Magyar Szó, 1994. szeptember (51. évfolyam, 185-210. szám)

1994-09-01 / 185. szám

1994. szeptember 1., csütörtök Magyar Szó MAGYARORSZÁG Az idén még tandíj nélkül Pánikhangulat a külügyben - Sugárzó feketekereskedelem: Pakson nem kell tartani a lopástól (Folytatás az 1. oldalról) A lap szerint távoznia kellett pél­dául Misur Györgynek, aki több af­rikai országban és Rómában volt nagykövet, majd a környező orszá­gokkal való főosztályt vezette, poszt­jára Hárs Gábor, az MSZP egyik frontembere pályázik. Ugyancsak nyugdíjazzák Fodor Istvánt, az arab világ legjobb magyarországi szakér­tőjét, visszatér viszont­ tanács­adóként Meiszter Dávid, aki meg éppenséggel Jeszenszky Géza kül­­ügyminisztersége idején kénysze­rült nyugállományba. Koalíciós megegyezés született a pótköltségvetésről - az egyeztető ta­nácson támogatta a tervezetet az MSZP és az SZDSZ is. Az 1995-ös gazdaságpolitika irányelveit illetően egyetértettek, hogy csakis erőteljes stabilizációs lépésekkel alapozható meg a későbbi gazdasági növekedés. Óriási vita volt arról, miként meg­hozni a népszerűtlen szigorító intéz­kedéseket, hogyan megváltoztatni a fogyasztás és a beruházás rossz ará­nyát úgy, hogy az a társadalom szá­mára még elviselhető legyen. A do­kumentumot október végén tárják a parlament elé. Abban egyébként az a prognózis szerepel, mely szerint a bruttó bérek növekedése 15, az inf­láció pedig 20 százalék alatt marad majd. Továbbra is élénk érdeklődés kö­veti a nyomozást, s általában min­den olyan információt, amely egy budai hotel parkolójában megtalált két kilogrammnyi radioaktív anyag­gal kapcsolatos. A rendőrségnek még nem sikerült megtalálnia az ak­cióban résztvevő harmadik sze­mélyt, így most egyelőre szakem­berek adhatnak csak véleményezést másodlagos vonatkozásban. Az egyik kutatóintézet vezetője szerint megfelelő csomagolás esetén a hasa­dóanyag szállítása általában véve nem veszélyes, még akkor sem, ha a csempészek villamoson vagy buszon viszik magukkal az „árut”, hiszen az atomerőművekbe is szállítják a hasa­dóanyagot. A csempész gondatlan­sága azonban már súlyos károsodá­sokat okozhat. Gyakori kérdés, hogy az ilyen csempészáruból készülhet-e atombomba. Nos, a válasz szerint a sugárzóanyagoknak csak csekély há­nyada alkalmas erre. Megszólalt az ügyben a Paksi Atomerőmű egyik illetékese is, sze­rinte szinte teljesen kizárt, hogy a Magyarországon alkalmazott anya­gok bekerülnek az illegális kereske­delembe, mert azokat rendszerek­ben szállítják, másrészt pedig Pak­son rendkívül szigorúak a biztonsá­gi intézkedések, a grammnyi elszá­molás mellett az Atomenergia Ügy­nökség szakemberei is állandó ellen­őrzést tartanak, a reaktorblokkok­hoz pedig titkos fényképezőrend­szert is beépítettek, amelyek bizo­nyos időközönként - a beavatkozás kizárásával - felvételeket készítenek, s miután egy reaktor szétszedése na­pokig eltart, ezalatt pedig tucatnyi felvétel készül, így tehát még elvben is lehetetlen, hogy bárki itt bármi­lyen illegális akciót végrehajtson. Az MTI moszkvai tudósítója az orosz atomenergetikai minisztéri­um szóvivőjétől azt tudta meg, hogy a lefoglalt áru nem feltétle­nül Oroszországból származik: a csempészek bármely olyan ország­ban szert tehettek hasadóanyagra, ahol atomerőművek működnek. Leszögezte, az erőművekben hasz­nálatos uránt sehol másutt nem le­het