Magyar Szó, 1998. június (55. évfolyam, 130-154. szám)
1998-06-02 / 130. szám
1998. június 2., kedd Egyház kontra parlament Falba ütköztek a görög reformok Kosztasz Szimitisz görög kormányfő népszerűségi indexe nagyon alászállt, mert az Európához igazodó gazdasági intézkedései pártjában, a PASOK-ban és a kormányban is falba ütköztek. A Ta Nea lap szerint a népszerűségi listán a tavalyi 52 százalékhoz képest most alig érte el a 31 százalékot. A közigazgatásban, a légitársaságban dolgozók, a pedagógusok és több ízben a földművesek tiltakozó menetelései és sztrájkjai elérték, hogy a szocialista párton belül valóságos ellenzék alakult ki, aminek következményeit csak sejteni lehet. Az Elefterotipya lapnak és az athéni rádiónak nyilatkozva a Szimitisz-reformok elkötelezettje, Alekszosz Baltasz ipariminiszter-helyettes azt mondta, hogy a PASOK-on belül erjedés indult meg, köztük tíz vezető személyiség szembekerült Szimitisz privatizációs politikájával, jelentős szociális intézkedéseket követelnek. Szimitisz ezért először a PASOK két legerősebb hangadójával, Jannisz Harambopulosz egykori véderőminiszterrel és Karolosz Papuliasz szintén egykori külügyminiszterrel ült tárgyalóasztalhoz, hogy megmagyarázza nekik, hogy az állam tulajdonában levő nagyvállalatok és bankok privatizációjával közelebb kerülhetnek a célhoz, az egységes európai valutaunióhoz való csatlakozáshoz, amit legkésőbb 2001- ben szeretnének elérni. A Papandreu idejéből a párt vezetőségében maradt befolyásos reformellenes politikusok szerint Szimitisz autokrata, és ez nincs összhangban a PASOK ideológiájával. Evangelosz Janopulosz igazságügyminiszter viszont az állami rádiónak nyilatkozva azt mondta, hogy: „Minden görögnek fel kell fognia, hogy a régi idők elmúltak. Ez ma egy új korszak, amelyhez ha nem alkalmazkodunk, ha idejében nem csatlakozunk a valutaunióhoz, elmehetünk a pokolba!” Szimitisz viszont a tőle megszokott higgadtsággal bejelentette: „A számunkra megszavazott mandátumot programunk szerint leszolgáljuk, és akkor már az eredmény is szemmel látható lesz.” S míg egyik oldalon a monetáris program menetrendjét zavarják a reformerek, a párt konzervatív szárnya ellenpropagandába kezdett az őszi helyhatósági választások előtt, kivezényelve az utcára Szimidszék ellen a zöldsapkásokat, vagyis PASOK-párti köztisztviselőket, akik Papandreu délibábos nemzed eszméinek leghűségesebb követői. A kormányfő és hívei ezért úgy döntöttek, hogy a PASOK propagandára szánt eszközeit, 200 millió drachmát a reformok érdekében írt népszerű propagandaanyag készítésére és terjesztésére használják fel. A gazdasági reformokkal párhuzamosan megbukott egy társadalmi reform is, amelyet az előző görög pátriárka betegsége alatt 50 PASOK-párt és egy konzervatív képviselő nyújtott be a parlamentnek az egyház és az állam teljes szétválasztását kérve. Ez idő alatt az oktatási tárca rendeletével kettőről egyre csökkentette a hittanórák számát a középiskolákban. Hrisztodulosz új pátriárka azonban megválasztását követően azonnal az alkotmánybírósághoz fordult kérve ennek eltörlését, mert szerinte mindkét intézkedés sérti az alkotmány 3. szakaszát, amely kimondja, hogy a görög társadalom 98 százaléka kelet keresztény, és ez arra kötelezi a hatóságot, hogy tartsa tiszteletben a nemzet felekezeti elkötelezettségét Az alkotmánybíróság az érvelést elfogadta. Dimitrisz Cacosz, az ország legtekintélyesebb alkotmányszakértője szerint az alkotmánybíróság túllépte hatáskörét és a „püspökök püspökének” csak a saját hierarchiáján belül vannak jogai. A parlament többsége tehát a polgári állam kialakítását hirdette meg, a