Magyar Szó, 1993. szeptember (50. évfolyam, 237-266. szám)

1993-09-01 / 237. szám

2 KÜLPOLITIKA ia Az Amerika Hangja rádió londoni tudósítója mérlegeli, hogy a boszniai felek közül ki­nek milyenek az esélyei, s megállapítja, mivel csak a szer­­bek adták maradéktalan bele­egyezésüket a béketervbe, az ő szénájuk áll a legjobban. A horvátoknak módosítási javas­lataik vannak Mostar viszony­latában, mert azt szeretnék, ha a hercegovinai város lenne újonnan kikiáltott köztársasá­guk székhelye, másfelől nem értenek egyet vele, hogy az EK ideiglenesen protektorátusává tegye meg. A muzulmánok parlamentje a térképekre ne­met mondott, de közölte, hogy hajlandó a további tárgyalá­sokra. Az egyik angol lapra hi­vatkozva az amerikai tudósító azt írja: „a bosnyák muzulmá­nok nem hajlandók szembe­nézni a tényekkel, hogy elfo­gadják a realitásokat és ez még inkább irritálja a két közvetí­tőt”, Stoltenberget és Owent. A világszervezetben most a leghivatalosabb tényezők is a büte helyreállításának legfőbb kerékkötőit a muzulmánokban látják. A most közkézen forgó okmány alapgondolatát vala­hogy így lehetne összegezni: feledjétek el, hogy ki kezdte a háborút, a muzulmánok azok, akik most semmit sem tesznek, hogy végre vége legyen már. Stoltenberg közölte, ha mindhárom fél elfogadja, ak­kor az objektíve létező nehéz­ségek ellenére a világ összefog és megszervezi, hogy a tervet keresztül is vigyék. A muzul­mánok azonban jogosan tarta­nak attól, hogy ez a köztársa­ság teljes és végérvényes felda­rabolását szentesítő okmány, s hogy mint ilyen csak bevezed a szerb rész Szerbiához, a horvát rész Horvátországhoz való csatlakozását. Ezért sürgetnek minden eddiginél egyértel­műbb nemzetközi garanciákat, hogy ez nem fog bekövetkezni. A szerbek taktikája most a mértékletesség. Helyzetelem­zők szerint a legügyesebb tak­tikát a szerbek csinálták, mert hisz a brutális agresszor szere­pe helyett, amit a kezdetben átszottak, most már olyan bé­­rgalamb szerepét játsszák, amely nemhogy ellensége, ha­nem egyenesen az Nyugat ba­rátja. Más kérdés azonban az, hogy mennyire lesznek rugal­masak a szerbek, amikor majd esetleg területeket kell vissza­adniuk. A győztes általában nem szokott területet visszaad­ni. Előrejelzések szerint a szerb fél most „maximális mér­tékletességet” fog tanúsítani, a háttérben meghúzza magát és a kezdeményezést átengedi a horvátoknak és a muzulmá­noknak. Ebből akár egy hor­vát- muzulmán háború is ki­kerekedhet, különösen Mos­tar, Vitéz és Gornji Vakuf kö­zelében, ahol a szarajevói köz­­ponti vezetésnek már szinte nincs befolyása a helyi fegyve­res alakulatok vezéreire. A boszniai béketárgyalások elhalasztásával a brit lapok megragadták az alkalmat, hogy más szemszögből vizsgál­ják a balkáni konfliktust. A Financial Times például a Szerbia elleni nemzetközi ke­reskedelmi embargó hatásait elemzi. Az illegális szerb im­­ort fő útvonala Macedónia ett, annak ellenére, hogy Szkopje hivatalosan támogatja a szankciókat. És bár sok tiltott áru érkezik Kis-Jugoszláviába, a szerb vezetők most újabb diplomáciai kampányt kezd­tek. Humanitárius érvekre hi­vatkozva próbálják meg vissza­vonatni a szankciókat. A litvániai csapatkivonás, amiről a brit lapok szintén központi témaként adnak hírt, az apropója a Times cikkének. Arról ír, hogyan éli meg a Vö­rös Hadsereg a volt szocialista országokból való kivonulást. A katonák nem ünnepelnek, emeli ki címben, hiszen a visz­­szahívott tisztek odahaza mun­kanélküliségre és átmeneti sá­tortáborra számíthatnak. A brit lapok címoldalon fog­lalkoznak az amerikai csapatok hétfői Szomáliai razziájával is: a két mogadishui épületet megszálló katonák terroristák helyett ENSZ-alkalmazottakat, illetve egy francia segélyszer­vezet munkatársait tartóztat­ták le. Röviddel a razzia után mindannyiukat elengedték. Az