Magyar Szó, 1994. szeptember (51. évfolyam, 185-210. szám)
1994-09-01 / 185. szám
1994. szeptember 1., csütörtök Magyar Szó MAGYARORSZÁG Az idén még tandíj nélkül Pánikhangulat a külügyben - Sugárzó feketekereskedelem: Pakson nem kell tartani a lopástól (Folytatás az 1. oldalról) A lap szerint távoznia kellett például Misur Györgynek, aki több afrikai országban és Rómában volt nagykövet, majd a környező országokkal való főosztályt vezette, posztjára Hárs Gábor, az MSZP egyik frontembere pályázik. Ugyancsak nyugdíjazzák Fodor Istvánt, az arab világ legjobb magyarországi szakértőjét, visszatér viszont tanácsadóként Meiszter Dávid, aki meg éppenséggel Jeszenszky Géza külügyminisztersége idején kényszerült nyugállományba. Koalíciós megegyezés született a pótköltségvetésről - az egyeztető tanácson támogatta a tervezetet az MSZP és az SZDSZ is. Az 1995-ös gazdaságpolitika irányelveit illetően egyetértettek, hogy csakis erőteljes stabilizációs lépésekkel alapozható meg a későbbi gazdasági növekedés. Óriási vita volt arról, miként meghozni a népszerűtlen szigorító intézkedéseket, hogyan megváltoztatni a fogyasztás és a beruházás rossz arányát úgy, hogy az a társadalom számára még elviselhető legyen. A dokumentumot október végén tárják a parlament elé. Abban egyébként az a prognózis szerepel, mely szerint a bruttó bérek növekedése 15, az infláció pedig 20 százalék alatt marad majd. Továbbra is élénk érdeklődés követi a nyomozást, s általában minden olyan információt, amely egy budai hotel parkolójában megtalált két kilogrammnyi radioaktív anyaggal kapcsolatos. A rendőrségnek még nem sikerült megtalálnia az akcióban résztvevő harmadik személyt, így most egyelőre szakemberek adhatnak csak véleményezést másodlagos vonatkozásban. Az egyik kutatóintézet vezetője szerint megfelelő csomagolás esetén a hasadóanyag szállítása általában véve nem veszélyes, még akkor sem, ha a csempészek villamoson vagy buszon viszik magukkal az „árut”, hiszen az atomerőművekbe is szállítják a hasadóanyagot. A csempész gondatlansága azonban már súlyos károsodásokat okozhat. Gyakori kérdés, hogy az ilyen csempészáruból készülhet-e atombomba. Nos, a válasz szerint a sugárzóanyagoknak csak csekély hányada alkalmas erre. Megszólalt az ügyben a Paksi Atomerőmű egyik illetékese is, szerinte szinte teljesen kizárt, hogy a Magyarországon alkalmazott anyagok bekerülnek az illegális kereskedelembe, mert azokat rendszerekben szállítják, másrészt pedig Pakson rendkívül szigorúak a biztonsági intézkedések, a grammnyi elszámolás mellett az Atomenergia Ügynökség szakemberei is állandó ellenőrzést tartanak, a reaktorblokkokhoz pedig titkos fényképezőrendszert is beépítettek, amelyek bizonyos időközönként - a beavatkozás kizárásával - felvételeket készítenek, s miután egy reaktor szétszedése napokig eltart, ezalatt pedig tucatnyi felvétel készül, így tehát még elvben is lehetetlen, hogy bárki itt bármilyen illegális akciót végrehajtson. Az MTI moszkvai tudósítója az orosz atomenergetikai minisztérium szóvivőjétől azt tudta meg, hogy a lefoglalt áru nem feltétlenül Oroszországból származik: a csempészek bármely olyan országban szert tehettek hasadóanyagra, ahol atomerőművek működnek. Leszögezte, az erőművekben használatos uránt sehol másutt nem lehet felhaszálni, rendszerint képzetlen emberek lopják nagy pénzek reményében. A határon pedig rendkívül nehéz átvinni, mert a vámosok megfelelő műszerekkel rendelkeznek. SINKOVITS Péter EGY ÖNGYILKOSSÁG MARGÓJÁRA (4.) Félni és megfélemlíteni Koncepciós perek Romániában Ez év tavaszáig hét székelyföldi magyar férfi több mint négy esztendőn át szenvedett Románia börtöneiben. El nem követett „bűneik” miatt alázta meg, bélyegezte meg, ítélte el a Ceausescu utáni román „igazságszolgáltatás” valamennyiüket. A Ceausescu- időkből „örökölt” börtönökben szenvedtek, ahol igyekeztek teljesen elszigetelni őket a külvilágtól; többször is meggátolták, hogy a havonkénti „beszélőkön" családtagjaikkal zavartalanul, anyanyelvükön, magyarul beszélhessenek, hogy papjaik lelki vigaszt nyújtsanak számukra. Több éven át nem találkozhattak