Magyar Szó, 1997. október (54. évfolyam, 231-257. szám)

1997-10-01 / 231. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Diana képe ismét a címoldalakon Nagy-Britanniában megjelent a tragikus körülmények között elhunyt walesi hercegnő annak idején nagy vihart kavart életrajzának átdolgozott kiadása A brit lapok címoldalára alig néhány hét szünet után ismét visszakerült Diana walesi her­cegnő arcmása. Az apropó ezút­tal Andrew Morton annak ide­jén is nagy vihart kavart köny­vének, Diana életrajzának újbó­li megjelentetése. Az új, átdol­gozott kiadás előszavában a szerző elárulja azt is, hogy a könyv anyagát nagyrészt Diana hercegnő mondta tollba, és az elkészült kéziratot a néhai her­cegnő saját kezével javította és kommentálta. A Daily Express szerint Andrew Morton a könyv újbóli megjelentetésével komoly milli­ókat vághat zsebre azután, hogy a Diana-könyv első kiadása is valóságos vagyont jövedelme­zett számára. A lap azonban az összes brit napilappal egyetem­ben sajnálatosnak tartja, hogy a pénzéhség és a haszonvágy ilyen kevés idővel a tragikus baleset után máris a könyv utánnyomására sarkallta And­rew Mortont és a kiadókat. Ugyancsak minden lap idézi a Buckingham-palotát, mely szerint különösen sajnálatos a könyv új kiadásának időpontja. A legnagyobb példányszámú brit bulvárlap, a Sun azonban epésen megjegyzi: A királyi ud­var számára nincs alkalmas idő­pont, ha erről a botránykönyv­ről van szó. A Diana-életrajzot azonban a Sun fontos kordokumentum­nak nevezi. A Times tegnapi számában egyébként részleteket jelentet meg a könyvből. Arról ír, milyen megkönnyebbüléssel fogadhatták a beismerést - hogy a könyv adatai főleg ma­gától a hercegnőtől származtak - mindazok az udvarhoz közel álló személyek, akiket az első ki­adás mint informátorokat és forrásokat nevezett meg. A kötet tartalmát illetően megoszlanak a vélemények. A Daily Telegraph szerint And­rew Morton könyve mindössze megerősítette mindazt, amit or­szág-világ amúg­y is sejtett. A Mirror szerint azonban Diana hercegnő emlékének szé­gyentelen elárulása. * * * Brit témánál maradva, a leg­több lap beszámol a londoni kormány befolyásos állammi­nisztere, Pieter Mendelsson ku­darcáról, akinek a minap nem sikerült beválasztatnia magát a Munkáspárt végrehajtó bizott­ságába. A Times szerint Mendelsson, aki közismerten Tony Blair mi­niszterelnök legközelebbi és legbefolyásosabb tanácsadója, alábecsülete a saját népszerűt­lenségét. A kormánypárti Guar­dian szerint Mendelsson súlyos csapás Blair rendületlen mo­dernizáló lendületére nézve. A Daily Telegraph ezúttal kivételesen egyetért laptársával, amikor megjegyzi: a közutálat­nak örvendő államminiszter népszerűtlensége Tony Blair miniszterelnök arculcsapása is. Az Independent azonban je­lentéktelen kellemetlenségnek minősíti az ügyet. A lap politi­kai rovatvezetője szerint a Mun­káspárt e heti brightoni konfe­renciájának egyetlen igazi ne­héz feladattal kell megbirkóz­nia, azzal, hogyan kezeljék az ellenséget. Nem a megfelelő taktika kidolgozása problemati­kus írja az Independent, ha­nem az, hogy ellenség, mint olyan, alig létezik jelenleg a brit politikai közéletben. A brit munkáspárti konfe­renciát egyébként az európai la­pok nagy része is elemzi. A Neue Zürcher Zeitung szerint Blair miniszterelnök fő célkitűzése a különféle bizottsá­gok befolyásának megnyirbálá­sa. Ezek ugyanis sok borsot tör­tek az előző munkáspárti veze­tők orra alá. A lap szerint a Munkáspárt, amely 19 éve elő­ször ül össze mint kormány­párt, most utoljára rendezett ilyen jellegű konferenciát. A mi­niszterelnök