felhaszálni, rendszerint kép­zetlen emberek lopják nagy pén­zek reményében. A határon pedig rendkívül nehéz átvinni, mert a vámosok megfelelő műszerekkel rendelkeznek. SINKOVITS Péter EGY ÖNGYILKOSSÁG MARGÓJÁRA (4.) Félni és megfélemlíteni Koncepciós perek Romániában Ez év tavaszáig hét székelyföldi magyar férfi több mint négy eszten­dőn át szenvedett Románia börtö­neiben. El nem követett „bűneik” miatt alázta meg, bélyegezte meg, ítélte el a Ceausescu utáni román „igazságszolgáltatás” valamennyiü­­ket. A Ceausescu- időkből „örökölt” börtönökben szenvedtek, ahol igye­keztek teljesen elszigetelni őket a külvilágtól; többször is meggátolták, hogy a havonkénti „beszélőkön" családtagjaikkal zavartalanul, anya­nyelvükön, magyarul beszélhesse­nek, hogy papjaik lelki vigaszt nyújtsanak számukra. Több éven át nem találkozhattak papjaikkal. Ezért Bálint Lajos érsek úr szemé­lyesen kívánt misét celebrálni szá­mukra. A misét megtarthatta, de ép­pen rabjaink nem vehettek részt raj­ta. A cinikus börtönparancsnokság utasítására ortodox román rabok hallgatták - értetlenül - a magyar főpap miséjét Szamosújváron. Hete­ken, hónapokon, éveken át írták a román szélsőségesek, a jobb- meg baloldali szélsőségesek újságjai, har­sogta a bukaresti állami rádió meg tévé, tárgyalta a törvényhozás, sőt a román vezető politikusok is bizony­gatták bel- és külföldön (még maga Iliescu elnök is), hogy „bestiálisan gyilkoltak a magyarok” a forrada­lom óráiban Székelyudvarhelyen és környékén. Bejárta a világot a buka­resti hatalom hírhedten hazug „Harkov-jelentése”. Románokat gyilkoltak a magyarok Hargita és Kovászna megyékben - állították, mit sem akarva tudni arról, hogy a 6 székelyföldi áldozat közül 3 ma­gyar volt. Szerintük az etnikai okokból le­mészárolt román szekusok meg mi­­licisták tetemeit megcsonklva, lefe­jezve, meggyalázva, közszemlére té­ve fölakasztottuk (!), és a románok levágott fejeivel futballoztunk©, mi, székelyföldi magyarok. Nos, ez mind hazugság. Az említett Danila és Cheuchisan mellett csupán még egy román, Dumitu Coman, a szé­­kelyudvarhelyi Securitate parancs­noka lett még 1989. december 22- én a tömegharag áldozata, ő a har­madik. Hírhedt figura volt. Ugyan­csak meglincselték, de holttestét nere gyalázta meg senki. Viszont őt is „a forradalom hőse”-ként temet­­ték... Valóban '89 decemberében több legyilkolt rendőr és szekus tetemét megcsonkították, meggyalázták né­hol az országban, de nem a Székely­földön, és nem magyarok tették. Hanem például a dél-erdélyi Kud­­zsiron történt efféle, ahol román rendőröket, szekusokat ölt meg, gyalázott meg­­ a románokból álló tömeg. De ott senkit nem vontak fe­lelősségre a valóban bestiális gyil­kosságok miatt, esetükben alkal­mazták az 1990. január 4-i elnöki kegyelmet... Sűrűn kellett hallanunk az el­múlt négy esztendő alatt, hogy „az RMDSZ néhány szélsőséges politi­kusa bestiális magyar gyilkosokat szeretne kihozni a román igazság­szolgáltatás nevelőintézeteiből”.