Magyar Szó, 1999. május (56. évfolyam, 91-116. szám)

1999-05-01 / 91. szám

1999. május 1., szombat Majális disznótorral j­úniust sejtető április végi nap süt le a zentai utcára, ahol járok: az épü­­­­­eteket, az embereket, a korábban számomra érdektelen kirakatokat fi­gyelem. Amit ezerszer látott a szem, szépségében is, csúfságában is közöm­bössé válik. Az úttesten, a szegénység hagyta lukban csörren-csattan egy autó utánfutóstul: a kis kocsi úgy felpattan, mintha életre akarna kelni rajta a két levágott disznó. Félredőlt világban élünk, hiszen a kolbásztöltés, a szalonna- és a sonkafüstölés ideje a tél. A nagy disznótorokat, a rokoni, hajnalba nyúló mulatságokat pedig elsöpörte a modernnak mondott kor: gyors, ipari munkát jelent a disznóvágás szertartás helyett, s különben is délutánra már a mélyhűtőbe kell tömni a húst, mert a brazil filmsorozat százvalahanyadik része végképp nem mulasztható el. Ismerősökkel állok meg néhány szóra, azt mesélik, hogy disznót vágtak; a másik majd az ünnepen, május elsején teszi ugyanezt; a harmadik malacot vett, csak tepsibe kell tenni, és betolni a kemencébe. Mindig szerettem az újat, azt, ami nem szokványos, de ezzel együtt a hagyományost is: újévre süljön a malac, húsvétra a sonka, a munkásság ünnepén meg forogjon a nyárson az ökör, bár sosem kóstoltam meg. Felsőhegyen valamelyik szövetkezet előtt ismerős parasztemberekkel ta­lálkozom, s ki ne tudná, hogy mostanság az országban robbanó rakétákon és a szokásos termelési gondokon kívül egyéb beszédtéma alig vetődik föl. A jószágtenyésztésről kérdezek valamit, és látom, ha idegen lennék, elza­varnának. Aztán kissé nyugodtabban egyikük megjegyzi: Tudod te nagyon jól, mi a helyzet. Hát igen, majdnem ingyen kénytelenek eladni a jószágot. Élősúlyban annyit kapnak kilónként, mint amennyi egy liter benzinnek az ára; egy doboz jobb cigarettáért már két kilót kell a disznóból adni, egy pár cipőért pedig egy fél disznót, a bombázások előtt még létező autógyárunk legolcsóbb kocsijáért egy szép nagy csürhét, száz jószágot kellene felhajtani. Egy régi kis Yugo kocsi bejegyzésének a költségei is két egymázsás sertés árát teszik ki. A „jó humorérzékkel megáldott” tenyésztő a takarmány- és a jószágár­özötti arányokat egyszerűen lerajzolja: - Eladsz nekem kétszáz dinárért százat? Ilyen üzletet csinálunk mi most. Vásárló fordul a beszélgető társasághoz, nyilván a városból jött. Gyors megállapodás születik. - Van engedélyed vágásra? - kérdezi az előbbi „humorgazda". A meg­szólított meghökken. Fiatal ahhoz, hogy értse a tréfát. Nem hallott vagy nem olvasott beszolgáltatásról, nem nézett filmet háború utáni korszakról, amikor ahhoz is engedélyre volt szükség, hogy a gazda a saját disznaját kés alá vegye. Nem is félrebillent világról van itt szó - töprengek immár a falusi utcán baktatva -, hanem olyanról, amely úgy állt fejre, hogy azt sem tudja, hol van lent és hol van fönt. Mert miközben rakéták és bombák nyomán hidak merülnek a folyókba - de sokkal nagyobb baj, hogy emberek halnak meg -, s háborús állapotban élünk, amikor szülők és nagyszülők szerint sót, lisztet és mindent tartalékolni kell, ami a túléléshez szükséges, az árak pedig az egekig szöknek, addig nemhogy zsírt, hanem egészséges étolajat kínálnak a boltok, a kutyának járó csont pedig fél évvel ezelőtt jóformán annyit ért, mint mostanság a hús. Mindezen tobzódás ellenére a nemzetközi segélyszervezetek tevékeny­kednek, mert a bombázások más vidéken mégis okoztak nyomort, s az ál­lamvezetés is bejelentette, hogy a jószágfölösleget fölvásárolja tartaléknak. Merthogy a miénkhez hasonló gazdag országban is elképzelhető, hogy a mainál nagyobb gondok az ellenség meghátrálása után következnek be. Bár ma a régi zenés ébresztő helyett talán ismét szirénabúgás kelt