ugyanis olyan in­dítványokat terjesztett a küldöt­tek elé, amelyekkel saját halálos ítéletüket szavazzák meg - írja a zürichi napilap. A bécsi Der Standard szerint a brightoni konferencia fő célja a szakszervezetek befolyásának visszaszorítása. * * * A Süddeutsche Zeitung kedd reggeli számában felvázol­ja Gennagyij Udovenko ukrán külügyminiszter politikai port­réját. Az apropó: az ukrán poli­tikust választották az ENSZ-köz­­gyűlés ülésszakának elnökévé. A német lap szerint az ENSZ jól választott, amikor Udovenkóba vetette bizalmát. A 66 éves uk­rán politkust sokan Borisz Jel­cinhez hasonlítják. Ő is rendkí­vül kedélyes a nyilvánosság előtt és ő is szenvedélyes vicc­mesélő. A zárt ajtók mögött azonban Udovenko kíméletlen és célratörő tárgyalópartner. Az ukrán külügyminiszter emellett igazi politkai túlélőművész. Öt egymást követő szovjet pártve­zető alatt építette ki karrierjét és átvészelt három ukrán mi­niszterelnököt is. * * * A román maffia polipkarjai az ENSZ hivatalnokait is átfog­ták, ez a cím olvasható a buka­­resti Romania Libera első olda­lán. Az embargó idején a buka­resti lap azzal szerzett hírnevet magának, hogy számos leleple­ző írást közölt arról, miként szegte meg Románia a Jugo­szlávia ellen meghirdetett kő­olajzárlatot. Ennek kapcsán írja most a lap: Akkor nem akartuk elhinni, hogy a Dunán keresz­tül folyó lázas csempészési tevé­kenységnek ENSZ-hivatalno­­kok is haszonélvezői. Az ENSZ- felügyelők ugyanis tudtak a Pancsovába irányuló föld alatti kőolajvezetékről. Az üzemanyag átpumpálása ezen a vezetéken a volt miniszterelnök, Nicolae Vacaroiu jóváhagyásával tör­tént. Ugyanő hagyta jóvá a kő­olajcsempészetet Magyarorszá­gon keresztül több ezer tonnás tartálykocsikkal. Mintegy 4000 üres ciszterna ma is holtvágá­nyokon vesztegel Magyarorszá­gon, írja a lap. Azok a kereske­delmi vállalatok viszont, ame­lyek Romániából Jugoszláviába kőolajat vittek be, azóta termé­szetesen rég megszűntek. * * * Szinte valamennyi tegnap reggeli brit lap beszámolt a leg­idősebb angol férfi, egy 108 éves aggastyán haláláról. Geor­ge Cook 9­ éves korában szo­kott le a dohányzásról és túlélte négy király és két királynő ural­kodását. A 108 éves George Cookot álmában érte a halál dél-angliai otthonában. (D.) Magyar Szó A BARANYAI HÁROMSZÖGBEN (8.) Fél lábbal itthon, fél lábbal Magyarországon K­ocsi áll meg vendéglátónk háza előtt, s mintegy meg­rendelésre, már itt is ül mellettünk a pinceház aszta­lánál a hercegszőlősi községi elnök, illetve a pélmonostori végrehajtó tanács elnöke, Sólya Dénes, a makroökonómia magisztere személyesen. Hétfőre népgyűlést kellene össze­hívni a községhez tartozó kilenc falu számára, sok ugyanis az újrakezdésre vonatkozó probléma, azt jött megbeszélni a legmegbecsültebb csataival. Jómaga még Pécsett lakik és dolgozik ugyan, az ottani horvát konzulátuson, onnan já­­rogat át naponta, mert a maga háza még foglalt: egy eszéki szerb házaspár lakik benne. Mit tehetne, meg kell várnia, amíg kiköltöznek. - Azért idegileg ezt el kell viselni. Már két hónapja - mondja. - Ott mentem el ma is autóval a házam előtt. Né­zem, a garázsajtó nyitva, bent van az illető autója. Az enyé­met meg, ugye, kint veri a zivatar továbbra is... Aztán egy kis tájékoztatást ad dióhéjban az itteni köz­­igazgatási viszonyokról: január 15-éig kettős kormányzat van, ugye, a visszacsatolt területen, a helyi választásokon megválasztott személyek és az UNTAES emberei közösen irányítanak. Úgy írják a zágrábi lapok, hogy utána kisha­­tárforgalmi igazolványokat adnak ki, még Újvidék is bele fog