­­ És éppen mi, tehát azok a politikusok, akik 1980 decembere óta folyamato­san küzdünk a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezésé­ért, a Székelyföld területi autonómi­ájának létrehozásáéa, ebben - a ro­mán betelepítések ellenére is - 80 százalékban magyar többségű tér­ségben. Az igazság az, hogy nem néhány „szélsőséges magyar” ügye a zetelaki és oroszhegyi ártatlanul meg igaz­­­ságtalanul elítélteké, nem is néhány erdélyi magyar politikusé. Kétségtelenné vált, hogy az egész romániai magyar nemzeti közösség, az egész magyarság megalázása, megfélemlítése volt a bukaresti ha­talom szándéka. „Gyilkos nép vagy­tok!” - kiabálták azok, akik szándé­ka a zavarosban halászás, a gyűlölet­szítás és a feszültségkeltés, és nem a különböző egymásra utalt népek bé­kés együttélésének fenntartása Er­délyben. Tehát ez a hét magyar férfi Sza­­mosújvár, Nagyenyed, Bukarest börtöneiben nem magáért, nem „bűnei” miatt, hanem miattunk, ér­tünk, helyettünk, a magyarságért szenvedett. Sem az ő megpróbálta­tásaikat, sem családjaikét nem felejt­hetjük el. Ezért tartottuk fontosnak ügyük, ügyünk társadalmasítását. Ezért kíséreltük meg áttörni a kö­zöny falát, kezdeményeztünk ado­­mánygyűjtést számukra az Ember­séget! Alapítvány révén, ezért tartot­tuk fontosnak négy éven át hírük felszínen tartását, a nemzetközi alá­írásgyűjtést, a tömegtüntetéseket, a román ellenzéki politikusok és a nemzetközi humanista közvélemény segítségül hívását. Az elítéltjeink ér­dekében gyűjtött tízezer hiteles alá­írás, az ugyancsak tízezres tömeget megmozgató szolidaritási tüntetés igazolták, hogy nem egy-két magyar „szélsőséges” magánügye a magya­rellenes koncepciós perben 15-20 esztendei börtönre ítélt zetelakiak, oroszhegyiek ügye. És nem is csupán „magyar ügy”, hanem az emberség ügye. (Vége) Összeállította: BOTH Mihály KÜLPOLITIKA 3 Távozott az utolsó orosz katona Négy évig tartott a 340 000 fős hadsereg kivonása Németországból - Ünnepség Berlinben (Folyta­tás az 1. oldalról) Németország és Oroszország az együttműködés, a partneri kapcso­latok fejlesztésére törekszik, hogy megszilárduljon a béke Európában, a világban, és a két ország úgy véli, hogy az utolsó orosz katona távozá­sával német földről történelmi ese­mény játszódott le, s ezzel lezárult egy fejezet a háború utáni korszak­ban. Az előbbieket a tegnapi ünnepsé­gen egyaránt hangsúlyozta Kohl kancellár és Jelcin önök. Kinyilvá­nították készségüket, hogy közösen építik nemcsak a német, az orosz, hanem Európa többi szabad és egyenrangú népének jövőjét. Kohl úgy fogalmazott, hogy az orosz hadsereg folyamatos, méltó­ságteljes távozása reményt kelt a jö­vő építésében, s megteremtette a másmilyen együttműködés alapját egész Európában. Az orosz csapatok távozása ked­vező időszakot nyit népeink kapcso­lataiban, mondta Kohl. Emlékezte­tett a történelem sötét oldalára, ar­ra, hogy Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, s szerinte ezt sohasem szabad elfelej­teni. Kegyelettel adózott a második világháború áldozatainak, emlékez­tetve arra, hogy Oroszországban milliók életét oltották ki, hozzáfűzte azonban, hogy arról sem szabad megfeledkezni, mit tettek az oro­szok a németekkel a második világ­háború után. A nácik Oroszország megalázásá­ra, lerombolására törekedtek, hang­súlyozta Kohl, s leszögezte, Német­ország a berlini fal leomlása után nem egyesülhetett volna az akkori szovjet vezetőség együttműködése nélkül. Mi, németek erre szüntele­nül köszönettel fogunk emlékezni, hangsúlyozta a kancellár. Megálla-p­ította, hogy Európa biztonsága, jó­­■te nem szavatolható Oroszország megkerülésével, az előbbi csak az Oroszországgal való szoros együtt­működéssel érhető el. Jelcin szerint az