Magyar Szó, 1996. december (53. évfolym, 283-306. szám)
1996-12-03 / 283. szám
1996. december 3., kedd Önkormányzatiság és szubszidiaritás Nemzetközi tanácskozás Lakiteleken Az Európai Demokrata Fórum megalakítását kezdeményezi az MDF Önkormányzat és szubszidiaritás címmel háromnapos nemzetközi tanácskozást tartottak a hétvégén a lakiteleki Népfőiskolán, a Magyar Demokrata Fórum, valamint több magyarországi és külföldi alapítvány szervezésében. A vendégek, akik Magyarországon kívül Ausztriából, Horvátországból, Németországból, Romániából, Szlovákiából, Szlovéniából, Ukrajnából és Jugoszláviából érkeztek, elsősorban polgármesterek, önkormányzati, illetve parlamenti képviselők voltak. Jugoszláviából a tanácskozáson Kasza József, Szabadka és Tóth Horti Gábor, Zenta polgármestere (a VMSZ elnöke és alelnöke), valamint Ágoston András, a VMDK elnöke vett részt a rendezvényen. A Dunai Párbeszéd rendezvénysorozat keretében megtartott tanácskozás célja Lezsák Sándor, az MDF elnöke szerint az volt, hogy a tése. Míg ugyanis az előzőek a szubszidiaritás elvének gyakorlatban való megvalósulását a demokrácia alappillérénak tekintik, mert általa a döntéseket ott hozzák, ahol a problémák felmerülnek, s ennek értelmében nagyfokú önállóságuk van a helyi önkormányzatoknak, addig a volt szocialista országokból érkezett polgármesterek java része nagyfokú, sokszor már az abszurditás határán levő központosításról számoltak be. Szorgalmazták az önkormányzatok között kialakult kapcsolatok fejlesztését vagy újak megalapozását, mivel csak gazdaságilag stabil és politikailag független önkormányzatok tudnak kialakítani egy olyan együttműködési hálót, amely Európa különböző régióit összefűzi. A részvevők úgy vélték, az integráció lehetősége és a régióban fennálló tényleges helyzet jelentette kihívásra közösen kell keresni a megoldást. Felvetették annak lehetőségét is, hogy kérik a Magyar Országgyűlést, foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. Lakiteleki felhívás Részlet a november 30-án Lakiteleken nyilvánosságra hozott kezdeményezésből Kelet-Közép-Európa történelmi esélyhez jutott a felemelkedésre. A kommunista örökség terhei és következményei súlyos gátak a keletközép-európai társadalmak euroatlanti integrációjában. Az új helyzet haszonélvezői az egykori kommunista nómenklatúra tagjai, illetve az egykori kommunista pártok utódpártjai, akik a demokrácia adta lehetőségekkel egykori hatalmuk restaurációjára törekednek. Ugyanakkor a közelmúltban lezajlott választások során a térség népei megmutatták a személyes szabadság és a közösségi függetlenség iránti igényüket. Szükséges, hogy a térség népeinek szabadságharcában tevékeny szerepet vállalt kelet-közép-európai pártok, s mindazok a politikai erők, amelyek kivívták a nemzeti függetlenséget és a demokráciát, felelevenítsék egykori együttműködésüket, s a közös probléma megvitatása és megoldása érdekében egymással állandó kapcsolatot alakítsanak ki. Ezért létrehozzák az Európai Demokrata Fórumot, amely a kelet-közép-európai konzervatív, keresztény, nemzet és nemzeti-liberális pártoknak és társadalmi érdekvédelmi szerveződéseknek a konzultatív (egyeztető) fóruma. (...) kelet- és közép-európai kereszténykonzervatív pártok, valamint különböző kormányzati és nem kormányzati szervezetek megosszák egymással elképzeléseiket és tapasztalataikat, s közös álláspontokat alakítsanak ki az európai integráció