tartozni ebbe a zónába, s akiknek meglesz, azoknak nem kell majd vízum - s ennek Tataiék is nagyon örülnek, mert akkor az Újvidéken lakó lányuk is zavartalanul hazajárhat. Megvolt a kárfelbecslés itt is, a hercegszőlősi községben, minden házat körüljártak, de itt még egy kicsit várni kell a renoválásra, nem úgy, mint Bellyén, ahol már javában fo­lyik. Az igazság az, véli a községi elnök, hogy errefelé in­kább belső károk keletkeztek, itt nincsenek nagyon lerom­bolt házak, errefelé inkább fosztogatások történtek, és az ilyen károkat nehéz reálisan fölmérni, mert mondhatnák, ugye, mindenfélét az emberek, hogy kinek hány videója vagy mosógépe volt... Úgy hírlik, hogy valami átlagot vesz­nek majd alapul. A törvény értelmében úgy van, hogy a hazatérni szándékozó családfőnek 35 négyzetméter lakóte­ret biztosít a kormány, plusz minden családtagnak még tí­zet. Meg az a minimum, hogy minden konyhában legyen egy asztal 4-5 székkel, a szobákban meg mindenkinek egy­­egy fekvőhely. Meg kell érteni viszont, hogy akinek mond­juk a 200 négyzetméteres, emeletes háza teljesen összeom­lott, azt nem építtetheti föl a maga költségén újra az állam. Ám ha lehet renoválni, abba besegítenek. A legnagyobb gondot a papírok okozzák persze. A szerbek nem adják át az anyakönyveket, a horvátok meg a „krajinás” iratokat nemigen akarják elismerni. Még tisztázatlanok az anyagi dolgok, rendezetlen a nyugdíjak kérdése, akinek a férje meghalt például, annak szüksége van egy elismert, hivata­los kivonatra, hogy örökölhesse a járandóságát, vagy aki nem nyugdíjasként halt meg, az után járandóságot kapjon a család... Rengeteg ilyen elintézetlen probléma van még. A napokban járt itt egy rangos bizottság J­ure Radicnak, a kormány alelnökének vezetésével, és a baranyaiak fölvetet­ték ezeket a kérdéseket. Azt a megnyugtató választ kapták, hogy amíg nem rendeződik a nyugdíjak ügye, addig nem kell fizetniük a kommunális szolgáltatások díját, a villanyt, a vizet stb. Akinek a megélhetése is kérdéses, az ezen felül még szociális segélyben is részesül. Lassan azért szállingóznak már vissza a fiatalok is, Ma­gyarországról meg Horvátországból, vasárnaponként tele van velük az utca, mondja Tatai József. Az ő fia is odaát várja a családjával, hogy felszabaduljon a bellyei háza. Az augusztusi összeírás szerint Csúzán 10 menekült család élt még, Vörösmarton 15. A tél beálltáig talán elmennek mind. Csúza 310 házából 40 állt üresen a hat év alatt, ma 20 várja vissza még a gazdáját. A Tatai gyerek villamostechnikus létére áruszállítóként dolgozik most Magyarországon, a bi­ológus felesége meg hivatalnokként. A nagyobbik gyerekük beiratkozott a pécsi egyetemre. Jönnének is haza, meg nem is, mert nem kis pénzbe kerül a fiúk iskoláztatása, mi volna, ha a nagyszülők nem segítenék őket ezzel-azzal, ami a kert­ben meg az udvarban megterem, ha nem tömnék meg a szatyraikat egy kis baromfi- meg disznóhússal, nem nyom­nának oda az unokáknak egy kis zsebpénzre valót. Járnak is haza szorgalmasan a gyerekek is, unokák is, kivált ilyen szép őszidőben, havonta legalább egyszer, s ez a legnagyobb öröm a háznál. *** Ballagunk föl a hegyre, a szép nagy csendességben. Kós­tolgatjuk a szőlőt, lassan szüretelni lehet már, majd össze­jönnek a szomszédok, rokonok egymást kisegíteni. Ereje teljében virít a Tataiéké. - Nyolcvanegyes telepítés - mondja a gazda. - Egy ilyen ültetvény húsz-huszonöt évig szépen terem. Én ezt már nem fogom felújítani... Megy le a nap, nagy busa fejét a fák lombpárnájára hajt­ja, illatozik a szőlő, békésen ciripelnek a tücskök. Ki gon­dolna