­lás az aura első réte­géből; természetesen az ellipszoidok össz­­energiájának csupán bizonyos része öm­­leszthető át. Ha foly­tatódik az agy energiaszintjének lemerülése, akkor kerülnek sorra a második réteg ellipszoidjai, és ha ezek is kimerültek, akkor a harmadikéi, és így to­vább. Hogy mely aurarétegig jut el ez a folyamat, az attól függ, milyen arányú az energiaveszteség az agyban. Tíz százalékos energiaveszteség az első ré­­teg ellipszoidjait veszi igénybe 30 százalékos a má­sodikét, és így tovább. A tizedik réteg csak akkor kerül sorra, ha nullára csökken az agy bioenergia­­szintje. Nominális aurának azt a legtávolabbi (legmaga­sabb sorszámú) auraréteget nevezzük, amely adott esetben ellipszoidjaiból energiával látja el az agyat. Mivel a negatív érzelmek általában nagyon tar­tósak, az összes bioenergia-felesleg eltávozása után az elsőtől a nominális aura ellipszoidjaiig tovább csökken az agy energiaszintje. Ezért „bevetésre” kerül a nominális aura ellipszoidja által képviselt szerv is, amelyből előbb az ellipszoidba, majd köz­vetlenül az agyba áramlik az energia. Sejthetjük, hogy mindennek mi lesz a következménye: ha je­lentős mennyiségű energia távozik a szervből (sok­szor még a környező szervekből is), megbetegszik. Ljubiša Stojanovic tehát pontos energiamagya­rázatot ad a negatív gondolatok, érzelmek beteg­ségkiváltó szerepére; természetesen a betegségek külső tényezők, sérülések vagy káros sugárzások hatására is kialakulhatnak. Noha például a meghű­lés is leginkább a bioenergia-szint szempontjából le­gyengült szervezettel tud elbánni. Betegségeink jó részét tehát lelki tényezőkre ve­zethetjük vissza, ide tartoznak a különféle lelki tra­umák és stresszhelyzetek is, amelyek alól nemigen bújhatunk ki. A kutatópáros mindebből kiindulva, pontos ra­diesztéziás mérésekkel áttekintést is készített arról, mely negatív érzelem mely aurák ellipszoidjai ré­vén vált ki megbetegedést (általában 2-5 rétegre „veszélyes” egy-egy érzelem). A súlyosabb és komp­likáltabb betegségek a magasabb sorszámú aurá­­ban keletkeznek, különösen a tizedikben. A leg­rosszabb kombináció a tizedik és az ötödik réteg egymás utáni „meghibásodása”, amiben általában az agresszívabb negatív érzelmek, mint például a hatalomvágy, gyűlölet vagy a féltékenység a ludas. Kevésbé súlyos következményekkel járnak viszont a passzívabb érzelmek, például a szomorúság, sze­relmi bánat, elégedetlenség - ilyenkor előbb az ötö­dik, majd a tizedik aura károsodik. A közhiedelem­mel ellentétben ezeknél is „veszélytelenebb” érzés a félelem, amely csupán a 2. és 3. aurát üríti ki... KRAUSZ Magda EZ NEM EGY KAOTIKUS, VARÁZSPÁLCÁS VILÁG... (2.) A fénygömböcskétől a nominális auráig,a természetes és mesterséges gyógyenergia-forrásoktól a bioenergia törvényéig - Ljubiša Stojanovic felfedezései­­ünkben, auránk­ban a negatív ér­zelmek, például a féltékenység, szo­morúság, gyűlölet stb. hatására? Ezek az érzelmek olyan energiát képvisel­nek, mely az agy­ban a bioenergiá­­val érintkezve ne­­utralizálódik, sőt megsemmisíti a bioenergiát. Mivel pedig az efféle energiák leginkább hosszan tartóak, a neutralizálódott energia helyére újabb és újabb mennyiségek ér­keznek, amelyek újfent elbánnak az újonnan beáramlott bioenergiá­val is. A bioenergia természetes pótlása azonban igen lassan történik, úgyhogy az agyban lassan a normális működéshez szükséges szint alá süllyed az energiatelítettség. A bölcs természet azonban gon­doskodik róla, ho a legfontosabb szervünk ilyen Magyar Szó Szerkeszti: Bagi János Raul Antonnak, a tűz tanítójának előrelátásai az 1993. évre-JANUÁR Január 10-én rendkívül ne­héz három sorsdöntő hónap kezdődik számunkra. Ugyanis, e hó 10-étől február 10-éig a negatív nyíl uralkodik, amely a háborút, a levegőből való táma­dást hoz magával. A nyíl mélyü­téseket idéz majd elő a hazai politikai színtéren uralkodó vi­szonyokban. A világgal való párbeszédünk is sokkal gorom­bább és piszkosabb lesz az eddi­ginél. De mivel a nyíl váratlanul irányt is változtathat, megtör­ténhet, hogy a harcok és az el­lenségeskedések minden szin­ten megszűnnek és tartós béke áll be az egész térségben. Ho­gyan lehetséges mindez? A kö­vetkezőképpen: 1993. július 10- éig tart a „pozitív találékonyság” éve. Ez pedig a barátkozás, a felvirágzás, pénz és a gazdaság időszaka. Tehát ha az idő erejé­vel összhangban tevékenyke­dünk, fantasztikus eredménye­ket érhetünk el. Ez az erő a ba­rátság, politikai téren pedig az a szilárd koalíció, amely főleg a nagy célok megvalósítására al­kalmas. Ebben a hónapban még minden embernek óvakodnia kell a sebesüléstől, a tűzfegyver­től és a gerincsérülésektől. (Folytatjuk) Százalékos diagramm az energiatelítettség radi­esztéziás mérésére HELYREIGAZÍTÁS Múltkori számunk keretes közleményébe sajná­latos hiba csúszott. Ljubiša Stojanovic magiszter könyveit, gyógytalizmánját és összpontosítókorong­ját a 021/3­­1-269-es telefonszámon lehet megren­delni. Olvasóink és a szerző elnézését kérjük. 11

Next