Magyar Szó, 2000. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-04 / 1. szám
2000. Január 4., kedd J relcin bevonult a történelembe, egy korszak lezárult Oroszország életében, kezdődhet az új. És a régit búúztatva, az újat köszöntve nemcsak a régi szabály, a holtakról jót vagy semmit, mondatja velünk, hogy a most a történelembe bevonuló Jelcin megérdemli a világ és a történelem elismerését. Mert országának egy sajátos korszakában került az olyan nagy hatalommal bíró elnöki posztra, mint Oroszország első demokratikusan választott elnöke, és ezen a poszton történelmi érdemeket szerzet a tekintélyuralmi rendszer visszatérésének megakadályozásában és a többpártrendszerű demokrácia megteremtésében. Közismert politikai pályafutásának mind a három drámai pillanata: 1991 augusztusa, amikor személyesen irányítva a moszkvaiak megmozdulását, felmászott a tankra, hogy megakadályozza, hogy a Gorbacsov elleni államcsíny a sztálinista rendszer visszaállítására tett kísérlettel megpróbáljon visszafelé lépni az ország kibontakozó válságának megoldásában, valamint az év vége és a következő év eleje, amikor történelmi szerepe volt a Szovjetunió felbomlásában. Emiatt a múltat viszszasírók szembefordultak vele, holott tudni kell két dolgot. Egyrészt azt, hogy a rendszerváltás viharos korszakában a feeratív típusú államok felbomlását nem lehetett megállítani, mint ahogy nem lehetett feltartóztatni sem Jugoszlávia, sem Csehszlovákia szétesését, bár ott is még mindig keresik a bűnbakot. Másrészt, hogy az érdem nem e szétesés meggyorsításában van, hanem annak megakadályozásában, hogy ez a szétesés - például a „mindenki mehet, de az oroszokat nem viheti magával” jelszóval - a jugoszláv típusú véres polgárháborúk formáját öltse. Végül 1993, amikor a parlament szétlövetésével megakadályozta, hogy a rendszerváltást követő csalódás ki tudja, milyen súlyos következményekkel járó zűrzavart váltson ki. Jobb lett volna, ha e történelmi érdemek birtokában előbb visszavonul, már akkor lemond, amikor 1996-tólandóan romló egészségi állapota és a vodka iránti gyengeségének mind szembetűnőbb jelei nyilvánvalóvá tették, hogy már nincs szellemi képességeinek teljében, márizikailag is csak mind nehezebben és mind rövidebb időre tudja magát lábon tartani, és szelemileg mind nehezebben tud kötelezettségeinek eleget tenni. Mentségére szolgál azonban néhány dolog. Legelőször is az orosz hagyomány, hogy az apparátus - vagy Jelcin esetében a „család” - normálisnak veszi: a beteggé és részben szenilissé vált mindenható „főnök” helyett átveszi a dolgok irányítását. De az is, hogy a visszavonuláshoz meg kellett találni a legalkalmasabb embert és a legalkalmasabb pillanatot. A legalkalmasabb ember keresése miatt Jelcint a világsajtó a meglepetések emberének nevezte, annak alapján, hogy 1998-ban fél év alatt két miniszterelnököt menesztett: márciusban Csernomirgyint, majd augusztusban Kirijenkót, a következő 18 hónapban pedig újabb kettőt: Primakovot és Sztyepasint. A pillanat megválasztásánál pedig mintha ismét felvillant volna a régi jelcini zsenialitás. Az egyik oldalon az ország magához tért a rubel leértékelésének és a gazdaság megingásának 1998. évi megrázkódtatásából, először a rendszerváltás után növekedést mutat, a decemberben tartott választások pedig - mint a világsajtó egyöntetűen megálapította - megmutatták, hogy Putyin személyében - végre megtalálták azt az embert, akinek támogatottsága eléri Jelcin 1991. évi támogatottságát. A másik oldalon nem volt szabad sokat várni, hogy ez a támogatottság