Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-03 / 100. szám

4 BELPOLITIKA Világbank-tagság május 8-án?­­ A hónap végéig 260 millió dolláros hitelre számít a kormányzó­­ Dinkic Washingtonban járt Mladan Dinkic, a Jugoszláv Nem­zeti Bank kormányzója Washing­tonban annak a reményének adott hangot, hogy május végéig elfogad­ják a 260 millió dollár értékű ké­szenléti hitelszerződést Jugoszlávia számára. A Világbankban és a Nemzetközi Valutaalapban megtartott találkozó után Dinkic úgy nyilatkozott, hogy a Nemzetközi Valutaalappal tisztáz­ták a készenléti hitelszerződéssel kapcsolatos vitás kérdéseket. Dinkic a Világbank magas rangú tisztségvi­selőivel tárgyalt Jugoszlávia tagságá­ról ebben a nemzetközi pénzintézet­ben. „Reális annak a lehetősége, hogy a Világbank igazgatóinak má­jus 8-i washingtoni találkozóján fel­újítják Jugoszlávia tagságát és meg­felelő konszolidációs kölcsönt kap, amelyből törleszti egymilliárd 700 millió dolláros adósságát.” Mint mondta, az első három évben kü­lönleges elbírálásra számít, ami le­hetővé teszi a jugoszláv gazdaság­nak, hogy megoldja az adósság tör­lesztését és hogy azután új kölcsönö­ket kapjon. Amennyiben május vé­gén jóváhagyják a készenléti hitelt, Jugoszlávia már június elején szá­míthat a kölcsön első részére. Június első felében donorkonferenciát ter­veznek, amelyen Jugoszlávia meg­közelítőleg egy milliárd dollárt biz­tosíthatna magának. „Bizonyos jelek szerint a donoreszközök elérhetik az 1,3 milliárd dollárt is.” „Ez lesz az első nagyobb pénzösszeg, amit Ju­goszlávia a politikai változások után kap” - mondta Dinkic. (Beta) Amit nem sikerült az előző rezsimnek... Alakulóban a Vajdasági Elektronikus Médiumok Szövetsége Április 27-én 12 órai kezdettel Újvidéken megtartották a vajdasági elektonikus médiumok első összejö­vetelét, melynek célja, hogy létre­hozzanak egy érdekképviseletet, a Vajdasági Elektronikus Médiumok Szövetségét (Asocijacija Elektrons­­kih Medija Vojvodine). A szövetség feladata lenne képviselni a vajdasági műsorszórókat köztársasági és szö­vetségi fórumokon, küzdeni fenn­maradásukért, amit a beharango­zott új távközlési törvény - azon be­lül is elsősorban a frekvenciahaszná­lati díj (100 000-300 000 dinár ha­vonta)­­ esetleges elfogadása szinte lehetetlenné tenné. Ha ez megtör­ténne, hangzott el az összejövetelen, akkor elvben megtörténhetne az is, hogy a jelenlegi hatalom 24 óra le­forgása alatt sikeresen végbevigye azt, ami az előző rezsimnek 10 év alatt sem sikerült, vagyis az éter szinte teljes „kipucolását”, ami után a további műsorszórást csak azok a médiamágnások tudnák folytatni, akik az előző rezsim hű szolgái vol­tak. Az összejövetelen a vajdasági mű­sorszórók több mint 70%-a képvisel­tette magát, és valamennyien egyet­értettek abban, hogy létfontosságú egy ilyen szervezet létrehozása. i-P CRNA GORA ✓ Új referen­dumtörvény?! A Crna Gora-i parlament új refe­rendumtörvényt fog hozni, jóllehet e törvény elfogadása óta még három hónap sem telt el. Az új referendumtörvényt Miod­­rag Kivkovic, a Liberális Szövetség politikai vezetője jelentette be, mi­után ismertette a pártja és A Győze­lem Crna Goráé közötti koalíció megkötésének feltételeit. Mint mondta, új referendumtörvényre van szükség, mert ki kell küszöbölni a jelenlegi törvény hiányosságait. Az érvényben levő Crna Gora-i refe­rendumtörvényt