Magyar Szó, 1995. november (52. évfolyam, 255-278. szám)
1995-11-01 / 255. szám
1995. november 1., szerda ÍGY DEMOKRATIKUSABB Nem lett „egypártrendszer’ ’ Horvátországban nem sikerült szavazócédulával puccsot végrehajtani Noha a HDK választási győzelméhez nem fér kétség, Horvátországban mégsem sikerült szavazócédulák segítségével államcsínyt végrehajtani, mint azt a kormányzó - egyszersmind a győztes - párt vezetői szerették volna. De a győztes győzelme akkor is kristálytiszta, ha az ember szem előtt tartja, hogy az ellenzék a választási kampány során sohasem volt azonos helyzetben a vezető párttal. Esélyegyenlőségről nem is beszélve. Aki csak egy pillantást vetett a HTV műholdas műsorára, láthatta. Ám a horvát választók meghúzták a vészféket még mielőtt az elnöki egyeduralom felé tartó politikai szerelvény berobogott volna a végállomásra. A horvát átlagember a nemzeti eufóriából való józanodás közepette - a választások eredményei erről is tanúskodnak - idejekorán megértette, hogy az elnök egyeduralomra épülő politikája valójában Horvátországot elszigeteli a külvilágtól. És valószínűleg az is megfordult ennek az átlagembernek a fejében, hogy a közelmúltban önállósult és még a gyermekbetegségekkel küszködő hazának pillanatnyilag nem a legjobb gyomorerősítő az, amit az elnök ígér: újabb háború. Még akkor sem, ha Nyugat-Szerémséget, Kelet-Szlavóniát és Baranyát kivétel nélkül minden horvát - horvát területnek tartja. Minden jogos kritika ellenére Horvátország esetében nem szabad szem elől téveszteni, hogy egy olyan fiatal államról van szó, amely alig néhány esztendeje szabadult meg a kommunista diktatúrától és amely a háború örvényeiben és viharaiban, a háború okozta gazdasági válság közepette kínkeservesen keresi a demokráciába vezető utat. Német lapvélemény szerint a délszláv utódállamban a vasárnapi előrehozott választások eredményeként hárompólusú politikai rendszer kialakulásának jegyei figyelhetők meg. Az egyik pólus maga a Horvát Demokratikus Közösség, mint a centrum és a jobboldal csoportosulása, a másikat, amely tőle balra helyezkedik el, a szociáldemokraták és a parasztpárt, továbbá néhány posztkommunista csoport alkotja. A harmadik pólus a liberálisoké. De kérdés, hogy ők, hosszabb időszakot szem előtt tartva, képesek lesznek-e megszilárdítani hatalmukat lévén, hogy csillaguk szerte Európában leáldozóban van, lásd: Németország. A horvát választási érmének azonban két oldala van. A másik, hogy a kiszámítható és nyugodt előrehaladást továbbra is a győztes Tudman személyesíti meg, minden hibájával együtt. Ha egy napon távozik, nagyon könnyen megtörténhet, hogy azok sóvárogják majd vissza leginkább a nevével fémjelzett korszakot, akiknek most egyetlen jó szavuk sincs rá. S végül, s ez is az érem másik oldala: a horvát választó jó politikai ösztönről tett tanúbizonyságot. Mivel? Egyszerűen azzal, hogy Tuđman hatalmát lényegében megerősítette, ugyanakkor azonban e hatalmat az eddiginél sokkal inkább megosztotta közte és az ellenzék között, és ezáltal demokratikus módon korlátozta az előbbinek a hatalmát. DUJMOVICS György A HDK vesztett Zágrábban A horvát kormánypárt nem szerezte meg a kétharmados többséget az előrehozott parlamenti választásokon Az uralkodó Horvát Demokratikus Közösség (HDK) Zágrábban veszített, a városi képviselőház tagjainak megválasztása során, ami párhuzamosan folyt a parlamenti választásokkal, mindössze 16 helyet szerzett az összesen 50 közül. Nem hivatalos eredmények szerint a Horvát Szociálliberális Párt (HSZP) 10 helyet szerzett, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) 9-et, a Horvát Parasztpárt (HPP) és a Horvát Független Demokraták (HFD) 4-4- et, az Horvát Igazságpárt (HSP), a Horvát Szociáldemokrata Akció (HSZDA) és a Horvát Néppárt (HNP) 2-2-t, a Horvát Igazságpárt 1861 pedig egy helyet. A HFD, a HSP és a HSZDP vezérei, Stipe Mesic, Ante Đapić és Silvije Regén, akiknek nem sikerült bejutniuk a parlamentbe, Zágráb városi képviselő-testületében fognak működni. A zágrábi megyei képviselő-testület választásain a HDK megszerezte a szavazatok 41,92 százalékát. Következik