püspökök feje pedig azt üzente nekik, hogy ő minden görögök lelkipásztora, és hogy „az elvetemült képviselőket” a nép által móresre taníttatja. SZEGEDI Mária Bár két hét már eltelt a krasznojarszki kormányzóválasztás második, döntő fordulója óta, Alekszandr Lebegy győzelme még mindig keményen visszhangzik nemcsak a különleges gazdasági jelentőséggel bíró szibériai körzetben, hanem Moszkvában is. Jelcin elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója számára ez a hivatal ugródeszka lehet, hogy két év múlva ismét, ezúttal már eredményesen megpályázza Oroszország elnökének tisztségét. Lebegy ugyanis egyszer már indult az elnökválasztáson, mégpedig 1996-ban, de akkor Jelcin és a kommunistajelölt Zjuganov mögött csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Közben azonban nyélbe ütötte és a Kreml képviseletében aláírta a csecsenföldi háborút lezáró egyezményt, ami mindenképpen érdemnek tekinthető mind a moszkvai vezetés, mind a csecsenek szemszögéből. Nem véletlen, hogy kormányzói beiktatására meghívta Krasznojarszkba Maszhadov csecsen elnököt is. Az ejtőernyős tábornokból népszerű politikussá átvedlett Lebegy nem tartozik a korábbi hatalmához görcsösen ragaszkodó egykor befolyásos kommunista elithez. Egészen újfajta, a populizmustól sem mentes megközelítésből esküszik Oroszország újbóli felemelkedésére. Választási hadjáratában a Franciaországnál négyszerte nagyobb krasznojarszki kormányzóság polgáraihoz apellálva hangsúlyozta, hogy „Itt van az orosz föld központja, ebben rejlik ereje. Ennek az erőnek még nincs tudatában, de létezik.” Párharcát az eddigi kormányzóval, a moszkvai központ és a kommunisták által egyaránt támogatott Valerij Zubkovval szemben arra a szociális elégedetlenségre építette föl, amely Szibériában sokkal inkább tapasztalható, mint az Orosz Föderáció európai területein. Bizonyítékai ennek az elégedetlenségnek a kuzbaszi bányavidéken gyakran ismétlődő sztrájkok és a transzszibériai vasút eltorlaszolása, bár az nem a krasznojarszkiban történt, hanem egy másik szibériai kormányzóságban. Lebegy választási hadjárata nem nélkülözte a Nyugaton szinte mindennapos Jön Lebegy... ...de készül Jelcin is és ott semmi feltűnést nem keltő „mesterfogásokat” sem. Programjának népszerűsítésére még Alain Delont is csatasorba hívta. A francia világsztár, aki Oroszországban is hallatlan népszerűségnek örvend, Krasznojarszkban nem mulasztotta el kijelenteni, hogy „Lebegyben az orosz De Gaulle-t látja megszemélyesítve”. Az új krasznojarszki gubernátor számára azonban bizonyára még többet jelentett az a pénzbeli támogatás, amit Berezovszkij, Oroszország leggazdagabb embere nyújtott a számára. Bár a gazdasági lobby vezéralakja egyelőre Jelcin mellett áll, könnyen megtörténhet, hogy a következő elnökválasztáson éppen Lebegyet fogja támogatni, ha valóban indul, minden más jelölttel szemben. Lett légyen az a szinte biztosan induló moszkvai polgármester Luzskov, a kommunisták színeiben nyilván újból harcba szálló Zjuganov, az utóbbi időben kissé háttérbe szorult, szélsőséges nézeteiről ismert Zsirinovszkij, vagy ami szintén megtörténhet, akár maga Jelcin is. A jelenlegi alkotmány gátat emel ugyan Jelcin harmadszori megválasztásának, de tanácsadói keresik a kiskaput a jogszabályokon. Az elnöki szóvivő szerint Jelcin újbóli jelölésére az adhat alkalmat, hogy először még a korábbi, vagyis a szovjet időkben hozott alkotmány érvényessége idején választották meg elnökké, ez a periódus tehát kiiktatható a tiltó körülmények sorából. A joghézag (félre)magyarázása mindenképpen nem egyedi jelenség sem Oroszországban, sem más kelet-európai