Magyar Szó, 1996. június (53. évfolyam, 128-153. szám)

1996-06-01 / 128. szám

1996. június 1., szombat Netanjahu győzött Az izraeli választások hivatalos végeredményei (Folytatás az 1. oldalról) Netanjahu tizenéves támogatói pénteken Izrael elhagyására szólí­tották fel a meggyilkolt miniszterel­nök, Jichak Rabin özvegyét-jelen­tette a Reuter. Mintegy 100 tizenéves gyűlt össze Netanjahu lakhelye körül, egyikük „Hozzájárulások Lea (Ra­bin) utazásához” feliratú fekete do­bozt tartott a kezében. A fiatalok „Hagyd el az országot, Lea! Hagyd el az országot!” és „Itt van az új kor­mányfő” jelszavakat skandálták. Lea Rabin a héten kijelentette: úgy érzi, hogy össze kell csomagolni a bőröndjeit, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az egykor férje által veze­tett Izraeli Munkapárt vereséget szenvedett a választásokon, amely a Rabin nevével fémjelzett békefolya­matról rendezett népszavazásnak is tekinthető. Lea Rabin férje meggyilkolása (november 4-e) után azzal vádolta Netanjahut és a jobboldal más poli­tikusait, hogy a gyűlölet légkörét keltik, ami lehetővé tette a merény­let elkövetését. Rabint egy szélsőséges nézeteket valló zsidó férfi ölte meg, aki elle­nezte az izraeli-palesztin békefolya­matot - emlékeztet a brit hírügy­nökség. Faruk Kaddumi, a Palesztin Fel­­szabadítási Szervezet politikai osztá­lyának vezetője tegnap Kairóban hangoztatta: Netanjahu győzelme arra mutat, hogy az izraeli társada­lomban még nem érlelődött meg eléggé a béke gondolata. A Reuter szerint a palesztin po­­litikus péntek délután érkezett Ka­iróba, hogy az egyiptomi, jordániai és palesztin vezetőkkel megvitassa az izraeli választások utáni helyzet várható alakulását. Megtorló akció Libanonban Izraeli harci repülőgépek feltételezett gerillacélpontokat lőttek rakétákkal péntek haj­nalban Kelet-Libanonban. Az akció nyilvánvalóan megtorlás volt azért a csütörtöki libanoni kettős pokolgépes támadásért, amelyben legújabb adatok sze­rint négy izraeli katona vesz­tette életét - jelentette a Reu­ter biztonsági forrásokra hivat­kozva. A kairói repülőtéren adott nyi­latkozatában Kaddami kifejtette: a Likud azt bizonygatja, hogy Jeru­zsálemről nem hajlandó tárgyalni és Ciszjordániában folytatja a bete­lepítést, mintha a palesztinok nem rendelkeznének jogokkal. „Úgy vé­lem, hogy ez Izrael számára súlyos következményekkel fog járni” - fűz­te hozzá a PFSZ politikai osztályá­nak vezetője. Nem hasonlít elődeire Az új izraeli kormányfő A 47 éves Benjamin Netanja­­hu Izrael legújabb kori öt­venéves történelmének legfiata­labb miniszterelnöke. Az E­gye­­sült Államokban végezte tanul­mányait, kiváló beszélőképesség­­gel rendelkezik, nincs azonban kellő tapasztalata a közéletben és az állami tisztségeken. Netanja­hu szinte máról holnapra tűnt fel hazája politikai színterén. Honfitársai Bibinek becézik, első ízben 1988-ban választották meg parlamenti képviselőnek, s azt követően gyorsan emelkedett a jobboldali nemzeti Likud cso­portosulás párthierarchiájában a csúcs felé. Teljesen másmilyen személyi­ség, mint amilyenek Izrael koráb­bi politikusai és pártöregjei vol­tak. Hívei és ellenfelei egyaránt ambiciózusnak nevezik, olyan­nak, aki tökéletességre törekszik. Netanjahu egyszer kijelentette, hogy a politikában példaképe Winston Churchill, s eddig két könyvet jelentetett meg a nem­zetközi kapcsolatokról. Sokan szemére vetik, hogy túlságosan is ambiciózus, az ame­rikai stílust utánozza közéleti sze­replésében, s hajlamos a politi­­káni számítgatásokra. A választási kampányban fő tanácsadójának Artur Finkelstein amerikai választási stratégát fo­gadta fel, aki egyszerű stratégiát dolgozott ki számára: a legérzé­kenyebb pontján támadja ellenfe­lét, Simon Pereszt. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy Netanjahu választási jelszava: Simon Peresz és a baloldali centrumkoalíció po­litikája veszélybe sodorta Izrael biztonságát. Peresz nem hozott békét, sem biztonságot, a félelmet teremtette meg, mondta Netanjahu a Pe­resszel folytatott tévépárharcban. Netanjahu Tel-Avivban szüle­tett, s mint neves történész és egyetemi tanár gyermeke, korai ifjúságától kezdve az USA-ban élt. Az általános és középiskolát Philadelphia külvárosában fejez­te be, majd ismert amerikai egye­temen szerzett egyetemi okleve­let. Izraelbe a katonai szolgálat le­töltésére tért haza, elit komman­dóosztagban szolgált, s századosi rangig vitte. Idősebb fivére, Jonathan 1976-ban elesett izraeli komman­dó Entebe ugandai légikikötőben végrehajtott látványos akciójá­ban, amikor kiszabadították a pa­lesztin gerillák által eltérített re­pülőgépet utasaival együtt. Az előbbi esemény nagymér­tékben meghatározta Bibi jövő­beni viszonyulását az arabok, fő­leg a palesztinok iránt, ennek ha­tására került a héják közé. Mose Arens, Izrael washingtoni nagy­követe 1982-ben figyelt fel Ne­­tanjahura, s azonnal kinevezte helyettesévé. Két évvel később Arens már Izrael diplomáciai ve­zetője, Netanjahut pedig kine­vezte Izrael ENSZ-missziójának vezetőjévé. A mindig elegánsan öltözött Netanjahu jó kapcsolatokat alakí­tott ki az amerikaiakkal, az ame­rikai zsidók befolyásos köreivel. Az ENSZ palotájában nemcsak személyét helyezte reflektorfény­be, hanem ügyes egyéni diplomá­ciával mérsékelte Izrael nemzet­közi elszigetelődését, amelybe li­banoni katonai kalandja miatt ke­rült. Szerepet játszott abban, hogy a nemzetközi közösség har­cot indított az arab és az iszlám terrorizmus ellen. Miután 1988-ban helyet fog­lalhatott a parlamentben, öt év alatt fölényesen legyőzte a párton belüli veteránok egész nemzedé­két, s a Likud vezetője lett Jichak Samir visszavonulása után. Az öbölháború idején, amikor Irak rakétázta Izraelt, Netanjahu a kormány szóvivőjének szere­pét töltötte be, s emlékezetes ma­radt azzal, hogy gázmaszkkal adott interjút a CNN-nek és más tévéhálózatnak. Közszereplése veszélybe ke­rült magánélete miatt: noha há­romszor nősült. 1993-ban tévéa­dásban beismerte, hogy szenti­mentális kapcsolatot tart fenn egy hölggyel, aki nem a felesége. Azt állította, hogy ez magánügy, mi­vel felesége megbocsátott neki. A világi izraelieknek tetszett a házasságtörés nyilvános beisme­rése, s Bibi népszerűsége nőtt. Heves választási kampánya el­lenére a megfigyelők valószínű­nek tartják, hogy kormányfőként pragmatikus politikát folytat majd, elfogadja az eddigi békeok­mányokat, s nem sodorja veszély­be a békefolyamatot. (Tanjug) Magyar Szó Kornblum ismét a Balkánon A választásokat nem halasztják el, hangoztatják a nyugati politikusok (Folytatás az 1. oldalról) Ilyen értelemben nyilatkozott a Washingtonban látogatá­son levő brit külügyminiszter, Malcolm Rifkind is. Szerinte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet „hamaro­san” megteremti a választások előfeltételeit, ami elsősorban az új boszniai vezetőség megválasztása szempontjából fontos, hi­szen a jelenlegi szarajevói és a palei hatalmasok között nincs dialógus. Szükségszerűen ez lesz a genfi találkozó központi témája is. PRIMAKOV KONTRAPRODUKTÍVNAK NEVEZTE KARADŽIĆ LETARTÓZTATÁSÁT Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter úgy ítélte meg, hogy „kontrakproduktív” lenne a hágai törvényszék elé állí­tani Radovan Karadžićot-jelenti az Interfax hírügynökség. Belgrádi látogatása után, amelyen Milosevic elnökkel tárgyalt, az orosz diplomácia főnöke kijelentette, hogy Karadžić letar­tóztatása „csupán újabb feszültséget” teremtene a volt Jugo­szláviában. Primakov szerint Karadžić visszavonulóban van a politikai színtérről, és az utóbbi időben nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Szerinte ezzel „optimálisan megoldódik a kérdés”. Az orosz külügyminiszter szerint sajnálatos, hogy a daytoni megállapodás végrehajtását „bizonyos nyugati erők nyomásá­ra végzik, akik továbbra is úgy vélik, hogy a felelősség csak az egyik felet terheli”. ,A daytoni megállapodást csak úgy lehet érvényesíteni, ha objektíven mérik fel minden szemben álló fél magatartását” - mondta Primakov és meggyőződését fejezte ki, hogy Orosz­ország részvétele a boszniai békefolyamatban ellensúlyozza a nyugati erők részrehajlását. Primakov ellenzi a szankciók újbóli bevezetését is, mert ez veszélybe sodorná a békefolyamatot. „A békefolyamat kudar­cának számos következménye lenne, egyebek között veszélybe sodorná a nyugati országok kontingenseit és csökkentené po­litikai és diplomáciai erőfeszítéseik sikerét”. Az orosz diplomácia főnöke megdicsérte Milosevic elnök hozzájárulását a békefolyamathoz. ERDEMOVIĆ BŰNÖSNEK VALLOTTA MAGÁT Dražen Erdemović, a boszniai szerb hadseregben szolgált horvát katona, akit azzal vádoltak, hogy 1995 júliusában Sreb­­renicánál részt vett polgári lakosság tömeges legyilkolásában, tegnap bűnösnek vallotta magát. „Bűnös vagyok” - mondta a hágai törvényszék előtt Erde­­movic, láthatóan felindult állapotban. Azzal vádolták, hogy bűnt követett el az emberiesség ellen, amikor részt vett több száz muzulmán polgári személy likvi­dálásában. Erdemovic tegnap kijelentette, hogy erre „rákény­­szerítették”. „Ha elutasítottam volna, engem is megölnek, mint az áldozatokat”. Hozzátette, hogy önmagát nem sajnál­ja, csak a feleségét és kisfiát, aki akkor 9 hónapos volt. Miután bevallotta bűnösségét, Claude Jorda bíró megkér­te, hogy üljön le és szedje össze magát, mert látszott, hogy az összeomlás küszöbén van. Úgy döntöttek, hogy pszichiátriai vizsgálatra küldik. A francia bíró szerint enyhítő körülmények hiányában Erdemovic életfogytiglani börtönbüntetést is kap­hat, ez a legsúlyosabb büntetés, amelyet a törvényszék kiszab­hat. . Az AFP szerint a vallomás ellenére Erdemovicot előállíthat­ják tanúnak Radovan Karadžić és Ratko Mladic tábornok el­len. FRANCIAORSZÁG ELVETI A VÁDAKAT Franciaország elutasította a vádat, amely szerint Bernard Janvier tábornok az ENSZ-erők parancsnokának minőségé­ben nem adott parancsot légitámadásokra Srebrenica védel­mében, cserébe azért, hogy szabadon engedjék a túszul tartott kéksisakosokat. A francia külügyminisztérium szóvivője elmondta, hogy a vád alaptalan. Chirac elnök nyilatkozatát továbbította, amely szerint a boszniai szerbek „semmit sem kaptak cserében" a kéksisakosok szabadon bocsátásáért. Egy előző napi tévémű­sorban állították, hogy a kéksisakosok és a szerbek között hall­gatólagos megállapodás volt. Eszerint Akasi Jaszusi akkori ENSZ-megbízott is elmulasztotta figyelmeztetni Srebrenicát, hogy támadás készül a város ellen. Janvier tábornokot azzal is megvádolták, hogy halogatta a szerbek elleni légicsapásokat és ezért összekülönbözött Rupert Smith brit tábornokkal, az UNPROFOR boszniai