orosz-német kapcsolatokban befejeződött a há­ború utáni időszak­, s 1994. augusz­tus 31-ét történelmi dátumnak ne­vezte nemcsak Oroszország, Német­ország, hanem egész Európa számá­ra. Nyomatékosan hangsúlyozta, vé­get kell vetni a vitának, ki kerül ki győztesként a hidegháborúból, va­jon a Nyugat vagy a Kelet-e. Szerin­te győzött a demokratikus elveken alapuló európai együttműködés esz­méje, amelyet az EBEÉ fogalmazott meg. Részletesen ismertette, hogy a szovjet katonák milyen nagy áldoza­tot hoztak a nácizmus megsemmisí­tésében és Európa felszabadításá­ban. Nekünk, mint e katonák utód­jainak, szüntelenül köszönetet kell mondanunk nekik, mert nagy hősi­ességükkel, szent önfeláldozásukkal megmentették az emberiséget a ha­lálos veszedelemtől, mondta Jelcin. A továbbiakban kifejtette, hogy Berlinben porrá zúzták azt az ala­pot, amelyre Hitler esztelen tervei épültek. Emlékeztetett arra, hogy nemcsak szovjet és orosz katonák já­rultak hozzá a náci Németország le­győzéséhez, hanem a Kelet és a Nyugat más katonái is. Elismeréssel adózott a német antifasisztáknak, számos ország partizánjainak, az el­lenállási mozgalmak tagjainak a fa­sizmus feletti győzelemhez való hoz­zájárulásukért. Teljes a bizalmunk az egyesült, a megújult Németország iránt, tuda­tában vagyunk, milyen szilárd ala­pokon nyugszik demokratikus rendszere, amely kizárja az erősza­kot, az agresszivitást, más népek ér­tékeinek tagadását, hangsúlyozta Jelcin. Hozzáfűzte, hogy Oroszor­szágban is gyökeres változások kez­dődtek, s egy ilyen Oroszország, egy ilyen Németország soha többé nem fog egymással háborúzni. Jelcint a legnagyobb államfői tiszteletadással fogadták, Kohl kan­cellár kíséretében bejegyezte nevét Berlin aranykönyvébe. Tiszteletére díszebédet Herzog államfő adott. Miután koszorút helyeztek el az ele­sett orosz és szovjet katonák nagy­méretű emlékművénél, Bulgakov parancsnok jelentést tett az utolsó orosz katona távozásáról. Kohl és Jelcin tegnap este meg­vitatta a boszniai válság megoldásá­nak lehetőségét. A Baltikumban befejeződött az orosz csapatkivonás Tegnap befejeződött az orosz katonai alakulatok kivo­nulása a balti köztársaságokból, közölte a moszkvai véderőmi­­nisztérium. Az orosz fegyveres erők utolsó tagjait - többségükben az evakuálást felügyelő tiszteket­­tegnap két repülőgépen szállí­tották Moszkvába. Az Észtországgal, Lettor­szággal és Litvániával kötött ál­lamközi szerződéssel összhang­ban a három országban né­­hány száz olyan polgári személy maradt, aki az orosz hadsereg­ben szolgál. Lettországban ra­kétatámadást­ jelző rendszereni dolgoznak, Észtországban le­szerelnek egy nukleáris reak­tort a légierő volt oktatási köz­­pontjában.(Tanjug) Megcsapolták a Nemzeti Bankot A macedón pénzintézetek felrúgták a gazdasági érdekeket (Szkopjei tudósítónktól) A macedón bankok a macedón gazdaság inkvizítorai! Ezt a kemény vádat az egyik legsikeresebben mű­ködő mamutüzem vezérigazgatója mondta ki a gazdasági kamara igaz­gató bizottságának bővített ülésén, amelyen részt vett a kormányfő, az illetékes ágazati miniszterek és a több ezer embert foglalkoztató nagyvállalatok igazgatói. Az említett igazgató szerint ugyanis gazdasági fegyelem híján mind a stabilizációs program megvalósításában, mind pedig a gazdaság talpra állításában maguk a bankok felrúgták a nem­zetgazdasági érdekeket, és ki-ki a maga zsebére dolgozik.