meggyengüljön. Mert most beleépül a 300 halottat követelő merényletek kiváltotta felháborodás és a csecsenföldi háború támogatása, de gyengülhet, ha később megérződnek az elhúzódó háború következményei. Ezért nem szabad még júniust sem megvárni, már márciusban elnökválasztást kell tartani. Új korszak kezdődik Oroszország életében Jelcin lemondásával. Nem véletlen, hogy a pillanat dramatizálása iránt érzékeny Jelcin éppen az új évszázad és új évezred köszöntésével kötötte össze távozásának bejelentését. Két dolognak a hangsúlyozásával is ennek az új korszaknak a kezdetét próbálva érzékeltetni. Egyrészt annak hangsúlyozásával, hogy „Oroszországnak új politikusokkal, új arcokkal, újszerűen gondolkodó, erős és erélyes emberekkel kell az új évezredbe lépnie.” Másrészt annak megállapításával, hogy „Új nemzedék lép a helyembe, nemzedék, amely képes lesz többet és jobban tenni”. A búcsúbeszéd fennköltségéből mindenképpen kihámozható, hogy - éppúgy, mint a térség többi országában - Oroszországban lezárul a rendszerváltásnak nevezett korszak. Ebben a korszakban számos baj, sok megrázkódtatás, egymást követő válságok mutatták, hogy ezek az országok egy sajátos átmeneti korszakban vannak. Az új korszakban az átmenetet maguk mögött hagyva ezek az országok is a világ többi országának gondjaival birkóznak majd. Oroszországban még az előző korszak egyes következményeivel - például a maffiagazdálkodás visszaszorításával, az állam szétzüzésének megakadályozásával birkózva, de mindenképpen új helyzetben, új emberekkel, új eszmékkel. BÁLINT István Új korszak Oroszországban Borisz Jelcin Magyar Szó Oroszországnak a demokrácia után kell maradnia Clinton Jelcinről a Time>ban Bill Clinton amerikai elnök szerint az új orosz vezetők tevékeny partnerre fognak találni az Egyesült Államokban, ha ugyanazt a szilárdságot tanúsítják, amivel Borisz Jelcin lépett fel a kommunizmus gépezetének szétbontása érdekében. Clinton a Time hírmagazin legfrissebb számába írt esszéjében emlékezett meg a szilveszterkor lemondott orosz államfőről, az orosz demokrácia atyjának nevezve Borisz Jelcint. Elnökként összesen 19 alkalommal találkoztak egymással, és Clintonban élénken él, hogy a Jelcintől leggyakrabban hallott gondolat az volt: nem szabad megengedni, hogy Oroszország visszatérjen bármilyen jellegű diktatúrához. Az amerikai elnök szerint az orosz demokratikus átalakulásért senki nem érdemel több elismerést, mint Jelcin. Oroszország azonban - folytatta Clinton - még elutasíthatja a demokráciát, letérhet a demokratikus politika és a piacgazdaság újáról, ha kormánya nem lesz képes megálítani a korrupció és a bűnözés terjedését. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy az orosz polgároknak is bizalmat kel érezniük a jogszerűség talaján álló kormányzat iránt, ellenkező esetben „más vezetők vagy akár más kormányzati formák felé” fordulhatnak. A másik olyan lezáratlan kérdés, amit Jelcin hátrahagyott utódjának, Vlagyimir Putyinnak, a csecsenföldi muzulmán szeparatisták elleni brutális küzdelem - állapította meg Clinton. Leszögezte, hogy az Egyesült Államok nyíltan hangoztatja mélységes egyet nem értését az orosz vezetés magatartásával. Ezzel Washington, mint az elnök írta, nem az erőszakos csecsen lázadók elleni orosz fellépés jogosságát vonja kétségbe, hanem a menekültekkel szembeni bánásmódot kifogásolja. „Oroszországnak meg kell találnia a helyes egyensúlyt az erő hatékony alkalmazása, illetve az egyéni jogok és a nemzetközi normák tiszteletben tartása között. Csecsenföldön még nem