a Horvát Néppárt és a Horvát Parasztpárt koalíciója 24,64 százalékkal, a Horvát Szociálliberális Párt 7,18 százalékkal, a Szociáldemokrata Párt 6,65 százalékkal és a Horvát Igazságpárt a szavazatok 5,26 százalékával. A központi választóbizottság tegnap reggel közölte, hogy a horvát szábor választásain a szavazatok 91 százalékának megszámlálása után a HDK vezet 44,61 százalékkal. Következik a koalíció, amelyet a Horvát Parasztpárt, az Isztriai Demokratikus Szábor és a Horvát Néppárt alkot 18,98 százalékkal, majd a Horvát Szociálliberális Párt 11,54 százalékkal és a Szociáldemokrata Párt 8,83 százalékkal. A Horvát Igazságpárt jegyzékére ekkor csak 4,86 százaléknyi szavazat volt, ezért megtörténhet, hogy nem éri el az 5 százalékos küszöböt, és nem jut be a parlamentbe. A 28 választási körzet közül 20- ban a HDK képviselői vezetnek, a többiben az ellenzék. A jegyzéken, amelyről a horvát kivándoroltak választják meg 12 képviselőjüket, egyelőre csak a HDK jelöltjei szerezték meg a kellő szavazatokat. Nem hivatalos adatok szerint a száborba beválasztottak négy kisebbségi képviselőit is. Abban a választási körzetben, amelyben három szerb képviselőt választanak, a szerb néppártbeli Milan Dukic és Veselin Pejnovic, valamint a Horvát Szociáldemokrata Akciópárthoz tartozó Milorad Popovac vezet. Ha nem lesz különösebb változás, az uralkodó HDK-nak a száborban a 127 képviselő közül 73 képviselője lesz, illetve 58 százalék. A legerősebb ellenzéki pártok a Horvát Parasztpárt (15), a Horvát Szociálliberális Párt (13) és a Szociáldemokrata Párt (9) lesznek. (Beta) Magyar Szó IZETBEGOVIĆ, MILOŠEVIĆ ÉS TUDMAN PRÓBATÉTEL ELŐTT Ma kezdődnek az ohiói béketárgyalások Az átfogó megállapodástól a teljes kudarcig minden lehetséges - Holbrooke szerint szerencsejáték az egész - Súlyos összetűzés a képviselőház és a Fehér Ház között - Dayton a repülősök és a feltalálók városa (Folytatás az 1. oldalról) A Szerbia és Crna Gora elleni gazdasági intézkedések sorsáról szólva Holbrooke kijelentette: A szankciókat akkor függesztik fel, amikor a békeszerződés megszületik, de csak akkor szüntetik meg őket teljesen, amikor a megállapodás alapvető rendelkezései meg is valósulnak. Richard Holbrooke hangsúlyozta: jelentős akadályok tornyosulnak a tárgyalások részvevői, illetve a közvetítők előtt. A szemben álló felek az elmúlt két hét alatt ismét merevítették álláspontjaikat, ami nem meglepő, de nem is járul hozzá a sikerhez. A fő közvetítő a leghatározottabban elutasította a boszniai szerb „parlamentnek” azt a követelését, hogy egy év múlva megszerezze az elszakadásra való jogot. Holbrooke szerint ez teljesen ellentétben van a New York-i külügyminiszteri megállapodás szövegével és szellemével. A daytoni értekezlet napirendje bonyolult és nincs is teljesen kidolgozva. A balkáni és az európai küldöttségek tegnap érkeztek a Wright-Patterson légi támaszpontra. A boszniai, a horvát és a szerb államfő és kíséretük mellett itt vannak az összekötő csoport képviselői: a házigazda USA, az Orosz Föderáció és az Európai Unió tagjai közül Franciaország, Nagy-Britannia és Németország. Ma reggel Daytonba várták Warren Christopher amerikai külügyminisztert, aki először külön-külön találkozik Izetbegovictyal, Miloševictval és Tudmannal. Ezután Christopher hivatalosan is megnyitja a tárgyalásokat és a plenáris összejövetelen kifejti azokat a célokat, amelyeknek megvalósítását az Egyesült Államok elvárja a részvevőktől. A külügyminiszter beszéde után a három délszláv küldöttség ismét külön termekbe vonul, a közvetítők pedig hozzálátnak az álláspontok és üzenetek oda-vissza kézbesítéséhez. Az amerikai diplomácia európai részvétellel elkészítette a megállapodások tervezetét, és Richard Holbrooke ezt a javaslatot fogja beterjeszteni mindhárom küldöttségnek. Washington nem várja, hogy a balkáni felek ellenjavaslatokkal álljanak elő, és nem is venné azt jó néven. A felkínált okmánytervezetek szövege azonban - a fent említett alaptételek kivételével - meglehetősen rugalmas. Az egyetlen téma a legfontosabbak közül, amellyel a State Department nem foglalkozott