országokban. Mint ahogy Jelcin előbb Gorbacsovot támogatva, majd a történelmileg adott pillanatban őt magát hátba támadva jutott az élre és a hatalom birtokába, hasonlóképpen megtörténhet, hogy az egykor vele szövetséges Lebegyből így válik majd olyan politikai ellenfél, akivel már nem tud eredményesen megküzdeni. Az átalakuló Oroszország, a demokratizálást bizonyítandó, sok esetben megpróbál nyugati, egykor keményen elmarasztalt példákat követni, jobban mondva olykor ügyetlenül utánozni. Bár az összehasonlítás nem a legszerencsésebb, még egy dolog szól Lebegy javára. Köztudomású, hogy Amerikában a legerősebb államok kormányzói, például New Yorkból vagy Kaliforniából sokkal nagyobb eséllyel indulnak az elnöki jelölésért folyó harcba, mint bárki más. Orosz viszonylatban most ilyen összefüggésekben szeretné, és bizonyára képes is lesz feltüntetni magát Alekszandr Lebegy, hiszen az egyik legerősebb gazdasági potenciállal rendelkező kormányzóságnak lett az első embere és közvetve, egészen Vlagyivosztokig olyan hatalmas területek szószólója, amelyeknek lakossága méltán elégedetlen, hogy Moszkva az utóbbi időben megfeledkezik róluk. MADARÁSZ Árpád Magyar Szó Nyaralni otthon is lehet Egyre több a belföldjáró turista Már nem öngyilkos nemzet a magyar (Tudósítónktól) Budapest, június 1. Magyarországon a legnagyobb belföldi forgalmat a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Debreceni Virágkarnevál, az aggteleki Baradla-barlang, az egri, illetve a visegrádi vár, a Kiskunsági Nemzeti Park, Ópusztaszer, a pannonhalmi apátság és a tihanyi apátság vonzza esztendők óta. Tíz éven át azonban a magyarországiak utazgatása folyamatosan megcsappant, a folyamat először tavaly fordult meg: 1997-ben 2,2 millió belföldi vendég 6,2 millió vendégéjszakát töltött el, s ez már határozott növekedést jelez. Az utazni vágyók takarékosságára jellemzően a szállodai helyfoglalásokban nem mérhető különösebb változás, a turistaszállások vendégéjszakáinak száma viszont jelentősen, 54 százalékkal nőtt. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium tulajdonában lévő, közel hárommilliárd forintból gazdálkozó Magyar Turizmus Rt. most júniusban harmadik alkalommal indít reklámkampányt a belföldi idegenforgalom népszerűsítésére, a statisztikai számadatok birtokában immár fokozottabb optimizmussal. A legnagyobb magyarnak nevezett Szécsenyi István naplójában hetven alkalommal ír öngyilkosságról, Teleki Pál pedig Szécsenyi naplójának társaságában válik meg életétől. Az önpusztítás az átlagpolgárság sorait sem kímélte, Magyarország egy időben élen állt a dicstelen ranglistán, az elmúlt tíz évben azonban az öngyilkosságok aránya huszonöt százalékkal visszaesett. Kutatók szerint ez nem hozható összefüggésbe a politikai fordulattal, ám szerepe lehet a vallás ismételt térhódításának, valamint annak az egyszerű gyakorlati tényezőnek is, hogy öngyilkosság esetén a biztosítók többsége nem fizet. Szakértők elemzése alapján a magyar nép nem tartozott azon populációk közé, amelynek soraiban szokás lett volna az önpusztító magatartás. A XVII. században Angliában volt kiugróan magas az öngyilkosságok aránya, ennek hulláma később kelet felé terjedt, a XIX. században a német államok jártak az élen, Ausztria pedig a második világháború végéig vezetett, e „szokás” a magyar részekre tehát német transzmisszió által került át. Ilyen vonatkozásban azonban Magyarország egyáltalán nem homogén terület, az igazán veszélyeztetettek az alföldi megyék, ahol szemmel láthatóan hiányoznak a megfelelő konfliktusmegoldási technikák. Pszichiáterek és pszichológusok szerint a nagy társadalmi