papjaikkal. Ezért Bálint Lajos érsek úr személyesen kívánt misét celebrálni számukra. A misét megtarthatta, de éppen rabjaink nem vehettek részt rajta. A cinikus börtönparancsnokság utasítására ortodox román rabok hallgatták - értetlenül - a magyar főpap miséjét Szamosújváron. Heteken, hónapokon, éveken át írták a román szélsőségesek, a jobb- meg baloldali szélsőségesek újságjai, harsogta a bukaresti állami rádió meg tévé, tárgyalta a törvényhozás, sőt a román vezető politikusok is bizonygatták bel- és külföldön (még maga Iliescu elnök is), hogy „bestiálisan gyilkoltak a magyarok” a forradalom óráiban Székelyudvarhelyen és környékén. Bejárta a világot a bukaresti hatalom hírhedten hazug „Harkov-jelentése”. Románokat gyilkoltak a magyarok Hargita és Kovászna megyékben - állították, mit sem akarva tudni arról, hogy a 6 székelyföldi áldozat közül 3 magyar volt. Szerintük az etnikai okokból lemészárolt román szekusok meg milicisták tetemeit megcsonklva, lefejezve, meggyalázva, közszemlére téve fölakasztottuk (!), és a románok levágott fejeivel futballoztunk©, mi, székelyföldi magyarok. Nos, ez mind hazugság. Az említett Danila és Cheuchisan mellett csupán még egy román, Dumitu Coman, a székelyudvarhelyi Securitate parancsnoka lett még 1989. december 22- én a tömegharag áldozata, ő a harmadik. Hírhedt figura volt. Ugyancsak meglincselték, de holttestét nere gyalázta meg senki. Viszont őt is „a forradalom hőse”-ként temették... Valóban '89 decemberében több legyilkolt rendőr és szekus tetemét megcsonkították, meggyalázták néhol az országban, de nem a Székelyföldön, és nem magyarok tették. Hanem például a dél-erdélyi Kudzsiron történt efféle, ahol román rendőröket, szekusokat ölt meg, gyalázott meg a románokból álló tömeg. De ott senkit nem vontak felelősségre a valóban bestiális gyilkosságok miatt, esetükben alkalmazták az 1990. január 4-i elnöki kegyelmet... Sűrűn kellett hallanunk az elmúlt négy esztendő alatt, hogy „az RMDSZ néhány szélsőséges politikusa bestiális magyar gyilkosokat szeretne kihozni a román igazságszolgáltatás nevelőintézeteiből”. És éppen mi, tehát azok a politikusok, akik 1980 decembere óta folyamatosan küzdünk a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezéséért, a Székelyföld területi autonómiájának létrehozásáéa, ebben - a román betelepítések ellenére is - 80 százalékban magyar többségű térségben. Az igazság az, hogy nem néhány „szélsőséges magyar” ügye a zetelaki és oroszhegyi ártatlanul meg igazságtalanul elítélteké, nem is néhány erdélyi magyar politikusé. Kétségtelenné vált, hogy az egész romániai magyar nemzeti közösség, az egész magyarság megalázása, megfélemlítése volt a bukaresti hatalom szándéka. „Gyilkos nép vagytok!” - kiabálták azok, akik szándéka a zavarosban halászás, a gyűlöletszítás és a feszültségkeltés, és nem a különböző egymásra utalt népek békés együttélésének fenntartása Erdélyben. Tehát ez a hét magyar férfi Szamosújvár, Nagyenyed, Bukarest börtöneiben nem magáért, nem „bűnei” miatt, hanem miattunk, értünk, helyettünk, a magyarságért szenvedett. Sem az ő megpróbáltatásaikat, sem családjaikét nem felejthetjük el. Ezért tartottuk fontosnak ügyük, ügyünk társadalmasítását. Ezért kíséreltük meg áttörni a közöny falát, kezdeményeztünk adománygyűjtést számukra az Emberséget! Alapítvány révén, ezért tartottuk fontosnak négy éven át hírük felszínen tartását, a nemzetközi aláírásgyűjtést, a tömegtüntetéseket, a román ellenzéki politikusok és a nemzetközi humanista közvélemény segítségül hívását. Az elítéltjeink érdekében gyűjtött tízezer hiteles aláírás, az ugyancsak tízezres tömeget megmozgató szolidaritási tüntetés igazolták, hogy nem egy-két magyar „szélsőséges” magánügye a magyarellenes koncepciós perben 15-20 esztendei börtönre ítélt zetelakiak, oroszhegyiek ügye. És nem is csupán „magyar ügy”, hanem az emberség ügye. (Vége) Összeállította: BOTH Mihály KÜLPOLITIKA 3 Távozott az utolsó orosz katona Négy évig tartott a 340 000 fős hadsereg kivonása Németországból - Ünnepség Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) Németország és Oroszország az