Magyar Szó, 1994. november (51. évfolyam, 237-260. szám)
1994-11-01 / 237. szám
2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Senkire sem lehet a békét A hadviselő felek a fegyverek erejével rajzolják meg Bosznia- Hercegovina területi felosztást A Moszkvai Rádió sajtószemléjéből idézünk. Bevezetőben a rádió annak a nézetének ad hangot, hogy a nemzetközi közösség ugyanazokat a hibákat követi el, mint néhány hónappal ezelőtt, amikor a délszláv népekre határokat akart ráerőszakolni és meg akarta határozni, hogy mi is számukra a békés megoldás. A Novoje Viesnja úgy vélekedik, hogy a világ hatalmasai nem vonták le a tanulságot az 1873. évi berlini kongreszusból, sem pedig a Versailles-i békától, sem pedig abból, hogy a második világháború után elhibázták Európa társadalmi berendezését. Aligha valószínű, hogy a kontaktcsoport terve békét eredményez. Még akkor sem valószínű, ha Karadacék és hívd elfogadják a tervet, hiszen az elfogadás csak egy isrekzetvátelnyi szünet lesz a területek újrafelosztásáért vívott háborúban. A szerző megítlése szerint azok a fogalmak, hogy szerb, horvát vagy muzulmán valamiféle szimbólumokká váltak, s ezekkel zsonglőrködnek a moszkvai, ■washingtoni és nyugat-európai székvárosok politikai csúcsvezetői, mind a kormányzó, mind az ellenzéki pártok. Figyelmen kívül aly Jugoszláviában, Horvátországba Воншában a társadalom g°htikailag nem tekinthető egyszersmind figyelmen kívn hagyják azoknak az erőknek a politikai jellegét, amelyek most vannak hatalmon. A szerző az alábbi következtetőre jut: helyzet és taktika nézve a szankciók részleges dása egyértelműen Oroszország győzelmének tekinthető. Ez azonban nem ígér stratégiai nyereséget, hiszen a Jelen konfliktusban nem létezik olyan megoldás, amely az egyik főnek válna csak hasznára. Ezért a bosnyák csomó mindinkább összeküszódik. A Pravda tudósítója interjút készített Radovan Xaradi Betvai, a boszniai szerbek vezetőjével, aki kiemelte: Az a nép, amely kivívta szabadságát és államát, nem fog lemondani róla. Elmondta egyebek között azt is, hogy honfitársai miért utasították vissza a kontakt-Жs tervét. Mi elsősorban a siót vetettük, mondta, mert a tervből csupán a térkép készült el. Az alkotmányról szóló tárgyalásokat és a tűzszüneti egyezményt nem foglalja magában az összekötő csoport Béketerre. Nekünk ma nincs jogunk másoknak ajándékozni a szerbek földjét, amelyen népirtás követtek el olyan formában, hogy a szerb termetekre muzulmánokat engedünk beköltözni - húzta alá. Ezután hozzátette, hogy Amerika valójában nem óhajtja a békét Bosznia-Hsercegovinában és több okból is. Egyebek között azért is, mert alá akarja ásni az Európai Unió egységét, és így akarja biztosítani tulajdon jelenlétét Európában. Teszi ezt azért, mert Franciaés Németország kiszorítani az Egyesült Államokat az . Ha Európában politikailag idén van, akkor katonailag nem kell távoznia. Maradhat Dél- Európában, a NATO kötelékében. Ha Amerika akarta volna, a háború már régen véget ér - mondta Karadac a Pravdának, és hozzátette: - Mi sohasem fogjuk elütnérni Bosznia-Hercegovinát egy Jugoszlávián kívül álló államként. Ha Jugoszlávia kötelékében marad, elismertük volna annak egy tagországaként. Ha a sötét délszláv alagút végén most valaki fényt vél felfedezni, akkor azért mindenképpen Vhalij Csurant „kell hibáztatnia" - írja a Lityeraturaja