ilyenkor arra, hogy nem is olyan régen még naponta 30-40 embert vittek innen Eszék alá lövészárkokat ásni, még 60-70 éveseket is. Volt olyan, mondják, hogy három napig a kopácsi rétben aludtak télvíz idején. Egyiküket, aki szökni próbált, le is lőtték... A szőlő szépen terem az idén is, lesz újkor bőven, csak vevő lesz, sokkal kevesebb, mint egykoron, elvesztették a zombori kedves piacot, ahonnan minden évben fölkereste őket az ismert bunyevác gazda, százliterszámra véve tőlük a kiváló portékát, Eszékre meg még mindig körülményes bejutni a borral, habár a zöldség­félét már rendszeresen, naponta szállítják oda az itteni ker­­tészkedők... Ahogy elnézem ezt az erőtől duzzadó tájat, eze­ket a szorgalmas embereket, meg vagyok győződve róla, hogy gazdaságilag hamarabb kiheverik a háborút, mint gondolnánk. De lelkileg - lelkileg már nehezebben megy a megbékélés. A pattanásig feszült idegeknek bizony hosszú­hosszú idő kell, amíg lenyugszanak. Amíg a baranyai há­romszögből elmenekült hat és fél ezer - meg az otthon maradt hat és fél ezer - magyar végre igazán hazatalál. (Vége) FARKAS Zsuzsa Ilyen volt az erdő Bellye mellett a háború előtt (Kontra Ferenc felvételei) És ilyen lett a háború után ugyanez a táj HORVÁTORSZÁGI MAGYAROK Budapest elvárja a visszatelepítés rugalmas kezelését Tabajdi Csaba államtitkár látogatása a horvát Duna mentén­­ Megkezdődött a kólügyi magyarok hazatérése Tabajdi Csaba, a magyar minisz­terelnöki hivatal politikai állam­titkára hétfőn Eszéken reményét fejezte ki, hogy a horvát Duna mente hatóságai rugalmasan ke­zelik a magyar nemzetiségű me­nekültek visszatelepítését Kelet- Szlavóniába, Baranyába és Nyu­­gat-Szerémségbe, és elősegítik gazdag intézményrendszerük mi­előbbi helyreállítását. Ezt a Branimir Clavašsal, az Eszék-Baranya megye főispánjával tartott megbeszélésén jelentette ki. Az államtitkár abból az alkalomból tett lá­togatást Eszéken, Kórógyon és Csú­zán, hogy az Új Kézfogás Közalapít­vány támogatásával ismét magyar ve­tőmagsegélyt osztottak szét a horvát Duna mentén 14 olyan településen, ahol többségükben magyarok élnek. Tabajdi a főispánnal tartott meg­beszélésén annak a reményének is hangot adott, hogy a két ország baráti viszonya alapján a magyar nemzetisé­gűek úgy érezhetik, hogy egyenrangú kisebbségi állampolgárai Horvátor­szágnak. Szólt azokról a vélekedések­ről, miszerint a térség szerb kisebbsé­ge aránytalanul több jogosítvánnyal rendelkezne. Reményét fejezte ki, hogy a horvát fél tartja magát ahhoz a kötelezettségvállalásához, hogy az 1998/99-es tanévben megkezdheti működését az eszéki magyar oktatási központ, és örömmel nyugtázta, hogy a tervteljesítésben mutatkozó késleke­dés csak technikai jellegű, az építke­zés nem állt le. Tabajdi emlékeztetett arra, hogy a kétoldalú kisebbségi vegyes bizottság­ban született megállapodások néme­lyike lassan vagy egyáltalán nem való­sul meg. Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak hétfőn Kó­­rógy temetőjében annak emlékére, hogy hat évvel ezelőtt szeptember 29- én menekült el a 97 százalékban ma­gyarok lakta kelet-szlavónia település lakossága a délszláv öldöklés elől. Kel József az­ MTI-nek elmondta, hogy a Kórógyról elmenekültek közül közel hetvenen már nem térhetnek vissza falujukba, mert vagy a háborúban vesztették életüket, vagy külföldön hunytak el. Bejelentette, hogy hétfőn megkezdődött a menekültek visszaté­rése a faluba, az első két család vissza­települt Kórógyra, és a tervek szerint az év végéig még legalább 30 család visszaköltözésére számítanak. 1997. október 1., szerda

Next