sikerült megtalálni ezt az egyensúlyt” - fogalmazott Bill Clinton. Írásában az amerikai elnök kitért arra is, hogy Oroszország és az Egyesült Államok a Csecsenfölddel kapcsolatos nézeteltérések ellenére képesnek bizonyultak az együttműködésre a nukleáris fegyverkészletek csökkentésében, illetve hogy katonái egymással vállvetve tevékenykednek a balkáni béke fenntartásán. Mikor lesznek a választások? Gorbacsov szerint Jelcint menesztették - Jelcin leányának is felmondott Putyin Az orosz alkotmány szerint három hónapon belül kell megtartani az elnökválasztást, így Vlagyimir Putyin ügyvezető államfő akár a március végénél korábbi időpont kitűzését is kérheti a felsőháztól. Ezt Marat Baglaj, az orosz alkotmánybíróság elnöke jelentette ki hétfőn,miután az elnökválasztások kiírásának kérdéseiről konzultált Putyinnal. Az alkotmánybíró megerősítette azt is, hogy az alaptörvény értelmében Vlagyimir Putyin az elnökválasztásokig megmarad miniszterelnöknek. Az orosz elnökválasztásokat eredetileg júniusban kellett volna megtartani, de Borisz Jelcin december végi lemondása nyomán előre kell hozni a szavazást, legkésőbb március 31-ig meg kell tartani. Az elnökválasztás előrehozása kétségkívül Vlagyimir Putyinnak kedvez, akinek népszerűsége a véres, de eddig sikeres csecsenföldi hadjárat nyomán szédületes gyorsasággal növekedett. A jelenleg biztos befutónak számító Putyin könnyen szerzett népszerűsége azonban az elkövetkező hónapokban ugyancsak könynyen elkophat, különösen akkor, ha a csecsen háború elhúzódik, ha nagyobb véráldozatokat követel, illetve ha ügyvezető államfőként és kormányfőként népszerűtlen gazdasági intézkedéseket lesz kénytelen tenni, habár a magas olajárak egyelőre jó pozíciókat teremtettek Oroszország számára a külpiacokon, s biztosították a magas adóbevételeket is. Vlagyimir Putyin ügyvezető orosz államfő hétfőn végrehajtotta az első személycseréket a Kreml adminisztrációjában, s felmentette elnöki tanácsadói posztról Tatjana Gyjacsenkót, Boriz Jelcin leköszönt államfő leányát. Gyjacsenko menesztése nem okozott meglepetést. Jelcin leánya eléggé népszerűtlen volt, sokak szerint túlságosan is nagy befolyással volt apja döntéseire. Putyin e lépésével várhatóan további népszerűségi pontokat gyűjthet. Huszonkét halott Szerencsétlenség Kínában Kína délkeleti részében Szilveszter északáján összeütközött egy autóbusz és egy teherautó. A szerencsétlenségben 22 ember életét vesztette, huszonkilenc megsérült, jelentette a kínai Hszinhua hírügynökség. A MAGYAR MILLENNIUMI ÉV KEZDETE A Szent Korona a parlament kupolacsarnokában Tízezrek tekintették meg a nemzeti ereklyét az új helyén (Folytatása az 1. oldalról) Az államfő hozzáfűzte, hogy e főhatalmon nemzet és király - az egykori magyar közfelfogás szerint -, a Szent Koronna tagja és viselője osztozott. A köztársasági elnök az alkotmányt idézve hangsúlyozta: a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A Szent Koronáról szóló, december végén elfogadott jogszabályra utalva Göncz Árpád közölte: e törvény rendelkezései szerint ezredéves történelmi múltunk legtiszteltebb ereklyéje, államiságunk ősi jelképe, a Szent Korona a mai napon, a magyar állam ezredik életévének idejére, illő, tiszteletteljes és biztonságos megőrzésre átkerül eddigi helyéről, a Magyar Nemzeti Múzeumból törvényhozásunk középpontjába, az Országgyűlés kupolacsarnokába. Kijelentette: első szent királyunk tetteit a magyar nemzet sorsáért Isten színe előtt érzett felelőssége vezérelte. „Remélem, s hiszem, hogy ugyanez a mély felelősségérzet