a köztársasági par­lament februári ülésén fogadta el, a Szocialisták Demokratikus Pártja, a Szociáldemokrata Párt, a Liberális Szövetség és az albán pártok képvi­selőinek szavazataival. E törvény szerint a referendumon csak azok a Crna Gora-i polgárok szavazhatnak, akiknek szavazati joguk van. A refe­rendumra vonatkozó döntést a le­adott szavazatok többségével kell el­fogadni. A referendum kiírására vo­natkozó döntést a parlament a kép­viselők többségének szavazatával fo­gadja el. A referendumot a kiírása utáni 45-90 napon belül kell meg­tartani. (Beta) A titokban végzett privatizáció ellen Mile Isakov: A vajdasági gyárakat ne lehessen eladni a dolgozók, a községek és a tartományi parlament beleegyezése nélkül A Vajdasági Reform­is­ták-Szoci­­áldemokrata Párt és a Függetlenség szakszervezeti szövetség május 1-je alkalmából ünnepélyt szervezett a Fruska gorán, Letenkán. Ez alaka­lomból Mile Isakov beszélt. - Az elmúlt évtizedben senki sem dolgozott, mert a munkából nem le­hetett megélni. Ennek következmé­nyeként megszűnt létezni a mun­kásosztály, az úgynevezett középosz­tály, amely minden társadalomnak az alapját képezi. Amennyiben talp­ra akarunk állni, minél előbb vissza kell adni a munkának a méltóságát, és be kell indítani a gazdasági refor­mokat - hangoztatta Isakov. - A talpraállás mindenekelőtt a privatizáción keresztül érvényesül­het. Szerintünk két fogyatékossága van a készülőben levő magánosítási törvénytervezetnek. Az egyik az, hogy titokban készül. A törvény ér­telmében a vállalatokat a bennük dolgozó munkások és a szélesebb társadalom beleegyezése és tudta nélkül adnák el. Mi, reformisták, ki­fogásoljuk azt is, hogy a privatizáci­óból eredő pénz egy kasszába foly­jon be, s hogy ennek elosztásáról ki­zárólagosan a központi hatalom döntsön, ezért mi azt javasoljuk, hogy egyetlen vajdasági céget se le­hessen eladni a bennük foglalkozta­tottak, a község és a Tartományi Képviselőház beleegyezése nélkül. Azon az állásponton vagyunk, hogy nem a sikeres cégeket kell eladni, hanem azokat, amelyek kevésbé jö­­vedelmezőek. Igaz, így kevesebb pénz folyna be a költségvetésbe, de a talpraállás ilyen formája előnyö­sebb - mondta Isakov. - Vajdaság teljes autonómiája mindenképpen megvalósul, de fo­kozatosan, ez a harc még előttünk áll. Vajdaság soha többé nem vállal magára olyan alárendelt szerepet, gyarmati kiszolgáltatottságot, mint az elmúlt tíz évben. Az autonómia a decentralizációs folyamatokon ke­resztül valósítható meg; sajnos, a centralizmus eszméje még mindig erős Szerbiában - fejezte be Isakov. V. A. Eltüntették a bizonyítékokat Az Emberi Jogi Alap a hadsereg és a belügy kosovói bűntetteiről Az Emberi Jogi Alap azzal vádolja a Szerbiai Belügyminisztériumot és a Jugoszláv Katonaságot, hogy a NATO- bombázások idején eltüntették a koso­­vói albánok ellen elkövetett bűncselek­mények bizonyítékait: elégették az ál­dozatok holttesteit vagy a holttesteket Kosovóban vagy Szerbia központi ré­szében átokban újratemették. Az EJA közleményében az áll, hogy a rendel­kezésére álló adatok szerint 1999. március 24-étől július 12-éig legalább 800 meggyilkolt kosovói albán, többek között öregek, nők és gyermekek holt­testét újratemették más titkos helye­ken; a bűncselekményekre utaló bizo­nyítékokat úgy semmisítették meg, hogy a holttesteket elégették vagy át­helyezték