Magyar Szó, 1998. június (55. évfolyam, 130-154. szám)

1998-06-02 / 130. szám

1998. június 2., kedd Egyház kontra parlament Falba ütköztek a görög reformok Kosztasz Szimitisz görög kormány­fő népszerűségi indexe nagyon alá­­szállt, mert az Európához igazodó gaz­dasági intézkedései pártjában, a PA­­SOK-ban és a kormányban is falba üt­köztek. A Ta Nea lap szerint a népsze­rűségi listán a tavalyi 52 százalékhoz képest most alig érte el a 31 százalékot. A közigazgatásban, a légitársaságban dolgozók, a pedagógusok és több íz­ben a földművesek tiltakozó menetelé­sei és sztrájkjai elérték, hogy a szocia­lista párton belül valóságos ellenzék alakult ki, aminek következményeit csak sejteni lehet. Az Elefterotipya lap­nak és az athéni rádiónak nyilatkozva a Szimitisz-reformok elkötelezettje, Alekszosz Baltasz ipariminiszter-he­­lyettes azt mondta, hogy a PASOK-on belül erjedés indult meg, köztük tíz ve­zető személyiség szembekerült Szimi­tisz privatizációs politikájával, jelentős szociális intézkedéseket követelnek. Szimitisz ezért először a PASOK két legerősebb hangadójával, Jannisz Ha­­rambopulosz egykori véderőminisz­terrel és Karolosz Papuliasz szintén egykori külügyminiszterrel ült tárgya­lóasztalhoz, hogy megmagyarázza ne­kik, hogy az állam tulajdonában levő nagyvállalatok és bankok privatizáció­jával közelebb kerülhetnek a célhoz, az egységes európai valutaunióhoz való csatlakozáshoz, amit legkésőbb 2001- ben szeretnének elérni. A Papandreu idejéből a párt vezetőségében maradt befolyásos reformellenes politikusok szerint Szimitisz autokrata, és ez nincs összhangban a PASOK ideológiájával. Evangelosz Janopulosz igazságügy­miniszter viszont az állami rádiónak nyilatkozva azt mondta, hogy: „Min­den görögnek fel kell fognia, hogy a régi idők elmúltak. Ez ma egy új kor­szak, amelyhez ha nem alkalmazko­dunk, ha idejében nem csatlakozunk a valutaunióhoz, elmehetünk a pokol­ba!” Szimitisz viszont a tőle megszo­kott higgadtsággal bejelentette: „A számunkra megszavazott mandátumot programunk szerint leszolgáljuk, és akkor már az eredmény is szemmel látható lesz.” S míg egyik oldalon a monetáris program menetrendjét zavarják a re­formerek, a párt konzervatív szárnya ellenpropagandába kezdett az őszi helyhatósági választások előtt, kivezé­nyelve az utcára Szimidszék ellen a zöldsapkásokat, vagyis PASOK-párti köztisztviselőket, akik Papandreu déli­bábos nemzed eszméinek leghűsége­sebb követői. A kormányfő és hívei ezért úgy döntöttek, hogy a PASOK propagandára szánt eszközeit, 200 millió drachmát a reformok érdeké­ben írt népszerű propagandaanyag készítésére és terjesztésére használják fel. A gazdasági reformokkal párhuza­mosan megbukott egy társadalmi re­form is, amelyet az előző görög pátri­árka betegsége alatt 50 PASOK-párt és egy konzervatív képviselő nyújtott be a parlamentnek az egyház és az ál­lam teljes szétválasztását kérve. Ez idő alatt az oktatási tárca rendeletével ket­tőről egyre csökkentette a hittanórák számát a középiskolákban. Hrisztodu­­losz új pátriárka azonban megválasztá­sát követően azonnal az alkotmánybí­rósághoz fordult kérve ennek eltörlé­sét, mert szerinte mindkét intézkedés sérti az alkotmány 3. szakaszát, amely kimondja, hogy a görög társadalom 98 százaléka kelet keresztény, és ez arra kötelezi a hatóságot, hogy tartsa tiszte­letben a nemzet felekezeti elkötelezett­ségét Az alkotmánybíróság az érvelést elfogadta. Dimitrisz Cacosz, az ország legteki­ntélyesebb alkotmányszakértője szerint az alkotmánybíróság túllépte hatáskörét és a „püspökök püspöké­nek” csak a saját hierarchiáján belül vannak jogai. A parlament többsége tehát a pol­gári állam kialakítását