ben­nünket, mégis ünneprontó volna háborút emlegetni, s arról szövegelni, hogy rövidesen kiürülnek a disznóólak; azt sem kellene ezúttal boncolgatni, hogy száztíz év után a munkásosztály nemzetközi ünnepére milyen szeren­­csétlenné váltak a szétrombolt gyárak dolgozói, s hová jutott a hazai mun­kásosztály, mely dolgozna, ha tehetné, és igenis mindenki támogatja őket, aki még kap bért, sőt talán már korábban is meg kellett volna ezt tenni azok irányában, akik minimálbéren tengődtek, segélyhez is éves késéssel jutottak, dolgoztak, de fizetést hónapok óta nem kaptak. Nem hazafi az, főként pedig nem munkás, aki két-háromnapi bérét nem adná azonnal oda a szegények­nek annak alapján, amit a rendelet előír a jelenlegi háborús helyzetre. S üljön hát olcsó hús ezen a majálison, és legyen drágább a jövő évi, de csendes égbolttal, olyan békében, amilyent a parasztember és a munkás­­osztály is szeretne. S legyen végre munkásosztás! FODOR István NYUGAT-BÁCSKÁBAN Befejezés előtt a vetés Egyre erőteljesebb ellenséges propaganda - Jobb a közellátás, mint másfelé Támadás nem, átrepülések azon­ban voltak tegnap éjszaka Nyugat- Bácska fölött, tehát ezúttal sem pihen­hettek nyugodtan a polgárok. Rade Šumonja tájékoztatási megbízott azon­ban elégedetten állapította meg a teg­napi sajtóértekezleten, hogy a bizton­sági szervek eredményes munkájának, de még inkább a polgárok öntudatá­nak köszönhetően a közrenddel to­vábbra sincs gond. Ugyanakkor rámu­tatott arra, hogy egyre kifejezettebb tevékenységet fejt ki a körzetben a NATO tájékoztatási­ propaganda szol­gálata. Elmondta továbbá, hogy jelen­leg nem kellene energiát fecsérelni a különféle apró politikai vitákra, ame­lyekre vannak próbálkozások a zom­­bori községben. Branko Paravinja, a nyugat-bácskai körzet vezetője ezúton is kellemes má­jus elsejei ünnepeket kívánt a körzet lakosságának. Kifejezte reményét, hogy „mi és azok is, akik jelenleg elle­nünk vannak, munkaszünettel fogunk ünnepelni, és hogy ez huzamosabb ideig el fog tartani”. A körzetvezető elmondta: jelenleg az a legfontosabb, hogy egységes a nép és hősiesen viselkedik, magas fokú ön­tudatról tesz bizonyságot. A legjelentő­sebb szolgálatok továbbra is zökkenő­­mentesen működnek, és ez mondható el a gazdaságról is. Újvidék után ezt a körzetet támadták leggyakrabban Vaj­daságban, de állhatatosan kitartanak az itteni polgárok. Mindennap nehe­zebb, de ha továbbra is ilyen egysége­sek leszünk, ki fogunk tartani - tette hozzá. Tegnap Branko Paravinja megbe­szélést folytatott a körzet mezőgazda­­sági vállalatainak igazgatóival, és erről is beszámolt az újságíróknak. Elége­detten közölte, hogy jól haladnak a ve­tési munkálatokkal, és be lesz vetve a tervezett 137 000 hektáros terület a zombori, apatini, hódsági és a kulai községben. Zombor községben jelen­leg még 997 hektár földet kell fölszán­tani (a többi háromban ennél jóval ke­vesebbet), de beszerzik hozzá a gázola­jat, hogy mielőbb elvégezzék a szántást és a vetést is. Ezekben a napokban minden bizonnyal befejezik ezt a mun­kát mindegyik községben, ami azt je­lenti, hogy a temérdek gond ellenére is korábban elvetnek, mint az elmúlt esztendőkben, és ez valóban kiváló eredménynek számít. A közellátásról azt hallottuk a kör­zetvezetőtől, hogy Nyugat- Bácskában ebben a tekinetben sincs baj, sőt, azt mondta, másfelé meg sem közelítik ezt a szintet Az itteni polgárok tehát nem panaszkodhatnak, legföljebb arra, hogy májusban még kevesebb üzem­anyag állhat rendelkezésükre, mint áprilisban. H.