Magyar Szó, 1999. október (56. évfolyam, 190-212. szám)
1999-10-06 / 190. szám
2 KÜLPOLITIKA A füstjeitől a világhálóig Az egységes Európa kihívásairól tanácskozott Budapesten a reklámszakma Szeptember végén két napon át a reklámvilág fővárosa volt Budapest. A Reklám Világszövetség (IAA) magyar tagozata szervezte meg ugyanis a II. Globál Konferenciát. A négy évvel ezelőtt megrendezett konferenciának is Magyarország adott otthont. Ám az volt az első, s világméretűre szabott. A II. konferencia azonban csak nevében volt „globál”, jellegében nagyon is európainak számított Szinte hihetetlen, hogy alig néhány év telt el a nagy sikerű első rendezvény óta, s a világ reklámszakembereit ma Európa kapcsán már egészen új kihívások érdeklik. Az EU rendkívül gyors és nagyméretű bővülése kérdések sokaságát fogalmazza meg. Például azt, hogy: Lehet-e Európából a közeljövőben minden szempontból egységes marketingkommunikációs piac? Vajon lépést tud-e és lépést akar-e tartani a felgyorsult globalizációval a sok tekintetben máshoz szokott európai fogyasztó? Vajon a világmárkák megszüntetik-e a helyi márkákat vagy új, erős európai márkák születnek? Ezekre a kérdésekre piac vásárlókedvében. E tekintetben nem lehet elhallgatni a délszláv háború kedvezőtlen hatását, továbbá kihatással van rá az orosz gazdaság és belpolitikájának állapota, valamint a folyamatos sárdobálás miatt Magyarország sem nevezhető a béke szigetének. A jelenlegi nehézségek ellenére is a magyar reklámszakmának még egy nagy lépést kell tennie, fel kell készülnie az európai közösséghez való csatlakozásra. Az elkövetkező években az uniós reklámszabályozásnak megfelelő jogharmonizáció, az új, az európai piac adta lehetőségek és nehézségek fogják meghatározni a reklámszakma életét. De mindemellett fel kell készülnie az információs forradalom által generált kommunikációs változásokra is. AZ INTERNETES NEMZEDÉKÉ A JÖVŐ S ez az, ami egyaránt foglalkoztatja a reklámvilág szakembereit, függetlenül attól, honnan érkeztek! Pontosabban az, hogy mit is kezdjenek az egyre jobban teret hódító számítógéppel. A magyar szakemberek megállják a helyüket A rendezvény jelentőségére utal az is, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök négy évvel ezelőtt jelenlétével megtisztelte a konferencia résztvevőit, s a tervek szerint a nyitóbeszéd ezúttal is őt illette volna meg. Ám horvátországi útja miatt videoüzenetben köszönthette csak a jelenlevőket - s noha valamennyien sajnáltuk, hogy nem őt személyesen hallgathattuk, a mindig eredeti és tartalmas szónoklatát a kor szelleméhez illően „jelenítették meg”. Az IAA magyar tagozata kifogástalan szervezésének köszönhetően a szakmabeliek nemcsak hogy kiváló előadásokat hallhattak, hanem tartalmas szórakozási lehetőségeket is kaptak. A szervezők azonban kissé csalódtak. Négy évvel ezelőtt az első konferencián a Budapest Kongresszusi Központ zsúfolásig megtelt a reklám- és a médiapiac jeles képviselőivel. Az idei rendezvény azonban nyilvánvalóan kevesebbek számára tűnt vonzónak. Norman Vale, az IAA főigazgatója szerint ez pozitív okokkal magyarázható: Magyarország furcsa újdonságból egy működő reklámpiaccá vált. Ez azt is bizonyítja, hogy a szakmabeliek bíznak a régió fejlődésében, s Magyarország inkább partner, mint tanítvány. Megváltoztak tehát a szerepek, a budapesti konferenciának immár az a szerep jutott, hogy maga gondoskodjon a jövő nemzedékéről is. S ez nem is marad el, soha annyi fiatalt nem lehetett látni, mint ezen a konferencián. A konferencia ugyanakkor a sajtóban, rádióban és a tévében is igen nagy teret kapott. A rendezvényről mintegy 100 újságíró tudósított. részben választ kaphattunk a négy évvel ezelőtti konferencián, s a mostanin csak megerősítették a világcégek törekvéseit. ERŐSÖDNEK A VILÁGMÁRKÁK, DE TERET NYERNEK A LOKÁLISAK IS A szakemberek szerint az egységes kontinens egyszerre veszély és kihívás a szakmának. Veszély, hiszen a konkurencia is szabadon mozog - a tőkének és a munkának az EU-ban nincs korlátja. És kihívás, mert a fogyasztók is egyre „európaibbá” válnak. A szakemberek a világmárkák további erősödését jósolják, de