együttműködés, a partneri kapcsolatok fejlesztésére törekszik, hogy megszilárduljon a béke Európában, a világban, és a két ország úgy véli, hogy az utolsó orosz katona távozásával német földről történelmi esemény játszódott le, s ezzel lezárult egy fejezet a háború utáni korszakban. Az előbbieket a tegnapi ünnepségen egyaránt hangsúlyozta Kohl kancellár és Jelcin önök. Kinyilvánították készségüket, hogy közösen építik nemcsak a német, az orosz, hanem Európa többi szabad és egyenrangú népének jövőjét. Kohl úgy fogalmazott, hogy az orosz hadsereg folyamatos, méltóságteljes távozása reményt kelt a jövő építésében, s megteremtette a másmilyen együttműködés alapját egész Európában. Az orosz csapatok távozása kedvező időszakot nyit népeink kapcsolataiban, mondta Kohl. Emlékeztetett a történelem sötét oldalára, arra, hogy Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, s szerinte ezt sohasem szabad elfelejteni. Kegyelettel adózott a második világháború áldozatainak, emlékeztetve arra, hogy Oroszországban milliók életét oltották ki, hozzáfűzte azonban, hogy arról sem szabad megfeledkezni, mit tettek az oroszok a németekkel a második világháború után. A nácik Oroszország megalázására, lerombolására törekedtek, hangsúlyozta Kohl, s leszögezte, Németország a berlini fal leomlása után nem egyesülhetett volna az akkori szovjet vezetőség együttműködése nélkül. Mi, németek erre szüntelenül köszönettel fogunk emlékezni, hangsúlyozta a kancellár. Megálla-pította, hogy Európa biztonsága, jó■te nem szavatolható Oroszország megkerülésével, az előbbi csak az Oroszországgal való szoros együttműködéssel érhető el. Jelcin szerint az orosz-német kapcsolatokban befejeződött a háború utáni időszak, s 1994. augusztus 31-ét történelmi dátumnak nevezte nemcsak Oroszország, Németország, hanem egész Európa számára. Nyomatékosan hangsúlyozta, véget kell vetni a vitának, ki kerül ki győztesként a hidegháborúból, vajon a Nyugat vagy a Kelet-e. Szerinte győzött a demokratikus elveken alapuló európai együttműködés eszméje, amelyet az EBEÉ fogalmazott meg. Részletesen ismertette, hogy a szovjet katonák milyen nagy áldozatot hoztak a nácizmus megsemmisítésében és Európa felszabadításában. Nekünk, mint e katonák utódjainak, szüntelenül köszönetet kell mondanunk nekik, mert nagy hősiességükkel, szent önfeláldozásukkal megmentették az emberiséget a halálos veszedelemtől, mondta Jelcin. A továbbiakban kifejtette, hogy Berlinben porrá zúzták azt az alapot, amelyre Hitler esztelen tervei épültek. Emlékeztetett arra, hogy nemcsak szovjet és orosz katonák járultak hozzá a náci Németország legyőzéséhez, hanem a Kelet és a Nyugat más katonái is. Elismeréssel adózott a német antifasisztáknak, számos ország partizánjainak, az ellenállási mozgalmak tagjainak a fasizmus feletti győzelemhez való hozzájárulásukért. Teljes a bizalmunk az egyesült, a megújult Németország iránt, tudatában vagyunk, milyen szilárd alapokon nyugszik demokratikus rendszere, amely kizárja az erőszakot, az agresszivitást, más népek értékeinek tagadását, hangsúlyozta Jelcin. Hozzáfűzte, hogy Oroszországban is gyökeres változások kezdődtek, s egy ilyen Oroszország, egy ilyen Németország soha többé nem fog egymással háborúzni. Jelcint a legnagyobb államfői tiszteletadással fogadták, Kohl kancellár kíséretében bejegyezte nevét Berlin aranykönyvébe. Tiszteletére díszebédet Herzog államfő adott. Miután koszorút helyeztek el az elesett orosz és szovjet katonák nagyméretű emlékművénél, Bulgakov parancsnok jelentést tett az utolsó orosz katona távozásáról. Kohl és Jelcin tegnap este megvitatta a boszniai válság megoldásának lehetőségét. A Baltikumban befejeződött az orosz csapatkivonás Tegnap befejeződött az orosz katonai alakulatok kivonulása a balti köztársaságokból, közölte a moszkvai véderőminisztérium. Az orosz fegyveres erők utolsó tagjait - többségükben az evakuálást felügyelő tisztekettegnap két repülőgépen szállították Moszkvába. Az Észtországgal, Lettországgal és Litvániával kötött államközi szerződéssel összhangban a három országban néhány száz olyan polgári személy maradt, aki az orosz hadseregben szolgál. Lettországban rakétatámadást jelző rendszereni dolgoznak, Észtországban leszerelnek egy nukleáris reaktort a légierő volt oktatási központjában.