Magyar Szó, 1999. október (56. évfolyam, 190-212. szám)

1999-10-06 / 190. szám

2 KÜLPOLITIKA A füstjeitől a világhálóig Az egységes Európa kihívásairól tanácskozott Budapesten a reklámszakma Szeptember végén két napon át a reklámvilág fővárosa volt Budapest. A Reklám Világszövetség (IAA) magyar tagozata szervezte meg ugyanis a II. Globál Konferenciát. A négy évvel eze­lőtt megrendezett konferenciának is Magyarország adott otthont. Ám az volt az első, s világméretűre szabott. A II. konferencia azonban csak nevében volt „globál”, jellegében nagyon is eu­rópainak számított Szinte hihetetlen, hogy alig néhány év telt el a nagy si­kerű első rendezvény óta, s a világ rek­lámszakembereit ma Európa kapcsán már egészen új kihívások érdeklik. Az EU rendkívül gyors és nagyméretű bővülése kérdések sokaságát fogal­mazza meg. Például azt, hogy: Lehet-e Európából a közeljövőben minden szempontból egységes marketingkom­munikációs piac? Vajon lépést tud-e és lépést akar-e tartani a felgyorsult glo­balizációval a sok tekintetben máshoz szokott európai fogyasztó? Vajon a vi­lágmárkák megszüntetik-e a helyi márkákat vagy új, erős európai már­kák születnek? Ezekre a kérdésekre piac vásárlókedvében. E tekintetben nem lehet elhallgatni a délszláv hábo­rú kedvezőtlen hatását, továbbá kiha­tással van rá az orosz gazdaság és bel­politikájának állapota, valamint a fo­lyamatos sárdobálás miatt Magyaror­szág sem nevezhető a béke szigetének. A jelenlegi nehézségek ellenére is a magyar reklámszakmának még egy nagy lépést kell tennie, fel kell készül­nie az európai közösséghez való csat­lakozásra. Az elkövetkező években az uniós reklámszabályozásnak megfelelő jogharmonizáció, az új, az európai pi­ac adta lehetőségek és nehézségek fog­ják meghatározni a reklámszakma éle­tét. De mindemellett fel kell készülnie az információs forradalom által gene­rált kommunikációs változásokra is. AZ INTERNETES NEMZEDÉKÉ A JÖVŐ S ez az, ami egyaránt foglalkoztatja a reklámvilág szakembereit, függetle­nül attól, honnan érkeztek! Pontosab­ban az, hogy mit is kezdjenek az egyre jobban teret hódító számítógéppel. A magyar szakemberek megállják a helyüket A rendezvény jelentőségére utal az is, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök négy évvel ezelőtt jelenlétével megtisztelte a konferencia résztvevőit, s a tervek szerint a nyitóbeszéd ezúttal is őt illette volna meg. Ám horvát­országi útja miatt videoüzenetben köszönthette csak a jelenlevőket - s noha valamennyien sajnáltuk, hogy nem őt személyesen hallgathattuk, a mindig eredeti és tartalmas szónoklatát­­ a kor szelleméhez illően „jelenítették meg”. Az IAA magyar tagozata kifogástalan szervezésének köszönhetően a szakmabeliek nemcsak hogy kiváló előadásokat hallhattak, hanem tartalmas szórakozási lehetőségeket is kaptak. A szervezők azonban kissé csalódtak. Négy évvel ezelőtt az első konferencián a Budapest Kongresszusi Központ zsúfolásig megtelt a reklám- és a médiapiac jeles képviselőivel. Az idei ren­dezvény azonban nyilvánvalóan kevesebbek számára tűnt vonzónak. Nor­man Vale, az IAA főigazgatója szerint ez pozitív okokkal magyarázható: Magyarország furcsa újdonságból egy működő reklámpiaccá vált. Ez azt is bizonyítja, hogy a szakmabeliek bíznak a régió fejlődésében, s Magyarország inkább partner, mint tanítvány. Megváltoztak