Magyar Szó, 1995. november (52. évfolyam, 255-278. szám)

1995-11-01 / 255. szám

1995. november 1., szerda ÍGY DEMOKRATIKUSABB Nem lett „egypártrendszer’ ’ Horvátországban nem sikerült szavazócédulával pucc­sot végrehajtani N­oha a HDK választási győ­zelméhez nem fér kétség, Horvátországban mégsem sike­rült szavazócédulák segítségével államcsínyt végrehajtani, mint azt a kormányzó - egyszersmind a győztes - párt vezetői szerették volna. De a győztes győzelme ak­kor is kristálytiszta, ha az ember szem előtt tartja, hogy az ellenzék a választási kampány során soha­sem volt azonos helyzetben a ve­zető párttal. Esélyegyenlőségről nem is beszélve. Aki csak egy pil­lantást vetett a HTV műholdas műsorára, láthatta. Ám a horvát választók meg­húzták a vészféket még mielőtt az elnöki egyeduralom felé tartó po­litikai szerelvény berobogott vol­na a végállomásra. A horvát átlag­ember a nemzeti eufóriából való józanodás közepette - a választá­sok eredményei erről is tanúskod­nak - idejekorán megértette, hogy az elnök egyeduralomra épülő politikája valójában Hor­vátországot elszigeteli a külvilág­tól. És valószínűleg az is megfor­dult ennek az átlagembernek a fe­jében, hogy a közelmúltban önál­lósult és még a gyermekbetegsé­gekkel küszködő hazának pilla­natnyilag nem a legjobb gyomo­rerősítő az, amit az elnök ígér: újabb háború. Még akkor sem, ha Nyugat-Szerémséget, Kelet-Szla­vóniát és Baranyát kivétel nélkül minden horvát - horvát terület­nek tartja. M­inden jogos kritika ellenére Horvátország esetében nem szabad szem elől téveszteni, hogy egy olyan fiatal államról van szó, amely alig néhány esztendeje szabadult meg a kommunista diktatúrától és amely a háború örvényeiben és viharaiban, a há­ború okozta gazdasági válság kö­zepette kínkeservesen keresi a demokráciába vezető utat. Német lapvélemény szerint a délszláv utódállamban a vasárna­pi előrehozott választások ered­ményeként hárompólusú politi­kai rendszer kialakulásának jegyei figyelhetők meg. Az egyik pólus maga a Horvát Demokratikus Kö­zösség, mint a centrum és a jobb­oldal csoportosulása, a másikat, amely tőle balra helyezkedik el, a szociáldemokraták és a paraszt­párt, továbbá néhány posztkom­munista csoport alkotja. A harma­dik pólus a liberálisoké. De kér­dés, hogy ők, hosszabb időszakot szem előtt tartva, képesek lesz­nek-e megszilárdítani hatalmukat lévén, hogy csillaguk szerte Euró­pában leáldozóban van, lásd: Né­metország. A horvát választási érmének azonban két oldala van. A másik, hogy a kiszámítható és nyugodt előrehaladást továbbra is a győz­tes Tudman személyesíti meg, minden hibájával együtt. Ha egy napon távozik, nagyon könnyen megtörténhet, hogy azok sóvá­rogják majd vissza leginkább a ne­vével fémjelzett korszakot, akik­nek most egyetlen jó szavuk sincs rá. S végül, s ez is az érem másik oldala: a horvát választó jó politikai ösztönről tett tanúbi­zonyságot. Mivel? Egyszerűen az­zal, hogy Tuđman hatalmát lé­nyegében megerősítette, ugyan­akkor azonban e hatalmat az ed­diginél sokkal inkább megosztot­ta közte és az ellenzék között, és ezáltal demokratikus módon kor­látozta az előbbinek a hatalmát. DUJMOVICS György A HDK vesztett Zágrábban A horvát kormánypárt nem szerezte meg a kétharmados többséget az előrehozott parlamenti választásokon Az uralkodó Horvát Demokrati­kus Közösség (HDK) Zágrábban ve­szített, a városi képviselőház tagjai­nak megválasztása során, ami pár­huzamosan folyt a parlamenti vá­lasztásokkal, mindössze 16 helyet szerzett az összesen 50 közül. Nem hivatalos eredmények sze­rint a Horvát Szociálliberális Párt (HSZP) 10 helyet szerzett, a Szociál­demokrata Párt (SZDP) 9-et, a Hor­vát Parasztpárt (HPP) és a Horvát Független Demokraták (HFD) 4-4- et, az Horvát Igazságpárt (HSP), a Horvát Szociáldemokrata Akció (HSZDA) és a Horvát Néppárt (HNP) 2-2-t, a Horvát Igazságpárt 1861 pedig egy helyet. A HFD, a HSP és a HSZDP vezé­rei, Stipe Mesic, Ante Đapić és Silvi­­je Regén, akiknek nem sikerült be­jutniuk a parlamentbe, Zágráb vá­rosi képviselő-testületében fognak működni. A zágrábi megyei képviselő-tes­tület választásain a HDK megszerez­te a szavazatok 41,92 százalékát. Kö­vetkezik a Horvát Néppárt és a Horvát Parasztpárt koalíciója 24,64 százalékkal, a Horvát Szociálliberális Párt 7,18 százalékkal, a Szociálde­mokrata Párt 6,65 százalékkal és a Horvát Igazságpárt a szavazatok 5,26 százalékával. A központi választóbizottság teg­nap reggel közölte, hogy a horvát szábor választásain a szavazatok 91 százalékának megszámlálása után a HDK vezet 44,61 százalékkal. Következik a koalíció, amelyet a Horvát Parasztpárt, az Isztriai De­mokratikus Szábor és a Horvát Néppárt alkot 18,98 százalékkal, majd a Horvát Szociálliberális Párt 11,54 százalékkal és a Szociálde­mokrata Párt 8,83 százalékkal. A Horvát Igazságpárt jegyzékére ekkor csak 4,86 százaléknyi szavazat volt, ezért megtörténhet, hogy nem éri el az 5 százalékos küszöböt, és nem jut be a parlamentbe. A 28 választási körzet közül 20- ban a HDK képviselői vezetnek, a többiben az ellenzék. A jegyzéken, amelyről a horvát kivándoroltak választják meg 12 képviselőjüket, egyelőre csak a HDK jelöltjei szerezték meg a kellő szavazatokat. Nem hivatalos adatok szerint a száborba beválasztottak négy ki­sebbségi képviselőit is. Abban a vá­lasztási körzetben, amelyben három szerb képviselőt választanak, a szerb néppártbeli Milan Dukic és Veselin Pejnovic, valamint a Horvát Szociál­demokrata Akciópárthoz tartozó Milorad Popovac vezet. Ha nem lesz különösebb válto­zás, az uralkodó HDK-nak a szábor­­ban a 127 képviselő közül 73 képvi­selője lesz, illetve 58 százalék. A legerősebb ellenzéki pártok a Horvát Parasztpárt (15), a Horvát Szociálliberális Párt (13) és a Szoci­áldemokrata Párt (9) lesznek. (Beta) Magyar Szó IZETBEGOVIĆ, MILOŠEVIĆ ÉS TUD­MAN PRÓBATÉTEL ELŐTT Ma kezdődnek az ohiói béketárgyalások Az átfogó megállapodástól a teljes kudarcig minden lehetséges - Holbrooke szerint szerencsejáték az egész - Súlyos összetűzés a képviselőház és a Fehér Ház között - Dayton a repülősök és a feltalálók városa (Folytatás az 1. oldalról) A Szerbia és Crna Gora elleni gazdasági intézkedések sorsáról szólva Holbrooke kijelentette: A szankciókat akkor függesztik fel, amikor a békeszerződés megszüle­tik, de csak akkor szüntetik meg őket teljesen, amikor a megállapo­dás alapvető rendelkezései meg is valósulnak. Richard Holbrooke hangsúlyoz­ta: jelentős akadályok tornyosulnak a tárgyalások részvevői, illetve a közvetítők előtt. A szemben álló fel­ek az elmúlt két hét alatt ismét me­revítették álláspontjaikat, ami nem meglepő, de nem is járul hozzá a sikerhez. A fő közvetítő a