Magyar Szó, 2000. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-04 / 1. szám

2000. Január 4., kedd Titkár kerestetik Új tanácsnokokat választanak az adai második helyi közösségbe­­ Csak kisebb beruházásokra futja a pénzből Október 27-én jár le a megismé­telt pályázat, amelyet in titkár vá­lasztására írtak ki az adai második helyi közösségben. Az első pályázat­ra jelentkezett 7 személy közül a ta­nács egyet sem talált elfogadható­nak a titkári poszt betöltésére. A tit­kári munkakört eddig Krizsán Vil­mos töltötte be, de a Vöröskereszt községi szervezetében van főállás­ban, ezért nem pályázik. A helyi kö­zösség tanácsa tagjainak is lejár a megbízatásuk, az új tanácstagok megválasztását január 5-ére üte­mezték be. A kilenc választási egy­ségben összesen 15 tanácstagot vá­lasztanak.­­ Szeretnénk, ha a jelenlegi ta­nácsnokok közül többet is újra meg­választanának a polgárok, gondolok itt azokra a személyekre, akik rend-­sz­eresen eljártak a helyi közösség üléseire, és kivették a részüket a munkából. A négy év alatt 36 ülést tartottunk, és egyetlenegyet sem kellett elhalasztani létszánhiány mi­att. Jó lenne, ha a mostani tanácsta­­gok­nak legalább egyharmadát újra megválasztanák, ez szavatolhatná a megkezdett munka folytonosságát. A kényszerű takarékosság ellené­re megindult a Vinogradska utcá­ban az útépítés, ebből 300 méteres sz­akasz kibetonozását terveztük be­fejezni az idén. Sajnos lassan halad az építkezés, mert nagyon nehezen tud a kivitelező, az Obnova építői­pari vállalat cementhez jutni. Az őszi nőnapokban egy fásítási akciót is tervezünk, ehhez a helyi közösség beszerez nagyobb számú facsemetét, s ebből a polgárok is kapnak, hogy lakhelyük környékét szebbé tudják tenni, és szeretnénk folytatni a fásí­tást a vasútállomás környékén. Még 100 fa számára van előkészítve a hely az ültetéshez, és a tavasszal ül­tetett fenyők egy része kiszáradt, ezeket újakkal cseréljük fel. A helyi közösség területén folyamatban van a közvilágítás karbantartó felújítása, a kiégett izzók és eltörött burák­ cse­­rge. A súlyosabb meghibásodásokat a zentai áramelosztó szolgálatnak kellene elhárítania, ezt írásban is kértük már, de valahogy nehezen jutnak el a terepre. Azt szeretnénk, ha minden utcában elfogadható len­ne a közvilágítás, már csak az iskolá­sok érdekében is. Az önkormányzat felkérésére - igaz, terven felül - részt vállaltunk a piacnál elkészült parkoló kiépítésé­ből, amire már nagyon nagy szük­ség volt a zsúfoltság és a torlódás enyhítése érdekében. A polgárok már nagyon várják a parkolót. A be­­ruházáshoz mind a két adai helyi közösség hozzájárult. A parkoló épí­tésével párhuzamosan Ada terüle­tén és a Törökfalu felé vezető regi­onális úton befoltozták az útburko­latot. A helyi közösségben kiosztották a gázolajjegyeket, amire a polgárok­nak, a földműveseknek jó néhány jogos észrevételük volt. Kevés gáz­olajhoz juthatnak hozzá, és azért a kevésért is naphosszat sorban kellett állni, hidegben, szélben, akkor, ami­kor sürgetett az őszi betakarítás és a vetés - mondta Kriz­sán Vilmos. ger Geleta nyert újévi gyorslépéses a sakk­klubban Összesen 22 olyan vállalkozó