hirdette meg, a püspökök feje pedig azt üzente nekik, hogy ő minden görögök lelkipásztora, és hogy „az elvetemült képviselőket” a nép által móresre taníttatja. SZEGEDI Mária Bár két hét már eltelt a krasznojarsz­­ki kormányzóválasztás második, döntő fordulója óta, Alekszandr Lebegy győzel­me még mindig keményen visszhangzik nemcsak a különleges gazdasági jelentő­séggel bíró szibériai körzetben, hanem Moszkvában is. Jelcin elnök volt nemzet­­biztonsági főtanácsadója számára ez a hi­vatal ugródeszka lehet, hogy két év múl­va ismét, ezúttal már eredményesen megpályázza Oroszország elnökének tisztségét. Lebegy ugyanis egyszer már indult az elnökválasztáson, mégpedig 1996-ban, de akkor Jelcin és a kommu­nistajelölt Zjuganov mögött csak a har­madik helyet tudta megszerezni. Közben azonban nyélbe ütötte és a Kreml képviseletében aláírta a csecsen­­földi háborút lezáró egyezményt, ami mindenképpen érdemnek tekinthető mind a moszkvai vezetés, mind a csecse­nek szemszögéből. Nem véletlen, hogy kormányzói beiktatására meghívta Krasznojarszkba Maszhadov csecsen el­nököt is. Az ejtőernyős tábornokból népszerű politikussá átvedlett Lebegy nem tarto­zik a korábbi hatalmához görcsösen ra­gaszkodó egykor befolyásos kommunista elithez. Egészen újfajta, a populizmustól sem mentes megközelítésből esküszik Oroszország újbóli felemelkedésére. Vá­lasztási hadjáratában a Franciaországnál négyszerte nagyobb krasznojarszki kor­mányzóság polgáraihoz apellálva hang­súlyozta, hogy „Itt van az orosz föld köz­pontja, ebben rejlik ereje. Ennek az erő­nek még nincs tudatában, de létezik.” Párharcát az eddigi kormányzóval, a moszkvai központ és a kommunisták ál­tal egyaránt támogatott Valerij Zubkov­­val szemben arra a szociális elégedetlen­­ségre építette föl, amely Szibériában sok­kal inkább tapasztalható, mint az Orosz Föderáció európai területein. Bizonyíté­kai ennek az elégedetlenségnek a kuzba­­szi bányavidéken gyakran ismétlődő sztrájkok és a transzszibériai vasút eltor­laszolása, bár az nem a krasznojarszkiban történt, hanem egy másik szibériai kor­mányzóságban. Lebegy választási hadjárata nem nél­külözte a Nyugaton szinte mindennapos Jön Lebegy... ...de készül Jelcin is és ott semmi feltűnést nem keltő „mes­terfogásokat” sem. Programjának nép­szerűsítésére még Alain Delon­t is csata­sorba hívta. A francia világsztár, aki Oroszországban is hallatlan népszerű­ségnek örvend, Krasznojarszkban nem mulasztotta el kijelenteni, hogy „Lebegy­­ben az orosz De Gaulle-t látja megszemé­lyesítve”. Az új krasznojarszki gubernátor szá­mára azonban bizonyára még többet je­lentett az a pénzbeli támogatás, amit Be­­rezovszkij, Oroszország leggazdagabb embere nyújtott a számára. Bár a gazda­sági lobby vezéralakja egyelőre Jelcin mellett áll, könnyen megtörténhet, hogy a következő elnökválasztáson éppen Le­­begyet fogja támogatni, ha valóban in­dul, minden más jelölttel szemben. Lett légyen az a szinte biztosan induló moszk­vai polgármester Luzskov, a kommunis­ták színeiben nyilván újból harcba szálló Zjuganov, az utóbbi időben kissé háttér­be szorult, szélsőséges nézeteiről ismert Zsirinovszkij, vagy ami szintén megtör­ténhet, akár maga Jelcin is. A jelenlegi alkotmány gátat emel ugyan Jelcin harmadszori megválasztá­sának, de tanácsadói keresik a kiskaput a jogszabályokon. Az elnöki szóvivő sze­rint Jelcin újbóli jelölésére az adhat al­kalmat, hogy először még a korábbi, va­gyis a szovjet időkben hozott alkotmány érvényessége idején választották meg el­nökké, ez a periódus tehát kiiktatható a tiltó körülmények sorából. A joghézag (félre)magyarázása mindenképpen nem egyedi jelenség sem Oroszországban, sem más kelet-európai