Independent washingtoni tu­dósítója szerint az incidens újabb nyomást jelent Clinton elnökre, hogy így csökkentse a Szomáliában levő amerikai kontingens létszámát. Az ame­rikai elit kommandók akciója azt illusztrálja, hogy milyen ve­szélyes lehet, ha bonyolult po­litikai problémákat egy szu­permodern hadsereg módsze­reivel próbálnak megoldani. Dollármilliárdok az orosz energiaszektornak. Az Amerika Hangja rádió orosz témájú cikket ismertet annak kapcsán, hogy Vik­tor Csernomirgyin orosz miniszterelnök a héten Washingtonban tartózko­dik. A Világbanknál Orosz­ország nehézségekkel küsz­ködő olajiparának igyek­szik kölcsönt szerezni. A rádió munkatársa így ösz­­szegezi a Világbank orosz­­országi tevékenységét. A Világbank tervbe vette, hogy az elkövetkező három évben legalább négymilliárd dollár kölcsönt nyújt Orosz­országnak. Ugyanis admi­nisztratív késedelem és a jogi­lag bizonytalan moszkvai helyzet jelentősen visszavetet­te a kölcsön folyósítását. Pél­dául áprilisban a Világbank igazgatósági tanácsa jóváha­gyott egy hatszázmillió dollá­ros kölcsönt a nyugat-szibé­riai olaj­földek és olajvezeté­kek helyreállítására, de a pénzt mind ez ideig nem utalták ki. Leonyid Kirgojev, a Világbankkal tárgyaló orosz hatóságok képviselőjének egyik tanácsadója kijelentet­te, a késedelmeknek vége, az olajkölcsön a következő he­tekben felvehető lesz.­­ Ez a kúz összesen három terme­­ési létesítményre megy Nyu­­gat-Szibériában, főként a ti­zenkétezer olajkút korszerű­sítésére fordítják majd, így aztán rengeteg olaj és renge­teg termelés jár majd a nyo­mában. Ez rengeteg olajex­portból származó pénzt is je­lenthet. Nagyon fontos intéz­kedés. Gligorjev orosz tárgyaló ki­jelentette, látható jelek utal­nak arra, hogy az orosz olaj­­termelés túljutott a mélypon­ton.­­ Értesüléseink szerint a termelési hanyatlás még tart, de már lassulóban van. A je­lek arra utalnak, hogy Orosz­ország valószínűleg képes lesz tartani a jelenlegi export szintjét, és az olajexportból származó bevétele kielégítő lesz, vagy legalábbis állandó­sul. Mindez azért van így, mert az orosz olajexport átál­­lóban van a belföldi rubelár­ról a világpiaci árakra a FÁK államai között is. Az amerikai Export-Im­port Bank azt tervezi, hogy az Amerikai Kereskedelmi Bank kölcsönén túl megsza­vaz további kétmilliárd dol­lárt az orosz energiaszektor számára. E kölcsönök kifize­tése már az elkövetkező he­tekben esedékes. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Agresszorból békegalamb A horvát-muzulmán háború még hátravan E Pr­­e Augusztus 31. PÉNZNEM EGYSÉG Sorszám 171. VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 94832681 95118035 95403389 OSZTRÁK SCHILLING1 12038628 12074852 12111077 KANADAI DOLLÁR1 106948231 107270042 107591852 FRANCIA FRANK1 24184458 24257229 24330001 NÉMET MÁRKA1 84758816 85013858 85268899 GÖRÖG DRACHMA1­­601870 603676 OLASZ LÍRA 100­8840384 8866985 8893586 JAPÁN JEN1 1358849 1362937 1367026 HOLLAND GULDEN1 75396476 75623346 75850216 SVÉD KORONA1 17555054 17607877 17660701 SVÁJCI FRANK1 96104212 96393392 96682572 ANGOL FONT1 211272809 211908534 212544260 USA-DOLLÁR1 14125458 141650409 142075360 iVW/M’AW/MWAV/W.'.V.V.'AWWAWAWVW/AWÄW.V.V.V.V.V.vAV.1 A VAJDASÁGAI BANK Rt KIBOCSÁTOTTA A RÉSZVÉNYEK , TIZEDIK SOROZATÁT A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 230-250 millió, ÚJVIDÉKÉN 220-230 millió. A forint négymillió dinár. Magyar Szó „Kicsi az Oslobođenje, de erős” - hangzik a Szarajevóból tudósító ame­rikai riporterek jubileumi üzenete. A több ezer szerb lövedék által szétlőtt székházukban a lap még mindig ve­gyes nemzetiségű munkatársai ENSZ- kávé, ENSZ-narancslé és ritkán sör mellett ünnepelve várták, hogy az ENSZ és az EK­ nevében közvetítő két nyugati diplomata rákényszerítse a kormányt az ország