Magyar Szó, 1998. február (55. évfolyam, 29-52. szám)

1998-02-01 / 29. szám

4 KÜLPOLITIKA BOSZNIAI SZERB KÖZTÁRSASÁG Dodik kormánya letette a hivatali esküt Banjalukában ülésezett a szkupstina A Milorad Dodik vezette új boszniai szerb kormány tagjai a parlament Banja­lukában tartott szombati ülésén letették hivatali esküjüket, s ezzel gyakorlatilag befejeződött a hatalomváltás meglehető­sen hosszúra nyúlt folyamata. A korábban hatalmon volt nacionalis­ta párt, a Szerb Demokrata Párt képvise­lői nem voltak hajlandóak részt venni az eskütételen, s ezt az SZDP egyik képvise­lője azzal magyarázta, hogy az új kor­mány tagjai között ateisták is vannak, s így az SZDP nem lehetett jelen az egyház szertartási szabályai szerint rendezett ün­nepségén. A bojkott mögött a valóságban inkább politikai megfontolások állnak: az SZDP nem ismeri el az új kormány legi­timitását, mivel a kabinet részben a mu­­zulmán-horvát föderáció területén le­adott szavazatokkal parlamentbe került muzulmán képviselők szavazataival sze­rezte meg a parlamenti többséget. A Banjalukában tartott ülőén jelen volt a Dodikot támogató boszniai szerb államfő, Biljana Plavšić is, valamint Hans Schumacher, a nemzetközi közösség fő­képviselőjének helyettese. ENSZ-szakértők Bagdadban Huszonhárom tagú ENSZ szakértői csoport érkezett szombaton Bagdadba, hogy Irak kérésére részt vegyen az iraki leszerelés terén eddig elért eredménye­ket értékelő tanácskozásokon -jelentette az INA hivatalos hírügynökség. A küldöttség egyrészt az iraki tömeg­­pusztító fegyverek leszerelését ellenőrző ENSZ-bizottság (UNSCOM) tagjaiból, másrészt a Biztonsági Tanács öt állandó tagja - az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Kína, Nagy-Britannia és Oroszor­szág -, valamint Németország képviselő­iből áll. Az úgynevezett technikai értéke­lőbizottság (TEM) tagjai már szombaton este előzetes megbeszéléseket tartanak, s vasárnap kezdődnek az öt napig tartó hi­vatalos találkozók. A bizottság tagjai a ne­ves orosz rakétaszakértő, Nyikita Smido­­vics vezetésével az iraki rakéták, valamint a biológiai és vegyi hatóanyagokkal fel­szerelhető robbanófejek leszerelését ellen­őrzik. Az AFP jelentése szerint Alan Dacey, az UNSCOM bagdadi missziójának szó­vivője közölte, hogy vasárnap újabb, 17 tagú csoportot várnak Bagdadba A szak­értők a német Horst Reeps vezetésével a VX elnevezésű, iraki fejlesztésű ideggáz­zal kapcsolatban folytatnak tárgyalásokat hétfőtől kezdve, szintén öt napon át. Várhatóan néhány hét múlva a biológiai fegyverekkel foglalkozó TEM-csoport is az iraki fővárosba érkezik. (MTI) LIBANONI MUZULMÁN BELHARC Félszáz halott és sebesült Legalább 50 halottja és sebesültje van a szakadár libanoni síita vezető, Szobhi Tufajli sejk követői és a libanoni hadsereg egységei között pénteken a kelet-libanoni Baalbekben, a Bekaa­­völgyben kirobbant összecsapásnak - jelentette a Reuter. Az állami televízió beszámolt az összetűzésről, de nem kö­zölte a halottak és sebesültek számát. Tufajli szóvivője szerint a sejk hívei kö­zül legalább 18-an meghaltak, közülük három nő. Az összecsapások, melyekben gép­fegyvereket és rakétákat is bevetettek, péntek délután robbantak ki, miután a hadsereg megpróbálta ellenőrzése alá vonni a Tufajli követői által aznap elfog­lalt baalbeki iskolát. Az ügy előzménye, hogy a fundamentalista Hezbollah veze­tése, Hasszán Maszrallah sejk főtitkárral az élen a múlt szombaton kizárta a párt­ból a radikális Tufajli sejket azzal az in­doklással, hogy