tehát a szerepek, a budapesti konferenciának immár az a szerep jutott, hogy maga gondoskodjon a jövő nemzedékéről is. S ez nem is marad el, soha annyi fiatalt nem lehetett látni, mint ezen a konferencián. A konferencia ugyanakkor a sajtóban, rádióban és a tévében is igen nagy teret kapott. A rendezvényről mintegy 100 újságíró tudósított. részben választ kaphattunk a négy év­vel ezelőtti konferencián, s a mostanin csak megerősítették a világcégek tö­rekvéseit. ERŐSÖDNEK A VILÁGMÁRKÁK, DE TERET NYERNEK A LOKÁLISAK IS A szakemberek szerint az egységes kontinens egyszerre veszély és kihívás a szakmának. Veszély, hiszen a konku­rencia is szabadon mozog - a tőkének és a munkának az EU-ban nincs kor­látja. És kihívás, mert a fogyasztók is egyre „európaibbá” válnak. A szakem­berek a világmárkák további erősödé­sét jósolják, de szerintük mellettük egyre nagyobb teret nyernek az úgy­nevezett lokális termékek is. Ezt az ál­láspontot mi sem támasztja jobban alá, mint a magyar reklámgazdaság, amely az elmúlt néhány évben hatalmas vál­tozáson ment át. Magyarországon is megjelentek a nemzetközi piac legfon­tosabb hirdető cégei, melyek maguk­kal hozták a „globálmárkákat”. Ezeket a termékeket nemzetközi hálózatok­hoz tartozó reklámügynökségek hir­detik nagy médiabirodalmak része­ként működő csatornákon keresztül. A szakemberek véleménye szerint a ma­gyar reklámszakma világszínvonalú. S a pénzforgalom tekintetében is annak számít. Tavaly 140 milliárd forintért népszerűsítették portékáikat a meg­rendelők. A korábbi években a növe­kedés meghaladta az infláció mérté­két, az idén azonban csupán a pénz­romlás ütemével egyező bevételemel­kedést jósolnak a szakemberek. Ez a kezdeti fellendülés után pangásra utal. A szakemberek szerint ez a változás el­gondolkodtató, bár maguk is mond­ják, hogy a legtöbbet hirdető multina­cionális cégek túljutottak a bevető kampányaikon. Ám a reklám a gazda­ság barométere: a cégek akkor költe­nek sok pénzt hirdetésre, ha bíznak a azaz az Internettel?! Vagyis: A jelentős változások miként hatnak majd a kom­munikációs üzenetekre? Szükség van­­e alapvető változásokra a kreatív mun­kában is? Mi jellemzi majd a 21. század új típusú európai ügynökségét? Kié lesz a vezető szerep? A kreatív ügynök­ségé? A médiaügynökségé? Vagy vala­ki másé? Mai szemszögből ezek a kér­dések nem igazán válaszolhatók meg. De szinte biztos, hogy a jövőben is to­vább él a sajtó-, a rádió- és a tévérek­lám is, ám a szakma szempontjából a jövő a feljövő nemzedék kezében van, amely most még csak élvezi a kompu­­terjátékokat. Ezt a teljesen logikus feltevést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a záróünnepségen kiosztott Cresta-díja­­kat a legfiatalabb szakemberek aratták le. Lehet, hogy eretnek véleményként hangzik, de a szakma nagyjai tapaszta­latuktól függetlenül már most sem ké­pesek lépést tartani azokkal a fiatal munkatársaikkal, akik a számítógép hatalmába kerültek. A szakma legma­gasabb elismerését az Operában alkal­mi előadás után adták át, s 21 ország 61 pályázója büszkélkedhetett azzal, hogy felért a kreativitás csúcsára. Egyébként a Cresta-díjakért 55 ország 4002 pályázója versengett. A díjazott pályaművek bemutatásra kerültek, s megállapítható, hogy a humoros kam­pányokat méltányolja a szakma. Emel­lett végtelenül egyszerűek, mondani­valójuk