leghatáro­zottabban elutasította a boszniai szerb „parlamentnek” azt a követe­lését, hogy egy év múlva megszerez­ze az elszakadásra való jogot. Holb­rooke szerint ez teljesen ellentétben van a New York-i külügyminiszteri megállapodás szövegével és szelle­mével. A daytoni értekezlet napirendje bonyolult és nincs is teljesen kidol­gozva. A balkáni és az európai kül­döttségek tegnap érkeztek a Wright-Patterson légi támaszpont­ra. A boszniai, a horvát és a szerb államfő és kíséretük mellett itt van­nak az összekötő csoport képviselői: a házigazda USA, az Orosz Föderá­ció és az Európai Unió tagjai közül Franciaország, Nagy-Britannia és Németország. Ma reggel Daytonba várták War­ren Christopher amerikai külügy­minisztert, aki először külön-külön találkozik Izetbegovictyal, Miloš­­evictval és Tudmannal. Ezután Christopher hivatalosan is megnyit­ja a tárgyalásokat és a plenáris összejövetelen kifejti azokat a célo­kat, amelyeknek megvalósítását az Egyesült Államok elvárja a részve­vőktől. A külügyminiszter beszéde után a három délszláv küldöttség is­mét külön termekbe vonul, a közve­títők pedig hozzálátnak az álláspon­tok és üzenetek oda-vissza kézbesí­téséhez. Az amerikai diplomácia európai részvétellel elkészítette a megállapo­dások tervezetét, és Richard Holb­rooke ezt a javaslatot fogja beterjesz­teni mindhárom küldöttségnek. Washington nem várja, hogy a bal­káni felek ellenjavaslatokkal állja­nak elő, és nem is venné azt jó né­ven. A felkínált okmánytervezetek szövege azonban - a fent említett alaptételek kivételével - meglehető­sen rugalmas. Az egyetlen téma a legfontosab­bak közül, amellyel a State Depart­ment nem foglalkozott részleteseb­ben, az a térképek ügye. Az ország területének felosztási arányát már tavaly meghatározta az összekötő csoport, de a pontos határok meg­húzásában Holbrooke szerint nem lehetett előrehaladni a három ál­lamfő együttes jelenléte nélkül. Sza­rajevó, Goražde, Brčko és a Száva menti folyosó kérdése a legvitásabb. Holbrooke nem győzte hangsú­lyozni: az USA mindent meg fog tenni Daytonban, hogy létrejöjjön a megegyezés. Ugyanakkor nem volt hajlandó előre meghatározni, mit tartana sikernek. Az összekötő cso­port többi tagjával együtt az USA- nak feltett szándéka, hogy egészen addig a pontig vigye a ma kezdődő tárgyalásokat, ameddig csak lehet­séges. A Clinton-kormányzat hétfőn es­te Washingtonban egy formális, de mégis igen kellemetlen csapást szen­vedett el a kongresszus akóházában. A képviselők 315:103 arányban megszavaztak egy nem kötelező ér­vényű határozatot, amelyben felszó­lították az elnököt, hogy kérje a kongresszus beleegyezését, mielőtt csapatokat küldene Boszniába. A határozat leszögezi: az elnöknek nem lenne szabad a külföld felé ígé­reteket tennie amerikai katonák be­vetésére. A javaslatot furcsa módon az öbölháború két veteránja, Steve Buyer indianai republikánus és Pa­ul McHale pennsylvaniai demokra­ta képviselő terjesztette elő. Negy­venperces vita után a republikánu­sok közül csak ketten szavaztak elle­ne, viszont a Demokrata Párt egy­szerűen kettészakadt és képviselői­nek fele az ugyancsak demokrata kormányzattal szemben voksolt. Az ammáni gazdasági csúcsról hazafelé tartó Warren Christopher még a repülőben levelet intézett Newt Gingrich-hez, amelyben arra figyelmezteti a képviselőház elnö­két, hogy a