Gazda. Emlékeztet a jugoszláv helyzetelemzők véleményére, amely szerint egy egész periódus zárult le Csurkín távozásával err® a tisztségről. Az orosz diplomácia sikerének könyvelhető el, hogy végre a délszláv probléma - a délszláv alagút, ahogyan fogalmaz- végén a fény hercesség kedvéért azt is hogy annak idején egy női folyóirat közvélemény- kutatást szervezett, amelyből kiderült, szén vezeti Csar kínnal és az ideális férfit látta benne megtestesülni. ELFELEJTETT HÁBORÚ A BALKÁNON A The Financial Times című brit lap minapi számában vizsgálat tárgyává teszi a Nyugat szerepét a jugoszláv válság rendezésében, különös tekintettel London szerepére. A szerző a bevezetőben megállapítja, hogy a fő téma, amiről most a Westminsteri palotában tanakodnak az a képviselők erkölcsi elvei, a posta privatizálása és az Európához fűződő viszony. Egyetlen téma, amely úgymond nem téma, az a boszniai helyzet. A súlyos konfliktusról szóló cikkek a lapok vezéroldalairól a belső oldalaira csúsztak vissza. Az átlag brit parlamenti képviselő így aztán szemből téveszt, hogy legalább 3000 brit katona tölti immár a harmadik felét Boszniában minden igyekezetét latba vetve, hogy életben tartsa a tűzszünetet. A külügyminisztériumban valamelyest másképpen néz ki a kiemelt feladatok listája. Ott immár két hónapja a legfőbb és legégetőbb téma, olyannyira, hogy az emibernek néha az az érzése, hogy Doughs Hurd külügyminiszternek épp** Bosznia lett a vesszőparipája. £? azonban ¿зак. * látszat, nem így voll A cikkíró emlékezetbe idézi: nét már héttel ezelőtt a brit diplománk még attól tartott, hogya sztrái válság utáni időszakban Bosznia tesz az, amely a legsúlyosabban meg fogja terheli a brit-amerikai viszonyt. A veszélyt sikerült elhárítani, de csak ideiglenesen, mivel a szarajevói kormány a tavaszig elodázta az ENSZ-hez beadandó kérelmét, hogy szüntessék meg az ellene is érvényben levő fegyverszállítási embargót. Ha Szarajevó nem így cselekszik, akkor Washington máris szavazásra bocsátotta volna a javaslatot a BT-ben. London minden bizonnyal tartózkodott volna, s ha az embargót feloldják, kivonta volna csapatait Boszniából. Ugyanígy járt volna el Franciaország, és az öttagú összekötő csoport összeomlik. Douglas Hurd külügyminiszter szerint az amerikaiakkal támadt nézetkülönbség nem megoldhatatlan. Ha az amerikai elnök megtámogatását, a britek szerint a javaslat akkor sem fogja megkapni a szükséges 9 szavazatot. Megvan a remény rá, hogy az érintett tényezők közül senki sem veszi el tekintélyét és az összekötő csoport szívott feladatot. És arra fogja irányítani figyelmét, hogy rávegye a szerbeket, fogadják el a legutóbbi béketervet. A bat külügyminisztérium úgy véli, ez nem lehetetlen feadat-Hurd brit külügyminiszter szerint meg kell vitatni további kérdéseket is, így például a szerb horvát határ kölcsönös elismerését és a Horvátországban élő szerb kisebbség heyzetét. A cikkíró, Philip Stevens szerint Nagy-Britannia nem játszott különösebben jó szerepet a délszláv válságban, Jugoszlávia széthullásában. Kezdetben nagyon is a németekhez húzott, akik Kohl kancellárral az élen elismerték Németországot. London azt állította, hogy a szankciók révén lehet leghatékonyabban jobb belátásra bírni a szerb erőket, amelyek letarolták Boszniát- Ezt mondta, de soha nem tett eleget, szankciók hatékonyan sönek és nem árl oda Clinton amerikai elnök mellé akkor sem, amikor az tavaly azt javasolta, hogy a boszniai válság kapjain a Nyugat álláspontjába építsen be erkölcsi dimenziókat. (D.) Magyar Szó UTAK ÉS ÚTVESZTŐK (2.)