frappáns, s egyre jobban teret hódítanak a fehér-fekete­ reklámok, plakátok, sőt a videospotok is. G. KÁNTOR Csilla (A vajdasági újságíróknak a konferen­cián való részvételét az újvidéki városi képviselő-testület támogatta.) Magyar Szó Vége az osztrák kedélyességnek? A történelmi parlamenti választások után A­z osztrák választóknak elegük volt már a szociáldemokraták és a néppártiak „bebetonozott” hatalmából, amely szinte megbénította az országot, és bekövetkezett az, ami régóta sejthető volt: a populista Jörg Haider Osztrák Szabadságpártja (FPÖ) kitaszította örökösnek hitt má­sodik helyéről az Osztrák Néppártot (ÖVP) és így - igaz, csak eggyel - több képviselője lesz a parlamentben. Vasárnap ugyanis parlamenti vá­lasztások voltak, és az Osztrák Szociál­demokrata Párt (SPÖ), amely már har­minc éve adja az ország kancellárját is, abba a veszélybe került, hogy - noha még mindig a legtöbb szavazatot mondhatja magáénak: 33,39 százalé­kot - ellenzékbe szorul. A tét ezúttal paradox módon a második hely volt, mert az erőviszonyoktól függ a leendő kormánykoalíció, hiszen Ausztriában már régóta egyetlen párt sem képes önállóan kormányozni, ami - egy erős ellenzékkel - természetesen egészsé­gesebb dolog lenne. Egy koalíció min­dig rengeteg kompromisszumot je­lent, látványos változások és eredmé­nyek helyett araszolást vagy pragma­tizmust, ahogyan a napi politikában a lehetségesét nevezik. És éppen ezért volt a választóknak az az érzésük, hogy Ausztriában minden megállt, még ha nem is egészen úgy van. Bárhogyan is lesz, a Szabadságpárt 27,22 és az ÖVP 26,90 százaléka nagy gondot jelent Thomas Klestil államfő­nek - aki egy nemrég végzett felmérés szerint Viktor Klima kancellárral együtt a legnépszerűbb politikus Ausztriában -, mert rá hárul a feladat, hogy kiadja a kormányalakítási megbí­zást. Ő már hétfőn megkezdte a par­lamentbe bejutott pártokkal a konzul­tációkat, noha erre nem köteles. Mint ahogyan nem köteles a legerősebb párt vezetőjének sem adni a megbí­zást, noha a hagyomány és a szokásjog ezt diktálja. Ideje minden esetre van, mert már arra is volt példa, hogy hat hónapig vártak az új kormányra, ad­dig természetesen a régi kabinet végzi a teendőket ügyvezető minőségben. A kombinációk igen széles skálán futnak. Ha marad a szociáldemokrata­­néppárti koalíció, attól sokan felléle­geznének, de gyakorlatilag minden maradna a régiben, így az elégedetlen­ség is, amely a gyakran szélsőségesnek bélyegzett Haider malmára hajtotta eddig is a vizet. Wolfgang Schüssel, a Néppárt elnöke, alkancellár és kül­ügyminiszter, a választások előtt azt ígérte, hogyha az ÖVP a harmadik helyre kerül, ellenzékbe fog vonulni. Most már vissza is táncolhat, hiszen az eredmény eléggé szoros. Pártja nyitva hagyta viszont a Szabadságpárttal való koalíció lehetőségét is, amit a progra­mok hasonlósága lehetővé is tenne, de főként a nemzetközi reagálások miatt eléggé kockázatos utat jelentene. Az ÖVP vezetősége minden­esetre azt kö­zölte, hogy csak október 12., az úgyne­vezett levélszavazatok megszámlálása után kezdik meg a kormányalakítási tárgyalásokat. Ami jelenleg biztosnak tűnik, az az, hogy az SPÖ nem szövet­kezik Haiderékkel. A békés, prosperáló Ausztriában, amelyben elenyésző az infláció meg a munkanélküliség, egy populista politi­kusnak sikerült mozgósítania a