részletesebben, az a térképek ügye. Az ország területének felosztási arányát már tavaly meghatározta az összekötő csoport, de a pontos határok meghúzásában Holbrooke szerint nem lehetett előrehaladni a három államfő együttes jelenléte nélkül. Szarajevó, Goražde, Brčko és a Száva menti folyosó kérdése a legvitásabb. Holbrooke nem győzte hangsúlyozni: az USA mindent meg fog tenni Daytonban, hogy létrejöjjön a megegyezés. Ugyanakkor nem volt hajlandó előre meghatározni, mit tartana sikernek. Az összekötő csoport többi tagjával együtt az USA- nak feltett szándéka, hogy egészen addig a pontig vigye a ma kezdődő tárgyalásokat, ameddig csak lehetséges. A Clinton-kormányzat hétfőn este Washingtonban egy formális, de mégis igen kellemetlen csapást szenvedett el a kongresszus akóházában. A képviselők 315:103 arányban megszavaztak egy nem kötelező érvényű határozatot, amelyben felszólították az elnököt, hogy kérje a kongresszus beleegyezését, mielőtt csapatokat küldene Boszniába. A határozat leszögezi: az elnöknek nem lenne szabad a külföld felé ígéreteket tennie amerikai katonák bevetésére. A javaslatot furcsa módon az öbölháború két veteránja, Steve Buyer indianai republikánus és Paul McHale pennsylvaniai demokrata képviselő terjesztette elő. Negyvenperces vita után a republikánusok közül csak ketten szavaztak ellene, viszont a Demokrata Párt egyszerűen kettészakadt és képviselőinek fele az ugyancsak demokrata kormányzattal szemben voksolt. Az ammáni gazdasági csúcsról hazafelé tartó Warren Christopher még a repülőben levelet intézett Newt Gingrich-hez, amelyben arra figyelmezteti a képviselőház elnökét, hogy a határozat tartalma és időzítése súlyosan sérti az Egyesült Államok nemzeti érdekeit. Richard Holbrooke a State Department pódiumán és a hétfő esti tévéműsorokban még ennél is élesebben támadta a honatyák furcsán időzített álláspontját. Leszögezte, hogy Szarajevó, Belgrád, Zágráb és az európai szövetségesek, valamint Moszkva szerint a Balkánon nem lesz béke az USA részvétele és vezető szerepe nélkül. Emlékeztetett, hogy a daytoni tárgyalásokra éppen a Clinton- kormányzat legújabb erőfeszítései következtében kerülhetett sor, és hogy a békefolyamat máris jelentős lépéseket tett a helyzet rendezése felé. Holbrooke szerint az Egyesült Államok érdekei ellen cselekszik az, aki a most Daytonba érkező külföldieknek azt üzeni: ne vegyétek komolyan, amit a házigazda mond, mert úgysem tudja majd teljesíteni ígéreteit. A három balkáni küldöttség a három folyó torkolatánál fekvő Wright-Patterson légi támaszponton tartózkodik majd mindaddig, amíg eredmény nem születik vagy esetleg be nem kell ismerni a kudarcot. A 200 ezres Dayton Ohio szövetségi állam harmadik legnagyobb városa. Noha a helyi lakosság és az amerikai közvélemény úgy tudja, hogy „Daytonban soha nem történik semmi különös”, a város és környéke mégis egész sor szimbólumot kínálhat a béketárgyalásokon. Amint az egyik helyi lakos a sajtó körkérdésére válaszolva kijelentette, a Daytonban eltöltött gyerekkorában a szomszédok magyarul, lengyelül, németül és litvánul beszéltek, de angolul szinte soha. Ezek a közép-kelet-európai bevándorlók bizony magukkal hozták sokszor nemzeti színezetű előítéleteiket is, de itt megtanulták az egymás mellett élés alapvető szabályait. Dayton egyébként a technológiai újítások melegágya is. Itt született és itt dolgozta ki az első motoros repülőgép terveit Orville és Wilbur Wright, akik 1903-ban az USA atlanti partjainál az első igazi repülést lebonyolították. A légi támaszpont másik névadója Robert Patterson polgárháborús ezredes, aki, miután az északiak oldalán harcolva biztosította az Egyesült Államok egybenmaradását, segített fiainak abban, hogy megalapítsák a National Cash Register nevű vállalatot, mivel a világon elterjedt pénztárgépeket is éppen Daytonban találták fel. A városi idegenforgalmi hatóság már a repülőtéren köszönti a béketárgyalásra érkezőket, de Dayton tulajdonképpen nem vár néhány száznál több látogatót, még akkor sem, ha az értekezlet esetleg hetekig tartana. A városban működő egyházak a polgármester