• A nemzeti egység - önismeretre alapozva „Nem tudunk egyetérteni a kormányprogram leszűkítő nemzet fogalmával sem-áll a VMSZ közleményében.A magyar kormánnyal ellentétben, amely a határon túli magyarságot kizárólag kulturális értelemben tekinti a magyar nemzet részének, mi minden vonatkozásban a magyar nemzet elidegeníthetetlen részének tekintjük magunkat. Javasolnánk, hogy ezt a leegyszerűsítő, s ránk nézve sérelmes nemzetfogalmat a kormányprogramból iktassák ki, hiszen az egyébként komoly visszalépést jelentene a világban kényszerűen szétszórtan élő magyarság reintegrálódása terén." A VMSZ háborgása helyénvaló, attól eltekintve, hogy ugyanabban a kormányprogramban fellelhető a nemzet egészének méltányos felölelése" is, mint például: „A határon túli magyarokat (a magyar kormány - M. N. megj.) más országok polgáraiként is a magyarság részének tekinti, higgadt, határozan politikával kívánja előmozdítani jogaik érvényesülését és azt, hogy szülőföldjükön boldoguljanak". A VMSZ idézett megnyilatkozása azonban felveti azt a kérdést, vajon milyen eszközökkel végezhető el kielégítő módon „a magyarság reintegrálása", mi szükséges a „nemzeti egység” fenntartásához, mit értsünk azon, ha a kisebbségben élő nemzetrészek valamely szervezetének tagjai „minden vonatkozásban" a magyar nemzet részének tekintik magukat. Voltaképpen az a kérdés, miként tartható fiam a „nemzeti egység” a több államra kiterjedő „nemzeti megosztottság” kényszerű körülményei között is, és milyen szerepe van a „nemzeti egység" fenntartásában az anyaország „állami" összetevőjének. Mivel a nemzet egy megsratkotött területen élő emberek, illetve népesség tudatilag és érelmileg kialakított s vállalt közössége, elterjedt felfogás szerint elvben a „nemzeti egység” fenntartható már azzal is, ha a nemzetrészek közösen ápolhatja „nemzeti identitásukat". A nemzeti önismeret ápolását - miként láttuk — az a szféra látja, amelyet a kulturális autonómia tartalmaként szokás emlegetni. Eszerint a nemzeti egység már azáltal is kialakult, illetve a nemzet integrálása végbemegy, ha az anyaország és a hét szomszédos állam magyarsága a művelődés, az oktatás, a tájékoztatás, a vallásgyakorlás, a szokás- és értékápolás terén kialakított kapcsolatok révén nemzeti önismeretét az országhatárok ellenére zavartalanul folytathatja, s közösen fenntarthatja. Ez az, aminek lehetővé tételét a nemzetközi közösség is támogatja, s aminek keretében a „nemzeti egység” szolgálatát az anyaország ,államának" feladatvállalásaként is méltányolja. Mindig is voltak azonban hívei annak a felfogásnak is, amey szerint a „nemzeti egység" megtartásához az identitástudat ápolásán túl még a politikai-hatalmi integráció meghatározott formáinak a kialakítása is szükséges. E felfogás legszélsőségesebb formája szerint a nemzeti egységet csak a nemzeti állam állíthatja helyre, méghozzá a „nemzeti területek" maradéktalan birtokbavételével. Nemzeti egység eszerint nincs is, amíg ez a birtokbavétel be nem következik. Századunk első felében ez a felfogás uralkodott a magyarság politikai osztályában; Magyarország állampolitikája is túlnyomórészt ezen alapult. Annak a felfogásnak a keretében, amey