Magyar Szó, 1998. május (55. évfolyam, 105-129. szám)
1998-05-03 / 105. szám
2 KÜLPOLITIKA B IRAK ÉS A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG Daccal a zárlat ellen Az Irak elleni embargó, a lakosságra nézve minden káros következményével együtt, egyelőre marad. így döntött az ENSZ Biztonsági Tanácsa elsősorban amerikai sugallatra, egyszersmind az Irakba kiküldött fegyverzetellenőrző ENSZ-bizottság jelentésének figyelembevételével. A helyzet időszakos felmérése azt mutatja, hogy Bagdad továbbra sem teljesítette azokat az elvárásokat, amelyeket nukleáris, biológiai és vegyi fegyvertárának megsemmisítésével kapcsolatban a nemzetközi közösség rótt ki rá. A nemzetközi fórumok tilalmi döntései, a vétójoggal rendelkező nagyhatalmak közötti nézetegyeztetés nehézségei miatt, csak nagyon nehezen születnek meg. Hasonló okokból talán még nehezebb a megszüntetésük. Szemléltető példa erre éppen Jugoszlávia esete. Bagdad vonatkozásában ez bizonyára még fokozottabb mértékben érvényes, mert a Szaddám Huszein-rezsim azáltal, hogy tömegpusztító fegyvereivel komolyan fenyegeti egyik-másik szomszédját, például a korábban már áldozatul esett Kuvaitot, és elsősorban a szélsőséges arabok szemében örök ellenségnek számító Izraelt, ezekkel a fegyverekkel világméretű konfliktus kirobbantásának veszélyét hordozza magában, nem is szólva azokról a jóvátehetetlen környezeti károkról, amelyeket az ilyen harci eszközök bevetése okozna nemcsak a térségen, hanem szélesebb értelemben is. Az utóbbi hetekben végzett nemzetközi ellenőrzés, amely ezúttal kiterjedt az ún. elnöki palotákra is, nevezzük őket inkább úgy, hogy Szaddám erődítményeire, nem talált bizonyítékot arra, hogy Irak pillanatnyilag rendelkezne nukleáris fegyverekkel, illetve azok előállításához szükséges eszközökkel. A Biztonsági Tanács állásfoglalásához azonban az volt a döntő érv, hogy továbbra sincs bizonyíték arra, hogy Iraknak ne lennének birtokában vegyi és biológiai fegyverek. Ezért van szükség további megfigyelésre. Irak, amely a BT-határozat meghozatalával egyidőben Szaddám Hussein 61. születésnapjának megünneplésével és természetesen a nagy vezér ehhez ülő határtalan dicsőítésével volt elfoglalva, a New York-i határozat miatti felháborodásában esetleg azt is megteheti, hogy felmondja a nemzetközi szervekkel való további együttműködést, ami az amerikaiak számára újabb bizonyítékot szolgáltatna, hogy lehetetlen jobb belátásra bírni Bagdadot. Más kérdés, de a legkevésbé sem lényegtelen, hogy a szankciók valójában semmit sem oldottak meg. Azok minden terhe csak részben hárul a rezsimre, sokkal inkább az iraki nép nyakába szakad. Amióta 1990 derekán a Kuvait elleni agresszió miatt bevezették őket, tehát az azóta eltelt több mint hét és fél év alatt, iraki hivatalos adatok szerint másfél millió ember, jórészt gyermek, halt meg a zárlat okozta éhínség és betegségek következtében. A fanatizált néptömegek, miként azt a hivatalos bagdadi propaganda mutatja, a nagy vezér mellett állnak ki és a nemzetközi fórumokat, rajtuk keresztül pedig egyértelműen az USA-t hibáztatják minden szenvedésért és megpróbáltatásért. Sajnos, az ilyen hozzáállásért nekünk sem kell éppenséggel a szomszédba mennünk. A mindenütt és mindenkiben ellenséget kereső dac visszahatását elsősorban nem azok érzik meg, akik mindezt színák, hanem azok, akiknek a nevében és úgymond érdekében ezt a visszautasító magatartást