töme­geket igen agresszív kampányával, amelyben egyrészt visszaélésekkel és korrupcióval vádolta a hatalmon levő koalíciót, másrészt meg azt ígérte, hogy gátat vet a bevándorlásnak és drákóian megszigorítja a menekültjogi törvényt. A külföldi, elsősorban euró­pai sajtó felhördült, hogy „vasárnap óta minden megváltozott”, egyesek már a keleti irányú bővítést is féltik, mások meg kerek perec lefasisztázzák az egész osztrák nemzetet. Washing­ton óva inti az alpesi országot, de re­álpolitikus lévén előre figyelmezteti Haidert, hogy tartania kell magát a nemzetközi játékszabályokhoz - ha majd kancellár lesz. De míg egyesek az országhatárokon átívelő populizmus jelenségéről filozofálnak - hiszen nem osztrák unikum -, mások éppen a jobb­oldali erőket figyelmeztetik, hogy ne vonjanak le messzemenő következte­téseket és lássák máris lelki szemeik előtt az egész európai jobboldal előre­törését Hogy mennyire jogosak a félelmek és a Haider elleni felháborodott kiro­hanások, az ízlés kérdése. A hangulat minden esetre kezd hasonlítani arra, amikor a Kurt Waldheim volt ENSZ- főtitkárt ért rágalmak és hisztéria csúcspontján az osztrákok csak azért is megválasztották őt államfővé. Ebben a fenékig demokratikus világban, ami­kor a politikusok minden második mondatukban az emberi jogokat és a be nem avatkozás elvét emlegetik, ta­lán nem kellene ennyire kiskorúsítani egy egész nemzetet. A jobbközépnek számító olasz Il Giornale józan kom­mentálván kéne elgondolkozni: „a job­boldal mostani előretörése ugyanis sokkal inkább mások hibáinak és a tö­megek csalódottságának a tőkésítésé­ből fakad, semmint a jobboldali érté­kek valódi támogatottságából”. PÁLICS Márta És jött a mumus! (Léphart Pál karikatúrája) A horvát politikai színtér szeptember utolsó heti főe­seménye, azon túl, hogy a Naciónál c. zágrábi ellen­zéki politikai hetilap legutóbbi száma szerint is az államfő egészségi állapota rohamosan rosszabbodik (kártya­­partijai is elmaradtak, nemhogy a szerdai és vasárnapi te­niszezésre gondolhatna, az orvosok manőverezési tere alig néhány hónapra zsugorodott - íja a lap­ a szerdai fogadás volt az elnöki udvarban Szent Mihály főangyal, a rendőrség védőszentjének napján. A rendőrségnek el kell vágnia az ország belső és külső ellenségeit összekötő kapcsot. A közelgő választások nem is annyira a hatalom, mint a horvátok jövője és függetlensége szempontjából fontosak, s ezért a belügyminisztériumi állo­mánynak konkrétabbnak és tevékenyebbnek kell lennie. Talán nincs is ország, amely annyira ki lenne téve a jelen­legi hatalom megdöntésére irányuló nyilvános és titkos te­vékenységnek, mint Horvátország. Egyesek nem tudnak megbékélni a politikailag és gazdaságilag szilárd Horvátor­szággal, mert jobb szeretnének visszakerülni a balkáni és délkelet-európai keretekbe, ahova a nemzet többsége nem kívánkozik - mondta Franjo Tudman horvát elnök a szó­ban forgó fogadáson. A horvátországi ellenzéki pártok soraiból elsőnek a szo­ciáldemokrata Ivica Račan és a szociálliberális Dražen Bu­dija reagált a rendőrség ilyen kertelés nélküli akcióra szó­­lítására az induló választási hadjárat elején. Jócskán felkavarta a kedélyeket Gabrielle Kirk McDo­­naldnak, a volt jugoszláviai háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék elnökének a Biztonsági Tanács el­nökéhez intézett az a