változások csak áttételesen hatnak az egyénre - bár a magyar közösség nem volt felkészülve például a munkanélküliségre - , az öngyilkosság leggyakoribb okai a társas magány különböző formáiban és az élettervek kudarcában keresendők; a magány mellett leggyakrabban előforduló tényezők az alacsony önértékelés, a bűntudat és a félelem a jövő kiszámíthatatlanságától. A téma szakértői úgy vélik, az öngyilkosok 95 százaléka nem akar meghalni, csak saját rendezőelvei alapján nem képes megoldani problémáit, e tekintetben helyben a pap és az orvos, makroszinten pedig a média segíthet. SINKOVICS Péter Újabb ezer menekült Albániában Tegnap reggel kilenc óráig mintegy ezer kosovói albán érkezett Albánia területére a hét végén kiújult harcok elől menekülve - jelentette a Reuters a tiranai belügyminisztérium közlésére hivatkozva. Ez a legnagyobb menekülthullám a szomszédos ország felől a kosovói erőszak februári kirobbanása óta. A menekültek - többnyire idős férfiak, asszonyok és gyermekek - zöme Tropoje körzetében lépte át a határt - közölte az albán belügyi szóvivő. A határ közelében fekvő kosovói falvakból és Dakovicából érkeztek, sebesültek és betegek is vannak köztük - tájékoztatott az albán szóvivő. (MTI) BELGIUM Meghalt az Agusta-botrány fontos tanúja Autóbalesetben meghalt minden idők legnagyobb belga korrupciós botrányának egyik fontos tanúja -jelentette a belga sajtó a pünkösdi hétvégén. A Szíriai származású Mohammed Basit Svájcban érte a halál, és ugyanott vezette azokat a bankszámlákat is, amelyekre a Dimanche Matin című lap szerint a botrányos helikoptervásárlási aktus során az Agusta cég részéről a belga szocialista pártnak szánt kenőpénzek egy része került. A belga kormány 1989-ben írta alá az Agustával azt a szerződést, amely 46 korszerű harci helikopter vásárlásáról szólt. Nem sokkal később bebizonyosodott legalább 51 millió belga franknyi (közel 2 millió dollár) kenőpénz átjátszása az Agustától az akkor kormányon lévő belga szocialistákhoz. Egyes flamand személyiségek svájci bankszámláinak megnyitásával az is kiderült, hogy az említett 51 millió mellé érkezett 90 millió belga franknyi pénz a radarrendszerek eladására kiírt versenytárgyalást megnyert francia Dassault cégtől is. Összességében több tízmillió dollárnyi háláról lehetett szó. A két ügy hosszas vajúdás után öszszefonódott, és az alacsonyabb fokú tárgyalásokat követően a legfelsőbb belga jogi szerv, a semmítőszék elé került. Kivizsgálását ezen a szinten szeptember 2- án pontosan egy tucatnyi vádlott meghallgatásával kezdik meg - a vádlottak között van az előző NATO-főtitkár, az ügy idején külügyminiszter, Willy Claes is. Mohammed Basi ebben az ügyben lett volna fontos tanú - írta a francia nyelvű lap. Az ő nevén voltak ugyanis azok a svájci számlák, amelyeken az Agusta- és a Dassault-ügyben kifizetett kenőpénzek megjelentek. A lap megemlíti azt is, hogy a baleset tényét eltitkolták, és csak néhány nappal később, az elmúlt hét végén szivárogtatták ki. (MTI) KÜLPOLITIKA 3 BUDAPESTI KÉPESLAP Jogszerűen Az ütközet szenvedő alanyai éppen hogy csak túljutottak a lőtt sebek okozta közvetlen életveszélyen, a szurkolói kemény mag azonban máris sunyítva új hirigre készül. Teheti, hát meg is teszi, hisz a legutóbbi balatonlellei tatárdúlás jajkiáltásait máris elnyomni látszik a közöny, a szakma felső vezetésének szigora pedig alighanem csakhamar kicsorbul a közakaraton. Nevezetesen az MLSZ- nek azzal a határozatával, hogy a botrányt okozó szurkolók csapatának egy meccset üres lelátók előtt kell lejátszania, máris keményen szembehelyezkedett az érintett klub vezetője. Esküdni mernék rá, nem marad egyedül a véleményével. A rendőrség addig is - mi mást is tehetne? - nyomoz, kihallgat és óvatosan fogalmaz. Úgymond tájékoztatja a ledöbbent és értetlenül csodálkozó közvéleményt Az is elképzelhető - hangoztatja az éppen kérdezett illetékes -, hogy a randalírozó szurkolók ellenében a balatonlellei vállalkozó jogszerűen használta önvédelmi fegyverét, és hogy az őt szolgálati fegyverével leterítő rendőr is jogszerűen intézkedett. Márpedig ha ez igaz - és kiderülhet, hogy igaz akkor bizony ott, abban a csendes kis Balaton-parti városkában, ahol a minap egy meccsre átutazóban kétszáz Honvéd-drukker lövöldözésbe torkolló tömegverekedést provokálva letarolta a belvárost, minden a jogszerűség keretei között történt. Akkor meg ugyan kitől, mitől tartanak a névtelenségbe burkolózott, a kamerák előtt csak fedett arccal nyilatkozó szemtanúk? Hisz nem a bűnszövetkezet ellen kényszerülnek vallani. Vagy talán mégis? Talán megnyugtatásnak szánta a kórházban haslövéssel ápolt megszelídült drukker, amikor valami olyasfélét nyekergett a mikrofonba, hogy ők csak akkor ütnek, ha hergelik őket. De akkor bizony nagyot. Most még azt lenne jó megtudni, hogy miért éppen a labdarúgópályák vonzzák mágnesként ezeket a skinhead-szerű, fasisztoid jelképekkel felcicomázott és rasszista jelszavakat kántáló, minden megnyilvánulásukban az erőszakot és a primitívséget hirdető fiatal tömegeket, amelyeknek a kezelhetetlensége alighanem már elérte a kritikus pontot. GÁL Ottó A következményekről A BT állandó tagjainak külügyminiszteri értekezlete nácskozáson a dél-ázsiai atomfegyverkezési verseny megelőzéséről, a térség békéjének és stabilitásának helyreállításáról lesz szó. A találkozó megtartását Kína és az Egyesült Államok javasolta. Tang Csia-hszüan kínai és Madeleine Albright amerikai külügyminiszter többször is beszélt egymással telefonon, hogy tisztázzák a csütörtöki találkozó részleteit - közölte a kínai külügyi szóvivő. Észak-Korea lesz a következő? A dél-koreai kormány illetékesei attól tartanak, hogy az atomfegyverek előállítására képes Észak-Korea lesz a következő ország, amely bekapcsolódik az India és Pakisztán által elindított fegyverkezési versengésbe. Észak-Korea számára félreérthető üzenetet hordozhatnak az indiai, illetve a pakisztáni kísérleti atomrobbantások, Phenjan ezután úgy gondolhatja, miért tartja magát a nukleáris fegyverek tilalmára vonatkozó megállapodásokhoz - vélték a szöuli kormány illetékesei a Mainicsi Simbun című japán lap hétfői számában közölt interjúban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság korábban Pakisztánt rakétatechnológiával, esetleg kész rakétával látta el, ezért májusban az Egyesült Államok a rakétatechnológiai kiviteli rendszer megsértése miatt szankciókat rendelt el mindkét ország ellen. 1992 óta a KNDK ezzel már az ötödik amerikai büntetésben részesült. Észak-Korea 1994-ben állapodott meg arról, hogy befagyasztja és nemzetközi ellenőrzés alá helyezi kétesnek tartott atomprogramját, ha az országok két biztonságos atomerőművet építenek fel a számára. A KNDK azonban a közelmúltban e megállapodás felmondásával fenyegtőzött, mondván, hogy az atomerőmű építésének programja lassan halad. (MTI) Az öt atomhatalom, vagyis az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak külügyminiszterei június 4-én, csütörtökön Geruben összeülnek, hogy megvitassák, milyen következményekkel járnak az indiai és pakisztáni nukleáris robbantások. A helyet és az időpontot a kínai külügyi szóvivő jelentette be hétfői pekingi sajtóértekezletén. Az Új Kína hírügynökség közlése szerint, melyet a Reuters adott tovább, a ta