szerint a „nemzeti egység” helyreállításához politikai-hatalmi integrációra is szükség van, az utóbbi években a magyarság soraiban tért hódít az az elképzdés, amely szerint a szomszédos országok magyarságát határváltoztatás nélkül olyan státusba kell hozni, hogy minden nemzetrész politikai- hatalmi tekintetben is kettős kötődést realizálhasson: egyfelől az anyagi-egzisztenciális szférában politikailag- hatalmilag abban az országban integrálódjon, amelyben él, s amelynek állampolgárságát élvezi, másfelől a szellemi szférában a nemzetrészek politikai- hatalmi szálakon is kötődjenek az anyaország állami-hatalmi összetevőihez. Ezt a megoldást egyfelől az integrálódó Európa „átjárható” határainak felfogásához kötik, másfelől Trianonnak a magyarsággal szembeni igazságtalan döntéseit vélik ily módon méltányosan enyhíteni. Az állampolitika szintjén Magyarország részéről ez a felfogás akkor afirmálódott, amikor Antall József kormányfő kijelentette, hogy „szellemileg" tizenöt millió magyar miniszterelnökének tekinti magát, s a szomszédos országok magyarságának általa legitimként elismert politikai szervezeteivel koordinálni kezdte a nemzetrészek politikai aktivitását, s anyagilag is támogatni kezdte a szomszédos országok magyar kisebbségeinek nemcsak szellemi életéhez tartozó intézményeit, hanem magukat a politikai szervezeteket is. Mivd a szellemi élet intézményeinek szánt anyagi támogatást mind kevésbé nyújtotta közvetlenül, s mindinkább az általa legitimnek talált kisebbségi politikai szervezetekre bízta a döntést, az illető politikai szervezetek természetesen - ez is a koncepcióhoz tartozik - egyre inkább kvázihatalmiszervek" szerepében léptek fel az illető kisebbség soraiban. Ezt a politikai elképzelést a szerbiai magyarság soraiban legvitágosabban a VMDK képviseli. Az Új Hét Napban, a VMDK pártlapjában 1994. augusztus 12-én közreadott közleményben ezt olvashatjuk: _A VMDK sík rászáll a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjáért. Nem követ a határmódosítást, de a határokkal elválasztott magyar nemzet méltányos törekvésének tartja, hogy legitim képviselői útján, az európai politikai színtéren együtt jelenítse meg a két legfontosabb nemzeti törekvést; azt, hogy Magyarország mind előbb bekerüljön a Európai Unióba, s azt, hogy a kisebbségek megvalósíthassák automómiájukat Az ebben az értelemben vett politikai integráció nemcsak a magyar diplomácia hatékonyságát növelné, hanem az európai folyamatokkal összhangban hozzájárulna a trianoni trauma demokratikus, távolba mutató feloldásáhz is”. Ez volna az elvi rész. Ezt azonban ugyanabban a közleményben kiegészíti az anyagi vonatkozású gyakorlati rész: „A (VMDK) Magyarországon, a vajdasági magyarság autonómia-törekvéseinek érvényesítéséért vívott harcához akarja megszerezni a mindenkori magyar kormány, valamint parlamenti pártok tényleges politikai és anyagi támogatását. E harc hatékonyságának növelése céljából igyekszik elérni, hogy a magyar adófizetők pénzéből juttatott segélyeknek kettős funkciója legyen: egyrészt hozzájáruljanak a támogatni kívánt tevékenység fenntartásához, másrészt előbbre vigyék az autonómiáért folytatott küzdelmet”. Ebből mindenekelőtt az derül ki, hogy a VMDK a Szerbiában kivívandó magyar kisebbségi autonómia ügyét voltaképpen a kárpát-medencei összmagyar politikai integráció részeként kezdi, s