tanúsítják. MADARÁSZ Árpád efejeződött a majdnem 100 millió dollárt igénylő legújabb tudományos kísérletsorozat, amelyet a Columbia űrrepülőgép személyzete kétezer laboratóriumi állaton és önmagán hajtott végre a kb. 400 kilométer magas Föld körüli pályán. A súlytalanság állapota, mint ismeretes, a szervezet számára hirtelen, erőszakos változást jelent A súlytalanság hatására az űrhajósok szívműködése lelassul, vérnyomásuk és gyomornedveik kiválasztása csökken, ugyanakkor azonban a vizeletkiválasztás, az oxigén-felhasználás és a szén-dioxidkilélegzés fokozódik. Ezt már évekkel ezelőtt számos kísérlet során kimutatták. A nagyszabású biológiai kutatóprogram keretében ezúttal egy még mindig sok titkot rejtő területre tértek: az agy és az idegrendszer működését tanulmányozták a súlytalanság állapotában. Az ember izmai hozzászoktak, hogy hordozzák a testet, emeljék a kezeket, a lábakat, a fejet Az ember mozdulatait általában az agy irányítja, elég sok mozdulata azonban teljesen automatikus. Az agyból kiinduló parancsokra azonban az izmok másként reagálnak a súlytalanság állapotában, mint a Földön. Az agynak szüksége van a nehézségi előrejelzéseinek és azok végrehajtásának az összehangolásánál. Ezt a folyamatot ezúttal is tanulmányozták és értékes megállapításokra jutottak. Már régóta tudják, hogy a gravitáció kiesése izomtömeg-csökkenést és csontritkulást okozhat. Mindkét károsodás azonban nagyrészt orvosolható, a legújabb kísérletek azonban egy újabb, nagyobb veszélyre hívják fel a figyelmet: a súlytalanság állapotában az idegsejtek gyorsabban öregednek, mint a nehézségi erő mellett. A felfedezés annál inkább meglepő, mivel az eddigi élettani kísérletek azt bizonyították, hogy minden más szervrendszer sokkal gazdaságosabban működik a súlytalanságban, mint a Földön. Az idegsejtek fokozottabb öregedése azért is aggasztó, mivel azok semmiképpen sem újíthatók fel. Régóta ismeretes, hogy számuk a Földön is az életkorral menthetetlenül csökken. Az eddigi tapasztalatok szerint a szervezet bizonyos mértékben alkalmazkodik a súlytalanság állapotához, azt azonban még nem tudni, hol van a tűrőképesség felső határa. Mi több, vannak, akik azt tartják, hogy a nehézségi erő elleni küzdelem kevés reménynyel kecsegtet. A probléma megoldását csakis mesterséges gravitáció létesítésében látják, vagyis abban, hogy a hosszabb útra induló űrhajókban a földihez hasonló viszonyokat teremtsenek. E kérdéssel kapcsolatban már meglehetősen sok elképzelés született. Marek Koreywo ismert űrkutató és szakíró egy amerikai tudósra, C. Weber professzorra hivatkozik, aki szerint a nehézségi erőt úgynevezett gravitációs hullámok okozzák. A tudós már szerkesztett is egy olyan berendezést, amellyel ezek a hullámok felderíthetőek. Jelenleg pedig egy olyan készüléken dolgozik, amely képes lesz ilyen hullámokat kelteni. Weber professzor munkája eddig még nem hozott konkrét eredményt, ezért a szakemberek nagy részének fenntartásai vannak a kísérlet eredményességét illetően. A „gravitogén” ez ideig még a távoli jövő kérdése. A műszaki szakembereket és a tudósokat jelenleg egy időszerűbb kérdés foglalkoztatja: miként biztosítsák az űrhajós mozgását a kozmikus térben, az űrhajó fülkéjén kívül, hogyan tehetnének hosszabb utazásokat maradandó károsodások nélkül! A csontritkulás és az izomtömegcsökkenés „réme” már több írónak adott ötletet, hogy felvázolják a hosszú utazásra vállalkozók cseppet sem derűs jövőjét: csont nélküli lényeknek ábrázolják őket, akiknek végtagjai a polipok nyúlványaira emlékeztetnek. Ehhez kétségtelenül hozzájárulnak azok a gyakran látott képek, amelyek azt mutatják, hogy a hosszabb útról visszatérő űrhajósok néha tántorogva, roggyant lábakkal lépnek ki a leszállóegységből. Sőt volt, akit hordágyon vittek ki, mert képtelen volt lábra állni. A leghosszabb időt a súlytalanság állapotában ez ideig doktor Valent Poljakov orosz orvos töltött. 