­így történ­het meg, hogy a havi 3000 már­kás fizetésű emberek döntenek arról, hogy megadják-e háromhavi késés­sel a munkásoknak a 3000 dénáros minimálbért. Erre a drámai ülésre is úgy ke­rült sor, hogy egy héttel ezelőtt a Sztepánszka Banka (megfelel a mi hitelbankunknak) betört az ország pénzügyi rendszerébe és megfejte a Nemzeti Bankot. Azt mégsem tudni, hogy nemzeti valutával vagy ke­mény valutával-e, és az összeg is is­meretlen, mert a vizsgálat még tart, ám a Nemzeti Bank megjátszotta az államot az államban és leblokkolta a Sztepánszka Banka tevékenységét és vele párhuzamosan az ország gaz­daságának jelentős részét. Ezért ugyan a kormányfő is felhördült, a gazdasági kamara úgyszintén, a bankosok azonban nem engednek a negyvennyolcból. Teljes a zűrza­var, tombol a tehetetlenség, küszö­bön a kollapszus. Ez a drámai pillanat olyan gazda­sági mutatók tükrében jött létre, amelyek következtében nem csoda, hogy az igazgatók, azok a gyakorlati emberek, akik a stabilizációs prog­ram megvalósítását mint irányelvet fogadtak el, a szó szoros értelemben verték az asztalt az ülésen, mert, mint mondták, valakinek felelnie kell azért, hogy az elméleti szakem­berek nem kalkulálták be a bankok magatartását és korlátlan lehetősé­geit. így történhetett meg, hogy míg az ország hatalmas devizatartalékkal rendelkezik és a nemzeti valuta ár­folyama több mint 3 százalékkal megugrott, az ország gazdasága pang és megrekedtek a beruházá­sok. Ilyenformán a pénzügyi politi­ka a kivitelt sem serkenti, és ami végképp megengedhetetlen, hogy sem a beruházásokra, sem pedig az üzletkötésekhez a bankok nem nyújtanak garanciát. Így történhetett meg, hogy eb­ben az évben a foglalkoztatottak lét­száma megint 8 százalékkal csök­kent, az anyagi termelés pedig 13,2 százalékkal alacsonyabb,Iszint az el­múlt esztendő azonos időszakában. A gazdaság folyószámláin június óta 6,1 milliárd dénár negatív szaldó van, és ilyenformán a macedón áru­termelők és forgalmazók 81 százalé­kában nem fizették ki számláikat. Csak június folyamán 429 vállalat jelentett csődöt, január elsejétől pe­dig 2200 ilyen bejelentés volt, így a munkanélküliek száma 26,5 ezerrel gyarapodott. Az országban mintegy 100 000 ember késve, közülük a fele háromhavi késéssel kapja fizetését. Az igazgatók, a miniszterek és a gazdasági kamara, de még a szak­­szervezet vezetői szerint is ezért a helyzetért a szocialista rendszerben gondolkodó és működő, de mai gaz­dasági rendszer nyújtotta lehetősé­geket sikeresen fölöző bankok a fel­elősek, amelyek nem tevékenyked­nek a nemzetgazdaság érdekében. Ezt egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen az ülésen egyetlenegy bank képviselője sem volt jelen. A macedón gazdaság szakemberei követelik a pénzügyi politika megváltoztatását, a dénár árfolyamának csökkentését és a büntető kamatok szelektálását és bi­zonyos részének eltörlését. Voltak olyan hangok is, melyek szerint a so­ron következő választások előjátéka­ként bizonyos pártok fogják a gyep­lőt azért, hogy káoszt teremtsenek és biztosítsák programjukhoz a sza­vazatokat. Az elkövetkező időszakban Bian­kó Crvenkovszki kormányának nem lesz könnyű dolga, hogy kihúzza az ország gazdaságát a kátyúból, ame­lyet sokak szerint már csak az iner­cia, a tehetlenségi erő visz tovább. SZEGEDI Mária

Next