parancsnokával. Janvier tábornok nem volt hajlandó részt venni a szóban forgó televízióműsorban. A szóvivő szerint a Srebrenicánál állomásozó holland kék­sisakosok egészen július 7-éig nem kértek légicsapásokat és ugyanígy vélekedtek a tuzlai és szarajevói ENSZ-parancsno­­kok is, mert azt hitték, hogy a légicsapásokkal a kéksisakoso­kat, a helyi lakosságot és a békefolyamatot is veszélybe sodor­ják. Chirac elnök mindig is szorgalmazta a légicsapásokat, és a francia csapatok részvétele a gyorshadtestben bizonyítja, hogy Párizs sohasem akart meghátrálni. A francia televízió műsorában is elhangzott, hogy Szerbia katonai támogatást nyújtott a Srebrenicát ostromló boszniai szerbeknek. (Beta, Tanjug, Reuter, AFP) AZ IRAN-BOSZNIA-ÜGY VIZSGÁLATA Botrány aligha lesz belőle Az amerikai kongresszus sokadik bizottsága előtti kihallgatás sem hozott semmi újat, ami a Clinton-kormányzat ellen fordítható (Tudósítónktól) Washington, május 31. Húsvéti floridai pihenőjén Robert Do­le, az amerikai szenátus azóta lemondófél­ben levő elnöklője elolvasott egy újságcik­ket, aminek­­nyomán úgy érezte, támadás indítható őszi választási ellenfele, Bill Clin­ton ellen. A riport szerint ugyanis a Fehér Ház 1994 tavaszán olyan döntést hozott, hogy „nem ellenzi” az iráni fegyverek - Horvátországon keresztül történő - Bosz­niába csempészését. Dole szerint ez „egyenlő” a nyolcvanas évek közepének Irán-kontra botrányával, amelyben Ronald Reagan akkori elnök emberei titokban fegyvert adtak el az USA legnagyobb ellenségének tartott Teherán­nak, hogy így jussanak „dugópénzhez”, amelyet - az érvényes amerikai törvények kijátszásával - a nicaraguai ellenforradal­márok megsegítésére fordíthattak. A botrányt szimatoló szenátor - Newt Gingrichcsel, a képviselőház elnökével együtt - nem kevesebb mint kilenc kong­resszusi bizottságot zúdított a Fehér Ház­ra, amelyek közül az egyik csütörtökön már a hetedik meghallgatást tartotta az ügyben. Most sem sikerült azonban olyan bizonyítékokat kiszedni a kormányzat képviselőiből, amelyek a leghalványabb je­lét mutatnák annak, hogy Bill Clinton vagy beosztottai megszegték volna a tör­vényt. Az­ elnök ugyanis köteles értesíteni a kongresszust, ha külföldön titkos akció­ba kezd. Ebben az esetben azonban min­denféle akcióelmaradásról van inkább szó, és az USA balkáni diplomatái is mindössze annyit tettek, hogy Franjo Tudman hor­vát elnöknek azt válaszolták, „nincs utasí­tásuk” a kérdésben. Diplomáciai nyelven ez természetesen azt jelenti, hogy Wa­shington nem ellenezte a fegyvercsempé­szést, amelyhez semmilyen további köze nem volt. Csütörtökön Peter Galbraith, az USA horvátországi és Charles Redman, német­­országi nagykövete tanúskodott a képvise­lőház nemzetközi kapcsolatok bizottságá­ban. Galbraith, akit néha horvátbarát akti­­vizmussal vádolnak, kijelentette, hogy a fegyvertelen boszniai nép alig élte túl 1993/94 telét a szerb agresszióval szem­ben. „Segítség nélkül nem tudott volna át­vészelni még egy évet” - mondta Gal­braith. A nagykövet ugyanakkor elutasította azt a republikánusok által hangoztatott véleményt, hogy az iráni fegyvercsempé­szés európai befolyást és hídfőt jelentett a terroristabarát teheráni kormány számá­ra. „Perverz módon, iráni szempontból értékelve a dolgokat - magyarázta Galbraith - a fegyverek átengedése azt a nemkívánt következményt hozta magával, hogy a Boszniára való iráni befolyás csökkent”. Charles Redman is egyetértett abban, hogy a boszniai hadsereg minimális támo­gatása idővel a kormány pozícióinak meg­erősödését