országokban. Mint ahogy Jelcin előbb Gorbacsovot támogatva, majd a történelmileg adott pillanatban őt magát hátba támadva ju­tott az­ élre és a hatalom birtokába, ha­sonlóképpen megtörténhet, hogy az egy­kor vele szövetséges Lebegyből így válik majd olyan politikai ellenfél, akivel már nem tud eredményesen megküzdeni. Az átalakuló Oroszország, a demok­ratizálást bizonyítandó, sok esetben meg­próbál nyugati, egykor keményen elma­rasztalt példákat követni, jobban mond­va olykor ügyetlenül utánozni. Bár az összehasonlítás nem a legszerencsésebb, még egy dolog szól Lebegy javára. Köz­tudomású, hogy Amerikában a legerő­sebb államok kormányzói, például New Yorkból vagy Kaliforniából sokkal na­gyobb eséllyel indulnak az elnöki jelölé­sért folyó harcba, mint bárki más. Orosz viszonylatban most ilyen összefüggések­ben szeretné, és bizonyára képes is lesz feltüntetni magát Alekszandr Lebegy, hi­szen az egyik legerősebb gazdasági po­tenciállal rendelkező kormányzóságnak lett az első embere és közvetve, egészen Vlagyivosztokig olyan hatalmas területek szószólója, amelyeknek lakossága méltán elégedetlen, hogy Moszkva az utóbbi időben megfeledkezik róluk. MADARÁSZ Árpád Magyar Szó Nyaralni otthon is lehet Egyre több a belföldjáró turista­­ Már nem öngyilkos nemzet a magyar (Tudósítónktól) Budapest, június 1. Magyarországon a legnagyobb belföl­di forgalmat a Szegedi Szabadtéri Játé­kok, a Debreceni Virágkarnevál, az agg­teleki Baradla-barlang, az egri, illetve a visegrádi vár, a Kiskunsági Nemzeti Park, Ópusztaszer, a pannonhalmi apát­ság és a tihanyi apátság vonzza esztendők óta. Tíz éven át azonban a magyarorszá­giak utazgatása folyamatosan megcsap­pant, a folyamat először tavaly fordult meg: 1997-ben 2,2 millió belföldi vendég 6,2 millió vendégéjszakát töltött el, s ez már határozott növekedést jelez. Az utaz­ni vágyók takarékosságára jellemzően a szállodai helyfoglalásokban nem mérhe­tő különösebb változás, a turistaszállások vendégéjszakáinak száma viszont jelen­tősen, 54 százalékkal nőtt. Az­ Ipari, Ke­reskedelmi és Idegenforgalmi Miniszté­rium tulajdonában lévő, közel három­­milliárd forintból gazdálkozó Magyar Turizmus Rt. most júniusban harmadik alkalommal indít reklámkampányt a bel­földi idegenforgalom népszerűsítésére, a statisztikai számadatok birtokában im­már fokozottabb optimizmussal. A legnagyobb magyarnak nevezett Szécsenyi István naplójában hetven al­kalommal ír öngyilkosságról, Teleki Pál pedig Szécsenyi naplójának társaságában válik meg életétől. Az önpusztítás az át­lagpolgárság sorait sem kímélte, Ma­gyarország egy időben élen állt a dicste­len ranglistán, az elmúlt tíz évben azon­ban az öngyilkosságok aránya huszonöt százalékkal visszaesett. Kutatók szerint ez nem hozható összefüggésbe a politikai fordulattal, ám szerepe lehet a vallás is­mételt térhódításának, valamint annak az egyszerű gyakorlati tényezőnek is, hogy öngyilkosság esetén a biztosítók többsége nem fizet. Szakértők elemzése alapján a magyar nép nem tartozott azon populációk közé, amelynek soraiban szo­kás lett volna az önpusztító magatartás. A XVII. században Angliában volt kiug­róan magas az öngyilkosságok aránya, ennek hulláma később kelet felé terjedt, a XIX. században a német államok jártak az élen, Ausztria pedig a második világ­háború végéig vezetett, e „szokás” a ma­gyar részekre tehát német transzmisszió által került át. Ilyen vonatkozásban azon­ban Magyarország egyáltalán nem ho­mogén terület, az igazán veszélyeztetet­tek az alföldi megyék, ahol szemmel lát­hatóan hiányoznak a megfelelő konflik­tusmegoldási technikák. Pszichiáter­ek és pszichológusok szerint a nagy társadalmi változások