levele, amelyben azt állította, hogy Zvonimir Šeparović horvát igazságügy-miniszter enyhén szólva tévesen tájékoztatott múlt havi hágai útjának ered­ményéről, amikor a Biztonsági Tanácsnak küldött levelé­ben azt írta, hogy a boszniai háborús bűnökkel vádolt Mla­­den Naletilić Tuta hercegovinai horvát kiadatása körüli kérdések megoldódtak a törvényszék elnökének és főügyé­szének megelégedésére, és megoldás előtt állnak az 1995. évi Villám és Fergeteg fedőnevű horvátországi hadművele­tek okmányai kiszolgáltatására vonatkozó kérdések is. A törvényszék elnöknője szerint Horvátország mindad­dig folyamatosan megszegi a törvényszék alapokmányából rá háruló kötelezettségeinek teljesítését, amíg valóban nem történik meg Naletilić kiadatása. Közben a mostari utcákat ismét Naletiticet éltető falragaszokkal árasztották el, és a horvát legfelső bíróság másodfokon még mindig nem dön­tött az első fokú kiadatási ítélet fellebezéséről, jóllehet lassan kifutnak már a kéthetes végső határidőből, amit Granic kül­ügyminiszternek sikerült kieszközölnie New Yorkban és el­odáznia vele az USA horvátokat fenyegető szankcióinak be­indítását. A legfelső bíróság várható kiadatási döntése ugyan megfellebbezhető még az alkotmánybíróságnál, de ez már nem gátolhatja a másodfokú ítélet végrehajtását Göncz Árpád magyar államfő egy héttel ezelőtti horvát­országi hivatalos látogatása a horvát-magyar kölcsönös kapcsolatok, a két ország hagyományos jó viszonyának megerősítését bizonyította. Göncz Árpád tárgyalt horvát kollégájával, Tuđman elnökkel csakúgy, mint a parlament elnökével, a kormányfővel és a külügyminiszterrel, lelep­lezte Antall József, a rendszerváltás utáni első magyar mi­niszterelnök zágrábi emléktábláját az újonnan nyitt Antall József utca elején, és megnyitotta a horvát állami költség­­vetésből épült eszéki álomszép magyar oktatási és művelő­dési központot, a sorok között azonban ott rejtőzött a saj­tóban, hogy a horvátországi magyar kisebbség jogainak megvalósítása terén Budapest és Zágráb problémamentes kapcsolatai ellenére is vannak még gondok, így például az ügyintézés útvesztőiben megrekedt a kórügyi iskola újjá­építése is. A Zágrábban székelő magyar szervezetek szerint a horvátországi magyarságnak kára származott abból, hogy a magyar-horvát kisebbségvédelmi vegyes bi­zottság egy teljes évi kihagyás után ül össze ismét Budapes­ten most, október első felében. A HMDK vezetői ugyan nem teljes egészében értenek egyet ezzel a zágrábi értéke­léssel, tény azonban, hogy a maga után sok kívánnivalót hagyó anyanyelvű tájékoztatás terén erre az időre esett a horvátországi magyar sajtótermékek megjelenésének egyé­ves szüneteltetése és a magyar tévéműsort sem indították még újra, holott a két évvel ezelőtti vegyes bizottsági jegy­zőkönyv szerint ennek végső határideje tavaly ilyenkor volt. A jókora késéssel, kölcsönösségi alapon végre felépült eszéki magyar oktatási és művelődési központ zavartalan működtetése céljából a vegyes bizottságban kezdeményezni vagy támogatni kell az olyan horvát törvénymódosítási ké­relmet is, hogy a kisebbségek esetében ne csak az iskolai, hanem az iskoláskor előtti nevelés és oktatás is az állami költségvetést terhelje. SZ. REMETE Péter Ellenségképzet és megkésett kisebbségvédelmi számvetés (Zágrábi tudósítónktól) 1999. október 6., szerda

Next