Á. Magyar Szó FELHÍVÁS A SZABADKAIAKNAK Ne fogjuk meg a röplapokat A szabadkai tájékoztatási bizottság értesíti a lakosságot, tudomásukra ju­tott, hogy a NATO Jugoszlávia terü­letére röplapokat szór. Mivel ezek a cédulák - áll a szabadkai tájékoztatási bizottság közleményében - hallucino­gén anyagokkal vannak bevonva, egészségügyi problémákat okozhat­nak a polgároknak, éppen ezért azt ta­nácsolják, hogy ne nyúljanak kézzel hozzájuk, hanem söpörjék egy rakás­ra, és égessék el őket A káros anyag­gal bevont röplapok égetésekor aján­latos távolabb tartózkodni a tűztól. k. BELPOLITIKA 3 Ingyen vonat Palicsra Regge nyolckor kezdődik a Trimbi - Megnyílik a Szúnyogcsárda Immár a 108 éves szakszervezeti hagyomány szellemében, de háborús körülmények között szervezik meg a mai majálist Palicson. Nem lesz ez sem vigasság, sem kihívás. A kirándulóknak szerény keretek között vendéglátást nyújt a Palics-Ludas Közvállalat, a sporthorgászok tóparti otthona, több la­cikonyha, továbbá a vállalati nyaralók sokasága. Az eddig is működő vendég­lők mellett május elsejétől a Ludasi-tó partján levő Szúnyogcsárda is megnyí­lik, és várja vendégeit az idény végéig. A háborús károk áldozataival, a munka nélkül maradt dolgozókkal szolidaritást vállalva a szervezők gyűj­tőakciót tartanak a fürdőhelyen. Há­rom helyen lesz persely a pénzado­mány gyűjtésére. A szakszervezeti ta­nács utóbb eljuttatja a pénzt a rászoru­lóknak. Ezúttal elsején és másodikán is lesz díjtalan utazás Palicsra és vissza, vo­nattal, mindkét napon három alka­lommal. Szabadkáról 9, 10 és 11 óra­kor, Palicsról pedig 16, 17 és 18-kor lesz vonat A szervezők ígérik, hogy mindenki kijut a fürdőhelyre, ak­i a jel­zett időpontok egyikére megjelenik a vasútállomáson. A hagyományos rendezvények egyike a Trimbi kerékpártúra lesz, amelyen ma 8-tól 11 óráig lehet rajtol­ni a Suboticanka Italgyár elől. A cél a palicsi sportközpontban lesz, ahol a stadionban 13 órakor számos értékes jutalmat (9 kerékpár) sorsolnak ki a résztvevők között Jutalomban része­sül a legöregebb bicikli tulajdonosa, továbbá a legidősebb és a legfiatalabb résztvevő. A benevezési díj 10 dinár. A szabadkai szakszervezeti tanács május elsejei üzenete 11.55-kor hang­zik el a palicsi zenepavilonból. A nap folyamán vetélkedők és be­mutató rendezvények lesznek. A ki­rándulók megtekinthetik a sporthor­gászok versenyét. A verseny 7- től 10- ig tart. A benevezés 50 dinár. Az ebből befolyt összeg 80 százalékát pénzjuta­lomként kiosztják, emellett érmeket kapnak a legjobbak. A sporthorgászok otthonában halászlét és disznópapri­kást fogyaszthat bárki - mint hallot­tuk -, elfogadható áron. A nap folyamán a vitorlások és az evezősök edzést tartanak, a Vöröske­reszt és a búvárok pedig délelőtt be­mutatják mentőtudományukat. A Palics Borpincészet bemutatja a nagyközönségnek a YU-COLA elne­vezésű új alkoholmentes italtermékét, a NORDNET cég pedig lehetővé teszi a díjtalan szörfözést az Interneten. A kirándulók megtekinthetik még az állatkertet is. A rendezvényekről egész napos műsorban közvetítést ad a Szabadkai Rádió. A Régi majális (Brezsán Gyula felvétele, 1959) A SZABADKAI KIRÁNDULÓK FIGYELMÉBE Tilos tüzet gyújtani az erdőben Palicson lesz a majális - A környéjebeli erdőkben megtiltották a kirándulást A mai május elsejei ünnepek a há­ború árnyékában telnek. A hadiállapot miatt a kirándulásokat is korlátozták. A szabadkai községi tájékoztatási bi­zottság értesíti a polgárokat, hogy tilos a kirándulás a makkhetesi, a kelebiai és a tőzegbánya környéki erdőkbe. A tilalom nem vonatkozik azokra, akik­nek ezekben az erdőkben hétvégi há­zuk van. A Szelevényi erdő viszont ter­mészeti rezervátum, és ez azt jelenti, hogy csak meghatározott helyen lehet tartózkodni és tüzet gyújtani. A sza­badkai községi belügyi titkárság tegna­pi közleményében értesíti a lakossá­got, hogy az erdőkben és az erdei öve­zetben szigorúan tilos tüzet gyújtani. Éppen ezért a rendőrség felkéri a la­kosságot, hogy majálisozni a palicsi rendezvényre látogassanak el, ahol, mint az a korábbi években is gyakorlat