csak áttételesen hatnak az egyénre - bár a magyar közösség nem volt felkészülve például a munkanélküli­ségre - , az öngyilkosság leggyakoribb okai a társas magány különböző formái­ban és az élettervek kudarcában keresen­dők; a magány mellett leggyakrabban előforduló tényezők az alacsony önérté­kelés, a bűntudat és a félelem a jövő ki­számíthatatlanságától. A téma szakértői úgy vélik, az öngyilkosok 95 százaléka nem akar meghalni, csak saját rendező­elvei alapján nem képes megoldani problémáit, e tekintetben helyben a pap és az orvos, makroszinten pedig a média segíthet. SINKOVICS Péter Újabb ezer menekült Albániában Tegnap reggel kilenc óráig mintegy ezer kosovói albán érkezett Albánia terü­letére a hét végén kiújult harcok elől me­nekülve - jelentette a Reuters a tiranai belügyminisztérium közlésére hivatkoz­va. Ez a legnagyobb menekülthullám a szomszédos ország felől a kosovói erő­szak februári kirobbanása óta. A mene­kültek - többnyire idős férfiak, asszo­nyok és gyermekek - zöme Tropoje kör­zetében lépte át a határt - közölte az al­bán belügyi szóvivő. A határ közelében fekvő kosovói falvakból és Dakovicából érkeztek, sebesültek és betegek is vannak köztük - tájékoztatott az albán szóvivő. (MTI) BELGIUM Meghalt az Agusta-botrány fontos tanúja Autóbalesetben meghalt minden idők legnagyobb belga korrupciós botrá­nyának egyik fontos tanúja -jelentette a belga sajtó a pünkösdi hétvégén. A Szíriai származású Mohammed Basit Svájcban érte a halál, és ugyanott vezette azokat a bankszámlákat is, amelyekre a Dimanche Matin című lap szerint a botrányos heli­koptervásárlási aktus során az Agusta cég részéről a belga szocialista pártnak szánt kenőpénzek egy része került. A belga kormány 1989-ben írta alá az Agustával azt a szerződést, amely 46 kor­szerű harci helikopter vásárlásáról szólt. Nem sokkal később bebizonyosodott lega­lább 51 millió belga franknyi (közel 2 millió dollár) kenőpénz átjátszása az Agustától az akkor kormányon lévő bel­ga szocialistákhoz. Egyes flamand szemé­lyiségek svájci bankszámláinak megnyi­tásával az is kiderült, hogy az­ említett 51 millió mellé érkezett 90 millió belga franknyi pénz a radarrendszerek eladá­sára kiírt versenytárgyalást megnyert francia Dassault cégtől is. Összességében több tízmillió dollárnyi háláról lehetett szó. A két ügy hosszas vajúdás után ösz­­szefonódott, és az alacsonyabb fokú tár­gyalásokat követően a legfelsőbb belga jogi szerv, a semmítőszék elé került. Ki­vizsgálását ezen a szinten szeptember 2- án pontosan egy tucatnyi vádlott meg­hallgatásával kezdik meg - a vádlottak között van az előző NATO-főtitkár, az ügy idején külügyminiszter, Willy Claes is. Mohammed Basi ebben az ügyben lett volna fontos tanú - írta a francia nyelvű lap. Az ő nevén voltak ugyanis azok a svájci számlák, amelyeken az Agusta- és a Dassault-ügyben kifizetett kenőpénzek megjelentek. A lap megem­líti azt is, hogy a baleset tényét eltitkolták, és csak néhány nappal később, az elmúlt hét végén szivárogtatták ki. (MTI) KÜLPOLITIKA 3 BUDAPESTI KÉPESLAP Jogszerűen Az ütközet szenvedő alanyai ép­pen hogy csak túljutottak a lőtt se­bek okozta közvetlen életveszélyen, a szurkolói kemény mag azonban máris sunyítva új hirigre készül. Te­heti, hát meg is teszi, hisz a legutób­bi balatonlellei tatárdúlás jajkiáltása­it máris elnyomni látszik a közöny, a szakma felső vezetésének szigora pe­dig alighanem csakhamar kicsorbul a közakaraton. Nevezetesen az MLSZ- nek azzal a határozatával, hogy a bot­rányt okozó szurkolók csapatának egy meccset üres lelátók előtt kell le­játszania, máris keményen szembe­helyezkedett az érintett klub vezető­je. Esküdni mernék rá, nem marad