feldarabolására. Az 1943. augusztus 30-án született napilap Szarajevó ostromának 17 hó­napja alatt eddig mindennap megje­lent Igaz, hogy sokszor inkább röp­lapra hasonlított, de a fél évszázad tiszteletére tegnapelőtt mégis régi, nagy formátumában nyomtatták ki. A vezércikk nagybetűs címmel hirdette: „A békére szavazunk - de csak garan­ciákkal”. Az Oslobodenjében jelenleg hetve­nen dolgoznak - mindannyian fizetés nélkül. Kemal Kurspahic főszerkesztő többször utazott már a Nyugatra min­denféle támogatásért. Jó néhány nemzetközi szervezet nyújt nekik se­­Washingtoni tudósítónktól s­gítséget, így a washingtoni Nemzetkö­zi Média Alap is. Gordana Knežević főszerkesztőhe­lyettes (az amerikai lapok nem mu­lasztják el hangsúlyozni szerb nemze­tiségét) tavaly decemberben az ameri­kai fővárosban átvehette az újságíró­nők nemzetközi díját. Ma is azt mond­ja, hogy szívesebben él majd a muzul­mán államban, mint „Karadjjé vagy Boban birodalmában”. Szeptember 16-án egy nagyobb szabású ünnepségre kerül sor, amikor a külföldi támogatók képviselői is ellá­togatnak majd Bosznia- Hercegovina fővárosába, sőt a világ minden tájáról 70 napilap Oslobodenje­ különkiadást jelentet majd meg. (Érdemes lesz megnézni, hogy a barikádok másik ol­daláról akadnak-e majd szolidáris kol­légák...) Aznap 25 millió olvasó veheti kézbe az Oslobodenje nemzetközi ki­adását, hogy meglássa, miért szállt sík­ra lehetetlen körülmények között ez a nemzeti határokat mindennap átlépő napilap. Az Oslobodenje székháza, mint is­meretes, kiváló célpont Szarajevóban. A nyomdagépet azonban az atombiz­tos óvóhelyen helyezték el, így volt le­hetséges a napi megjelenés. Az újságí­rók hétnapos váltásban dolgoznak és élnek az óvóhelyen, így a napi pro­dukció nem függ attól, hogy valakit munkára menet eltalálnak-e az ellen­séges mesterlövészek vagy sem. Külföldön egyesek attól tartanak, hogy ha a feldarabolás megvalósul, akkor a magukra hagyott muzulmán hatóságok megkísérlik uralmuk alá hajtani az Oslobodenjét. (Hasonló, de sikertelen próbálkozásra már volt pél­da az új hatalom első napjaiban, noha akkor mindhárom nemzet képviselői részt vettek ebben.) Kemal Kurspahic főszerkesztő azonban meg van győződve arról, hogy lapja kitart minden körülmé­nyek között: „Az Oslobodenje szelleme nem olyasvalami, amit erőszakkal vagy kor­mányváltással el lehet hallgattatni.” PURGER Tibor NAPILAP AZ ÓVÓHELYRŐL Ötven éves az Oslobođenje A hétfői szerény ünnepségről kerülő úton érkezett a hír 1993. szeptember 1., szerda Magyarország a károk enyhítését követeli A Biztonsági Tanács foglalkozott az ENSZ-embargó következményeivel - A magyar-román konzultációk felemás sikerrel zárultak (Budapesti tudósítónktól) F­ be. Jeszenszky Géza külügyminisz­ter szeptember 13-án és 14-én hi­vatalos látogatást tesz Moszkvában. Vendéglátójával, Andrej Kozirjev külügyminiszterrel áttekinti a ma­­az­ orosz kétoldalú kapcsolatok elyzetét, valamint véleményt cse­rél időszerű külpolitikai kérdések­ről. A magyar diplomácia irányító­jának útját Herman János külügyi szóvivő ismertette szokásos keddi sajtótájékoztatóján. A szóvivő szólt arról a magyar­­román főosztályvezetői szintű szak­értői konzultációról is, amelyet au­gusztus 25-e és 27-e között tartot­tak Budapesten. Herman kiemelte: a szakértők nyílt, korrekt légkör­ben párbeszédet folytattak és örömmel nyugtázták, hogy előre­haladás tapasztalható gazdasági, közlekedési, honvédelmi, belügyi és kulturális téren. Ugyanakkor olyan kérdésekben, mint a kisebb­ségi nyilatkozat és a vegyes bizott­ság felállítása, a főkonzulátusok új­­ranyitása, az aradi emlékmű hely­reállítása, vagy az 1956-os forrada­lom dokumentumainak hozzáfér­hetősége, nincs előrelépés. A kon­zultáció egyik fontos eredménye, hogy a szakértők megállapodtak: szeptemberben külügyminiszteri találkozót tartanak