előkészítésére. A tanácskozás keretében a résztvevők megvitatták, hogy az önkormányzatok nemzetközi kapcsolatainak, vagyis a testvértelepüléseknek milyen szerepük van az integrációs folyamatban. Napirenden szerepelt a térség országaiban a döntéshozatali szintek és az államigazgatási struktúra átalakításának szükségessége, valamint az önkormányzatok politikai függetlensége, illetve a konzervatív erők feladata önállóságuk megteremtésében. A résztvevőknek alkalmuk nyílt megismerkedni a Lakitelek Alapítvány, a Haza és Haladás Alapítvány, valamint a Konrad Adenauer és a Hans Seidel németországi alapítványok munkájával. Végül véleményt cseréltek arról is, milyen a szerepe a régiók Európájában a Duna-medencének. Többek részéről elhangzott az az álláspont, miszerint rendkívül fontos, hogy az egykori posztkommunista országok, vagyis régiónk államai egyszerre csatlakozzanak az Európai Unióhoz. A csatlakozási folyamatban pedig nagy szerepük van az önkormányzatoknak. Általános elfogadást nyert az a vélemény is, miszerint az európai egyesülés szilárdabb és mélyebb megvalósulásához az európai népek aktív részvételére van szükség. A tanácskozás vendégei kiemelték az erős önkormányzati rendszer szükségességét az integrációs törekvések és a nemzeti érdekek megvalósításában is. Valamennyien egyetértettek a szubszidiaritás, a döntéshozatali szintek megosztásának fontosságában. Ilyen szempontból rendkívül érdekes volt a gyakorló nyugat- és kelet- európai polgármesterek tapasztalatainak összege A tanácskozáson Lezsák Sándor ismertette az MDF kezdeményezését egy olyan nemzetközi fórum létrehozására, amely „röptetőhelye lesz a gondolatoknak, szándékoknak, akaratoknak”, s amelyen belül „megtaláljuk Közép- és Kelet-Európában azt a minimumot, amely összeköt bennünket, a nyelvi és kulturális különbözőségek ellenére is, s amelynek erőssége az lesz, hogy megpróbálja egymás mellé illeszteni a nemzeti stratégiákat”. Lezsák szerint azért van szükség egy ilyen fórum megalakítására, mert a keleti diktatúrák lebontása nem hozott igazán gazdasági felemelkedést, ehelyett olyan elszegényedési folyamatokat indított el, amelyekkel nagyon nehéz szembenézni. Célja tehát a nemzeti érdekek egymáshoz illesztése, hogy „Közép és Kelet-Európában az ezredvég ne újabb hidegháborút, szögesdrótokat jelentsen”. A tervek szerint a jövő év áprilisa végén megalakuló Európai Demokrata Fórum létrehozásában és munkájában az MDF számít az Európai Demokratikus Unió támogatására is. ÁRPÁSI ILDIKÓ Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Lanyhul az orosz ellenzés? A NATO tervbe vett keleti kibővítése dominált a tegnap kezdődött lisszaboni EBESZ-csúcstalálkozó első napján - Megállapodás az európai haderőcsökkentési szerződés módosításáról (Folytatás az 1. oldalról) Az orosz kormányfő javasolta, az EBESZ dolgozzon ki a következő - két év múlva esedékes - csúcsig magatartási chartát tagállamai számára. Egyúttal állást foglalt az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló CFE-szerződés továbbfejlesztése mellett. A kormányfő egyébként méltatta az európai helyzetben az 1994-es budapesti csúcsot, a bekövetkezett pozitív fejleményeket és elismerően szólt az EBESZ-ről, mint a biztonság kérdését a katonai vonatkozáson túlmutatóan átfogóan kezelő, és a hatékony megelőző diplomácia fórumaként szolgáló szervezetről. Al Gore amerikai alelnök - aki az orosz miniszterelnök beszéde után alig néhány szónokkal kapott szót - a NATO tervezett bővítésével kapcsolatban azt hangsúlyozta: ez kiterjeszti a stabilitást Európában, de a bővítéssel párhuzamosan ki kell építeni az együttműködést Oroszországgal és a NATO-n kívül maradókkal. Al Gore szintén méltatta a kedvező európai fejleményeket, kifejezte aggodalmát a fehérorosz és a szerbiai helyzettel kapcsolatban, és sürgette Bosznia átfogó rehabilitációját. Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő, akit a hatalma kiterjesztéséről rendezett minapi, alkotmánysértő népszavazás miatt többször is élesen bírált az EBESZ elnöksége, továbbá a csúcsértekezlet több szónoka is határozottan visszautasította az őt ért kritikát és állásfoglalását külön figyelmébe ajánlotta az Egyesült Államoknak. A NATO bővítésével kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az Európa újabb megosztásához vezethet. A lisszaboni csúcs délelőtti plenáris ülésein Antonio Guterres portugál kormányfő, illetve Nurszultan Nazarbajev kazah államfő elnöklete mellett szót kapott többek között John Bruton ír kormányfő, aki az EU nevében is szólt a szervezet soros elnökeként, valamint Jean Chrétien kanadai miniszterelnök és Jacques Chirac francia államfő. A tanácskozáson a kiszivárgott értesülések szerint a délelőtti órákig nem sikerült véglegesíteni sem a jövő század európai biztonsági architektúrájára vonatkozó dokumentum, sem pedig az általános politikai nyilatkozat tervezetét Megállapodás született az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló CFE-szerződés úgynevezett adaptációjáról - jelentette be a lisszaború csúcsértekezlet délelőtti plenáris ülésén António Guterres portugál kormányfő. Egy magas rangú magyar diplomata értékelése szerint az a tény, hogy a CFE-t 1990-ben aláíró 30 ország megállapodott a szerződés módosításáról, azt jelzi, hogy Moszkva tudomásul vette a NATO bővítését. Az illető emlékeztetett arra, hogy az 1994-es budapesti találkozón Oroszország nem volt hajlandó tárgyalni a NATO bővítésével összefüggő kérdésekről. (Lisszaboni diplomáciai értékelések szerint a szerződés módosításáról szóló megállapodással az aláíró országok elébe mentek Moszkva kívánságainak.) Utalt a diplomata arra is, hogy megítélése szerint az orosz külpolitika két szinten tevékenykedik, a viszonylag kemény szavak általában elsősorban a belpolitikai helyzetre vannak tekintettel, míg a tárgyalások szintjén Moszkva a beszédekben és cikkekben leírottaknál lényegesen nagyobb együttműködési készséget tanúsít. A szerződés módosítását az aláírása óta bekövetkezett történelmi fejlemények, így a hidegháborús szembenállás megszűnte, a Szovjetunió és a Varsó Szerződés szétesése tette szükségessé. A Lisszabonban született megállapodás 18 hónapot ad a szerződés módosítására - ennyi idő alatt tárgyalták Bécsben az eredeti dokumentumot -, s addig önkéntes visszafogottságot ír elő az aláíró államoknak, illetve azok utódállamainak. A tárgyalások jövő januárban Bécsben kezdődnek meg. A tegnapi spanyol sajtó szerint a lisszaboni csúcstalálkozó eleve bukásra van ítélve. A szociáldemokrata színezetű El Mundo rámutatott, hogy az 53 európai ország, továbbá az Egyesült Államok és Kanada találkozójának témái közt elvileg nem is szerepel a NATO, mégis ez lesz a legfontosabb téma. A lap szerint az EBESZ engedményeket fog tenni Moszkvának, hogy ne ellenezze a NATO kibővítését. A szocialista El País