(Tanjug) Megcsapolták a Nemzeti Bankot A macedón pénzintézetek felrúgták a gazdasági érdekeket (Szkopjei tudósítónktól) A macedón bankok a macedón gazdaság inkvizítorai! Ezt a kemény vádat az egyik legsikeresebben működő mamutüzem vezérigazgatója mondta ki a gazdasági kamara igazgató bizottságának bővített ülésén, amelyen részt vett a kormányfő, az illetékes ágazati miniszterek és a több ezer embert foglalkoztató nagyvállalatok igazgatói. Az említett igazgató szerint ugyanis gazdasági fegyelem híján mind a stabilizációs program megvalósításában, mind pedig a gazdaság talpra állításában maguk a bankok felrúgták a nemzetgazdasági érdekeket, és ki-ki a maga zsebére dolgozik.így történhet meg, hogy a havi 3000 márkás fizetésű emberek döntenek arról, hogy megadják-e háromhavi késéssel a munkásoknak a 3000 dénáros minimálbért. Erre a drámai ülésre is úgy került sor, hogy egy héttel ezelőtt a Sztepánszka Banka (megfelel a mi hitelbankunknak) betört az ország pénzügyi rendszerébe és megfejte a Nemzeti Bankot. Azt mégsem tudni, hogy nemzeti valutával vagy kemény valutával-e, és az összeg is ismeretlen, mert a vizsgálat még tart, ám a Nemzeti Bank megjátszotta az államot az államban és leblokkolta a Sztepánszka Banka tevékenységét és vele párhuzamosan az ország gazdaságának jelentős részét. Ezért ugyan a kormányfő is felhördült, a gazdasági kamara úgyszintén, a bankosok azonban nem engednek a negyvennyolcból. Teljes a zűrzavar, tombol a tehetetlenség, küszöbön a kollapszus. Ez a drámai pillanat olyan gazdasági mutatók tükrében jött létre, amelyek következtében nem csoda, hogy az igazgatók, azok a gyakorlati emberek, akik a stabilizációs program megvalósítását mint irányelvet fogadtak el, a szó szoros értelemben verték az asztalt az ülésen, mert, mint mondták, valakinek felelnie kell azért, hogy az elméleti szakemberek nem kalkulálták be a bankok magatartását és korlátlan lehetőségeit. így történhetett meg, hogy míg az ország hatalmas devizatartalékkal rendelkezik és a nemzeti valuta árfolyama több mint 3 százalékkal megugrott, az ország gazdasága pang és megrekedtek a beruházások. Ilyenformán a pénzügyi politika a kivitelt sem serkenti, és ami végképp megengedhetetlen, hogy sem a beruházásokra, sem pedig az üzletkötésekhez a bankok nem nyújtanak garanciát. Így történhetett meg, hogy ebben az évben a foglalkoztatottak létszáma megint 8 százalékkal csökkent, az anyagi termelés pedig 13,2 százalékkal alacsonyabb,Iszint az elmúlt esztendő azonos időszakában. A gazdaság folyószámláin június óta 6,1 milliárd dénár negatív szaldó van, és ilyenformán a macedón árutermelők és forgalmazók 81 százalékában nem fizették ki számláikat. Csak június folyamán 429 vállalat jelentett csődöt, január elsejétől pedig 2200 ilyen bejelentés volt, így a munkanélküliek száma 26,5 ezerrel gyarapodott. Az országban mintegy 100 000 ember késve, közülük a fele háromhavi késéssel kapja fizetését. Az igazgatók, a miniszterek és a gazdasági kamara, de még a szakszervezet vezetői szerint is ezért a helyzetért a szocialista rendszerben gondolkodó és működő, de mai gazdasági rendszer nyújtotta lehetőségeket sikeresen fölöző bankok a felelősek, amelyek nem tevékenykednek a nemzetgazdaság érdekében. Ezt egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen az ülésen egyetlenegy bank képviselője sem volt jelen. A macedón gazdaság szakemberei követelik a pénzügyi politika megváltoztatását, a dénár árfolyamának csökkentését és a büntető kamatok szelektálását és bizonyos részének eltörlését. Voltak olyan hangok is, melyek szerint a soron következő választások előjátékaként bizonyos pártok fogják a gyeplőt azért, hogy káoszt teremtsenek és biztosítsák programjukhoz a szavazatokat. Az elkövetkező időszakban Biankó Crvenkovszki kormányának nem lesz könnyű dolga, hogy kihúzza az ország gazdaságát a kátyúból, amelyet sokak szerint már csak az inercia, a tehetlenségi erő visz tovább. SZEGEDI Mária