a Hezbollah sorainak megbontására törekedett. (MTI) MACEDÓN BELPOLITIKAI SZÍNTÉR Megkezdődött a visszaszámlálás Gligorov többé nem jelölteti magát (Tudósítónktól) Szkopje, január 30. Kiro Gligorov Ljubljanában tett beje­lentése, hogy a jövőre sorra kerülő el­nökválasztáson nem jelölteti magát, ha­zájában a szenzáció erejével hatott, de külföldön is felfigyeltek rá. A hét elején, moszkvai látogatása alkalmából az orosz állami televízióban vele készült interjú­­ban is rákérdeztek elhatározására, ame­lyet ott is megerősített. Szkopjéban, főleg pártberkekben nagy mozgolódás támadt, és máris nyil­vánosságra került néhány lehetséges je­lölt neve. A szociáldemokraták részéről feltétlenül szóba jöhet Tito Petkovszki, a parlament jelenlegi elnöke, akinek a ne­véhez eddig semmilyen botrány vagy melléfogás nem fűződik. Belpolitikai kommentátorok szerint az egyik legesé­lyesebb személy kétségtelenül Vaszil Tu­­purkovszki, a hol Amerikában, hol Szkopjéban működő egyetemi tanár, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, aki gazdag politikai múltra tekinthet vissza, hiszen annak idején a szövetségi elnökségben az egyik legfiatalabb tag­ként Macedóniát képviselte. Ljubiszav Ivanov, a szocialisták elnöke, akit itt min­denki csak Zingo becenéven emleget, ál­lítólag nem is annyira lehetséges jelölt, hanem egyenesen trónkövetelő. Az áru­házláncolat, hatalmas vállalkozói cég, bank és labdarúgócsapat (Szileksz, Kra­­tovo) tulajdonosa jól ismert arról, mennyire vonzza a hatalom. A társadal­mi élet alkotó jelenségeit tömörítő nem­zetközi szervezet hazai társasága, a Ro­tary Club ellensúlyozására megalakította a „macedón oroszlánok klubját”, abban tömöríti mindazokat, akikkel feltétlenül számolni kell az ország politikai és gaz­dasági életében. Gligorov utódlását kétségtelenül be­folyásolja majd az idén sorra kerülő par­lamenti választás, ám az előrejelzés sze­rint az erőviszonyok egyensúlya nagyjá­ból megmarad, legfeljebb kissé előretör­nek a középpártok. Hacsak az egészet fel nem borítja egy új párt, egy új tömörü­lés, amelyet az egyetem rektora, Radmila Kiprijanova és főleg a jogi kar néhány ismert, még a szocializmus idejében is politizáló tanárával egyetemben éppen most hoz létre. Ez a társaság máris az ország krémjének nevezi magát. Nyilat­kozataik szerint követni kell Gligorov po­litikáját, „hogy cselekedj lokálisan, de gondolkodj globálisan”, de vonalvezeté­sét korrigálni kell. Szerintük ugyanis el­érkezett az az utolsó öt perc, amikor még fel lehet rázni a nemzeti öntudatot és a célt úgy kell megfogalmazni, hogy „min­denképpen Európába - de nem minden­áron!” Vagyis nem polgári államra van itt szükség, hanem igenis nemzetállamra, még akkor is, ha az ország egyharmada nem macedón, s ha a többség is csak 1,3 millió. Ezt a társaságot a Gligorovot támoga­tó média finom iróniával máris „mace­dón nemzeti dalárdának” nevezi, amely­nek erős basszus háttérhangzást adó eminenciái veszélyes nemzetközi vizekre vihetik a kis balkáni ország hajóját. A belpolitikai színtér ismerői szerint ezért várható, hogy a háttérből előléphe­tik­ dr. Gocse Trajan­ov(ot), aki a kezdet kezdetétől mozgatója volt Macedónia Ju­goszláviától való elszakadásának, függet­lensége megvalósításának. Tagja volt a M­H-val történt hosszadalmas és Mace­dónia számára sikeres tárgyalások parla­menti bizottságának, az ország alapok­mányának elvi felfektetésében és meg­szövegezésében is részt vett. Dr. Traja­­nov most a bölcsészkar dékánja. Az elnökválasztás 