cikkének címe szerint „a lisszaboni csúcsnak az az egyetlen célja, hogy lecsillapítsa Oroszországot”. Ez azonban - vélekedik az újság - aligha sikerülhet, és a csúcs így eleve bukásra van ítélve. Bill Clinton amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök távolmaradása, illetve a záródokumentummal kapcsolatos konszenzus elérésének nehézségei miatt a csúcstalálkozó átmeneti jellegű lesz, és a sikertelenséget diplomáciai eufemizmussal fogja körülírni - véli az El País. (MTI) MAGAS SZINTŰ HALLGATÁS A SZERBIAI TÜNTETÉSEKRŐL Kinek az oldalán áll Amerika? A kormány bírálói szerint nem Dayton, hanem a demokrácia az elsődleges érdek Washington, december 2. Az Egyesült Államok kormánya az elmúlt két hétben - elnöki vagy külügyminiszteri nyilatkozat híján - mindössze a külügyminisztériumi szóvivő szintjéről szólította fel Slobodan Milosevic szerbiai elnököt, hogy semmisítse meg a választások eredményét, eltörlő bírósági határozatokat. „Még hogy ő? Hát éppen ő áll mögöttük! - kiált fel a hétfői New York Times kommentátora. Anthony Lewis így folytatja: - Az Egyesült Államok meghajol az előtt az ember előtt, aki tönkretette saját országát és felgyújtott két másikat, mert Washington azt hiszi, hogy szüksége van rá a daytoni béketerv működéséhez... Nem lehetünk biztosak benne, hogy a Milosevic utáni rezsim jobb lesz. De Amerikának saját értékeihez kell tartania magát. (Tudósítónktól) amikor a kelet-európai országok népei fellázadtak saját vezetőik ellen, akkor amerikai zászlókat lebegtettek eszményeik jelképeként. A belgrádi tüntetők a múlt héten elégettek egy amerikai zászlót az USA nagykövetsége előtt, mert az Egyesült Államokban elnyomójuk barátját látták.” Bizonyos szempontból túl éles bírálat ez, mert Washington mégsem Milosevic barátja, csak a daytoni békeszerződéshez szükséges „piszkos munka” elvégzéséhez van rá szükség. Ellenkező esetben az USA már rég elismerte volna Szerbia és Crna Gora föderációját - mint ahogy az Európai Unió sietett azt elismerni, miután évekig nem volt képes saját erejéből rendet tenni a Balkánon, mert egyes tagjainak nem fűlt a foga Belgrád elítéléséhez. Az USA nem tartaná fenn saját szankcióit sem Belgrád ellen, ha nem lennének alapvető elvi kifogásai a szerb kormányzat viselkedésével szemben. Ennek ellenére nagyon is érthető, miért tűnik sokaknak úgy, hogy Washington kesztyűs kézzel bánik a szerbiai elnökkel. Zoran Đinđić a daytoni béke ellensége volt, Karadžić mellett korteskedett, Vuk Drašković pedig éveken keresztül az elsők között hirdette nyilvánosan a Nagy-Szerbia eszméjét Az amerikai kormány elemzőinek értékelései sokszor lassan jutnak el a felsőbb vezetők asztalára, de onnan is lassan tűnnek el. Az amerikai sajtómegfigyelőknek már sokkal fürgébbnek kell lenniük a véleményalkotásban. Ezért a hétfői Washington Post ismét első oldalas címben jósolja, hogy „A történelem intő példa Milosevic számára”. Az alcím meg egyenesen a bajban levő szerb vezető erőszakos megbuktatásának előrejelzéséről számol be. „Az utóbbi 150 évben egyetlenegy hatalmon levő vezető halt meg Szerbiában természetes halállal, őt Josip Broz Titónak hívták” - indítja címoldali tudósítását a lap, majd gyorsan hozzáfűzi magyarázatként, hogy az a balkáni diktátor is félig horvát, félig szlovén volt... A Belgrádban állomásozó nyugati diplomaták, sőt számos szerb tisztségviselő is azt jósolja, számol be helyszíni tudósítóján keresztül