határozat tartalma és időzítése súlyosan sérti az Egyesült Államok nemzeti érdekeit. Richard Holbrooke a State De­partment pódiumán és a hétfő esti tévéműsorokban még ennél is éle­sebben támadta a honatyák furcsán időzített álláspontját. Leszögezte, hogy Szarajevó, Belgrád, Zágráb és az európai szövetségesek, valamint Moszkva szerint a Balkánon nem lesz béke az USA részvétele és veze­tő szerepe nélkül. Emlékeztetett, hogy a daytoni tárgyalásokra éppen a Clinton- kormányzat legújabb erő­feszítései következtében kerülhetett sor, és hogy a békefolyamat máris jelentős lépéseket tett a helyzet ren­dezése felé. Holbrooke szerint az Egyesült Államok érdekei ellen cse­lekszik az, aki a most Daytonba ér­kező külföldieknek azt üzeni: ne ve­gyétek komolyan, amit a házigazda mond, mert úgysem tudja majd tel­jesíteni ígéreteit. A három balkáni küldöttség a há­rom folyó torkolatánál fekvő Wright-Patterson légi támaszpon­ton tartózkodik majd mindaddig, amíg eredmény nem születik vagy esetleg be nem kell ismerni a kudar­cot. A 200 ezres Dayton Ohio szö­vetségi állam harmadik legnagyobb városa. Noha a helyi lakosság és az amerikai közvélemény úgy tudja, hogy „Daytonban soha nem törté­nik semmi különös”, a város és kör­nyéke mégis egész sor szimbólumot kínálhat a béketárgyalásokon. Amint az egyik helyi lakos a sajtó körkérdésére válaszolva kijelentet­te, a Daytonban eltöltött gyerekko­rában a szomszédok magyarul, len­gyelül, németül és litvánul beszél­tek, de angolul szinte soha. Ezek a közép-kelet-európai bevándorlók bizony magukkal hozták sokszor nemzeti színezetű előítéleteiket is, de itt megtanulták az egymás mel­lett élés alapvető szabályait. Dayton egyébként a technológiai újítások melegágya is. Itt született és itt dolgozta ki az első motoros repü­lőgép terveit Orville és Wilbur Wright, akik 1903-ban az USA at­lanti partjainál az első igazi repülést lebonyolították. A légi támaszpont másik névadója Robert Patterson polgárháborús ezredes, aki, miután az északiak oldalán harcolva biztosí­totta az Egyesült Államok egyben­­maradását, segített fiainak abban, hogy megalapítsák a National Cash Register nevű vállalatot, mivel a vi­lágon elterjedt pénztárgépeket is éppen Daytonban találták fel. A vá­rosi idegenforgalmi hatóság már a repülőtéren köszönti a béketárgya­lásra érkezőket, de Dayton tulaj­donképpen nem vár néhány száznál több látogatót, még akkor sem, ha az értekezlet esetleg hetekig tartana. A városban működő egyházak a pol­gármester vezetésével hétfőn este ökumenikus istentiszteletet tartot­tak a balkáni háború áldozatainak emlékére, és azért könyörögtek, hogy a tárgyalások részvevőinek si­kerüljön megállapodniuk a béké­ben. A Dayton központjában egymás­ba torkolló három folyó is bizonyos értelemben a három délszláv nép megbékélését jelképezheti, noha a folyónevek nem számítanak kifeje­zetten pozitív előjelnek. Nyugatról keletre utazva az embernek először az Állóvíz nevű folyót kell átszelnie, hogy a központi fekvésű Miami fo­lyó után rátaláljon az Őrült elneve­zésű folyóra, amely viszont közvetle­nül az Egyesült Államok egyik leg­nagyobb légi támaszpontját határol­ja. Amer­kai kommentátorok szerint a házigazdák azért választották ép­pen az USA légierejének fontos tá­maszpontját az értekezlet színhelyé­ül, hogy a tárgyaló feleket többszö­rösen is