99 őszén lesz esedé­kes. Igaz, hogy addig még sok víz lefolyik a Vardaron, de azt már Gligorov is érzi, hogy elhatározásának közzétételével be­indította a visszaszámlálást, és hogy még az ő idejében megkezdődik a Gligorov utáni korszak. Mert a tét nemcsak az el­nöki bársonyszék, hanem a balkáni ref­lexek szerinti igazodás vagy az igazi eu­rópai integráció. SZEGEDI Mária Magyar Szó 1998. február 1., vasárnap EZÚTTAL AZ ELNÖKNEK KEDVEZNEK A HÍREK Új fordulat a Clinton-ügyben? A nyilvánosság úgy véli, hogy a nyomozók túlzásba vitték a dolgokat (Folytatás az 1. oldalról) A legtöbb kérdés azonban csak egy bizonyos ideig érdekli a nyilvánossá­got, s így az elnök elleni rágalmazások­ra már kezd ráunni. Ennek megint csak két oka van: az egyik az, hogy az amerikaiak többsége a huszadik szá­zad végére már nem abban a hagyo­mányos idillben él, amiről a népszerű itteni családmítosz szól: a családok leg­alább kétharmada megtapasztalta a vá­lást vagy a házastársi hűtlenséget, s ezért nem tekint arra úgy, mint Szo­domára és Gomorrára - ahogyan azt az ultrakonzervatív jobboldal szeretné. A másik tábor viszont azért nem kí­vánja ezzel az üggyel tölteni az időt, mert szerinte Clinton személyes erköl­cseiről korábban is tudni lehetett, hogy hagynak maguk után némi kí­vánnivalót, de mivel az ország dolgait kiválóan intézi, ezért abba kell hagyni a nyájaskodást. A legújabb jogi fejlemények ugyan­csak hozzájárultak ahhoz, hogy a Fe­hér Ház erre a hétvégére már kissé ké­nyelmesebben lélegezhessen. A little Rock-i szövetségi bíróság bírája, aki a szintén négy éve húzódó Paula Jones­­pert vezeti (mint ismeretes, Jones azzal vádolja az elnököt, hogy kormányzó korában egy hotelszobába rendelte az akkor állami szolgálatban álló tisztvise­­lőnőt, és szexet kínált neki), megtiltot­ta, hogy Jones ügyvédei Monica Le­­winskynek, a legújabb botrány női részvevőjének a tanúvallomását köve­teljék. Ezzel a legjobb tanú tűnt el a Clinton elleni polgári perben, hiszen Jones ügyvédei - minthogy a felperes és az alperes homlokegyenest ellenke­ző állítása között nem lehet objektíven dönteni - abban reménykedtek, hogy tárgyi bizonyítékok híján tanúkkal próbálják befeketíteni, más esetekre rámutatva az alperes egyéniségét és magaviseletét. De nemcsak Lewinsky tanúskodása marad majd el Little Rockban, hanem a Fehér Ház titkosszolgálatáé is, akiket a Jones-ügyvédek szintén ki akartak hallgatni. A Little Rock-i bíróság gya­korlatilag megtiltotta, hogy a Le­­winsky-ügy bármiféle vonatkozását felhasználják Clinton ellen. Mint a szombati New York Times egy hosz­­szabb időn át készített riportban meg­állapítja, Paula Jones ügyvédeinek ed­dig minden abbéli próbálkozása csü­törtököt mondott, hogy találjanak olyan nőket, akik esetleg eskü alatt val­­lanák, hogy Clinton a múltban megkör­nyékezte őket. Furcsa módon maga Kenneth Starr javasolta Little Rock­nak a Lewinsky-ügy kizárását, mert azt a botrányt a saját nyo­mozásában kívánja exkluzív módon fel­használni. Egy egész új tár­sadalmi tendencia van egyébként kiala­kulóban, pontosab­ban megfordulóban a Clinton-Lewinsky­­féle ügy nyomán. Hat évvel ezelőtt, amikor George Bush elnök a fekete bőrű Clarence Thomast nevezte ki a Legfel­sőbb Bíróság új tag­jának, a szenátusi meghallgatások so­rán előállt egy fekete bőrű jogásznő, Anita Hill, és azzal vádolta meg Thomast, hogy évekkel korábban, amikor a nő a férfi beosztottja volt egy bíróságon, szexuá­lisan molesztálta Hillt. A meghallgatá­sok hosszú időn