438 napig volt a Mir űrállomáson, ahol hosszan tartó vizsgálatokat végzett, miként hat a nehézségi erő hiánya az emberi szervezetre. Az ismert tüneteken kívül sok újat nem tapasztalt. A kísérletek többnyire alátámasztották a korábbi nézeteket, hogy az ember valószínűleg képes lenne elviselni egy Mars-utazás viszontagságait. A Columbia űrrepülőgépen most elvégzett rendkívül értékes kísérletsorozat feltehetően még sok más fontos kérdésre is választ ad. UMEK Miklós ŰRKUTATÁS A súlytalanság réme A 90. amerikai űrrepülőgép-vállalkozás (2.) A súlytalanság állapotában Magyar Szó 1998. május 3., vasárnap. Clinton taktikát vált? „Kubában nem lesz változás. Továbbra is védelmezni fogjuk szocializmusunkat" - közölte kedden, a kanadai miniszterelnök távozása után megtartott rögtönzött sajtóértekezletén Fidel Castro. A kubai elnök így válaszolt Chrétien kormányfő felszólítására, hogy engedjen szabadon újabb politikai elítélteket, és kezdjen általános politikai reformokba. Chrétien az első nyugati kormányfő, aki a szigetre látogatott González akkori spanyol miniszterelnök 1986-os útja óta. Kanada azon ritka amerikai országok egyike, amely nem szakította meg kapcsolatait a szigetországgal az 1959-es kommunista forradalom után. Ma a legnagyobb befektető Kubában, a világ egyik legszegényebb országában. Castro, mintegy méltatva a kanadai politikát, 9 millió dolláros kártérítést ígért egy kanadai biztosítótársaságnak a forradalom után elkobzott vagyonáért. Chrétien ezen kívül nem járt sok sikerrel. Látogatásának eredményei közé sorolta azt a tényt, hogy a kubai állami tévé közvetítette repülőtéri beszédét (amelyben a változások szükségességéről is szólt), valamint azt, hogy találkozhatott a helyi katolikusok első emberével. Habár az egyház a forradalom előtt sem volt túlságosan befolyásos, és megfigyelők szerint jelenleg a lakosság alig 5 százaléka gyakorló hívő, a januári pápai látogatás óta megnőtt a jelentősége. Az utóbbi hónapokban sok köteléktől megszabadult katolikus egyház ugyanis az egyetlen intézmény Kubában, amely nincs az állampárt ellenőrzése alatt. A pápa azt is elérte, hogy Castro kiengedjen a börtönből majd 300 politikai foglyot. Cirétien csak négy tavaly júliusban, a többpárti választások követelése miatt bebörtönzött elítélt kiszabadítását kérte, de Castro erre vonatkozóan nem tett ígéretet. Szavai szerint államellenes bűncselekményeket elkövetőkről van szó, és hasonló bűnökért „emberek százai” ülnek börtönben Európában. A két politikus viszont egyetértett abban, hogy az Egyesült Államoknak fel kellene oldania a Kuba elleni kereskedelmi zárlatot. Chrétien utalt arra, hogy a kereskedelmi blokádnak csak a kubai lakosság látja kárát. Habár a szigeten addig sem éltek jól, a gazdasági helyzet jelentősen megromlott, amikor majd 10 éve megszűnt az addig rendszeresen érkező évi 4 milliárd dollár értékű szovjet segély. Castro válaszként némileg liberalizálta