politikai híveinek gyarapítását a kis-jugoszláviai magyarság soraiban a magyar adófizetők pénzének felhasználásával is szolgálni szándékozza, mindenekre tett pedig Magyarországnak az Európai Unióba való jutását azonos rangsorolással párhuzamba állítja az említett autonómiának a kivívásával. De mindenekelőtt alárendeli az igazi prioritásnak, a magyarság kárpát-medencei politikai integrációjának. Tekintet nélkül arra, hogy célszerűnek tartjuk-e vagy sem a nemzeti kérdés megoldására a kettős kötődést, illetve az osztott szuverenitás meghatározott formáit, a Balladurterv rendeltetését s elveit ismerve nem nehéz belátni, hogy Magyarországnak az Európai Unióba jutása elé igen nagy akadályok tornyosulnának, ha a magyar kormány az imént vázolt követeléseket s elképzeléseket magáévá tenné, s aktívan segítené. Románia, Szlovákia és Szerbia részéről már számtalanszor elhangzott, hogy a magyar kisebbségi autonómiát azért ellenzik, mert megbontaná az Siető államok szuverenitását, s mert az autonómia csak első lépés volna a területi elszakadás későbbi igénye felé. Szerbiára persze nem vonatkoznak a Ba Hadur-terv kikötései, így voe szemben az autonómia igényeket nyomásgyakorlás végett hovatovább nemzetközileg is tolerálják, Románia és Szlovákia viszont a Bah Ladur-tervre támaszkodva minden bizonnyal kitartana a kisebbségeknek a nemzeti önismeret ápolására adódó jogok mellett - passzív vagy aktív, esetleg kombinált formában—, s alighanem mindent elkövetne az ellen, hogy a Romániában és Szlovákiában élő magyarokat egy külön, a Kárpát-medencére kiterjedő összmagyar politikai integráció felölelje. Talán mondanunk sem kell, csak az esélyeket latolgattuk, nem arról szóltunk, mi volna kívánatos. MAJOR Nándor nem terjeszti ki felségvizeit Evangdosz Venizdosz görög kormányszóvivő hétfőn bejelentette, hogy „Görögország egyelőre nem terjeszti ki felségvizeit a parttól számított 12 mérföldre, mint azt a nemzetközi egyezmény lehetővé teszi a számára, de kodifikálja az szűk. Ez a kétértelmű visszakozás annak az eredménye, hogy az izraelijordániai békeszerződés aláírásán résztvevő görög és török külügyminisztereket összehozták és nemzetközi nyomásra megköttették velük a szóbeli egyezséget arról, hogy cudart nem kezdeményeznek háborút. Egyébként az Eli minisztertanácsának soron következő ülésén Görögország kérésére megtárgyalják, hogy indokolt-e Törökország fenyegetés.Jáogy asörög- parti hűségvikinti és fegyveresen reagál a vizek elfoglalás 1994. november 1., kedd Az aranyköpő vulkán (Neve York-i tudóntankiéi) ismét aranyláz veszélye fenyegeti Amerikát, ezúttal a kontinens tái részén. Kolumbia délnyugati csücskében, az ecuadori határ közelében működő Gaferas vulkán lávája aranyat tartalmaz. Ez az első eset, hogy egy még aktív tűshányó „meléktermékeként” aranyat fedeztek fed. Dr. Fraser Gaff, új-mexikói geológus, aki kísérleteket végzett a sziklákon, víz- és gázmintákat laboratóriumi vizsgálat alá vetett, úgy véli, óriási mennyiségű, nagyon értékes, ún. bonanza aranyról van szó, naponta legalább egy font kerül az atmoszférába. Kalandvágyó olvasóinknak azt ajánlom, ne vágjanak neki az útnak. Nemcsak azért, mert 1993- ban hat tudós már életét vesztette, hanem azért sem, mert a nemesfém a forró sziklából nem fejthető ki. Azonkívül a helyi hatóságok és a geológusok szigorúan őrzik a környéket. GERÉB László