volt, hagyományápoló május elsejei ki­rándulást szerveznek. A tűzgyújtási ti­lalom megszegése törvényes következ­ményeket von maga után, és a tör­vényszegőket eltávolítják a erdőből - áll a rendőrség szerkesztőségünkbe el­juttatott közleményében. VÉGZI A MUNKÁJÁT Naponta a pancsovai hídon át Reggelente a nagybecskereki kenyér az első a belgrádi boltokban Vajda Ernő, a becskereki Žitopro­­dukt 42 éves járművezetője egyike azoknak, akik ezekben a vészterhes időkben naponta átkel a mostanában egyre többet emlegetett pancsovai hí­don. A munkája ugyanis az, hogy becs­kereki kenyérrel lássa el a C-Market nyolc belgrádi üzletét Ezt csinálja megszakítás nélkül minden nap, va­sárnap kivételével, a bombázások megkezdése óta is. A kora hajnali utazás egyre kockáza­tosabb, de ő továbbra is vállalja. Nemrég még vele utazott két fia (természetesen segítettek apjuknak a kirakodásnál), de az utóbbi napokban már csak egyedül utazik. Hajnali bombázás esetén előfor­dult, hogy Belgrád alatt kellett bevárnia a légiriadó végét Többször figyelmeztet­ték már a rendőrök is a veszélyre. Mindezek ellenére a becskereki ke­nyér elsőként érkezik a belgrádi üzle­tekbe, mivel a fővárosi és a pancsovai pékségek nem dolgoznak éjjel. Az utóbbi napokban az a szóbeszéd járja, hogy a becskerekieket nem jó szemmel nézik a fővárosiak. Állítólag azért, mert a bombázók eddig elkerül­ték a Bega-parti város. Vajda Ernő­nek eddig még nem voltak ilyen kelle­metlenségei, de szemtanúja sem volt ilyen esetnek. Egyedül az bosszantja, hogy a folytonos légiriadók miatt nem tudja kellőképpen kipihenni magát. Négy kiskorú gyerekével és feleségé­vel másfél szobás lakásban él a becske­reki Baglyas lakótelepen. K.I. Felesleges takarás A múlt héten a zentaiak kissé meglepve olvashatták egyellen (és még úgy-ahogy létező) napilapunkban, hogy több, túlnyomórészt magyar lakta településen a helyi kábel­­televízió kezelői folyamatosan „letakarják” a magyarországi tévéállomások híradóit. Tudomásunk szerint ezt nem ön­szántukból, hanem minisztériumi rendeletre teszik. A zentaiak számára ez érthetetlen, hiszen a városi háló­zaton mindeddig zavartalanul láthattuk/hallhattuk, mit mondanak rólunk és az egész balkáni tragédiáról a határon túl. Ez a viszonylag szélesebb körű tájékozottság azonban nem aratott osztatlan elismerő bólogatást, különösen a TV2, az RTL Klub, kezdetben pedig a Duna Televízió hír­műsoraival kapcsolatosan. Mi, akik saját bőrünkön tapasztaljuk a valóságot, nem ritkán egy sok mindent fedő „Marhaság!” felkiáltással kom­mentáltuk a hallottakat. De mégis ránk volt bízva, hogy a harminc csatornán közvetítettekből magunk szűrjük le a hozzávetőleges igazságot. Mondom: ránk volt bízva. A hét közepén ugyanis, jóval a híradók kezdete előtt megjelent a takarás, aláfestés­ként a belgrádi rádió hangja. Letakarták tehát a nem hazai terepről származó túlzásokat és olykor hazugságokat. Alapjában véve az utóbbi csaknem egy évtizedben sok mindenhez hozzáedződött ember csak vállat von. Minek dühöngeni, hiszen ha nagyon akarom hallani az odaáti vé­leményt, százötven márkáért műholdvevőt szerelek a nem­létező kertembe. Ha akarom, megoldom tehát. Az azonban felettébb meglepő, hogy miért kell „fél­úton” elkapni a szemem elől Vágó Istvánt, amint éppen a vetélkedő kétharmadánál egy köcsög megvásárlására szeretné rábírni a játékost? Vagy mit vétett a hetente bra­vúrosan és bonyolult észjárással nyomozó üvegszemű Pe­ter Falk, alias Colombo hadnagy? Mert a zentai kábelté­vések olykor ennek az izgalmától(?) is megszabadítanak bennünket. Hiába töröm erősen őszülő fejemet, nem tudok rájönni a kitalált bűnügyi történet vagy éppen az intimbetétreklám jelenkori politikai-propagandisztikus tartalmára. Annyi azonban bizonyos: a hiba nem az én készülékem­ben van. .­ ­.M.

Next