át tartottak, és az el­múlt évek alatt egy teljesen új vállalati és közéleti kultúrát generáltak az USA-ban: a munkahelyi sze­xuális zaklatástól, illetve az azt tiltó törvények alapján indított perektől való rettegés odáig ve­zetett, hogy egyre több vállalat írta szabályzatába, hogy a veze­tőknek semmilyen kapcsolatuk nem lehet az ellenkező nemű beosztottakkal. A prűd és puritán amerikai hagyományok szellemének visszatérését látták sokan abban, hogy az amerikai munkahelyek jelentős részén lassan senki sen­kinek semmiféle dicsérő vagy kedves szót nem mondhatott - ha ellenkező nemű és beosztási szintű emberekről volt szó -, mert azt valaki azonnal szexuális alapon kezdte magyarázni, és in­dulhattak az intrikák. Végső soron pe­dig nem is a nyílt egymás közti szem­benállás volt a legveszélyesebb, hanem a kitalált mesék hatalmas száma, ami szinte minden optimális védekezési le­hetőség nélkül hagyta a nyilvánosan befeketített férfiakat. Megfigyelők szerint most ez a ten­dencia valószínűleg megszűnik, mert sok vállalati vezetőség úgy gondolja, hogyha az elnök megússza ezt a bot­rányt, akkor a­­ senkinek sem ártó - szexuális kapcsolatok mégsem tartha­tók teljesen abnormálisnak. Clintonnak az első napokban még­iscsak ártottak a kiszűrődő hírek, és néhány százalékot veszített népszerű­ségéből. A keddi Unió-beszéd óta azonban ez is teljesen megfordult, és a 79 százalékos többség úgy tartja, hogy az ország állapota kivá­ló: az elnök kiegyen­lítette saját csúcsát, és a hetvenes évek olaj­válsága óta nem volt ilyen sok amerikai­nak kedvező vélemé­nye a nemzet gazda­sági helyzetéről. A megkérdezettek 60 százalékának a Clinton-elnökségről is kedvező a vélemé­nye. Ez éppen annyi, mint a Lewinsky-ügy kirobbanása előtt volt, de időközben már 50 százalékra csúszott, úgyhogy az elnök az utóbbi na­pokban kedvező for­dulatnak örvendhet. A First Lady, akit a jobboldal különösen nem szeret, maga is 59 százalékos ered­ményt ért el, ami ugyancsak pozitívnak könyvelhető el. A megkérdezettek 57 százaléka úgy gondolja, hogy a Lewinsky-ügyben nincs mit nyomozni, fel kell vele hagy­ni. 54 százalékuk ugyan elhiszi, hogy az elnöknek volt viszonya a fiatal hölggyel, mégis 60 százalékuk úgy tartja, hogy Kenneth Starr túl messzi­re ment az elnök elleni nyomozásban, és hogy még ha Clinton hazudott is a szexuális viszonyról, akkor sem közelí­ti meg ez az ügy a Watergate- botrány méreteit, amely Richard Nixon 1974- es lemondásához vezetett. Koránt sincs azonban minden le­futva, az egész ügy még sokáig fog tar­tani a bíróságokon. Lányának, Chel­­sea-nek a hétvégi hazatérése minden­esetre hozzájárult ahhoz, hogy az ame­rikai nép az elnök családjának meleg belső légkörére is odafigyeljen. PURGER Tibor Monica Lewinsky Sije LDoeljimiton $3ost : ...! ££ i Ditfpulingl.c*W»#ky-ts Toped Gnmis, Lawyer Cjtik HerTtdiobíd Japanern; Troilé BmíII ot* Crony!«« \ (mtmty'i Tift i-I fídiÁnltijjitdai AuWo.V Ww.í/y T 7 f'vw’Wéí&wtfc CítkWim 3St.-w /jfOHnWMr' Sty <W» ftyer Ihntyyrr* •; ifwti.Sftv &4ty fTin tu fle Jtrlly 4 Paula Jones Keddtől folytatásos tárcánk Ki az a Monica Lewinsky? Kedves vendég volt-e az Ovális Irodában? Mit mondott a húsz­órás magnófelvételeken, amelye­ket „lelki barátnője” vitt el a bíró­ságra? Ki és miért kevert botrányt az amerikai elnök ellen? Szoknya­­vadász-e Clinton? Hogy változtat­ja meg mindez Amerikát? Ezekről és más részletekről olvassák a Magyar Szó keddi szá­mától kezdve washingtoni tudó­sítónk folytatásos összefoglaló­ját!

Next