egyedül a véleményével. A rendőrség addig is - mi mást is tehetne? - nyomoz, kihallgat és óvatosan fogalmaz. Úgymond tájé­koztatja a ledöbbent és értetlenül csodálkozó közvéleményt Az is elképzelhető - hangoztatja az éppen kérdezett illetékes -, hogy a randalírozó szurkolók ellenében a balatonlellei vállalkozó jogszerűen használta önvédelmi fegyverét, és hogy az őt szolgálati fegyverével lete­rítő rendőr is jogszerűen intézkedett. Márpedig ha ez igaz - és kiderül­het, hogy igaz akkor bizony ott, abban a csendes kis Balaton-parti városkában, ahol a minap egy meccsre átutazóban kétszáz Hon­véd-drukker lövöldözésbe torkolló tömegverekedést provokálva leta­rolta a belvárost, minden a jogsze­rűség keretei között történt. Akkor meg ugyan kitől, mitől tartanak a névtelenségbe burkoló­zott, a kamerák előtt csak fedett arc­cal nyilatkozó szemtanúk? Hisz nem a bűnszövetkezet ellen kényszerül­nek vallani. Vagy talán mégis? Talán megnyugtatásnak szánta a kórházban haslövéssel ápolt meg­szelídült drukker, amikor valami olyasfélét nyekergett a mikrofonba, hogy ők csak akkor ütnek, ha her­gelik őket. De akkor bizony nagyot. Most még azt lenne jó megtudni, hogy miért éppen a labdarúgópá­lyák vonzzák mágnesként ezeket a skinhead-szerű, fasisztoid jelképek­kel felcicomázott és rasszista jelsza­vakat kántáló, minden megnyilvá­nulásukban az erőszakot és a primi­tívséget hirdető fiatal tömegeket, amelyeknek a kezelhetetlensége alighanem már elérte a kritikus pontot. GÁL Ottó A következményekről A BT állandó tagjainak külügyminiszteri értekezlete nácskozáson a dél-ázsiai atomfegyverke­zési verseny megelőzéséről, a térség bé­kéjének és stabilitásának helyreállításáról lesz szó. A találkozó megtartását Kína és az Egyesült Államok javasolta. Tang Csia-hszüan kínai és Madeleine Albright amerikai külügyminiszter többször is be­szélt egymással telefonon, hogy tisztáz­zák a csütörtöki találkozó részleteit - kö­zölte a kínai külügyi szóvivő. Észak-Korea lesz a következő? A dél-koreai kormány illetékesei attól tartanak, hogy az atomfegyverek előállí­tására képes Észak-Korea lesz a követke­ző ország, amely bekapcsolódik az India és Pakisztán által elindított fegyverkezési versengésbe. Észak-Korea számára félre­érthető üzenetet hordozhatnak az indiai, illetve a pakisztáni kísérleti atomrobban­tások, Phenjan ezután úgy gondolhatja, miért tartja magát a nukleáris fegyverek tilalmára vonatkozó megállapodásokhoz - vélték a szöuli kormány illetékesei a Mainicsi Simbun című japán lap hétfői számában közölt interjúban. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság korábban Pakisztánt rakétatechno­lógiával, esetleg kész rakétával látta el, ezért májusban az Egyesült Államok a ra­kétatechnológiai kiviteli rendszer meg­sértése miatt szankciókat rendelt el mindkét ország ellen. 1992 óta a KNDK ezzel már az ötödik amerikai büntetés­ben részesült. Észak-Korea 1994-ben ál­lapodott meg arról, hogy befagyasztja és nemzetközi ellenőrzés alá helyezi kétes­nek tartott atomprogramját, ha az orszá­gok két biztonságos atomerőművet épí­tenek fel a számára. A KNDK azonban a közelmúltban e megállapodás felmondá­sával fenyegtőzött, mondván, hogy az atomerőmű építésének programja lassan halad. (MTI) Az öt atomhatalom, vagyis az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak külügyminiszterei június 4-én, csütörtö­kön Geru­ben összeülnek, hogy megvitas­sák, milyen következményekkel járnak az indiai és pakisztáni nukleáris robban­tások. A helyet és az időpontot a kínai külügyi szóvivő jelentette be hétfői pe­kingi sajtóértekezletén. Az Új Kína hírügynökség közlése sze­rint, melyet a Reuters adott tovább, a ta­

Next