szerintük mellettük egyre nagyobb teret nyernek az úgynevezett lokális termékek is. Ezt az álláspontot mi sem támasztja jobban alá, mint a magyar reklámgazdaság, amely az elmúlt néhány évben hatalmas változáson ment át. Magyarországon is megjelentek a nemzetközi piac legfontosabb hirdető cégei, melyek magukkal hozták a „globálmárkákat”. Ezeket a termékeket nemzetközi hálózatokhoz tartozó reklámügynökségek hirdetik nagy médiabirodalmak részeként működő csatornákon keresztül. A szakemberek véleménye szerint a magyar reklámszakma világszínvonalú. S a pénzforgalom tekintetében is annak számít. Tavaly 140 milliárd forintért népszerűsítették portékáikat a megrendelők. A korábbi években a növekedés meghaladta az infláció mértékét, az idén azonban csupán a pénzromlás ütemével egyező bevételemelkedést jósolnak a szakemberek. Ez a kezdeti fellendülés után pangásra utal. A szakemberek szerint ez a változás elgondolkodtató, bár maguk is mondják, hogy a legtöbbet hirdető multinacionális cégek túljutottak a bevető kampányaikon. Ám a reklám a gazdaság barométere: a cégek akkor költenek sok pénzt hirdetésre, ha bíznak a azaz az Internettel?! Vagyis: A jelentős változások miként hatnak majd a kommunikációs üzenetekre? Szükség vane alapvető változásokra a kreatív munkában is? Mi jellemzi majd a 21. század új típusú európai ügynökségét? Kié lesz a vezető szerep? A kreatív ügynökségé? A médiaügynökségé? Vagy valaki másé? Mai szemszögből ezek a kérdések nem igazán válaszolhatók meg. De szinte biztos, hogy a jövőben is tovább él a sajtó-, a rádió- és a tévéreklám is, ám a szakma szempontjából a jövő a feljövő nemzedék kezében van, amely most még csak élvezi a komputerjátékokat. Ezt a teljesen logikus feltevést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a záróünnepségen kiosztott Cresta-díjakat a legfiatalabb szakemberek aratták le. Lehet, hogy eretnek véleményként hangzik, de a szakma nagyjai tapasztalatuktól függetlenül már most sem képesek lépést tartani azokkal a fiatal munkatársaikkal, akik a számítógép hatalmába kerültek. A szakma legmagasabb elismerését az Operában alkalmi előadás után adták át, s 21 ország 61 pályázója büszkélkedhetett azzal, hogy felért a kreativitás csúcsára. Egyébként a Cresta-díjakért 55 ország 4002 pályázója versengett. A díjazott pályaművek bemutatásra kerültek, s megállapítható, hogy a humoros kampányokat méltányolja a szakma. Emellett végtelenül egyszerűek, mondanivalójuk frappáns, s egyre jobban teret hódítanak a fehér-fekete reklámok, plakátok, sőt a videospotok is. G. KÁNTOR Csilla (A vajdasági újságíróknak a konferencián való részvételét az újvidéki városi képviselő-testület támogatta.) Magyar Szó Vége az osztrák kedélyességnek? A történelmi parlamenti választások után Az osztrák választóknak elegük volt már a szociáldemokraták és a néppártiak „bebetonozott” hatalmából, amely szinte megbénította az országot, és bekövetkezett az, ami régóta sejthető volt: a populista Jörg Haider Osztrák Szabadságpártja (FPÖ) kitaszította örökösnek hitt második helyéről az Osztrák Néppártot (ÖVP) és így - igaz, csak eggyel - több képviselője lesz a parlamentben. Vasárnap ugyanis parlamenti választások voltak, és az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ), amely már harminc éve adja az ország kancellárját is, abba a veszélybe került, hogy - noha még mindig a legtöbb szavazatot mondhatja magáénak: 33,39 százalékot - ellenzékbe szorul. A tét ezúttal paradox módon a második hely volt, mert az erőviszonyoktól függ a leendő kormánykoalíció, hiszen Ausztriában már régóta egyetlen párt sem képes önállóan kormányozni, ami - egy erős ellenzékkel - természetesen egészségesebb dolog lenne. Egy koalíció mindig rengeteg kompromisszumot jelent, látványos változások és eredmények helyett araszolást vagy pragmatizmust, ahogyan a napi politikában a lehetségesét nevezik. És éppen ezért volt a választóknak az az érzésük, hogy Ausztriában minden megállt, még ha nem is egészen úgy van. Bárhogyan is lesz, a Szabadságpárt 27,22 és az ÖVP 26,90 százaléka nagy gondot jelent Thomas Klestil államfőnek - aki egy nemrég végzett