más tömegsírba. Ily módon áthelyezték 87, előzőleg Dakovicán el­temetett albán holttestét, valamint 130 izbicai férfi holttestét. Az 1999. márci­us 26-án Velika Krumában meggyilkolt 107 férfi holttestét eddig nem találták meg. Az alap a Timocka Krimi Revijá­­ra hivatkozva kitér arra is, hogy 1999. április 6-án a Kladovóhoz közeli Teki­­jában a Dunából egy per rendszám­­táblájú hűtőkocsit emeltek ki, amely­ben 50 holttest volt. Az Alap szerint a holttesteket egy belgrádi rendszám­­táblájú hűtőkocsiba rakták át, s az Donji Milanovac felé indult el. Az Alap közölte továbbá, hogy a kladovói bel­ügyi titkárság, a községi ügyészség, a kladovói községi bíróság, valamint a negodni kerületi ügyészség és kerületi bíróság tudott az esetről, és hogy az ügyet állami átoknak minősítették. Az Emberi Jogi Alap követeli a szerbiai hatóságoktól, hogy indítsanak vizsgá­latot a bűncselekményekre vonatkozó bizonyítékok megsemmisítésében, a Szerbiai Legfelsőbb Bíróságtól pedig azt, hogy állapítsák meg, hogy a klado­vói és a negotini bírók és ügyészek részt vettek-e a bűncselekmény leple­zésében. (Beta) Magyar Szó Közlemény A Tartományi Végrehajtó Tanács­nak a Vajdaság vízügyeire vonatkozó platform kidolgozására kijelölt mun­kacsoportjának április 26-án tartott ülésén elhangzott, hogy a köztársasági kormány a Vajdaság és Mácsva terüle­tén levő csatornák tisztítására és a víz lecsapolására a Jugoszláv Katonaság katonáit alkalmazta. Ennek kapcsán értesíüki a nyilvá­nosságot, hogy a vízgazdaságban az elő­ző rendszer okozta óriási károkat más társadalmi eszközökkel nem lehet el­hárítani. A vízgazdálkodási létesítmé­nyek rendezésében már közvetlenül az I. világháború befejezése után is a hadseregre hárult a felelősségteljes munka nagyobb része. Hogy milyen feltételek alapján kapcsolódik be a katonaság a vízügyek megoldásába, a nyilvánosságnak hoz­záférhető adatok alapján úgy tűnik, a katonaság bevonásának költségei nem terhelik majd a vízgazdasági alapot. Más szóval a katonaság munkájának értéke növeli majd a szerbiai vízgaz­daságra szánt összeget. Hogyha a munkálatok jellegének ilyen bemutatása fontos, a szerbiai kor­mány akciója minden elismerést és tá­mogatást megérdemel. A vízgazdálko­dásra erre az évre előirányzott költség­­vetés ugyanis nem teszi lehetővé a leg­alapvetőbb munkálatokat sem, ame­lyek a rendszerrel való törődést szol­gálnák, különösen nem azokra a mun­kákra, amelyek az ilyen elhanyagolt rendszerben, mint amilyen a szerbiai, szükségesek. A jugoszláv vízügyi jogi társulás ér­telmezése szerint az előirányzott mun­kálatokat szigorúan a tervnek megfe­lelően és azoknak a vízügyi szerveze­teknek a műszaki ellenőrzése alatt kell elvégezni, amelyeknek a területén végzik a munkálatokat. I Új kísértet­ ben bölcsen úgy határoztam, hogy az új évszázad első május elsejéjét munkával ünnepelem. Az ötlet ugyan nem egészen eredeti, még mindig élénken emlékezem azokra a szabad május elsejéket megelőző lázas hetekre, amikor a mindenkori főszerkesztő arra buz­dította fullajtássait, olyan dolgozó­kat kutassanak fel riportalany gya­nánt, akik a munka nemzetközi ün­nepét is munkával ünnepüik. Példá­ul egy ügyeletes orvost vagy egy szolgálatban levő jegykezelőt. Aki­ket természetesen úgy kell az olva­sók elé szervírozni, mint a munka hőseit. Most ezt a titulust, míg ezzel a jegyzettel