szelle­mű sakkozó akadt Zentán, aki az új év második napjának délelőttjét gyorslépé­ses sakkozással akarta eltölteni. A sakk­klubban lebonyolított, félmaratonnak is beillő (21 fordulós!) millenniumi villám­­versenyt végül Jovan Geleta, Kanizsán játszó zentai FIDE-mester nyerte, meg­érdemelten, 19 győzelemmel és mind­össze 2 vereséggel. A végső sorrend: Geleta 19, Kajári I. 18, Loncarevic 15,5, Borsos D. 15, Bor­sos A 14, Nagy, Kosmar, Arsenovic 13,5, Đurović 13, Stevanovic, Andruskó, Glušćevič, Szloboda 12,5, Csáki 9, Do­­mány, Szeles A. 8,5, Gebeješ 8, Borđoški 4,5, Šakić L. 3,5, Kajári Z. 2,5, Tri­­polszky 1,5, Sakic S. 0 pont, 1-1 Magyar Szó Ének, táncház A Barkóca csoport és a Pitypang népi tánccsoport közös foglalkoztató programjára látogathatnak el ma délután 4 órától a téli szünidejüket töltő gyerekek. A Művelődési Ház­ban énekes népi gyermekjátékokat lehet majd tanulni Polgár Márta művelődésszervező irányítása alatt, öt órakor pedig táncház kezdődik, amelyhez a talpalávalót Bajié Endre zenekara szolgáltatja. I-P Akiknek kijár a vastaps • Eredményes évet zárt a martonosi Testvériség Művelődési Egyesület Elárulta, hogy az utóbbi időben nem ment minden zökkenőmente­sen, gond volt a fiatalok munkájá­val, sok zavaró körülmény közbe­jött. Biztató viszont, hogy Bóz­só Il­dikó most is 34 gyerekkel foglalko­zik, s az ő vezetésével működő Ágacska csoport jelenti az utánp­ót­­lást az egyesületben. - Se­tség nélkül mindez nem si­kerülne, ezért nagyon hálásak va­gyunk fő­védnökünknek, a marto­nosi helyi közösségnek, a vállalatok­nak és vállalkozóknak, különösen sokat segít a közművelődési közös­ség, a Kerámia, a Potisje, Szecsei Szilveszter, a Začin Promet, az Elita, a Lipa, az Ifjúsági Szövetkezet... és a szülők meg az egyesület aktivistái. Nagyon köszönjük mindenkinek a sokéves támogatást! - mondta a mű­vészeti vezető. Palkovics Mihály szerint nagy hangsúlyt kap Martonoson a szín­ház is, egyrészt vendégelőadások fo­gadása, másrészt a műkedvelés fel­élesztése révén. Tavaly több előa­dásnak is helyet adott a művelődési otthon, a martonosi amatőr színját­­szókkal pedig egy külön bizottság foglalkozik, élén Obu Anikóval. A műkedvelőkkel Kraljevacski Eszter dolgozik. - Egyedül könyvtárunk nincs - sóhajtott beszélgetőtársam. - Az ugyanis egyelőre csak az iskolában működhet. Mintegy 1500 könyvünk van. Jó lenne már ezt a gondot is megoldani. Az idei tervek? Talán merészek. Bízunk benne, hogy is­mét eljutunk Magyarországra, Ro­mániába, Kárpátaljára, a hazai és a külföldi közönség elé egyaránt. Leg­alább három színházi előadást terve­zünk, és azt szeretnénk, ha bemutat­kozhatnának a mi amatőr színjátszó­ink is. Palkovics Mihály elmondta, hogy a martonosi néptáncosok mindig és mindenütt osztatlan sikert aratnak azz­al, hogy a magyar néptáncok mellett bánáti szláv táncokat is elő­adnak. „Nekünk még sose mondta senki, hogy ne táncoljuk egyiket vagy a másikat! Mindkettőért min­dig vastapsot kapunk!” - jelentette ki büszkén a művészeti vezető. Azt meg már a riporter teszi hoz­zá, hogy a martonosi műkedvelők­nek ki is jár az a vastaps! M. M. Nem volt könnyű évük tavaly a művelődési