vezérli Magyarország népének mai képviselőit, a törvényhozói hatalmat gyakorló, szabadon választott Országgyűlés valamennyi tagját” - fogalmaztott az államfő. „Hazánk történelmének e sorsdöntő időszakában, amely döbbenetesen emlékeztet Szent István korára, munkájukhoz erőt és ihletet meríthetnek ősi államiságunk e tőlük karnyújtásnyira őrzött jelképéből” - mondta a köztársasági elnök. „Ez a korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen” - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Szent Koronáról a parlament millenniumi ünnepségén. A kormányfő rámutatott: „A rendszerváltást elvégeztük, ezzel véget értek XX. századi kalandozásaink” - mondta, majd megnyitotta a magyar millennium évét - áll az MTI tudósításában. Az ülés befejeztével Áder János házelnök felkérte a koronaőrző testület képviselőjét, hogy a koronát szállítsák át a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe. Ezt követően az országgyűlési képviselők, a meghívott állami és egyházi méltóságok a Kossuth térre mentek, ahol már több ezren gyűltek össze nemzeti ereklyéink fogadtára. Habár a ceremónia ideje alatt az ezeréves múlt szimbólumai megjelentek, s külsőségekben is megidéződött a múlt, valamennyi helyszínen a technika legmodernebb eszközeivel folyt a millenniumi ünnepség. Hatalmas kivetítőernyők mutatták a különböző helyszínek eseményeit. 16 óra 45 perckor indult útjára a menet a Nemzeti Múzeumból, ahonnan a koronát, az országalmát, valamint a jogart és a kardot szigorú biztonsági intézkedések közepette kísérték új őrzési helyére. A koronázási ékszereket szállító gépkocsi a díszegység államfőnek kijáró tiszteletadása közepette érkezett meg a Kossuth térre, ahol az ott várakozók meghatottan, spontán énekelni kezdték a régi himnuszt, a Boldogasszony anyánk kezdetű ősi egyházi énekünket. A Magyar Köztársaság zászlaját kísérő díszőrség parancsnoka engedélyt kért a zászló felvonásához a köztársasági elnöktől. A koronázási ékszereket kiemelték a páncélautóból, majd a Himnusz hangjai mellett felvonták az állami zászlót, ezt követően a történelmi zászlókat tartó katonák felsorakoztak a koronázási jelvények mögött. A koronaőrség parancsnoka, Sivák István rendőrszázados parancsára a koronaőrök a Parlament főkapujához vitték a koronát tartalmazó üvegezett tárlót, valamint azt a zárt ládát, amelyben a többi koronázási jelvényt helyezték el. Beethoven István király nyitányának dallamai és a Duna-parton elhelyezett ágyúk államfőknek kijáró 21 díszlövése kísérte a lassú menetet. A parlamenti főkapu előterében a Szent Korona-testület tagjai: Göncz Árpád államfő, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János, az Országgyűlés elnöke, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadták nemzeti jelképünket. A köztársasági őrezred állománya kékesszürke Bocskai-ruhát viselt, amelyben ezután folyamatos őrszolgálatot teljesítenek a kupolacsarnokban. A Parlament kapuján elsőként a koronát vitték be, majd a koronázási jelvényeket, amelyeket a közjogi méltóságok követtek, majd a történelmi zászlókat vivő katonák zárták a sort. A kupolában a koronagondnokok álltak a tárló mellett, ahol ezentúl a Szent Korona-testület tagjai elfoglalták helyüket a kupolában, az Országgyűlés elnökének feladására a két koronagondnok kinyitotta a koronázási jelvényeket tartalmazó ládát, s a tárlóba helyezte azokat, majd a koronát emelték új helyére. Az ünnepélyes őrségváltás közben becsukódott a tárló. Elsőként a legfőbb közjogi méltóságok és a feleségek, majd a kormánytagok, illetve az országgyűlési