felmérés szerint Viktor Klima kancellárral együtt a legnépszerűbb politikus Ausztriában -, mert rá hárul a feladat, hogy kiadja a kormányalakítási megbízást. Ő már hétfőn megkezdte a parlamentbe bejutott pártokkal a konzultációkat, noha erre nem köteles. Mint ahogyan nem köteles a legerősebb párt vezetőjének sem adni a megbízást, noha a hagyomány és a szokásjog ezt diktálja. Ideje minden esetre van, mert már arra is volt példa, hogy hat hónapig vártak az új kormányra, addig természetesen a régi kabinet végzi a teendőket ügyvezető minőségben. A kombinációk igen széles skálán futnak. Ha marad a szociáldemokratanéppárti koalíció, attól sokan fellélegeznének, de gyakorlatilag minden maradna a régiben, így az elégedetlenség is, amely a gyakran szélsőségesnek bélyegzett Haider malmára hajtotta eddig is a vizet. Wolfgang Schüssel, a Néppárt elnöke, alkancellár és külügyminiszter, a választások előtt azt ígérte, hogyha az ÖVP a harmadik helyre kerül, ellenzékbe fog vonulni. Most már vissza is táncolhat, hiszen az eredmény eléggé szoros. Pártja nyitva hagyta viszont a Szabadságpárttal való koalíció lehetőségét is, amit a programok hasonlósága lehetővé is tenne, de főként a nemzetközi reagálások miatt eléggé kockázatos utat jelentene. Az ÖVP vezetősége mindenesetre azt közölte, hogy csak október 12., az úgynevezett levélszavazatok megszámlálása után kezdik meg a kormányalakítási tárgyalásokat. Ami jelenleg biztosnak tűnik, az az, hogy az SPÖ nem szövetkezik Haiderékkel. A békés, prosperáló Ausztriában, amelyben elenyésző az infláció meg a munkanélküliség, egy populista politikusnak sikerült mozgósítania a tömegeket igen agresszív kampányával, amelyben egyrészt visszaélésekkel és korrupcióval vádolta a hatalmon levő koalíciót, másrészt meg azt ígérte, hogy gátat vet a bevándorlásnak és drákóian megszigorítja a menekültjogi törvényt. A külföldi, elsősorban európai sajtó felhördült, hogy „vasárnap óta minden megváltozott”, egyesek már a keleti irányú bővítést is féltik, mások meg kerek perec lefasisztázzák az egész osztrák nemzetet. Washington óva inti az alpesi országot, de reálpolitikus lévén előre figyelmezteti Haidert, hogy tartania kell magát a nemzetközi játékszabályokhoz - ha majd kancellár lesz. De míg egyesek az országhatárokon átívelő populizmus jelenségéről filozofálnak - hiszen nem osztrák unikum -, mások éppen a jobboldali erőket figyelmeztetik, hogy ne vonjanak le messzemenő következtetéseket és lássák máris lelki szemeik előtt az egész európai jobboldal előretörését Hogy mennyire jogosak a félelmek és a Haider elleni felháborodott kirohanások, az ízlés kérdése. A hangulat minden esetre kezd hasonlítani arra, amikor a Kurt Waldheim volt ENSZ- főtitkárt ért rágalmak és hisztéria csúcspontján az osztrákok csak azért is megválasztották őt államfővé. Ebben a fenékig demokratikus világban, amikor a politikusok minden második mondatukban az emberi jogokat és a be nem avatkozás elvét emlegetik, talán nem kellene ennyire kiskorúsítani egy egész nemzetet. A jobbközépnek számító olasz Il Giornale józan kommentálván kéne elgondolkozni: „a jobboldal mostani előretörése ugyanis sokkal inkább mások hibáinak és a tömegek csalódottságának a tőkésítéséből fakad, semmint a jobboldali értékek valódi támogatottságából”. PÁLICS Márta És jött a mumus! (Léphart Pál karikatúrája) A horvát politikai színtér szeptember utolsó heti főeseménye, azon túl, hogy a Naciónál c. zágrábi ellenzéki politikai hetilap legutóbbi száma szerint is az államfő egészségi állapota rohamosan rosszabbodik (kártyapartijai is elmaradtak, nemhogy a szerdai és vasárnapi teniszezésre gondolhatna, az orvosok manőverezési tere alig néhány hónapra zsugorodott - íja a lap a szerdai fogadás volt az elnöki udvarban Szent Mihály főangyal, a rendőrség védőszentjének napján. A rendőrségnek el kell vágnia az ország belső és külső ellenségeit összekötő kapcsot. A közelgő választások nem is annyira a hatalom, mint a horvátok jövője és függetlensége szempontjából fontosak, s ezért a belügyminisztériumi állománynak konkrétabbnak és tevékenyebbnek kell lennie. Talán nincs is ország, amely