egyesületeknek (sem), Palkovics Mihály, a martonosi mű­kedvelők művészeti vezetője azon­ban nem panaszkodik. - Hogy kevesebb volt-e a fellépé­sünk? Inkább megkétszereződtek a meghívásaink! Nem tudtunk ugyan eleget tenni mindnek, de eljutot­tunk például Algyőre, a nemzetközi fesztiválra, a gyerekeink szépen sze­repeltek a béketáncon, sikerült is­mét látványosan megszervezni a Mária-napi búcsúnkat, a csoportja­ink eredményesen szerepeltek a Durindón és a Gyöngyösbokrétán, néptánc kategóriában második he­lyezést értek el a­iatalok a kanizsai nemzetközi táncfesztiválon, Glo­­gonjban a ruszin nemzetközi feszti­válon harmadikok lettek, emellett sok kisebb-nagyobb fellépésünk volt - sorolta Palkovics Mihály. Kályhacső és esztétika Az öntudat és a gazdasági ér­dekeltség gyakran homlokegye­nest ellenkezik egymással. Mert ugyan ki az a hülye (megjegyzem: én is), aki 1000 dinárért vásárol egyetlen köbméter tűzifát, miköz­ben ezért az összegért olcsóbb áramból majdnem 3000 kilowat­tot elhasználhat. Persze, minden pazarlásnak ellene vagyok. Az olyasfélének is, hogy némely zen­tai tömbházakban csak nyitott ab­laknál tudnak aludni a lakosok, másutt viszont - ez nem pazarlás -, például szerkesztőségünkben, hatalmas összeget kér a Hőerőte­lep a leszállított melegért, annak ellenére, hogy télikabátban tölt­jük napjainkat az irodákban. A nőveszteségben alighanem nap­szerepet játszanak a hatalmas ab­lakok (is). Nos, a téli áramhiány rémes jóslatára kölcsönkért szeneskály­­hát is beállítottam a villanykályha közelében, hogy együttesen te­remtsenek a háznak alig több mint egyharmad részében 15-20 Celsius-fokot, míg máshová az egér sem szívesen tér be, mert fél a fagyhaláltól. Az utóbbi jó né­hány évben különben is ritkán üzembe helyezett központi fűtés teljesen fölmondta a szolgálatot, kilyukadt a kazán. Egyévi kerese­temből talán újat vettetnék. De nem teszem. Ehelyett úgy döntöttem, hogy vásárolok az aprócska, de a mele­g­et bőven ontó szeneskályhához ályhacsövet. Lehet, hogy nem vagyok kellően tájékozott a zentai kínálatban, mindenesetre ahol rá­leltem füstcsőre, ott több mint 300 dinárért vesztegették az egy mé­ter hosszú fehér zománcozott csö­vet. A könyék meg bő 160 dinárba került. Számolg­assunk: legalább 2 méter rendes és két könyek majd­nem egy ezres. Nagyjából 2 tonna - nem rossz szén - ára. Egyhavi -jókora késéssel kiosztott - kerese­temnek több mint a fele, és ezért a pénzért kevés híján 3000 kilo­watt áramot eltüzelhetek. És ha még kályhát is vennem kellett vol­na néhány ezresért? Maradjunk hát a villanynál?! Azért mégsem, mert a sok győzkö­­dés - meg a bizonytalan áramszol­gáltatás - eredményeként s a né­mileg ébredező öntudat hatására vásároltam kályhacsövet. Ennek pedig meglett az eredménye: lefa­ragtam az áramfogyasztásból. Igaz, ez számomra nem egy jó üz­let, de nagyon bízom abban, hogy ezzel a lépésemmel én is megtet­tem a magamét a kikapcsolások ellen: mégiscsak jobb kínlódni a szénnel, porolni a hamuval - ez utóbbi még a gyalogosokat is megmenti a csúszós járdától -, mint sötétben ücsörögni a hideg szobában. Tény azonban, hogy a megol­dást az egyszerű pléh­cső