képviselők nézhették meg közelről az immáron végső helyükön levő nemzeti ereklyéket, s ezt követően a Parlament előtt hosszas sorokban álló érdeklődőket engedték be a kupolacsarnokba. Az eredeti tervek szerint este hattól tíz óráig nyílt volna lehetőség a korona megtekintésére, ám a nagy érdeklődésre való tekintettel éjfélig tartották nyitva a magyar törvényhozás házának kapuját. Tízezrek tekintették meg a Parlamentben a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket Elsőként a Komárom-Esztergom megyei Bajót településnek adta át vasárnap a millenniumi zászlót Orbán Viktor miniszterelnök. Az államiságot szimbolizáló zászlót a települések saját millenniumi ünnepségükön vehetik át. Elsőként az 1500 lelket számláló, a Gerecse-hegység lábánál fekvő Bajót kérte a Millenniumi Kormánybiztosi Hivataltól a zászlót A hivatal minden magyar település számára elkészíttette a törtfehér színű selyem emlékzászlót, amelyen koronás címer található, alatta egyik oldalon tölgyfa-, a másikon pedig cserjelevéllel, s nemzetiszínű szegély fogja körbe. A háború elfeledett ellenállói A The Washington Times bíráló írása A The Washington Times hétfői száma riportban számolt be azokról a Hatar szerbiai hadkötelesekről, akik a kosovói háború elől ezrével menekültek Magyarországra. Ezekre a hatalokra - írta a lap - hazatérés esetén súlyos börtönbüntetés vár, mégsem kapják meg a menekültstátust sem Magyarországon, sem más NATO- országban. A The Washington Times idézte az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet egyik illetékesét, Brian Phillipset, aki szerint ezek az emberek a kosovói háború elfeledett ellenállói. Phillips emlékeztet arra, hogy a NATO-államok a háború idején azokat, akik a jugoszláv hadseregben szolgáltak, saját parancsnokaikkal szembeni ellenállásra buzdították. Akik hallgattak ezekre a felhívásokra, most védelemre szorulnának. Az ellenállásra való felszólítást kiadó államok azonban kevés érdeklődést tanúsítanak e bizonytalan jövőjű emberek iránt - jelentette ki az Amnesty International tisztségviselője. A washingtoni lap riportja beszámolt arról, hogy Magyarország az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a nyomására egy évre szóló, megújítható tartózkodási engedélyt adott mintegy 1200 olyan jugoszláviai személynek, akik elkerülték az otthoni sorozást. Az UNHCR most azt próbálja elérni, hogy ezek az emberek munkavállalási engedélyt kaphassanak, illetve hogy gyermekeik iskolába járhassanak. KÜLPOLITIKA 3 Lépés a nemzeti integráció felé A VMDP közleménye A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint a magyar Szent Korona elhelyezése a Parlament kupolacsarnokában szimbolikus, de fontos lépés a Kárpátmedencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációja felé. A Szent Korona valóban a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjog hagyományában. Mi, magyarok, büszkén emlékezhetünk rá, hogy István király műve nyomán, ezredéve már, virágzó államunk alakult ki a Kárpát-medencében. A magyar állam az évszázadok során, feltartóztatva a Nyugat elleni támadásokat, hozzájárult a keresztény világ fejlődéséhez. Az eltelt ezer év alatt kialakítottuk a magunk összetéveszthetetlenül egyéni kultúráját, amely egyszersmind elválaszthatatlan része az európai nemzetek sokszínű közösségének. A VMDP megtiszteltetésnek veszi, hogy a Magyar Köztársaság legmagasabb közjogi méltóságainak meghívására 2000. január 1-jén Ágoston András is részt vehetett a magyar parlamentben megtartott ünnepségen és a millenniumi év megnyitásán.