szöszmötölök, magamnak sajátítom ki. Jegyzetemmel pedig egy fogal­mat szeretnék körüljárni, amely fo­galom önmagában szinte semmit sem mond, ennek ellenére világ­szerte úton-útfélen használják, ko­runk embere már egy lépést sem tud megtenni nélküle. Ez a szóda­rab a múlté. Ha csak ennyit mondunk, nem mondtunk vele semmit. De ha azt mondjuk, hogy multimilliomos, már a piripótyi Maris néni is sejti: valami gazemberről lehet szó. Persze én a multikat, a multimil­­liomosokat, a multinacionális cégek mágnásait nem tartom gaz­, csak szerencsés embereknek. Világra szóló kísérleteikkel azonban nem egészen tudok egyetérteni. Van egy olyan érzésem, hogy ebben a dolog­ban nem állok egyedül. Épp ennek a szent ünnepnek, május elsejének reggelén jelentették a hírügynöksé­gek, hogy több országban, főleg Nyugaton, nagy tüntetésektől tarta­nak a globalizáció ellen, amely glo­­balizáció a multik érdekeit szolgálja, ám az is előfordulhat, hogy a kettő karöltve próbálja bejárni a világot. A kommunizmus kísértete hasonló vá­gyakkal kezdett lárogatni, de aztán a bolsevizmus valahogy lejáratta, ér­dekes módon a fasizmus kísérletét is maguk a nácik járatták le. Ez némi reményt ad arra, hogy a multizmus­­nak is az eszme főkolomposai lesz­nek a sírásói. Ebben a pillanatban még nem hogy nem állunk ennek a sírnak a szélén, de a közelében sem... A mul­tizmus­­ebben a formájában még nem került be az idegen szavak szó­tárába), a globalizáció, mint látjuk s a hazai talajon is hamarosan érezni fogjuk, fölfejlődőben van. S ezzel párhuzamosan a multinacionaliz­mus is. Mert hát minek nevezhető az a személy, társaság, aki és amely annyira kardoskodik a globalizáció mellett (ez érthető, hiszen a saját ér­dekei mellett kardoskodik), ha nem multinacionalitának. Ez az egyetlen olyan nacionalizmus, amely nem ve­szélyes sem a világra, sem annak egyes régióira. Amiként az interna­cionalizmus is az egész világ egysé­ges békéjére törekedett Ez utóbbi meg is hirdette: Világ proletárjai, egyesüljetek! Szegény szerencsétle­nek egyesültek­­ volna, ha enged­ték volna nekik. Ám ezt még a meg­hirdetők is tűzzel-vassal akadályoz­ták. (Mondjuk, ötvenhatban, ami­kor a magyar elnyomottak a lengyel elnyomott proletártestvéreikkel egyesültek volna színes­ lélekkel.) Mire ezek a kusza sorok és gon­dolatok megjelennek, már kipihen­tük a munka ünnepének a fáradal­­mait, az emberek visszatérnek a bé­kés építőmunkához, a multi­nacio­nalista cégek vezetői megpilkázzák, melyik kézipolyozott régióból köl­töztessék ki ipartelepeiket, hova vi­gyék fiaztatni tőkéjüket, amelynek a hozadékiból jut majd egy világűri kiruccanásra­­, micsoda az a húsz­millió dolláros viteldíj egy multinak, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a csillagok közül globális pil­lantást vethet azokra a területekre, amelyek kívül esnek a Föld vonzó­erején. N­ekünk pedig, földi halan­dóknak, akik a szerencsés körülmények folytán itt, a­ Balkán és Közép-Európa határ­­mezsgyéjén egyszer volt multietni­kai közösségben multikultúrán ne­velkedhetünk, végre megadatott, hogy szabadon kémlelhessük azt az eget, ahol már nem az Úristen lako­zik, hanem a megváltó multik kerin­genek. Mert a sok-sok letűnt kísér­tet után új kísértet járja be immár nem csupán Európát és a földkerek­séget, hanem a világmindenséget­­. NÉMETH István 2001. május 3., csütörtök R­ÖVIDEN