hozta magával, ami másfél év­vel később lehetővé tette a daytoni meg­egyezést. Dayton pedig azt jelentette, hogy Irán további befolyása a Balkánon a lehető legminimálisabbra csökkent az amerikai és európai jelentéttel szemben. PURGER Tibor KÜLPOLITIKA 3 Tas vezeti a visszatérő vezéreket Sára Sándor marad a Duna TV elnöke­­ Várhatóan csökken az infláció - NATO-csatlakozás román szemszögből - Pozsony és a Beneš-dekrétumok (Tudósítónktól) Budapest, május 31. Elóként Tas vezér tért vissza ma a Hősök terére. Őt követi majd Huba, Előd, Ond és a többiek. A szoborcsoport újraavatása késik, a Hét vezér rossz állapotáról évek óta tudnak a szakértők, de mindig a pénz hiányzott. Tavaly aztán halaszthatatlanná vált a felújítás. A szoborszé­pítés egyébként csaknem egy évig tartott és ötvenmillió forintba került. A magyar közvéleményt manapság természetesen inkább más ve­zéregyéniségek érdeklik, ilyen vonatkozású eligazításban pedig ezúttal a médiakurátorok véleménye volt a mérvadó. Nos, a rádiós kuratóri­um elnöksége a várhatóan augusztus elején megalakuló Magyar Rá­dió Rt. elnökének Hajdú Istvánt jelölte, aki ezt elősorban kompro­misszumkészségének tulajdonítja. Végleges döntést a teljes kuratórium hoz hétfői zárt ülésén. A Duna TV illetékes tanácsa viszont máris döntött, a voksok többsége a meglevő elnök, Sára Sándor mellett szólt, ő tehát marad a posztján. A Magyar Televízió elnöki funkcióját ille­­­tően személyi kérdésben nem született megállapodás, így újabb pályá­zatot írnák ki. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint az év végére 20 százalékra csökken az infláció, és tartható a magyar gazdaság növekedésének üteme. Surányi György úgy véli, a vállalatok gazdálkodási mutatói nagyon jók. Az év elő negyedében havonta mintegy százmillió dollár befektetés érkezett Magyarországra, ugyanakkor csökkenőben az or­szág külföldi adóssága. A bankelnök kifejtette, reményei szerint az évszázad végére a magyar társadalmi össztermék éves növekedése eléri az öt-hat százalékot. Magyarország nem lép be a NATO-ba Románia nélkül - véli a román képviselőhöz parasztpárti elnöke. Ion Ratiu szerint Románia ott lesz az ebő csoportban, s ha mégsem, akkor az ebő körben lengyelország és Csehország felvétele esedékes, a második hullám pedig Romániát, Magyarországot és Szlovákiát érintené. A Népszabadság bukaresti tu­dósítója emellett hírt ad arról is, hogy a vasárnapi romániai helyhatósági választások előtt az RMDSZ elnöke egységre szólított fel. Markó Béla szavai szerint a több mint hat esztendő alatt bebizonyosodott, hogy a helyzeten nagyon nehéz változtatni. A visszahúzó erők sokkal szívósab­­bak, mint hitték. Nem könnyű egyengetni a demokrácia kibontakozását, küzdeni a magyarságot megillető jogokért. „Ha azt akarjuk, hogy jobbra forduljanak a dolgok - mondta -, élnünk kell a beleszólás jogával, újra és újra meg kell szólalnunk". Más vonatkozású külföldi hír, hogy Po­zsony továbbra sem szándékozik eleget tenni a Benes-dekrétumok vis­­szavonására vonatkozó egyes budapesti kívánalmaknak. Ezt Juraj Schenk szlovák külügyminiszter jelentette be a minapi sajtóértekezleten, mondván, hogy Európában senkinek sem áll érdekében a stabilitás meg­bontása". Egyben kifejtette, hogy az ügyben nem konzultáltak Prágával. Kapcsolódó diplomáciai hír, hogy Michal Kovác szlovák köztársaság elnök június 12-én és 13-án hivatalos látogatást tesz Magyarországon Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására. A programot még nem véglegesítették. SINKOVITS Péter

Next