a gazdaságot, de gyorsan visszahőkölt, amikor kezdett kialakulni egy független és gazdagodó vállalkozói réteg. Habár azt mindenki elismeri, hogy Castro szorosan a kezében tartja a gyeplőt, ellenőrzi a hadsereget, a rendőrséget és a minden épülettömbig elérő állambiztonságot, egyes nyugati újságírók lehetségesnek tartják, hogy a szegénység miatt fellázadnak az emberek, és megdöntik a rendszert. Ezek a megfigyelők arra hivatkoznak, hogy ’94-ben már voltak kormányellenes tüntetések. Más szakértők viszont, amerikai politikusokkal és üzletemberekkel együtt, az amerikai szankciók feloldását szorgalmazzák. Érvelésük szerint Castro rendszerét a zárlat tartja életben, hiszen már 35 éve azt okolja a gazdaság helyzetéért. A „külső veszély” eltűntével már nem tudná a hazafiasságra apellálva felsorakoztatni kormányzata mögé a kubaiakat. Az amerikai befektetések esetleges elutasításának szándékát Castro ekkor nehezen tudná népének megmagyarázni, a beáramló „nyugati” kultúra és értékrend pedig hamarosan fölemésztené a rendszert. Egy benyújtott törvénytervezet azt követeli az amerikai szenátustól, hogy a Kubáról való tárgyalás joga szálljon vissza az elnökre. Clinton csak vonakodva írta alá ’96-ban a republikánus törvényhozási többség döntését, amellyel a Kubával kereskedő külföldi cégeket büntetik. Mivel a blokád eddig nem hozott politikai változásokat Kubában, taktikát változtat-e Washington? Vajon a Chrétien-kormány Kuba iránti politikája tényleg teljesen független a Fehér Házétól? MÁRTON Attila CIGARETTA-GATE ROMÁNIÁBAN Csempészek egyenruhában (Kolozsvári tudósítónktól) Az elmúlt hét végén a tévében ugyancsak kiszámítottan-ritkán szereplő Emil Constantinescu román elnök váratlanul megjelent a képernyőn és megnyugtatta a polgárokat, hogy „cigarettacsempészési ügy” márpedig nem létezik. Erre aztán mindenki tudhatta, hogy létezik. Megtanulta már a román közvélemény, amire azt mondják a politikusok, hogy nincs, az van. Vámmentesen A román rendőrség április 17-én nagy mennyiségű cigarettát kobozott el. A rakomány csempészáru volt. Az előállított gépkocsivezetők vallomásából, majd az azt követő nyomozás során kiderült, hogy a szállítmány előző éjszaka érkezett egy IL-76-os ukrán repülőgépen, amely az otopeni katonai repülőtéren leszállt, majd miután a legénység kipihente az út fáradalmait, továbbrepült a bulgáriai Burgasz felé. A rakomány két civil megrendelője mellett az egész akciót egy Gheorghe Trutulescu nevű alezredes irányította, aki a közméltóságok - mindenekelőtt az államelnök - biztonságáért felelős szolgálat, az ún. SPP tisztje. Másnap az ügyet a sajtó felkapta, s hovatovább bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem egy jelentéktelen kis vámcsalásról van szó, hanem a rendőrség véletlenül olyan bűnténybe tenyerelt bele, amelyben a szálak egészen magasra vezetnek. Először az ügyben szereplő civileket tartóztatták le, majd nyolcórás kihallgatás után menesztették az inkriminált katonai repülőtér parancsnokát. Itt derült ki, hogy a hadsereg repülőterein nem illetékes a vámhivatal, sőt oda belépnie is csak katonai jóváhagyással lehet. Ezen az úton tehát azt hozhatnak be az országba, amit csak akarnak. S azt is vihetnek ki. Vámmentesen - és ez itt a nagy üzleti Mire a vizsgálat lefolytatásában illetékes katonai ügyészség magához tért az ortodox húsvéti mámorból, az ügy kulcsszereplője, Gheorghe Trutulescu alezredes két