A „SÓLYMOK” NEM FENYEGETŐZNEK­­ Mojsije Sekulovic, a Szerb Sóly­mok vezetője és felújítója úgy nyilatkozott, hogy az ő szábori vitézszervezetének semmi köze sincs a szövetségi és a szerb kormányhoz, valamint a Crna Gora-i és a boszniai Szerb Köztársaság kormányához intézett fenyegető levelekhez, amelyeket a Szerb Sólymok nevében írtak alá, és amelyben likvidálással fenye­getik az SZDE vezetőit és családtagjaikat. Sekulovic a Veternje novosti ünnepi számában azt nyyatkozta, bizonyítékokat kínált fel az állambiztonsági szerveknek arra vonatkozóan, hogy nem a Szerb Sólymok küldték a fenyegető leveleket. Mint mondta, telefonon értesítették, hogy az állambiztonsági szolgálat tagjai meg fogják látogatni, és átnézik a bizonyítékokat. * * * REFERENDUM A TÁRGYALÁSOK UTÁN­­ Svetozar Marovic, a Crna Go­ra-i parlament elnöke, a Szocialisták Demokratikus Pártjának alelnöke úgy nyi­latkozott, hogy a Crna Gora állami státusáról tartandó referendum előtt Crna Gorában tárgyalások lesznek, majd dialógust kezdenek Szerbiával és a világgal. A Vijesti hétfői számának adott interjújában úgy értékelte, hogy ezek a tárgya­lások hozzá fognak járulni a referendum időpontjának kitűzéséhez, megtartá­­sához, jellegének meghatározásához és legitimitásához. Mint mondta, a Crna Gora-i parlamenti választások után „nincs érinthetetlen győztes”, és hozzátette, pártjának a Liberális Szövetséggel való koalíciója várható volt, és hasznos lesz Crna Gora demokratizálása szempontjából. * * * MEGHOSSZABBÍTOTTÁK MILOSEVIC VIZSGÁLATI FOGSÁGÁT­­ A belgrádi kerületi bíróság büntetőtanácsa hétfőn még 60 nappal meghosszabbí­totta Slobodan Milosevic vizsgálati fogságát „Még két hónappal meghosszabbí­tották a vizsgálati fogságát, amely a bíróság további döntéséig rövidebb is lehet” - áll az erre vonatkozó közleményben. A közlemény szerint a kerületi bíróság a büntetőeljárásról szóló törvény 191. szakasza második bekezdésének első és má­sodik pontja alapján hosszabbította meg Milosevic vizsgálati fogságát. Az egykori elnök egy hónapja van vizsgálati fogságban hivatali visszaélés vádja miatt. A kerületi bíróság közli továbbá, hogy a Milosevic elleni vizsgálat tovább tart. Tom­a Fila, Milosevic védőügyvédje úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálati fogságot ugyan­azon okokból hosszabbították meg, amelyek miatt elrendelték. Fila Milosevic április 1-jén történt letartóztatása után úgy értékelte, a vizsgálati fogságot azért rendelték el, hogy Milosevic ne befolyásolhassa a tanúkat és ne hagyhassa el az országot. * * * DINDIC AZ AUTONÓMIÁRÓL­­ Zoran Dindic szerbiai kormányfő úgy értékelte, hogy egyesek Vajdaság autonómiája kérdésének felvetésében „esélyt látnak arra, hogy fenntartsák az előző időkre jellemző pattanásig feszült politikai légkört”. Dindic az újvidéki Gradanski tstnek nyilatkozva nem pontosította, hogy kire gondol, de hangsúlyozta, hogy Szerbiában nincsenek többé ellent­­mondásos témák, hogy a lakosság többsége a demokrácia mellett döntött, és azoknak, akik népszerűségüket az ellentmondásos témákra alapozták, most új témát kell találniuk. Úgy értékelte továbbá, hogy Vajdaság autonómiájának kér­déséből egyesek mesterségesen ellentmondásos témát csinálnak, és hozzátette, hogy még mielőtt kérnék, hogy az emberek nyilatkozzanak róla, „már meg­konstruálják e téma ellenzőit”. (Beta)

Next