a legtekintélyesebb washingtoni napilap, hogy „Titóval ellentétben Slobodan Milošević nem fog békésen elhunyni a trónján: azt, aki az 1987-es palotaforradalomban Tito helyébe próbált lépni, de ehelyett háborúba sodorta és gazdasági nyomorba döntötte Jugoszláviát, előbb-utóbb meg fogják buktatni. Távozása pedig véres lesz, állítják a helyzet ismerői.” Az amerikai sajtó egyébként részletesen beszámol a belgrádi, sőt a szerbiai vidéki fejleményekről, és különtudósítókat is küldött a helyszínre, szemmel láthatólag arra az esetre, ha netán hirtelen - és hangsúlyozottan a tüntetők meg a rezsimellenes koalíció vezetőinek óhaja ellenére - romániai fordulatot vennének az események. Értesüléseink szerint a jókora túlzással második Daytonnak elnevezett londoni értekezleten a szerbiai és a horvátországi belső helyzetről is szó lesz, még akkor is, ha az nem szerepel hivatalosan a napirenden. Talán jó alkalom ez arra, hogy az Egyesült Államok végre a legmagasabb szinten és a Daytont megelőző bombázások erélyével lépjen fel a népe akaratát semmibe vevő vezérekkel szemben - latolgatják az amerikai megfigyelők. PURGER Tibor Václav Havelt megműtötték Rákos daganatot távolítottak el a cseh elnök tüdejéből Mintegy 15 milliméteres rákos daganatot távolítottak el „radikális módon” az orvosok tegnap reggel Václav Havel cseh államfő jobb oldali tüdejéből - közölte az államfő szóvivője, Ladislav Spacek. Az orvosok véleménye szerint a megbetegedést még kezdeti szakaszában sikerült felismerni, és a daganatot eltávolítani - tette hozzá. Kifejtette továbbá, hogy a műtét bonyodalmak nélkül zajlott le, és Havel felépülési prognózisa kedvező. A lábadozás idejét 7-10 napra becsülik az orvosok. A sebészeti beavatkozás azért volt szükséges, mert a már harmadik hete tüdőgyulladásban szenvedő Havel tüdejében a két héttel ezelőtt készített röntgenfelvételek mintegy két centiméteres ismeretlen leletet mutattak ki. Az orvosok úgy látták, hogy a diagnózis pontos megállapításához, feltétlenül műtétre van szükség. A műtét előtt a kezelőorvosok „közepesen nehéz”-nek minősítették a sebészeti beavatkozást. Pavel Pafko, Havel kezelőorvosa arra is figyelmeztetett: a műtét kockázatát növelte az a tény, hogy a hatvanéves államfő erős dohányos. Az államfő neje, Olga Havlova, hosszabb betegség után az idén januárban hunyt el rákban. (MTI) Incidens Capljinánál Fegyvert használt az EBESZ boszniai misszióvezetőjének egyik amerikai testőre, amikor egy horvát kamion megpróbált befurakodni az Alija Izetbegovic bosnyák elnököt, Krešimir Zubakot, a bosznia- hercegovinai elnökség horvát tagját és Robert Frowickot, az EBESZ boszniai missziójának vezetőjét szállító gépjárműoszlopba vasárnap Mostartól délre, Capljvnánál, közölte Johan Verheyden, az EBESZ boszniai szóvivője tegnapi szarajevói sajtóértekezletén, jelenti az MTI. Izetbegovic és Zubak Splitbe tartottak, ahonnan repülővel Lisszabonba folytatták útjukat A rossz idő miatt vasárnap nem szálltak fel a gépek a boszniai repülőterekről. A kamion többször is megpróbálta előzni a konvoj utolsó kocsiját, amelyben biztonságiak - közöttük Frowick amerikai testőre -, valamint az EBESZ misszió vezetőjének lánya ült A kamion háromszor is nekiütődött a konvoj utolsó kocsijának, lesodródott az útpadkára, ám előzési kísérleteit nem adta fel. Frowick testőre tüzet nyitott a kamionra, a vállán megsebesítette a sofőrt, akit kórházba szállítottak.