hét szabadságot kért és kapott a főnökétől, beült a kocsijába és eltűnt. Leleplezés és leleplező Az államelnök után az ügyben megszólalt valamennyi hivatalosság, aki érintett: a rendőrfőkapitány, a belügyminiszter, az igazságügy-miniszter, a titkosszolgálat parancsnoka, a volt és a jelenlegi honvédelmi miniszter, és valamennyien igyekeznek tisztára mosni a foltos egyenruhát. Egészen addig menőleg, hogy a titkosszolgálat (mármint a Román Hírszerző Szolgálat, mert rajtuk kívül van még vagy nyolc) tudott a csempészekről, diszkréten nyomon követte őket, de a sajtó mindent elrontott azzal, hogy világgá kürtölte a dolgot. Itt ugyanis nem intézmények bűntettéről van szó, ahogyan „egyesek” ezt be akarják állítani (magyarán: nem egyenruhások rabolnak), hanem személyek kártevéséről, akiket felfednek és felelősségre vonnak a törvények értelmében, akárkik is legyenek azok. És a titkosszolgálat érdeme a csempészbanda leleplezése, amivel megakadályozták, hogy ez a bűnszövetkezet havonta 10 millió csomag csempészett cigarettát forgalmazzon Romániában! Az államelnöki megnyilatkozás ennek az álláspontnak hivatott nyomatékot adni. A sajtó azonban tovább kérdez. És mind szaporodnak az olyan kérdések, amelyekre nincs felelet, csak ködösítés. A parlamentben, az elnök közvetlen környezetében, a hatalom intézményeiben arcátlanul folyik a lobbyzás a hadsereg és a volt Securitate felmentéséért. Közben a „fiúk” - akik a megtévesztésig hasonlítanak egymásra és elődjeikre - itt-ott helytelenkednek egy keveset, abból pedig, amit kalap alatt összehoznak, hatalmas, cifra villákat építenek maguknak és családjuknak. Mondván, hogy az embernek laknia kell valahol. Illúziók nélkül A „különleges szállítmány” ügye tulajdonképpen a második nagy cigarettabotrány Romániában - az első 1993-ban robbant ki -, de lehetne a tizen- vagy huszonvalahanyadik is. Ki számolja? Legutóbb alig egy hónappal ezelőtt kapott el a rendőrség egy másik szállítmányt, 19 megrakott teherautót, amely a Constantai kikötőből tartott Bukarest felé. Ugyancsak csempészett, „vámmentes” cigit szállítottak. A bolgár határállomáson, Giurgiunál szinte napirenden a cigaretta tiltott határátlépése. Folyik tehát a csempészés szárazföldön, vízen és levegőben. A mostani ügy kipattanása azért jelentős, mert végre megerősítette, amit már mindenki sejtett, hogy akik a korrupció felfedezésével kellene foglalkozzanak, élen járnak a piszkos ügyletek lebonyolításában. Cornel Nistorescu neves román publicista már többször figyelmeztetett az elmúlt években, hogy a „várárnyékban” levő katonai létesítményekben virágzik a tisztességtelen csencselés: fegyvert, drogot, talán még embert is csempésznek a hadfiak. Az egyik lap kommentátora apokaliptikus dörgedelmében még azt is felvetette, vajon atombombát nem csempésztek Romániába? A mértéktartóbbak beérik annak megállapításával, hogy a korrupció ellen meghirdetett harc évében a társadalom megtisztítására hivatott intézményekben egymást érik a korrupciós botrányok, és a szálak a korrupcióellenesség apostolaként bejelentkezett államelnök közvetlen közelébe vezetnek. Az egyéni nyereség mellett választási kampánypénzeket emlegetnek, hozzátéve azonban, hogy eddig erre semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ebből a piszkos ügyből a hatalom is csak megtépázott tekintéllyel kerülhet ki. Mert az egyenruhával kapcsolatban már régen nincsenek illúzióink. ORBÁN Ferenc