vezetésével hétfőn este ökumenikus istentiszteletet tartottak a balkáni háború áldozatainak emlékére, és azért könyörögtek, hogy a tárgyalások részvevőinek sikerüljön megállapodniuk a békében. A Dayton központjában egymásba torkolló három folyó is bizonyos értelemben a három délszláv nép megbékélését jelképezheti, noha a folyónevek nem számítanak kifejezetten pozitív előjelnek. Nyugatról keletre utazva az embernek először az Állóvíz nevű folyót kell átszelnie, hogy a központi fekvésű Miami folyó után rátaláljon az Őrült elnevezésű folyóra, amely viszont közvetlenül az Egyesült Államok egyik legnagyobb légi támaszpontját határolja. Amerkai kommentátorok szerint a házigazdák azért választották éppen az USA légierejének fontos támaszpontját az értekezlet színhelyéül, hogy a tárgyaló feleket többszörösen is emlékeztessék, mi kényszerítette őket ide, és mi várhat rájuk, ha most nem találják meg a megoldást. PURGER Tibor Javul Jelcin állapota Javul Borisz Jelcin orosz elnök állapota, közölte tegnap Szergej Medvegyev, az államfő sajtófelelőse. Az előbbieket tegnap újságíróknak megerősített Nina asszony, Jelcin elnök felesége. Megkönnyebbüléssel mondhatom, hogy Borisz Nyikolajevics jobban érzi magát, mondta Nina asszony, miután látogatást tett a moszkvai központi kórházban, ahol Jelcin elnök csütörtök óta tartózkodik szívbántalmak miatt. Más jelentés szerint Jelcin tegnap kórházi ágyában átnézte az összes információt a központi választási bizottság vitás döntéséről. Az elnök tájékoztatási szolgálatának közleménye szerint az államfő információt kért Nyikolaj Rjabovtól, e bizottság elnökétől arról, miért utasították el néhány politikai párt részvételi kérelmét a decemberre előirányzott parlamenti választásokon. Noha Jelcin orvosai megtiltották helyetteseinek a látogatást, mindhárman azt állítják, hogy egészében véve Jelcin állapota megfelelő, ellenőrzi az országban az eseményeket. Hivatalos közlemény szerint az elnök a hét végéig kórházban marad. (Tanjug, Beta, Reuter) KÜLPOLITIKA 3 A szeparatisták veresége Az egységpártiak szoros győzelmet arattak a québeci népszavazáson Tegnap hajnalban derült ki, hogy Kanada elmozdult a szakadék széléről: a francia többségű Québec tartományban megejtett népszavazáson a többség az elszakadás ellen szavazott. Kanada 128 éves fennállása alatt most fenyegette legnagyobb veszély az egységét. A hétfői népszavazáson az egység hívei szoros többséget arattak, megszerezték a szavazatok 50,6 százalékát, a kiválásra a polgárok 49,4 százaléka szavazott. Keddre virradóra az ország más területének lakossága lélegzetvisszafojtva figyelte a szavazás eredményének alakulását. Az első eredmények a szeparatisták előnyére utaltak, a helyzet csak azután változott meg, miután megszámlálták a szavazólapok 70 százalékát. Az utóbbi 15 évben a szeparatisták másodszor tettek kísérletet, hogy Québecet kiszakítsák Kanadából, első ízben az 1980. évi népszavazáson 60:40 arányban maradtak alul. Mivel ilyen közel kerültek a győzelemhez, a szeparatisták azonnal bejelentették, hogy ismét megkísérelnek kiválni Kanadából. Mi önálló államra törekszünk, s meg is fogjuk szerezni, jelentette ki Jacques Parizeau québeci kormányfő hívei előtt Montrealban. A vereséget azonban elismerte. A politikai hírmagyarázók szerint a szoros eredmény arra vall, hogy Québec kérdése megoldatlan, s Kanadának évek múlva is szembe kell néznie ezzel. A nem hivatalos végleges eredmények szerint a szeparatistákat mindössze 53 ezer szavazattal győzték le, s összesen 4,7 millióan adták le voksukat. Québec lakosságának 82 százaléka francia, túlnyomó többségük a kiválásra szavazott, az angol nyelvűek és más bevándorlók úgyszólván egy emberként az egység mellett voksoltak. Montreal utcáin nagy a feszültség az eredmény közzététele után. Fiatal szeparatisták dühükben megtámadták az egységes Kanada híveit, kővel, üvegekkel dobálták meg a rendőrosztagokat, amelyek megkísérelték szétválasztani a csoportokat. Jean Chretien miniszterelnök tegnap egységre szólította fel a kanadaiakat, s kérte, borítsanak fátylat a választási kampányra. (Beta, Reuter)