emlékeztessék, mi kénysze­rítette őket ide, és mi várhat rájuk, ha most nem találják meg a megol­dást. PURGER Tibor Javul Jelcin állapota Javul Borisz Jelcin orosz elnök állapota, közölte tegnap Szergej Medvegyev, az államfő sajtófelelőse. Az előbbieket tegnap újságíróknak megerősített Nina asszony, Jelcin el­nök felesége. Megkönnyebbüléssel mondhatom, hogy Borisz Nyikolaje­­vics jobban érzi magát, mondta Nina asszony, miután látogatást tett a moszkvai központi kórházban, ahol Jelcin elnök csütörtök óta tartózkodik szívbántalmak miatt. Más jelentés szerint Jelcin tegnap kórházi ágyában átnézte az összes információt a központi választási bi­zottság vitás döntéséről. Az elnök tájékoztatási szolgálatá­nak közleménye szerint az államfő információt kért Nyikolaj Rjabovtól, e bizottság elnökétől arról, miért utasították el néhány politikai párt részvételi kérelmét a decemberre előirányzott parlamenti választáso­kon.­­ Noha Jelcin orvosai megtiltották helyetteseinek a látogatást, mindhár­man azt állítják, hogy egészében véve Jelcin állapota megfelelő, ellenőrzi az országban az eseményeket. Hivatalos közlemény szerint az elnök a hét végéig kórházban ma­rad. (Tanjug, Beta, Reuter) KÜLPOLITIKA 3 A szeparatisták veresége Az egységpártiak szoros győzelmet arattak a québeci népszavazáson Tegnap hajnalban derült ki, hogy Kanada elmozdult a szakadék széléről: a francia többségű Québec tartományban megejtett népszava­záson a többség az elszakadás ellen szavazott. Kanada 128 éves fennál­lása alatt most fenyegette legna­gyobb veszély az egységét. A hétfői népszavazáson az egység hívei szo­ros többséget arattak, megszerezték a szavazatok 50,6 százalékát, a kivá­lásra a polgárok 49,4 százaléka sza­vazott. Keddre virradóra az ország más területének lakossága lélegzetvissza­fojtva figyelte a szavazás eredmé­nyének alakulását. Az első eredmé­nyek a szeparatisták előnyére utal­tak, a helyzet csak azután változott meg, miután megszámlálták a szava­zólapok 70 százalékát. Az utóbbi 15 évben a szeparatis­ták másodszor tettek kísérletet, hogy Québecet kiszakítsák Kanadá­ból, első ízben az 1980. évi népsza­vazáson 60:40 arányban maradtak alul. Mivel ilyen közel kerültek a győzelemhez, a szeparatisták azon­nal bejelentették, hogy ismét megkí­sérelnek kiválni Kanadából. Mi önálló államra törekszünk, s meg is fogjuk szerezni, jelentette ki Jacques Parizeau québeci kormányfő hívei előtt Montrealban. A vereséget azonban elismerte. A politikai hírmagyarázók szerint a szoros eredmény arra vall, hogy Québec kérdése megoldatlan, s Ka­nadának évek múlva is szembe kell néznie ezzel. A nem hivatalos végleges ered­mények szerint a szeparatistákat mindössze 53 ezer szavazattal győz­ték le, s összesen 4,7 millióan adták le voksukat. Québec lakosságának 82 százalé­ka francia, túlnyomó többségük a kiválásra szavazott, az angol nyelvű­ek és más bevándorlók úgyszólván egy emberként az egység mellett voksoltak. Montreal utcáin nagy a feszültség az eredmény közzététele után. Fiatal szeparatisták dühükben megtámad­ták az egységes Kanada híveit, kővel, üvegekkel dobálták meg a rendőrosz­tagokat, amelyek megkísérelték szét­választani a csoportokat. Jean Chretien miniszterelnök tegnap egységre szólította fel a ka­nadaiakat, s kérte, borítsanak fátylat a választási kampányra. (Beta, Reu­ter)

Next