hozta: mindössze 100 dinárért adták a méterest. Nem zománcozott, ha­nem fényes. S most odajutottam, hogy szélsőségesen eklektikussá vált a fűtési rendszerem: a fehérre festett radiátorok hidegen a pol­gári életszemléletet jelképezik, a villanykályha részben betölti funkcióját, a kis szenes pedig igazi színkavalkádot nyújt: a régről ma­radt barna könyökcsőbe helyez­tem bele egy darabka fehér zo­máncozottat, s van még egy da­rabka barna egyenes is, ráadásul pedig nagy örömömre olcsón vett fényes zománcozatan zárja a sort. Egészen csinosra sikerült ez a kis rendszer. Nagyon örülök neki. Aki pedig kifogást szándékozik emelni elle­ne, annak a szemébe vágom a kér­dést: - Most esztétizálunk, vagy melegedni akarunk? !s. A legvidámabb éjszaka Az 1999. évtől világszerte nagy csinnadrattával búcsúztak az embe­rek. A Tisza mente polgárai a maguk módján, aránylag szerény körülmé­nyek között, de vidáman búcsúztat­ták az óévet és köszöntötték az új esz­tendőt. Mindenki megpróbálta lega­lább néhány vidám órára elfelejteni a hétköznapok búját, bánatát. Zentán, a városháza előtti téren, az itt felállított emelvény körül talán még sohasem gyűlt össze akkora tö­meg, mint most szilveszter éjjelén. Már órákkal éjfél előtt hangos zene vezette be a szabadtéri bulit. A né­hány perccel éjfél előtt szólásra emel­kedő polgármester szavait, újévi kö­szöntőjét már alig lehetett hallani a több ezres tömeg üdvrivalgásától, a százával robbanó petárdák és harso­gó trombiták pokoli zajától. Éjfélkor azután ehhez a hangzavarhoz páro­sult a pezsgőspalackok pukkanása. Percekig az volt az ember érzése, hogy nyári zápor zúdul a térre, pedig csak „pezsgőeső” hullott az ünneplők idére. A rengeteg petárda robbanása elnyomta a tűzijáték hangját is, lő­­porfüstfelhők takarták el a városháza tornyát. A tízperces tűzijáték után, az egy­mást ölelgető fiatalokat és idősebbe­ket keringőre kérte fel Juhász Attila polgármester. A bécsi keringő is­mert dallamára a polgármester és felesége vezette be a szabadtéri tánc­­mulatságot (felvételünkön). A töme­get a keringő után az užicei kóló mozgatta meg, majd következett az Adrenalin együttes koncerte Az óév utolsó napjaiban szinte futószalagon sorjáztak az egyes zentai vállala­tok részére szervezett műsoros Télapó-várások. A dolgozók gyerekei a szín­házteremben vehették át a Télapótól a megérdemelt vagy kevésbé megérde­melt, finomságokkal teli csomagokat A csomagok méreten és tartalmái le le­hetett mérni, hogy melyik a menőbb cég A városháza előtti téren furcsa, riasztó és egyben vidám álarcos figurákkal is lehetett találkozni. A békésebb, idősebb korosztály nem jó szemmel nézte, hogy a fiatalok, a kapatosabb újévezők sorra az aszfalthoz verték a kiürült pezsgősüvegeket Mulatozás közben vigyázni kellett, nehogy az ember üveg­cserepeken táncoljon Tűzcsóvák lobbantak fel új évezred első perceiben a zentai városháza előtti park felett. A színes tűzijáték hivatott bevezetni egy ín, jobb, békésebb hétkköz­­napokat, kevesebb megélhetési gondot hozó esztendőt Mindannyian ilyen és ehhez hasonló reményekkel léptünk az új évbe írta és fényképezte: Gergely József TISZAVIDÉK 9

Next