Romániában. A bejelentések sorában elhangzott, hogy a magyar kormány meghívására szeptember 13-a és 16-a között hivata­los látogatást tesz Magyarországon Cou Csia-Hua, a Kínai Népköztársa­ság miniszterelnök-helyettese. Cou Csia-Hua a kétoldalú kapcsolatokról, mindenekelőtt a magyar-kínai gazda­sági együttműködés továbbfejlesztésé­ről folytat megbeszéléseket magyar tárgyalópartnereivel. A szóvivő elmondta azt is, hogy Jeszenszky Géza levelet intézett az ENSZ főtitkárához, válaszolva But­­rosz Gáli július 21-én kelt levelére. A magyar diplomácia irányítója örömmel nyugtázta, hogy a Bizton­sági Tanács foglalkozott azokkal a károkkal, amelyeket a Kis- Jugo­szlávia elleni ENSZ-embargó oko­zott Magyarországnak. Egyébként továbbra is keresik azokat a módo­zatokat, amelyekkel a különféle nemzetközi szervezetek támogatást adhatnak a Magyarországot ért ká­rok enyhítéséhez. Kérdésre válaszolva a szóvivő el­mondta még, hogy Jeszenszky Gé­za külügyminiszter telefonon be­szélt román kollégájával, és vázolta neki a Horthy Miklós újratemeté­sével kapcsolatos kormányzati ál­láspontot. A telefonhívással Je­szenszky elébe kívánt vágni bármi­lyen más értelmezésnek. Herman hozzátette még: ilyen szinten nem volt hasonló tájékoztatás más orszá­gokat illetően. F.R. Horvát tannyelvű Budapesten (Kü­löntudósítás a Magyar Szónak) Tegnap ünnepélyes keretek között megnyílt Budapesten az első horvát tannyelvű tanintézet, amelynek kere­tében általános iskola, gimnázium és diákotthon működik. Az ünnepségen a magyar és a horvát himnusz ak­kordjai után Baronfaindné Polgár Mána igazgató rámutatott: történelmi pillanat ez az itt élő horvátok számára, hogy anyanyelvükön tanulhatnak, ápolhatják azt, valamint identitásukat ebben az iskolában, amelynek a rajzon 96 általános iskolai és 100 középisko­lás tanulója, továbbá 40 tanára lesz. Az igazgatónő hozzátette, hogy az itte­ni horvátok sok évszázados együtt­élésre tekintenek vissza, és az iskola szeretné a híd szerepét betölteni Ma­gyarország és Horvátország között Még nincsenek meg az összes feltéte­lek az iskola zavartalan működéséhez, de kollektívája meg van győződve ar­ról, hogy az illetékes szervek megold­ják az iskolaépület és a tankönyvek kérdését, s hogy a tanulók és szüleik is mindent megtesznek egy szilárd horvát iskola megalapozása érdeké­ben. Egyébként más nemzetiségű diá­kokat is befogad. Vesna Girrardi-Jurkic, Horvátor­szág oktatási és művelődési minisztere megelégedéssel nyugtázta, hogy meg­nyílt a Budapesti horvát iskola Hor­vátország és Magyarország közös erő­feszítésének eredményeként és az itt lépés egy horvát művelődési központ megalapításának útján, amely a hor­­t kultúr......................... élő horvátok segítségével. Ez jelentős “ “ A köz­m .­­­y a vát kultúra ápolását és fejlődését szol­gálja, s civilizált, okos, művelt polgá­rokat nevel, akik számára idegen a gyűlölködés, és tanulói ily módon vi­selkednek ebben az iskolaévben is, amikor még egy épületben tanulnak szerb társaikkal a szerbhorvát- hor­­vátszerb iskola szétválasztása után. Az az óhajuk, hogy ez az iskola a horvát nép és a magyar állam büszkesége le­­gyen. » Dr. Dobos Krisztina oktatásügyi és művelődésügyi helyettes államtit­kár üdvözlő beszédében kiemelte, hogy az iskola létrejöttét két új ma­gyarországi törvénnyel: a kisebbségi, valamint a tanügyi törvénnyel tették lehetővé, és Magyarország biztosítot­ta hozzá a szükséges kereteket. Egy nemzetiségi iskola többe kerül, mint a többiek, és a kormányzat kitünte­tett figyelmet szentel neji, de sok te­endő vár a pedagógusokra és a tanu­lókra is egyaránt. A művelődési mi­nisztérium 300 000 forinttal külön támogatja az iskolakönyvtár megala­pítását. Az ünnepségen jelen volt még dr. Aleksandar Šolc, Horvátország ma­gyarországi nagykövete is. VAUHORA István

Next