annyira ki lenne téve a jelenlegi hatalom megdöntésére irányuló nyilvános és titkos tevékenységnek, mint Horvátország. Egyesek nem tudnak megbékélni a politikailag és gazdaságilag szilárd Horvátországgal, mert jobb szeretnének visszakerülni a balkáni és délkelet-európai keretekbe, ahova a nemzet többsége nem kívánkozik - mondta Franjo Tudman horvát elnök a szóban forgó fogadáson. A horvátországi ellenzéki pártok soraiból elsőnek a szociáldemokrata Ivica Račan és a szociálliberális Dražen Budija reagált a rendőrség ilyen kertelés nélküli akcióra szólítására az induló választási hadjárat elején. Jócskán felkavarta a kedélyeket Gabrielle Kirk McDonaldnak, a volt jugoszláviai háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék elnökének a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett az a levele, amelyben azt állította, hogy Zvonimir Šeparović horvát igazságügy-miniszter enyhén szólva tévesen tájékoztatott múlt havi hágai útjának eredményéről, amikor a Biztonsági Tanácsnak küldött levelében azt írta, hogy a boszniai háborús bűnökkel vádolt Mladen Naletilić Tuta hercegovinai horvát kiadatása körüli kérdések megoldódtak a törvényszék elnökének és főügyészének megelégedésére, és megoldás előtt állnak az 1995. évi Villám és Fergeteg fedőnevű horvátországi hadműveletek okmányai kiszolgáltatására vonatkozó kérdések is. A törvényszék elnöknője szerint Horvátország mindaddig folyamatosan megszegi a törvényszék alapokmányából rá háruló kötelezettségeinek teljesítését, amíg valóban nem történik meg Naletilić kiadatása. Közben a mostari utcákat ismét Naletiticet éltető falragaszokkal árasztották el, és a horvát legfelső bíróság másodfokon még mindig nem döntött az első fokú kiadatási ítélet fellebezéséről, jóllehet lassan kifutnak már a kéthetes végső határidőből, amit Granic külügyminiszternek sikerült kieszközölnie New Yorkban és elodáznia vele az USA horvátokat fenyegető szankcióinak beindítását. A legfelső bíróság várható kiadatási döntése ugyan megfellebbezhető még az alkotmánybíróságnál, de ez már nem gátolhatja a másodfokú ítélet végrehajtását Göncz Árpád magyar államfő egy héttel ezelőtti horvátországi hivatalos látogatása a horvát-magyar kölcsönös kapcsolatok, a két ország hagyományos jó viszonyának megerősítését bizonyította. Göncz Árpád tárgyalt horvát kollégájával, Tuđman elnökkel csakúgy, mint a parlament elnökével, a kormányfővel és a külügyminiszterrel, leleplezte Antall József, a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök zágrábi emléktábláját az újonnan nyitt Antall József utca elején, és megnyitotta a horvát állami költségvetésből épült eszéki álomszép magyar oktatási és művelődési központot, a sorok között azonban ott rejtőzött a sajtóban, hogy a horvátországi magyar kisebbség jogainak megvalósítása terén Budapest és Zágráb problémamentes kapcsolatai ellenére is vannak még gondok, így például az ügyintézés útvesztőiben megrekedt a kórügyi iskola újjáépítése is. A Zágrábban székelő magyar szervezetek szerint a horvátországi magyarságnak kára származott abból, hogy a magyar-horvát kisebbségvédelmi vegyes bizottság egy teljes évi kihagyás után ül össze ismét Budapesten most, október első felében. A HMDK vezetői ugyan nem teljes egészében értenek egyet ezzel a zágrábi értékeléssel, tény azonban, hogy a maga után sok kívánnivalót hagyó anyanyelvű tájékoztatás terén erre az időre esett a horvátországi magyar sajtótermékek megjelenésének egyéves szüneteltetése és a magyar tévéműsort sem indították még újra, holott a két évvel ezelőtti vegyes bizottsági jegyzőkönyv szerint ennek végső határideje tavaly ilyenkor volt. A jókora késéssel, kölcsönösségi alapon végre felépült eszéki magyar oktatási és művelődési központ zavartalan működtetése céljából a vegyes bizottságban kezdeményezni vagy támogatni kell az olyan horvát törvénymódosítási kérelmet is, hogy a kisebbségek esetében ne csak az iskolai, hanem az iskoláskor előtti nevelés és oktatás is az állami költségvetést terhelje. SZ. REMETE Péter Ellenségképzet és megkésett kisebbségvédelmi számvetés (Zágrábi tudósítónktól) 1999. október 6., szerda